Idén felkerült a listámra egy olyan karácsonyi film, amit majd akár jövőre is hajlandó leszek megnézni. Avagy, azért nem minden próbálkozás nyálba vagy undorba fújt.

A Red One akció komédia és a gyengébb kezdés után - mert azért lassan indulnak be az események - a végére már elég sokat nevetgéltem rajta. Röviden a lényeg, hogy Mikit elrabolja egy ismeretlen, és a fő manójának egy hacker segítségével a nyomába kell erednie. Lesz mindenféle kalandjuk, mágikus és egyéb ellenségek, hogy a végére megmenthessék a karácsonyt és a maguk lelkét is.

Mert elsőre az marad meg, hogy mi volt vicces benne. A hóemberekkel a verekedés, akiknek a répáját kell kihúzni. A krampusz és az ő bandája, vagy a saját szánja, amivel a végén majd megérkezik a nagy küzdelemre. Ami, megjegyzem, szépen idézi a Thor Ragnarök végét. A banya ellen mindenki a kifutópályán. A rénszarvasok - a karácsonyi filmekben jó eséllyel amúgy is ők a kedvenceim, és itt is nagy arcok. Az meg valami eszméletlen jól néz ki, ahogy a szarvuk világít és fényt hoz az éjszakába. De szerintem olyat is először láttam, hogy vadászgép nyújtson díszkíséretet a Mikulásnak.

De, amiért olyan film, hogy jövőre is szívesen megnézem, hogy a móka és akció mögött azért feszeget komolyabb témát is. A banya, Gryla szerintem nem igazi, nagybetűs gonosz. Amit ő akar, azt is meg lehet érteni. Amiért a Krampusszal dolgozott együtt évszázadokig - ha a világ nem lett jobb attól, hogy Miki örömet és ajándékot oszt, kell az erős kéz mellé. A rosszak büntetése. Természetfeletti lények, így őket lefizetni sem lehetne. A gond inkább az, hogy Gryla szélsőséges. Komoly büntetés és bűn mértékétől függetlenül, mindenkinek osztani akarja. De a lényeg, hogy olyan ügyet szolgál, amit felnőtt nézőként meg tudok érteni. Van az a mondás, hogy ha többször ugyanazt teszed, változtatás nélkül, bolond vagy, ha változást vársz. Miki azt teszi és Gryla kínál alternatívát.

Jack különben pont arra példa, hogy lehetne a kettőt ötvözni. Ő volt a megrögzött rossz gyerek, akiből sok tekintetben hitvány felnőtt is lett. De nem reménytelen ő sem - jobbá tud válni. De mi kellett ehhez? Változás. Szembesülés. Az meg jó üzenet, hogy lehetne, kellene is változni. Mert különben az van, amibe MANÓ belefásult. Azt remekül megírták, hogy az emberiség nagyja nem csak rossz lett, de már nem is izgatja ez, mondhatni, büszkék is rá.

Jó ötlet az is, hogy Simmons egy sportos, stramm Mikit keltett életre. Jack szájába adják a végére, hogy micsoda kemény alak, és tényleg. Nekem szimpatikusabb is ez a kommandós, fürge és tevékeny Miki, mint a kényelmes pocakos, akinek mondjuk a Télapu ábrázolta.

Hollywood-i blockbuster és ez látszik is rajta. Kapunk jól megcsinált mitikus lényeket, látványos akciókat és a szememnek is kellemes volt ez a film. Némely eleme talán kicsit fura, mint Miki szánja, de működik.

A szereposztás is a nagy produkcióké. Johnson, Evans, Simmons, Liu - sztárszínészek. De jó ötlet volt Shipka a boszinak - eleve a Sabrina a legismertebb szerepe, de jól is állt neki ez a darkos boszi.

Vagyis, idén karácsonykor eddig ez a nyertes nálam. Nevetgéltem, jó a szereposztás, jól is nézett ki, meg volt valami üzenete is, nem csak a szeressük egymást mindig, de ünnepekkor még inkább.

A helyzet az, hogy eddig a Batman animációs mesék között találtam már kifejezetten jókat is. Szívesen néztem, amiben felbukkant Damian is. (Talia és Bruce fia, aki a nagyapja ligájában nőtt fel és gyerek létére profi orgyilkossá lett nevelve.) Gondoltam, a karácsonyi kalandjuk se lesz rossz.

Hát, ekkorát régen tévedtem. Mit is írtam, hogy remélem, a szolid karácsonyi sztriptízes filmnél nem futok bele rosszabba? Eszembe se jutott volna, hogy éppen egy Batman-történet bizonyul sokkal gyengébbnek. Pedig így lett - kiégett az agyam is, és fel nem fogom, ki gondolta, hogy ez jó ötlet lesz.

