Nyári hangulatú sorozat - már csak azért is, mert egy szigeten játszódik a történet. Szép idő van, lengék a ruhák és az egész sorozat - legalábbis külcsínre - napsugaras és színes. Ha regény lenne, javasolnám strandkönyvnek. Így viszont marad bűnös élvezet, amit nem kell komolyan venni.
A történet két nővér körül bonyolódik. Devon, az idősebb lassan belepusztul a terhelésbe. Ócska meló, az apjuk gondozása. Szeretné, ha a húga is kivenné a részét az otthoni dolgokból. Simone azonban nem szabadul el a főnöke mellől, és esze ágában sincs visszamenni. Devon eljön érte, és szembesül egy ármánykodó, gazdag közösséggel, melyben Simone főnökasszonya a vezető egyéniség. A dúsgazdag Peter Kell feleségeként minden körötte forog. Mindenki körötte ugrál - Simone is.
A három nő között egyre jobban elmérgesedik a történet és ha háborúba azért nem is kezdenek, de megindulnak a hadműveletek. Mocskos titka mindenkinek akad, bűntény is történik. Nagyon messze van attól, hogy igazi krimi vagy okos sorozat legyen, de szépen vezetik a szálakat és megvan a szórakoztató volta.
Azt meg már említettem is, hogy a szemnek kedvez a sorozat. Elképesztő ruhakölteményekben vonulnak a színésznők egy csodás környezetben. A színek és a helyszínek el tudnák adni önmagukban is. Női részről a szépség is elég magas faktoron jelen van - nem csak olyan színésznők kellettek, akik játszani tudnak, de jól is néznek ki a vásznon. A férfiak jelentik az ellensúlyt: míg a nőknél elvárás a szépség és a fiatalosság, férfi részről idősebb a felhozatal. Ok, Kevin Bacon jól tartja magát és itt jól is öltöztetik, de azért mégsem az a korosztály, akit szerelmi lehetőségként mérlegelne az ember Milly Alcock mellett. De tény, hogy Bacon karizmatikus és ez a szerep is jól áll neki. De Julianne Moore nagyasszonya vagy Fahy szétesése is kellően látványos.
Megér pár gondolatot a cím is. Mert egy nagy átverést érzek benne. Mintha a nőknél lenne a hatalom. Mintha Kiki lenne az a pont a szigeten, aki mindenkit itt tart, aki mindenen keresztülviszi az akaratát. Mintha ő lenne a szirén, aki mindent és mindenkit bevonz. A sorozat első ránézésre a női hatalomról szól - mert a csábítással az olyan szétesett nők is bűvészkednek, mint Devon. A szex eszköz. Változó, ki mennyire használja. Devon kvázi szexfüggőnek néz ki a sorozatban, de ez már egy másik bekezdés. Amit most ki akarok hozni belőle, hogy a végére rá kell jönnünk, hogy van felsőbb hatalom. Maradjunk annyiban, a végén érdemes megnézni, hogy Peter Kell mit tud tenni pár szóval is, ha akarja.
Akkor, amit beharangoztam. A sorozat nézését nekem az nehezítette, hogy nagyon hamar elértem oda, hogy mindenkiben megtaláljam, amiért nem szimpatikus és irritál. Azok hiányoznak, akik érdemesek lennének jó dolgokra. De ezek bűnös, manipuláló, esendő emberek, akik nagyon könnyen egymásnak is esnek. Nem kaptam olyan szereplőt, aki kiemelkedik, akinek drukkolnék.
A vége is elég megosztóra sikerült. Nem is tudnám megmondani, valaki kapott-e boldog befejezést. Elégedett ember van a végére, de azt nem mosnám össze a boldoggal. És eléggé úgy is néz ki, hogy függő helyzetek cserélődnek csak, minden más csak felszín.
De nézni jó volt és Alcock nagyon tör fel. Ha bejön a Supergirl neki, akkor ez csak lábjegyzet lesz a karrierjében. Addig is meg lehet nézni, honnan hova tart a színésznő. És ezzel kiteszem az utolsó pontot is.