Csak nem közeledik az évadzárás? A House of the Dragon (s03e07) sok-sok fontos eseményt hozott el nekünk, amik már mind mutathatnak a végére és a választ, miért a zöldek nyerik a polgárháborút. Rhaenyra szétesése és a nem megfelelő emberekben bízása. Ormund ármányai és a belső körben talált árulója. Aegon, aki visszaszerezte azt, ami a hatalmát leginkább adta - a sárkányát. Hozzá talán tanult is annyit a saját nyomorán, hogy jobb ember legyen, mint korábban volt. A végére volt ugyan sárkánytűz, de nem is Sunfyre megjelenése volt a legszórakoztatóbb. Az ármányok sokasodása. Igen, láttuk a végén, mire képes egy sárkány. De sok minden máson is múlik, ki nyeri a háborút. Különben Rhaenyra kapcsán egyre sűrűbben jut eszembe Daeny is. Ő is nyerhetett volna és mindketten a maguk őrületének köszönhetik, hogy nem királynők, hanem halottak lettek. Arra nem is tudok mit írni, hogy hiába az utolsó csata meg hasonlókkal lett reklámozva, lesz egy 4. évad és az lesz a vége. Értem, egy rész alatt nem lehet mindent elmesélni, de azért nincs annyi ebben a történetben hogy ilyen hosszan elnyújtsák. Mindegy, ez egy jó rlsz volt.

Még egy kis tipródás és szappan az All American (s08e05) heti részében. Itt egy családi vacsorát igyekeztek megtartani, de kb. annyit sikerült elérni, hogy még élesebbek legyenek a szerelmi és egyéb drámák. Az állás miatt Jordanék között van feszültség, az Amina szerelmi szálak már kb. az összes fiatal életét felforgatják. Azt se hittem volna, de Coop lesz a legjobban az évadban? Mert nem csak ebben a részben érződött az, hogy ő végre a helyén van, ha Amina be is szólogat neki. Megjegyzem, újfent csak saját magukat koppintják. Most éppen a szerkezettel - megint előre néztünk kicsit a bemutató napjára, hogy aztán visszalépjünk ide. Jaj de nagyon nem kívánom a béna konfliktust, meg a végére beleerőszakolt nagy happy endet, amit sejtek a végére.

Pedig már azt hittem, végre azt kezdem el nézni a Silo (s03e06) kapcsán, amire a regény miatt vártam. A kijutást. A tervet, amivel a mérget kiiktatják. A rész első felét bírtam is: tárgyaltak, terveztek és mentek előre az események. Camille aztán majd jól keresztbe tesz nekik és visszamegyünk az unalmas útirányba, de most próbálok legalább a kevés eredménynek örülni. Hogy van egy kreatív mag a silóban, akik végre mozgolódhattak. Nem csak emlékezni próbált a főszereplő. Jó, a szappan persze elmaradhatatlan kellék. Knoxék gyerekétől kezdve - ami különben nem is tudom, hogyan lehetséges. Szabályozott a szaporodás, csak a lottónyertesekből szedik ki a chipet és lesznek termékenyek pár hónapig. Igen, az előző évadokban ez volt már téma. - Camille beszólásainak a férjén és az öregek csipkelődéséig a rejtőzködés alatt. A múlt idősíkja továbbra is felesleges és időhúzó. Az a legrosszabb az egész évadban. Tényleg elérük oda, hogy lassan az intro lesz a kedvencem és nem saját jogon. A nosztalgia miatt - emlékeztet egy másik sorozatra robotokkal, fekete kalapossal és vadnyugattal.

Egyszer volt, hol nem volt, jó pár évvel korábban Az ördög Pradát visel. Sikerkönyvből, sztár szereposztással és jókora siker lett. Annyira, hogy a regénynek több folytatása is született. Rámondanám, hogy kicsit Bridget Jones utánérzet, csak éppen itt nem készültek sorra a filmek, mint Bridget esetében történt.

