Direkt rámennek arra az alaphelyzetre, ami egy vicc alaphelyzete is lehetne. A hitetlen szöszi meg a rabbi találkoznak, egymásba szeretnek, aztán...

Eljutunk oda, amit a cím mutat. Senki nem akarja ezt, vagyis őket. Tulajdonképpen ellendrukkerekkel vannak körülvéve és a sorozat annak a története, hogyan igyekszik Joanne és Noah mégis működtetni ezt a kapcsolatot. Nem kevés kompromisszum, önáltatás és próbatétel vár rájuk. Azért van pár segítő is, de ők vannak lényegesen kevesebbek. Ha rövid akarnék lenni, akkor kezdettől azzal kell szembenézni, hogy Noah ambíciói és egy nem zsidó barátnő nem összeegyeztethető. De akkor mi legyen?

A sorozat gyorsan fejlődik - vagy inkább a kapcsolatot kellene írnom. Megismerkednek, aztán már együtt is vannak. 10 rész az egész, így nem nagyon lehetett húzni, ha valóban arra akarták kihegyezni, mi minden van ellenük. És arra akarták kihegyezni. Menet közben lesz táborozás, kínos családi vacsora, szexshop beszerző körút meg hasonlók. Nem harsány a sorozat, de eléggé egy irányba haladnak kezdettől.

A humorára is azt mondanám, hogy langyos. Van neki, de nem olyan vicces, hogy nevetgéljek rajta, helyenként el tudtam mosolyodni. Igaz, ez a romantikus alap nem is a zsánerem. A fekete humort szeretem, az meg fura lett volna egy ilyen sorozatban. Ahogy most belegondolok, tudom, mihez lehetne hasonlítani. Edward Norton volt a katolikus pap, Ben Stiller a rabbi. Rég látott gyerekkori barátnőjük bombanőként hazatér és mindketten kicsit beleesnek, az egyikük komolyabban is. Talán Ég veled volt a címe? Ezt ahhoz lehet hasonlítani, csak ahhoz képest sem harsány vagy feltűnő. Akkor sem, ha Joanne történetesen egy olyan podcast készítője és lelke, amely a szexualitás és tabu témák körül mozog. Talán az a már emlegetett, szex shop jelenet volt benne a legpikánsabb, ahogy vonultak a vibrátorral, amiről egész sokat beszéltek a részben.

Mennyire szerethetők a karakterek? Mert nem látványsorozat, a párosnak és a humornak kell eladnia. Azt már fejtegettem, hogy a maga zsánerében mókás, de nem éppen a stílusom. A páros meg... az velük a bajom, ami sok akciófilmmel is. Egyszerűen úgy érzem, hogy nincs új generáció, és már kiöregedett színészekkel akarnak eladni valamit, amit egy 10-sel fiatalabbaknak kellene játszani. Maguk a karakterek elmennének, más casting mellett. Noah az egy az egyben a jófiú, lelkiismeretes rabbi, akin nem csoda, hogy megakadt Joanne szeme. A nő pedig bevállalósabb, pajkos, megéli az életét. Vagyis, hozza azt a színt, amit a zsidó lányok mellett Noah hiányolt. A mellékszereplők közül bírtam a zsidó feleségek 'baráti klubját' és Morgant, Joanne húgát. Szerencsére nem kétszemélyes sorozat, ha az is igaz, hogy a mellékszereplők nem kapnak külön történeteket, a főszereplőknek asszisztálnak.

Akkor, amit már említettem. Adam Brody és Kristen Bell. Nekik kellene eladni. 10 éve semmi bajom nem lett volna velük. De Bell már egy 45 közeli kétgyerekes családanya, Brody meg egy 45 éves kétgyerekes családapa. Egyszerűen nem tudom őket harmincas szinglinek látni, akik keresik az igazit. Olyanok, mintha már lekéstek volna mindarról, amit elvileg el akarnak érni. Nem rémlik, hogy a sorozatban a karakterek kora szóba került volna, de ahogy már írtam, simán egy 10-sel kevesebbel működik, mint ami a színészek életkora. A húgot játszó színésznő, ő az, aki annak néz ki, amit játszik: harmincas szingli. Pedig Brody-t különben bírom, Bellt kevésbé, de valahogy nem hitelesek nekem koruknál fogva ebben a történetben. (Ez meg kész röhej, ahogy előadják, hogy Bell dögösebb lenne, mint Lupe. Ez pont olyan eset, mint amikor a Hófehérkében azt akarták elhitetni, hogy Kristen Stewart szebb, mint Charlize Theron. Mégis, melyik álomvilágban?)

