A helyzet az, hogy ezt a sorozatot az adja el, hogy már 20 éve megy - ha 2025-re frissítem és már számolom az aktuális évadot is, akkor 21. Pedig én bírom és még mindig nézem, de mivel én pár hónap alatt pótoltam a 20 évnyi sorozatot, erősebben érzem, mennyire ugyanazokat a köröket járjuk.

Talán már az előző évadnál is írtam, de most is áll, hogy az új rezidensekkel sok mindent újrajátszanak, amit a közben felnőtt és elment színészekkel már láttunk. Ugyanúgy kavarnak egymással, ugyanúgy mindenféle kapcsolatuk van a szakorvosokkal és rémesen hiányzik az újdonság. Pont a 20 év miatt ez nehéz, de hány meghiúsult esküvő volt már, vagy a munka miatt szétmenő kapcsolat?

Az sem sokat javít a hangulatomon, hogy az elején jobban kezelt LMBTQ szálak már Netflix stílusban kezdenek eluralkodni. Azt minősíteni se akarom, hogy mennyi szexuális ráébredést láttunk már ebben a sorozatban. Kapásból 3 olyan szereplő jut eszembe, aki nagyon is heterónak tartotta magát, aztán jött valaki és átkapcsolt. Callie, Amelia, Levi, hogy egy férfit is említsek. Most pedig Jules halad erre. Nem beszélve az olyasmikről, hogy régi szereplőkről is kiderülnek olyan történetek, amely miatt járna nekik az egyik betűjel. Pl. Teddy. Sok a bi szereplő is. Nem maga a jelenség a probléma, hanem az ismétlődés és az egyre inkább túlsúlyba kerülés. Minél közelebb van a sorozat a jelenhez, annál merészebb ilyen irányban is.

Ez az évad alig pár részes volt, de így is kiakasztott azzal, hogy mennyire szeretik szétszedni a kapcsolatokat. Maggie elment, nem meglepő módon Winston hamarosan már a válási papírokkal szemezett, noha ez a páros még szereti egymást, csak éppen nem férnek össze az ambíciók és a másikkal kapcsolatos koncepcióik. Jules és Kwan frenemy kapcsolata extrákkal a férfi oldaláról egyre komolyabb lenne, erre Jules felfedezi, hogy Mikával megvan a szikra. Aki éppen szakításban volt. Meredith és Nick lebegtetett kapcsolata is hol távolodik, hol erősödik. Nagyon ismerős lehet onnan, ahogy Meredith Derek elől is mindig menekült. Azt kell írnom, Nick hamarabb megunta az üldözését, mint Derek. Igaz, most már nem huszonéves a nő sem, hanem negyvenes.

Eljutottunk oda, hogy alig marad páros, akiknek szívesen nézem a szappanoperáját. Most ott tartok, hogy Jo és Linc a kedvenceim. Teddy és Owen már zavarosabb, ott is felmerült bennem, hogy bajok lehetnek és ezzel még egy nagyon stabil, régi kapcsolatot zúzhatnak be. Igazság szerint csak Bailey és Ben kapcsolatát érzem teljesen biztosnak.

Talán ezekből is látszik, hogy ez bizony kórházas szappanopera. Az esetek mindig szinkronban vannak a dokik magánéleti dolgaival. Már nem is az eseteket jegyzem meg, egy-egy visszatérő és jól sikerült karaktert vagy esetet. Nem, legfeljebb azzal kapcsolódom, hogy milyen döntésben is segített a dokiknak.

Látvány, színészek, minden a szokott. Vizuális fejlődés nincs, a színészek kapcsán most vérfrissítés sem volt. Kétségbe is tudok esni, amikor van egy-egy rosszabb közeli és rádöbbenek, hogy mennyire megöregedtek a színészek. Pompeo... hát, tudtak róla nagyon előnytelen képet is nyomni.

Most központi téma sem volt, mint korábban a Covid, vagy az abortusz törvény és hatásai. Mondjuk, meg tudom érteni, hogy pár részbe ilyesmibe nem akartak belekezdeni. Csak éppen, így marad a kórházas szappanopera.

Kipanaszkodtam magam. Nyilván nem 20 évad után hagyom abba, de bizony nagyon érzem már ebben a sorozatban, hogy elfáradt és önismétel. A szomorú meg az, hogy is szívesebben nézem, mint a Chicago Medet, ami idén szintén évtizedes már.

Majd elfelejtettem - a tűzoltókkal már közös szál sincs. Ki lettek irtva innen is.

A végére értem és mit ne mondjak, hoztak benne pár olyan döntést, ami miatt bőven tudnék morogni. Egyelőre még megállom, de nem szerettem a végét.

Jó, egyet. Úgyis hajlamom van arra, hogy most egy bejegyzés erejéig panaszkodjam. Mivel még megy az anyasorozat és van olyan szereplő, aki ott állandó szereplő, itt nem kicsit érzem gáznak, hogy a záró képsorok egy 15-20 évvel későbbi állapotot mutatnak meg. Konkrétan pl. Pru, akit Mirandáék még csak nevelgetnek és nagyon kislány, ott már újonc a tűzoltóknál. Akkor jobban viseltem volna, ha a Grey's Anatomy is véget ér, de az még fut.