Eddig. Mert most már a Prada is megkapta a folytatást. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy nem Weisberger regényei alapján. A karaktereit felhasználják és vitték tovább, de egészen más életet és történetet adtak nekik, mint az eredeti szerző. Ezt egyszerre találom örömtelinek is, meg nem is. Attól függ igazából, melyik szereplőt nézem. Andy sokkal jobban járt a filmmel. Szimpatikusabb, adnak neki egy jó életutat és mondhatni, összejön itt végre neki minden. Meglesz az állomállás, barátokat kap és a végére a szerelmi élete is rendbe jön. Jelentős lesz és egy olyan közösség veszi körbe, amit lehet akár irigyelni is. Miranda esetében nincs túl nagy különbség - talán az, hogy itt továbbra is fontos szereplő, az eredeti folytatás nem sokat törődött vele. Viszont, Emily.

A regények között egy volt, amit tudtam értékelni. Emily saját regényt kapott, és nekem konkrétan az volt a kedvencem az eredeti könyvek között. Ez a film viszont kicsit sem hasonlít arra. Egészen más lett a szereplő magánélete, karrierje, mindene. Még csak nyomokban sem fedeztem fel benne azt, amit az eredetiben szerettem. Ez egy más sztori.

De el kellene engednem a könyveket, mert ez a filmre is igaz. EZ EGY MÁS SZTORI.

Belemehetünk, hogy mennyiben. De nem lényeg, inkább nézzük a cselekményt! A Runway a csőd szélén, Andy újságjának is annyi, így megint összetalálkoznak az életpályák. Andy visszamegy írni Mirandának, dolgoznak a magazin komolyabbá tételén és a cég megmentésén. Ebbe bevonják Emily-t is, akinek az aktuális barátja egy milliárdos. (A nő meg a Dior egyik fejese lett.) Lesznek áskálódások, barátságok és szerelmi szálak. Mindenkinek megvan a maga kis álma és a végére ez szinkronba is kerül a lehetőségekkel.

A gonosz Miranda felállás lényegében eltűnt. Még mindig kemény és megvan a híre, de annyira más a környezete és a szereplők felnőttek. Andy már csak barátkozna, Emily vetélkedne, de félelem? Emberi arcot kap, hogy mennyi mindent feláldozott Miranda a karrierjéért és kik az igazi társai. Nagyon szimpatikus pl. a férje, akit egyenesen Kenneth Branagh kelt életre és az egyik legszimpatikusabb, támogató alak a történetben, pedig sok lapot nem osztottak neki.

Valahogy pozitívabb az egésznek a légköre. A szereplők piszkálódnak egymással, de azt is valamiféle szeretet lengi be. Jól példázza ezt a film vége, amiben az 'áruló' bocsánatot kér és lepacsiznak, hogy a jövőben sokkal jobb barátok lesznek és nem veszítik el egymást. Végig meg is van benne az a fajta sors- és munkaközösség, ami már mondhatni családi is. És annyira más, mint az első rész. Még akkor is, ha mint említettem, azt igyekeztek a forgatókönyvírók belevenni, hogy beszólogatnak egymásnak és kritizálnak, de már nincs olyan éle semmi ilyesminek.

Felmerült bennem az is, hogy melyik divatos mondanivalót szövik bele. Az egyik, a nyomtatott sajtó haldoklása. Megéli Andy és a Runway is. Azt ugyan még sikerül itt megmenteni, de bizony kérdőjeles, meddig és mennyire kapnak szabad kezet a későbbiekben. Ez a szál különben furcsa is, mert a Runway divatlap. Egész egyszerűen fura, ahogy Andy vinni akarja a komoly témákat és arculatot váltani. Azt még érteném, hogy igényesebb, tartalmasabb igyekszik lenni, de hogy áll össze a koncepció? Ismétlem, az divatlap.