De a sorozat mindezek mellett/ellenére sikeres, be is van rendelve a 2. évad. Egy dolog miatt várom is - jön állandó szereplőnek Leighton Meester, vagyis Brody felesége és gyerekeinek anyja. Ezek után én sem akarom majd a Joanne - Noah párost, pláne, ha Abby (Meester) szimpatikus is lesz benne.

Most fogom a fejem, ha nem is látszik. Nem találom az okát, miért kell az idősödő pasiknak - vagy az egyenesen időseknek - ilyen filmeket bevállalni. Igen, az akciópapák egy ponton nagyon mentek. De tényleg ott tartunk, hogy nincs egy-két jó karban levő harmincas, esetleg negyvenes, akinek nem derogál akciófilmbe szerepelni?

Guillaume Canet egyike azon kevés francia színésznek, akinek úgy is megnézem a filmjeit, hogy nem olvasom el előre, miről szól. Ahogy belegondolok, a Szeress, ha mersz óta szimpatizálok vele, és nem csak azért, mert Cottilard meg a kedvenc francia színésznőm. (Ők egy pár, két gyerekkel.) Viszont, azt már ki merem jelenteni, hogy az intelligens és érzékeny filmjeit, alakításait sokkal jobban kedvelem. Legyen akár úszóklub tag, vagy egy thrillerben nyomozzon a felesége után. De ez? Soha nem láttam benne az akcióhőst, és biztosan nem most, ötvenen felül fedezem fel benne.

Pedig ebben a filmben ő a különleges osztagban a különleges rendőr. Úgy mászik falra, hogy csodálom, nem Pókember volt a fedőneve. De különben mindent tud: harcol, lő, repül, vezet, még az összeesküvés elméletet is ki tudja sakkozni. Amint beindul a hajsza, nincs egy perc megállás sem. És nem veszi be a gyomrom, ahogy ezt végignyomják a filmen. Ben, a fiatalabb pártfogolt esetében még rendben lenne, de Leo és Franck... Leo meg kismamaként, kb. a szülés előtt kommandózik úgy, mintha nem is lenne baba meg minden, ami vele jár.

A történet sem izmos, inkább a látványra igyekszik építeni. Nagyon röviden egy kiszállás rosszul sül el és Franck, akinek el kell vinni a balhét. Amikor rájönnek, hogy nem csak rájött, de bizonyítéka is van arra, hogy nem az ő csapatuk, hanem a külügy emberei okoztak tragédiát és gyilkoltak, rászállnak. Meg akarják ölni, akarják a bizonyítékot, és nem nézik, ki és hogyan sérül menet közben. Franck persze mindenkit óvni akar, és mire kinyögi legalább a barátjának és a feleségének, mi van köröttük, már szinte csak futni lehet az életért.

Az egyetlen trükk, amivel a történetmesélést igyekeztek feldobni, hogy párhuzamosan, két síkon van elmesélve a történet. A jelenben Franck már dugdossa a bizonyítékot, és Leo érzi, hogy valami baj van. A másikban frissen kerültek be a különleges osztagba, és a közös akciók alatt Leo és Franck egyre közelebb kerülnek egymáshoz, házasság is lesz a viszonyból. Minden szép és kerek, míg nincs az a szállodai eset, amivel körbeérünk.

Nem tudom, minek kellene ezt a filmet eladnia. A látvány tévéfilmes, a thriller/krimi is legfeljebb átlagos. Nekem Cant volt a csali, de ahogy már említettem, ez nem az a szerepkör, ami szerintem jól áll neki. Egyszer megnéztem, de többet nem akarom.

Újabb fejezettel bővült a The Witcher-verzum, ahogy tegnap már beharangoztam. Sapkowski egy újabb fantasymeséjét filmesítették meg, de a változatosság és gondolom a költséghatékonyság okán ez animációs film lett. Gondoljunk csak abba bele, mennyi vízi lény és sellő akad benne. Élőszereplősen jókora CGI és költség lett volna, így viszont...

