Láttam már olyan francia filmet, amiben a középiskolás diákok csalással készültek az érettségire. Volt aztán ott minden ötlet, hogy valamiképpen letegyék a vizsgát. Az még vígjáték volt.

Most meg elkészült ez a film, nálunk rögtön két címmel is találkoztam vele. Az első, ami jobban tükrözi, miről szól a film. Mert itt nem érettségire készülnek, nem is kell vizsgázniuk. A latin osztálynak egy nemzetközi versenyen kellene bizonyítani, milyen jók a nyelvben. A második cím egyetlen oka szerintem, hogy ráutaljon a bevezetésben általam is emlegetett, nálunk elég sikeres Éretlenekre. Bár, szerintem ma ez már nem egy túl ismert film. Igencsak meghaladta már a kor, ma már előbb vetnének be mindenféle technikát, itt nyoma sincs még mobilnak vagy bármi hasonlónak.

Közös pont még a csalás, de más a környezet. Az Éretlenekben a tanárok nem támogatták, hogy ne tanuljanak vagy csaljanak. Mindenféle dolgot bevetettek, hogy tanuljak. Nagyon emlékezetes az automata, ami megvert vagy adott a jó válaszért nyalókát, amit lehetett felszólításra nyalni. Itt meg? Adott egy élet- és mindent unó tanárnő, akinek alkuja van a tanulóival. Legyenek szépen el, hagyják őt békén és mindenki jeles tanuló lesz. Nem is próbál meg tanítani semmit. A kiváló latinos osztály még a latin szavakat se ismeri fel, soha nem is hallották a nyelvet. A gond az lesz, hogy a képzés megszorul, és hogy megtarthassa az iskola, villantaniuk kell a latin iskolai bajnokságon Olaszországba: Mivel országosan elsők az átlag szerint, kimehetnek, de ott mi lesz? Delphine az igazgatónő latinból doktoráló unokaöccsével kiegészülve már tanítani, de mennyi esélye van pár nap alatt komplett latintudást átadni? Semmi. Így inkább csalni kezdenek.

Már ez kiakaszt. A tanár, aki annyira rühelli a munkáját, hogy nem is csinálja. Megúszásra megy, a gyerekek meg partnerek. Egyetemre jó lesz pluszpontnak a latin - abba nem gondoltak bele, hogy egyes pályákon tanulni is kellene, ténylegesen és számon kérnék tőlük a papíron létező, de a valóságban nem meglevő tudásuk? Mindegy, nem is a gyerekek szempontja zavart. A tanárnőé. Aki a film szinte egészében annyira irritált, hogy én bizony a bukásért és a megszégyenülésért drukkoltam. Nem lehet az a példa, hogy ez a jó. Nem csinálni semmit, nem is tudni semmit, csak csalni.

Rossz a film üzenete. Jutalmazza Delphine lustaságát, a gyerekek csalását. Így meg mit üzennek ezzel? Nem segít az sem, amivel javítani próbálják a tanárnő megítélését. Kiderül, hogy ennél komolyabb pályára készült, ő is írta a doktoriját és a színház szerelmese volt a latin mellett. Csak éppen ellopták a munkáját és nem is próbált meg harcolni érte. Vesztesként elkotródott és utálkozva tanítani - pontosabban nem tanítani kezdett. Megvolt a maga baja, de tett ellene? Nem. Pasiügyekben szintén kiábrándító. Pillanatok alatt rámászik a verseny olasz szervezőjére, de részegen még a doktorandusz ágyába is bekerül. Még jó, hogy a diákjainál meghúzta a határt, bár volt olyan srác, aki nem bánta volna, ha a tanárnő kihasználná.

Nem bírtam a diákokat, a doktoranduszt, de tulajdonképpen senkit sem. Nem is lep meg, hogy nem szereztek egy nevet sem ebben a filmben. Ellenszenves szereplők, nem vicces és ahogy írtam, az üzenetével is komoly bajaim vannak.

Komédia, így látványelemet senki ne keressen benne. A szituációs poénoknak kellene eladni. Plusz, mivel a verseny Olaszországban van, akad pár külső felvétel. Pompeji, a legismertebb. Messze nem lesz turistáskodáshoz kedvet adó film, de aki még nem járt arra, legalább kicsit láthatja Nápolyt és Pompejit.

Nem is akarom ennél jobban ragozni. Én nem jól szórakoztam rajta, hanem felhúztam magam. Sokkal szívesebben veszem elő a régi francia komédiát, még ha ma sokkal inkább az a valós, ami ebben van mobillal és WC papírra írt puskával, mint dobos morzéval.

Nehezen szántam rá magam, hogy összeszedjem a gondolataim a filmről. Pedig kifejezetten tetszett és egyetlen dolog van, ami irritált benne. Az is apróság. Nem is értem, miért esett ez ennyire nehezemre.

Az alapanyagot imádtam. Ez a mesevilág az egyik kedvencem - ha a Disney-t nem számolom, akkor a Top2-ben van, de ha a Disney-t is hozzáveszem, akkor is Top3. Szóval, Fogatlan és Hablaty kalandjai közel állnak a szívemhez. Azt meg már az előzetesből is levettem, hogy nem fogja bántani a szemem az 'élőszereplős' Fogatlan, mert azért attól tartottam. Meg különben is voltak jelek, hogy korrekten össze lesz ez rakva. Az eredeti rendezővel, és pl. Pléhpofa szerepére jött az eredeti hang a meséből élőszerepelni is.

Nem is okoz csalódást a film. Alapvetően követi a mesét, minimális a változtatás és azt is sikerül indokolni. Jót tett, hogy nagyobbak a viking tanulók. Az eredeti mesében a gyerkőcök inkább Harry Potter-nyitány korban voltak, a film idősebbé tette őket. A mese skandináv, viking küllemekkel dolgozott. A filmnek viszont nemzetközi stábja van, és a viking csapatban éppen annyira találunk ázsiai származású, mint fekete/félvér színészeket. Itt viszont ezt indokolták! Amiért haragszom a Bridgerton és társai kapcsán, itt sikerült röviden és velősen beépíteni a mesevilágba. Azért ennyire vegyes, mert ők a világ minden részéről érkeztek, hogy leszámoljanak a sárkányok fészkével. Nem egy eredeti törzs, hanem a legjobb vadászokból összeállt úgymond nemzetközi csapat, akikből törzs lett a vadászat évei alatt. Meg is van oldva!