Aztán, a történet. Kevesebb rész is volt, az is nagyon a végjátékokra volt kihegyezve. Mindenkinek adtak egy célt az évadban és pár rész alatt azt elérte. Ben sérüléssel küszködött és az majd megint más irányba tereli. Maya a családra koncentrál. Andy keresi a maga stílusát kapitányként. Vic karriert vált és Travist is hajtja, hogy merjen végre beugrani a dolgokba, ne csak kivárásra játsszon. Senkinek sem a szerelem a fő problémája - talán csak az, hogy Robert nagyon a lánykérést és a közös életét szervezi a barátnőjével, de konfliktus már ott sincs, csak le kell bonyolítani a szertartást.

Itt már nincsenek agyament szakítások és másokkal kavarások. Megvannak a fix párok, flörtök és ennyi. Ok, azért itt is tudok egyet, ami zavart. Az évad elején Jack kiesett sérülés miatt. Azért mellékszereplőként egyszer-egyszer visszatért és a végére nagyon olyan célzások vannak, hogy fel fogja melegíteni a káposztát Andyvel. Az meg idézi azt a mindenki kavart már mindenkivel többször is érzetet, amit az ilyen sorozatokban utálok. Én sokkal szívesebben néztem volna azt meg, Jack mire jut a biológiai szüleivel vagy kisebb testvéreivel, de arról szó sem esett.

Megvolt a panaszkodás, akkor valami pozitív is. Vannak látványos ötleteik. Az erdőtűz és a tűzorkán nagyon látványos lett a végére. Amikor beásták magukat a hőálló ponyvák alá, azon még a torkom is elszorult. Láttam már olyan filmet, ahogy az egész, nagyon szimpatikus tűzoltó csapat az alatt is halálra égett és/vagy megsült. Mondjuk, azt azért sejtettem, hogy nem tömeghalál lesz a sorozat végén.

Még mindig játszanak a stílusok, hangulatok keverésével. Néhol viccesebb, máskor drámai. A sérüléseknek, haláloknak nagyobb súlya lehetne, de tűzoltós szappanoperának nézve működik teljesen jól így is.

Nem tökéletes és teljesen kielégítő zárás, de könnyen néztem. Azt se állítom, hogy mindenki jövője tetszett, de amit lehetett, elvarrtak. Az is valami.

Láttam már fura filmeket és erre a listára simán fel tudnám venni ezt a darabot. Az Oddity ír horror, nem is értem, miért lep meg, hogy ilyen... furcsa.

Az alap egy thrilleré. Adott egy testvérpár. Az egyik vak és kapcsolatban van a természetfelettivel, a boltjában is olyan holmikkal kereskedik, melyek kapcsolódnak a misztikumhoz. Még védve is van azzal, ahogy ő mondja, hogy aki lop onnan, átkot von a fejére. A másik szerelmes feleség, jó testvér, egy csupa mosoly és kedves ember. Ő lesz az, akit meggyilkolnak. Darcy azonban képtelen elfogadni, hogy mi történt a testvérével. Sejteni véli az igazat és meg akar fizetni.

Innentől egy fura fogócska indul Darcy és a sógora, Ted között. A férfi szépen továbblépett, már új barátnője van és Dani el lett felejtve. Darcy erre a házukba juttat egy furcsa és ijesztő szobrot. Kb, olyan, mintha egy múmia és egy gólem keveréke lenne. Ezzel akarja levadászni a férfit. Lesz minden, ami röhejes tud lenni, pl. a kergetőzés. Eleve nehéz komolyan venni a történetet, amikor Darcy vak. Valahogy azt is éreztem benne, hogy nem is számít arra, hogy valóban sikerül neki igazságot szolgáltatni.

Mert a film vége... az többszörösen beteges. Ted valami nagyon gyilkos precizitással tervezi meg, hogyan szabaduljon meg azoktól, akik zavarják a köreit. Darcy esete, az valami rémes. Kevin csinált volna ilyesmit, csak nem halálosra a Home Alone valamelyik részében. De nyomorult Ivan se járt jobban. Darcy legalább nem szenvedett sokat, vége volt, mire felfoghatta, mi történik. De arra a szerencsétlenre ráeresztettek egy kannibál sorozatgyilkost. Mit nem jelent, ha egy diliház doktora vagy és senki nem  mer megkérdőjelezni...

De ez nem a vége. Darcy még tett valamit Ted ellen, aki ezt fel sem fogja akkor. Az is valami annyira beteg és furcsa egyben. Arról nem is beszélve, hogy azzal is kezdhette volna. Akkor szépen lecsengett volna a bosszú és nem kell neki is belehalni a folyamatba.

De mindegy, nem is akarom jobban átgondolni. Nem okos film. Hanem fura. Van misztikus vonala, van benne thriller és a vége is keserédes. Próbálnám jobban kedvelni, de nehezen sikerül.

Ír horror, ismert színész nélkül. Ez különben jó neki, nem is igényel neveket. Inkább a látványvilágot kellett volna megdobni, annyira különös az a múmia-gólem. De ezek kis költségvetésű, inkább fesztivál filmek, így ilyesmit kár is várnom. Csak éppen a történet most nem írja felül, hogy nagyon mit néznem.

Különben a kritika szerette és jó százalékai vannak. Én nem tudok, de nem is akarok lelkesedni. Egyszer megnéztem, de bárhogy is csavarom, nálam egy fura hangsúlyú érdekes a legtöbb, ami jut neki.