Kaptunk egy korrekt kinézetű animációs filmet. A szereplők így is eléggé hasonlítanak az élőszereplős verzióra, hogy be lehessen őket azonosítani. 2 esetben még a szinkron is egyezik - Kökörcsin, vagyis Joey Batey és Yennefer, vagyis Anya Chalotra a hangját adta a projekthez. Ha nem felejtem el, Batey dalát meg is keresem és majd linkelem. Még mindig nem olyan sláger, mint a vajákos - érmés dal, de rögtön utána ez lett belőle a kedvenc zeném. Nem véletlenül színész - énekes a fiatalember, ő énekben is hozza Kökörcsin világát.

A történet pedig a szokott, sötétebb verziójú tündérmese. Ebben emberi herceg és sellő hercegnő szeretnek egymásba, megvan az emberré válás motívuma, ahogy egy helyi Ursula is felbukkan, ha egészen más is a neve. A környezet és az emberek sokkal kegyetlenebbek. Ahogy Geralt nem először megfogalmazza, az emberek kapzsik. Nekik nem a túlélésről szól a dolog, hanem minél több minden birtoklásáról, megszerzéséről. A királyok pedig hiúk és önzők, nyomorba döntenek bárkit a saját vágyaik miatt.

A főszereplőkön túl sok-sok mellékszereplőt is kaptunk. Kökörcsin gyerekkori barátja, aki most a helyi énekes és egyben Geraltra szemet vető nő, nem nagyon tudott érdekelni. Nagyon kis jellegtelen lett. A sellők, az ottani viszonyok, a király és két fia már sokkal jobb alapanyag. Nem a törvényes herceg, akit védenek és kivételezett. A fattyú bátyja, aki annyira küzd, aki talán egyedüliként nagyot tud fejlődni a történet folyamán. De az a Vaják-világ, itt ez nem elég a túléléshez.

Tele van a történet akcióval. Geralt is harcol szörnyekkel, de az emberek és vízi lények között is lesz egy nagyobb csata, amibe jó sokan belevetik magukat. Korrekt. Egyes lények sokkal jobban néznek ki így, mint ahogy el tudom képzelni őket esetleg élőszereplősen. A sellő verziójuk is érdekes - annyira más, mint a Disney. Inkább A víz érintése jutott róla eszembe, és ez jobban is hihető.

Van  benne humor is. Szokás szerint a kedvencem amikor Kökörcsin Yennefert szapulja. Jelen se kell lennie, akkor is roppantúl rühelli a varázslónőt és ennek hangot is ad. Ő az egyik állandó humorforrás, ahogy belegondolok, nem csak itt, a sorozatban is.

Volt tanulság, kellemes dal és egészen korrekt adaptáció. Szívesebben néztem, mint a Disney élőszereplős hasonló meséjét. Pedig, megjegyzem, ebben is vegyes rasszok tűntek fel. A sellők egészen halszerűek, de a herceg is színesbőrűnek lett rajzolva. Az apja egzotikusabb származású hercegnőt vett fel, egyszer kiszúrtam egy családi képet. Így lett barna bőrú, nagyon világos szemű fia.

De nem ez a lényeg. Ez egy nézhető Vaják-kaland, még Ciri és Geralt történetének kibomlása előtt, jó volt vele egyett szusszanni a nagyobb történet fejezetei közben.

Újabb elzárkózásba kezdtem, mielőtt jön az új évad. Meg az új főszereplő, de azt egyelőre hagyjuk. Itt még a megszokott Geralt kalandjait követhetjük.

A nyitány már megvett magának. A helyzet az, hogy a kedvenc Vaják tündérmesém a Szépség és a Szörnyeteg ezen sötétebb verziója. Olvastam a kötetben, megvan a képregény, az kifejezetten erős darabja a sorozatnak. Nem lep meg, hogy a Netflix műsorba is bekerült. Igaz, kicsit hangoltak rajta - az eredetiben Geralt szóló küldetést teljesít és nem régi ismerőse az elátkozott fiatalember, akkor találkoznak először. De teljesen jól betették a Cirit is magába foglaló idővonalba. Talán csak a sokkal sötétebb végét nem szerettem, de összességében akkor is egy jó kezdés volt.

Utána nagyban megindult a Ciri köré szervezett történet. Geralt elvitte magával a vajákok várába, ahol képezték és nem mellesleg sejteni kezdték, mégis ki ő, miért olyan fontos. Idővel az is egyre világosabb lett, mi köze van a monolitokhoz a lánynak. Volt itt szörny, kiképzés, vajákok közti kemény humor.