A történet továbbra is szépen a barátság, bátorság, erő vs. ész, család kérdésköreit. Hablaty, aki más, mint az erőszakos, nagyerejű viking ideál, aki próbál, de nem tud megfelelni az apjának. Aki keresi a helyét, és szép lassan nem csak felfedezi azt, de a többiek is rájönnek, hogy mi az, amiben ő jobb és amiért érdemes követni. Annak a problémája, hogy gyakran vérfürdő van indokolatlanul, amikor az okok felderítésével annyi minden másképp alakulhatna. Mert a sárkányok itt sem gonoszok eredendően, akik az emberekre és vagyonukra vadásznak - szegényeket egy zsarnok nyomorgatja, amiről az emberek mit sem tudtak, csak az eredményt látták. Míg nem jött Hablaty, aki nem megölte, hanem mentette a sérült sárkányt.

Átvették a mese karaktereit, ha a színészek el is térnek a mesében látott rajzolt alaktól. Hablaty stimmel, az apját játszó Butler pedig az a színész, akire már céloztam. Ő volt az eredeti hang, a minta, így nagyon megy neki ez élőben is. Egyszerűen jól áll neki a figura. Felötlött bennem, hogy ilyen lett volna, ha a 300-ak nem vesznek oda a szorosban és királyunk megöregedhet? A többiek viszont mások. Az összes kis barátja, leendő csapata Hablatynak. Még Julian Dennison úgy-ahogy emlékeztet Halvérre, de a többiek nagyon nem.

Előzetesen különben azt hittem, Nico Parker Astridként majd zavarni fog, mert nála van a legnagyobb váltás. A tipikus árja kinézetű viking lányra nem éppen ő jutna eszembe a castingon. De meglepetés, a külsejét leszámítva nagyon hozta a karaktert és nem is érdekelt tovább, hogy ez nem az a szőke, kék szemű leányzó, akit a sorozatban/mesékben láttam. A lelkület egyezik.

A látvány, CGI még jól is sikerült. Fogatlan remekül fest ebben a formában, megvannak a tipikus kifejezései és viselkedése is. Jók a repülős jelenetek is. Már tart ott a technika, hogy rajz nélkül, ilyen élőszereplősen is szépen meg lehetett ezt csinálni.

Pozitív értékek, egy nagyon szép barátság ember és kedvence között, humor és kalandok, Hablaty számomra mindig is jónak tartott narrációja. Tényleg, minden megvan benne, amiért a mesét is szerettem.

Jut eszembe, zárlatnak. Említettem, hogy egyetlen dolog nem tetszett. A hajzatok. Komolyan mondom, azt tartott legtovább megszoknom, hogy a többségnek micsoda loboncos, nagyon műnek tűnő haja illetve szakálla van.

Ilyen soknemzetes sorozatba se nagyon futok bele - legalábbis angol, francia területen. Nekik azért van annyi pénzük, hogy maguk összehozzanak egy nagyobb költségvetésű, kosztümös sorozatot is. De a 2024-es Monte Cristo sok-sok tévés összevonással és soknemzetű színésszel forgott. Ilyen is van.

A történet különben egész jól leköveti a regényt. Nem egyezik mindenben, sőt, még elég fontos elemeket is cseréltek benne. Mondjuk, amióta olvastam a regényt, ezt majdnem belőle készült filmre és sorozatra el tudom mondani. Vagy a happy endet színesítették, vagy nagyon sokat egyszerűsítenek, szereplőket és történetszálakat is gyakran spórolnak ki. Ez viszont sorozat volt, így több minden belefért.

Egyet azért kiemelek, amibe belenyúltak és az eredetitől nagyon eltér. Dumas verziójában Monte Cristo az általa megmentett és felszabadított Haydée személyében szerelmet, feleséget talál. A regényben vele hajózik el a végén. Ebben a sorozatban viszont visszatérő elem, hogy Edmond soha nem szűnt meg szeretni Mercedest, és  bármi is történt, a szerelme töretlen. Mercedes is sokkal inkább húz felé - annak ellenére, hogy itt nem játszottak azzal, hogy Albert (a nő fia) apja. A végén ők kapnak egy közös jelenetet, ami bőven hagy teret annak a verziónak is, hogy a két sebzett ember majd egymásban találja meg a megváltást és a továbblépés esélyét. Annak azért örülök, hogy nem mutatják és nem erőteljesebben sugallják ezt, ha különben sok mindent az eredeti történet szerint hagytak.

A történetet szerintem nem kell túlmagyaráznom. Az ifjú tengerész hajóskapitány lesz, eljegyzi a szerelmét. Az irigyei azonban koholt váddal feljelentik - minden tisztázódhatna, de Edmond balszerencséjére egy olyan férfi vezeti az ügyét, akinek érdeke, hogy Edmond csendben legyen és véletlenül se kotyogja ki a megtudott nevet, ami őt érintené kellemetlenül. Így ártatlanul If várának foglya lesz, ahol egy másik fogollyal dolgozik a szökésen és közben mindent megtanul művelt társától. Szökése után a férfi vagyona is rászáll és új néven, nagy tervekkel elkezd mindenkit tönkretenni, aki hozzájárult a bukásához.

A sorozat szépen felépíti az előzményeket, egyenrangúként kezeli a történetszálakat. Vagyis, nem csak a bosszúra van kihegyezve. A hajós élete, a börtön, majd a felkészülés is része a cselekménynek. Még azzal is megdobják, hogy hősünk itt sokkal jobban küszködik azzal, amit meg kell tennie. Olyat még nem is láttam eddig, hogy még droghoz is nyúlt volna. Mert a kis cseppek, amiket szedeget, az bizony nem Béres Csepp.

