Olyan kis kiszámítható ez a sorozat... A Countdown (s01e08) annyira szabásminta szerint építkezik, hogy kb. ami egyik héten felmerül bennem, a következőben már le is szállítja. Min filozofáltam eddig? Hogy a fehérorosz miért ment át terroristába. Ez a rész annak volt szentelve. Nyomorult, amin eddig keresztülment, nem is értem, miért ezzel telt be nála a pohár. Jó, valahol értem. Egyik korrupt rendszerből került a másikba, és már elege lett belőle, hogy mindenhol ugyanabba a trágyába kell dagonyázni és mindenki rászáll. De akkor is eltúlzottnak érzem a reakciót, pláne, hogy a feleségét és a munkatársát nem az USA robbantotta fel. Mindegy, itt vannak a válaszok, nem túlzottan kidolgozva. Különben meg azt nézhettük, ahogy Meachum próbálja bevallani, mi baja van. 5 rész még van vissza, el nem tudom képzelni, mivel töltik ki. Egyszerűen nincs benne annyi - legfeljebb olcsó akció, azt kaptunk most is.

A Smoke (s01e07) most egy az egyben azt ragozta, amit előre jósoltam. Dave hétköznapi hős lett. A többiek meg bajban vannak, most hogyan lehet megfogni. De nem hiába Lehane jegyzi, nem tört meg a lendület. Van egy csapdájuk és a feleség is be lesz vonva. Dave meg kapja a mennyet és a poklot is. A rész legerősebb jelenete az volt, amikor Freddy bekérette magához és csak mondta neki a magáét. Ott aztán úgy meg lett Dave szorongatva, hogy akár be is vallhatott volna mindent a végére. A végére meg a csavar is érkezett és már elő is van készítve a végjáték. Pszichés játszma és csavar, ütős drámai jelenetekkel. Ez a sorozat végig pörgetve lesz.

Annyira, hogy talán a heti kedvenc részem címét talán el is orozza a Foundation (s03e04) elől. Leginkább azért, mert ez most egy építkezős, átmeneti rész volt. Ha címet akarok neki adni, az a császárok menekülése lenne. Roppantul bírtam Gaal egyik utolsó mondatát Cleonnak: a géndinasztia elbukik, ne süllyedjen el velük! Működésbe lépnek a tervek. Gaal is indítja a sajátját, kiküldte az első Alapítványba a kettős ügynökét - meg is lepődtem, hogy az a kémfőnök egyben ki is a nőnek. Mondjuk, sokkal férfiasabb és megnyerőbb, mint az első pasija. A másik nagy szöveg meg Nap Cleoné volt. Aki kifejtette, hogy a Birodalom elől még a Császár sem menekülhet el, de ő most kirpóbálja, meddig jut. Kíváncsi leszek én is. Gáz, hogy drukkolok, Demerzel koppanjon egy nagyot? A papnő különben is jól szembesítette pár dologgal, amivel nem akart szembenézni. Jó ez a sorozat, csak ez most egy csendesebb rész, amiben rendezték a szereplőket a táblán. Ha majd lép az Öszvér, biztosan felpörög ez is. Ok, még egy negatív megjegyzés: azok a motorok. Az nagyon nem nézett ki jól, még a Tron szintjét sem érte el.

Utolsó előtti rész a Resident Alien (s04e09) sorozatban. Megvolt a nagy csata és amit tudtak, betoltak a CGI-ba. Harry űrlény fele és a Mantid összecsaptak, a szövetségesek meg rásegítettek, kinek mije volt. Sokkoló, spray, vagy éppen lángszóró. Kissé cikin nézett ki, de értékeltem a próbálkozást. Ez a sorozat soha nem volt igazán jó az űrlényes látványban. Helyette jött megint a humor, a seriff különösen sok beszólást kapott. Azon még mosolyogtam is, amikor Harry Asta szellemének beszélt, Mike meg azt hitte, neki mondja. De a lényeg - mindenki levonta a tanulságokat és készülnek a saját útjukra indulni. Az meg majd jöhet egy utolsó kanyarral a 10. részben.

A héten egy új sorozattal is bővül a sor: kezdődött a Chief of War (s01e01-02). Talán úgy ismerősebb lesz, hogy Jason Momoa őslakosos sorozata. Az Apple sugározza, ami különben jó ómen. Ott nem szokott gond lenni a tartammal és a látvánnyal sem. Már most hasonlítgassam? Első pillantásra Mel Gibson Apocalyptója ugrott be. Csak éppen itt tengeri népeket látunk, akik így nem nagymacskákkal, hanem cápákkal mérik össze az erejüket. Hasonló abban is, hogy az indiánok nyelvének meghagyták az eredetit, angolul a hódító fehérek beszélnek. (Még nem esküdnék meg a nemzetségükre, de talán angolok? Belőlük kinézem, hogy az életük megmentéséért cserébe segítenek a bajba jutott őslakosnak is.) A kerettörténet szerint Hawaii népei négy királyságban élnek. Egy jóslat beteljesülésére, egy királyra várnak, aki majd egyesíti őket. Ka'iana az egyik király hadvezére volt, míg fivéreivel és szerelmével el nem menekültek az értelmetlen háborúk elől. A királya visszahívja, meggyőzve, hogy ez a jóslat ideje. Csatába mennek, ahol hősünk szembesül vele, hogy a király maga akarja megvalósítani a jóslatot és egyeduralkodó lenne, mindegy, mennyi élet árán. Közben pedig egy csónak is kiköt fehér katonákkal, akik ellátmányt vennének fel. Egy hercegnő pedig érdekházasságra készül, sötét előjelekkel - a látnok semmi jót nem jósolt neki a házasságra és a jövőjére. Sikerült úgy összerakni, hogy felkeltette a kíváncsiságom, mi lesz még itt. Ki a megjósolt király? Ka'iana segíti majd trónra? A fehéreknek milyen szerepe lesz? Történelmi alapú, vagy mítosz? Teljesen fantasy történetnek nem gondolnám. Momoa nagy szívszerelme ez a projekt, rengeteg mindent csinál benne a főszerep eljátszásán túl. (Produceri, írói, rendezői kredite is van.) Határozottan ő a húzónév, nem véletlenül emlegettem feljebb én is Momoa-sorozatának. De a vállalkozás nagyságát mutatja, hogy még zeneszerzőnek is megnyertek egy olyan nevet, mint Hans Zimmer. Nagyon látványosak a csaták és az sem zavaró, hogy milyen korba és kultúrában járunk. Ok, azért az ágyékkötők és a nagy tollas köpenyek kettőse azokkal a fejfedőkkel furák, de azért befogadható. Sok minden történik, építkeznek, van dráma és csata, személyes dilemmák. De még annyira az elején vagyunk, hogy nem tudom eldönteni, ki jó és rossz. (Bár Ka'iana és közössége határozottan a hősök, míg hataloméhes királyuk a rossznak tűnik.) De ki fog derülni, jövő héten nézhetjük tovább.

