A helyzet az, hogy jelenleg ez az anime, amire rá vagyok pörögve annyira, hogy egyben nézem az egészet. Vagyis, nem csak az új részeket néztem meg, de szépen az egész eddigi sorozatot végignéztem újra. Közben meg a manga magyarul is elért eddig a pontig, úgyhogy még olvastam is hozzá. Azt az egyet álltam meg, az angol webképregényt nem olvastam megint végig.

Szóval, kicsit sem leszek objektív, nem is akarok. Bár alapvetően a Bleach az anime kedvencem, a Solo Leveling szépen zárkózik mellé és elszórakoztat.

Amit viszont hamar megjegyzek, mert idegesít. A nevek. A magyar kiadás a koreai verziót követi - az anime viszont sokkolt a japán nevekkel. Még az első évadot angol felirattal ezzel láttam, de a másodikhoz volt magyar is. JAPÁN NEVEKKEL! Mit ne mondjak, nem voltam boldog attól, hogy újra kellett tanulnom, ki kicsoda. Jin-woo nekem Jin-woo, teljesen ki is voltam azon, hogy most jegyezzem meg, hogy ebben a verzióban Shun Mizushino a neve. Magamban folyamatosan javítottam a szöveget. Jin-ah, Jin-woo, Baek. Igen, különben én is kétségbeejtőnek találom, hogy már tudom a neveket. Nem tesz jót, amikor valamire így rápörgök, de most ezt élem.

Mivel egyben néztem a két évadot, így kiemelném, hogy mennyire építik az ívét annak, hogy Jin-woo árnykirály lesz. (Különben remekül összehozták, hogy meddig nyúlik az árnyéka és mi rejtőzik benne. A történetbe, megjegyzésekbe, de grafikusan is.)

Az eredeti fiú figyelmes és kedves volt, de a sok harc és a tapasztaltak egyre inkább kiölnek benne valamit. Az emberséget? Ő maga is érzi a folyamatot, én vadászom is a részeket, amikor szembesül vele és ahogy reagál arra, hogy minden lépése a hatalom és nagyság felé mit szakít ki belőle. Most különben volt egy olyan rész, amikor igazán látszott, hogy mindezek ellenére még ott van benne az a fiú a dupla kazamatából: amikor az anyjának elviszi a gyógyszert, a nő magához tér és akkor egyszer elengedi úgy magát, ahogy eddig soha nem tehette.

Mivel kicsit előre látok, érzékeny vagyok azokra a részekre is, amikor a régi magával szembesül. Az intro és a zárás hozza legszebben, de már a cselekményben is vannak nyomai. Ezzel még lesz kezdve valami, súgok!

A sorozat több szinten is növeli a fontos szereplők számát. Jin-woo körül van egy kicsi, ám annál összetartóbb csapat. A 2. évaddal eléri az S szintet és már tudja maga is, hogy véget kell vetnie a rejtőzködésnek. Újraértékelteti magát és megkapja hivatalosan is a rangot. Ő a 10. S vadász Koreában. Ezzel együtt megkapjuk a többieket - Baek a nagy kedvencem. Ő az egykori tűzoltó, akinek vadállati alakja és ereje van S-ként. Jong-in, a gyűrűivel és a tűzmágiájával. Azon jót vigyorogtam, amikor mentőhelikopterrel igyekeztek eltűnni a szigetről, aztán lángszóróként szedte le a hangyákat. Ahogy benyögte, ha növeli a tűzerőt, magukat is felrobbantja... Cha Hae-in, a Táncos.

El van találva az a szint, ahol ez egy izgalmas akció, közben meg adagolja folyamatosan a humort is. Nem minden részben, de majdnem, van valamin olyasmi, amin később is jókat derülök. A csákány. Jin-ho és a páncéljai. Vagy, Jin-woo és a nevek. Még a démon is megjegyzi neki, hogy pocsék a névmemóriája... Nem lehet vitatkozni vele.

Ebben az évadban érkeznek Jin-woo árnyai is, megismerjük az 'Arise' parancsot. Ez is sokszorosára növeli a szereplőket, kapunk egy plusz árnyhadsereget. Némelyik alakja önmaga is egy egyéniség. Igris, a hű lovag. Iron, aki egy forrófejű A vadász volt, aztán hasonlóan heves árnyharcos lett. De a nagy kedvencem is most jön, Beru. A hangya. Még messze van a Little King - mániája, de előzetesen is megkapta a kedvenc árnyharcos címet.

Egyre erősebb ellenfeleket kell leverni, de nem is ők az egyre érdekesebbek. A rejtett történet. Jin-woo már tapasztalja, hogy sokkal nagyobb a játszma; nem ismer még mindent, rejtve maradtak dolgok előtte, de az egész emberiség előtt is. Ennek ellenére az ellenfelekre is lehet emlékezni - nem mindegyik lesz árnyharcos később.

Igen, abba bele lehetne kötni, hogy Jin-woo már olyan erőt képvisel, akit nem lehet megállítani. Elég csak azt megnézni, hogy Beru milyen könnyen elbánna az egész S vadászokkal, Jin-woo elől meg nagyon gyorsan menekülőre fogná, annyira nem tud mit kezdeni az erejével. Így az igazi tétek ebben az évadban nem érződnek úgy. Megint csak jön az, hogy tudom, mi az igazi tét. Úgy már erre is más szemmel nézek és így sincs vele problémám.

Nem is ragozom tovább, korábban is fejtegettem már, mi mindenért tudok rákattanni. Humor, harc, nagy tétek és nekem roppant módon tetszik, ahogy egyensúlyozik a figura az uralkodói kegyetlenség és az embersége morzsái között.

Még csak azt sem mondhatnám, hogy nagyon idegenkedtem az ötlettől. Mégiscsak eltelt majdnem 30 év, egy másik generáció ért bele a nyári slasher hullámaiba. Ki tudja, megint lehet rémisztő egy kampós gyilkos?

Aztán a történet legyilkolta az idegeim és a reményeim - gyorsabb tempóban, mint ahogy a film sorozatgyilkosa végezni tudott az áldozataival. Ezt mégis ki írta, és vette komolyan? Sam Lansky, lesek, de valami borzalom, mit alkottak. Önálló filmként, horrorként ez egy nagy nulla. Annyira gagyi és mű fordulatokkal, hogy még rá is kerestem, ezt paródiának szánták-e. Bár a címe gyanús volt, akkor kellett volna már abban is lennie valami paródia elemnek. Sajnos nem, ez a filmek újjáélesztése. Komolyan gondolva.