Az első, amitől leesett az állam és kb. a mese végéig meg sem találtam, hogy ez a mese borzalmasan ronda. A DC animációk különben sem szoktak az élvonalba tartozni, de ez egyenesen borzalmas. Igénytelen figurák és borzalmas kreatív ötletek jellemzik. Méregcsók itt kb. úgy van kiöltözve, mintha a karácsony ribancos zöld tündére lenne - megvan Kylie zöld tündére a Moulin Rouge-ban? Na, mintha onnan lopták volna a ruháját. Damian és Batman lettek a legrosszabbak, ilyen rémesen, gyerekesen, bután még semmiben nem néztek ki.

Aztán, ott van a történet is. Azt gondolná az ember, hogy Joker és Grincs rokonítása nem sülhet el rosszul. Bohócunkból simán kinézi az ember, hogy ellopja a karácsonyt - avagy, minden gothami háztartásból megfújják az ajándékokat. Mivel a Wayne-kúriából a bérencek Damian karácsonyra kapott fegyverövével távoznak, a kicsi a nyomukba ered és kb. kő kövön nem marad utána, amit Joker ki is használ, hogy pl. káoszba fullassza a karácsonyi felvonulást. Zavaros, gyerekes - nem mintha komolyan akartam volna venni, de akkor is. Most tényleg az a sztori, hogy Joker karácsonyi ajándékokat lop, mert hiányzik neki Batman? Ja. Az.

Harmadszor, a szereplők nagy jellembeli átalakítása. Ebben minden rózsaszín és happy. Se Bruce, se Damian  nem olyan komor és komoly figura, mint az eredetiekben. Vidámak, játékosak, Bruce egy helikopter-apa, aki mániásan védené a fiát, aki meg Alfredet ugráltatja. Mindennapjaik izgalmas momentuma, hogy van-e otthon pillecukor a forró csokiba. Annyira pozitív, családi, boldog és felhőtlen a jellemük, hogy azt nem tudom hova tenni. Az itt bemutatott Bruce Wayne inkább idézi Clark Kent, mint a saját jellemét. Azt talán mondanom se kell, hogy Damian sem hasonlít arra az alakmására, akit a nagyapja nevelt.

Ehhez nem is tudok mit hozzátenni. Kiégett az agyam, mint a rossz karácsonyi égősor.

Megkezdtem az idei karácsonyi filmnézést. Hazudnék, ha azt írnám, egész évben ezt várom, de most olyan dömbing van, nem is nagyon tudnák mást nézni.

Kezdetnek egy karácsonyi romantikus, hogy letépjem a sebtapaszt. Ezekkel szenvedek legjobban és találtam is egy olyat, ami annyira tipikus ilyenkor, hogy az leírhatatlan.

Adott egy kisvárosi lány, aki beküzdötte magát egy nagy, városi tánc showba. De mivel öregszik, kirúgják, hazamegy és ott szembesül azzal, hogy a családi üzlet a csőd szélén. Az étterembe már szinte senki nem jár, nincsenek fellépőik. Mentőötletként összerak egy karácsonyi műsort, pasik ízléses vetkőzéssel és tánccal. Beszervezi a taxisofőrét éppen úgy, mint a nővére pasiját vagy a helyes ácsot, aki gyakran kisegíti a szüleit. Innen ki lehet találni, igaz? A kedves ács kezd több lenni barátként, itthon kezdi megtalálni a helyét, de éppen a nagy karácsonyi műsorra visszahívják, mert az utódja nem bírta a nyomást. Mit tesz most Ashley? A kérdés persze költői. Karácsonyi film, vajon mi lesz a vége?

A gond igazából az, hogy mennyire semmilyen és kiszámítható az egész film. Nincs benne egy értelmes fordulat sem, viszont elképzelhetetlen esemény annál több. Luke, az ács pl. annyira nem tudott táncolni, hogy még egy sima kéztartást is meg kellett neki mutatni. Ehhez képest kb. nulla gyakorlással olyan műsort lenyomtak a fiúkkal, mintha profik lennének. Egy alkalommal - amiből aztán rendszeres fellépés lesz - még az öregedő, söröző törzsvendég is simán beugrik a kiment bokájú barát helyére. Mégis, hogy tanultak volna meg így ennyi idő alatt táncolni? És több mindent, mert gyakran bekapcsolnak a műsorba, és nem ugyanazt adják elő minden este.

Az is olyan kiszámítható, ahogy Ashley és Luke összejönnek. Különben Hallmark szinten, mert csak a film végén csattan el egy csók, addig csak nézik egymást és merengenek, hogy érdemes-e kezdeni valamit a másikkal.

De a kis és buta részletek sokkal jobban zavartak, mint az unalmas és kiszámítható romantika. Hogy lenne évek óta, mindig műsoron egy karácsonyi műsor, ami kb. olyan, mintha karácsonyi stílusban kánkánoznának a táncos lányok? Mert az a bizonyos Száncsengők, az valami végtelenül szánalmas egy műsor a látottak alapján.