A másik a feminizmus. Ez is női film lett. A főszereplők nők. A vezető pozíciókban mindenütt nők vannak. Szerencsétlen Tucci/Nigel az egyetlen erőteljesebb férfi karakter benne, de ő is elmenne tiszteletbeli nőnek, ha arra nem is esküdnék meg, hogy LMBTQ szereplőt írtak belőle. Divatmániás és ő Andy mellett a 'barátnő', akivel mindent meg tud beszélni. Az egyetlen rangban levő, gazdag férfi benne Benii Barnes, akit meg konkrétan idiótának mutatnak be és poénkodnak rajta. Nem is értettem, Theroux miért játszotta el, annyira karikatúra az egész figura és bemutatás a vezető beosztású, de narcisztikus és buta férfiaknak.

De ok, le is írhatom. Igazából nem sok vizet zavart a cselekmény. Van neki, de nem jelentős. Egy kis vállalati intrika és barátnős csipkelődés. Viszont, nézni nagyon van mit. A divat körül forog és a színészek szebbnél szebb helyeken, látványosabbnál látványosabb szettekben parádézhatnak. Csak a ruhákért, belső helyszínekért meg lehet nézni.

Erre rájön a bitang erős stáblista. Minden lényegesen színész visszajött és ők mindig sztárok. Blunt talán, sőt biztosan, jobban is, mint az első rész idején. De a projelt státuszát mutatja az is, mennyien vállaltak benne cameo szerepet. Lady Gagától kezdve Donatella Versacén át Marc Jacobs és modellek, zenészek sora. A ruhák, a színészek, az egésznek a hangulata guilty pleasure és eye candy.

Nem mernék esküdni rá, hogy különösebben tartam vagy érdem van benne, de a szememnek jó szórakozás volt. Ez egy stílusbemutató, egy modern csajos film. Kicsit a Szex és New York hangulatával, csak itt nem a Szex a plusz elem, hanem a divat és lapkiadás, karrier.

Ezt is halogattam egy ideje. Sőt. Most azt gondolom, azt is megvárhattam volna, amíg kijön a következő évad. Nem csak ezzel a pár sorral, de a sorozatot se kellett volna néznem addig. Noha megszokhattam volna már, hogy milyen évadvégeket írnak, de ez...

A Vox Machina új kalandot kapott, és ez még csak a nyitány. Annyira, hogy az évad teljes első fele el is megy arra, hogy megnézzük, ki mit csinál és össze kell szedni a csapatot. Már, akit mernek, mert Scanlan helyett kapnak egy magát hősnek képzelő gazdag feltaláló félét, aki egy robottal mászkál. És már ott bajom volt, hogy a kapott happy end mennyire nem az igazából senkinek sem. Vex játssza Percy oldalán a lady-t, de este azért még kimenne vadászni, míg a férje - mert titokban az esküvő már megvolt - egy mágikus gömb kikapcsolásán ügyködik. Különben nekik van meg leginkább a happy end. Pike olyan boldogtalan, mindenért morog, hogy nézni is rossz. Vax és Keyleth a lány próbáit csinálják, és ők is jól lehetnének, ha a kór lassan nem végezne a férfival. Ez az alap és megint el kell menni egy gonosz nyomában, akit bezártak korábban. Most kitörne, és nem csak kitörne, istenné is lenne.

Keresnek fegyvert, gyötrődnek és veszekednek, míg eljön a végén a nagy csata. Nincs se több rész, se bővebb cselekmény. 12 rövid rész, és kb. 5-6 az összeállásig. Ismételni tudom magam: meg kellett volna várnom az 5. évadot is. Annyira bevezetés az egész...

Bár a sorozat több karakterét megszerettem korábban, most többek miatt morgolódtam. Ki nem állhattam, ahogy Vax belesimul az áldozat szerepbe. A legőszintébb és drámai rész volt, amikor Percy folyamatos bocsánatkérése közepette kitör belőle, hogy nem akar még meghalni. De a legrosszabb Pike, aki kb. mindent magába zár, egyre mérgesebb és keserűbb. Meg is lett a következménye. Hiába állnak össze, olyan törött és fájdalmas majdnem mindenki. Hiányzik a csapat kohézió. A másik sorozatban, a Kilenceknél ez jobban működik akkor is, ha ott tényleg eredettörténet van és éppen csak összeálltak.