Annyira kis pénzből forgatták, hogy még így is nyereségesnek lehet mondani, különben. Erősen drukkolok is, nehogy folytatása készüljön. Még nem láttam hírt róla, talán nem lesz. Se a történet, se a látvány, se a horror, semmi nem áll ebben össze. Gagyi, de írhatnám csupa nagy betűvel is. Az eset, a szerelmi szálak, a gyilkos, a vége - minden. Rettenetes. Röhejes, teljesen hiteltelen és irritálók a szereplők is. Néha nem is tini slasher, hanem olyan, mint egy nagyon elrontott szappanopera.

Mert komolyan, mit kell néznem? Danica és Teddy eljegyzése van, akkor lesz az a baleset, amely szétzilálja a csapatot. 1 évvel később Danica oldalán már új vőlegény áll, Wyatt. 1 év elég volt szétmenni 'élete szerelmével' és ennyire összejönni mással? De Ava és Milo is megérne egy misét, akik folyton kerülgetik egymást, mert egyszer volt valami köztük. Nem mintha Ava annyira sírna utána, a visszatérő jelenete egy leszbikus kalandból való bezuhanás. Nincs egy szimpatikus se köztük. Nincsenek karakterek. Unalmas eye candy lányok és üresfejű srácok. Milo - például. Hauer-King a sorozatszerepei (Az auschwitzi tetováló, Little Woman) miatt még szimpatikus is nekem. De itt annyi van róla, hogy még mindig nagy szemekkel méregeti Avát, noha rég nincsenek együtt. Semmi mást nem tudok meg róla!

Gáz, de a visszatérő szereplőkben is millióval több élet volt, ha sokkal kevesebbet is szerepeltek, csak egy-egy jelenetre. Gellar beugrott egy álomjelenetre, Hewitt és Prinze Jr. nagyobb szerepet kaptak. Döbbenet különben, hogy a két nő mennyivel jobban tartja magát, mint a pasi. Pedig a jobb szerep Ray karaktere, abban van változás. Hewitt az örök last girl, de Ray sokat változott, mióta nem láttuk. Rendben, Prinze Jr. soha nem volt jó színész, már a sármját is elmosta az idő, de még ez a szélsőség se megy neki érdemben? Szomorú.

Az újak kapcsán meg már írtam is, eye candy maximum. Sarah Pidgeon, aki egy kicsit értelmesebb, de a többiek a 'legyünk szexik és rikoltva fussunk' kategórián túl nem sok mindent tesznek. Azt még jobban lenyelném, hogy kb. 7-8 évvel idősebbek, mint a filmbeli karakter. Ha megnézem, amúgy mikben szerepelnek, még a tini vonalban vannak. Pláne Cline, aki az Outer Banks miatt ismert.

Sajnos a horror sem kárpótol. Az a történet, ki gyilkol és miért, olcsó és unalmas. De még csak nem látványosan vagy ötletesen belez! Ezt is írtam már, de itt is áll: a ténykedése sokkal inkább egy paródiába illene, mint egy komolyabban vehető slasher-be, pedig ez sem éppen az a zsáner, amit véresen komolyan kellene venni.

Nem voltak elvárásaim, csak nézni akartam valami jó nyári popcorn filmet. De így is hatalmas csalódás. A sztori, a színészek, a kinézet, de minden. Törlés gyorsan a memóriámból.

A heti The Hardacres (s01e03) rész már jobban tetszett, mint az előző. Maradunk továbbra is azon a vonalon, hogy a vagyon mit tesz az emberekkel és a kapcsolataikkal. Azt se gondoltam volna, hogy a nagyi marad leginkább észnél és sikerül a lányát is emlékeztetni arra, mi is számítana. Mit jelent az igazi barát, és nem a gazdag társasági hölgy, aki igazából nem ismeri, nem a barátja. Ettől függetlenül iszonyat sok a buktató, és Joe most el is bukott. Majd jövő héten kiderül,  meri-e vállalni, féltékenységből mit tett. Kis humor, társadalomkritika és pár szimpatikus ember. A recept még ott van mögötte, de az a pozitív hype, ami az elsőt áthatotta, még nem tért vissza. De alakul ez még, majd a jövő heti rész árnyalja tovább.

Csalódás az Only Murders in the Building (s05e04). Az előző rész végén be lettek játszva a nagy nevek, most jöttek és machináltak. Ezzel tudnám a részt jellemezni. Látszólag barátkoznak, közben meg adtak egy sakkot a podcastnek. A színészek eladták, Waltz a legerősebb a hármas közül különben, de maga a trükk annyira olcsónak érződött, hogy azzal meg is alapozta a nemtetszésem. Furcsa rész, az új szereplőket bemutatva és buta csavarral. Az fáj igazából - nem tellett egy jobb ötletre az írószobán?

Hajlik és egyre jobban az akcióba az Alien Earth (s01e07). Már kb. ott tartunk, hogy a sziget az úrlények gyilok - játszótere lesz. Kirsh meg úgy sakkozik az emberekkel és az erőforrásokkal, hogy már nem tudom eldönteni, csodáljam a zsenijét vagy ijedjek meg tőle. Az Alien mindig is jó volt erkölcsileg megkérdőjelezhető, ezért veszélyes robotokban, és Kirsh is ennek az iskolapéldája. Ahogy a célért simán benézi sokak halálát és szervezkedik, az hátborzongató. Olyphant nagyon eltalálta ezt a szerepet, és simán ő számomra a legemlékezetesebb a sorozatban. De már itt vannak a lények, a sok halál és brutális, mit össze nem szenvednek már egy-egy részben. Erre ráépül az a vonal, amit még nem értek teljesen. Wendy és az alienek kapcsolata. Nem sima kömmunikáció, a kis lény kötődik a lányhoz. Mi lesz még ott? Pláne, hogy Wendy egyre kevésbé érzi magát embernek, ahogy Joe is egyre inkább elbizonytalanodik abban, hogy ez a lény mennyire a húga. Valahogy érzem az egészben, hogy lesz itt még nagy dráma, nem kevés vérrel, ha a lények még jobban elszabadulnak. Boy is meg bírja mutatni egyre sötétebb oldalát - abba bele sem akarok gondolni, hogy a kecskében levő lényt kibe akarja áttetetni. Az a matek - pí feladat a kecskével, na, az egész más szinten ijesztő és horror, mint amikor a xeno elszabadul és tucatszám öl.

