Lett folytatása a Hellboundnak, ha nem is érzem úgy, hogy a megtekintése után több mindent értek, mint az első után. más a sorozat jellege is. Kb. mintha nem is ugyanazoknak készült volna, akik az 1. évadot is végignézték.

Bevallom, a nevekkel még mindig hadilábon állok. Meg sem próbálom reprodukálni, ahogy a sorozatban hívták a szereplőket. Arcról felismerem őket, de nem a nevüket jegyeztem meg, hanem a címkéjüket. Pl. van a rendőr, a vallásalapító vagy éppen az ügyvédnő. Azt is feladtam, hogy rájöjjek, mi a kereszt- és a vezetéknevük. Sokkal jobban működött ez számomra a címkékkel.

A történet pár évvel az első után veszi fel a fonalat. Mire az évad végére érünk, minden fontos szereplőt mozgásba hoz az előző évadból. Vagyis, meg lehet nézni, kivel mi történet és hogyan változott közben a világ. A rendőr haldokló lányát gondozza és mindenből ki akar maradni. Az ügyvédnő az egyik titkos, a rend ellen lázadó szervezet arca. Az igazságot akarja közvetíteni, hogy nincs eleve elrendelés és a lények véletlenszerűen ragadnak el, nem a bűnökért. A megmentett babát ők nevelik a szervezettel - de az ügyvédnő egyre nehezebben viseli, ahogy a gyereket tartják, jobban szeretné, ha igazi gyerekkora és szerető szülője lenne. A vallásalapító pedig ebben az évadban visszatér, ha úgy tetszik, feltámad, és meg akarja érteni, mi történt vele. Értelmezni akarja, amit tapasztalt, és ehhez beszélnie kell az egyetlen olyan személlyel, aki szintén visszajött a pokolból.

A játszma azzal válik izgalmassá, hogy a politikai rendszer összeomlóban van. A Nyilak annyira megerősödtek, hogy lassan már az anarchia korát élik. Egy politikusnő kitalálja, hogy a feltámadott nő szájába szavakat adnak, egy új világrendet teremtve ezzel. Az első szekta és az ügyvédnő szervezete lenne a két vezető hatalom, ami között a kormány egyensúlyt tud tartani és megmarad valamiféle rend. Az igazság egyáltalán nem szempont és semmilyen erkölcsi gátjaik nincsenek. Okos nő, de annyira manipulatív és embertelen, hogy szimpatikus nem tudott lenni. Még akkor sem, ha az tetszett, ahogy a szektavezért utasítgatja vagy lemond róla.

Ezt a kialakuló rendet rúgja fel a visszatérő alapító és lesz méltó párja a machinálásban a politikusnak. A kedvenc részeim voltak, ahogy szembesülnek egymással és főleg a nő rádöbben arra, hogy színre lépett egy olyan szereplő, aki átlát rajta, akit nem tud úgy megvezetni, mint mindenki mást. A gond itt is az, hogy a pokol megtapasztalása megváltoztatta az alapítót. Ő korábban az emberiségnek akart jót és az életét tette fel arra, hogy egy olyan hazugságot adjon az embereknek, amely megőrzi a békét. Most azonban semmi nemes célja nincs már, csak a saját tapasztalatait akarja megérteni. Csak beszélni akar a másik visszatérővel. Sok olyasmit meg is tesz ezért, ami köszönőviszonyban sincs a korábbi, erkölcsös énjével.

Tulajdonképpen az ügyvédnő az egyetlen pozitív személy, aki jót akar és nem egoista a hozzáállása. Azt lehetne fokozni, hogy egymáshoz képest ki mennyire romlott, de nincs értelme. Ez nem az a helyzet, ahol a jó szereplőnek drukkolunk a rosszak ellenében.

A játszma, a machinálások lekötöttek. Ezzel párhuzamosan viszont a sorozat nagyon visszavett a horrorból. A lények és az elragadások szinte jelen sincsenek, és válaszokat sem kapunk, mi és miért történik. Marad a rejtély, amivel már nem is foglalkozik senki. Az ügyvédnő szervezete keresett még leginkább válaszokat, de a történet idejére már ők is inkább politikai tényezők akarnak lenni és nem válaszadók.

Mondjuk, olyan téren nem hiányoznak a démonok/angyalok/lények, hogy most sem néz ki jobban a sorozat. A pokolra küldések, a lények is kidolgozatlanok, rondán néznek.

A főbb színészek visszatértek különben, ez is teremt kohéziót az évadok között.

Összességében lekötött, csak mindig találok pár elemet, ami miatt sajnálkozom. Az alapítót jobban kedvelném, ha nem viszik el ennyire egomán irányba. Nem haladtunk a jelenség megértésében. Plusz, kevés a horror. 

Majd kiderül, lesz-e 3. évad. Ha nem is, akkor is viszonylag kerek a vége, ha válaszok nincsenek is a történtek értelmével kapcsolatban.