A szereposztás - kamaszkori emlékeket tud generálni a két főszereplő. Chad Michael Murray tényleg ott tart, hogy ilyen filmekben játssza a pasit. Most különben adtak neki egy olyan favágó/tanyasi farmer kinézetet, hogy szinte vártam, mikor vált át a történet westernbe. Britt Robertson kb. a szokásos, neki ez a tipikus karaktere. A helyeske jókislány. Szerencsére legalább többféle mellékszereplő van mellettük, mert önmagukban kevesek lennének még egy ilyen karácsonyi limonádéban is.

Még csak épp kezdtem, de nagyon remélem, hogy ennél csak jobb karácsonyi filmeket sikerül néznem a héten. Ez az a szint, amit anyám néz sütés közben, nem több.

A Landman (s01e05-06) hozott egy nagy drámát, majd egy csendes lecsengéssel folytatta. Az 5. epizódban nagyot szólt, amikor a semmiből jött egy halálos baleset. Az olyan lecsapást adott a résznek, hogy szinte szólni se tudtam. De az is drámaira sikerült, ahogy az a szerencsétlen, jószándékú fiú szinte halálra vett verve, mert segíteni mert az özvegynek. A 6. részben csak ezeket ragozták, simították el. Maga a folyamat miatt érdekes volt, mi az elrendezés módja, de a drámában nem érte utol az 5. epizódot. Ali Larter még mindig inkább díszítőelem, de már kezdem látni azt is, hogy a személyisége milyen színészi kihívást jelent. Mert van benne valami őrület, amit a régi - új párja meglepően jól kezel és ami miatt mégiscsak érdekesebb, mint egy simán szép nő. Ami még mindig hiányzik nekem, az a főnöki szint. Billy Bob Thorntonnal nagyon nyomon követjük, az ügyintéző mit kell, hogy elrendezzen, de a vezetőség dolga, a felső döntések még mindig nagyon súlytalanok. Ahogy Demi Moore egy-egy jelenete is.

Bepótoltam az eddig lement Elsbeth (s02e01-08) epizódokat. Az első, ami feltűnt, hogy kicsit sem változtattak a koncepción. Elsbeth továbbra is nyomozót játszik és semmi hasznát nem látja a jogi diplomájának. Nagyon nem is bírom megemészteni, hogy ennyire kivették a jogot a játékból, pedig ő elvileg azért lett konzultáns. A második, hogy elképesztő, mennyi ismerős arc érkezik egy-egy részbe, hogy mellékszereplő legyen. Kapásból, a nyitányban Nathan Lane gyilkos Hannibal Lecter után szabadon: csak éppen ő nem a hamisan játszó zenészt tálalja vacsorára, hanem az operaélményét rontó bankárt döfi agyon egy színpadi kellékkel. Eddig 8 részt néztem meg, és szinte mindben volt egy sorozatból vagy egyébként is ismerős arc. Pl. Vanessa Williams simán bevállalta egy olyan nő szerepét, aki anyagi okokból ékszerrablást szervezett a barátnőknek, csak éppen becsületes biztonsági embert próbált behálózni és így még a rablás előtt gyilkosságba is belekeveredett. A történetek továbbra sem krimiként erősek, és még mindig túlzás, Elsbeth mindent mennyire levesz első látásra. Viszont, a humora bejön és vannak ötleteik a készítőknek. Jópofa volt az operarajongó esete, de megidéznek sikerfilmeket, mint a 12 dühös ember - Elsbeth megy majd esküdtnek, ott azért kicsit villanhat a jogi tudása - vagy az Ocean's filmek. Heti részek mennek, de azért ennyi idő alatt már leesett az is, mi lesz az átívelés. Egy korábbi esete, egy válás intézése majd csontvázként jön elő a szekrényből. Másrészt, van egy gyilkos bíró, akivel majd utaznak egymásra. Az külön élmény, ki játssza a bírót. A Person of Interest okos embere, az igazságosztó most a másik oldalra került, de itt is éppen elég okos... Szóval, a jog hiányzik, de azért elszórakozom a sorozaton és Carrie Preston továbbra is telitalálat a szerepre.

Egy fegyverkészítés és egy gyors hajsza volt The Day of the Jackal (s01e05) jelen részében. Avagy, a Sakál és a nyomozónő először nézett igazán szembe egymással. Jó akció volt és azt is kifejezetten élveztem, ahogy a Sakál megtervezte a merényletet és most szedi hozzá össze az eszközöket. Vannak előkészületek benne a folytatásra, de ez az epizód alapvetően egy jó hajsza volt. Nekünk plusz érdekesség lehet az is, hogy Magyarországon játszódott egy része kimondva is, nem csak a forgatás. A fegyverkészítő ugyanis Pest mellett bujkált, itt készült az új fegyvere Charlesnak. Jó a függő vég, jó a tempó. Azt is élvezem, ahogy még mindig tudnak azzal játszani, hogy a törvény oldala meddig mehet el a jó ügy nevében. Mert bizony már kínoznak is...

