JP Delaney könyveit szívesen olvasom. Nem mindegyik tetszett és vannak hasonló megoldásai is, de a bizalom megvan. Ezt is olvastam már, így előismerettel és a vége ismeretében álltam neki a sorozatnak.

Nem is tudtam attól szabadulni, hogy hasonlítgassam a kettőt. A fő különbség, hogy Delaney be merte vállalni, hogy akár egy pozitív főszereplőről is kiderül a végére, hogy mennyire beteg alak. Csak, esetleg van mellette valaki, ami miatt jobban el tudja rejteni az igazi személyiségét. A sorozat meg sem próbálkozott ilyesmivel - volt egy negatív szereplő és mindenki más feljebb lett emelve.

A történet két házaspár drámája: egyszerre születtek koraszülött, beteg gyerekeik. Évekkel később derül ki, hogy elcserélték őket a kórházban. Elsőre az a felállás, hogy megismerik a gyerekeket, de minden marad a régiben. Nem cseréli vissza őket. Csak aztán Miles mindent felrúg és mire észbe kapnak, már tárgyaláson követeli magának mindkét gyereket. Ő a gazdag, neki van jó hírneve és nem úgy tűnik, hogy bármi esélye lenne a másik párnak. Akiknek különben gondjaik is vannak és messze nem úgy élnek, mint a másik pár.

Az extra az, hogy nem csak a párok egymás elleni játszmája van a cselekményben. Miles múltja elég nagy titkokat rejteget és Maddie/Pete fel is ismeri, hogy csak akkor van esélyük, ha megfejtik Miles történetét. Így aztán fejest ugrunk abba is, hogy miképp születik egy pszichopata és hogyan lehetne leleplezni. Mert persze a külvilág mit sem láthat abból, milyen a férfi zárt ajtók mögött. Mennyi manipuláció van körötte.

Elsőre a szereposztást is szerettem. A szegényebb, szimpatikus házaspár James Norton és Niamh Algar lett. Norton azért érdekes, mert annyira az erőteljesebb személyiségek megformálását szoktam meg tőle, hogy jobban el tudtam volna képzelni a megnyerő pszichopata szerepében. Pete hozzá képest szerencsétlenke és nagyon érzelmes. Ez kevésbé áll jól a színésznek szerintem, de megoldotta. A színésznőnek viszont az anya jobban állt, mint abban a másik sorozatban a mesterséges intelligencia ellen ténykedő rejtvényfejtő manipulátor. Ellenük James McArdle és Jessica Brown Findlay érkezett. A történetből és szerepből adódóan a nő nem sok vizet zavar, McArdle viszont szépen dominálta a jeleneteit.

Szép a helyszín, jól megmutatták a két páros közötti különbséget. Még a környezetükkel vagy a ruhászkodásukkal is. Nem egy látványsorozat, de az ilyen elemeket korrekten összerakták benne.

Vannak ennél sokkal jobb thrillerek, de egyszer meg lehetett nézni. A színészek simán eladták nekem. Azt meg nem is tudom, hogy ez vagy a regény. Más értékeket találtam mindkettőben.

Hogy lehet egy ízes, szép helyen játszódó történetet ennyire semmilyenre csinálni? Igen, Toszkána önmagában nem elég a sikerhez. De azért lehet rá építkezni és nem ilyen... steril eredményt kihozni a végére.

A film története szerint Theo apja meghal, és a birtokát, házát és egyben éttermét a fiára hagyja. Theo rég szóban sem állt az öreggel, saját éttermét vezette sikerre Dániában. A terjeszkedéshez azonban pénz kell és ezt az örökség értékesítéséből akarja fedezni, így Olaszországba utazik. Ahogy meg lenni szokott, ott lehetőséget kap arra, hogy újraértékelje az apját, a kapcsolatukat és még a szerelem is rátalál.

A film legnagyobb baja, hogy rémesen unalmas és semmilyen. Se igazi románc, se dráma, se semmi nincs benne. Minek is kellett volna ezt eladnia? Theo nem egy szimpatikus ember. Az egy dolog, hogy perfekcionista, de érdektelen, unalmas és megkeseredett is. Elég idősnek is néz ki, aki már erősen középkorú. Még csak azt sem nyújtotta nekem a film, hogy milyen remek ételeket készítene. Ahhoz képest, hogy étterem a téma, főznek is, nagyon ízetlen az egész. A szemet is el lehetett volna kényeztetni az ételekkel, de ennek a filmnek még az se jött össze. Az meg valahol nagyon gáz, ha az a béna Pepe sorozat is jobb volt a konyhában, mint ez.

A románc még ennyi szót sem érdemel. Azt mondjuk értem, hogy Theo szeme miért akad meg a fiatalabb, szenvedélyes olasz nőn - az meg egy percig sem tűnik igaznak, hogy egyidősek egy gyerekkori fotó alapján. Ránézésre 10 év a férfi javára simán van. De fordítva? Nulla kémia, nulla történet. Azt meg hagyjuk is, hogy a szerelmi háromszögeket mennyire rühellem. Sophie és Theo a nő esküvője előtt jönnek össze és Sophia férjhez is megy másnap. A vőlegénye/férje meg minden szempontból jobbnak is tűnik, mint Theo. Ügyvéd, jómódú, kedves, jobban is néz ki. Semmivel nem lök arrafelé a film, hogy a nőnek inkább Theo lenne a jó.