Az egyik kedvenc antológiám a Love Death & Robots. Már a negyedik évadot nézhettem meg, és még mindig olyan minőséget kapok, hogy szívesen leülök a képernyő elé miatta. Idén még egy olyan részt is hoztak, amit többekkel megnézettem és terjesztem, hogy ezt érdemes megnézni.

De előre ugrottam. Mit tud ez a show? Ebben az évadban 10 részt kaptunk, a központi címet felmutató témákban. Van szerelem, halál és robotok. A téma sokféle, a kivitelezés is. Imádnivaló benne, mennyi minden belefér, nagyon sokféle kivitelben. Itt tényleg nem lehet tudni, hogy a következő részben mit fogunk látni.

Vannak azonban általános ismérvek. Az első, hogy sci-fi felé közelítünk. Az lehet robotos háború, űrkaland, durva disztópiák vagy éppen csak a mára egy fekete humorral teli vízió. Annyi minden fér ebbe a zsánerbe bele, és itt széles belőle a választék.

A második, hogy a készítők nagyon szívesen készítenek feldolgozásokat. A 4 évad már azt is észrevenni, hogy kik azok a sikerszerzők, akiknek előszeretettel dolgozzák fel a novelláit és ötleteit. Többen is vannak, akiket nálunk is kiadnak és világsztárok. John Scalzi, Joe Abercrombie, Tamsyn Muir többek között. Nem is kell sorozatrajongónak lenni, ha valaki az ő írásaikat kedveli, már akkor érdemes belenézni. Mert igyekeznek visszaadni az eredeti szellemiségét, nem véletlenül adják ide az írásaikat Scalzi nagyságú nevek évadok óta.

Van látványorgia. Vannak nagy drámák. De olyan is van, amin nagyot jót lehetett nevetni. Kicsit még a Black Mirrort is képes leszek iderángatni, mert van olyan rész, ami akár abban a sorozatban is elférne. Mert bizony elég csak a jelent kicsit továbbgondolni, és jól oda lehet csapni, hogyan élünk és ebből mi lehetne.

Mennyire akarjak konkrétan a részekről mesélni? A helyzet az, hogy lehetne. Mind külön, önálló történet és sokban megvan az a plusz. Ahogy már emlegettem, erős az alapanyaga. Azt is meg lehet nézni, melyik milyen formában, milyen grafikával készült el. Mert az is a sorozat varázsa, hogy a részre vannak szabva. Akad, ami művészi és szép, más nyersebb.

Minden részen nem akarok végigmenni, de a legnagyobb kérdőjelet kiemelem. Rögtön a nyitány - bár eredetileg nem az lett volna. Koncert, Red Hit Chili Peppers. De ezek nem az eredeti banda, hanem a robotok. Marionettek. Mit kellene ebből kinézném? Az egész rész egy klip, egy szám, de az eredeti tagok helyett ezekkel az őket formázó robot marionettekkel. Biztos lehetne a kapcsán elmélkedni művészet, robotika és hasonlókon. Mitől művészet valami? Mennyire lecserélhető az ember? Van az a mese, amikor a csalogányt lecserélik egy gépmadárra. De ezt mind csak ráhúzom, mert a tényleges néznivaló, hogy a RHCP marionettek lenyomnak egy számot. Nekem ez tetszett a legkevésbé, ennél minden csak jobb volt.

Az a mini háború mutatja, az egész univerzumban mennyire kicsi az emberiség. Az egész kihalása csak egy fing az univerzumban, észre sem venni. Ennek különben nem kicsit érdekes a kivitelezése, mintha legó lenne minden.

Klasszikus akció Spider Rose küldetése, kicsit más Slash kalandja, aki összeszedi a csapatát, hogy odacsapjanak világuk elrablóinak. Akik órás méretű babák. Nem is tudom, akció vagy szatíra, de ennek is egyedi, különleges grafikája van és egy jó része nagy bunyó. De megismerhetjük a perzsa macskát is, aki lázadásra bírta a robotokat az emberek ellen. A Wall-Et is simán megidézi, milyen az ember, milyen volt a robot és mi lett ennek a vége. Kapunk Delfin Megváltót, de jönnek a dinoszauruszok is egy nagy gladiátorviadalban, ahol a rabszolgák visszavágnak elnyomóiknak. A II. világháborút vegyítik Lovecraft vízióival, szót kapnak a mindennapi használati tárgyak. A végére pedig jön egy újabb macska, mert meg kell akadályozni, hogy a Sátán megkapja a verset, amivel megváltoztathatja a világot.