A mi kis falunk (s09e02) továbbra is csak azt tudja, amit eddig is. Ráadásul a heti rész még csak jó sztorit se tudott felmutatni. A doktornő kokettált a volt férjével, Répáék porszívót árultak, Gyöngyiék meg összevesztek azon, kié a lábos. Iszonyat sok szereplő megjelent, de jó poén vagy valami jó megnyilvánulás, az nem volt. Még Károly vitte a prímet a cinikus megjegyzésekkel, ahogy Répáék megkeresték egy 'ajándékkal'.

Amennyire jól indult a film, annyira lett nagyon gagyi belőle - és túl hamar is. És nem csak azért, mert annyira fájt a fejem, hogy csak gyötrődtem. Ez a film is alkalmas lett volna önmagában a rossz közérzet kiváltására.

A kezdet - ahogy írtam is - pedig jónak tűnt. Fiatalos, szép anya az egyetemre készülő lányával hajóútra indul az asszony új párjával. Valami baljós azonban van az egész útban és Rose nem nagyon tud megbízni Derekben. Még akkor sem, amikor térdre borul és megkéri Alma kezét, aki boldogan igent mond a férfinak. Az egyik első estén rájuk is törnek, valamit keresnek és csak a véletlenen múlik, hogy a kalózok nem találják meg a hajón Rose-t. Dereket viszont megkínozzák, Almát megölik. A hajót használhatatlanná teszik. Rose kénytelen küzdeni az életben maradásért, miközben lassan összerakja a történetet is, amit Derek nem mondott el.

Innen nem mesélem tovább, beérem annyival, hogy csak rosszabb lesz a helyzet. A túlélődráma gyorsan vált üres akcióba lánykereskedő kalózok, meg álnok szépfiú ellen. Már, amennyire Derek még annak mondható. Eric Dane szépen öregedett, de azért az már nagyon nem lenne hihető, hogy a korban jobban hozzá illő Alma után Rose-t is felszedné. Nem mintha erre bármi esély lenne, hiszen éppen Rose volt az, aki már akkor sem szavazott neki bizalmat, amikor az anyja álompasijának hitte.

Azon túl, hogy nagyon gagyi lesz a történet, a másik probléma az, hogy mennyire olcsó és gagyi az akció is benne. Rose aztán küzdeni kényszerül nagyon sokakkal, mire a film végére elérünk. Nem csak Derek, de egy egész hajónyi lánykereskedő is az útjába akad. És egy vékony, szinte gyerekesen kinéző lány hogyan tudja felvenni velük a versenyt? A film erre is ad egy fájdalmas választ. Rose, egy katona lányaként, hiába féltette az anyja, vett verekedésből órákat, és lőfegyver is volt már a kezében.

Előzetesen a szereposztás még tetszett is, de a film aztán elvette a kedvem. kb. senki nem tetszett abban a szerepben, amit kapott. Saffron Burrows volt a legszerethetőbb az anya szerepében, aki remélte, hogy végre egy megfelelő férfi mellett rendben lesz az élete. Szegényem, nagyon nem jöttek be a számításai...

Marad annyi, hogy ezt gyorsan elfelejtsem. Menni is fog. Semmi emlékezetes, gagyi thriller béna akcióba átcsapó véggel. Az eleje miatt azonban kissé kár érte, lehetett volna ez jobb is.

Lett folytatása a Hellboundnak, ha nem is érzem úgy, hogy a megtekintése után több mindent értek, mint az első után. más a sorozat jellege is. Kb. mintha nem is ugyanazoknak készült volna, akik az 1. évadot is végignézték.

Bevallom, a nevekkel még mindig hadilábon állok. Meg sem próbálom reprodukálni, ahogy a sorozatban hívták a szereplőket. Arcról felismerem őket, de nem a nevüket jegyeztem meg, hanem a címkéjüket. Pl. van a rendőr, a vallásalapító vagy éppen az ügyvédnő. Azt is feladtam, hogy rájöjjek, mi a kereszt- és a vezetéknevük. Sokkal jobban működött ez számomra a címkékkel.

A történet pár évvel az első után veszi fel a fonalat. Mire az évad végére érünk, minden fontos szereplőt mozgásba hoz az előző évadból. Vagyis, meg lehet nézni, kivel mi történet és hogyan változott közben a világ. A rendőr haldokló lányát gondozza és mindenből ki akar maradni. Az ügyvédnő az egyik titkos, a rend ellen lázadó szervezet arca. Az igazságot akarja közvetíteni, hogy nincs eleve elrendelés és a lények véletlenszerűen ragadnak el, nem a bűnökért. A megmentett babát ők nevelik a szervezettel - de az ügyvédnő egyre nehezebben viseli, ahogy a gyereket tartják, jobban szeretné, ha igazi gyerekkora és szerető szülője lenne. A vallásalapító pedig ebben az évadban visszatér, ha úgy tetszik, feltámad, és meg akarja érteni, mi történt vele. Értelmezni akarja, amit tapasztalt, és ehhez beszélnie kell az egyetlen olyan személlyel, aki szintén visszajött a pokolból.