Alig főznek. Talán már írtam, de mivel éttermes - szakácsos film, ez nagyon irritált benne. Nem készítenek új ételt, nem teszi jobbá az öröklött éttermet, semmit. Egyszer összerak egy esküvői menüsort, de még azt sem követik le rendesen. Unalmas ilyen téren is.

A helyszínnek se tudtak mit kezdeni. Toszkána. Annyira szép tud lenni! De ez a film kicsiben sem tudja átadni azt a varázst, ami onnan árad. Pláne filmen. Tudok olyan amerikai toszkán filmet, ami különben nem nagyon jönne be, de a helyszínekkel és hangulatokkal eladják. Ez nem olyan.

Nem is fogom tovább ragozni, nagyon mellément ez a film. Nehezemre esik bármit találni benne, amit tudnék értékelni. Nem vicces, nem romantikus, nem főzős, nem szép. Unalmas és semmilyen.

A zombis film nem éppen az a zsáner, ami elé szó nélkül leülök és csak nézem. Mikor éppen mennyire talál meg egy történet. A 28 nappal vagy 28 héttel később ma lehet jobban tetszene, de amikor láttam, nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. A 28 évvel később viszont jókor talált meg, tetszett és érdekelt is, hogy folytatják.

Most itt a csonttemplomos rész és nagyon fogom is a fejem. Nem tudom, mire számítottam, de erre nagyon nem. Még akkor sem, amikor már láttam a kiadott stáblistát.

Azt gondoltam, meg mindenről sütött, hogy sokkal inkább előtérbe fog kerülni Dr. Ian Kelson története. Azt el is néztem, miként él és dolgozik. Csak éppen belekezd egy kísérletbe - egy alfát bedrogoz, aki elkezd visszajárni hozzá. Kelson meg szép lassan, gyógyszerekkel kísérletezve fejtegeti a kór mibenlétét. Valahol szörnyűnek is érzem, hogy Kelson kvázi megoldja. A film végére Samson visszakapja a nevét, a személyisége jó részét, miközben az alfák ereje is megmarad benne és életképes lesz a megváltozott világban. Megvan a megoldás, de senki nem tudja meg. Mintha nem is lett volna. Hiába érdekes Kelson alakja, hiába vitte tovább szépen Fiennes, a karakter végzete annyira lenulláz mindent, hogy azt a cselekményszált komolyan fájlaltam.

Pedig, a jó jelenetek nagyja az övé. Ha pár hét múlva meg kell neveznem, mi maradt meg legjobban  bennem a filmből, jó eséllyel azt fogom mondani, hogy ahogy a doki eljátszotta, hogy ő a Sátán. A zenével, mozgással és az egész show, amit adott.

De még nem is ezek azok a dolgok, amiért A csonttemplom nem lett olyan, mint a 28 évvel később. Ami nekem leginkább lehúzta, az a Jimmy szekta. Még itt sem hívják annak, de itt már egyértelműen állítom, hogy az. Korábban nem látszott, de most megkapjuk a történetüket és a készítők a lehető legsötétebb történetet adták nekik. Jimmy is kaphatott volna pszichés gyógyszert. A gyerekkorában átéltekből összerakott magának egy sátánista hitet és arra gyűjt embereket, hogy más embereket kínozzanak és öljenek meg.  Beteg és sötét az egész. Sokkal gonoszabb ez a történet, mint bármi, amit a zombik csinálnak. Pedig azok gerinccel együtt tépik ki a fejet és szívesen esznek velőt.

Az is fájt, hogy mennyire elveszett most a történetben Spike. Belevaló, találékony kölyök volt, most meg csak kisgyerek, aki menekülne Jimmy elől, csak nem tudja, hogyan. Mintha nem is ugyanaz a fiú lenne, akit korábban megismertünk. Ez aztán végképp elvette a kedvem.

Pedig, értem is, miért. A nevekre tették a hangsúlyt. Jack O'Connell és Ralph Fiennes a főszereplők, ez a film az ő történeteiket meséli el. Hiába Spike a kapocs a korábbi részhez, őt majdnem ki is vették az egész cselekményből. Emberséges és embertelen halad párhuzamosan a filmben, hogy a végén összetalálkozzanak, és eldőljön, melyiknek van helye ebben a világban. A poén? Igazából egyiknek sem, mindenki elveszik ilyen téren.

A látvány hozza a korábbiakat erőszakban és vérben. Nyers brutalitás, gyilkosságok, kínzás. Hozzá az emberek tébolyult külseje. A Fiennes kapta szín egészen eltörpül pl. Jimmy fogsora mellett. Csak éppen ez már nem Danny Boyle vizualitása. Az a plusz hatás, amitől művészi volt, más, amitől annyira élmény volt az előző, ebben már nincs meg. Korrekt és véres horror, de hogy művészi lenne? Az nem.

talán ez az, amivel a lényeget meg tudom fogni. Ha csak horrornak nézem, kerek. Több történetszál, szépen összeérnek és a világot is építi, van cselekmény és nem csak erőszak. De az a valami, amivel több lenne, ami mélyebb értéket adna neki, az kimaradt.

