Melyik is volt az a film? Talán A dolgozó lány volt a címe... abban Melanie Griffith lépett a főnöke helyére és épített karriert meg találta meg a végére a szerelmet is. Sok emlékem nincs róla, már gyerekkoromban is réginek tűnt, de talán egyszer tévében láttam.

A helyzet meg az, hogy annak ellenére jutott ez a film eszembe, hogy tényleg nagyon halvány emlékképeim vannak róla. De itt is az van, hogy a lányt a főnökével keverik össze és bele is megy a szerepbe. A hazugságokra majdnem nagyon ráfázik, de bizonyít is, így azért jó lesz a film vége.

De előre szaladtam. Itt egy festménybolond leányzót kapunk, aki saját galériát akar nyitni. Ehhez azonban sok minden kell és az aukciós szakma királynőjének, Claire-nek a támogatása is jól jönne. Mivel van egy jó húzása, Claire magával is viszi Anát a londoni útjára. Ott lesz az a bizonyos félreértés, amit fentebb már említettem. Miért is ne, Ana éppen azon fiatalember mellé kerül a repülőn, akinek az anyjának örökölt képeit árvereznék el. Innen meg adja magát a történet - ami ártatlan hazugságnak indul, egyre nagyobbra nő és nem segít rajta az sem, hogy Ana és William egyre inkább egymásra kattannak.

Kis helyes, aranyos komédia, könnyed helyzetkomikummal. Semmi eredetiség, de tényleg aranyos. Az a fajta csajos film, amin kellemesen elmosolyodik az ember. Nincs nagy tanulság, nem túl romantikus, nem is nagyon nevetős. Egyszerűen csak jól esik egyszer megnézni és ennyi.

Háttérnek ott van London, sok helyszínen mászkálnak és mivel nagyon gazdagok dolgairól van szó, jó helyekre is járnak. Egy romkom nem éppen látványorgia, de itt lehet ruhákat és szépen berendezett szobákat látni. Gondolom, pasiknak ez nem lesz vonzerő, de nekem pl. a ruhák kifejezetten tetszettek. Ha azt nem is hinném el, hogy Mendes és Tomei ugyanazt a ruhát tudják hordani és mindkettőnek jól is áll. Mert a filmben volt, amikor Ana Claire ruháját vette kölcsön egy rendezvényre...

Ami esetleg még bevonzó erő lehet, az a szereposztás. Mendes a Riverdale egyik sztárja volt és a sorozat óta igazán nem tudott kiugrani. Mellékszerepben már láttam más filmben, ptt ő a cuki főszereplő. De oda akartam kilyukadni, hogy ezek a romkom szerepek néznek ki neki. Archie Renaux meg a Shadow & Bone egyik főszerepéből lehet ismerős. Ugyan mai napig nem értem, hogyan kapta meg egy szőke, kékszemű álomsrácnak megírt szívtipró szerepét, de mindegy. Különben itt is azt éreztem, hogy el vannak csúszva vele kapcsolatban. William kvázi William herceg kevésbé királyi alteregója, a színészt meg inkább valami francia - cigány vándorlegénynek tudom elképzelni, nem angol kékvérűnek. Mindegy, nem is ez a lényeg, az nagyobb baj, hogy az alakítása sem meggyőző. Annyira fiúnak tűnik még és nem férfias. A filmben a legerősebb jelenlét nem is az övék, hanem a két díváé. Marisa Tomei Claire-je és Lena Olin Catherine-ként (William sztárszínésznő anyja) simán lejátsszák a fiatalokat.

Olyasmiken is felszaladta a szemöldököm, amikor Ana egyszer besértődött azon, hogy besorolták színesbőrű nőnek. Mert ő amerikai. Az volt a karaktere neve, hogy Ana Santos. Camila Mendes játssza, aki nem véletlenül kap meg latina szerepeket, a Riverdale-ben is azt játszott. Annyira röhejesnek éreztem, ahogy kikérte magának a jelzőt, pedig latin gyökerek ebben a szerepben is voltak.

A vége is erőszakosan rózsaszín, de egy ilyen típusú filmben azt is vártam.

Mindegy, ezeket könnyen elengedem. Mert piszkálódom, de ennek ellenére szerettem ezt a filmet. Az unokahúgom szava járása szerint 'cuki' és most jókat mosolyogtam rajta, és kikapcsolt.

4 részes rövidke sorozatot kaptunk Wakandából. A pláne az benne, hogy egy olyan szeletét és olyan szervezetet mutat be, amit eddig a filmekben nem láthattunk.

Mert volt egy olyan katonai szervezet, akik azon dolgoztak, hogy Wakanda és annak fejlettsége rejtve maradjon a világ többi része elől. Ha kikerült valami, vagy valaki akár világhódításba kezdett, ők mentek és elhárították a veszélyt. A 4 rész 4 kor, amikor feladatuk volt. Az első 2 az ókorban játszódik: egy wakandai tábornok Kréta meghódításába kezd és a hazai eszközökkel simán istennek tűnhet a többi ember felett. A másikban a trójai háború egy másik oldalát látjuk. Majd jön egy kis középkori Kína és a végére a modern kor, pár évvel T'Challa feltűnése előtt.