Az évadzáróra a Chief of War (s01e09) elhozta a háborút. Volt egy kis felvezetés, mindkét tábor rendezte a sorait, aztán mentünk a csatába. Látványorgia, még azzal is meg volt fejelve, hogy nem sima földön, hanem egy kitörni készülő vulkánon estek egymásnak a seregek. Szépen összerakták, hogy a fegyverek ereje is látszódjon, de az egyéni küzdelmeknek és hősiességnek is legyen értelme. Egyetlen problémám volt az epizóddal és egy felsejlő iránnyal: ne menjenek el szerelmi sokszög irányába! Nagyon nem bírom, ahogy a főnök felesége a hadvezér felé tesz gesztusokat. A végére a férfinak se tetszett, jegyzem meg. Pedig ez csak a nyitány, ezzel csak egy sziget vezetése van meg. Az őrült király már sereget gyűjt ellenük és az is volt a zárszó, hogy most ő is elindul háborúba. Bennem meg különben az merült fel, hogy meddig bírják a szigeten lőszerrel. Az egy dolog, hogy előnyt jelent nekik a puska, de mennyi lőszer és puskapor van? Mert azt kétlem, hogy helyben tudnák pótolni. De most nem is ez a lényeg - nagy csatával küszönt el az évad.

Visszatért a The Morning Show (s04e01). Megint kicsit távolabb vagyunk időben. A Show a párizsi olimpia közvetítésével akar életben és topon maradni, meg a digitális híradósokkal. Alex más a nyitányban belekeveredik egy menekültválságba, Bradley el van ásva egy vidéki iskolában, Corey meg filmet igyekszik forgatni, de a baj jön csak. Már le is lépett a sztárja és kezdhet zsarolni, hogy ne maradjon színész nélkül. A bonyodalom az, hogy a vívólány és az atomtudós apja kimenekítése miatt Alex nem maradhat a nagyképernyőn, vissza kellene hozni Bradley-t. Ő nem akar jönni, de névtelen fülést kap, hogy milyen eltussolás van a cégnél. Sokan nem szeretnék, ha visszajönne. Már gyűlnek a szervezkedők, lesz itt játszma megint. A magánéleti kavarások is maradnak - Stella titkos pasijáról a rész végére kiderül, hogy az európai fejes, Celine pasija. Ezzel el is értünk ahhoz, amitől a legtöbbet várom az évadban. Jon Hamm után egy még nagyobb csaltak be a sorozatba: Celine-t Marion Cottilard játssza, és már most szívesebben nézem az ő jeleneteit, mint pl. Alexét. Igaz, annak nem lesz jó vége, ha nagyon a szerelmi szál lesz körötte, de azért ennél intelligensebb szokott lenni ez a sorozat. Szóval, idén olimpia és mérgezési botrány. Majd kiderül milyen lesz, a sztárfantor mindenképpen magas.

Egyre jobban tetszik a Dexter Resurrection (s01e03). Harrison nyaka körül szorulna a hurok, a bemutatott nyomozónő nagyon ügyes. Profin összerakta mi történt, csak éppen Harrison meg Dexter fia. Neki megvolt a válasza, de az egy jó párbaj. Amiben igazából senkinek nem akarnék rosszat: bírom a különc nőt, de Harrisont is. Dexter meg kezdi felfedezni, hogy New Yorkban mi vár rá. A Sötét Utas taxisgyilkos meglett, vele meg a belépő a sorozatgyilkosok klubjába, ami az évad érdekessége lesz, ahogy előzetesen tudom róla. Mert már láttam képen, milyen színészek jönnek majd a kapcsán. De egyelőre feltűnt a klub, alapozva van a hangulat és Uma Thurman az első belépő sztár. Az kevésbé passzos, hogy Angel Dexter vadászatba akar kezdeni, de a másik két vonal annál inkább leköt. Még arra is van odafigyelés, hogy kis lelkizés, de ne eltúlozva, is legyen. Dexter nagyon próbálja kitalálni, hogy legyen jelen a fia életében, hogy ne ártson neki. Itt már ki merem jelenteni, hogy tanult a hibájából, nem olyan megszállott és nem saját maga kettes verzióját akarja legyártani a fiából. Van benne fekete humor, jó a narráció és tetszik a történet. Határozottan örülök, hogy elkészült ez az évad.

Már írtam, de egyre biztosabb: a Peacemaker (s02e05) most nem kap szinte történetet sem, mindenki a lelki szemetesében turkál. Rick bosszút akar állni, Chris meg gyötrődik a saját romlott világa és az álomélet között a másik dimenzióban. Kis akció mellett ez az a rész, amikor döntést hoz. Egy kis akciót azért tettek bele, felvonultatták az egész stábot, de annyira hiányzik nekem egy értelmes történet. Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire irritál a sasvadász. Rendben, most azért túlzásba estek a sasok támadásával, de az a vonal eddig sem volt rendben. A legjobb meg a vége: a trió meg a sas együtt hősként. Tényleg az lenne az élet, ami jól áll Chrisnek és amiben boldog is lehetne. De azért sejtem, hogy ilyen könnyen nem lesz vége.

A The Rainmaker (s01e05-06) akkor határozottan jobb, amikor valami jogi eset is van benne. Sajnálatosan Rudy nyomoz, az igazságot keresi, miközben mi nézőként tudjuk. Látjuk, mit művel az ápoló és ki van mondva, hogy tényleg ő gyilkolt. Kegyes tettnek szánta, egy drogost megszabadítani a szenvedéstől, csak éppen nem volt drogos a beteg. Egy kicsavart kegyes nővér történet lenne ez, és annyira nem érzem passzosnak, hogy ezt nyomozzák, miközben a sorozat a nézőknek készín adja a válaszokat. Sokkal jobbak azok, amikor megbeszéléseken vagy a bíró előtt esik egymásnak a két csapat. De különben a 6. rész volt az ütközőzóna - Rudy elért a mélypontra, aztán jött a nagy pozitív megerősítés és most megmutathatja, az exe miért mondogatja még mindig, hogy Rudy zseniális ügyvéd. Csak a hibája a hevessége, ami meg máskor az erőssége. Igen, minkét részben a tárgyalás/vita tetszett, de annyira jobb lenne, ha nem arra jönnének rá, amit mi nézőként tudunk... A magánéletet meg szappanosítják és azt rühellem. Ki is teszem a pontot, mert a szerelmi ötszög sok az idegrendszeremnek.

Hol is kellene ezt kezdenem? Igazából 3 oldalról is meg tudnám fogni. Kezdhetném azzal, hogy ez a sorozat tette ismertté Brosnahan-t, akinek nagyon drukkolok, hogy csináljon hatalmas karriert. Megfoghatnám onnan, hogy eddig mennyire szerettem ezt a sorozatot és miért vártam eddig, hogy megnézzem a végét is. Ezt szépen bele tudnám szőni abba, hogy miért néztem meg előbb a készítők balettos sorozatát is. De mehetek onnan is, hogy mennyire jól képviseli ez a széria azt, amit Amy Sherman-Palladino tud.