A játszma azzal válik izgalmassá, hogy a politikai rendszer összeomlóban van. A Nyilak annyira megerősödtek, hogy lassan már az anarchia korát élik. Egy politikusnő kitalálja, hogy a feltámadott nő szájába szavakat adnak, egy új világrendet teremtve ezzel. Az első szekta és az ügyvédnő szervezete lenne a két vezető hatalom, ami között a kormány egyensúlyt tud tartani és megmarad valamiféle rend. Az igazság egyáltalán nem szempont és semmilyen erkölcsi gátjaik nincsenek. Okos nő, de annyira manipulatív és embertelen, hogy szimpatikus nem tudott lenni. Még akkor sem, ha az tetszett, ahogy a szektavezért utasítgatja vagy lemond róla.

Ezt a kialakuló rendet rúgja fel a visszatérő alapító és lesz méltó párja a machinálásban a politikusnak. A kedvenc részeim voltak, ahogy szembesülnek egymással és főleg a nő rádöbben arra, hogy színre lépett egy olyan szereplő, aki átlát rajta, akit nem tud úgy megvezetni, mint mindenki mást. A gond itt is az, hogy a pokol megtapasztalása megváltoztatta az alapítót. Ő korábban az emberiségnek akart jót és az életét tette fel arra, hogy egy olyan hazugságot adjon az embereknek, amely megőrzi a békét. Most azonban semmi nemes célja nincs már, csak a saját tapasztalatait akarja megérteni. Csak beszélni akar a másik visszatérővel. Sok olyasmit meg is tesz ezért, ami köszönőviszonyban sincs a korábbi, erkölcsös énjével.

Tulajdonképpen az ügyvédnő az egyetlen pozitív személy, aki jót akar és nem egoista a hozzáállása. Azt lehetne fokozni, hogy egymáshoz képest ki mennyire romlott, de nincs értelme. Ez nem az a helyzet, ahol a jó szereplőnek drukkolunk a rosszak ellenében.

A játszma, a machinálások lekötöttek. Ezzel párhuzamosan viszont a sorozat nagyon visszavett a horrorból. A lények és az elragadások szinte jelen sincsenek, és válaszokat sem kapunk, mi és miért történik. Marad a rejtély, amivel már nem is foglalkozik senki. Az ügyvédnő szervezete keresett még leginkább válaszokat, de a történet idejére már ők is inkább politikai tényezők akarnak lenni és nem válaszadók.

Mondjuk, olyan téren nem hiányoznak a démonok/angyalok/lények, hogy most sem néz ki jobban a sorozat. A pokolra küldések, a lények is kidolgozatlanok, rondán néznek.

A főbb színészek visszatértek különben, ez is teremt kohéziót az évadok között.

Összességében lekötött, csak mindig találok pár elemet, ami miatt sajnálkozom. Az alapítót jobban kedvelném, ha nem viszik el ennyire egomán irányba. Nem haladtunk a jelenség megértésében. Plusz, kevés a horror. 

Majd kiderül, lesz-e 3. évad. Ha nem is, akkor is viszonylag kerek a vége, ha válaszok nincsenek is a történtek értelmével kapcsolatban.

Arról már letettem, hogy találok egy olyan A nyomorultak vagy Monte Cristo feldolgozást, amely pontosan vissza tudja és akarja adni az eredeti regényt. Már csak a terjedelmük miatt is variálnak rajtuk, és legfeljebb azt listázhatjuk és vethetjük össze, hogy melyik miben más.

A 2024-es Monte Cristo különben sok mindent átörökít az eredetiből, olyasmit is, amit nem annyira szoktak a filmekbe beletenni. Az megjelenik, hogy Edmond Albert-en keresztül férkőzik közel a szüleihez. Az ritkán, hogy volt egy nevelt lánya, Haydee, akit Albert apja tett tönkre még a katonai szolgálata alatt. Itt van Haydee is, Albert is, csak éppen összevonják és módosítják a szálakat. Az eredetiben Haydee lesz az, aki Edmond oldalán elhajózik. Albert feladja az apjától örökölt címet, és az anyjával becsületben, mindent újrakezdve akarják folytatni az életüket. Itt viszont egybemosták őket két másik fiatal szereplővel - az egyik pl. Edmond egykori hajóskapitányának fia -, akik majd menet közben egymásba szeretnek és akik majd megkapják a happy endet.