Sok mindent nem fogok mesélni róla. Egyszerű, kicsit dramedy és keserédes. Nem is igazán tudom belőni, milyen hangulatra ajánlanám. Nem kell mélyen belemerülni, de azért csak háttérfilmként nézve el lehet veszni benne és a dráma sem tud érvényesülni.

De, elsőnek a történet. A főszereplő Andy. Hatvanas galériatulaj, festőke képvisel. Csak: a galéria haldoklik. Már a bérleti díjat sem termeli ki. Nős, két kisgyerekkel. De: a felesége elvonul, kezeltetnie kell magát és Andy nem csak a házassága végétől tarthat, de boldogulnia kell a két gyerekkel is. Kénytelen az első házasságából született, gyermeket váró nagylányától segítséget kérni, aki még mindig nem bocsátotta meg az apjának, hogy mennyire nem volt jelen az életében. A film annak a története, ahogy felnő minden téren a feladathoz. Jobb apa lesz, el tudja engedni a céges álmát és a felesége helyzetét is jobban átérzi. Röviden, jobb ember lesz.

De! És ez a keserédes a filmben, ami jól áll neki: ez nem jelent happy endet. Nem jöhet be minden, sok mindent fel kell adnia és a lényeges dolgokra koncentrálni. Nem akartak valami rózsaszín és édes szirupot lenyomni a torkunkon, amiért hálás is voltam.

Látványelem nincs benne. A színészeknek kell eladni. Már csak azért is, mert a történet sem izmos. Minden problémára van egy megoldási ötlete és azon dolgozik. Megszerezni egy felkapott festőnő hagyatékát, így barátkozik annak lányával. Nevelni a gyerekeket, közben Grace-szel is jobb kapcsolatot építene. A feleségével is keresi a hangot, amire nem az a válasz, hogy faképnél hagyják. Ahhoz elég, hogy nézni kelljen, de arra nem, hogy önmagában eladja a történetet.

Ahhoz kell az is, hogy Michael Keaton mit hoz ki a szerepből. Ő nagyon sok mindent beletett Andy figurájába és minden hibája ellenére egy szerethető figurát formált meg. A nagylánya Mila Kunis lett, aki már kiöregszik a romkom szerepekből és itt is már az anya, a felnőtt és megállapodott embert játszik. Érzelmileg kellett azért pakolni bele neki is, mert elég összetett az apa - lánya kapcsolat a filmben. Végül, a meglepetés jutalomszerep Carmen Ejogónak jutott. Ő játssza a híres festőnő lányát, ő hozza elsősorban a humort a történetbe. Nekem simán feldobta a filmet. Bár, a meglepetés lehet, hogy nem is ő, más értelemben. A végén meglátjuk, ki tűnik fel egy jelenetre Andy első nejeként. Ha azt mondom, Közös többszörös? Abban már játszotta Keaton nejét...

 Abban biztos vagyok, hogy ez nem az a film, amit akármikor szívesen megnézek megint, de egyszer nem fájt. Kerek a maga nemében, ha az nem is a populáris szféra.

Sajnos, már ott is tartok, hogy nem tudok mit írni a Watson (s01e03) kapcsán. Áll minden, amit már megállapítottam. Az átívelés Moriarty személyével és manipulációjával már most idegesítő. Az orvosi krimi nem elég érdekes és nem tudok mit kezdeni a hirtelen és ritka megoldásával. Ebben a részben különben genetikai mutáció, ami egy elég ritka betegséget okoz. A főszereplő színészt ugyan bírom, és abban is látnék potnciált, hogy a maga köré gyűjtött csapat titkaiba belemegyünk, de összességében nem elég. Se nem szórakozásban, se nem krimiben, de még csak Sherlock Holmes sorozatnak sem.

Továbbra is erős évadnak tűnik a The White Lotus (s03e02) idei etapja. Mesteri szinten keveri az idegesítő és a szórakoztató elemeket. A szereplők kapcsán is úgy vagyok velük, hogy gyakran nem tudom eldönteni, rühellem vagy sajnálom őket. A már megkezdett drámákat nyomják tovább, egyre feltűnőbbek a történetek. A barátnők szeretlek - kibeszéllek helyzetei, a Ratliff srácok különféle pszichózisai (Egyre gázabb, ahogy a kamasz a fiútestvérét bírja bámulni, most éppen a pucér fenekét, amíg Saxon aludt.), Chelsea kedves ostobasága. Fura, de amennyire utáltam azt a lányt elsőre, most Aimee Lou Woodot éreztem a rész egyik legjobbjának. Ahogy a csinoska, nagyon naiv és mindenre rácsodálkozó szinte kamaszlányt adja, brutális. Megint az a helyzet, hogy nem tudom, szörnyülködjem vagy nevessek. Amikor Rick megpróbálta felvilágosítani, hogy az új barátnője, Chloe egy fizetett szerető, akit az öreg és gazdag pasija Dubajban szedett fel, az maga felérne egy komédiával. Továbbra is gyönyörűen van felvéve a sorozat, elképesztő környezetet és luxusvilágot kapunk a szereplők köré. Néha úgy érzem, magam is ott vagyok a szigeten, vagy már el tudnék jutni egyik helyről a másikra. Lassan különben a helyiek és dolgozók is kapnak történetet, de ez a kisebb rész. Egyelőre nem jelentős, de valami majd abból is ki fog jönni szerintem. Egyedi a humora, szatírikus, és a sztárparádé elképesztő. A heti legjobbat már meghirdettem, akkor a végére a csalódást teszem. Parker Posey játssza a Ratliff anyát/feleséget és egyszerűen értelmi fogyatékosnak nézném néha. Utáltam, ha csak feltűnt.