Másik vonalon azt követtük, hogy a császár, Emhyr emberei miben mesterkednek. A tündérekkel kapcsolatos ügy, de be lett ide kötve Yennefer sorsa is. Nem halt meg, ahogy a vaják hiszi, viszont a varázserejét elvesztette. Nekem így még szimpatikusabb is volt, nem a káoszra hagyatkozott, hanem kiderült, mennyire karakán tud lenni, ha akar. Az még plusz pontot is ért, ahogy Kökörcsinnel egymás agyára mentek, de ennek ellenére kiálltak egymás mellett és így majd geralt mellé is vissza tud kötődni mindkettő.

De a fő: Ciri. Minden körötte forog, a végére még Geralt és Yennefer kapcsolata is. Adnak is magyarázatot, meg nem is. Sok minden kiderül, a végére egy elég nagy fordulat is, ami megint csak Ciri világát fogja a feje tetejére állítani. Megjegyzem, jócskán el is térnek az eredeti történettől. A császár egészen más alak lett, mint a regényekben. Igazából nem zavar, most inkább kíváncsi vagyok, merre haladnak majd innen.

Ami nekem eladja a sorozatot: még mindig szeretem a karaktereit. Kökörcsin az egyik nagy kedvencem, de Ciri is egyre szimpatikusabb, Geralt meg egy kifejezetten izgalmas alak azzal, hogy milyen erkölcsi rendszere van. Ki és mi a szörny, ki ellen ragad kardot. Yennefer az, aki kapcsán még mindig küszködöm, de ez a regényben is így volt. Nem véletlenül az egyik kedvenc részem, amikor Kökörcsin szidja a boszorkányt. Itt még annyira nem is lendül bele, de ő sem tartozik a nő rajongói közé.

A másik, hogy bár nem a regényé, de szépen épül a történet. Leköt, szórakoztat, és azért az eredetit is fel tudom fedezni benne eltérő mennyiségben. Aki ismeri az eredetit, az még Hófehérke átdolgozott meséjét is felismerhette benne. Nem lett olyan kerek történet és Geralt sincs benne, mint Sapkowski eredetijében, de a története nyomokban ebben is megjelenik.

A látványra sincs panasz. A szörnyek, a kastélyok és helyszínek, az akció jelenetek. Ok, egyet azért tudok, amit zokon vettem. Keszeg. Értem én, hogy mindent a vaják sem úszhat meg veszteség nélkül, de pont szegény lovat kellett a szörnynek felszabni? (Bár az is sokkoló a maga módján, ami a megmaradt vajákokkal történik. Az évad végére még kevesebben lesznek és elég durván hullnak el.) Talán csak egy kritika még - a ruhák. Néha egészen olyanok a szereplők és a látványvilág, mintha műanyag babákat néznék.

Itt még minden szereplő visszatért az eddigi szerepébe. Örvendetes, szívesen nézem őket. Anya Chalotra az egyedüli, akinél sérelmezni tudom, hogy szerintem nem közelíti meg azt a küllemet, amit a regényben adtak a varázslónőnek. De mindegy, nem is szerelmi történetet akarok nézni.

Kökörcsin, vagyis Joey Batey ismét meg lett énekeltetve. Most azért nincs olyan slágere, mint az első évad érmés dala, de ezt is szívesen hallgattam újfent.

Mielőtt 3. évadozom, megnézem az új animációt is. Majd azzal folytatjuk holnap! :)

Erre tudok egy kifejezetten rövid összefoglalót: szórakoztató idiótaság. De akkor nézzük kicsit bővebben is, milyen is ez a repülős akció. Azt már előre bocsátom, hogy a lezuhanós - cápás rémségnél kilométerekkel többet tud.

De az közös bennük, hogy mindkettőben egy lezuhanó repülő adja a keretet. Ebben a pilóta a főszereplő, Brodie. Az út után hazafelé venné az irányt, hogy részt vegyen a lánya ballagásán. Nem egyszerű, mert egy korábbi, innen kívülről jogos megmozdulása miatt a legrosszabb utakat kapja a cégnél, úgyhogy Ázsiából kell majd visszarepülnie.