Pedig különben szépen építkeznek. Bővítik a világot, jobban belemegyünk mágiába és istenekkel kapcsolatos történetekbe. Azon is csavarnak egyet, hogy mennyire nem elég egy legendás fegyver ahhoz, hogy minden szép és jó legyen. Ez kicsit bemutat a küldetéses világmentéseknek, a legendás fegyverrel és a hős önfeláldozásával együtt. Érdekes meg innen lesz, hogy akkor most mit lehet csinálni. Azt nem is említve, hogy éppen a kedvenc szereplőmet kellett az új istennek példastatuálásból kivégezni.

A grafikára is igaz. Látványosak a csaták és nőttek a varázsképességek is. Sok helyszín, új szereplők és ismerős motívumok többféle újrahasznosítása is volt. Még mindig nem az a tipikusan szép sorozat, de abszolút nézhető és vállalható.

Sötétedett a sorozat világa, innen reménytelenebb a mostani harcuk is. Most még csak tippelni sem akarok, innen mit találnak ki. Majd megnézem. Bár azt hiszem, előbb jön a Nine. Akkor azt nézem előbb.

Láttam én már olyan filmet, ahol a vidéken levő párocska bilincset is igénybe véve romantikázott, aztán jött a horror. Csak ott Stephen Kind adta az alapötletet, és a szívrohamban meghalt férj után ott maradt az ágyhoz bilincselt asszony, miközben egy elvadult, éhes kutya bejutott a házba.

Ok, ez nem az a film. Sajnos. Abban semmi humor nem volt, de valahogy mégis dinamikusabb és jobban fekszik, mint ez az erőltetett, kínos, nem is tudom, mi. Elvben romantikus komédia. Csak éppen egyiket sem mondanám rá. Romantikus? Amikor arról szól az egész, hogy a srác csak szexet akart, már azt sem, míg a lány azt hitte, megtalálta a nagy Őt? Azt meg nem tudom komédiának értékelni, hogy a lány azért tartja az ágyhoz bilincselve az exét, hátha meggondolja magát és rájön, mégiscsak szerelmesek egymásba. Az ágyhoz bilincselve. Palackba pisilve. Persze. Attól tartok, Iris nem hallott még a Stockholm-szindrómáról vagy annak jobb kivitelezéséről.

Vagyis, alapvetően az volt vele a bajom, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. Nem vicces. Nem tartalmas. Romantikusnak meg végképp nem mondanám. Talán csak azt találtam benne viccesnek, amikor Iris barátai is beugranak meglepni a párt, rájönnek mi van és a két lányban az is felmerül, hogy ennek semmiképpen nem lesz jó vége, mi lenne, ha Isaac örökre eltűnne? Kenny, a barátnő párja meg Isaac-et igyekszik nyugtatni, hogy ki ugyan nem meri szabadítani, de azt megígéri, azt nem engedi meg a lányoknak, hogy kinyírják. Ennyi. Lehet sejteni, milyen ez az egész, ha ez a legviccesebb része.

Valahol érzem, hogy a modern párkapcsolatoknak és a Tinder-világnak akar bemutatni, de hogyan meg miért? Azért, ahogy ez a pár összejött? Vagy az, hogy mennyire mást akar a férfi és a nő? De még az is lehet, amit Iris felrótt a férfinak. Hogy kedves vele és ezzel elhitette akaratán kívül, hogy ez több annál, hogy néha összefekszenek. Valahogy nem érzem velősnek vagy odavágósnak. Inkább csak kínos az egész.

Valamiképpen sikerül lezárni, talán még az a legőszintébb az egészben. Elköszönnek egymástól, tőlünk is és tanulságot mondani se tudnék. Nem is akarok. Nem tudom, színházba jobban működne-e, azt el tudnám képzelni. Végül is, meg lehetne csinálni úgy, hogy a ház két szobája lefedjen mindent. Egy nappali meg a háló, ahova a fiú meg lesz bilincselve.