Elindult a foci az All American (s07e03) évadban, mégiscsak focistákról szól. Mindkét kamasz leendő sztárjátékos egy lelki traumával néz szembe, amit a pályán is le kell küzdeni. Egyre inkább mozgásba hozzák a szerelmi szálakat is. Amara körül többen vannak, mindkét fiúval jóban van. De van egy kedves pomponlány is. Egyelőre ők négyen vannak kiemelve a suliból. Mert a volt szereplőknek is kell történet, ha nem is nagyon tudnak mit kezdeni velük. Leyla és Jordan mentorkodnak, nem is volt önálló történetük. A meccsekkel, a lelkesítő beszédekkel sportos részként lecsúszott, de azt még mindig nem látom, érdemben mi lesz az évad meséje. Remélem, nem az a megtalált rokon vonal, amit Jordan belendít a végén. Ne legyen családi szappanoperett!

A My Happy Marriage (s02e08) a lehető leginkább maradt az időhúzás mellett. A herceg elmagyarázta, miért vonja az embereket össze. Különben meg egy lányos estét tartottak a szereplők. Ott nem is értettem, mi van. Hogy került oda a herceg? Az eddig is fura volt, hogy miképp festi a szemét, de nem gondoltam hozzá ilyesmit. Most viszont felmerült bennem, hogy annak ellenére, hogy ő a herceg, nőnek tartaná magát? A manga/anime forma sok mindent elbír, de ez furcsa volt. Lelki téren meg Miyo küszködik továbbra is azzal, hogy kimondja az érzéseit. Pedig a vőlegénye már próbálkozik, éppen csak azt nem mondta, hogy szereti. És te engem? Szóval, időhúzás a szokott képi minőséggel.

Kb. semmit nem tudok hozzátenni a Prime Target (s01e07) heti részéhez. Meghallgathattunk a magáncég és amerikai kormány szervének álláspontját és az egyik szereplőről kiderült, hogy áruló. Bár volt gyilkosság, menekülés, matek is, valahogy teljesen unalmas a sorozat és ez a rész is. A főszereplőt is egyre hiteltelenebbnek érzem. Komolyan gondolkozom, hogy ezt végig se fogom nézni.

Amennyire fanyalogtam a Tracker (s02e10) múltkori része miatt, ez most annyira tetszett. Több minden is volt benne, ami ebben a sorozatban működni tud. Az egyik, ahogy a helybéli emberek között segítőkre és hátráltatókra bukkan Colter. Mondjuk, a sorozatrész hossza miatt vannak bajos elemek is benne. Az nagyon nem volt fair, ahogy szegény öreget elintézték, aztán mindenki túl is volt azon, hogy fejbe lőtték. Mintha nem is lett volna. De sokkal jobban tetszett, ahogy a helyiek kerültek vele interakcióba és onnan tudta meg a történteket, nem a sorozat mellékszereplői súgtak meg telefonon részleteket. Voltak kint a vadonban, akadt némi harc is, de inkább agymunka volt összerakni, ki kivel van és mi is itt a valódi helyzet. Kifejezetten jól csavargatták, hogy ki a jó és ki a rossz a részben. Szimpatikus lett Ben alakja, ahogy az énekes lányt védelmezte és a maga módján igyekezett rendbe tenni a dolgokat. Bár azt is lehetne nézni, hogy mennyire egyező a háttere a főszereplőével - apa kint az erdőben nevelte túlélőnek -, nekem inkább Russ jutott róla eszembe. Ahogy Colter bátyja, Russ is a hadseregben folytatta a különös családi háttere után. Azt különben nem ragozták, mi lesz a vége után Bennel, de a sorok között azért adtak nyomokat. Hogy nem marad az erdőben, az énekesnővel tart a továbbiakban. Nem mondták ki, hogy a párjaként, még csak egymás kezét se fogták, de mi másért menne vele, ha nem érzelmi okokból? Plusz, még egy, ami tetszett a részben. Volt humora. Akár a motoros banda vezére kapcsán, de leginkább Ben nagyanyja után. Hát, tényleg nem az a törékeny néni volt, akinek telefonban elhitette magát...

Még egy kis csavarás a Harley Quinn (s05e06-07) vége felé. Lena rohan segítségért, mert Braniac megbolondulva elkezdi a város felszámolását. Harley és a csapat meg egy musicallel akarják figyelmeztetni az embereket. A vége az lesz, hogy valaki meghal, valaki bosszút esküszik és kiderül, ki az évad igazi gonosza. Erről csak annyit mondanék, hogy az itteni Batman nagyon a gonosztevőkhöz vonzódik. Már zavar, hogy ebben a sorozatban minden erős karakter nő. Kezd olyan hatása lenni, mint a Supergirlnek. Előfordul egy-egy pasi, de mellékszerepben. Hős vagy szupergonosz, ha jelentős nő. Próbál vicces is lenni, de ez most nem sikerült arra. Még a musical se, pedig abban reménykedtem. A legjobb része az volt, amikor a musical hatására Braniac ráébred, hogy Coco mlyen állapotban van igazából. Amit az kivált. Az fekete humorral inkább vicces, mint bármi a két epizódban. Jöhet a leszámolás?