Külön részek és az összekötés is elég belemagyarázott. Az utolsó részben ok, de az előzmények? A jövőben a világ és Wakanda vesztét is okozza a bezárkózás. Ezért keresték annak a lehetőségét, hogy változzanak. Elvben a múlt részek is ilyen vizsgálatok voltak, csak éppen nem látszódtak, mi történik a beavatkozáskor vagy egyáltalán jelen voltak-e. Még akkor is, ha azért azon tudtam mosolyogni, ki Wakanda elveszett fia és a nagyobb képhez mit tett hozzá. Amit különben itt nem mutattak, de abból az egyetlen utalásból a filmeket ismerők tudják. (Különben az MCU egyik legrosszabb döntése volt, hogy Eric sorsa az lett, ami.)

A részek kalandjai. Semmi extra, engem inkább idegesített, hogy Wakanda milyen technikai fölényben volt az egész civilizáció alatt. Ők már akkor célzottan repültek Ázsia és Afrika között, amikor máshol még a lovas kocsi volt a technika csúcsa. Ha végig annyira fejlettebbek voltak, mint mindenki más, akkor a jelenre már gyarmataiknak kellett volna lennie az űrben. Annyira el van túlozva, mikor milyen eszközeik voltak.

Megosztónak éreztem a részek szereplőit is. A célért mocskos dolgokat is kell tenniük, és van, aki komolyan gyötrődik is azért, amit meg kellett tennie. Abban különben van fejlődés, hogy míg pl. Trójában meg kell ölni a barátot, a kínai részben már kitalálják, hogyan lehet az életét megkímélni.

Leginkább érdekes kinézetre. Kicsit afrikai, megjelennek a jellegzetes elemek és a filmekre jellemző momentumok is. A ruha, az ország... Szépnek nem tudom mondani, de nem is ronda.

A koncepció, a kis történetek, amik nem akarnak összeállni. Egyszer elment, de még egyszer nem lesz kedvem megnézni.

A multiverzum a DC és a Marvel filmek, animációk világát is nagyon szélesre tárta. Tulajdonképpen bármit meg lehet tenni a szereplőkkel, hiszen rá lehet mondani, hogy egy másik univerzumban járunk.

A Batman Ninja valami hasonlóval operál. Wayne egy időgépet fejlesztett, amit kihasznált Ra's.és létrehozott vele egy alternatív univerzumot. Abban minden szuperhős életét úgy csavarta, hogy a jakuzához kötődjenek. Ezt meg rászabadítja a hagyományos Gothamre - azért az valami nagyon eszement ötlet, hogy jakuzák hullanak az égből és kezdenek bolgyó elfoglalásba.

Batman és Robin, majd a korábbi Robinok is átmennek a jakuza világba és megpróbálják a szétválasztást. Csak éppen, ahogy említettem, Ra's mindenkiből megszállott jakuzát csinált. Egyetlen kivétel van, Diana, aki abban a világban is az erkölcsöt és női erőt képviseli, őt nem tudta beállítani a sorba. De mindenki mást igen. Az animáció nagyja arról is szól, hogy Batman képtelen mindent bevetni a Jakuza League, a saját világában az Igazság Ligája ellen, hogy kiszabadíthassa a fiát és szétválaszthassa a világokat.

Vagyis, megint megnézhetjük, miért Batman a Liga agya. Olyan szinten le tud alázni mindenkit, annak ellenére, hogy neki nincs szuperereje, hogy arra külön kifejezést kellene találni. Néhol egészen ötletes, ki ellen mivel tud előállni. Ok, az nem feltétlenül menő, ahogy a tudomány lesz a támadások neve. Mintha egy nagyon menő verekedős játékot néznél, és nem menő nevei lennének a kombóknak, hanem olyanok, mint a hidrolízis. Ami konkrétan benne van, azt veti be majd Aquaman ellen.

Minimális agymunka kell hozzá, ez inkább látványra ment rá. Egyszerű a történet, a gonosz szokása szerint egyszerű és világuralomra tör, Batman meg az útjába áll. Az egyetlen kis csavar, hogy a Jakuza League elkezdi a másik életét is megismerni és a végére meg tudnak változni, lehetnek azok, csak japán verzióban, akiknek eredetileg is rendeltettek.

A látvány mindenképpen egyedi és érdekes. Valóban, Japán és Jakuza határoz meg mindent. A világot, a neveket, a külcsíneket. Supeman jauza verziója valami brutális, de nem ő az egyetlen keményvonalas figura. Harley és Joker sem lettek egyszerűek.

Az egyetlen, amit talán gyerekesnek éreztem, a humor. Most komolyan, Damian nyavalyog a haja miatt? A zárásra is azt kapjuk, hogy Alfred egy parókát próbál ráadni, Damian meg depressziós. Értem, de mégsem. Ennél nem tellett volna jobbra?