Ami ennél sokkal jobban szemet szúrt most: az abbé a templomos lovagokkal lett összemosva, pedig időben jócskán később járunk, hogy igaz lehessen, hogy a templomosok kincsének utolsó tudója lenne, akinek még igazi templomos volt a mestere. A 14. század elején lettek felszámolva, ez meg Napóleon kora és a 19. század eleje. Ez van, ha eltérnek Dumas ötletétől és beleerőszakolnak valamit, ami nagyon nem áll meg a maga lábán. De más a film abban is, hogy itt nincs személyesen Napóleon a történetben, Edmond nem hozza el a levelét, hanem egy Napóleon-hívő hölgy szállításában segédkezik. Még annyi köze sincs az eseményekhez, mint a másik verzióban.

Látványosabb, botrányosabb bosszútörténeteket is vártam. Amennyi időt rászánt arra, hogy mindent előkészítsen, évekig tervezett, ez nem volt sok minden. Bár elég hosszú a film, a bosszú ízét nem sikerült megragadni benne. Fontosabb volt, hogy a fiatalok és Edmond - Mercedes között húzogassák az érzelmi szálakat. Mit ne mondjak, egyiktől se vagyok oda. Haydee és Albert túl tinirománcos szerelmet kap, míg Mercedes és Edmond között túl nagy a seb, az árulás, hogy annak reális esélye lenne. 

Egy olyan szereplő és lelki út volt, ami azért meghaladja ezeket. Andrea is Monte Cristo neveltje volt, akit a nagynénje mentett meg, amikor csecsemőként az apja élve elásta fattyú gyermekét. A nő megmentette és majd Edmond neveli fel, egy céllal. Bosszút kell állnia az apján. Edmond legnagyobb tragédiája a filmben, a legnagyobb és nyerhetetlen csatája, amikor Haydee a fejére olvassa, hogy miatta kellett a fiúnak meghalnia. Igaza van.

A lényeg, hogy eltérnek az eredeti történettől, de nyomvonalakban sok minden felismerhető. Érdekes is a film, ha nem is körömrágóan izgalmas. Egyes romantikus fogásokat akkor is beemeltek, ha azok klisésebbek nem is lehettek volna.

A látvány se rossz, a franciák elég pénzt toltak bele, hogy meglegyen a látvány. Helyszínek, ruhák, a hangulat és külcsín.

A szereposztás már kevéssé tetszett. Az egy dolog, hogy Schneider annyira jellegzetes vonásokkal bír, hogy nagyon furcsán néz ki az eredetileg szőke fiatalember sötétebb hajjal. De Niney, mint a címszereplő? A naiv, jólelkű és gondtalan Dantes igen, de a grófot már nem láttam benne.

Volt benne jó ötlet is, nem bánom, hogy megnéztem, de nem ez lesz az a feldolgozás, amit előveszek, ha Edmond történetét akarom újra megtekinteni.

Alex Cross neve több helyszínről is ismerős lehet. Az eredeti, hogy olvastunk nyomozásairól. Ugyan a magyar kiadás elég szegényes - 32 kötetből 4 jelent meg csak meg, az is kiragadottan a sorozatból -, azért lehet vele találkozni. Valószínűbb, hogy valamelyik filmet láttuk már. Talán a legismertebb eddig a Morgan Freeman nevével fémjelzett változat.

Most azonban itt a sorozat is, ami ráadásul olyan esetet dolgoz fel, amellyel nem találkozhattunk írásban. Legfeljebb az lesz ismerős, hogy Cross özvegy, mert azt érintik és magyarázzák a nálunk megjelent regényben is. De az eset, az új és kellően popcorn véres is.

A történet 3 szálon halad: az első, hogy Cross akaratlanul is felfigyel egy előtte is tárgyalt esetre, és nem csak azt állapítja meg, hogy gyilkosság történt, de hamarosan összefüggéseket is meglát és már sorozatgyilkos nyomában jár. Lehet sejteni, mennyire boldog ettől a főnöke, aki öngyilkosságnak akarta minősíteni az ügyet és gyorsan elfelejteni. Ehhez kapcsolódik a másik szál, mert felváltva nézhetjük Cross és Ramsey sakklépéseit egymás ellen. Az egyik be akarja fejezni gyilkos művét, a másik meg akarja ebben akadályozni Szépen be is vetnek mindent a másik ellen, mert egy ponton már tisztában vannak azzal, hogy egymásra vadásznak.

A harmadik eset, hogy kb. 1 éve Cross neje, Maria gyilkosság áldozata lett. A tettes nincs meg, és Cross üzeneteket, jeleket kezd el kapni. Így mellékszálon a családját fenyegetik, és rá kell jönnie arra is, hogy ki és miért van az ő és a családja nyomában, miért kellett Mariának meghalnia. Az személyes ügyként még borzalmasabb, mint Ramsey esete. Ez a drámaibb szál, mint a sorozatgyilkos fotós a szórakoztatóbb vonalat viszi.