Látszik benne, hogy igyekeztek egy szép sorozatot összerakni. Több helyszínen vették fel, minőségi kosztümökkel. Van, hogy téma is, ki milyen öltözéket visel és Edmond öltözteti is az embereit. De a bálok kapcsán más háztartásban is felmerül, hogy kin mi van és mennyibe került.

Azonban akció felé nem vitték el. Edmond körmönfont módszerekkel és ármányokkal rombolja az őt tönkretevőket. Itt nem fognak vívni vagy hasonlók: tőzsdei machináció, nyilvános megaláztatás annál inkább előfordul benne. Ezért a végének némi időt hagyni is kell, hogy össze tudjon állni, mi és miért történik, milyen következményei lesznek.

Megjegyzem, ha a változások visszatérő elemei már a posztnak, hogy csak belenyomtak rasszokat és még egy LMBTQ történetszálat is. Hiába, ma már ezek nélkül akkor sem dolgoznak, ha ezeket bele kell erőszakolni egy 1840-es években született történetbe.

Azt már említettem, hogy a stáb nemzetközi. Az angolok, mint Claflin és Irons a legnagyobb nevek benne, de azért olasz vagy francia színészt is találtam benne, akinek az arca és a neve is ismerős. Azt mondjuk nem tudom, dán színészeket honnan szedtek, de azok is kerültek be. Mindegy is, a végeredmény teljesen rendben volt. Ana Girardot talán nem hozza azt a ragyogást, ami indokolná, miért van Mercedesért úgy oda minden ismerőse, Gabriella Pession sokkal inkább bír azzal a kisugárzással, de mindegy is.

Most úgy vélem, jobban meg fog maradni a fejemben, mint a Niney-film, és az is biztos, hogy jobban bejött, mint a mexikóiak mindenkit lefektető Alejandro Montecristója.

Az első részt is elnéztem, de az nem nagyon fogott meg. Nem volt késztetésem, hogy még egyszer lássam. A második részhez se voltak vérmes reményeim, gondoltam, egynek majd elmegy. Pláne, amikor fáj a fejem és inkább nézek mesét, mint komolyabb figyelmet igénylő filmet.

Az külön növelte a vonzerőt, hogy egyben tesztkört is futottam. Jó lenne ez a mese az öcsém lányainak? Mert a Jégvarázstól már kaparom a körmömmel a tapétát. Nos, ha nem is igazán ők a célközönség, azért van benne valami, ami miatt a nagyobbikkal meg fogom nézetni. Az esti meséje A három kismalac volt, és akkoriban nézte az öcsémmel a Csizmás Kandúr azon részét, amiben a Farkas/Halál üldözi Kandúrt. Szóval, Zorka mély meggyőződéssel és már aforizmaként mondogatja, hogy gonosz farkas. Nekem meg bántja a fülem - a farkas nem is gonosz állat! Ebben meg éppen ez a téma.

Igen, tudom. A mesében azért ennél többről van szó. Simán az előítéletek elleniség van benne. Hogy senkit nem szabadna olyasmiért megítélni, amiről nem lehet. Mint a szülei vagy a rassza, esetleg az otthonról hozott vallása. A mesében ez konkrétan abban látszik, hogy a Rosszfiúk esélyt sem kaptak másnak lenni. Farkas vagy? Akkor gonosz! Cápa vagy? Már menekülök is, és biztosan nem megyek be veled pancsolni egy medencébe, te gonosz! Én majd értem az áttételt, Zorka a maga kis 3 évével meg örülök, ha eljut addig, hogy a farkas nem gonosz állat.

De ez nem lenne elég ahhoz, hogy kellemes meglepetésnek éljem meg a filmet. Ahhoz több kellett. Az egyik, hogy szépen össze van rakva a cselekmény. Megint hangsúlyosak az előítéletek, mert a rosszfiúk most tényleg meg akarnak javulni és törvényes munkát vállalnának, de kapnak esélyt? Lehet sejteni a választ. Így azt találják ki, hogy elkapják a rablókat, akik az ő stílusukat utánozva rabolgatnak és a rendőrségnek esélyük sincs ellenük. A Kitty vezette másik csapat meg zsarolni kezdi őket, van a háttérben is egy átverés és persze a végjátékra ott a nagy rablás is.

Meséhez képest kellően okoska, miközben vannak a jól kitalált akciók és ügyködések is benne. Vagyis, a cselekménnyel abszolút meg voltam elégedve. Egyszerre volt benne humor is, akció is, meg nem annyira egyszerű a cselekménye sem, hogy álmomban leforduljak a székről, míg nézem.

Plusz, nekem tetszett a grafika. Hogy is mondták a mesében két ponton is? Hogy a rablásnak olyannak kell lennie, hogy látszódjon, a csapatban van... talán flex? Nem emlékszem a pontos szóra, de magában foglalta a stílust és az eszet is. Nem csak egy jó terv, kivitel kell, de legyen dögös és menő is! Mert abban van a flux? Hú, de nem bírom felidézni a kifejezést... Mindegy, ez a mesében is megvan. Nem szemkápráztatóan szép, de jól összerakott és az akció panelek is szépen össze lettek rakva.

Azt külön értékeltem, hogy egyes állatokkal mennyire vissza tudták adni a színészt, aki az eredeti hangot adta. Farkas, vagyis Sam Rockwell a legjobb példa. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Farkas annyira leveszi a színész mozgását, stílusát, hogy emberszereplőkkel és ezekkel a színészekkel is láttam magam előtt a sztorit.

Ritkaság, de most nagyon lazán jobban tetszett a 2. rész, mint az első. Jók a kritikái, nyereséges is. Talán nem meglepő így, hogy a 3. filmet is már tervezik. Én meg örülök is neki, mert ez a mese kifejezetten bejött.

A Farkas meg nem gonosz!!!

Nem is tudom, hol kezdjem. Annyi minden döbbentett le, hogy nem tudom eldönteni, mi fáj legjobban. Pedig valami kedélyes krimire készültem, annyira azt az érzetet keltette bennem a görög sziget helyszínként és Gordon-Levitt nyomozója, akit valami könnyedebb dologban is simán el tudok képzelni.