Nagyon úgy néz ki különben, hogy egy részt még kapunk. Ezek után érdeklődve várom, hogy azzal hova fogunk kilyukadni és milyen történetet követünk. Keret lesz és Jim? Spike története kap újabb fejezetet? Vagy a doki elindította a vírus leküzdését? Talán majd kiderül.

A rosszfiúk egy olyan mese volt, aminek a 2. filmje jobb tudott lenni, mint az első. Így aztán érdekelt is, hogy milyen történetet találnak ki az előzménysorozatba. Megoldották, hamar végig is lehetett nézni.

Visszamentünk benne az időben. A Rosszfiúk itt állnak össze és az a cél, hogy ismert tolvajbanda legyen belőlük. Legalulról indulnak és mindent meg kell tanulniuk. Összecsiszolódni. Van egy rangsor, arra akarnak felkerülni, majd egyre magasabbra mászni rajta. Rá kell érezniük arra, milyen dolgokat és hogyan kell ellopni, hogy foglalkozzanak velük és bekerüljenek a tévébe. Mint egy antihős népszerűségi verseny, ahol egyszerre kell rossznak és menőnek lenni.

A sorozatnak szépen összejött, hogy ne csak a rablásokkal szórakoztassanak minket. Nekem az legalább annyira tetszett, ahogy a más csapatokkal rivalizálnak és látjuk, milyen bűncsapatok vannak még. Rengeteg olyan ötlet van ebben a sorozatban, hogy akár azok is megérnének saját filmet vagy mini sorozatot.

Humor is akad benne. Ahogy a filmben, itt is a tagok személyisége és a köztük levő dinamika elsősorban a humor forrása, de bele tudnak keveredni mosolyogtató helyzetekbe is. A kedvencem? Talán az volt, amikor már annyira tele volt a lakásuk lopott holmival, hogy kénytelenek voltak takarítani. Aztán persze mindent akartak csinálni, csak a munkát nem és abból is kaland lett. Farkas meg szívott, mert neki jutott a legrosszabb munka. A WC működőképessé tétele. Azért ahhoz már galádság kell, hogy a lopott cuccot húzzák le a WC-n, mert már nem találnak neki semmi helyet...

Hozzáteszem, abban is hozza a filmek szintjét, hogy ugyanaz a szereplő irritál. A Cápa. Mindenki mást jobban bírok, de ő nem hiányozna. Egyszerűen borzalmas, amikor színészkedik. Nem értem, hogy téveszt meg bárkit. Senkire nem hasonlít, mindig maga. De ok, mese és valahol ez is humor, csak erre nagyon nem lettem vevő.

A grafika is a mozifilmeket hozza. Korrekt, jól néz ki, és ebben is van ötlet. Nem olyan gyönyörű, mint amit a Disney égisze alatt a Zootropolis hoz, de a maga környezetében ez teljesen jó. Talán csak annyi, hogy hangban nem tudták ugyanazt hozni, mint a filmek. Tudjátok, angolul jobb - most viszont mindegy, nagyon tud hiányozni Sam Rockwell és meglepett, de Awkwafina hangja is. Akkor meg mindegy is, melyik nyelven ment.

Plusz, ide tenném be, hogy kb. sorozatrész hosszban külön kisfilm is létezik a rosszfiúkkal. A karácsonyit sikerült megnéznem, ami simán lehetne a sorozat karácsonyi külön epizódja. A rosszfiúk egy balhéja miatt lerobban a városi karácsonyi kabala, emiatt ünnepekkor mindenki dolgozna, semmi ünnepi hangulat. A banda nem tudja a szokott rablást megrendezni, így előtt meg kell menteniük a karácsonyt és azért kezdenek el ügyködni. Ötletes volt benne, ahogy más filmeket megidéztek és lett itt Transformers hangulatba oltott karácsonyozás. Grafika, ötlet, ez is szint. Családiasabb, kevésbé álnok, mint a többi. Nem véletlenül, karácsonyi rész.

Várhatjuk a 3. filmet, még nem láttam minden kisfilmet sem. De a sorozat is folytatódni fog, szóval, mesélek majd még a tolvajbanda kalandjairól.

Nem Jordan Peele rendezte, de ott van a producerek között és reklámozzák is vele a filmet. Így akaratlanul is behozták, hogy keressem benne ugyanazt a plusz tartalmat, amit Peele esetében már megszoktam.

Csak van egy gond.

Mégis, mit kellene ebbe belelátnom? Az első gondolatom az volt, hogy megyek rasszizmus és bőrszínek vonalon. Szó van arról, hogy Isaiah milyen nehezen lett a Játékos, mert a bőrszíne miatt nehezebb dolga volt. Aztán milyen életet alakított ki? Nagyon fehér, influenszer feleség. Amikor Melléjük kerül Cam, a sajtós már meg is jegyzi, hogy ő meg olyan, mintha Isaiah és feelsége gyereke lenne. Vagyis, a fehéreknek színes, a feketéknek meg világos. De igazából ezen a vonalon nem jutok célba. Nem mondanám, hogy van benne olyan tartam, aminek érdemben köze lenne ahhoz, hogy ki milyen bőrszínnel bír.