Összességében érdekes és ez a mássága, a más stílus nekem eladta. Nem egy okos történet, de ilyen történettel és animálva talán nem is kell annak lennie.

Még egy lépéssel közelebb a végéhez a Countdown (s01e09). Annyira, hogy ennek a végén ketten már szemközt is néznek egymással egy lépésre a mocskos bombától. Ezzel össze is fogtam, mit kapunk most. Az utolsó nagy hajszát és a végső tervet. Miközben most minden összeáll a nyomozóknak, a vezetőjük olyan hamar kijön a kórházból, mintha nem is késelték volna meg. Teljesen szabvány rész, egy kiemelendő résszel: csak nem készülnek a folytatásra? Mert feltűnik egy klinikai kísérlet és lehet, Ackles karaktere mégsincs halálra ítélve. Bár örülhetnék neki, de ez nem egy jó akció sorozat, inkább összecsapott és kényelmes.

A Smoke (s01e08) viszont egy olyan kanyart hozott a végére, hogy a fejem fogtam tőle. A végén nem akartam hinni a szememnek. Ha korrupcióval és rákenéssel fogsz el egy bűnözőt, te mi vagy? Eddig Michelle valami többet képviselt, ő volt a jó rendőr. Most meg dőlt minden. Még a rendes tűzvizsgáló parancsnok sötét titkait is megismerhettük. Azt is mondhatnám, ez volt a sötétedés epizódja. Amikor már nem csak az a kérdés, Dave mennyire veszélyes és sötét. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ki az, akinek ne jutna hely mellette a céllában. Ettől drámai is lett, meglepő és Dave, ahogy most saját maga után nyomoz, az még fekete humornak se volt utolsó. Kezd izgalmas lenni, mit szánnak végjátéknak. Mert innen már bármi lehet.

Építkezős rész a Chief of War (s01e03) évadban. Feltűnt az a szereplő, aki valószínűleg a megjövendölt király. Az is látszik, kinek milyen szerepe lehet a hatalomra jutásában. Érdekes az is, hogy kik és mit tanulnak a fehérektől. Mert ezzel sikerül valami egészen mást és izgalmasabbat belevinni a történetben: nem csak arról szól, hogy van egy jóslat, megvalósul-e és felemelkedik-e a mindenkit egyesítő nagykirály. Hanem a világ felfedezése révén közelednek az angolok és spanyolok, mert Hawaii egy olyan fa otthona is, ami vagyonokat ér. Nekem bejön, ahogy egyre inkább oda is kinézünk, hogy nem csak a király az érdekes. Hanem az is, hogy gyarmat és kihasznált nép lesznek, vagy többet sikerül elérni. Hogyan? Mellette marad a pazar látvány, a kosztümökkel és egzotikus helyszínekkel. Hangulatos is, jól is néz ki és nem győzöm hangsúlyozni, mennyire tetszik, ahogy építkezik. Egy egész nép sorsa a tét és sokkal többfeléképp, mint elsőre látszott.

Ezt nem vártam, most komolyan? A Foundation (s03e05) vége eléggé kiakasztott, hogy most fogjam a fejem. Gaal elhozta Pirkadatot, bevonta, és miért? Hú, ezt még emészetem. Pláne, hogy nyitva maradt a vége, mi történt vele. De más fontos kérdés is lesz - szót lehet-e érteni Demerzellel? Birodalmi tanács, támadások, egy nagy csapda. Ki volt ez találva, de az árulás és az ilyen játszma eddig nem az Alapítvány módszere volt. Még így is inkább ők, mint az Öszvér, de veszik az erkölcsi fölény. Minden esetre innen szép nyerni, várom a következő rlszt. Mert behúzni, hogy mi jön most, azt sikerült.

Kerek lezárást kapott a Resident Alien (s04e10), ami egyben nagy nyitány is egyszerre. Mindenki új kalandra indul és még azt is megállapítják, ki tudja hány űrlény került már ide és kapott ízelítőt a emberi érzésekből. Vagyis, a körforgás megvan. Így még egy kis akciót belenyomtak, miközben mindenki szépen elköszön és legalább egy jelenetet kapunk, hogyan folytatja tovább az életét. Harry még a végén is kretén kissé, de a csapat szépen összeáll. Tényleg csak annyi kellett, hogy elkezdjenek beszélni és összedolgozni. A nagy akciót, idézőjelben, már ellőtték a múlt részben, nem is bánom, hogy most nem kellett annyit látni az űrlény jelmezeket. Még mindig borzalmasak. Kerek, jól lezárták, még hiányérzetem sincs.

Ezzel beértem magam ezzel a sorozattal, mehetek tovább a Langer felé. De azt majd a végére, mert onnan már van is egy gondolatom. De egyelőre maradunk Chylka aktuális ügyénél.