Húsvéti részt kapott a Matlock (s01e13). Ez kimerült annyiban, hogy a gyerekeknek tojáskeresést rendeztek és Junior egy beöltözős nyúl miatt volt sokkolódva, aminek Olympia el is lopta a fejét. Volt ügy is - egy lánykollégiumban halálhoz vezetett az ivászat, de megint inkább nyomoztak, mint a tárgyaláson alkottak. Mattie meg újfent igyekszik feldolgozni a bűntudatát, de most a lánya halála miatt. Nincs haladás, nincs érdekes jogi eset. Marad annyi, hogy Bates mit hoz ki a szerepből. Most sírhatott és beszívhatott.

Fullad az unalomba a Spade nyomozó (s01e02) is. Most többet nyomozott, kezdi átlátni, hogy mi is történt és miért. Bár minden válasz még nincs meg. A szomorú helyzet az, hogy nem is nagyon érdekelnek. Ebben a részben Spade egyik embertől ment a másikig, beszélgetett és kb. ennyi. Se kriminek, se noirnak nem adta el magát. Az egyetlen, hogy Clive Owennek jól áll a szerep. Meg kellene néznem, hány részes az évad, mert csak ezért 10 körül nem fogok kibírni ebből. Annyira nem tud érdekelni a történet.

Ezt se gondoltam volna, hogy pont A mi kis falunk (s9e12) agyamentsége, ami hétvégén jól fog esni. A héten más koncepció volt, és ez jól esett. Nem sok kis rész volt, hanem egy nagy, amibe bővülve vonták be a szereplőket. Kulturális pályázaton nyertek, és be kellett mutatni, miket fejlesztenek és hoztak létre. Így Károly tartotta a körbevezetést, míg a többiek egyik helyszínről a másikra hozták létre a néznivalókat. A szokott kis kifigurázott falusi alakok és események, de így egyben működött. Még akkor is, ha azért az megfordult a fejemben, milyen kritika az országképre, ha a bemutatott szemetet el lehetett adni a hollandoknak, mint autentikus magyar skanzent. Mindegy, ezt el is engedem, ezen legalább jól szórakoztam a héten.

Volt az a dokumentumfilm stílusban forgatott film, amelyben egy idősödő nyugdíjas megmentett egy vízi állatot, ami aztán visszajárt hozzá. Talán valami emlősféle lehetett... A tengeri vágóképek most jobban beugranak, mint maga az állat. Jean Reno filmje annak a párja lehetne.

Ebben is van egy idős férfi, aki a tenger mellett él. Joao, a brazil halász. Élete traumája, hogy a kisfiát kivitte magával halászni, és amikor a vihar miatt a gyerek kiesett a hajóból, odaveszett. Még csak a teteme sem lett meg, hogy eltemethessenek valamit a feleségével. Ennek ellenére helyben maradt, halász maradt. Hosszú évekkel később egy sérült, halálosan fáradt pingvinbe botlik. Nincs szíve sorsára hagyni, hazaviszi és meggyógyítja. A pingvin aztán minden évben eljön, hogy a nyarat a férfival töltse.

Nyomtak bele a végére némi feszültséget is, de azt már valóban belenyomásnak éreztem. Egy tévés stáb is kijön, annyira nagy szám, hogy a pingvin visszajár. Aztán, amikor mégsem jelenik meg az állat, Joao kétségbe esik, mi történhetett vele. Égre-földre - vagy inkább vízben keresi és sérülten rá is talál. Az indulás előtt megsérült, de akkor is visszaúszott. Majdnem bele is pusztult.

Ennél már csak az volt rosszabb, amit egy környékbeli nő kapcsán megjátszottak. Joao fiának egy helyi kislány volt a legjobb barátja. Az ő kislánya sündörög sokat a pingvin és az öreg körül, aki szép lassan az anyjával is beszélő viszonyba kerül. Mintha megtanulná kicsit elengedni a gyászát és nem csak fájdalommal nézni arra és azokra, akik a fiára emlékeztetik. De ezen a vonalon is inkább azt éreztem csak, hogy kellett bele még pár szereplő, hogy ne csak a halász és felesége alkossa a történetet.

Látványelemnek több mindent kaptunk, ha egyik sem akciófilmes értelemben értendő. Végig víz mellett, az óceán partján vagyunk. A pingvin aranyos. Ezeknek kell kipótolni azt, hogy milyen szegénységben élnek a szereplők és pl. Joao kunyhója is milyen minimalista. De milyen is lenne egy szegény halász hajléka? Annál valószínűleg ez is több, mint ami Hemingway öreg halászának jutott.

A forgatókönyvíró igyekezett ívet adni neki, megható tetőpontot. Így filmes film lett, noha bizonyos tényekkel nem lehetett játszani. Igaz történet az alap és ez jelent némi kötöttséget. Szerintem megugrották, nézhető családi filmmé formálták az alapanyagot.