Szerintem nem az 5. évadnál kell ezt a sorozatot bemutatnom. Adott egy gazdag, zsidó háziasszony, Miriam. A nyitányban rájött, hogy a férje megcsalja, elhagyja, és szétesett az élete. Ugyanakkor felfedezte, hogy a férje szenvedélye - a stand-up, neki is bejön, mi több, neki még tehetsége is van hozzá Joel-lel ellentétben. A sorozat meg azt meséli el, hogy csinál ez a nő karriert egy olyan korban, amikor a nőktől tányleg csak annyit várnak, hogy legyenek csinosak és kedvesek, szüljék a gyerekeket és ki se mozduljanak a házból.

Az 5. évad tart ott, hogy Midge megcsíp egy írói állást a Gordon Ford Showban. Valójában arra akarja ezt használni, hogy fel is léphessen a műsorban és ezzel széles körben ismertté váljon, mint komika. Küzdelmes egy menet lesz, mert Ford előbb döntené az íróasztalának, minthogy engedje a show kanapéjára, mint vendéget. Midge és Susie persze nem adják fel és közben a többiek életében is vannak nagy változások. Ab rádöbben, hogy mennyire lebecsülte eddig a családja nőtagjait és a lányunokájában fedezi fel az örököst, akire eddig várt. Joel elveszti a barátnőjét, de életcélt talál abban, hogy Midge-t kiváltsa a maffiától. Rose építi a vállalkozását. Nem is lehet így, nagy vonalakban megfogni, de minden résznek sok kis története van, ami vezet a végjátékba.

Szóval, nagyon meg van írva ez most is. Vicces és sziporkázó, nagyon jó és humoros párbeszédekkel. De közben meg komoly témákat is remekül bele tudnak szőni. Akár a feminizmus kérdésköre, vagy a szórakoztatóipar árnyoldala. De még politika is, ha azt azért minimumon is tartották, inkább csak a Show készítése közben merül fel, mint lehetséges humorforrás. Ezt végig tudta ez a sorozat és a vége is ilyen. Ezért is szerettem ezt nézni, és ezért lehet akár az 5 évadot is könnyeden ledarálni, annyira friss, helyes, vicces, könnyed és mégis tartalmas az egész.

És igen, megvan minden benne, ami a készítőre jellemző. A nagydumás, nagyon szerethető hősnő, aki megcsinálja az életét a sorozatban. A mókás mellékszereplők sora. A sok párbeszéd. A humor. Még a színészeket is ide tudnám írni, mert Palladinóék szívesen idézik meg a korábbi sikereiket egy-egy kedvelt színészük szerepeltetésével. Azért nem a főszereplők öröklődnek, de mellékszerepekre visszahívnak ismerős arcokat. A balettos sorozat kapcsán ezt a témát már kimerítettem, így most csak két mondatban. Itt a Susie születésnapi, megemlékezős rész volt egy kifejezetten nagy visszanézés akár a Palladino sikerekre is, nagyon sok Gilmore Girls szereplő jöhetett és mutathatta meg, ki ő most. Illetve, innen is vittek tovább színészeket, a legfeltűnőbb Luke Kirby. aki a sokat emlegetett Etoile főszerepét meg is kapta. (Hú, de sajnálom, hogy abból nem lesz 2. évad.)

Ha már a színészeket emlegetem, itt nem lehet elmenni amellett, hogy innen indult Rachel Brosnahan. Sziporkázik itt, felfedezte már a mozi is a színésznőt. Én nagyon drukkolok neki, de jelen témánál maradva ez a sorozat nem csak rá épült, de ő volt a szíve. Humoros, bájos, csinos, és amikor kellett, élekkel.

Elmeséljem azt is, miért csak most néztem meg? Ok. Van egy rossz szokásom. Képtelen vagyok bármit rendesen, elejétől-végéig nézni vagy olvasni. Én vagyok az a 'majdnem idióta', aki moziba is úgy megy, hogy előtte a neten kinyomozza, mi lesz a film vége. Igen, Nolan Batman-zárásra is képes voltam úgy menni, hogy előtte iszonyat sokat böngésztem, hogy mi lesz a film vége. Láttam is kalózfelvételen a zárást, mielőtt elmentem moziba, pedig premier másnap néztem. Szóval, ebbe is belelestem, mi lesz az évadban.

Így rám zúdult keret nélkül az 5. évad különleges szerkezete. Keretet kaptak az epizódok. Midge iszonyatosan nagy sztár lesz, és a keret az ő jövője. Látjuk, mi lett a gyerekeiből, hogyan alakultak a kapcsolatai és az életében levő szereplők sorsa. Nekem meg a kiragadott képeken egy annyira ellenszenves, sőt, taszító kép jött le, hogy az egésztől el is ment a kedvem. Nem értettem, minek ez, és mennyire lehet tönkretenni a szeretett szereplőim ezzel? Meg kellett nézni, hogy helyre tudjon jönni ez a fejemben. Mindent nézve összeáll, mert szépen beleépítették a sorozat jelenében, hogy miképpen fog az a látott jövő eljönni. Sőt, árnyalni is tudják. Ha megvan a kontextus, már nem annyira depresszív és adja magát a történet.

Az különben nem csak a keret miatt kiemelendő, hogy vannak benne izgalmasan rendezett részek. Már emlegettem Susie születésnapját. Az egy remek rész, ahol kb. átfogják a sorozat jelene, Midge befutása és a jövője közti éveket. Humorral, időugrásokkal, történetekkel.

De nagyon sok mindent tudnék, amit nagyon lehet szeretni ebben a sorozatban. Amit Shalhoub beletesz Midge apjaként. Az egésznek a külcsínje, a ruhák. Midge mindig is divatos, sikkes nő volt, az egyik jellemzője, hogy mennyire nett nő. Simán lehet azért is nézni, hogy milyen szettjei vannak. Az új szereplők közül nagyon bejött Gordon Ford, Reid Scott egyszerre csinált belőle egy karizmatikus sikerembert és gyarló, hibákkal is bíró férfit, aki szépen ellavírozik a két énje között.

Mindennel együtt, a kezdeti belenézős problémáim ellenére is nagyon vitt ez a sorozat. Abszolút darálható, könnyed és mégsem, jó az egész. Szerettem és kiteszem a pontot.