Aztán, ott van az a vonal, hogy a focisták a modern gladiárorok. Az edzések is olyanok, mint az ókori küzdelmek, Isaiah olyan eseményeket szervez, amelyben bántanak másokat. Kegyetlennek, erőszakosnak kell lenni. hamar elkezdik építeni azt is, hogy ez vagy-vagy játszma. Vagy marad az eddigi szupersztár és még egy évad, vagy újoncként Cam a helyére tud lépni. Ehhez itt és most küzdeniük kell és csak egy maradhat. Ebben már több ráció lehet, mert végigviszik, szembekerülnek és belefért.

De ott van a mitikus volta is, mintha titkos szekta lenne mögötte, ami már-már sátánista is lehetne. Vagy éppen egy AHS évadban is el lehetne képzelni. A maszkok, a szektás beavatás, vagy éppen az egésznek a jellege. Az összeesküvés-elmélet, hogy minden mögött van egy korrupt elit és mitikus erőkkel is működnek?

Aztán, a sport is lehet téma. Van fejsérülés, ahogy egyáltalán nem foglalkoznak tényleg az egészségügyi állapotokkal. Nyomják neki a mindenféle szereket és a sport legsötétebb oldalát véltem felfedezni benne.

A végére benyomott amerikai színekkel, zászlóval is csak fogtam a fejem. Összességében ez lenne az USA? Erőszak, egymás kikészítése, titkos vezető elit, rasszizmus? De még csak azt sem érzem ki belőle, hogy ez most pozitív vagy negatív szín? Negatívnak kellene lennie, de ünnepelnek a végén?

Csak a sok kérdőjel. Az van bőven.

Pedig a szereposztás működött. Szépen hozta mindenki a figurát és erősek a már szinte karikatúra elemek. Withers és Wayans kellő erővel hozta a szerepet és megvolt hozzá a kiállásuk.

Látványra is, az erőszakot néha már egészen költői módon hozták. Vagy nem is tudom. Valami mindenképpen volt, de emészteni kell.

Marad a sok kérdőjel. Érdekes volt, de hogy értettem is? Hát...

Visszatért az  évad második felére a Tracker (s03e10). Sajnos, nem lett túl nagy durranás. Nagy menekülés, random nyomozás a segítőkkel. Az előző rész befejezése, egy hajsza a nyomok után. Talán csak ennyi volt benne az új, hogy most többen Coltert üldözték. Egész egyszerűen buta lett a története és azon túl, hogy több korábbi szereplőt visszahoztak segíteni, nem hozott újat. A heti részekhez is jobb lesz visszatérni, ez gyorsan felejtős lett.

A magánéleti zördülések irányába mozdult el a Miss Scarlet (s06e03-04). Bár a nyomozások lettek volna az emlékezetesek benne, de ott is inkább az dominált, hogy korábbi szereplőket hoztak vissza és nekik kellett segíteni. A 3-ban Nash gyémántját kellett eladni segítőkkel, mint Moses. Majd szorult segítségre, hogy a nagybátyjával kapcsolatos ügyben haladjon. Nash esetében legalább volt egy csavar és Eliza szinte benne benne sem volt, de aztán egy nagyon egyszerű ügyet kaptunk a bűnvilággal. Az emlékezetes az volt, hogy még szinte el sem kezdődött, de már megvannak a repedések Alexander és Eliza kapcsolatában. A nő a férfinak is simán hazudik az esetei miatt és arra is láttunk példát, hogy a modern nézeteket a gyereknevelésben problémásak. Még nem katasztrófa, de szappanosabb tőle a sorozat és még mindig nem vagyok azzal kibékülve, hogy míg Duke-kal alig haladtak, itt 4 rész alatt hány fázis megvolt.

A bűnügy nem, de a betegség jön előre a Memory of a Killer (s01e06) kapcsán. Eddig vártam, hogy Angelo egyáltalán felfogja-e, mi történik vele. Megkaptam a választ. A kötelező akció is megvolt és minden téren közeledik a veszte, de a lényegesebb az, ami az egészségéről derül ki. Maga előtt is. Annyira várok még egy csavart, de nem tudom, megkapom-e. Ami még feltűnt, hogy mennyire idegesít, amikor Maria önállóan ténykedik. Ahogy lőni jár, ahogy az exével kerül egyre közelebb. A legjobb időpontban, nem? Amikor a férjétől már majdnem megszülte a fiát. nyomi pasit tudom is sajnálni.

Szépen összekötik a vonalakat a Cross (s02e06) évadában. Ez az a rész, amikor nyomozónk megteszi a nagy felfedezéseket, ki miben és mennyire van benne. Az, ahogy Luz tettei értelmet kapnak, összerakják a táblát és az esküvői jelenet is mind nagyon ült. Eddig is szerettem ezt a sorozatot, de ez a rész már igazán pörög. Itt már nagyon indulhat a hajsza és jól érvényesül az is, hogy mennyire kettős érzést kelt az ügy. Mert cross meg tudja érteni, miért lett bosszúálló a nő. Várom is, hogy a végére mindenkit elkapnak-e, vagy Luznak lesz igaza, hogy bizonyos szinten túl a törvény nem ér semmit, mert a pénz erősebb. Ami ebben az évadban nem tetszik, az Kayla külön útja. Bár Bobby Trey nagy figura és a nő miatt van újra akcióban, maga Kayla egyszerűen idegesít, de szerintem már az 1. évadban is így voltam vele. De most nem is ez volt a lényeg, hanem a válaszok, a gyilkos terv és az esküvői merénylet.