Szinte mindegyik kapcsán beszélgethetünk arról, hogy milyen pocsék lény az ember. Nagyon sok az olyan utalás, ami a klímakatasztrófa felé tartó világunk kritikája. A delfinek, akik istenükkel majd visszavágnak? Öljük meg a tengereket és utánuk halunk, most itt tartunk. De az is jó kis pszichológiai elemezhető elem, hogy van olyan, amelyben King Kong méretű gonosz babák az ellenségek. Megöli a Földet a túlnépesedés?

Még egy érv mellette - ha valaki angolul nézi, sztárszínészek a szinkronhangok. Kit ismertek fel?

De hagyom, hogy mindenki felfedezze maga. Az egyik jósága a sorozatnak, hogy simán szórakoztató akcióknak és sci-fi kalandoknak is nézhetjük őket. Vagy sokkal többnek, mélyebb értelmet keresve, ha akarjuk.

Regény alapján készült, különös történetű film ez. Nem is lehet besorolni egykönnyen.

Hivatalosan romantikus komédia, de miután megnéztem, se romantikusnak, se komédiának nem találtam. Éppen oda jutottam el a végére, hogy sokkal több benne a tragédia, mint a humoros vagy boldog elem. Néha tényleg van benne valami könnyed, mesélős elem, de túlzottan rosszul alakulnak a szereplők dolgai, hogy könnyed szórakoztató filmnek minősítsem.

A történet egy családdal indul, akik imádják a mozit. De miután a családfő lebénul, már nem lesz pénzük hatosával moziba menni. A gyerekeket küldik sorra, míg a kislányukhoz érnek. Ő úgy tudja elmesélni a filmeket, mintha ők is látták volna. Így a leány lesz a moziba járó, majd mesélő. Megélni is ebből kezdenek, amikor a lány filmmesélő eseményeket tart, amire jelképes belépőjegyet szednek. Csak aztán jön az élet: az anya elhagyja őket, az egyik mocskos öreg a filmmese hallgatása helyett nemi erőszakol, a fivérek mind eltűnnek: lesz, aki meghal; lesz, aki börtönbe kerül. Megjelenik a tévé és már nem kell filmmesélő. Meg a vége is - Maria Margarita azért szül egy gyereket, hogy ne maradjon egyedül. Nincs így kimondva, de látványosan ez történik.

Nem kis mutatvány, hogy a folyamatos lefelé süllyedés, rossz élmények ellenére sem nyom agyon a film. Maria Margarita annyira élni igyekszik, olyan szépen menetel előre minden sorscsapás után is, hogy az valahogy fenntartja a filmet a depresszió felett.

Különben is van egy különös hangulata. Amiben még azt is képesek játékosan tálalni, hogy a fiú kimegy a sivatagba, és valószínűleg övé a hulla, amit a dögevők kikezdenek.

Karakterek köré rendezik a filmet. Ha nincs is túl sok építkezés, mindenki látványosan egy dolgot képvisel. Van a nőcsábász testvér. Van a szép, környezetéből kiugró asszony. Van a kiközösített, német származású gyáros, aki kvázi élet-halál ura a munkája révén a szegények kisvárosában. A színészek érdeme is, hogy élettel töltik meg őket, és mélyebbek, mint az egy-egy jellemző vonásuk.

Ha már színészek, két nagyobb nevet sikerült megnyerni. A gyáros Daniel Brühl lett, az anya Berenice Bejo. De érdemes a címszerepet játszó Sara Beckert is kiemelni. Nem kicsit az ő érdeme is, hogy bár a filmek szomorúan végződő történetek sora, mégis inkább pozitív maradt a hangulata.

Ott viszont már bajban leszek, ha ki akarok hámozni ebből valamiféle tanulságot. Közhelyeket találnék, mondjuk a soha fel nem adásról, de nincs olyan központi maga, amire az egészet rá tudnám hozni. A filmek körül forog nagyon sok minden benne, de nem mondanám filmes filmnek sem.

Inkább jó kritikái vannak és a spanyolok több díjra is nevezték. Nem rossz film, már szinte francia filmes hangulata van, de. Azért a cselekmény alakulása nekem több helyen lehúzta az élményt.

Itt a negyedik évad és tettem egy újabb felfedezést. Az évad végi nagy meglepetések rendszeresen kamunak bizonyulnak.

Ha konkrétan itt nézem, akkor a 3. végén Chylka azzal szembesült, hogy a szerződése szerint kötelezhetik arra, hogy védje az apját a bíróságon. Nagyon nem akarta, el is menekült volna, de Langer kényszeríteni tudja a maradásra. Teljesen úgy nézett ki, a nyitány is olyan volt, hogy ez lesz az évad témája. Bizonyítani tudja-e a nő, hogy az apja nem gyilkos, miközben az is nehezére esik, hogy egy szobában tartózkodjon vele.

De ez mind megvezetés volt! Langer jött, intézkedett és már változzunk is az első epizód után. Nem fogom elmesélni, de a lényeg az, hogy mindenre pont kerül, Langer nagyon belevágott a dolgokba és Chylka már dolgozhatott is máson.

Amivel elértünk az évad valódi nyomozásához és ügyéhez. Egy házaspár érkezik, akik terrorizmussal vádolt fiukat akarják felmentetni. A történet nem egyszerű: a fiút kiskamaszként fogadták örökbe, és alig pár év után az egyiptomi nyaralásukkor elrabolták. Máig nem volt nyoma. Most visszatért, tagadja a rokonságot, iszlám vallású és erősen gyanítható, hogy még terrorista is, aki lecsapni készül. Chylka minden figyelmeztetés ellenére beveti magát az esetbe, jó szokása szerint a győzelem érdekli.