Már a kezdetnél két helyzettel kell megbirkózni: közeleg a vihar, ennek ellenére a társaság ragaszkodik a kijelölt útvonalhoz. Brodie állítja, hogy bele fognak kerülni a viharba, de a porfit az első. Nincs váltás. A másik, hogy az utolsó pillanatban egy fegyencet, egy gyilkost is feltesznek a gépre. De ez csak az alapozás, amire felépítik a helyzetet. Vagyis: tényleg belekerülnek a viharba, a gép meghibásodik és Brodie kénytelen egy szigeten letenni a gépet. Segítséget kéne hívni és az nem segít, hogy ez felkelők szigete, akik előszeretettel rabolnak turistákat és végzik ki őket. Innentől talán sejthető az alap: Brodie mindent bevet, hogy megmentse az utasait és szembeszáll a terrorszervezettel is. Ki kell szabadítani a túszokat, menekülni kell, várni a segítséget, majd a szigetről is le kell lépni. A repülős cég hív szakértőt, ő dolgozik is, de a szigeten nem tud ott lenni velük. Így aztán Brodie vállal egy merészet, és a bűnözőt fogja be segédnek maga mellé.

Mint egy buddy cop filmben, ők aztán össze nem illő párosként nyomják a lehetetlen küldetéseket. Itt van egy sziget, amit a kormány képtelen kipucolni, aminek senki a közelébe se akar menni. Tele van rosszarcú gyilkosokkal, akik nagyon szívesen vágnák beléjük a machetét. És ez a két ember - a pilóta és a rab - megcsinálják, ami egy országnak nem sikerül. Nagyon durván leszámolnak a bűnszervezettel, ha az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy be fognak segíteni a helyszínre küldött zsoldosok is, akik őket jöttek menteni.

Az agyam nagyon ki kellett hozzá kapcsolnom, ezt sem titkolom. Fel nem tudnám sorolni, hány helyen nem stimmel a logika vagy szimplán fura a film. De nem is kell a hitelességet keresni benne. Ez az a fajta macsó akció, amiben az esélytelen hősök leszámolnak a rosszakkal és szépen meg is mentenek mindenkit. Közben meg vannak olyan beszólásaik, amin lehet vigyorogni.

Még azt is képesek megjátszani, hogy kimosdassák Louis, a bűnöző karakterét. Kiderül, hogy kamaszkori dolgok miatt keresik, különben rendes kis francia idegenlégiós volt később. Innen a harci tudása. Azt már nem fedte fel a film, hogy a pilóta honnan szerezte a Rambo képességeket, de nem is fontos. Ismétlem: agy kikapcs!

Popcorn akciónak kiváló a látvány. Nem veszem komolyan, moziban nem lenne elég, de képernyőn szórakoztató. Pláne, hogy ott van hozzá a már emlegetett humor elem is.

A színészek kb. a voltak már sikeresebbek kategória is. Butler már hamarosan csak akciópapa lehet, Colter egy fokkal hitelesebbnek néz ki a szerepben. De igazából most simán működtek ebben a filmben, nem azon agyaltam, hogy más casting kellett volna. Nagy színészkedés különben nem kellett, ahogy említettem: leszámoltak csak rezzenéstelen arccal a szigeti rosszarcokkal. Mit ne mondjak, attól sokkal jobban tartok, nyáron milyen viking lesz Butler Hiccup apjaként. Igen, az jobban foglalkoztat.

Itt annyi a lényeg, hogy némi rágcsával, ölben a laptoppal ez elég szórakoztató volt most nekem. Ha az agyam ki is dobhattam közben, talán jól is esett kicsit nem agyalni.

A héten nem nagyon tévéztem, jövő héten majd kénytelen leszek dupla részekkel pótolni... Mindegy, amit a héten láttam:

Az egyik akciós után jön egy csendesebb rész a My Happy Marriage (s02e06) kapcsán. Feltűnt a gonosz szereplő, volt egy kis harc, most meg beszélgetnek, átszerveznek és összecsapás helyett ármánykodnak. Vagyis, Miyo unokatestvére is szembenézhetett a legnagyobb és kimondatlan félelmeivel. Hogy mi lesz belőle? Még nem tudjuk. Ahogy ez a sorozat szokta, nagyon kis lépésekben haladunk. A külcsín a szokott, szép is, de annyira jó lenne, ha kicsit jobban haladna a cselekmény.