Hármas sztorit kaptunk Chicago Fire/Med/PD (s14/11/13e13) kapcsán. Egy gép miatt volt terrorista veszély, de egy kémiai támadás lett belőle, amivel jó páran kerültek kórházba és erre az időre visszajött Jay és Hayley, akik talán most tudtak először beszélni személyesen a válásuk óta. A PD volt a vezető benne, ha a két éppen csak visszatért majd távozü színész is volt a kapocs. Ők vitték vissza az ügyet és az éppen aktuális stáb segített be nekik. Lett kerek történet, előzmények és összeállt a végére, de azért nem volt ez akkora durranás, hogy 3 részt is rá kellett szánni. De simán benne van, hogy Hayley ellen van kifogásom. Nem véletlen, hogy a PD az a sorozat a szériából, amit már elengedtem. Mondjuk, az most feltűnt, hogy már Adam sincs. Vele mi lett?

Ugyanaz a helyzet Georgie&Mandy (s02e12) háza táján, mint eddig. Egyszerűen nem vicces. Most annyi a helyzet, hogy Mandy a tévében arról kezd beszélni, hogy Isten akár nő is lehet, mire az extra vallásos texasiak ellene fordulnak. A helyi téma, ami tényleg jellegzetes és kifigurázható, eladhatta volna, de még mindig nem sikerül viccesre készíteni.

Az Elsbeth (s03e12) is tartja a szintet, csak nekik ez jól áll. Most parókakészítők csaptak össze és természetes, szőke fürtök körül ment a hajsza. Nagyon nem tudok mit hozzátenni, minden benne, amit ez a sorozat tud. A Columbót idéző megközelítés, az ismertebb színészek mellékszereplése és Elsbeth egyedi személyisége.

A Matlock (s02e10) pedig az újabb szövetség része. Már a csapat része Julian, de a nagy váltás nem is ez. Hanem váltás a segítők között. Eddig se tudtak mit kezdeni az asszisztensekkel, az egyik most el is ment. Elég bután - nincs magyarázat. Billy felmondott. Miért? Mert elvesztették a barátnőjével a babát? Nem volt rendesen megírva. Ahogy az sem kötött le, hogy Matty bocsánatkérést vált Juliantől, aki meg nagyon nem akarta megtenni. Aztán a végére megtörik, és olyan kiszámítható az is, mi lesz a töréspont.

Jellegtelen Grey's Anatomy (s22e11) rész is volt. Legalább az orvosi eset lekötött. Egy olyan beteg volt, aki Teddy új műtétét szerette volna, de a nő nagyon nem akarta megcsinálni. Az, hogy mi van mögötte és hogyan alakítja most a kapcsolatait, elvitte a részt. Ahogy a többiek ügyködtek, negyed annyira sem volt érdekes. Talán csak azon mosolyogtam jót, hogy a vezető urológusok milyen kis buták tudnak lenni. Avagy vaszektómia házilag, és tényleg azt hitték, senki nem is veszi észre?

Esküvős részt kaptunk a Love Story (s01e06) heti részében. Romantikus filmes lett, éppen annyi szállal a Kennedy család elvárásaival, hogy több legyen, mint románc. Ebben most nem éreztem olyan élesen, hogy kritikusan nézné John-t. Itt ő engedett, szépen haladt és még azt sem engedte meg, hogy a George lehozza az esküvői képeket. Ami különben még tetszett benne, hogy Kleint milyen ügyesen mozgattak. Abban volt valami szomorú, ahogy a nő felmondott, más csinálja az esküvői ruháját is, és Calvin megállta, minden jót kívánt és kedvesen engedte el. Közben mi meg láttuk, hogy ott a fiókban az általa a nőnek tervezett ruha, amit meg sem mutathatott. Amilyen természete volt, meglepően nagylelkű volt. Családias, kedves rész lett. Legfeljebb még annyi, hogy a ruhát jobban megnéztem volna. Annyira téma volt, ki varrja és milyen lesz, aztán rendesen nem is mutatták. A fátyolból többet láttam. Rá kellene keresnem az igazira?

Halmozódnak a bajok The Pitt (s02e09) világban. Helyt kell állni a technikai eszközök nélkül, nehéz esetek jönnek és mintha mindenki összeesküdne ellenük. Csak kapunk most is egy tömegkatasztrófát, ami meg fogja pörgetni az évad végét. Jó esetek, jó doktorok és még mindig az emberség, amit annyira tudok hiányolni a valódi és általam megtapasztalt egészségügyből. A gond az, hogy a nyers cselekményismertetésen túl csak ismételni tudnám magam, mert a séma azonos. A felépítés, a színészek, a dinamika. Nekem bejön és jó, ahogy még mindig egyre inkább tudják pörgetni az eseményeket. Ez a sorozat jól hozza, amit tud és tényleg kórházas, orvosi esetekkel és nem szappan. Kicsit sem.