Nyomoznak, kombinálnak, de most nagyon erősen érezni lehetett, hogy Chylka ügyvédként milyen. Nem érdekli a tárgyalótermen túli valóság. Neki az a lényeg, hogy a fiatalembert felmentsék. Tényleg terrorista? Még csak merengeni sem hajlandó ilyesmin. Talán eddig ebben voltak legjobban kihegyezve a tárgyalótermi játszmák, kevesebb a nyomozás. Bár a végére egy másik irányba mozdultak ki. Mivel Chylka terhes, mégiscsak érdekelni kezdte, hogy egy terroristát szabadított-e a városra. Utólag kezdtek tényleg nyomozni, ki ez a fiatalember és mit fog tenni legközelebb.

Onnan már egy fokkal kiszámíthatóbb volt a végső csavar, de volt. Szokás szerint szépen fel van építve az eset, krimiből és tárgyalótermi részekből vegyesen. Megvannak a nagy jelenetek, szemét húzások és bőven erőszak is. Még csak Langer sem kell az utóbbihoz, megoldja a köz, amely nekiesik a feltételezett terrorista védőinek is.

Már említettem, mi az évad magánéleti vonala. Chylka terhes, nem tudja kitől. Az évad során meg elfogadja, hogy anya lesz és kész egyedül gyereket vállalni. Mondanom se kell, hogy nagyon nyominger Kordian mennyire lelkesen jelentkezik férjnek és apának, noha neki nulla az esélye az apaságra. Nekem még a rendőr is szimpatikusabb lenne Chylka oldalán, de most először nézett ki úgy, hogy Kordian vak rajongása valami célt végre elér. 4 évada fejtegetem, miért nem tetszenének párként. Így nem is néztem szívesen, milyen babázási tervek vannak most éppen. De Chylka változik, emberibb kezd lenni, míg Langer szépen kiiktatta gyerekkora megrontóit, ha ezt egyelőre csak Kordian is tudja.

Hát igen, Langer. Ebben az évadban kevesebbet volt jelen, szinte keretkent az évad végén és elején. Ezzel együtt még mindig ő az egyik legerősebb személyiség benne, és simán el lehet nézni, mit játszmázik. Neki még annyi erkölcsi fenntartása sincs, mint az ügyvédnőnek, akit előszeretettel irányít a háttérből. Még egy lépés oda, hogy Langer inkább érdekel, mint a szerintem egyre szánalmasabb Kordian, hiába utóbbi a fontosabb szereplő.

Látványra, színészi játékra tudja ugyanazt, mint az eddigiek. Mozgalmasabb, több helyszínes, visszatérő szereplőkkel. Jól sikerült és meggyőző volt az esetleges terrorista fiatalember is.

Ami jó ebben a sorozatban és most is igaz, hogy az esetekkel mélyebb és társadalmi kérdéseket is feszegetnek. Most kapunk terrorizmust, rasszizmust, az iszlám fenyegető erejét. 9.11 óta ezzel könnyen azonosul a világ és most növelve van azzal is a tét, hogy milyen extrém módon lett esetlegesen terrorista a főszereplő.

Egy évad még van, szóval hamarosan jövök vissza és mesélem, mire jutnak egymással és a tárgyalóteremben visszatérő szereplőink.

Mit is lehet erről a dokumentumfilmről írni? Mindenkinek meg kellene néznie! Egyszerre volt csodálatos, rettenetes és nagyon tanulságos. Még akkor is, ha teljesen mást hozott, mint amit vártam tőle.

Mit vártam? Tengeri állatok és növények bemutatását. A klasszikus természetfilmet, amiből élőlényekről tanulok. Az elején még úgy is tűnt, ez lesz a program. Sok helyszín, bámulatos élőlények és a belőlük felépülő ökoszisztéma. Olyan ügyesen, színesen van elmagyarázva, hogy épül egyik élet a másikra!

Aztán, Attenborough olyan bombát robbant, ami az Oppenheimer-filmet idézte fel bennem. Pedig nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az angol természetfilmes mekkora harcosa a természet- és állatvédelemnek. Itt megmutatja nekünk a csodákat, csodás képeket, aztán rájuk eresztették a mélyfenék kotró hajókat. Először nem is tudtam, mi az, csak láttam mit csinál. Hogy lehetne ezt szavakkal leírni? Nehezen. Az atombombát használták hasonlatnak, és mennyire igaz. A gyönyörű óceánfenéki táj, sok állattal, színes és élettel teli - aztán pár kagylóért mindent tönkretesznek, nem marad más csak összetört tetemek. Döbbenten hallottam, hogy az ilyen technikával ráadásul a fogás 3/4-e nem is kell nekik, a tetemeket visszadobják az óceánba. Megmutatta, milyen hatással van ez a halászközösségekre, akik eddig az óceánból éltek.

Én szeretem a horrorfilmet, de ezen sírni tudtam. Ez az a horror, amit mi élünk éppen. Nem tudok szavakat arra, amit itt láttam. Mindig írom, komolyan is gondolom, hogy az ember megérdemelné, hogy kihaljon. Az valami... leírhatatlan, amit itt be is mutatnak.

Rendben, van ellensúly. Megszólalnak természetvédők, látunk olyan kezdeményezések, amelyek szép sikereket és életet hoztak vissza. De sajnos, én pesszimista vagyok. Hogy lehetne ez elég az olyan megacégek ellen, akik ezeket a rémes hajókat rászabadítják már szinte az egész vízi világra?

