Blumhouse-film, már el is könyveltem magamban, hogy horrort fogok nézni. Hivatalosan úgy is van besorolva, de thrillernek inkább érzem. Van misztikus elem, de olyan, amiért horror lenne, már sokkal kevesebb akad benne.

Talán az dönti el, hogy melyik elemet érezzük a súlyosabbnak benne. Ahogy Isaac igazságot oszt és hozza a misztikus vonalat – igazából nincs megmagyarázva ki ő, egyszer tesz egy utalást a Sátán fiára, de azért az Antikrisztusnak nem gondolnám. Vagy pedig, hogy Jessica és John milyen játszmában vannak egymással. Hiszen a házaspár kapcsolata megromlott, és mindkettejüknek megvannak az eszközei, hogy elérjék a másiknál, amit akarnak. Csak éppen elsőre nem az igazat fogjuk látni, a film egyik csavarja, hogy az egyik fél mit is forgat igazán a fejében a párjával szemben. Az pedig egyértelműen thriller vonal, csak balszerencséjére éppen egy olyan alakot talált meg hozzá, aki a természetfeletti igazságszolgáltatásban érintett. Sötét eszközökkel.

A címben a ház van kiemelve: a látott épület monumentális és ránézésre akár hozhatná is a gótikus horror hangulatot is. Ezt viszont nem éreztem úgy, hogy megvalósították volna. Nincs nagy szerepe a háznak, ha csak annyi nem, hogy jó messze van mindentől és mindenkitől. Plusz, van egy szoba, aminek nem nyílik az ajtaja, és a látottakat minősítve, nem is örült az, akinek kinyílt és be kellett oda mennie. Nem lett gótikus horror, a ház nem kapott plusz színeket és történeteket. Bár azért értem, miért inkább ezt tették a címbe és nem Isaac személyazonosságával játszottak.

A konfliktus adott, mindkettő. A házaspár között van egy ellentét, és Isaac igazságosztása is ütközik a páros jellemével. A végén a rendőr fogalmazza meg jól, ahogy Isaac-et egy pókhoz hasonlítja, aki csapdába csalja és végez a sötét elemekkel. A feloldást ugyanaz hozza majd el – ami a házban történik a film végére. Ugyanaz képes mindkét helyzetet megoldani.

A szereplők már kissé bonyolultabbak, mint a köztük feszülő viszonyok. Van, akire egyértelműen rá lehet mondani, hogy ő a történet gonosza. Viszont, több a megosztó alak. Minek számít az, aki csak megtorolja a bűnöket? Fura, de nem is a sötét árnyalatok zavartak. Azzal nem tudtam mit kezdeni, ami Anna körül volt. Engem kifejezetten idegesített az a lány, miközben meg ő kapott valamiféle jóság glóriát, amiért a fél szereplőgárda odáig volt.

A szereposztással hasonló gondom volt. Pontosabban, Angela Sarafyan nagyon nem hihető, mint egy ekkora lány anyja. Merengtem is, hogy második feleség, vagy örökbe fogadtak? De nem. A történet szerint Anna Jessica biológiai anyja. Pár évvel fiatalabb gyerek kellett volna – mert Lia McHugh különben sem lett volna nagy veszteség. Nem ártatlannak és jónak tűnik, csak értetlennek és szerencsétlennek.

Volt benne ötlet is, de végig valami hiányzott. Nem lett eléggé horror, de eléggé thriller sem. Az ugyan ül, amikor John felfedi a lapjait, és kiderül, mi is történne itt szerinte ténylegesen, de különben valami hitelesség, húzás hibádzott. Több látványelemet is elbírt volna – tulajdonképpen egy égő szemű kutya az egyetlen látványeleme, és azt sem láthatjuk sokáig, majd csak hangokat hallunk. És ez nem olyan eset, amikor a sejtetés ijesztőbb a látványnál.

Láttam már rosszabbat, de az is igaz, hogy jobbakat is. Nekem valami hiányzott belőle. Valami, amitől emlékezetes lett volna.