Nem látványfilm, a színészeknek kell eladni.  Meg talán a helyzet abszurditásának kellett volna, de azt nekem lehetetlenné teszi, hogy nagyon messze van tőlem a film humora. Pedig gyanítom, tényleg komédiának kellene nézni, már csak Viswanathan miatt is. Komédián kívül másban még nem láttam. De a színészek sem adják el. Lerman egyszerűen semmilyen. Gordon már jobb, de kínszenvedés ránézni. Lehet, nagyon megszoktam a Mackó üzemeltetői között más hajszínnel, mert itt folyamatosan az jutott eszembe, hogy mennyire nem önmaga. (Pedig fotók alapján gyanítom, hogy igazából ebben hasonlít jobban magára.)

Nem jönnek be nekem ezek a modern romantikus komédiák vagy drámák. Rövid időn belül ez a második, amin nagyon fogom a fejem. Mindegy, ezt is gyorsan radírozom az agyamból.

Mivel olvastam a regényt, amiből készült a film, biztos voltam benne, hogy a filmet is meg fogom nézni. A regény kapcsán az egyik fő benyomásom az volt, hogy fizikai cselekménye alig van. Inkább érzésekről és gyászról szólt. Nem pont az a típus, amit szeretnék, de úgy működött.

Viszont, hogy lesz film abból, hogy az anya félti a gyerekét? Az anya gyászolja a gyerekét? Pláne, hogy annyit láttam előzetesen, hogy ez egy 2 órás dráma. Bevallom, az érdekelt legjobban a filmben - hiába Buckley díja -, hogy miképpen fognak kitölteni 2 órát? Az nagyon nem filmes, hogy a szereplő monológot mondjon az érzéseiről és a fájdalmáról.

A válasz a kibővítés. A film sokkal nagyobb anyagot dolgoz fel, mint ami  a regényidőben szerepelt. William és Agnes megismerkedése és a kapcsolatuk is több helyet, időt kap. Majd a házasság is - kifejezetten téma, hogy Agnes miképpen támogatta a férjét és a fivére bevonásával hogyan sikerült elérnie, hogy William Londonba mehessen és próbáljon meg ott alkotni, magának lenni. Tényleg van benne egy szerelmi történet és a film tényleg, végig el tudta hitetni, hogy ez a két ember a távolság, a korkülönbség és minden ellenére összetartozik és kitartanak egymás mellett. Annyira más ez a Shakespeare családi kép attól, amit pl. a Szerelmes Shakespeare mutatott, hogy az már önmagában megnézette.

Annak ellenére, hogy a cím és a vége is azt emeli ki, hogy a szerző miképpen gyászolta a fiát és írta belőle a Hamletet, ez inkább a nő története. William csak mellékszereplő. A lényeg az, hogy Agnest miképpen határozza meg a hite és a babonái. Milyen védelmező anya és mennyire összetöri, amikor Hamnet meghal. A filmben annyira nem, de a regényben komolyan ott volt az önvád is. Itt is szóba kerül különben - annyira attól félt, hogy a lánya gyenge, betegségre hajlamos, meghalhat, hogy amikor pl. a lány beteg lett, eszébe sem jutott, hogy a fiára is figyelni kellene. Hamnet szépen lefeküdt a testvére mellé aludni, elkapta a betegséget és ő halt bele. A nő meg ott marad egy halott gyerekkel és Buckley nagyon tudta is hozni azt a sok mindent. Fájdalmat, dühöt, őrjöngést és könnyeket, egy-egy ponton közönyt. Ez a filmben a nagy, az anyai érzés és egy nő kálváriája.

De amiért a film és a regény elkészült? Az a zárás és mégiscsak a Hamlet. Hogy az apa mit csinált a gyásszal. Látjuk, ahogy betanítja. Elmondja ő is a nagy monológot. Magyarázva van, mi miért kerül bele. Ahogy a fiával kapcsolatos emlékeit beleteszi. Nem elegáns, de magyarázó és működik, ahogy a darab megnézésekor maga Agnes ismer fel dolgokat, a férje gyászfolyamatából vagy a dráma mögöttes érzelmeiből.