Ami viszont nem kicsit fura számomra, hogy Jean Reno a főszereplő. Annyira kilóg a környezetből, hogy jobban már nem is lehetne. Az elején simán azt hittem, hogy azért, mert nem helyi ember, csak bevándorló. De nem, Reno autentikus brazilt igyekszik játszani. Az idős ember bánata, barátsága az állattal vagy a feleségével való kapcsolata szépen meg is volt. De hogy brazilnak elhiggyem? Még akkor sem, ha nem ismerném fel benne a színészt.

Messze nem az a film, amit még egyszer meg akarnék nézni, de egyszer nem fájt. Állatbarátoknak még tetszhet is, vagy olyan kisgyerekes programnak oké, ahol a gyerek szereti a pingvineket.

Elbambultam, pedig néztem filmet. Akkor; hamar és gyorsan pár gondolat erről a konferenciáról. Sok mindent nem tudok hozzátenni, nem egy átbeszélős film.

A története mindössze pár óra, a címbéli konferenciát kapjuk meg összefoglalva. A náci vezetők megjönnek, elkezdenek beszélgetni, tartanak egy tízórai szünetet, majd megegyeznek még pár részletben. Eredmény: beindulnak a munka- és haláltáborok a végső megoldással.

Ennyi. Beszélgetnek, tárgyalnak. Minimális érzelem, a németeknek tulajdonított már szinte szociopata profizmussal. Nézőként talán sokkoló, hogy milyen könnyen beszélgetnek egy egész népcsoport kivégzéséről, ha úgy tetszik, a fajírtás gyakorlati oldaláról. De ők nem is igazán emberekről, hanem számokról és megoldandó feladatról gondolkodnak. A plakáton különben van egy nagyon találó mondat: amikor az emberiség vesztett a háborúban. A film különben azt bizonyítja, hogy vesztett az már korábban. A nácik már tevékenykedtek, csak éppen itt csináltak belőle nagyüzemet. Egy sem volt, aki azt mondta volna, a zsidók is emberek, miért gyilkoljuk le őket? Legfeljebb annyi merült fel, hogy kitelepíthetnék őket, de nem menne, ki fogadná be őket, és akkor később az újabb területeken megint kezdhetnék a programot.

Minimális feszültség van benne. Heydrich egy tervvel érkezett, gázzal és haláltáborral, és azt akarta elérni, mindenki bólintson rá. Nem is ez volt a nagy kérdés, hanem, hogy övé maradjon a vezetőség. Egy fej az egésznek, nem pedig mindenki maga ura. És az a kis játszma, ahogy ebbe mindenki szépen bele is egyezik.

Fájdalmas, hogy milyen problémákat vetnek fel, azok annyira gyakorlatiasak és mellőzik az emberséget. Legyen az a törvények módosítása vagy a transzportok megszervezése.

Száraz, nagyon beszélgetős. Igazán a színész se tud villanni benne, a történet végét meg mindenki ismeri. Dramatizálva egy történelmi dokumentum. Nem is tudok mit hozzátenni. Ez inkább egy érdekes formája annak, hogy ezt a háborús traumát feldolgozzák. Hogy mennyire embertelen és gazdasági volt ez a döntés.

A film számomra inkább történelmi ismeretterjesztés volt. Nem is igazán filmszerű - el tudom képzelni színházban is, csak éppen a konfliktust nem lelem. Annyira nincs itt szembenállás, mindenki egyet akart és meg is egyeztek hamar.

Az egyik kedvenc ifjúsági regénysorozatommá nőtte ki magát a Jó kislányok kézikönyve. Kamaszos is, de kriminek is kerek és érdekesek Pip esetei is. A formátum is szerethető.

Szerencsére a sorozat több mindent át tudott venni a regényekből, amit szerettem bennük. Pl. az egyik legikonikusabb, vizuális elem: Pip táblája. Itt igazából inkább a fala, de ugyanolyan kiemelt szerepet kap, mint a regényben is. Szépen húzza a vonalakat, összefüggéseket, és lekövethető rajta, hogyan függenek össze a történések. Mire jön rá a lány.

De, kicsit a történetről. Krimi. Pip középiskolás, egyetemi felvételi feladattal. Ő valami mást akar készíteni: évekkel korábban eltűnt Andie Bell, majd a barátja levélben bevallotta a meggyilkolását és drogtúladagolással végzett magával. Pip nem hisz abban, hogy valóban Sal volt az elkövető. Újra előveszi az esetet és nyomozni kezd. Erről akar írni és kideríteni az igazat. Sal öccse, Ravi is hajlandó segíteni neki, valamint a barátai rokonait is elkezdi kivallani. Sokan visszatértek, sokan még mindig itt élnek és sokaknak vannak titkai. Pippa pedig nem adja fel válaszok nélkül, ha fenyegetik is.

A sorozat jól fel tudja építeni az esetet és logikusan végigveszi, kitől mit tudnak meg, hogyan állnak össze a részletek. Megvannak a tévutak, de a nagy felismerések is. Változnak a kapcsolatok: mivel Pippa kényes témákat érint, olyasmiket feszeget, amiket el akarnak felejteni. Azért alapvetően igaz, hogy az igaz barátságok és kapcsolatok kitartanak, vagy a végére a megbocsátásra is sor kerül. Elég nehéz is lenne haragudni, amikor Pip valóban a válaszokat találja meg és leleplezi a kisváros sötét alakjait. Akad belőlük több is.