De ez nem egy könnyed krimi. Neo noir, és az egész ismeretében még a cselekményben is látom, hogyan teljesülnek szépen a zsáner szabályai. Legyen az a végső csavar, a femme fatale vagy a nyomozó karaktere, aki nagyon szépen hozza a noir krimik iszákos detektívjét, aki még ezzel együtt is megnyerő figura. A narráció. Ha más a helyszín, és nem a fények/színek kavarognának, még látványban is lehetne sokkal inkább a zsánerbe passzoló. Bár, a magam részéről örülök, hogy látványban nem komorabb a film. Főleg azért, mert kifejezetten viccesnek találtam, ahogy Nick (a a nyomozó) rendszeresen kiakad a ruhákon, főleg a fehér nadrágokon.

Vagyis, azért valamilyen szinten van benne könnyedség. Leginkább Nick Bali viselkedéséből és szövegéből fakadóan, mert a cselekmény és a szereplők tettei nem ilyenek.

Akkor, újabb fájó pont. Meddig vezet a film, mikor lehet sejteni, hogy mi lesz a csavar? Az, hogy Penelope mennyire és hogyan érintett, már a zsánerből jön. Láttam már olyat, hogy valaki azzal akarta terelni magáról a gyanút, hogy nyomoztatni kezdett az elkövető után. Szóval, az nem lepett meg, még számítottam is rá. Ha arra nem is, hogy Nick milyen könnyen átlendül az igazságon, csak tudni akarta, hogy mi és hogyan történt pontosan. Azt viszont nem találtam ki elsőre, hogy Elias és Leo között mi is történt igazából. Arra meg aztán pláne nem számítottam, hogy az anyjuk lépése mi lesz.

Vagyis, nem érzem úgy, hogy mindenki megkapta, amit érdemelt. Túl súlyosnak érzem, ami majdnem mindenkinek kijutott. De simán lehet az is, hogy Penelope az, akit nem bírok és nem díjazom, hogy micsoda kis happy endet összehoz magának egy tönkretett család és pár hulla árán. Még szegény zsaru is, na ő tényleg jobbat érdemelt volna. Ő tényleg csak jól végezte a munkáját, pozitív személy volt - a többiek legalább mind bűnösök voltak valamiben. Ő viszont csak áldozat volt.

Már feszegettem, de akkor a következő kiakadási pont. Shailene Woodley. Tényleg őt akarják femme fatale-ként eladni? Ok, eleve nem szimpatizálok a színésznővel, de szerintem nincs meg benne az a szexepil, ami egy ilyen szerepben kellene legyen. Egyszerűen nem hittem el, hogy az ikrek így odalettek volna érte. Miért, minek? Se az esze, se a külseje, se a kisugárzása nem indokolta, hogy mindenki érte epedekedjen és még Nick is bedőljön neki elsőre. Igaz, ő legalább észbe kapott még a vége előtt. Van egy jelenet, amikor Woodley próbálja eljátszani az összetört nőt. Na, az szánalmas. Egyszerűen a színészi talentumot se látom a színésznőben.

Az már a személyes problémám, hogy megint egy olyan filmet nézhettem, amiben Madden meghal. Duplán is. Már baljós volt, hogy vele nyitnak és Ikarosz mítoszával. Remek, gondoltam, azt már játszotta a Marvelnek és jól meg is ölte magát a film végén. Most meg... Ez valami Trónok harca átok? Sean Bean után ő is sorra kapja a meghalós szerepeket? Kb. ott tartok, hogy a Bastille Day-t vagy a Cinderellát szedem elő, ha pozitív szerepben és a film végén is élve akarom látni. Neki merjek állni a Citadel vele készült évadának, vagy azt is csak Chopra karaktere éli túl? Jaj.

Viszont, van a filmben egy remek Joseph Gordon-Levitt, ha ez a haj és küllem elsőre ijesztett is. De annyira könnyeden, jól adja, hogy nekem eladta a filmet annak ellenére, hogy a fentiek miatt bőven morogtam is rajta.

Mert igazából kriminek kerek. A nyomozó szépen összerakja a sztorit, miközben a saját életében is döntésre jut. Minden sötét meglepetés ellenére könnyedség is akadt benne, és abból sok a színésznek köszönhető.

Jó a tempó, összeáll. Azt meg Nesbo alapanyagának köszönhetjük.

Korrekt kriminek mondanám, de hogy még egyszer nem akarom megnézni, az is biztos.

Az új heti kedvenc nézősöm egyértelműen a Dexter: Resurrection (s01e05-06) lett. Nekem nagyon bejön ez a koncepció: miközben Dexter igyekszik jobb apa lenni, és tényleg azt adni a fiának, amire a fiúnak szüksége van, szépen elkezdi New York sorozatgyilkosait ritkítani. A két részben már eltűntette az eleinte lelki társnak gondolt sorozatgyilkosnőt - ha a végső csapást nem is ő vitte be, valamint elég kényesen szembesült vele, hogy a Gemini/Ikrek gyilkos miért is erre a névre hallgat. Bőven van fekete humor és jó a narráció, ahogy Dexter boldogulni próbál a mindennapi életben. Az izgalmakat azzal igyekeznek fokozni, hogy Batista már a rendőrségre is elment az elméletével. Valahol szomorú is, hogy mennyire ellene kell drukkolni, noha hosszú évek után végre rájött az igazságra, csak éppen bizonyítani képtelen. Eltalálták a kémiát, akár ezekben a részekben is: van humor, van véres esemény, és fenyegetettség, miközben Harrison nem gyilkos hajlamaival, hanem egy egészségesebb apa-fiú kapcsolattal érzelmet is sikerült tenni bele.