Ez most bután fog hangzani, és már az első bekezdésben ellövöm a film végét, de komolyan megcsinálták úgy, hogy Sonny megnyeri a versenyt? Végig azt éreztem ki a filmből, hogy ő most a mentor. Aki beáldozza magát, hogy Joshua megtanuljon jó versenyző lenni.

Egész végig, Joshua és Hamilton kieséséig meg nem fordult a fejemben, hogy a készítők adnak egy F1 győzelmet Sonny karakterének. Mondhatnám, ez volt nekem a film meglepetése, de annyira, hogy ezzel is kellett kezdenem. Megleptek. Mondjuk, Kosinski miatt nem kellene ennyire meglepődnöm ezen. Ő jegyzi a Top Gun: Maverick-et is, és ott sem az ifjú titán mentette meg a mundér becsületét, hanem Tom Cruise kvázi nyugdíjból visszatérve.

De nem ezért kellene ezt a filmet emlegetnem. Sokkal több van benne, és érdemtelen lenne a vége miatt elvennem minden mástól a szót. Az első, hogy van neki egy olyan története, ami nem csak alibi. Van egy csapat, akik meg vannak szorulva. Kb. egy csoda kellene, hogy a versenyév végére valamit fel tudjanak mutatni. A csapatfőnök, Carvantes számára különösen fontos lenne legalább egy versenyt megnyerni, akkor maradhatna a helyén és nem váltanák le. Így visszanyúl a múltjába - egykor ő is versenyző volt és behozza a csapatba egykori versenytársát, barátját. Ő lenne Sonny, aki az autóversenyzés megszállottja. Kvázi mindegy neki, mit, csak vezethessen.

Joshua és Sonny egymásnak feszülése, majd a közös munka. Maguk a versenyek. A csapaton belüli ármánykodások - mert bizony nem mindenkinek érdeke a győzelem, megvan az a szereplő, aki Cervantes helyére pályázik és ezért elég mocskos trükkökkel él. De még egyéb szál is akad: a csapat fő mérnöke, Kate egy belevaló, szép nő. Sonny meg elég hírhedt szoknyavadász. Lehet sejteni, hogy ez a szál sem marad kihasználatlanul. Szerencsére nem mennek át románcba és marad benne humor is, de az is megkapja a maga kis történetét, akinek nem film a film szerelmi szál nélkül. (Azt is írhatnám, a pasik mellé valahogy az oldalbordákat is be kellett ültetni a moziba.)

Sztárszereposztással forgott, minden fontosabb szereplőt olyan színész játszik, aki egy sorozattal, nagyon sok filmmel már letette a névjegyét. Most jönne az, hogy kiemelem a kedvenceim vagy merengek azon, hogy miképpen öregszik Brad Pitt. Angelina és a válás ide vagy oda, én bírom a filmjeit. Mondjuk, a színészek magánéletét és a szerepeiket én szétválasztom, de ez most nem az a rész, ahol azon merengek, mekkora színész és szemétláda Kevin Spacey egyszerre. Hanem az a rész, ahol mellőzöm Bradet - pedig jól játszik. Akár az öregedő szívtiprót, akár a kocsik szerelmesét. Akit ki fogok emelni, az Javier Bardem. Nem véletlenül ő az Oscar-díjas a csapatban. Neki elhiszi az ember a baltás gyilkost, a krokodillal táncoló bűvészt, de még a sármos volt sportolót is, aki milliárdos döntéseket hoz. Annyira az extrém szerepei jutnak róla eszembe, hogy ilyenkor aztán ledöbbenek, hogy mennyire megnyerő is tud lenni a színész.

Miről kellene még írni? Látvány. A sport. Nekem izgalmasabb volt az, hogy az F1 miért csapatsport. Nekem ez az egész világ idegen, nem bírom a Forma1-et. Egy futamot se bírok megnézni, a hangjától fáj a fejem. Itt viszont nagyon lekötött, hogy dolgoznak össze a pilóták, vagy miért adnak díjat a csapatnak is, miért mondják csapatsportnak. Kaptam plusz meglátásokat erről a világról.

A másik, hogy egy ennyire F1 ellenes beállítódással is élvezhető volt a film. Eleve, nem kell az egész versenyt megnézni, kivesézik nekünk a lényeget. Ez pont az a szint volt, amit elnéztem, értékeltem, még tetszett is. Rengeteg mindent bele is pakoltak, ami megeshet, itt megvolt. Ütközés, szerelés, gumicsere, előzések, veszélyes kanyarok, időjárási kérdések...

Az is biztos, hogy az F1 sport nézője nem leszek, de ez a film tetszett. Nekem hozta azt a szintet, mint a már emlegetett Maverick. Vannak ismerős elemek, ha úgy tetszik - klisék -, de jó ötletek is, látványos is, meg szerettem a színészeit. Nekem ilyen a szórakoztató popcorn movie.

Első benyomás? Elő kellett rángatni az agyamból a nyelvismeretem. Sikerült olyan feliratba belefutnom a sorozat kapcsán, aminél csak az olasz kapott fordítást. Ebben a sorozatban meg többnyelvűek. Talán a Becstelen brigantyk óta nem láttam ennyire soknyelvű produkciót.

Sokat beszéltek benne angolul, ezeknek a részeknek még örültem is, ezt értettem. Hála égnek nem is feltétlen technikai dolgokat magyaráztak így, nem volt bele bajom. Ez valami egyetemes, közös nyelv ebben a világban is, mert angol szervezet nem volt benne. Illetve, a Citadel szerintem angolszász volt, de ez alszervezetek sorozata. A kiemelt, főszereplő szervezet az olasz, ahogy már említettem. A Zani család projektje, akik vissza akarják szerezni egykori hatalmuk. A két vetélytárs a francia és a német. És az ő nyelvük is beszélt nyelv, Edo simán váltogatja a négy nyelvet. Még a németet előkapartam az agyamból, de a franciát a képek alapján találgattam. Ok, nem ez a lényeg, de régóta először fordult meg a fejemben, hogy a szinkronos verzióra kellene beneveznem. Vagy jóbb felirat kellene rá...

De, a történet fontosabb. A Citadel ellen küzdenek itt is. A női főszereplő, Diana szülei azért haltak meg, mert egy Citadel ügynökkel egy gépen utaztak, amit a Zanik felrobbantottak. A nő okos, céltudatos és bosszút akar. Így kerül a Citadel látókörébe, akik kettős ügynöknek képzik és beépítik a Zanik szervezetébe. Csak éppen a Citadel a célpont, és Diana marad az egyetlen túlélő, aki magányosan próbál életben maradni a szervezeten belül. A történet jelenében Edo Zanival kezd együttdolgozni, aki meg akarja szerezni a franciáktól és németektől azt a fegyvert, amivel kb. mindenkit le lehet hallgatni és adatot gyűjteni.