Attenborough sokkal több reménnyel él, mint ami bennem van. Nagyon jól el van magyarázva, hogy segíthetne még az ökokatasztrófa ellen is, ha hagynánk meggyógyulni az óceánokat. Annyira, de annyira jó lenne, ha tényleg, jönne a változás.

Pesszimistán meg is jegyzem: ha nem jön, akkor kiírtjuk a fajunk.

A képi világa csodálatos a műsornak. Csodálatos felvételek sora van benne. Némelyik mosolyogtató, kedves és rávezet, mennyire szép a tengerek világa. Milyen fenséges élőlények lakják. A másik oldal a brutális, mit tesz az emberiség. Ez is látványos, de szörnyű és nem látványcsoda. Ahogy már írtam, ez a horror.

Mindez hatásban meg van támogatva zenével. Többször is hallgattam, mennyire fel tudja erősíteni az érzelmi hatást az alá betett, klasszikus alapó instrumentális zene.

Sokkoló ez a műsor és ezért minél többeknek kellene látni. De még fontosabb, hogy minél többen legyenek, akik meg akarják menteni az óceánokat.

Most komolyan ez lett a vége? Még az a szerencse, hogy csak 3 évad volt, mert pl. 5 után nagyon ki lennék akadva, hogy ez volt a legtöbb, amit ki tudtak találni.

Egyenes folytatás - Gaia kiakadt, hogy az istenek semmiből nem tanulnak és méltatlanok a helyre, amit a világban betöltenek. Így elszabadította a titánokat és az istenek irtása megkezdődik. Az egyetlen menekülési útvonal, ha beteljesül a prófécia. Heron pedig egyre biztosabb benne, hogy az abban szereplő személy a bátyja. Seraphim azonban egész más terveket sző, mint az istenek megmentése. Halott kedvesének akar egy esélyt, hogy az Eliziumi mezőkre kerülhessen. Heron meg vele tart. Az istenek közben háborúznak, igyekeznek visszahozni Zeuszt és az Alvilágban tartani Kronoszt, aki ezer örömmel öli a leszármazottait véglegesen. Aztán persze minden összeér majd, hogy egy nagy, heroikus csatában eldőljön, ki fogja uralni a világot.

A legnagyobb baj a mesével a sok félbehagyott és érthetetlen szál. Mert az kerek, hogy Heron tudatosan mit áldoz fel. Héra elmondja neki, mit lopott el tőle, visszaadja az életfonalát és láthatja a jövőt, amelyben boldog férj és apa Alexia oldalán. De ő mindezt fel tudja adni, hogy a titánok elbukjanak. Megkapja érte a jutalmát és levonják a tanulságot, hogy az igazi hősök attól azok, hogy a saját önző érdekük helyett a többieket választják. Ha ezért nekik is kell megfizetni. De mi lesz Seraphimmal? Még vissza is néztem kétszer, de egyszerűen nem értettem meg, ő mibe hal bele. Mert hősi halott lesz és a másvilágon egyesül a családja, de ki ölte meg? Nem volt sérülése. Azt egyszerűen nem értettem. Ahogy azzal is bajom volt, hogy egészen addig akörül forgott neki minden, hogy Gorgo lelkét megmentse. Onnantól kezdve már nem érdekelte a dolog? De a halál is. Zeusz határozottan meghalt az előző évadban, feláldozta magát Héra megmentéséért. Most hogy lesz megint élő?

Eddig is csak kitaláció volt, jósckán átírva a görög mitológiát. De eddig legalább a saját világán belül értelmes volt. Ennek most vége, és pont a végére. Értem, mindent be kellett gyorsan fejezni és kerek érzetet kelteni, de annál inkább zavarnak a rések.

A tempó cserébe tényleg gyors. Több szálon haladunk is, és gyorsan eljutunk a végjátékhoz is. Sok az akció, a küzdelem és még a tervek is kaphatnak benne egy kis szerepet. Az még tetszett is, ahogy az istenek megtanulnak összefogni és belátják a hibáikat. Amit eddig senki nem tudott elérni, a Kronosz jelentette fenyegetés megteszi. Rájönnek a saját hibáikra és képesek lesznek változtatni.

Látványosnak azért nem írom, mert még mindig nem tetszik, ahogy meg van rajzolva. Rossz értelemben képregényszerű. Talán elnagyoltnak érzem a rajzait, valahogy nem esztétikus az összkép. Az olyasmiken még morogtam is, mint pl. Aphrodité kinézete. Elvben ő a szépség istennője, aztán a legkevésbé szép az istennők között.

A humorát viszont bírtam. Pláne, amikor az isteneket szembesítették a hibáival. Amikor pl. Héra gyászolta az elesett fiait, mire megjegyezték neki, hogy mit játssza meg magát. Héphaisztoszt eddig látni se bírta, akkor miért csinál úgy, mintha fájna az elvesztése? Az ilyen odaszúrások, ezek működtek.

Akár jó is lehetett volna, de ahhoz sok kis bosszantó elemet találtam benne, ami beszúrt és nem hagyott békén. A vége különösen irritál, ahogy már emlegettem is. De igyekszem annak a számlájára írni, hogy 5 évadra volt tervezve, de a 3-nál elkaszálták és ebbe kellett mindent beletenni. Így sikerült.

Ez az a komédia, amit akár hullafáradtan is jól lehet nézni. Akkora idiótaság, hogy az már szórakoztató is. Agy nem kell hozzá, ez inkább a szemünknek lett kitalálva.

