Amit már tegnap beharangoztam: az új Superman. Voltak fenntartásaim, nagyon hamar újraindítják a DC filmeket, de mit is vártunk? Szétestek, jobb szó híján. Egy csomó mindent elindítottak, aztán sorra mindenki otthagyta a filmeket és egyszerűen nem volt a világ vevő arra a komorabb hangvételre, amit próbáltak megvalósítani.
Jött James Gunn és egy teljesen más megközelítés. Fiatalabb gárda. Sokkal populárisabb tartalom.
Az első, amit ki is akarok emelni, az első nagy ötlet. Újraindítanak, de nem készítettek egy újabb eredetfilmet. Nagyon frappánsan egy beköszönőben átfogták az egész addigi DC világot, amivel foglalkozni akarnak: a metahumánok megjelenése, 30 éve Kal-El a Földre érkezik, 3 éve Supermanként ténykedik és 3 perce elszenvedte élete első vereségét. Bitang jó kezdés. Azzal bekezdeni, hogy a legyőzhetetlen padlóra került...
In medias res vagyunk, már minden zajlik. Luthor terve, Superman küzdelme. Már Clarkként újságíró, Lois már tud mindent és már járnak, ha még friss is a kapcsolat. (Egyelőre meg titkos is.) Ez egy kész világ, kész és leosztott szerepekkel, amiben megnézünk egy történetet. Harccal, tanulságokkal és pár nagyon jó ötlettel.
A másik, ami nagyon működik benne, hogy bontja a megszokott kánont is. Az elején látszólag a szokott képlet van: menj, fiam, találj új otthont és minden jót! Itt viszont egész más az üzenet, amivel a Krypton útnak indította utolsó fiát. Gyarmatosítani küldték, sokkal inkább Invincible stílusban, mint a megszokott Föld védelmezője szerepkörben. Igaz, kell hozzá egy Lex Luthor is, hogy ez kiderüljön. De már maga ez, Krypton és az ottaniak átértelmezése, ez egy nagy dolog és tök jó, hogy meglépték.
Aztán, az Igazság Bandája. Pedig nagyon tartottam tőlük és iszonyat viszolyogtatónak találom Guy Gardner, vagyis Nathan Fillion szőkeségét - nem véletlenül írtak rá poént is. De a csapat működik, színfolt és jó volt az is, amikor mutatták, mennyire másképp dolgoznak ők, mint Superman. Az egyik a cél közben bármit lerombol, és a gonoszt gond nélkül dobja a halálba, a másik meg mindenkit, még a mókust is menti az utcáról. Vannak jópofa egysorosaik és képviselnek egy keményebb vonalat, ami Supermanben nincs meg. Pl. a diktátor esete, akit Hawkgirl simám megreptet és nem csak egy kaktusszal ismerteti össze.
Ennek a filmnek az is összejött, hogy visszaadjon valamit Lex Luthor zsenijéből. Bárhogy ragozzuk is, ő az ember, aki legyőzte Supermant, ha nem is végleg. Igen, megvannak a maga dolgai, de egy zseni. Nem véletlenül számít annyira a környezet. Van olyan DC verzum is, ahol pl. Superman a sztálinista világban nőtt fel. Ott Lex lett az USA elnöke, oldalán Lois-zal és mentették a világot. Itt az irigység a fő rugója, de sokkal stílusosabban és hihetőbben, mint volt a másik verzió. Mondjuk, nekem Eisenberg verziójában is volt, ami tetszett, de ez egy kiforrottabb, kevésbé Bill Gates Luthor. Itt csak azért generál egy háborút, hogy indokot gyártson Superman levadászására.
Aztán, nagy kutyabolond vagyok. Vagyis, kimaradhatatlan, hogy említsem, mennyire jó volt Krypto is a vásznon. Ahogy a robotokkal megbeszélik, hogy mennyire neveletlen az a kutya... Amikor Lexet kapta el, az kb. olyan volt, mint amikor Hulk csapkodta Lokit. De szép az állat, jó humorforrás a kutya és remek segítőtárs, amikor arra volt szükség. Szeretjük Kryptót!
Alapvetően a látvány is jó. Ami fura, arra biztos, hogy tettek be valami poént. És itt még nem szálltak el annyira, ez sokkal vállalhatóbb és nem éreztem erőltetettnek, mint amit tegnap emlegettem a Peacemaker kapcsán. Ez vicces, ahol kell dráma és nem túl elvadult, miközben látni, mire ment el a pénz és látványos, jópofa.
Ok, csak egy nem. Amit vissza fogok sírni az előző érából - a Superman-jelmez. Ok, értem, visszatérünk a képregényeket jobban idéző alkathoz. De az a kisgatya... Komolyan azt értékeltem a legjobban abban, ha Superman össze volt verve vagy nagyon koszos volt, hogy szinte nem is látszott, mi van derék alatt. Egyszerűen rémes. Még jó, hogy a kutya nem kapott bugyit. Na, az lett volna csak rosszabb. Amennyit láttam Karából, az ő szettje sokkal jobban tűnik.
Mi van még? Szereposztás. Nekem eddig bejön. Corenswet ezzel építi a nevét, rá szépen rá lehet húzni a szerepet. Szépen meg is van a sötét haj, nagy kék szem kombó, ami itt előírás. Clark Kentnek azzal a hajjal borzalmas, de szerencsére nem is próbálkoznak azzal, hogy Clarkként és ne Supermanként nézzük. Brosnahan színre lépését is nagyon üdvözlöm. Az utóbbi évek legjobb Lois-a. Az Igazság Ligája kapcsán pl. el nem hittem volna, hogy Superman, aki mellett ott van Wonder Woman, hazajárna Amy Adams Loisához. Brosnahan ellenben hozza azt, amiért elhiszi az ember, hogy Superman szereti. Okos, szembeszáll vele is, belevaló és nem néz ki 10 évvel öregebbnek, mint a filmbél párja. Bírom én Adamst, de Loisnak elhibázottnak találtam mindig is a szerződtetését. Hoult már szinte túljátssza Luthort, de ezzel aláhúzta az érzelmi töltetét. A zsenis monológ, vagy amikor kvázi videójátékként püföli Supermant, azok ültek. De a Banda és a többiek is, lehetne sorolgatni, hogy sokkal jobban osztottak szerepet, mint az előző DC filmekben.
Meglepem vele magam, mert tartottam ettől a filmtől, de nagyon jó szórakozásnak találtam. Lássuk be, olyan szuperhősfilmhez, mint a Bale Batman-trilógia, kell egy Christopher Nolan is. Azt se a DC, se a Marvelverzum nem tudja hozni. De ezt a látványos, poénos szórakoztatást igen. Tudom értékelni és szeretni ezt is.
Végül, még egy gondolat. Mielőtt jönne Supergirl filmen, rájöttem, hogy egy DC film mégiscsak kimaradt. Még nem láttam a Kravent. Nem mintha ide köze lenne, de mégiscsak az univerzum. Ha kicsit jobban behoztam magam a Marvel filmekkel, pótlom majd azt is. Addig meg nézem majd a Békeharcos agyament kalandjait.