Bár évadzáró, így is csalódás a Hijack (s02e08) vége. Összecsapták, rendes válaszok nélkül és a következmények nem léte is röhejes. Ok, az exével zsarolva volt a főszereplő, de akkor is túszokat ejtett és simán elengedik majd? Nem is akarom elemezni. Majdnem nulla akció, gyors leleplezések és buta megoldások végig. Csalódás, de nagyon.

Nem tudom még eldönteni, milyen lesz az RJ Decker (s01e01). A bevezetőből annyi derült ki, hogy Decker fotós volt, a rendőrségnek is dolgozott, de egy verekedésbe keveredett. Lecsukatták és másfél év börtön után magánnyomozóként folytatja. Az első ügye azt a gyilkost lecsukatni, akit már másfél éve is akart, csak az ügye megakadályozta. A krimi nem volt érdekes, inkább unalmas. Az még rosszabb, hogy még nem látom benne, mi lesz a nyomozó extrája, ami megkülönbözteti majd másoktól. Az, hogy fotós szemmel néz? Olyasmit már próbált magyarázni, hogy a fényképező lencséjén keresztül olyasmit is észrevesz, amit más nem, de mire fog ezzel menni? Mondjuk, a magánnyomozók sokat fotóznak, ha pl. csalfa házastársakat örökítenek meg, de szerintem itt ennl nagyobb ügyeket akarnak majd hozni. Decker mellett az állandó stábot ismerjük még meg - az exnejét, aki egy rendőrségi nyomozónőért hagyta el. De mind jóban vannak, és a rendőrnő még nyomozni is segít vagy anyagot ad. A volt cellatárs. Meg a nő, aki hamisan tanúzott és amiért lecsukták a férfit - mindezt az után, hogy egy gyors menetre elment vele a kocsijába a tárgyalás előtt. Most visszatért segíteni, mert bűntudata volt, de ha az apja kér valamit, megteszi. Deckert börtönbe is juttatta. Már most utálom azt a nőt, pedig ő lesz Decker szerelmi esélye a sorozatban, ezt is előre látom. Az sem segít, hogy honnan ismerős a színésznő. A Grey's Anatomy tűzoltós alsorozatának volt az egyik főszereplője Ortiz. Scott Speedmant különben bírom, de azért remélem, valami rendesebb frizurát csak vágnak neki. A Grey's-ben jobban nézett ki. De mindegy,  legyenek jók az ügyek. Majd kiderül.

Egy jó dolgot találtam a filmben - nem akartak belőle romantikus komédiát csinálni. Így még valahogy elment, de nem egyszer sok(k) volt a szerelmi szál nélkül is.

A történet hőse Benoit, akinek rendszerint félresikerülnek az üzleti ügyei és gazdag szülei húzzák ki a bajból. Most azonban nem akarják, így mást kell kitalálnia. Behazudná, hogy nősül és az esküvői pénzből fizetné az uzsorást. Csak éppen modell barátnője otthagyja egy londoni munkáért és valakit vinnie kell a szüleinek bemutatni Marokkóba, ahol az évfordulójukat ünneplik. Kínjában az Uber mocskos szájú, heves sofőrnőjét hívja el magával. A testvérei majd fúrják őket, Fiona hozza saját magát és egy ponton Emily is beállít. Elszabadul a káosz.

Lehetett volna jó is, csak két dolog miatt nem jött össze.

Az egyik, hogy nem sikerült jó poénokat írni. Most komolyan, Benoit neveletlen unokaöccsét Fiona megkergeti és földbe nyomja a fejét, hogy viselkedjen? Az anyjának bikinivonalat gyantáz? És ennék vannak bőven rosszabbak is benne. Érezni, hol van a poén, csak előbb akadok ki, mint nevetek rajta.

A másik maga Fiona. Sejtem, hogy direkt választottak a szerepre ennyire trampli színésznőt. Pierrick, a báty el sem akarja hinni, hogy az öccse ilyen nőt akar elvenni. Jó, nem bányarém, de a legcsúnyább nő a filmben olyan járással, amire szavakat sem találok. Még kicsinosítva is trampli és az a járás... Ha legalább a személyisége rendben lenne, de Fiona harsány, erőszakos, és ami nekem legjobban fáj, több tekintetben buta is. Vannak jó tulajdonságai is, iszonyat energiabomba például, de semmi, amivel barátnő alapanyag lenne. Ő a jó haver csaj verziója. Már csak ezért is örülök, hogy nincs romantikus szál. Benoit és a nő majd összebarátkoznak, de ennyi. Hiteltelen is lenne, meg kémia sincs a színészek között.

Nem néztem meg hol forgattak, de jellegtelen átlaghelyszínek. Marokkónak mondták a történetben, de simán lehetne stúdió vagy valami francia helyszín. Igazából nem nézem ki belőle, hogy tényleg Marokkóban forgott volna. Akkor használtak volna valami eredetit is, de itt semmit nem fedeztem fel, ami tipikusan marokkói lenne benne.

A film nem tetszett, nem találtam viccesnek és semmi olyasmit nem tettek bele, amire azt mondanám, legalább a szememnek jó volt. Az egyetlen, amit értékelek, a vége. Solange - Benoit anyja - képes lesz ráébredni, mit rontott el anyaként és elkezdi rendbe szedni a családot. A végére kapunk egy új, talán jobb kezdetet mindenkinek.