Már a történet sem komolyan vehető. A főszereplő az angol miniszterelnök - Idris Elba, mint Clarke elnök - és Derringer elnök, korábbi akciósztár John Cena alakításában. Nem tudott nem eszembe jutni, hogy kicsit Schwarzenegger paródiája is. Csak Derringer magasabbra mászott, hiszen egyenesen elnök és nem szenátor lett. Bár, volt olyan elnök, aki színészből lett az ország vezetője, de azért ezt a figurát nem fogom Ronald Reaganhez mérni. Ők ketten közismerten nem bírják egymást, de a közeledő NATO értekezlet miatt egységet kellene mutatniuk. Így közös utazásra mennek. Megtámadják őket, és együtt kell leleplezniük a cselszövőt és valahogy életben is maradniuk.

Van jó pár kalandjuk és a két elnök átveri magát fél Európán. Ellenfél sok akad, de azért egy-egy segítőt is kapnak az útra. Az egyik állandó Clarke egykori szerelme, a szuperkommandós Noel. De találkoznak kihelyezett CIA operátorral és velük szimpatizáló helyiekkel is. Az egyik kedvencem ilyen volt - a juhtenyésztő nő, aki még egy bárányát is feláldozta, hogy eljuttassa a városba a két férfit. Neki igazán adhattak volna valamit a végén, annyira sajnáltam a katonának adott szegény bárányt. Bár, legalább áltathatom magam, hogy házikedvenc lesz és nem pörkölt.

Soha nem az értelmünkre hatnak, inkább poénokat és látványelemeket kapunk. Akár a gépről lejutásuk, akár az autós üldözések vagy éppen Comer nagyjelenete, aki egymaga igyekszik fenntartani az elnökök nyomába járó gyilkosokat. Nem is nagyon tudom, hogyan írjam le, ahogy a falon keresztül, érdekes lövőtechnikával megkezdi az ellen leszedését. A végére van nagy összecsapás is.

Mögötte ott van az indok is, ki és miért akarja őket megbuktatni. Még érveket is adtak a szájába, szerencsére. Némelyiknek még értelme is lenne, határozottan van olyan irányzat, amely nem díjazza, hogy a szuperhatalmak mindenbe beleszólnak világszinten. Amit meg Derringer nyom le a végére - az egy annyira nyálas, optimista és mesebeszéd. De az egész film komikus, miért ez lenne kivétel? Nem kell komolyan vinni. Üzenetnek nem rossz, összefogás mindenek felett, csak hihetetlen.

Akkor, eddigieket összefoglalva: látványos, komikus, de az agyunk nem nagyon kell hozzá. A humort beépítették az akciójelenetekbe, de a buddy cop filmekből kölcsönözték azt is, ahogy a két ember más karakter, nem is jönnek ki, de a végére a vészhelyzetek összekovácsolják őket és mindenki tanul a másiktól. Amiket beszólnak egymásnak...

A látványelemek közé illene a szereposztás is. John Cena ebben a zsánerben szupersztár, Elba meg lazult mellette egy kicsit. Priyanka Chopra az angol szuperügynök, Jack Quaid az amerikai fiatal, még szinte gyakornok. Carla Gugino az alelnök. Itt nem a színészi játék, sokkal inkább a jó kinézet, a menő hatás dominál. A durva az, Quaid mennyire belenő ebbe. Mondjuk, nem lenne rossz, ha egy újabb generáció vinné az ilyen filmeket és nem az 50 + színészek.

Mókás kis komédia, egyszer abszolút nézhető. Főleg, ha kísérletet sem teszünk arra, hogy komolyan vegyük. Ez egy móka és semmi valóságot nem kell keresni benne.

Újabb rész, amivel alig haladt valamit a Countdown (s01e07). Ment előre a nyomozás? Annyira kis lépésekkel, hogy már rájöttek egy nyomra, tudják, hogy kamionokat kell keresni. De pontosan milyet? Azzal már bajban vannak. A másik oldalról megpróbálták elkapni a fehéroroszt, de megint jól túljárt mindenki eszén. Azért szorul már a hurok a nyaka körül, de egyelőre még van egy kis lépéselőnye. Volt verekedés, robbantás, a szokott tévés szinten. Még mindig egy butuska, tévésen látványos sorozat. Az egyetlen lényeges lépés, hogy Meachum legalább a társának bevallotta, mi baja. Hogy miképpen akar meghalni - ezzel szerintem ágyaznak annak, Ackles karaktere milyen sorsra jut a sorozat végére. De majd kiderül.

Felpörgött a Smoke (s01e06). A lelki vonal után most nyomoznak és már mindenki közel van a célhoz. Michelle összerakta a csapatot Gudsen nyomába és már a tűzoltóparancsnokot is sikerült meggyőznie. Igazi nyomuk még nincs, de tudják, kit és miért keresnek. Gudsen közben meg rájött, ki a sorozatgyújtogató a másik ügyben. Szépen összerakta, egyedül eredt a nyomába és ezzel igencsak izgalmas helyzetet hozott a végére: mert ha ő most hős lesz azzal, hogy megmentett egy életet és elkapta Freddy-t, akkor hogyan merjenek hozzányúlni? Mondhatod egy hősre, hogy ezzel csak leplezi a bűneit? És pszichésen még mindig ügyesen építkeznek, ez Lehane sajátja és itt abszolút megvalósult. Ki mit és miért csinál, milyen érzelmeket váltanak ki az események. Ha minden igaz, még 3 rész van vissza, érdeklődve várom, hogyan lesz lefülelve Dave. Addig is lehet élvezni, amit a színészek beletesznek. Mert a nagy jelenetek az övéik: amikor Freddy halálra rémíti a kollégáját a vidámparkban. Dave feltűnése a végén. Amikor Englehart rájön, milyen Dave, akit eddig jó embernek hitt. Kriminek talán lassabb, de annál jobban építkezik.