Még egy kis lépcső, hogy ki gyilkos vagy sem. Az Only Murders in the Building (s05e07) heti részére azt mondanám röviden, hogy játékpárbaj. A milliárdosok és a csapat csapott össze, méghozzá az igazságért. Pár kis infómorzsát így kaptunk, de újfent nem úgy érzem, hogy haladna a nyomozás. Inkább a humorra mentek rá és egy olyan játékpárbaj jött, ami inkább furán cuki volt, mint bármi más. Megint sztárvendégekkel turbóztak és olyan kis egyforma kezd lenni minden rész. Jópofáskodnak, humorizálnak, komédiának elmegy. De annyira kurta-furcsa az ügy és az egyéb szálak benne, hogy nem tud már a képernyő elé szegezni. Még úgy sem, hogy belengetnek egy olyan szálat, amivel akár a sorozat végére is ki lehetne tenni a pontot. Avagy, a gyilkos ház végét is belengetik.

Évadzáródott The Hardacres (s01e06) első évad és még egy kicsit másztak vissza a családi értékek felé. A család összefogott, megoldásokat kerestek és megerősítették a kiugrani akarókat. Azt különben már a szakítás előtt lehetett sejteni, hogy Joe kis barátnője mit akart olyan boldogan elújságolni. Most kipattant, a fiú kényszerhelyzetbe került, de az apja éppen időben érzett rá, mit kell neki hallani. Így tényleg sikerült egy kis happy endet betenni a végére, egyesült családdal, egy boldog és egy lemondott esküvővel, miközben a család a cselédeik tiszteletét is kivívta, arról meg okosan letettek, hogy az úri közösséggel akarjanak közösködni. A szokott látvány, a szokott színészek és a szálak zárása. Szép kerek, de még ez sem hozta a nyitány jó hangulatát. Azért egyszer kifejezetten nézhető, kellemes kis kosztümös sorozat ez, pozitív tartammal.

Visszatért a Chicago Fire/Med (s14/11e01-02) és bizony morogtam is magamban, hogy milyen bután és kiszámíthatóan vannak szálak elvarrva. Ez nem az a sorozat, amiben babáznak. Vagyis, kiszámítható, hogy Stella mégsem terhes és egy kamaszt fognak majd örökbefogadás kapcsán pátyolgatni Kellyvel. A fiatalokat, szokás szerint és sajnos megint elvitték, így új fiú jött a helyükre, míg a hadnagyi váltás körül is volt a kapitányságon humorosnak szánt elem. Látványos tűzoltós mentés még mindig nincs, a mentősök esetei érdekesebbek. A Med pedig hozza a szappanos szálakat terhességgel, viszonyokkal, az esetekből leszúrt tanulságokkal. A két rész nagy eleme különben az volt, hogy jött vissza vendégszerepelni Will és elmesélte, mi van velük, miközben a kiskamasz Owen is vele volt. Vagyis, most tényleg kikötött Natalie mellett, és a kisfiukat várják, csak Owennel vannak kapcsolati gondjai, amire persze Sharon tud adni tippeket. Erre az évadra különben be vannak ígérve crossoverek, de ez még nem az, noha adta volna magát, hogy a nyitott végét a PD-ben fejezzék be.

Megy tovább a kavarás: The Morning Show (s04e04) újfent szappanos. Nyomorult Cory nem is sejti, mi szakadt a fejére. Most boldognak gondolja magát - megnyerte a tulajt, azt hiszi, szerelmeseket fognak játszani Bradley-vel. Nem is sejti, hogy a nő mit tudott meg - ami különben még kacsának is bizonyulhat -, amiért nem szeretni fogja, hanem lebuktatni akarja majd. Szóval, ott lesz még dráma, amiben Cotillard karaktere is bőven kap lapot a tönkremenő házasságával. Alex kapcsán meg csak morogni tudok - jött az apja, megint jött a balhé és Alex szokás szerint kétszínűsködik. Minél többet látok ebből a sorozatból, Aniston karaktere annál inkább tud idegesíteni. Annyira karrierista, annyira alakoskodó tud lenni, hogy képtelen vagyok kedvelni. Ha tesz is valamit, amit bírnék, biztosan jön valami olyan is, amin fogom a fejem. A lényeg, drámázott tovább az apjával és ugráltatta az embereket. Most az ő szála a kevésbé érdekes, Cory körül meg szokás szerint kavarog a cselekmény.

Újabb évadzáró: Peacemaker (s02e08). Nem éppen ezt vártam. Egy szimpla elvarrás volt a rész nagyja, amiben a szereplők megbeszélték, kinek mi a baja. Összekapták magukat és elkezdték a maguk kis szép életét összerakni. A zárásig egészen idilli volt az egész, olyan nyálas betétekkel - lásd a csoportos vonulást egyre több szereplővel az oldalukon, hogy a giccs mérő kiakadt. De a vége... Végig vártam, hogy Flag valami hasonlót meglép. Egyszerűen lehetett tudni, hogy már elindult lefelé és lesz még valami. Pláne, hogy új legjobb haverja Lex Luthor. Aki még Flag szerint is a világ legokosabb embere - az nem merült fel benne, hogy akkor őt is simán manipulálhatja? Mert megteszi. Ha eddig kérdés volt, hogy lesz-e az univerzumra nézve szerepe annak, hogy Lex itt is ügyködik, most megvan a válasz. A vége, a sorozatnak meg olyan, hogy várjuk a folytatást. Mondjuk, elég gáz duplán is eljátszani, hogy a csapatnak más dimenzióból kell Christ kimenteni. Mindegy, még ezzel együtt is, ez az évad jobb részei között volt. Nem buta, volt cselekmény és Lex - Flag miatt az egészben épülést is éreztem, nem csak lelki sérültek önjavító foglalkozását olcsó humorral. Mi is jön? A Supergirl. Azért azt nem hiszem, hogy ez a szál előkerül ott, de ki tudja. Majd meglátjuk.

Iszonyatosan nagyot tarolt ez a film. Van egy csomó díja, annyira kis pénzből készült, hogy kb. 10-szeres a megtérülése és a kritikái is jók. 2025 legjobb filmje az Oscaron.