A héten A mi kis falunk (s09e10) vendégszereplőkkel dobta fel az adást. Egyfajta keretként Zsófia születésnapjának megünneplésére készültek, mellékszálon pedig téves címre, vagyis a polgármesterékhez jöttek ki az új bútorok. Laci aggódott, Anikó meg nagyon menni akart a születésnapi buliba. Aztán, visszatért Viki is, akinek az esküvőjén derült ki, hogy a férje nem vált még el az előző feleségétől. Itt meg unatkozott, így ő is a buliban kötött ki. Különben menyasszonyi ruhában jelent meg, és simán nyerte vele a hét legszebb ruhája díjat. Mondjuk, az is jópofa volt, amikor a rendelt sztripperről kiderült, hogy itteni a nagyi és megbeszélték a pályaválasztást is, meglepő fordulattal. Most kifejezetten jól esett, hogy összeértek a szálak és nem csak külön történetek voltak. Akkor, szedjük össze kik is jöttek erre a részre: András, a doktornő volt férje. Viki, aki mégsem ment férjhez. A baráti kör, köztük a Mészáros Béla játszotta neurológus, akire Ildikó rá is nyomult. Sok értelem most sem volt, de ez olyan kis nézhető volt.

Találtam egy újabb és annyira gagyi cápás filmet, hogy nem is fogok sokat írni róla. Röviden összefogom, hogy mi is ez, aztán mindenkinek hagyom eldönteni, hogy írtja-e ilyesmivel az agysejtjeit.

A cselekmény több, mint gagyi. Adott egy repülőgép, ami lezuhan. A pláne az benne, hogy a gép megtörik és az óceánfenéken landol. Éppen egy szirten, így nem esik olyan mélyre, hogy a nyomás megölje a túlélőket, de ha elindulnak lefelé, akkor nekik annyi. Pár utas marad csak életben, így gyorsan megismerjük őket. Egy nagymama az unokájával, egy baráti társaság egy testőrrel, meg talán két légiutas kísérő. A baráti kör lány tagja nagyon gazdag és befolyásos apa gyereke, így lehet rá számítani, hogy miatta majd keresik a gépet és őket.

Az idiótaság már ott megindul, hogy a gép vége, ahova ez a pár ember bemenekül, légbuborékban van. Vagyis, hiába ömlik befelé a víz a széttört gépbe, ők szépen elvannak ott és tudnak lélegezni. Legalábbis addig, amíg nem önti el őket teljesen a víz vagy fogy el az oxigén. Ritka hülyén néz ki, ahogy az óceán mélyén ők szépen elvannak a tört gépben.

A második, hogy a géptörzsbe cápák úsznak be. Azonnal, és már neki is állnak a hullákat megenni vagy levadászni a még élőket, ha kimerészkednek a gép hátuljából. Semmi átmenet, semmi idő, a gép lezuhant és már jönnek is a cápák. Van olyan jelenet, amikor a kb. derékig érő vízből kapnak el valakit. Mégis, hogy férnek el? A film visszatérő eleme, hogy valamiért ki kell menni, de a semmiből ott teremhet egy vagy több cápa. Persze.

Ezt fokozza, hogy ritka gagyin tudták csak megoldani. Láthatóan nagyon kispénzes alkotás, a CGI kevés, olcsó és ronda. Így cápa helyett gyakran csak annyit kapunk, hogy valaki üvölt és lehúzzák, a halat nem is látjuk. A géptörzsbe is olyan villámtempóban úsztak be, hogy látni sem lehetett őket. A gyalogkakukk is megirigyelte volna ott és akkor őket. Minek kellettek a cápák ebbe a filmbe? Komolyan fájtak. Amikor a végére látjuk is őket, már visszakívántam, amikor nem mutatta őket a film. Ritkán jut eszembe, hogy Spielberg gumicápája hiteles lenne, mert nagyon nem az. Itt időnként azt is szívesebben néztem volna, mint ezt a látványvilágot.

Borzalmasak a halál jelenetek, mert az is akad benne bőven. Sorra halnak a szereplők, csak a főszereplőnő élvez védettséget. Ő a gazdag, fekete lány, naná, hogy őt nem eheti meg a cápa. Mindenki feláldozza magát, csak neki sikerüljön kiúszni.