Nyomok vannak, korrekten összerakott nyomozás. Ramsey gyilkosságai kellően bulvárosak is, hogy hozzák a szórakoztató faktort. Talán csak azt lehetne felróni neki, hogy Cross meglátásai túl jók. Sok mindenre és nagyon kevés elemből jön rá. De aki ismeri a figurát, ezen nem lepődik meg. Alex Cross ilyen, ő is a szakma egyik legjobbja, aki talán Robert Hunterre hasonlít abban, hogy mindketten pszichológiából is pengék és a sima nyomozati munka mellett a profilozás is a kisujjukban van. Itt ráadásul annyira még nem is domborodik ki, hogy Cross magánélete mennyire szerencsétlenül bír alakulni. A regények miatt tudom, hogy mire továbblépne, megint megállapodna és gyereke lenne, a párja elmenekül a veszélyes életmódjuk, a bűnözők miatt. Aztán Cross nevelheti egyedül a 2 félárva gyerekét, meg a születő harmadikat, akit otthagyott vele együtt az anyja. De ez még nem téma itt, csak a legutóbbi magyarul kijött regény miatt jutott eszembe.

Még egy, ha már a lyukak. Cross kapott a sorozatban egy FBI-os barátot, aki rendszeresen besegít neki és az FBI adatbázist használva informálja. A keret szerint, mert oda akarják csalni dolgozni, de Kayla enélkül is ontaná neki a bizalmas adatok sorát. Ez azért jó nagy segítség, a semmiből...

Látványsorozatnak nem mondanám, de krimiként nem is várom. A történet jó és a szereposztás is szimpatikus. Aldis Hodge szépen kapaszkodik felfelé, és nem is először látom rendőrként. Ryan Eggold meg az egyik kedvenc sorozatszínészem, a gyilkosok jól is állnak neki - de könyörgöm, ki találta ki ezt az albínó kinézetet neki? Az ijesztőbb, mint maga a karaktere.

A 2. évad már be van rendelve, úgyhogy elkönyvelem magamnak, ha Hodge megint nyomoz Cross bőrébe bújva, kövök sorozatot nézni. Talán, ha elég sikeres lesz, még a regényekből is jelenhet meg magyarul...

Még egy film, ami rá van kötve a Pókember legutóbbi részére. A Doktor Strange 2-őt felvezette, de a vége plusz jelenetekkel alapozza ezt a Venom--filmet is. Hiszen ott látjuk Eddie-t iszogatni és azon merengeni, nem-e kellene felkeresnie Pókembert, mire nyílik az átjáró és visszakerül a saját világába.

Konkrétan innen indul ez a film. Ez a jelenet lesz kicsit bővebben, hogy aztán haladjunk is tovább. Eddie veszélyes alakként van számontartva, körözik és Mexikóban bujkál. Csak éppen a szimbióták teremtője ébredezik és nem éppen boldog, hogy a teremtményei bebörtönözték. Ki akar szabadulni, a börtön kulcsa azonban a szimbiótáknál van. Pontosabban, ha a szimbióta és a gazda életereje összeadódik, mert az egyik meghalt, a másik megmentette, az lesz a szabadulás kulcsa. És hány ilyen szimbióta van a világon? Naná, hogy csak Venom. Így aztán minden szörnyű szimbiótavadász a nyomukba ered. Eddie csak kiheverné a másnaposságot, New Yorkba menni zsarolni kicsit a szabadságáért, helyette szörnyekkel harcol és megtudja, mit is rejt az 51-es körzet.

A történet tehát, ahogy a Marvel már egy ideje tolja, nem túl izmos. Most sem kell az agyunk. A recept: sok akció, némi humor és látvány. Le is van ezzel építve Venom, de nem is ő, sokkal inkább Eddie. Én valahol szánalmasnak érzem, hogy az egykor sikeres, törekvő újságíró ide jutott. Konkrétan az a legnagyobb baja az egész filmben, hogy másnapos.

A humora már valamivel jobban feküdt. Venom és Eddie párbeszédei, az Ifans által játszott családapa, aki az 51-es körzetben meglesné, mi van itt igazán. Többet kap, mint amire számított, avagy nem egy szimbiótával és vadásszal közelebbi ismertségbe keveredhet. Fekete humor felé leng ki, hiszen Venom mégiscsak egy olyan lény, akinek az életben maradáshoz emberi agyat kell fogyasztania, és úgy harapja le emberek fejét, mint éhes óvódás a csoki Mikulásét. De ez nem Deadpool, itt marad a korhatársáv, itt nincs sokkolás és igazi erőszak fejleharapás ide vagy oda. Kicsit a kecske meg a káposzta esete, amikor mindent meg akarunk hagyni, aztán senki nem lakik igazán jól.

Az akció és a CGI viszont jó lett. A többi szimbióta kifejezetten látványosra sikerült és el tudták őket különíteni, nem csak a színükben lettek mások. A vadászok ellen a végső küzdelem, az kellően zúzós és látványos lett. De végig szórakoznak azzal is, hogy Eddie és Venom milyen formációkat alkot. Jópofa pl. az ejtőernyőzésük.