Bocs, de nem megy nekem ez a lelkesedés. Néztem az Anorát és egyszerűen nem fogtam fel. Már láttam a választékból többet, és komolyan, ezt kellett díjazni? Annyit elismerek, hogy tudom felületesen és kicsit mélyebben szemlélni, lehet belőle kihámozni dolgokat. De az év legjobb filmje? Nekem biztosan nem.

A történet különben tiszta Pretty Woman egy nagy, vagy inkább két nagy különbséggel. Az első, hogy Ani - aki igazából Anora, csak nem szereti a nevét - nem repül el a naplementébe a hercegével, aki elég messze is van a hercegtől. A másik, hogy Vivian szerethető nő volt. Anora kapcsán ugyanez nem áll. Mit ne mondjak, néhol még káröröm is munkált bennem, hogy járt a lány.

Mert mi is ez a sztori? A milliomoscsemete Vanya az egyetem helyett inkább bulizna, és egy sztriptízbárban olyan lányt kér, aki érti az oroszt. Így kerül Anora/Ani kezei közé, és mivel a lány szép, a srác bulizni akar, felveti neki, hogy máshol is dolgozik-e. Vagyis, a bár után otthon megveszi a szexet is. Anora dolgozik, és később hiába szépítenék, ő simán szexmunkás. Nem csak táncol. Nincsenek erkölcsi gátjai. Nincsen mögötte család - a testvérét ismerjük meg egyedül, de kb. semmi közük egymáshoz a nővel, éppen csak köszönnek egymásnak vagy azt sem. Ahogy a Pretty Woman esetében, a gazdag itt is felveti, hogy kibérli a lányt kizárólagos használatra. Az egyik buli Vegasban van, és Vanya addigra megfogalmazza, hogy nem akar hazamenni Oroszországba. Mi lenne, ha amerikai felesége lenne és így vízuma? Megjegyezném hamar, arra nem gondol, apa pénze nélkül mihez kezdene? Mindegy, a lényeg, hogy a páros összeházasodik, a család meg érkezik, hogy hazarángassák a fiút, a lányt meg kidobkák.

Említettem, hogy ez nem a Pretty Woman. Itt nincs szerelem. Elég sokat látunk Vanya - Anora kapcsolatából, és abban két dolog van: buli és szex. Gőzük nincs egymásról, nincsenek érzelmek sem. Csak éppen Vanya gazdag. Anora ugyanazt csinálja feleségnek, amit korábban szexmunkásként. Kitartott, mutatós feleség akar lenni és ebbe kapaszkodik is, amíg csak teheti.

Azt nagyon elkapta Mikey Madison, hogy egyszerre lett ez a lány végtelenül naiv és gátlástalan. Tényleg elhitte, hogy Vanya majd kiáll érte és magával viszi. Közben meg egy pénzmániás prosti, aki pofin árulja magát. Az egyik legnagyobb pofon neki, amikor Vanya a szemébe mondja, hogy mi volt ez. időtöltés, amíg haza nem rángatják a családi cégbe. Anora végzetes hibája, hogy elhitte, ez lesz a kiútja, megkapja az áloméletét. A szerelmet nem, de a vagyont és a kényelmet igen. Neki meg az volt a lényeg.

A film ezen túl kapott egy már-már tragikomikus betétet is. A család elsőként 3 embert küld, hogy vakarják le Vanyáról Anorát. Vanya megszökik és a szerencsétlen négyes az éjszakában keresi őt. Amiken ezek átszerencsétlenkedik magukat... Nehéz eldönteni, hogy ezen sírni vagy nevetni kellene.

De ez az, ami miatt mégiscsak találtam értéket a filmben. Mert a prosti illúziónak szétpukkanása és a szexszel teli korábbi bulik - nagyon sok a meztelenkedés a filmben - nem kötöttek le. Az viszont érdekes, hogy mennyire egy cipőben jár ez a négy ember. Mindegyikük attól függ, az orosz gazdagok mit tesznek velük. Senkinek nincs saját lehetősége, kiugrása, függenek és egyszerre imádnak - szolgálnak. Az valami roppant szánalmas, ahogy a megérkező szülőknek mindenki, még Anora is igyekszik elsőre benyalni. Ők meg kb. úgy néznek mindre, mint csótányokra. Nekik mindent szabad, a csicskáknak semmit.

Nagyon jól megfogja a szakadékot - happy end csak annak van, akinek eleve irigylésre méltók a körülményei. Szegényként lehetsz alázatos, csendes, mindent végrehajtó, mint Toros vagy Igor. Felvághatták a nyelved, kiállhatsz magadért, mint Anora harciasabb énje. Akkor is eldobnak és visszamész a semmibe, amikor a gazdagok rád unnak. Nincs köztük különbség.

Bár Mikey Madison kapta az Oscart, nekem sokkal emlékezetesebb volt az, amit a szeretőjét/férjét játszó Eydelshteyn beletett a filmbe. Ennyire jól elkapott, semmirekellő és idegesítő milliomoscsemetét nem is tudom, láttam-e már filmen. Azzal együtt, hogy a film eléri, hogy egy ponton érzékeltesse az ő kalitkáját is: gyémántból van, de végső soron ő is csak gazdag szüleinek a csicskája. Mert a pénzük nélkül ő a semminél is kevesebb és ezt tudja is, ha nem is vesz róla tudomást, amíg nem muszáj.

Aztán, ott a film vége is. Tudom, hogy ott valaminek le kellene esnie, de nem akar összejönni. Anora ott szembesül azzal, hogy ment vissza a pöcegödörbe? Fáj, hogy játszottak vele és eldobták? Mit kellene ott látnom? Meg különben is. Rámászik Igorra, és mit akar azzal elérni? Vagy magyarázzam oda, hogy ott látja magát a kihasználható prostinak, akit csak eldobnak? Hogy nincs több, csak ennyi? És a kedvesség töri össze. Eldobták, kidobták, tartotta magát. Amint Igor kedves lenne, neki annyi. Olvastam olyat, hogy micsoda zseniális, érzelmi tetőpont ez ott a végén. Hát, nekem nincs meg.