Egy újabb Stephen King feldolgozás. Sorozat. Egy olyan könyvből, amit nagyon szerettem is. Sőt, Az intézet volt az utóbbi években az egyik kedvenc King-thrillerem. Vártam is, milyen sorozat készült belőle. Gyorsan ledaráltam, le is kötött. Csak.

Alapvetően nem várnám el, hogy ugyanaz legyen a sorozatban is, mint amit olvastam. Szeretem, ha ráismerek az eredetire, de ha érdekesen módosítanak, akkor annak is tudok örülni. Itt meg is valósult, nem is. Ami sikerült? Kaptunk egy egészen új szereplőt. Tim egy egykori rendőr, aki olyan helyzetbe került, hogy le kellett lőnie egy gyereket. Most sodródik, kisebb munkákat vállal és nem akar többé fegyvert fogni. De az ösztönök és az igazságérzete megvan, jó rendőr volt. Így amikor a kisvárosban valami nem stimmel, nyomozni kezd. Ő utána mer menni annak, hogy mi az Intézet, mi zajlik ott. Igaz, nem a történet miatt került be szerintem. A színész miatt. Így duplázták a történetet és mozgalmasabb lett azzal, ahogy a nyomozás és az intézetben történtek zajlottak.

Amivel nem voltam kibékülve? Ahogy megjelentek a képességek az intézetben. Mert bizony nem mindenki ugyanarra volt képes. Gondolatolvasás és sugalmazás, telekinézis és a legritkább képesség, akik képesek előre látni a jövőt. Olyan érzésem volt, mintha a Holtsáv is beköszönne a cselekménybe. Nekem elég lett volna, ha maradnak ennél a regénynél és nem akarnak ilyen irányban is bővíteni. Éppen elég ötlet a bérgyilkosság is, vagy a vezetőség belső harcai.

Még egy, ami nem tetszett. Ben Barnes szépen hozta a szimpatikus rendőrt, aki majd a megmentő lesz. Joe Freeman viszont egész más Luke lett, mint akit fejben elképzeltem magamnak. Az egyik heppem, én szeretem a zseni szereplőket. Luke az. A sorozatban alig érezni ebből bármit. Azt is lehúzták, ami a regényben az egyik kedvencem volt. Ott Luke elég hamar 'halálra' lett szánva - mivel a képessége gyenge volt és az intellektusa nem érdekelte őket. Ott azzal szökött, mentett és változtatott meg mindent. Itt meg jött Tim és csapatmunka, meg a plusz képesség. King jobban kitalálta...

A szereposztást is vegyesnek éreztem. Egyértelműen Tim Ben Barnes pozitív karaktereinek sorába illik. Arra szinte azt mondanám, hogy rá lett írva. Joe Freeman annyira más, mint amit vártam, hogy vele kb. csak bajom volt. Mary-Louise Parker hozta a kötelezőket, neki jól állnak ezek a szereplők. Nem kicsit negatív szereplő, de még mindig szimpatikusabb, mint egyik másik ember az intézetben. Aki még tetszett benne, az a legerősebb mentalista a csapatban, a kissrác.

Nem látványsorozat, a végére tartogatták. Túlzásba ott sem vitték, de nem is annak kellett a főnek lennie. A thriller, a történet és a színészek nagyobb szerepet kaptak.

A 2. évad berendelve, de bevallom, tartok is tőle. Az már új vonal lesz, nem King-ötlet. Majd kiderül.

Mi a biztos jele, hogy egy horror kisiklott? Ha elalszol rajta. Ijesztenie kellene, és az holt ellentétes a pihentetéssel és elaltatással. Vagyis, még végig sem értem a filmen, már tudtam hogy bajban leszek vele. Vissza kellett tekernem, mert kb. a közepén elaludtam rajta.

Az alaptörténet nem tűnt rossznak. Liz élvezi, hogy végre megtalálta az igazit. Malcolm helyes, orvos és elviszi egy romantikus hétvégére. Csak éppen az isten háta mögötti házban valami nagyon nem stimmel. Beállít a férfi különös unokatestvére. Malcolmnak vissza kell mennie dolgozni és Liz egyedül marad. Fura álmai vannak, különös lények bukkannak fel. Mi történik körötte?

A kibontás viszont nem sikerült jól. Nem lett feszültség, és sokáig nem hitette el velem a film, hogy Liz tényleg veszélyben lenne. Inkább furcsa, mint ijesztő volt az egész. Sőt - a lökött unokatestvér ijesztőbbnek hatott, mint a lények. A végére tett csavar is inkább irritált, mint meglepett vagy ült volna. Lehetett volna valami felvezetés, vagy némi magyarázat.. Azt pl. nagyon nem értettem, hogy ha az egész misztikus vonal akkor indult, amikor Malcolmék még kamaszok voltak, a halhatatlan verziójuk miért középkorú férfi?

De különben is sok minden nem állt össze. Az sem, mi kell a fiatalító művelethez. Egyáltalán mik a lények, vagy gyermekek, vagy nem tudom mik. Annyit tudtam csak kihámozni, hogy Malcolmék mit tettek kamaszként és akkor indult minden. De a misztikus szálak magyarázata? Arról fogalmam sincs.