Az első, hogy mennyire irritál a zavaros kapcsolata Zordonnal, vagyis Kordiannel. A nő jó szokásához híven hol ellöki, hol közelebb húzza magához. Az előzőekben úgy nézett ki, esküvő is lesz meg közös gyereknevelés, most meg azzal indítunk, hogy Chylka kitiltja a lakásából, legyen élete nélküle is. Szó sincs közös gyereknevelésről meg életről. Ez különben az az évad, amiben Kordian az eddigi legmélyebbre süllyed. Eddig mindig a nő volt az, akit az alkohol és egyéb bódítások a mélybe löktek. Most Kordian kerül a süllyesztőbe: perlik az anyja halála miatt, megint lemarad az ügyvédi vizsgáról. Nem meglepetés, Chylka után rohan akkor is. Így aztán most ő drogozik, de olyan szinten, hogy még Chylka is elkezdi kioktatni, noha neki aztán nem sok alapja van függőségről beszélni.

A terhesség miatt ő most jó formában van. Józan, kezd gondoskodó lenni és jobban mérlegeli a dolgokat. Mintha egy libikóka lenne - amikor Chylka esik szét, Kordian a józan. Most cserélődnek a szerepek. Jól is állt a nőnek a tervezés, hogy végre lerázza a múlt árnyait magáról. Még akkor is, ha Langer mindig felbukkan és szúrkálódik.

De a magánéleti szálak mellett most is kapunk egy megosztó ügyet. Most egy férfit véd Chylka, akit gyerekek elrablásáért, kivarrásáért (tetoválás), megerőszakolásáért és meggyilkolásáért csuktak le. Annyira megosztó, mocskos ügy, hogy még Chylka mélyen korrupt és gátlástalan volt-főnöke, cégtársa is azt mondja, ezt még ő sem vállalná. De Chylka akar egy nagy győzelmet, feltűnést, ő elvállalja.

Ahogy nyomoznak, nagyon sok minden kiderül. Egészen a kommunista időkig megyünk vissza és az ottani fejesek túlkapásaihoz. Okosan építkezik a sorozat, mert többeket szépen belevon a történtekbe. Nem csak az ügy szereplői, de családi kapcsolatok révén olyanok is belekeverednek, akik még nem is éltek akkor, vagy kisgyerekek voltak. (Langer, hogy az ilyen téren legfontosabbat megnevezzem. Az apja bizony már akkor nagyon mocskos ügyekben volt benne.)

Ezzel meg az a kettősség jön létre, amiért jó ez a sorozat. Nem csak egy krimi, nem csak tárgyalótermi. Olyan témákat veséz ki, amelyek máig megosztók, és ha nem is tabuk többé, de azért nem is az átlagos esetek. A kommunizmus bűnei. Hogyan élnek tovább. Nem akarom elmesélgetni, mik történtek, csak címszavakat adok meg: nemi erőszak, zsarolás, korrupció, gyilkosság.

Látványra, stílusra tudja ugyanazt, amit az eddigi részek. Mozgalmas, sok helyszínnel. Még akció jelenetek is beleférnek, de csak szép visszafogottan. Most éppen emberrablást kapunk és rohanást a kórházba.

Minden színész jött is vissza, nem meglepő. Ez egy nagyon sikeres lengyel sorozat. Amit kiemelnék, az nem ennek az évadnak a teljesítménye. Inkább az egész sorozatot nézve, hogy az íveket miképpen tudják bemutatni: Cielecka bemutatta ugyanannak a nőnek a legjobb és legrosszabb pillanatait. Plawiak, aki az ifjú idealistából jutott el egy cinikus pokoljáróhoz. Gierszal sötét figurája ilyen szempontból egyszerűbb, ő nem változik. De annyira jól hozza a gonoszt...

És, amit ígértem. A végével kapcsolatban. Megint át tudnak menni igazságosztóba, és pl. Langer is érdekes helyzetbe kerül. Érdeklődve várom is, hogy a saját sorozata innen veszi fel a fonalat, vagy időt ugrunk a jövőbe vagy a múltba. Majd elmesélem, ha már tartok ott.

Azt már tudjuk egy jó ideje, hogy minden kutya mennybe megy. Arra is láttunk példát, hogy a szeretet hogyan köti az ebet a gazdihoz életek hosszú során át. De mi van a macskákkal?

Ez a film erre keresi a választ. Van 9 életük, de van, akinek az sem elég. Ha még reménytelen esetnek is tűnik, kaphat még 9 életet, hogy segítsen a gazdinak. Csak éppen az nincs reklámozva, hogy nem macskaként fogja a maradék életeit eltölteni. Ez az alaphelyzet. Adott egy doktorandusz, akinek elég komoly programja van, hogy megmentse a méheket. A nyári munka előtt belebotlik egy kóbor cicába, befogadja és elnevezi. Pamacska királyi körülmények közé kerül, és a cuki, helyes kiscica nyár végére behemót, kényelmes, önző macska lesz. Gyorsan el is használta az életeit és ott találja magát fent, eséllyel a 10. létre.