Üdvözöltem azt is, hogy Eddie volt neje nem tért vissza. Ugyan az új szereplők eléggé beleerőszakoltak a történetbe, Dr. Paine alig van jelen és feleslegesen látjuk ennyit is, de ezért cserébe lenyeltem. Bőven elég volt már az érzelmi drámákból korábban.

Sztárokkal pakolták meg a filmet, de különösebben színészi tehetség nem kellett. Egyszerű történet, látvány és humor - írtam, ez a recept. Vagyis a színészek inkább látványelemek és jól mutat a nevük a plakáton. Mondjuk, ott leginkább Hardy van jelen, kiírásban is - messze ő a húzónév. De ő ennél sokkal komolyabban tud játszani, kihasználatlanul van hagyva. Volt az a gagyi akció komédia, amiben Chris Pine-nal versengteg egy nőért, ez kb. az a szint volt, de lehet, hogy abba többet bele kellett tennie, mint ebbe. Még mindig másnapos vagyok...

Igazából nézni nem fájt, szórakoztató és egyszerű. Ugyan a végéért nem vagyok oda, jól elvágták ezt a történetet, de a Marvel rendezi sorait, mint tudjuk. Venomtól most elköszönünk és pont.

Sejtettem, hogy ez is valami agymenés lesz. Ha már meglátom Lacheau nevét, feltételezem, hogy egy nagyon laza komédiát fogok nézni. Így volt most is.

Különben, ez még mindig ugyanannak a baráti körnek a filmje, csak most kicsit más felállásban. A női főszereplő, Monica, vagyis Reem Kherici jegyzi a filmet rendezőként is, de a szkriptben is kapott kreditet. Ahogy már ennek a baráti körnek a kapcsán nem egyszer írtam, felváltva írják, rendezik és osztják maguk között a főszerepet. Igaz, a színésznőtől talán ez az első rendezés, de annyira egybefolynak köztük a filmkészítő szerepek, hogy azért esküdni nem mernék rá.

A történet különben két szálon fut. Az egyik, hogy a híres tolvaj, a Macska lenyúlt egy értékes ékkövet. Csak éppen egy másik tolvaj is a nyomában van, a rendőrség mellett, így álcáznia kell magát. A követ meg véletlenül lenyeli egy kóbor kutya, így tolvajunk már állattal menekülne. Csak éppen a reptéren a kutya elveszik egy influenszer macskával, így Jack a cica gazdijával - Monica - ered az állatok nyomába, míg őket Brandt üldözi. A másik szálon pedig az állatok kalandjait látjuk, akik kutya és macska létükre összebarátkoznak és nagyon igyekeznek hazajutni.

Van abban valami furcsa, ahogy emberek és állatok között váltunk. Talán jobban viseltem volna, ha kicsit több pénz van az állatok elkészítésére. Mert ezek nem élő állatkák, az a képen is látszik. CGI. Azért nem lóg ki fájdalmasan a lóláb, főleg a kutyánál nem. Kiki még elmegy, talán a pelenka kivételével. Értem, miért került rá, de humor helyett inkább csak vizuális idegesítő volt. Díva cica viszont nem sikerült túl jól. A feje még csak elmenne, de borzalmas testet animáltak neki. Mintha nem is sikeres, szeretett netes cica lenne, hanem valami keverék kóbor, annyira gondozatlannak tűnt a mellkasi, hasi részen. Olyan... aránytalan.

Amin viszont jól szórakoztam, az Brandt sorozatos húzásai. Rendben, vele kapcsolatban is akad erőltetett poén: pl. mindig a hajából vág le valamennyit, ahogy hozzávágnak valamit vagy elhajol, helyzettől függően. De meglepően karakán módon megoldott mindent és képregényes, ahogy mindig megy előre. Elszalad a két háziállat, akiket nem tud futva beérni? Sebaj. Kitöri a kressz-táblát és máris hódeszkázik utánuk, meg hasonlók.

Jack és Monica között kicsit játszanak az érzelmekkel is, de díjaztam, hogy nyálas romantikába nem csúsztak át. Kis flört, vonzalom, szópárbajok és az átverés. Mert Jack elég sokáig el tudja hitetni a nővel, hogy vak. Dubosc kifejezetten felszabadult ebben a szerepben, nem is éreztem zavarónak, hogy bár kb. 20 évvel idősebb, ő lett a pozitív szereplő Kherici mellett - nem pedig a nő korábbi élettársa, a korban inkább passzoló Lacheau. Egy rész volt, ahol azért csóváltam a fejem: amikor akcióban látjuk a Macskát és nagyon is akrobatikus. Tudom, kaszkadőr és nem Dubosc, de azért még így sem néznék ki ilyen mozgáskultúrát Jackből.

Láttam már rosszabbat is, egy könnyed délutáni filmezésre pont megteszi. Kétszer megnézni különben nem kell, de azt nem is várja el senki.