A heti kedvencem újfent a Foundation (s03e03) volt. Lassan látom, milyen technikával építkezünk. Mert megint úgy indult a rész, hogy kicsit visszapörgött az idő, hogy aztán egy szálon visszaérjünk a jelenhez. Most azt nézhettük meg, a jelenlegi Pirkadat miképpen nyomozott a Fény után, lépett szövetségre Gaal-lel titokban és ez milyen hatással van a döntéseire a jelenében. Gaal ennyira szépen megfogalmazta, 3 évad óta miért mindig Cleon fiatal verziója, akit leginkább szívlelek. Ő keresi a változás lehetőségét, most is és korábban is. Kár, hogy azt a gondolatot nem vitték végig, azzal az énjével mi lett, aki megszökött a királynővel. Vajon a Cleonoknak vannak természetes leszármazottaik valamerre általuk? (Annyit már tudok, hogy Sareth csak a sorozat karaktere, nem Asimové, így nem is várhatom, hogy visszakerülnek ide.) De ez a rész sok erős jelenetet hozott. Ahogy Demerzel lecsapott Nap szeretőjére és alaposan kikészítette a császárt. Az Öszvér bulija - nagyon eltalálták Pilou Asbaek-kel a szerepet, karakteres és erős, ugyanakkor őrült figurát hoz nekünk. Amikor valaki billeg őrület és zsenialitás határán - amit az örökössel játszmázott, vagy a kémfőnökkel való összecsapós jelenete... Várom is, milyen következményei lesznek. De jót mosolyogtam azon is, amikor a császárok a trónjaiknál voltak, együtt ittak és látványosan ugyanazokat a gesztusokat produkálták, hiszen ők egy ember három életszakaszban. Látványos, sokszínű és egyre nagyobb tétekkel sakkoznak. És már Öszvér feltette a kérdést, hogy kicsoda Gaal Dornick. Ismétlem magam, de már várom a jövő heti részt és a folytatást.

Nem csoda, hogy egyre több kapcsolódást kap a Resident Alien (s04e08). Amit rég írok, hogy kezdjenek már el beszélni egymással a szereplők és összedolgozni, már majdnem kész. Már tudják, mivel állnak szembe, ki kicsoda és együtt munkálkodnak. Most bővült a kör a seriff és Liv belépésével, akik különben már maguk is összerakták, hogy Harry alien, csak a szövetséget kellett megkötni. Együtt terveznek a mantid ellen, a végére akcióba is lendülnek. Mindenki szépen megtalálja a feladatát, és tényleg kezdem látni a fényt az alagút végén. Kell is, mert a tervek szerint az egész sorozat zárul a következő két részben. Mivel pörgött a cselekmény, kevesebb humor jutott ebbe a részben, de azért volt. A polgármesterék rácsodálkozásai pl. Bridget-re és a hasonlók tetszettek leginkább, de persze Harry kreténsége is kapott egy kis részt. Tudyk ezt nagyon tudja nyomni, de azért örülök, hogy a végére ennek kevesebb teret hagynak. A vége meg nagy és nyitott, ebből is várható a folytatás.

Azon a ponton vagyok, hogy nem tudom, most ez mi is. Rosszul fogalmazok, már nem tudom, mi a cél. Volt a halott testvérrel közös álom megvalósítása, volt az étteremnyitás nehézsége és itt mi van?

A cselekmény a sima hátköznapokat hozza egy-egy plusz eseménnyel. Pl. az egyik epizód arról szól, hogy Richie volt felesége megint férjhez megy és hogyan segíti egymást át a csapat az esküvőn. Ki van benne hangsúlyozva, hogy ők egy nagy családként működnek és ott vannak egymásnak támogatásul. Nem mellesleg az új férj is jó fej, még Richie is meg tud vele barátkozni. Megint vannak kitekintők a civil életbe - Sydney vigyáz az unokahúgára, közben megtanítja neki, hogyan lehet a bolti lasagne-t finommá és háziassá tenni.

Mellette az étteremben összeáll a fix menü, esténként mennek a kiszolgálások és próbálnak r9vid idő alatt nyereségesek lenni, hogy nyitva tudjanak maradni. Azt mondjuk nem értettem, és nem is magyarázták, mi a baj. Vagy, milyen megoldást talált ki Carmy a végére. Luca érkezett fix szakácsnak, míg Richie a bezáró Ever személyzetéből hozott át többeket a vendégtérbe.

Ahogy lenni szokott - hátköznapok, kis történetek, de összeáll egy egésszé. Csak most a nagyobb szál, miért dolgoznak, az nehezebben megfogható. Bár, egy irány van, amit el tudok neki képzelni. Carmy már az elejétől kezdve küszködik. Több minden összejött neki az évadok alatt, vagy a korábbi időkben és most elkezdi megint összerakni magát. Csak az a fura, hogy míg a Bear mindenki másnak terápia, imádják és jobban vannak tőle, Carmy csak rosszabbul van. Távolodik el az étteremtől, próbálja a családi és szerelmi szálakat rendezni, és ha jól értettem a végét, el is akar menni. White kiszáll a sorozatból? Mert a vége alapján úgy tűnik. Az 5. évad már be van rendelve, szóval, ki fog derülni.

Addig próbálom megemészteni, amit Carmy szálába beletettek. Nem tudom elképzelni, mivel fog foglalkozni, ha nem főzéssel. Értem, inspiráció kell, valami más, de mi? Mindegy, nem fogom megfejteni, majd megnézem az 5. évadban. Itt simán elfogadom azt, hogy volt egy remek része Jamie Lee Curtisszel, aki az anyját játssza a sorozatban. Hogy aranyosra sikerült, ahogy Claire elkezdi visszaengedni az életébe, noha legutóbb nagyon a lelkébe gázolt a férfi. 