Innentől pedig jönnek a rövid életek, más-más állat testében, hogy amit életében nem tett meg, most halálában igen. Vigyázzon Rose-ra, megvédje a projektjét és még a szerelmével is kibékítse. Így aztán a mese rövid, állatos kalandok sora. Rövid kis életei során Pamacska előfordul halként, kutyaként, lóként, patkányként és más verziókban is felbukkan. Közben pedig kifejlődik benne az a hűség és önfeláldozás, amit sokkal inkább a kutyákhoz kötünk.

Így a mese személyiségfejlődés is - az önző macska megtanulja, hogy áldozatot hozzon a szeretteiért. A hűség és barátság meséje igyekszik lenni, némi fekete humorral. Mert bizony azon én is csak lestem, hogy milyen tempóban halnak az állatok és ugrunk egyik életből a másikba. Sajnáltam is szerencsétleneket, hogy tényleg ilyen tempóban éltek és haltak az állatok. Pamacska már fel sem vette, de a számolós agyam azért kattant.

Mert, ha félreteszem az üzenetet és a végét - Pamacska majd újjászületik és mivel jó cica lett a végére, Rose családjába kerül vissza. Pontosabban, pár évvel később Rose kislányának lesz a cicája. De, számok. Kölyökcica, amikor Rose nyár elején befogadja. A projekt határideje, amíg eljutunk a cselekményhez, nyár vége. Vagyis, szerencsétlen Pamacskának jutott 3 hónap. Csoda, hogy a kiscicából ennyi idő alatt ilyen nagy kandúr lett. Rose csak nem kísérletezett a tápjával is? Utána meg napok kérdése és a 9 plusz élet végére is ér. Szegény élt vagy 5-6 hónapot és vége lett? A gyerek biztos nem számolja ki, de nekem ezen pörgött az agyam. Nagyon kevés jutott ennek a háziállatnak.

Viszont, a klisés elemeken túl van egy fontos üzenete is. Nagyon jól bemutatja, méhek nélkül pusztulásra vagyunk ítélve. Sajnos, az nem légből kapott, miért van szükség Rose kutatásaira.

Mese, szóval a szereplők fekete-fehérek. Egyértelmű, kik a jók és melyik szereplő a gonosz. Az indítékokat sem vitték túlzásba: a dokinak traumája van méhekkel, így arra tette fel az életét, hogy robotokra cseréli őket. Egyszerű, ahogy a módszerei is.

Ok, kiírom. Ha már kicsit idősebb az ember, ez nagyon gagyi. Kisebbeknek jó móka lehet, felnőttként nem az.

Pláne, hogy még azt sem tudom mondani, hogy legalább szép lett. A Verdákat rühellem, egyszer láttam őket gyerekkel. De utána legalább az megmaradt, hogy utálom azt a mesét, de nagyon szép lett. Ez gagyi is, és majdnem ronda is. Még az állatok nagyját se sikerült cukinak animálni.

Lehetett volna jobb is. Így marad róla annyi, hogy az ötlet nem volt rossz, a kivitelezés már annál inkább. Kisgyerekeknek azonban elkopik így is.

Kb. nem tudom, ennek hol álljunk neki. Ha meglátom Matthias Schweighöfer nevét, már van egy elképzelésem, milyen filmet fogok látni. Nagyon röviden: komédiát. Láttam már zombis akciófilmben is, de annak is volt egy komikus oldala. Nos, ez a film lesz a más a sorban.

A téglafal ugyanis egy paranoid thriller, és a komédia egyáltalán nem szerepel az étlapján. A színész karaktere, Tim különben kész depresszió. Munkamániás, akit éppen készül elhagyni a párja. Csak éppen fizikailag képtelen lesz megtenni: a szobát egy furcsa lezárás veszi körbe, megjelenik egy téglafal és nem lehet kimenni. A történet aztán úgy megy tovább, hogy a szobák közti falakat kezdik lebontani. Találkoznak szomszédokkal, lakókkal és miközben  a pincén át akarnak kiszökni és törik a falakat, jönnek az elméletek mi történt. Ráadásul, van köztük olyan is, aki nem az, akinek mondta magát. A veszély nem csak egyfelől fenyeget...

Hiszen a terhelést két dolog adja benne: a lakóépületbe bekerült idegen jelent közvetlen fenyegetést. Nem tetszik neki a ténykedésed, ki akarsz menni? Könnyen lehet, hogy a következő jelenetre már halott vagy. De, ott van is, amit állít. Nem lehet kimenni, mert azért lettek elzárva, hogy a kinti rettenettől megmentsék őket. De mi az? Arra nincs válasz. Az emberi természet meg olyan, hogy nem bír türelmesen várni. Válaszok kellenek. Így egy komplexebb fenyegetettség, hogy mi várja őket, ha sikerül kimenni.