Igen, mert a vége is borzalom. Kiúsznak a lejtőn meginduló gépből és buborékokkal(!) igyekeznek a cápákat távol tartani. És a keszonbetegség? Itt olyan nem létezik. Az a bizonyos lány a nagyon mélyről, félig megfulladva simán felúszik, aztán még ki is mentik, mert pont arra jár a helikopter. (Erről jut eszembe, első körben a mentésre érkezett búvárokat is simán megeszik a cápák, aztán lebeg az egyikük karja a kajütablak előtt. Ez ilyen típusú gagyi horror.) Pedig komolyan drukkoltam azon, hogy mikor felérnek, akkor szépen húzzák vissza őket a cápák...

Van olyan ismerősöm, aki jókat röhög a gagyi horrorokon. Az ő lelki társainak tudom ajánlani ezt a rettenetet, amin a magamfajta inkább mérges. Mert annyira pocsék az egész.

Próbálkoztam, de nagyon nem találtam olyan filmet a repertoárban, ami hagyományosan romantikus és lett volna kedvem megnézni. Sorozat lenne, de mivel a héten már előtte a Shodalandre a két sorozatot, néztem mást.

Így kötöttem ki az új Cameron Diaz filmnél, amibe bele tudom magyarázni a romantikus szálat is. Hiszen, a főszereplő páros a szerelmük miatt kezd új életet. Matt és Emily voltak a nagy páros, a kémek elitje, akik az egyik bevetésen párt kellett, hogy alakítsanak. Annyira jól sikerült, hogy valóban egymásba szerettek, viszonyuk lett és a nő teherbe esett. A gyerek kedvéért, egy más életért megrendezték a halálukat és elkezdtek egy úgymond normális életet.

Évekkel később lépünk vissza hozzájuk, amikor még mindig ők a tökéletes páros, csak most a családjukban élik ki a tehetségüket. Még mindig odáig meg vissza vannak egymásért is. Csak sajnos az utolsó bevetésen egy tech eszközrúl megtudták, hogy ők rejtették el, ezért a nyomukban vannak. Menekülni kell a gyerekekkel - mert Alice után lett még egy fiúk is, akiknek nem csak azt kell felfogni, hogy a szüleik egykor elit kémek voltak, de azt is, hogy kb. minden hazugság, amit addig mondtak nekik. Nyitásból mehetnek megismerni a nagyanyjukat, akikkel az anyjuk nem igazán jön ki, és akinek fiatalabb a pasija, mint az apjuk.

Egy ponton túlzottan is idézte számomra a Kémkölyköket. Ahogy a srácok is bekerülnek a családi bizniszba, ahogy majd kifejtik, mit is örököltek a szüleiktől. Főleg a fiú, Leo kész szuperügynök alapanyag. Ahogy minden akció és történet mellett mégiscsak arról szól a film, hogy a család tartson össze és nincs fontosabb, mint a gyerekeik jóléte. Ezt még Ginny alakjára is rá lehetne húzni, aki minden vita ellenére csak jót akart a lányának, és mindig is vigyázott rá, ha ezt nem is tudta kifejezni.

Azért is érdemesebb erről írni, mert a film csavarja nem kicsit kiszámítható. Most komolyan, nem tudták volna magukat jobban megerőltetni, ha azt akarták elhitetni, hogy Baron a rosszfiú? Nyomorult a fél filmben azon sírt, hogy Emily és Matt együtt vannak, és szinte drukkolt, hogy essen szét a kapcsolatuk. Nem volt egy minimális hajlama sem arra, hogy törvényt szegjen. De különben is, sokadszorra elsütött poén, ki áll minden mögött és miért. Még a film is elhasználja ugyanazt a csavart kétszer. Úgy tűnik, az ügynököknek mindenre az a megoldás, hogy hullának tettetik magukat.

Ha már akció. Azt a szintet simán hozza, amit a Netflix filmek szoktak. Mondjuk, azzal már szenvedtem, hogy Diaz és Foxx mennyire lehetnek még hitelesek ennyire aktív meg legyőzhetetlen ügynökként. Mindketten már az ötvenes korosztályban vannak, és fel is merült bennem, hogy nagyon nem siették el a családalapítást. Lassan ők is az a kategória, akiknek inkább nagyszülőket, nem kiskamaszos szülőket kellene játszani.

Különben pont úgy van vége, hogy lehessen folytatni. Nem hiszem, mert nagyon szétszedték a kritikák a filmek, de ha mégis, lenne egy ötletem, ki játszhatná Diaz apját, avagy az egykori nagy kémet. Pierce Brosnan.

