Ha azt mondanák erre a filmre, hogy egy videójáték az alapja, simán elhinném. Lelki szemeim előtt látom is a küldetéseket, ahogy meg kell akadályozni a lények feljutását, majd a történet előrehaladtával ki is kell merészkedni az őrtoronyból. De, ha minden igaz, A szurdok nem játékon alapul.

Marad az, hogy mi mindenre emlékeztet minket a történet. Először a Resident Evil ugrott be. Van mutáció és szörnyeteggé alakulás. Talán az 'én' elveszik, cserébe agyatlan gyilkos rémként kb. halhatatlanul lehet létezni. Van gonosz nagyvállalat is, amely nyerészkedni akar és nem érdekli, kik halnak meg a folyamat során. Meg vannak bátor harcosok is, itt konkrétan ketten, akik majd szembeszállnak.

De az akció és szörnyes lövöldözés csak a film egyik oldala. A tesztoszteron mellett érzelmeket is igyekeztek adagolni. A szakadéknak két oldala, mindkettőt egy-egy katona őrzi. Tilos a kapcsolatfelvétel. Levi és Drasa azonban megszegi ezt a kikötést és mondhatni elkezdenek úgy randizni, hogy még beszélgetni se tudnak, csak üzengetnek és mutogatnak egymásnak két oldalról. Ez akár gyalázatosan rosszul is elsülhetett volna, de nálam sikerült elérni, hogy a film ezen szakaszát jobban élveztem, mint amikor lemennek és azt mutatják be, miért ők kerültek ide. Mert mindketten profi katonák, mesterlövészek és akkor sem riadnak meg, ha közelharcban kell leszámolni a szörnyekkel. De ez szerelmes film is. Meglepett, de még bírtam is a párosukat a kis őrült dolgaikkal.

Ehhez valószínűleg kellett az is, hogy inkább romantikus komédia extrém helyszínen, mint nyálregény, amit  kapunk. Az olyasmiken meg különösen jól szórakoztam, amikor kikacsintottak akár más filmekre vagy a színészek egyéb sikereire. Naná, hogy Anya Taylor-Joy közelébe sakkot kellett tenni, míg Miles Teller dob nélkül nem létezhet. Ez a film azokkal nem is ér fel, de nem az az a cél. Szórakoztatnak, jópofák együtt és még a kémiával se volt gondom. Ami Miles Teller esetében nagy szó, mert egy szerencsétlen lúzernek előbb nézném, mint a film jó pasijának.

Meglepetés! Itt még az akcióhőst is elhittem neki. Nem is rémlik, hogy ez a stílusú karakter sikerült volna már úgy neki, mint ebben a filmben. Igaz, nem is éppen ez a célszerepe. De megoldotta. Taylor-Joy több oldalú színésznő és valószínűsítem, hogy a Mad Max után ez már meg se kottyan neki.

Nem vitték túlzásba a karakterek felépítését, de a típust szépen bemutatták. Összeköti őket, hogy mindketten nagyon jók a munkájukban, de valami hiányzik az életükből. Küszködni kezdtek, már a munkájukban sem olyan erős a hitük. Nem véletlenül kötnek itt ki. Ezzel együtt is nehezen képzelem el őket egy üdülőhelyen pincérkedni, bár ki tudja, éppen elég nehéz helyzeten vannak túl együtt is, külön is.

Akkor, volt szó akcióról, románcról és a humoros helyzeteket is említettem, amikbe keverednek. Mert megvannak a film poénjai, főleg a randi szakaszban. Ami kimaradt, a rejtély és a gonosz cég oldal. Egy kis megfejtenivalót visz a filmbe, bár nekem nagyon hamar az Umbrella meg az Alien-filmek nagyvállalata jutott eszembe. (Így az egy plusz poén, hogy ebben milyen szerepet kapott Ripley, vagyis, Weaver.) Nem is ragoznám túl, éppen elég mocsok kiderül majd, ezzel is adva a filmnek egy más színt.

A grafika, a szörnyek és a szurdok mélye már közepesebb. Nem okos, közepesen látványos akciófilmnek különben ezzel együtt is tökéletes. Igencsak későn álltam neki, de ezzel nem volt olyan gondom, hogy elalszom rajta. Nem szép és látványos akciófilm, de korrekt és a szórakoztató faktor, az egyéb jóságai nekem eladták.

Lehetne kötözködni és azt nézegetni, miért nem egy nagy film. Ehhez most semmi kedvem, mert amit vártam, még többet is kaptam. Ezen én kifejezetten jól szórakoztam.