A szereplők különben nincsenek biztonságban. Az a megszállott ölni is kész a maga igaza védelmében. Talán csak annyit lehetett sejteni, hogy a főszereplő páros közül az egyik mindenképpen kijut és megtudjuk, mi van kint. Talán azt is, mi ez a burok és miért került a házra. Mondjuk, megfordult a fejemben, hogy igencsak odacsapna a végére, ha olyan véget kapna, mint A köd. De ezek a készítők nem olyan elvetemültek, mint egy King-sztori adaptálói, szóval itt azért nem az lesz, hogy nehezen kijutnak, hogy egy szörny vacsorája legyenek.

A film kinézete inkább érdekes, mint látványos. A falon látszik a művisége. A lakások meg nem különsöbben látványosak, sima lakások a tömbházban. Gondolom, így nem is kellett túl sokat költeni, nem tudtak a szereplők sehova se menni. De annak mindig is megvolt a maga hangulata, amikor a szűk tér a néző bezártság érzetét is növeli.

A helyzeten túl azzal is igyekeztek játszani, hogy a szereplők traumáit is feldolgozzák. A leginkább előtérben a főszereplő párosé van - elvesztették a gyermekük, holtan született. A férfi képtelen gyászfeldolgozni, a nő meg már nem győz várni, mikor kezdenek beszélni, érezni, valamit tenni, nem csak eltemetve magukat a lakásban dolgozni. Különben ez a téma felmerül akkor is, amikor a lezárás okát keresik. Mondjuk, elmebeteg ötlet, hogy a lelkük felszabadítása után kimehetnek. Az még Jigsaw képzeletét és lehetőségeit is meghaladta volna, hogy ilyen terápiás halálcsapdát tervezzen. Kijössz, ha feldolgoztad a lelki bajaid...

Ok, nem viccelődöm. Akadnak benne ismerős színészek, azt már említettem is, hogy Schweighöfer szokatlan szerepben tűnik fel. Megoldotta, de azért az akcióhős alkattól messze van. Mondjuk, nem is igazán akcióznia kellett. Nekem még Lau volt ismerős, agyalok is, melyik filmjét láttam. Puskázzak? Benne volt a Nyílt titkokban és egy M'Barek filmben is kiemelt mellékszereplő, amit láttam.

A vége miatt vagyok bajban, milyennek találjam. Voltam tippjeim, mi lesz a megoldás, de ez... még emésztem is kicsit. Egyszer különben elnéztem, de kedvenc thrillerem nem lesz. 

Hú, rég volt ennyire deja vu érzetem. És nem azért, ami elsőre nyilvánvalónak tűnne. Hiszen ez a Ballard, a Bosch sorozatok első spin-off szériája. Az lenne a képlet, hogy az anyasorozatra emlékeztet, nem igaz? Pláne, hogy Bosch is felbukkan, mert előkerül olyan ügy, amit annak idején ő próbált felderíteni.

De nem, a Ballard egészen más emlékeket hozott fel bennem. Ahogy elindul a történet - van egy öntörvényű, jó rendőr, aki összeakaszkodik másokkal. Kirúgni nem akarják, de el akarják rejteni valahova. Hát kap egy olyan osztályt, ami kvázi nincs is és mehet szó szerint a pincébe. Így alakult meg a Q ügyosztály és így került Renee Ballard is a megoldatlan esetek közé. Jó, annyi különbséggel, hogy itt volt egy politikus, akinek a húgát 20 éve megfújtották, máig nincs meg a tettes és nagyon nyomja ezért, hogy legyen egy ilyen részleg és derüljön ki végre, ki vette el tőle a testvérét. Ha meg azt mondom, egy olyan hely, ami tele van megoldatlan esetek aktáival? Ahogy előveszik és őket nyomoznak - tiszta Döglött akták.

Amivel próbálkozott még ez a sorozat, hogy kicsit más legyen, hogy Ballard nem rendőröket kap maga mellé nyomozótársnak. Lelkes amatőröket, civileket, akik segíteni akarják a rendőrséget. Van nagy rejtvényfejtő családanya, gazdag biztonsági céges főnök, de egyetemi gyakornok is mellette. Renee pedig összefogja őket és mire észbe kap, már nem is akarja a régi állását vissza. Megtalálja itt a helyét.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy nincs annyira a régi ügyekre száműzve, mint elsőre hinné az ember. Mert bizony nem egy esetnek van folytatása, akár máig aktív gyilkos képében, és el tudja érni, hogy ezeket az ügyeket végigvihesse. Így megvan a folytonosság és a feszültség is, mert nem csak az utólagos igazságtétel a tét, hanem emberek megmentése is a jelenben.

Ballard sokkal szabálykövetőbb, mint Harry Bosch. Viszont, a helyzete miatt ő is átértékel dolgokat és különben nagyon jó rendőr. Amit elkezd, ő befejezi és nem ereszti. Így lehet, hogy az eset kapcsán lezárja azt a belső ügyet, ami miatt itt kötött ki. Megold több esetet a lezáratlan akták közül. Így bár egy fő történetszál és nyomozás van, változatosságot kínálnak az egyéb ügyek, ha nagyon sok minden össze is kapcsolódik a végére.