Ez adja a dinamikát. Ki mit titkol, hogyan kapcsolódik az Andie Bell-esethez, ha kapcsolódik. Mindig tudunk meg valamit, mindig kerülhet fel valami a falra. Biztonságérzet sincs: a fenyegetések nem csak szóbeli. A legnagyobb fájdalmam volt ebben az évadban/kötetben, hogy Pip kutyáján szemléltetik, meddig képesek elmenni.

Nem látványsorozat, ez nyomozásra, beszélgetésekre épülő tini krimi. Inkább krimi, szerencsére. Minimalizálva van, hogy Pip és Ravi egymásba is szeretnek, míg együtt nyomoznak. Szinte a többiek kis ügyei, a baráti kör magánéleti szálai jobban ki is vannak dolgozva. De a tempó jó, a beszélgetések is, és amit egy ilyesmi krimibe bele lehetett tenni, beletettek. Volt még hajsza is.

Bejött az is, hogy nem nagy nevekkel tömte tele a BBC. Ha nagyon megerőltetem magam, azért találok ismerős arcokat, de egyelőre szépen ide tudom kötni a színészeket. Emmy Myers elsőre nem volt szimpatikus, rémes ruhákat is adtak a színésznőre, de aztán kinőtte magát a részek közben. Iqbal talán még szimpatikusabb is volt, mint Ravi a regényben.

A második évad már be lett rendelve, én örülök is neki. Érdeklődve várom, abban benne lesz-e az egyetlen, amit innen hiányoltam. A podcast. Talán majd legközelebb...

A francia komikusok egyik klasszikusa eredetileg spanyol és nemesi származású. Avagy, elkezdtem megint Louis de Funes-filmeket nézni. Mindig is szerettem őket, de egy jó ideje nem néztem egyet sem. Most azonban belém hasított, hogy van még pótolnivalóm.

A kezdetet ez a komédia jelenti, aminek a címe hetekig el is ijesztett. Heves jeges - inkább el se mesélem, micsoda ötleteim lennének csak a cím alapján, milyen film ez. Biztosan nem az a családi komédia, amilyen ez a film.

A történet különben egyszerű, de sok szórakoztató elemet rajt magában: Hubert azzal szembesül a fia tervezett esküvője előtt, hogy a felesége nagyapja mégsem halott. Egy sarki expedíción veszett oda, de most előkerült egy jégkockába fagyva. Kiolvad, életre kel, csak éppen élete utolsó éveire nem emlékszik és nem szabad felzaklatni azzal, hogy elmesélik neki, milyen évet írnak. Mivel Paul a tulaja mindennek, ami a család vagyonát adja, a férfi kezébe akarja venni az irányítást, és hazaviszik a nagypapát, eljátszva, mintha a jelene és a családja lennének. Ebből meg jön a sok kellemetlen vagy éppen humoros helyzet, attól függ, honnan nézzük.

A filmet két dolog tudja eladni: az egyik a halmozás. Egyik különös helyzetet követi a másik, itt valami mindig történik, mindig van egy kis félreértés vagy mesterkedés. A szerelmi szálak is zavarosak: Hubert fia nem akar nősülni, sokkal szívesebben bonyolódna viszonyba a család cselédlányával. Paul nem emlékszik arra, hogy volt már nős és apa is lett, csak egy vonzó fiatalember, akinek éppen Didier menyasszonya tetszik meg. (Hozzáteszem, a fiú nem is bánja, ha lecsapják a lányt a kezéről.)

A másik, Funes karaktere. Hubert mindent kézben akar tartani, mindig ugrásra kész és a helyzetből fakadóan nem nyerhet szinte semmiben. Funes sok hasonló karaktert játszott: nem a történet jófiúja, nem is gonosztevő. Megvannak a maga kis céljai, aztán komikusan belebukik vagy sikeres lesz, filmje válogatja. Ebben különben parádés véget adnak neki: felméri, hogy neki nem terem babér és egy meglepő húzást tartogat a végére.

A szereposztás mai szemmel nem sokat mond. Louis de Funes neve kiugrik. Neki ez a figura nagyon ment, elképesztő, ahogy mérgezett egérként rohan végig a történeten. Ami még érdekes, hogy a filmbéli fiát, Didier-t a színész fia játszotta el. Különben önálló jogon nem jegyezné meg az ember a nevét, ahogy elnézem, az összes filmjének az apja volt a sztárja, ő meg kapott mellette egy szerepet.

A helyszínek, a család villája mutatósak. Tetszett az is, ahogy a múlt korát életre keltették és két korszak között egyensúlyozott a film. Ebbe a típusú történetbe ez is megtenné látványelemnek önmagában, de a főszereplő személye igazából a látvány.

Nem lesz a kedvenc filmem a színésztől, pl. Paul újraéledt alakja sok mindenben nem tetszett, de egyszeri megnézésre megtette. Könnyed, egyszerű, lazán szórakoztató.

A Gladiátor után keresnem kellett még valami 'szandálosat'. Itt kötöttem ki.