Tudnám ismételni a tegnapi magamat. Már ott tart a sorozat, hogy nincs meglepetés. Itt még inkább megvan az ismerősség érzete: a 19. évad. Leírni és brutális, és van még kettő.

De, inkább azzal kezdem, ami más. Itt is megvolt a fél év ugrás, mint a tűzoltóknál. Meredith a klinika igazgatója, igyekeznek újraindítani a rezidens programot. Ott is vesszük fel a fonalat, hogy megérkezik az új osztály. Ami viszont új: a csapat elindul, Meredith pedig megkapja élete ajánlatát Jacksontól. Így, amit nem tett meg korábban, most Zola iskolaváltása és a kutatás miatt meglép. Költözik. Ugyan azt mondja, hetente fel fog itt is bukkanni, csak a záró részben jelent még meg. Vagyis, ez az első évad, amiben Ellen Pompeo egészen ki lett iktatva. Ennek ellenére ő maradt a narrátor, így minden részt az ő pár mondatos monológja fog keretbe.

Lépett-e valaki a helyére? Nem mondanám. Nincs kiemelt főszereplő, váltogat a szereplők között. Az új rezidensekkel meg kvázi újrakezdenek mindent. Mentor keresés, kavarás a sebészekkel, egymás közötti viszonyok és hasonlók. Talán egy volt, amit nehezen vett be a gyomrom. Lucas. Akiről ki fog derülni, hogy Amelia és így Derek unokaöccse. Küzd is azzal, hogy Shepherd, amikor kiderül az anyja kiléte. Olyan fura, hogy Derek gyerekei még kicsik, talán kisiskolások, az unokaöccse meg sebészgyakornok. Mégis, mennyire fiatalon szült a testvére? Hú, nem is akarok ezen merengeni.

Magánélet az van most dögivel. Mintha nem is egy sorozatot néztem volna. Megint volt esküvő, szöktetés, tiltott viszony egy tömbben. Természetesen volt, aki vált. Mondjuk, elég fura módon. A fél évadban Teddy és Owen próbálta nem megölni egymást, miután 2 mondatban lezavarták, Owen hogyan mentette meg magát a vádak alól, amiért el is menekültek az előző évad végén.

Fura, pár évaddal korábban nem gondoltam volna, hogy pont Jo lesz az, akinek a története leginkább érdekel. Ha azt nem is értem, Linc miért nem Brooke-nak szólítja, ha még az egyetemről ismeri, amikor azt a nevét használta. Mindegy, az kapta a legjobb ívet, ahogy ők Linckel átszerencsetlenkedték magukat azon, hogy valójában mit éreznek a másik iránt. Csak egy évad kellett, hogy valaki elkezdjen beszélni. Míg mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy mi is van közöttük.

Másabb a kórházi rutin is. Még meg lehet jegyezni eseteket, vannak nagy drámák, de máshol vannak a hangsúlyok. Ami nem esik jól, de jellemző, hogy gyakran csengenek össze a dokik saját nyűgjei a beteg dolgaival, így a kettő megoldása is jön egymásból. Azt annyira olcsónak érzem még mindig.

Viszont, itt megint bevállaltak egy politikai témát. Miranda és Addison komolyan küzdenek a nők jogaiért, az abortusztörvények miatt előlépnek és tesznek. Akár nagy betűkkel is. Nem olyan hatásos, mint amit a COVID kapcsán összeraktak, de működik, szerves része lett és ezzel több, nem csak egy kórházas szappanoperett.

Szereplő mozgás most is volt. Nem is a már ismert arcok az érdekesek, hanem az új rezidensek. Még ott van a sorozat, hogy megengedhesse magának, hogy nem újakat dobnak a mélyvízbe. Adelaide Kane évadokig volt Skót Mária egy másik sorozatban, de más szerepekből is ismerős lehet. Harry Shum Jr. a szerintem legismertebb, aki már rég tévében van. Glee, Shadowhunters, stb. Kicsit érzem benne azt is, hogy fiatalabbakat is próbálnak megszólítani. Mert aki real time nézi ezt a sorozatot, már 20 évvel idősebb, mint kezdetben. Fiatalok, kamaszosabb sorozatok sztárjai talán egy másabb réteget is bevonzhatnak.

Mondjuk, nem tudom, így lett-e, de el tudnám képzelni.

Az biztos, hogy ez a sorozat még él, és nem azt számolom vissza, mint a másiknál, hogy hány rész van még vissza.