Nem látványfilm, hacsak a light pornó jellegét nem számítom annak. Nincs olyan, amit Madison ne mutatna meg. Különben inkább dráma, kevés helyszínnel, korlátozott szereplővel. Akik különben jók - az orosz gazdagéktól kezdve a szolgákon át bezárólag. A színészeknek kell eladni és ez is meg is valósult.

Ezen még biztos rágódom egy darabig. Mondjuk, elég nehéz közös nevezőre hoznom A brutalistával vagy a Konklávéval, és még nem is láttam a Nickel Boys-t, amit nem merek megnézni. Olvastam, és a könyv összetör. Ha a film is olyan... De az Anora az Oscar-díjas...

Elsőre simán azt hittem, hogy egy skandináv kriminek álltam neki. A helyszín, a cím, az egésznek a hangulata azt juttatta eszembe. Meg is döbbentem, amikor rádöbbentem, hogy itt nem svédek, hanem németek fognak nyomozni meg halni és bűnözni.

Nem egy hosszú sorozat ráadásul. Az első évad két nyomozást tartalmaz, időben kicsit elválasztva egymástól. Kb. úgy is nézhető, mintha két filmet nézne meg egymás után az ember. Teljesen jól működne úgy is, és még arra sincs szükség, hogy az egyik nézéséhez ismerjük a másik részt. Teljesen külön léteznek, éppen csak azonos személyeknek fognak nyomozni benne.

Azt különben okosan csinálták, hogy nem a fő nyomozót tették be a központba. A német vidéket ismerjük meg, ahol a parton egy holttestet találnak. A helyiek nagyon balesetnek, legfeljebb öngyilkosságnak akarják kezelni. Lesz is kisebb kiakadás, amikor Femke rendőrnő a főnökét megelőzve jelenti az esetet és nyomozói segítséget kér a városból. Így érkezik meg ide Tjark Wolf nyomozni, akinek jó  érzéke van hozzá, hogy megtalálja a rejtett bűnöket. Így mire a helyiek észbe kapnak, már egy sorozatgyilkos után nyomoznak, aki a parton rendezte be a temetőjét.

A főszereplő, az igazán nyomozó szereplő Wolf, de Femke lesz az, akinek az oldalán egyre mélyebbre merülünk a nyomozásba és Wolf munkamódszerébe. Ő különben eredményes, de nem a főnökei kedvence a stílusa és a megszállottsága miatt. Igen, Wolf is olyan figura, akit el tudnék képzelni egy skandináv krimibe. Rendőrnek zseniális, mindenen át megoldja az eseteit, de nem nézi, közben milyen benyomást tesz vagy milyen a szervezeti politika. A magánélete meg szinte nincs is. A legerősebb kapcsolata a beteg apjához köti.

Femke már csak azért is jó ellenpont neki, mert a fiatal nő lelkes, kb. nehéz is rendőrnek elképzelni, inkább egy óvodába passzolna gyerekek közé. Más nyomozók is kapcsolódnak majd a történeteikhez és hol segítőként, hol a helyzetek oldásában lesz szerepük.

Illetve, a második részben az egyikük megszakadt ügyét viszik majd végig. Abban Caylan rég nyomon van egy ügyében, de amikor igazán közel kerül, merényletet követnek el ellene. Nem közvetlen arra az ügyre áll rá Wolf, de az lesz a célja, hogy azt a nyomozást is végigvigye.

Mert bizony a második részre már Wolf egyértelműen a központi karakter és az ő nyomában járunk. Femke és a csapat ott is megvannak, de már bevezetés vagy átkapcsolás. A legtöbbet a férfi nyomában járunk, a magánéletébe is kicsit jobban belelátva.

Az ügyek különben teljesen mások és a helyszín is változik. Vidékről indulunk, a második nyomozás pedig egyértelműen nagyvárosi történet.

Filmszerű. Amit egy krimiben lehet várni, ebbe szépen beépítették. Nem az akció, a nyomozás és a részletek összeillesztése lesz benne a lényeg. Azért próbálkoznak meglepni is, és végig fenntartani a figyelmet. Teljesen nézhető darab.

Igazán kiemelni nem tudok belőle, de legalább rossz élményt sem. Nekem az maradt meg belőle leginkább, hogy a németek ellenére mennyire el tudom képzelni skandináv kriminek is.

Az olimpián egy olyan ágazat van, amit mániásan nézek. Az úszás. A sportfilmeket különben is szeretem, de nem vagyunk elkényeztetve úszókról szóló filmekkel. Pedig, még bajnokot is tudok mondani, akiből filmsztár lett, igaz nem a mi korszakunkban. A lényeg, vízilabdás filmet azért készítenek közbe-közbe, de az úszókról szólókat meg kell becsülni.

A Streamline egy fiatal reménységet mutat be, aki 16, majdnem 17 évesen azért küzd, hogy bekerüljön az olimpiai keretbe. Őrületesen nagy tehetség és az anyja mindent meg is tesz, hogy a fiának ezzel meglegyen a kiugrás. Csak éppen a családi háttér, az lesz a problémás. Nem sokat tudunk az elején. csak hogy az apja, Rob börtönben van. A történet idején kiengedik, megpróbál kapcsolatba lépni a fiával. (Ben a legkisebb fia, van két bátyja is, de ők jóval idősebbek és amennyire kivettem, más az anyjuk is. Az biztos, hogy nem Ben anyja az övék, különösebben nem is kedvelik a nőt, de a fiút az öccsüknek tekintik.)

Ben pedig erre megzuhan, züllik és mindent eldob. A film erről szól, ahogy a fiú a gödör aljára kerül. Csak éppen nekem nem értelmes, hogy miért. Mit tett az apja, amivel ennyire felkavart benne mindent? Mert ok, az kiderül, mi volt a börtönlét oka, és hogy majdnem megölte a kisfiát, hogy a feleségét bántsa. De ezért a fiú miért lesz egy semmirekellő mihaszna? Nem csak az úszást hagyja abba, mindenkitől eltávolodik, züllik, a bátyjaihoz költözik és minek? Egyszerűen nem értem, mi lökte ennyire félre.