A helyzet az, hogy nekem sokkal jobban tetszett, mint a kritikusoknak vagy amilyen az általános fogadtatása. Így nekem szívfájdalom is, hogy nem úgy tűnik, lesz folytatása. Pedig lehetne, bőven van még történet, amit ebben a környezetben el lehetne mesélni.

A sorozat több színtéren mozog. Ha felülről nézzük, akkor a nagy kérdés az benne, ki lesz Vespasianus utódja a császári trónon. Két fia van, másban jók és mindketten lehetnének képességeik okán vezetők. Titus a katona, győztes hadvezér, a komoly elvek embere. Domitianus a politikus, a játszmák embere. A gond éppen csak az, hogy a fiatalabb testvér nem hajandó beletörődni az apja döntésébe, és akkor is kész intrikálni, ha az éppen a saját testvére tönkretételét és akár halálát is jelenti.

A másik szint alattuk van. Tenax nagyon mélyről küzdötte fel magát - most fogadóirodája van, és eltökélt szándéka, hogy saját lovaskocsi csapata lesz. A gond ezzel csak az, hogy hagyományosan csak bizonyos számú csapat lehet és mivel ez komoly üzlet, nem is akarnak újakat beengedni. Tenaxnak így magasan kell szövetségest keresni, és vajon ki az a főnemes, aki ármánykodása miatt mindig rá van szorulva a plusz pénzre? Igen, és sajnos. Domitianus.

A két szint története így fonódik össze. Tenax vállalkozása és a császári cím birtoklása akkor is egy történetté válik, ha nagyon komoly játszmákba is kell beleártania magát a férfinak. Így egyaránt láthatjuk a magas politikában ténykedni, meg hispán lovakat venni, a híres hajtóját egyben tartani. Mindkét téren jönnek az ármányok, zsarolások, a nagy betűs és korrupt játszma, amit a császári Róma olyan magas szinten művelt.

A fájdalmas az a történetben, hogy nem Domitianus a jobb fivér. Semmilyen tekintetben sem. Álnok, gyáva, bosszúálló, hataloméhes. Titus a jó ember, de Rómában nem a jók nyernek. Nagyon szemléletes az a pont, amikor már minden kártya felfedve az asztalon hever és Domitianus meg kell ölje a testvérét, nincs visszaút. És ha nincs ott Tenax, még az sem megy neki. Titus körbefogva, elárva és esélytelenül majdnem kibeszéli magát, legyőzi a testvérét. Pedig csak az igazat mondja, ő nincs rászorulva lefizetésre vagy hazugságokra. Mennyivel jobb Róma jött volna, ha Tenax benne látja meg, aki segíthet a céljaiban...

Csak éppen Tenax is azzal akar próbálkozni, hogy bábjátékosként vezesse a császárt. És ez lehetett volna a második évad, ha elkészülne. Mert Titus bukásával a császári oldal kevésbé érdekelt volna, de Tenax elvihette volna a show-t. Neki is van egy nagyon sötét oldala. Gyilkos és könyörtelen, végtelenül ravasz és számító. Ugyanakkor jó barát, nagy álmodozó és az egyik legjobb koponya a sorozatban. Kissé olyan, mint egy sötétebb Kaz Brekker. A bandája nélkül.

Erre a környezetre kapcsolják rá a kocsiversenyzők világát, a gladiátorokat és a rabszolgák körüli ügyeket. Egy numídiai család is a túlélésért küzd, és a sorozat családjainak világába illeszkednek. Az anya és a nagylány Tenax mellett dolgoznak, a kisebb leány a rivális kocsitulaj nemes rabszolgája lesz, a fiú pedig az arénába kerül. De ott van a sztár hajtó is, Tenax jó barátja, akin felülkerekednek a végére a démonjai. Annyira a hírneve a mindene, hogy szörnyeteggé kezd lenni és a bosszú köre majd felemészti. Kár érte.

Elég látványos is lett a sorozat. A kocsis versenyekkel, a gladiátorjátékokkal. Nincs olyan CGI benne, mint a Gladiátos 2-ben, de ennek is megvannak a maga emlékezetes jelenetei. Pl. ebben is el lesz árasztva vízzel a Colosseum - Tenax megkapja a játékmesteri címet és valóban olyan műsort ad, hogy még Titus álla is leesik. Mondjuk, nála nem gályák és cápák jönnek be, hanem hihetőbben meglékelt egyiptomi gályán a halálra ítélt árulók, míg a vízben egyiptomi krokodilok indulnak vadászni. Lesz itt fejleharapástól kezdve csonkoláson át minden. DE minden részre jut valami látványelem - ha azért a játszmák és az ármányok nekem jobban is tetszettek, ezek is kellettek, hogy szórakoztató legyen a sorozat.

Megjegyzem, nem egy happy sorozat. Öli a szereplőit, folyik a vér, erőszakos az egész. Vannak okos részei is, nem is kevés, de kimaxolják a cirkuszt is.

Még a szereposztás is tetszett, ellőttek nem egy nagy nevet. Mondjuk, Anthony Hopkins éppen csak feltűnt benne, de Iwan Rheon antihősnek zseniális, ahogy Tom Hughes meg az erényes nemest és vezetőt hozza jól.

Vagyis, nekem tetszett a történet, a látvány elment és a színészeit szerettem. Még reménykedem, hátha nézhetem tovább is, de a regénynek is tudnék örülni magyarul, ami az alapja volt.