Dargay Attila neve a magyar mesék halmazában jól cseng, sőt. Ő egyike azoknak, aki közismert. A Csongor és Tünde köthető a nevéhez - a szereplők az ő tervei alapján készültek el.

Ha már a rajzokkal kezdem, akkor maradjunk elsőre a látványnál. Magyar meséknél az kritikus, mert van pár olyan alkotás, amit legszívesebben kitörölnék a memóriámból. Vannak klasszikusaink, próbáltak modernebb folytatást gyértani hozzá, és szégyenfolt A kis Vukk éppen annyira, mint a Macskafogó 2. Tényleg, azokat törölni igyekszem az elmémből.

A Csongor és Tünde viszont minden tekintetben korrekt. Ha rajzzal kezdünk, akkor arra is kiírom, hogy ez nézhető, kellemes és helyesek a figurái is. A cuki jelzőt is simán bedobnám rá. A szereplők olyan szempontból tipikusak, hogy Csongor a csinos herceg, Tünde a szőke szépség, a szolgáik hétköznapibbak és kerekebbek. A banya nem ocsmány, de rondaság. Az állatok, de még a kis ördögök is aranyosak. Az összkép egy nagyon kellemes, kedves kinézetű mese, amit szívesen nézek és mesekönyvben is szívesen lapoznám. Megjegyzés - maga a mese sokkal szebb lett, mint amilyen borítót sikerült összehozni neki. Nem is értem, ez miért nem lett jobb. A mese az.

A cselekmény meg klasszikus. Vörösmarty Mihály története, és itt meg is jegyezném, hogy a tündér leány neve, a Tünde Vörösmarty találmánya és ez a mesés elbeszélő költeménye teremtette meg. Szépen ellenpontoz végig, mintha csak Shakespeare lett volna a mester. Csongor, Tünde egy magasabb síkot képviselnek, akik a nagy szerelmet keresik, akik nagybetűsen JÓK és értékesek. Fennköltek, szebbek, tisztábbak. Mellettük Ilma és Balga egyszerűbbek, nyersebbek, humorosabbak. Az ő szintjük lejjebb van - pl. a férfit sokkal inkább izgalomba tudja hozni egy jó vacsora, mint a kedvese megtalálása. Ahogy a bárd is írta: valamit az intellektuális nézőknek, más annak, aki csak mosolyogni akar egyet és nem kellenek neki elvek és idillek.

Mese, amiben a banya bosszúból igyekszik elérni, hogy Csongor ne kaphassa meg Tündét, inkább megtévesztve a herceget a saját lányát ültetné a trónra. Így a főszereplők egymást keresve keverednek kalandokba és a banya miatt a végéig elkerülik egymást. Van varázslat, vannak örökségen veszekedő ördögfiókát, de cuki kutya is akad, ha éppen Csongor az éjszakai kalandra nem is viszi magával.

Jó családi mese, mert kb. mindenki tudta otthon nézni nálunk. Szerettem én is, anyámék is elnézték, de a kis 4 éves unokahúgom is simán végignézte velünk, pedig különben 20 perc körül van a tűrshatára.

Az egyetlen, amit fel lehetne róni, a nyelvezete. Tudom, őrizzük az eredetit és így az irodalmi értéket is hordozza a mese. Ennek ellenére a verselés nem a legkönnyebben emészthető forma. Az is lehet, csak én vagyok ennyire ellene, de a gyerekkori Flinstones esetében is rühelltem a rímeket, verselést, és ez nem változott. A próza mindig is közelebb állt hozzám, mint a líra.

A mese azonban jó, családi szórakozás és teljesen vállalható. Mi szerettük családilag.