Még mindig a színészek erős jelenléte adja el, de látványelemként tud működni a konyha is. Csodás ételeket mutatnak és még mindig izgalmasak az alkotó folyamatok. Legyen az egy lasagne, vagy éppen valami cukrászkülönlegesség.

A sorozat sztárfaktora is egyre jobban fel lett csavarva. Az egy dolog, hogy minden állandó szereplő visszatért, de a mellékszereplők is szívesen jönnek egy-egy részre. Így lehet még mindig Jon Bernthal-epizód, noha a karakterének a halála indította el a sorozatot. Már állandó a Chicago Med Sarah Ramosa - Oliver Platt csak nem beajánlotta? De Josh Hartnett is nagyobb szerepet kapott, az esküvős részre beugrott Brie Larson és már említette, hogy Luca, vagyis Will Poulter is többet van ebben az évadban. Ezen nagyon látszik, hogy ez most egy nagyon menő, elismert sorozat és szívesen jönnek bele a nevek. Jók a kritikái, sokan nézzük, díjakat nyernek vele.

Nem ragozom tovább, ez az évad is könnyen csúszott. Azt meg kifejezetten várom, merre indul majd az ötödik. Talán jövőre ki is derül.

Nem mostanában volt, hogy Végső állomás filmet néztem. Nem meglepő különben, de az elejére, a repülőgép leszállással még mindig jobban emlékszem, mint amik később jöttek. Volt pár folytatás... 2025-re itt is az újabb.

Valamivel emelni kellett a tétet és ki is találtak valamit. Most annyian megmenekültek a szerencsétlenségtől - egy toronymagas étterem leszakadásától és felrobbanásától, hogy a halálnak hosszú évekbe tellett mindenkit utolérni. Így aztán születtek utódok is - innen a címben a vérvonal -, akiknek az eredeti terv szerint nem kellett volna megszületni sem. Í halál így őket is sorra levadássza, haladva szépen előre minden túlélő felé.

A történet hőse egy leszármazott, akit rémálmok gyötörnek. A katasztrófa, amit a nagyszülei túléltek, az álmában olyan, mintha belehaltak volna. El is kezd nyomozni és megismerheti a nagyanyja elméletét a halálról, aki vadászik rájuk. De sorban halad, szóval a nagyi a következő, majd jönnek a gyerekei és azoknak a leszármazottjai. Mire Stefani elhiszi, már elveszti pár családtagját. De onnan lesz a keret ismerős - a halál halad sorban, a szereplők meg igyekeznek életben maradni. Csak éppen a halál olyan csapdákat eszel ki, hogy azt lehetetlen előre látni. Kb. olyan, mintha a Darwin-díjas halálok egy nagyon beteg és vért szerető elmében fogantak volna meg.

De ez a film vonzereje. Minél extrémebb egy halál, annál jobb a látvány. Ez egy véres popcorn mozi. Nagyon nem kell nyomozni, minden válasz készen jön és a szereplők nincsenek túlírva. Egyszerűek, legfeljebb egy-egy egyedi jellemzővel, mint Erik rengeteg piercingje és a tetoválásai. Megjegyzem, a lázadó külseje ellenére igencsak családcentrikus és nem egy bajkeverő. Nem kell okos történetnek lennie, nem is az. Az fog megmaradni, hogy kit miképpen ért utol a végzete. Fröcsög a vér, repkednek a testrészek és szavazhatunk, melyik volt a legdurvább. A Sinisterben már láttam fű helyett embert nyírni a fűnyíróval, így az nem érte el az ingerküszöböm. Ahogy a sokadszorra kiszakadó kezek sem, amikor a szemétaprító lett a halál eszköze. De, ami a kórházban történt... A már emlegetett Erik nálam megkapja a rész leggázabb halálának díját.

A történet szépen átvezet egyik extrém esetből a másikba. Azok ki vannak dolgozva és még egy kis játékos hangulatot is bele tudtak tenni a véres halálok ellenére. De agy az nem kell a filmhez - sőt. Sokkal élvezhetőbb, ha érteni nem akarjuk. Stefani, aki ösztönösen érzi, ha jön a halál? Mert segít neki a matek? Bele sem gondolok, minek? Ez nem A kör vagy hasonlók. Itt szakadnak a testrészek, folyik a vér és sok minden ráesik az emberekre. Ennyi a lényege.

Nincs is sztárfaktor benne, azért nem állnak sorba, hogy látványosan halhassanak meg a vásznon. Sokkal inkább eye candy faktor van, egy kis modern elvárással megdobva. Vagyis, vegyes családot kapunk. Az egyik fele a szép szőkék, hogy árjának is elmennének. A másik meg az ázsiai gyökerekkel feldobott - a főszereplő erről az oldalról van. De eltértem - ketten vannak, akik ismerősek lehetnek. A nagyi fiatal énje a DC sorozat Stargirlje, míg a már emlegetett Erik az a Richard Harmon, aki a 100-ak közül a sorozat vége óta a legtöbb mindenben látható volt. De, ismétlem, játszani szinte nem is kell. Csak jól kinézni, amíg megérkezik a Kaszás.

Zárásul csak egy gondolat - utáltam a plakátot. Annyira megtévesztő az épület, hogy elsőre azt hittem, Párizsba megyünk és az Eiffel-tornyon lesz valami halálos akció. A filmet különben elnéztem, nekem bejönnek ezek a fekete komédiák, pláne, hogy itt arra készültem alapból, hogy a halál nyer. És így lett? Nézzétek meg!