Ilyet is ritkán látok. Van egy angol címe. Erre nálunk kap egy új, de angol címet? Micsoda? Bár ez lenne a legnagyobb bajom a filmmel, de ez egy a sok között. Fesztiválfilm volt és érzem is rajta. Azokkal ritkán cseng egybe az ízlésem, most sem találtunk egymásra.
Pedig, azt hittem új megvilágításba helyezi nekem a mentősöket. A Chicago meg a Grey's alsorozat miatt érdekelt, itt mennyire lesz önálló egység, vagy itt is tűzoltók is egyben. Erre legalább gyorsan tudok válaszolni: itt csak mentőznek. Annyira, hogy a főszereplő ezt előkészítőnek látja, mielőtt megint megpróbálkozik az orvosi egyetem felvételijével.
A történetnek ő a főszereplője, Ollie. Naivan, az esküt betartva áll neki a munkának. A jelen meg pillanatok alatt pofán vágja. Nem mondják ki direkt, hogy a szegénynegyedben dolgoznak vagy valamelyik hátrányos városrészben. De simán bele tudom látni. Ha ez az átlag nagyváros élet, akkor meg komoly bajok vannak. Mindennapos a minősíthetetlen viselkedés, a mentősökkel szembeni agresszió és dől rájuk az emberi szemét.
Ollie társa a veterán mentős, Rutkovsky lesz. Ránézésre ő a tökéletes mentős. Minden helyzet magaslatán, emberileg a maximumot nyújtva. Csak aztán, megy előre a történet és nem csak Ollie szétesése, de Rutkovsky páncélja alá is nyílik betekintés. A munka hogyan zilálta szét a magánéletét. Mit adott már fel, milyen ára volt és hol tart most.
Ez a film nem mentős izgalmakat taglal. Ami eset van, az több szempontból is brutális. A szegénység és bűnözés, az emberi mocsok legalja szinte minden esetnél. A film azt is mutatja be, hogyan égnek ki a szakmában dolgozók, milyen megközelítési módok vannak. Lehet a betegeket semmibe nézni, azt adni nekik vissza, amit kaptak ők is tőlük. Lehet próbálkozni, kérdés: minek? El lehet arra a szintre is jutni, amit majd a film kibont. Amikor már annyira mélyen vannak, hogy döntenek életről és halálról. A lovakat lelövik, ugye? Itt az jön elő, hogy van, akit nem érdemes életben tartani. Pl. ott a drogos, szülő nő, aki még most is drogmámorban hever. HIV fertőzött is, de arra sem volt képes, hogy a gyógyszert beszedje, amivel megvédené a betegségtől a babát. Ott egy koraszülött, HIV fertőzött és drogos baba, szociálisan alkalmatlan anyával. Mire mented meg azt a gyereket? Egész életen át tartó betegségre és bűnre? De milyen jogon mondod azt, hogy jobb lenne neki halva?
Ettől aztén keményen drámába is hajlik a film vége. Egyre komolyabb kérdések merülnek fel és egyszerűen nincsenek jó válaszok. Csak a tönkremenő, kiégő emberek. Különböző szakaszaiban tartva az elkerülhetetlennek.
A szerelminek nevezhető szálat meg hagyjuk is. Simán betudtam annak, hogy Ollie felejteni akar, kikapcsolni és nem a napi szennyre gondolni. Ennek egyik eszköze a szex, vagyis a nő, akit egyszer felszedett, aztán állandó partnere lesz, amíg az átélt erőszak vissza nem köszön az ágyban is. Ott is, a szétesés szakaszai totálban.
Az nem kis meglepetés, milyen szereplőgárdája van ennek a filmnek. Sean Penn nem először kap ilyesmi szerepet, neki ezek mennek. Tye Sheridan nekem egész egyszerűen nem szimpatikus, és nem tudtam eldönteni, hogy így szenved, és jó az amit csinál, vagy a közönyt látom rajta. A világfájdalmat bármikor a színészbe látom, azzal most se volt baj. A meglepetés nekem Ollie csaja, akit Katherine Waterston játszott el. Nem is értem, miért. Szinte nem is szöveges szerep, a szexen keresztül ad képet a főszereplőről. Némi túlzással többször félpucér a nő a filmben, mint sem. Nem állítom, hogy a színésznő minden filmjét láttam, de ez alaposan más, mint a korábbiak. Lehet, ez a cél? Kiugrani a skatulyából?
Nem látványfilm, pedig abba az irányba is lehetett volna vinni. A színészeknek kell eladni, nekünk meg mindenféle sötétségen átevezni velük. A képi világ, a cselekmény, a világkép - mind éjsötét.
Szenvedtem vele, nem szerettem nézni és erre nagyon nyomnám rá a karikákat. Lehet, még a 18-t is. Ez valahogy megrázóbb az emberi szeméttel, mint egy darabolós horror.