Barlangban ragadós, életért küzdő, titkokat felfedő.
Egy baráti társaság nagy kirándulásra készül. Az egyikük tudomást szerzett egy még feltérképzetlen barlangról, amit hétvégén ők maguk akarnak felfedezni. Jennifer és Eric egy baráti párral és egy haverral vágnak neki az ereszkedésnek. Úgy számolják, a vihar pont elkerüli majd őket. Csak éppen rosszul mérték fel az időt: az eső zuhogni kezd, és mire feleszmélnek, az átszakadt folyó és a leomló eső beömlik a barlangban. Egy központi, 
medenceszerű föld alatti üregben ragadnak, a bejáratot (egyben a kiutat) sziklák zárták el előlük. Közben felfedezik, hogy nincsenek egyedül. Egy hatalmas krokodil él itt lent, és a krokodil erősen területvédő állat. Amíg itt vannak, nem nyugszik, és sorra levadássza majd őket. Ha ez nem lenne elég, Yolandáról kiderül, hogy babát vár és nem ez az egyetlen titok, amivel meg kell birkóznia az öt fős társaságnak.
Csak nem a krokodilok lettek az új cápák? Nem számoltam meg, de nem ez az első film mostanában, amiben egy krokodil elől kell menekülni, és lehetőleg nem zsákmánnyá válni. Nem mondhatnám, hogy tetszik nekem ez a tendencia. A cápás horrorokat szeretem inkább, még akkor is, ha elég kevés tényleg jó cápás thriller/horror jön ki. A krokodil valahogy nem tűnik olyan ijesztőnek – még akkor sem, ha hüllő lévén ki tud jönni a partra és a menekülők nem csak a vízben vannak miatta veszélyben.
Azt sem mondhatnám, hogy ez a film tetszett volna nekem. Pedig, egy-egy ponton működik és át tudtam érezni a félelmet és a feszültséget. Amikor még nem tudtam, hogy ott krokodil van, csak beragadt a csapat, a víz emelkedik, kiút meg nincsen, de nagyon igyekeznek találni. Ebbe jobban bele sikerült élnem magam, és a fulladás veszélye, a bezártság elég volt horror elemnek. De jött a krokodil…
Amikor csak simán úszott a vízen, és egy szemekkel rendelkező fadarabnak tűnt, az még korrekt volt. Állatszerű volt, nem csak egy plasztik kelléknek tűnt. Ám helyenként kijött a vízből, vagy éppen támadásba lendült és felettébb a nagy fehér cápát idézve derékon kapta az embereket. Nem is az, hogy műnek tűnt volna, csak ijesztőnek nem. Nekem nagyon hiányzott az alap félelem, ami a cápa miatt van. Arról nem is beszélve, hogy itt több szereplőnek sikerült elmenekülnie a krokodiltól is, ha éppenséggel derékon lettek ragadva, belemélyedtek a testükbe a fogak, és még húzta is le őket a víz alá. Nem tudom elhinni, hogy pl. Jennifer olyan kis sérülésekkel megúszta, amikor elkapta a kroki. De az egyik srác is, akinek rá is közelítettek a sebeire – még csak harapottnak se tűnt, hanem mintha valami alaposan megkarmolta volna. Ilyen szempontból a film nagyon béna volt.
A kroki a társaság nagyját megeszi, és amikor nyílt színen eszik, az sem lett ijesztő. Ha már mutatják, akkor lehetett volna nagyobb a horror faktor. Bár Spielberg megtanította a világnak, hogy sokkal ijesztőbb, amit nem látunk, itt nem ezt alkalmazták. A kroki jön, lát, és harap, meg eszik. Nem is hozza ránk a frászt.
Ehhez képest kisebb gond, hogy micsoda elcsépelt szappanopera zajlik a szereplők között. Yolanda és Eric a csapat kalandozó személyisége, míg a párjaik csendesebbek és szolidabbak. Na vajon, milyen tiltott kalandba mentek bele együtt, ami itt szüli a feszültséget? Ha hozzáteszem, hogy Yolanda terhes? Szerintem nyilvánvaló, nem kell ezt jobban kifejtenem. Annyira nem kellett volna nekem ez egy állatos horrorba, de benne volt. Már csak az kellett volna, hogy ők is egymásnak essenek és öljenek, nem csak a krokodil.
A végét se szerettem, talán mert egy emberrel több életben maradt, mint a tippem.
A szereposztás tévés, egy ismerős akad, Luke Mitchell volt Agents of SHIELD karakter.
Ok, talán a nagyon béna cápás filmeknél nézhetőbb, de csak egy fokkal.
Black Water: Abyss - 5/2,5 egyrészt, a krokodilt nem éreztem elég ijesztőnek. Másrészt, a szappanopera fárasztó.