Megvan a kellő romantika is - a közös ügy alatt Diana és Edo közel kerülnek egymáshoz. Szerintem még helyes pár is, ha azért megfordult a fejemben, hogy a nőnek ez mennyire lesz érdekkapcsolat. De Edo nem olyan zsarnok alapanyag, mint az apja. Tényleg szereti Dianát is, elég messze elmegy érte, amikor az apja le akar számolni a nővel. Edo ráadásul egy zseni is - fegyvertervező, informatikus és harcosnak se utolsó. Kicsit azért az megrémít, vele mit tesz majd, ha a szervezet élére kerül. Mert addig az elvei egészen olyanok voltak, mint ami Dianáéval összefér. Megint egy tiszta szervezetet vezetni, tényleg jobbá tenni a világot és nem zsoldosnak lenni. De ha tied a korlátlan hatalom, mi marad az elvekből? Én drukkolnék nekik, de ebben az évadban erre egyelőre nincs válasz.

A program megszerzése, Diana múltja a téma. Sok akció, sok látványelem és a kettős ügynökök kegyetlen élete van kiemelve. Diana egy őszinte pillanatot sem élhet meg, kb. mindenkit meg kell vezetnie, a húgát is. Ezért nem is tudom, hogy Edo tényleg a párja lesz, vagy csak a még mélyebb beépülés eszköze.

Azt különben meg kell jegyezni, hogy nyitott a vége. Láthatóan úgy volt tervezve, hogy lesz második évad. Ebben hasonlít az indiai évadra. De ez sem hozott elég nézőt és a 2. már törölve van. De itt nincs közös szereplő sem, és nem hiszem, hogy az eredeti Citadel 2. évadába beviszik ezeket a szálakat. Ezt jobban sajnálom, mint az indiai történetet. Itt szimpatikusabbak a szereplők és nekem a zsenik a gyengéim. Írhatnám azt is, hogy a címszereplő Diana, de az én fantáziám Edo mozgatta meg.

Azt már írtam is, hogy látványos. Játszanak a kémes szálakkal. Vannak fordulatok és még azt is igyekeznek ügyesen leplezni, ami adná magát. Pl. Edónak volt egy bátyja, aki akkor veszett oda, amikor egy veszélyes kémprogramot akartak megszerezni. Lehet tippelni, mi történt vele igazából és ki húzta meg a ravaszt, ami elvette az életét. De a történetbe sokáig rejtették ezt a vonalat, szinte a legvégére derül ki, hogyan érnek össze a szálak a múltban és a jelenben.

Korrekt a szereposztás. Matilda De Angelis jelenleg az az olasz színésznő, aki egyből beugrik, ha ezt a kategóriát hallom. Én már ügyvédnőnek is bírtam, a kémnő is jól áll neki. Ez a haj már kevésbé. Modern, érdekes és az egyik profilja jó is. A másik kevésbé, pedig De Angelis egy kifejezetten szép színésznő. Itt még több színt is kap, mint Lídiaként. Diana ugyanis fizikai tüneteket is elvisel a kettős ügynökösködés okán és amikor egyedül marad, lelkileg is össze kell raknia magát.

Ha valami vége lenne vagy be lenne ígérve lezárás, jobban tetszene. De igazság szerint így is elnéztem. Ahogy már írtam, a színésznőt és a zseni figurákat bírom, így De Angelis és Edo eladta nekem.

Erről képtelen vagyok kicsit is objektíven írni. Van pár Disney-figura, akik nagyon a szívemhez nőttek. Az egyik ilyen Stitch. Hála égnek, jól sikerült az élőszereplős verzió is.

Nézzük először talán ezt, mennyire követték le a mesét. Hozzá mertek nyúlni, de leginkább kisebb-nagyobb világra szabást végeztek el. Beletették korunk technikáját és kivettek olyasmiket, ami egy mesében ok, de élőszereplősen fura lenne. Mire gondolok? Az eredetiben a Stitch nyomában járó űrlények csak emberi gúnyát húznak magukra és úgy vegyülnek el. Mondhatni, csak a vak nem látja, hogy nem emberek. A filmben már emberi DNS-t lopnak és klóntestben nyomulnak, egy emberek játsszák őket, nem csak egy maskarát kapunk. De olyan kis apróságok is vannak, mint a Lilót szekáló lányok megleckéztetése. A mesében Stitch az egyikük triciklijét nyúlja le, ebben már elektromos kisautót.

Ennél lényegesebbek, hogy kivették A rút kiskacsát, ami eleve fura is volt. Itt Stitch nagyon is tisztában van azzal, hogy ő egy labori kísérlet eredménye, nem keresi a családját. Tudja, hogy neki nincs. Nem is a mese lesz az, ami átbillenti. Nani is több történetet kapott - eredetileg csak annyit akart, hogy együtt maradhasson a húgával. Az új verzióban célokat adtak neki: tengerbiológusnak készült, egyetemi ösztöndíjjal, amit a húga nevelése miatt adott vissza. Itt viszont belevették azt, hogy az is a kötelessége, hogy magáért dolgozzon és megvalósítsa az életcélját. El tudnak jutni egy olyan üzenethez, hogy fontos a család, tartsuk egybe, de mellette legyünk erős, a céljainkért megdolgozó és eredményeket elérő emberek is.

Így el lehet mondani, hogy a filmet nem csak az említett külsőségekben, de tartamban is sikerült modernebbé tenni. Abszolút nem is zavaró egyik ilyen elem sem, sőt, nekem növelték ezekkel a komfortérzetem. Ok, egy kivétel akad. Amikor az egyetemről Nani hazaugrik az űrlények tér-idő pisztolyával. Az nem hiányzott volna.

Megmaradt a mese humora. Nem feltétlenül ugyanazokon a részeken nevetgéltem, de ezen is elszórakoztam. Ahogy Stitch ugatást imitál. Amit az űrlények összeszerencsétlenkednek a Földön. Mosolyka - ő is új karakter különben és volt is értelme betenni. Ha azon el is gondolkodtam, hogy ott tényleg ennyire jó lehet-e a szociális háló. Olyan szinten segítik a lányokat, hogy kb. mindent el is intéznek. Kórház, egyetem, családhoz segítés, minden.

A cselekmény egyszerű maradt, a játékidő és a bemutatott időszak is rövid. Tovább elnéztem volna, de így könnyen követhető és érthető marad a sci-fi elemek ellenére is. Kis kalandok vannak benne, egy nagyobbal - ami Stitch sorsát és üldöztetését jelenti.