Nem túl pörgős, finoman építkező, kellemesen nézeti magát. Ha nem is annyira az eset, a csapat és a főszereplő egyénisége el tudja adni. A kapcsolódási pontok a Bosch-sal meg lehetséges kapaszkodók azoknak, akik azt a sorozatot szerették és hiányzik nekik.

A karakterei és színészei különben szépen összeállnak. Egyen még mosolyogtam is - Maggie Q és Noah Bean nem először dolgoznak együtt sorozaton, még a dinamika is ismerős lehet. Igen, volt egyszer egy Nikita. De nem is őket emelném ki, a kedvencem a már nyugdíjas, de nyomozni visszajött rendőr, Laffont volt, John Carroll Lynch alakításában. Az ú szakmaisága, nyugodtsága végig biztos támasz Renee mögött és jó csapatjátékos is.

A látvány krimis. Helyszín több van, néha egy-egy verekedés vagy ükdözés is  feltűnik, de ez inkább a klasszikusan nyomozós fajta.

Szívesen elnéztem, akár másik esetet is megnéznék. Erre nem tudom, lesz-e lehetőség, mert 2. évados berendelés még nincs. Vigasz lehet, hogy van még olyan Harry Bosch-regényem, ami nem olvastam. (Ballardot nem adtak ki nálunk, de Bosch-t igen.)

Azt se gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide. Megszeretem a koreai sorozatokat? Az Élősködők Oscart kapott, azért nem voltam oda. De arra jó volt, hogy meg merjek nézni onnan filmet, sorozatot. Először csak horror és zombik, most meg már ott tartok, hogy krimiket és thrillereket is szívesen nézek Koreából.

A Karma is egy ilyen projekt.

Hamar meg is jegyzem, hogy nem pont olyan, mint amit elsőre gondoltam. Sokkal kirakósabb, részecskékből áll össze az egész kép. Több szereplőnk van, akik látszólag lazán vagy sehogy sem kapcsolódnak egymáshoz. De a csavar az, hogy mindegyikük egy történet részese. Csak nekünk idő kell, hogy ez nyilvánvaló legyen.

Bírtam, ahogy építkeznek. Egy szereplővel elindulunk, aztán ő kapcsolatba lép valakivel, akire fókuszál a következő rész. Mindig kicsit lépünk előre, más szemszögből látjuk az eseményeket. Vagy jön egy olyan új szereplő, aki miatt mindenki más nézőpontba kerül. Nem pont az a típus, amit okosnak szoktam nevezni. De közel áll hozzá. A maga típusában pedig okos is.

Az biztos, hogy egyedi és más, mint amit megszoktam. Akár a társadalom, a környezet, akár a történetvezetés. Közben meg emberileg olyan általános igazságok vannak, hogy nem tud zavarni vagy érdekelni, hogy Ázsiában játszódik. Az emberi természet azonossága miatt befogadható és teljesen jól értelmezhető európai szemmel és aggyal is.

Viszont, egy olyan elem, amivel már jobban lehet küzdeni: kivel szimpatizáljunk ebben a sorozatban? A végére már tudtam, de különben rosszabbnál rosszabb alakokat látunk sorra. Mit szóljak egy olyan szereplőhöz, aki azzal akarja megoldani a szerencsejáték-adósságait, hogy megöleti az apját a biztosítási pénzért? De kapunk itt bérgyilkostól és maffiatagon át mindent. Még az a szereplő is, aki a jóság szobrának tűnik, tud olyan helyzetbe keveredni, hogy az lesz a kérdés, mennyit kell feladnia az erkölcséből a végére.

Bírtam a címet is, jól visszaadta, hogy mit kapunk ebben a sorozatban. Aki ahogy viselkedett, azért visszaütött rá az élet. Még egy kis fekete humort is sikerült belevinni abba, hogy kinek milyen rendezés jutott a sorstól. Igaz, nem árt, ha az embernek kissé morbid a humorérzéke. Én pl. itt egy fájdalomcsillapítás nélküli szervkivételen tudtam jót vigyorogni, ami azért valljuk be, nem éppen szokványos humorelem.

Amit viszont még mindig nem tudok koreai sorozatban úgy nézni, mint az európai és amerikai alkotásokban: a színészek. Eleve a nevek megnehezítik, hogy megjegyezzem őket. A másik, hogy a színészek is nehezebben ragadnak be, nehezebben értem a gesztusaikat. Vannak egyetemesek és minél többet látok az ilyen műsorokból, annál jobban megismerem a típusokat is. De még nem mernék skálát tenni, hogy ki mennyire játszott jól ebben a sorozatban. Ami biztos, hogy a szélhámos páros jól sikerült, hogy a doktornő elfojtott traumája és szenvedése is szépen látszott.