A kiút már tisztább. Mert Rob minden fia szemét böki és eljön az a pont, amikor szembesülnek is vele. Az egyik idősebb nekiesik, szeméttel dobálja, de a férfi tényleg más lett. A börtön valamit helyre tett benne, mert most ő az, aki jóval viszonozza a rosszat. Bent is ő teszi majd rendbe - azt még értem is, hogy miért kellett ez az, hogy megint célirányosan haladjon majd a fiú előre. Csak az a pont, hogy eleve ennyire miért rokkant bele a helyzetbe, az nincs meg.

Pedig a film arra teszi a hangsúlyt. Az elején pár verseny, reménység. A végén az eredménye mindennek, szintén egy versenyben kicsúcsosodva. De különben Ben lelki szétesését és annak fázisait látjuk. Nem is jó nézni, annyi elvesző élet, fájdalom és reménytelenség van itt. Mivel a többséggel meg nem tudok empatikus lenni, szenvedtem is a filmmel. Van egy rész, amikor a kis barátnője rászól, hogy menjen már Ben vissza a vízbe. Én is mondhattam volna, kb. ezen járt az én eszem is, miközben néztem.

Jellemző különben, hogy Jason Isaacs milyen méretben van a plakáton és ő az egyik húzónév, miközben alig túnik fel a filmben. Tény, össze van rakva a karaktere, de tipikusan arra van itt példa, hogy az egyetlen nagyobb név szerepét mennyire felnagyítják, hogy vele megpróbálják eladni a filmet. Különben Levi Miller is szépen építgeti a karrierjét, de még a nagy kiugrás várat magára. Ebben a filmben szépen kamatoztatják a fizikumát, de azért játszania kellett. Nem csak az volt a lényeg, hogy el lehessen adni versenysportolónak.

Nem esik jól, nagyon lelkizős és fájdalmas. Rossz azért nem lenne, csak ne lenne annyira a semmibe, hogy Ben mégis miért omlik úgy össze, mintha az apja félholtra verné vagy nem is tudom, mit csinálna vele.

Idén kevés Oscarral voltam elégedett. Egy azonban volt, amit nagyon megérdemeltnek érzek. A mesét. Igen, most nem voltam Disney-drukker. Utáltam volna, ha az Agymanók 2. nyer, pedig az elsőt nagyon szerettem. A második nem tudott újrázni, bár megvoltak a maga pillanatai. A választékban szerencsére ott volt az Áradás és mondhatni, egyszerűségével lett varázsos ez a mese.

Még csak nem elképzelhetetlen a történet. Nem tudjuk, pontosan mikor és hol vagyunk. Ami biztos, hogy embereket nem látunk az egész mesében. A főszereplő egy fekete cica, aki egy elhagyatott házban lakik, valaha egy macskabolond grafikusé lehetett. De jön a víz és mindent ellep az ár. Az állatoknak menekülni kell és életben maradni, amikor nem marad szárazföld? Mit tudnak tenni? Mindenféle elhagyott hajóra, kiálló szoborra települnek. Kicsit, mint a Pí életében, itt is lesznek kényszerű együttlétek.

A nagy különbség azonban az, hogy itt van egy kapibara, aki küldetésének tekinti, hogy minél többeket megmentsen. A cica az első, de nem az utolsó. Mondanom se kell, hogy a cica eleinte nem nagyon osztja a másik állat nézőpontját. De ahogy nő a létszám, valami elkezd kialakulni az állatok között. Közösség, összetartás. Mert egyedül nem lehet túlélni, de egymásnak tudnak segíteni, ha tolerálni tudják a másságukat.

Milyen állatok gyűlnek itt össze? A cica, a kapibara, egy lemur, egy labrador retriever, egy madár, aminek nem tudom a faját. Rákerestem, azt már tudom, hogy afrikai sasszerű ragadozó. De a neve? Azt nem tudom.(Secretarybird, ha az angol valakinek segít. Megnéztem róla fotókat is, és azt kell mondanom, hasonlít, amit a mesében láttam.) Közben vannak mások is, nyúl, őzek, egy bálnaféle is visszatérő szereplő. De az alapcsapat belőlük is áll, mindenkinek megvan a karaktere és a fő jellemzője. A lemur úgy gyűjti a fényes fémeket, mintha szarka lenne. A labrador életveszélyesen barátságos és játékos. A kapibara az empatikus védelmező.

Nem véletlenül emlegetem őket a fajukon. Mert ez a mese képes arra, hogy az állatok állatok maradjanak. Nincsenek megszemélyesítve, sőt, kifejezetten élvezetes benne, hogy mennyire hozzák a fajukra jellemző hangot, viselkedést. Mivel nekem is volt már labradorom, alá tudom írni, tényleg mennyire ilyenek. De a macska is nagyon cicás. Iszonyat jól el vannak kapva a mozdulataik, egy-egy arckifejezés.

Szép is lett ez a mese. Akár a víz mozgatása, akár az állatok. Nem fotorealisztikus, kicsit inkább olyan, mintha egy festmény elevenedne meg. Aranyosak a szereplők, miközben meg nem sérül az állatszerűségük.

Vannak kis kalandjaik, de tényleg össze tudom foglalni azzal, hogy túl kell élni. Menedéket, élelmet találni és egymást sem megölni. Gyorsan megjegyzem, nem kell rá korhatárt tenni. Nem lesz állatok közti mészárlás, mindig van egy olyan, aki megvédi a kisebbet. A legkegyetlenebb jelenetben a vezér secretarybird rááll a cicát védő társa szárnyára, aki aztán nem lesz képes elrepülni.

Egyszerű, de tanulságok vannak benne. Akár csak az, hogy csapatban erősebbek vagyunk, de az is, hogy bátornak és kitartónak kell lenni. Hogy el kell fogadni a másikat, nem lehet tudni, mikor tud valami olyat betenni a közösbe, ami senki másnak nem menne.

Nem kellett beszélni. Nem kellett narráció. Ez a mese beszél a cselekménnyel. Az Oscar jó helyre került, én szerettem ezt a mesét. De szerencsére nem csak én.