Jól sikerült a casting. Talán Cobra Bubbles nekem fiatalabb és menőbb ügynökként élt a fejemben - Jason Momoa vagy The Rock  inkább, mint Vance. De maga a színész szimpatikusan játszott, ha kevesebb keménységgel is. Az űrlények emberi alakjai, a nővérek azonban kifejezetten jók a filmben. Ereditleg a lányokért nem voltam oda gyerekként, a filmben meg tudtam kedvelni őket. Magnussen egészen komikussá érik a végére.

De, a főszereplő. Iszonyat jó lett a CGI. Stitch tényleg életre kelt és nem volt olyan érzésem, hogy kilóg a filmből. Nagyon aranyos. Egy ponton meg is sértődik, hogy ő nem szörny, hanem cuki és puha. Tényleg az. Simán el tudom nézni úgy is ezt a mesét, hogy Stitchet és a reakciót követem, annyira aranyos lett. Az unokahúgom, akinek még ez a hossz is sok és nem bírja végigülni, még ő is imádja a figurát.

A zenéje is finoman idézi az eredetit, de nem annyira Elvis hangsúlyos. Tetszett így.

Jók a kritikái, mi nézők is szeretjük. Brutális bevételei lettek. Így aztán a folytatás garantált. Miközben örülök neki, nagyon drukkolok neki, hogy maradjon a színvonal is. Angelt díjaznám élőszereplősen is... Majd kiderül :)

A hosszan elhúzott, férfi - nő nyomozópárosokkal dolgozó sorozatoknak megvan a maga örök keresztje. Vagyis: a nyomozópár között előbb-utóbb több kezd lenni, mint barátság. Aztán az ember agyára mennek azzal, mit kezdenek vagy sem a megváltozott helyzettel.

A Strike készítői úgy döntöttek, hogy ők elhúzzák a dolgot. Krimi, kicsit sem az a lényeg, hogy Cormoran és Robin éppen hol tartanak a maguk gyötrődésében, de az átívelés akkor is az ő kapcsolatuk, ha nagyon nem akar a sorozat romantikus lenni. Már évadok óta minden benne van - ki nem mondott érzések, mindkét fél részéről egy mesterkélt távolságtartás. De egyre komolyabbak a jelek, mi lehetne. Most már ott tartunk, hogy Strike majdnem megcsókolja a nőt, csak Robin az utolsó pillanatban elhajol. Kb. ott van ki nem mondva, ha rászánnák magukat, együtt lennének. Csak éppen Robin nem fogja kockáztatni, ami Strike neki és az elsősorban nem a férfi, hanem a nyomozótársa.

Azért több magánéletet is beletettek annál, hogy most éppen mennyire kerülgetik egymást a szereplők. Strike exe, Charlotte megint feltűnik. Éppen válik és zsarolná őket, hogy ássanak elő némi mocskot a férjéről. Ahogy meg szokta, közben manipulálja az embereket és megint Strike-ot vonná a bűvkörébe. A férfinak már több esze van, de még így is kapunk egy pofont, hogy mekkora számító dög Charlotte. Ő különben olyasmi, mint a Jóbarátokban volt Janice. Azt se értette senki, minek az a nő Chandlernek. Cormoran Strike életében meg Charlotte az a problémás, de nagyon nehezen levakarható elmebeteg ex.

Ezzel le is tudtam a magánéleti keretet. Igazából nincs benne nagy haladás, csak erősíti a meglevő vonásokat: leszámoltak a mérgező exekkel, de egymással még nem kezdenek semmit. Barátok meg akadnak bőven köröttük, ha leginkább a nyomozói szakmából.

A lényeg azonban a krimi. A vállalat mondhatni túl van terhelve, így Robin elutasítja a fiatal képregényrajzolót, aki egy netes zaklatót akar felkuttatni velük. Edie hamarosan gyilkosság áldozata lesz és többek között a befektetője is őket kéri fel, hogy vigyék végig az ügyet. Mivel Robint bántja a lelkiismerete, bele is vágnak a nyomozásba.

Innentől meg klasszikus krimiben találjuk magunkat: feltérképezik a halott lányt, a barátait és ismerőseit, a munkáját, a neten kutakodnak. De van beépülés álcában, sok beszélgetés és rengeteg kutatás, megfigyelés. Krimi, ha nem is az a körömrágóan izgalmas fajta, hanem az ügyet szépen felépítő, lassabb fajta.

Az előző évadokhoz képest nem túlzottan eltérő az ügy. Megint van egy olyan alany, aki valamiképpen populáris, sokan ismerik. Az esetét megoldva még több figyelem árad rájuk. Most egy olyan képregényrajzoló van a középpontban, aki éppen eladta a filmjogokat és az igen nagy áttörés előtt állt. A múltban van botrány, vannak sötét történtek, így szépen fel lehetett építeni, mikor éppen ki gyanús és milyen titka került felszínre.

Krimi, egyszerűen nem lehet benne látványorgiát keresni. Azért próbálkoznak, lehetőséghez mérten a szemnek is adni valamit. Most kapunk üldözési jelenetet, bár inkább az álcában beépülés dominál. De lesz egy bomba is - igen, fel is robban.

Helyszín több van és hála égnek, ez nem az a sorozat, amiben a szereplőknek csak egy ruhájuk van. Azért divatorgiára senki ne számítson, de a szereplők a ruháikkal is jellemzettek. Itt pedig bőven van művész és bohém lélek...

A színészek jöttek vissza erre az évadra is, és lassan más szereposztással már elképzelni sem tudom a sorozatot. Burke-nek még mindig jól áll a morcos Strike, ugyanakkor azt még mindig nem hiszem el Grainger karakterének, hogy a fél férfi stáb vele akarna randizni. Tényleg durva, ahogy a sorozatban kb. minden második férfi kikezd vele vagy elhívja valamerre.

De mindennel együtt én bírom ezt a sorozatot. Sikerült fogyaszthatóbbá tenni a sorozatot, mint a regényeket. Pedig azt is szívesen olvasom, csak a szerző beleesett ugyanabba a hibába, mint a Harry Potter esetében is tette: elkezdett téglákat írni oldalszámért. Meg se mondom, ez eredetileg hány oldal. (Közel 1000.)

Ez különben két mozifilm volt. Az első alcímében még az is benne volt, hogy első rész. A második etap azért nem 2. rész lett, hanem Végső (Final). Ennek ellenére, ha már összevártam a két részt, most hajlok arra, hogy ne duplán, csak egy posztban meséljek róluk. Igaz, ennél összefüggőbbet vártam, de majdnem valóban egy film, kétfelé vágva.