A történet erősebb, mint a látvány, de azért utóbbira sem kell rosszat mondanom. Jutott bele olyan jelenet is, amin volt mit nézni és nem csak a szereplőkre figyeltem.

A kritikái se rosszak és a Kék Sárkány Sorozat Díjon is több mindenre jelölve volt. (Igen, most szembesültem, hogy van ilyen, de van. Koreai sorozatok díja.) Nekem tetszett is, és már ki is néztem, mi lesz a következő koreai sorozat, amit megnézek. Majd mesélek!

Eddig fogadni mertem volna rá, hogy ez egy videójáték film verziója. Kb. mint egy disztópikus Street Fighter. Van is abban egy figura, aki kísértetiesen emlékeztet Boy alakjára. Bocs, Fiúnak nincs kedvem átkeresztelni. Arról nekem egy háziállat ugrik be, nem egy bosszúálló harcos.

A történet egyszerű - Boy családját kiirtotta világuk diktátora: Hilda Van Der Koy. Már a neve is olyan videójátékos... Ő maga is majdnem belehalt: elvették a hangját és meg is süketítették. Egy lázadó harcos fogadta be, nevelte fel és készítette fel a bosszúra. A felnőtt Boy el is indul, hogy bosszút álljon Hildán. Csak azzal nem számol a sok vérontás közepette, hogy ebben a korrupt világban mindenki hazudik és talán a saját története sem az, aminek hiszi.

Nem mesélem el a csavarokat, de igyekeztek valami mást is beletenni, nem csak a verekedéseket. Mert az alap igazából ennyi: Boy leveri, aki elé áll, miközben Hilda felé tör. Közben meg jönnek egy agyament disztópia elemei. Itt megvan a helyi Éhezők Viadala, bár inkább Hilda Ellenségeinek Viadalának kellene nevezni. Minden évben kiválasztanak közülük tízet, akik egy látványos showban gyilkolják le egymást, vagy akit közéjük eresztenek. A különbség abban rejlik, hogy itt nincs győztes. A cél, hogy mindenki odavesszen.

Vannak utalások is arra, hogy az igazság összetettebb annál, hogy Hilda a diktátor. Melanie, a húg mondana érdekes dolgokat, de nem hagyják ennyi időre életbe, hogy kifejthetné, mire gondol. Boy a végén meg sem próbálja kibogózni vagy az országon is segíteni. Csak le akar majd lépni ebből a disztópikus pokolból.

Ragozhatom, de igazából látványfilm és a lényege annyi, hogy nagyokat verekedjenek. Kézzel, lábbal, fegyverekkel, mikor mit tudnak bevetni. Közben meg olyan videójátékos elemek vannak, mint a harcosnő, akinek egy sisak van a fején és nem beszél, hanem a plexin jelennek meg feliratok. A ruhája meg különben távolról Uma Thurman kultikus mezét idézi a Kill Billből.

Az különben nem lenne rossz párhuzam, csak most Boy és nem Beatrix Kiddo indul neki a maga Billjének. Csak ebben nincs annyi ész vagy okos forgatókönyv. Írogattam már, de itt is áll: videójátékos. Egyre nagyobb ellenfeleket kell legyőzni, hogy a végén oda lehessen állni a Boss ellen. Ott ugyan van egy csavar, de lényegében az sem változtat az alaptörténeten. Boy küzd egy jobb életért és a húgáért.

Fekete humor, abszurditás és egyedi látomásmód, ezeket az előnyei közé írnám. Ha csak akció is, de van pár egysoros benne. Az is egy nagy ötlet, hogy Boy kap egy belső hangot. Megjegyzem, ez szinkronnal mókásabbra sikerült, mint angolul. Mert bizony nem Skarsgard hangja vagy a megszokott szinkronja szól. Hanem Varga Rókus, John Cena megszokott hangja. Nem is egyszer kaptam fel a fejem és kerestem Cenát, de ebben Skarsgard osztja a pofonokat.

Színészek. Érdekes, még emésztem. Skarsgard kapcsán nem éppen az jutna eszembe, hogy mindenkit laposra ver, de megoldotta. Valóban érdekes, hogy a hangja nélkül, alámondással mit fejeznek ki. De nem kevésbé érdekes ötlet Jessica Rothe, mint a harcos húg. A telitalálat meg egyértelműen Michelle Dockery, a tévémogul diktátor húg szerepében. Ott minden megvolt: egyszerre félelmetes, őrület, hétköznapian romlott és valahol még a szépség is. Az egyik kedvenc részem is az övé - amikor a férje halála azért viseli meg, mert évekig tartott, amíg tökéletes műsorvezetőt faragott belőle.

Egyedi, lehet szeretni vagy nagyon nem. Én még vacillálok. Sok eleme tetszett, más kevésbé, de azért összességében megvoltam vele. Megjegyzem, az utóéletére még nem szántam rá magam. Az előzmény játékkal biztosan nem fogok játszani, az animációs sorozat még nincs eldöntve részemről.