Az egy dolog, hogy nem ijesztő vagy okos a film. De még csak egy szereplőt sem adtak, akit kedvelhettem volna. Ahhoz nem tudunk meg róluk eleget, hogy bárkit megszeressek. Pedig Liz lenne, akinek drukkolni kellene, de nem tudtam meg róla annál többet, hogy eddig szerencsétlen volt a szerelemben. A barátnője meg most is aggódik, hogy tudtán kívül egy nős férfi hálójába esett. Liz pedig bízik és szeret, míg pofon nem csapja a valóság. Amikor halálba küldenek és csak annyit tud mondani, hogy "De hiszen azt mondtad, szeretsz!", arra mégis mit lehet mondani?

Tatiana Maslany-tól láttam már jó filmet és jó alakítást, de ez üres volt. A társában meg az volt a legérdekesebb, hogy Kiefer Sutherland testvére. Olyan jellegtelen és benne sem volt semmi ijesztőbb.

Újabb mélypont - ahogy a lények kinéznek. Nem is tudom, mivel jellemezzem. Az is sokat mond, hogy azt se tudom, minek nevezzem őket. Rondák, furcsák és semmi értelme az egésznek.

Vannak különben jó kritikái is, és Maslany még díjat is kapott érte. Nekem nagyon ment az értékelése, szenvedtem az egésszel. Törlöm is hamar a fejemből.

Elég kevés olyan film van, amit a testvéremmel közösen képesek vagyunk úgy megnézni, hogy egyikünk sincs rosszul a másik ízlésétől. Most belém hasított, hogy a bűvészes filmeket egyformán szeretjük. A tökéletes trükk, A mágus, az első Szemfényvesztők. Vagyis, egy kis nosztalgia is volt abban, hogy vártam ezt a filmet.

Meg az is, hogy Lula helyett visszakaptuk Henley-t. De előre szaladtam.

A történet szerint a Lovasok már nincsenek együtt és jó pár év el is telt. Egy fiatal csapat azonban egy helyre csalja őket, hogy a Szem egy küldetését végrehajtsák. A Vanderberg családot kellene lebuktatni, amelynek a főnökasszonya éppen a világ egyik legnagyobb gyémántját dobná piacra. De csak dobná, mert a Lovasok megszerzik, aztán elindul a hajsza. Lesz fordulatnak szánt meglepetés is, meg régi szereplőket is visszahoznak, hogy a végére megint egy nagy trükk/átverés tegye fel a koronát.

A legnagyobb bajom nekem az volt, hogy nem volt igazán látványos. Ok, bizonyos szempontból összetett volt a trükk, de mégsem éreztem jónak. Láttam az előző részeket, egyes dolgokra rá is éreztem, meg az ember tudja, hogy mire számítson a Lovasoktól. Egyszerűen nem volt igazi meglepetés, de még nagyobb baj, hogy látvány sem. A mai napig előttem van az a trükk, amikor Atlas megfordította az esőt. Az egyik kedvencem. Itt meg mi a csúcs? Elhitetni egy helyszínváltást, ami nem történt meg? Vagy a forgó szoba egy kastélyban? Őszintén szólva még az tetszett legjobban, ahogy Jack és June kártyákat hajigáltak. Most nem volt a trükk, amitől eldobná az ember az agyát.

Aztán, ahogy dupláztak. Van egy fiatal csapat, így mindenki kap egy társat, illetve a fiatalokat is igyekszenek leültetni a film elé. Csak éppen feleslegesnek éreztem a duplázást. Arról nem is beszélve, hogy a CGI hogyan kap helyet a műsorban. Az egyik legolcsóbb bűvésztrükk szerintem számítógéppel illúziót teremteni.

Azt meg hagyjuk is, hogyan akartak minden fontos szereplőt legalább kicsit visszahozni. Méltatlan, amiért Morgan Freemant behozták. Mark Ruffalo feltűnése még problémásabb. Nagyon nem hiányzott a film végéről, ha addig megvoltak nélküle. Aztán, Lula. Eleve, már a második filmben sem bírtam és most sem lett jobb. A többiekhez képest ő olyan... nyers és alpári? A beleerőszakolt szála Jackkel is kínkeserves.

Igazából látom benne, mire törekedtek. Megtartani a meglepetést és a nagy átverést a végére. Azt duplán is, mert nem csak Veronika megtévesztése, de az egyik szereplő személyazonossága is meglepetés lenne. Annyira nem az, de az már más történet. Hagyni látványt és modernizálni, mint a CGI trükkel, ha az nálam ellentétes hatást is váltott ki. Mindenkit visszahozni legalább kicsit. Az új nézőknek meg fiatal, feltörekvő sztárokat beletenni. Mondjuk, mégsem ott van a legjobb húzások. Rosamund Pike, mint intrikus - ő volt benne a legjobb, ha nem is éppen összetett a karaktere neki sem. A vége is, nyitva akarták hagyni, hogy lehessen könnyen negyedik rész is.

Olyan szempontból bejött a számítás, hogy nyereséges, sőt, sikeres. A kritikái legfeljebb közepesek, de ahhoz elég, hogy ne utálják a filmet. Be is lett rendelve az újabb történet. Hiába szerettem annyira az elsőt, ez nem lesz visszanézős nálam. Annyira kellett volna tényleg valami jó trükk...