Csak azért nem mellszélességgel vallom, hogy egy film két fele, mert a 2 rész között azért telt el idő a cselekményben is. Nem állítom, hogy ki tudnám számolni, mennyi. De Tom Cruise megjelenése, szerintem sajnálatosan, igencsak eltér a két filmben. Az elsőben a széria elejét idézve, gondosan hajat vágva, konzervatívabb kinézettel. A végsőbe viszont egy olyan megnövesztett lobonccal érkezett, hogy fel is rémlett lelki szemeim előtt a 2. rész motoros összecsapása, amikor fújta hosszabb haját a szél. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, de mégiscsak egy olyan elem, ami idegesít. Meg nem áll jól a színésznek ez a frizura, ha Atwell szájába is adták, hogy tetszik neki a haja. Nekem meg nem. Paróka hatású.

De, ez a Mission: Impossible. Kémes látványmozi, már bejáratott és kötelezőnek mondott elemekkel. Iszonyatosan látszik mindkét etapon, hogy brutális büdzsé állt rendelkezésre. A két film gyártása fél milliárd feletti összeg. A szemem nem is panaszkodik, valóban kaptam egy kb. 6 órás akció orgiát, hogy gyakran nem is tudtam, hova nézzek. Amivel csak lehet, itt akcióztak. Volt egyáltalán olyan jármű, amit nem vettek igénybe? Sokféle autó. Hajó, egyenesen hadihajó. Retró és vadászgép. Tengeralattjárók. Motorozás. Vonat. Talán buszon nem ültek... És rohannak, küzdenek, elkapnák egymást. Ha csak szemmel nézek, kicsit sem panaszkodom. Legfeljebb átfut az agyamon, hogy egyes ötletek honnan ismerősek. Pl. az olasz helyszínen, Rómában egy kis Fiattal menekültek a rendőrség elől. Az visszahozta Az olasz meló emlékeit. Cruise vadászgépben? Top Gun. A retró élményt a Maverick is eljátszotta, ha ennyire nem is mentek vissza a géppel az időben. De nekem mindig is ez volt a heppem, és már nem is fog változni. Hajlamos vagyok keresni a hasonlót.

Ami azon túl itt a lényeg lenne, hogy nagyon látványos az egész produkció, hogy kötelező elem már az M:I esetében, hogy Ethan Hunt csináljon valami nagyon extrém, halálos és lehetetlen akciót. Az elsőben talán a vonatos részek ilyenek, a vonatra feljutással és lejutással együtt. A másodikban már nehéz lenne választani: az orosz hajóra merülés, de a retró repülőgépeken való akrobatika is stimmelne. Mi több, ott már a csapat is megkapja a maga extrém akcióját, ha azt nem is feltétlenül mutatják. Azt még mindig nem raktam össze, hogy az MI-t befogó egység három tagja hogyan hagyta le a robbanást, de igazából nem is érdekel. 10 másodperc alatt ezek szerint úgy rohantak, mint egy olimpikon.

A másik, amit aztán maxolnak is, bár inkább az első részben, a maszkok. Az M:I védjegye, hogy legalább egy jelenetben valaki az arcához nyúl, lerántja, aztán kiderül, hogy nem is az, akinek hittük, csak nagyon jó a maszk. Megvan itt is, és más is kap maszkot. Egy volt különben, ami nagyon irritált. A történetben egy ponton Grace a Fehér Özvegynek kell kiadja magát és kap egy maszkot. Az arc stimmel is, de senkinek nem jutott eszébe egy kontaktlencse? Nagyon gáz volt, ha sejtem, azért hagyták így, hogy a néző tudja követni, melyik nő az igazi és melyik, aki csak annak adja ki magát. Viszont, ennyire hogy lennének vakok az Özvegy emberei? Vanessa Kirby szerintem legjellemzőbb vonása a szeme. Általában nekem az is marad meg a szerepeiből, annyira egyedi, világító kék szeme van. Atwell pedig látványosan barna szemmel rendelkezik. Kirby arca azokkal a nagyon barna szemekkel, ha reálisabb a sztori, már akkor lebukik, amikor kilép a fülkéből Grace karaktere, és a testőr ránéz. Mert hiába a maszk, a szeme annyira elárulja, hogy arra nincsenek szavak. Ez volt az egyik mélypont szerintem.

De az M:I sem az a széria és mozi, amit okosságért néznénk. Ezek sem okos filmek, csak nagyon látványosak. Az első etap a kulcs megszerzése, Grace beszervezése. A második a kulccsal az MI leállítása, a tervezett nukleáris katasztrófa megállítása. Az elsőben még ott van Ilsa, a másodikre érkezik az elnökasszony, ha meghatározó, erős nőket keresek a cselekmény alakításában.

Azt már bőven ecseteltem, mennyire látványos. Azt is, hogy nem okos film, de kellően pörög, sok a helyszín és egy nagy rohanás az egész. Ami még vonzó ezekben a filmekben: tele van sztárokkal. Azt nagyon bejáratottan kezelik, hogy vannak örök szereplők, Ethan már-már testvérei, míg a különféle részekben feltűnő színészek is vissza-visszatérnek. Már emlegettem Ilsát, vagyis Rebecca Ferguson visszatérő karakterét. Az egyik legszebb összecsapás az övé volt, Velencében a kardpárbaj. Az szinte táncot idézett, nem is élet-halál harcot. De sok új színész is van, nem fogok és nem is akarok mindenkin sorra menni, mert az újabb poszttal felérne. Bassett volt CIA főnöke, jelenlegi elnöke volt a kedvenc új szereplőm. Adtak a szériának egy olyan vezetőt, akit tényleg érdemes követni és jó döntéseket hoz.

Nem az a film, amit újranézek, de popcorn mozinak egyszer elment. Az meg kiderül, tényleg ez volt-e a végső etap. Az biztos, hogy az utolsóban valóban elég sok visszaemlékezés volt, az egész száriára visszautalásokkal és felidézett jelenetekkel. Vagyis, ha tényleg ez a vége, kerek.

Csak egy, nem bírom megállni. Shea Whigham már az ötvenes évei közepén van és nem is tud évtizedeket letagadni. Ha az első rész gonosza az apja volt, akit Ethan karaktere intézett el, és Briggs akkor még gyerek volt, akkor Ethan Hunt mégis hány éves lenne? Tudom, a szokásos agybajom. De, ha már bedobtak egy ilyen szálat...