Nem lett cselekménydús a film sem, de a regényhez képest több mindent mutat és megtöltötték. Szépen meg van csinálva és az angol reneszánsz színeivel, mágiáival is megvan benne. De nem csak a hangulatok - vidék és város ellentéte, az egésznek a kinézete is működik. Sokkal hétköznapibb, de ezzel hitelesebb, mint a már emlegetett másik Shakespeare-film. Különben érdekes, nem? Abban is a nő kapott Oscart, nem Will. Különben vannak olyan jelenetei, amikre tudnám mondani, hogy retinába ég. Amikor a színpadra felnyúlnak a haldokló Hamlethez? Az pont olyan.

A szereposztás elsőre érdekesnek tűnt, de megnézve már nincs vele problémám. Nem is Buckley, neki nagyon jól állt Agnes. Az érzelmek sokasága, az erős fiatal nő - tényleg el lehetett hinni, hogy egy fiatalabb, tanult férfi beleszeret és szembemegy érte a családdal. Mescal volt látatlanban a kakukktojás. Nem tehetek rőla, még mindig az ugrik be róla, hogy milyen cingár gladiátor volt és Maximus páncéljának lötyögnie kellett volna rajta. Nem hogy diadalt arasson... Hát, jobban áll neki az önsajnálatban senyvedő, önkínzó drámaíró, mint a Római Birodalom örököse, az biztos.

Korrekt adaptáció, érdemben nyúltak hozzá. Belső, női film, szerintem nagyon sok mindent meg tudott mutatni a nőről, mint szeretőről, feleségről, anyáról. De akkor is, azért a fűszer a Hamlet. Mert az a darab bizony sláger párszáz éve és ezt is eladták vele.

Mostanában szerintem ez volt a legviccesebb ifjúsági, iskolás sorozat, amit láttam. A sima ismertető alapján még csak arra sem számítottam, hogy különösebben tetszeni fog, ehhez képest meg több részét megnéztem duplán, annyira jól szórakoztam rajta.

Miről is szól a történet? Az alap, hogy van egy 16-17 éves kamaszlány, Seong-ah. Ő csak normális akar lenni, iskolába járni, egyetemre menni. Ehhez képest szegényem látja a szellemeket és titokban sámánként dolgozik. Az egyik nap egy nagymama érkezik, aki az unokájának kér segítséget, akit ver a balsors. A belépő Gyeon-woo a lány szemében fejjel lefelé érkezik, ami azt jelenti, hogy három héten belül meghal. A fiú helyes is, kedves is - ha a sámánokkal bizalmatlan is. A lány meg akarja menteni. Másnap meg jön a sokk, amikor kiderül, ki az új osztálytársa. Tipp? Igen, Gyeon-woo, aki különben országos íjászbajnok és legalább annyira ismerik erről, mint az őt kísérő balszerencsés eseményekről.

A sorozatban az egyik jó, hogy mennyire változatos. Az első pár részben Seong-ah az egyetlen barátjával a fiú nyomában van, hogy megvédje a szellemektől, akik éppen rá akarnak támadni. Még ebben is bőven van változatosság: látunk bébit, öngyilkosságba kergetőt, mániás gyújtogatót is. De a sorozat folyton változik és 2-3 részenként jön egy olyan fordulat, ami változtat a felálláson. Egy védőistenét vesztett sámán teremteni akar egy gonosz istent, és naná, hogy ezen a környéken. Az utolsó áldozatnak vajon kit szán?

Kibontja az osztálytársak történetét és nagyon aranyos a két főszereplő közé épített szál is. Az is meglepett, hogy nem is csak ezt a 3 hetet látjuk. A történet majd ugrani kezd, és ha jól számolom, 3 évet fognak nekünk elmesélni. Ebben lesz szellemvadászat, olimpiai selejtező, katonaság. Lesz szereplő, aki meghal. Lesznek humoros elemek, drámák. Annyira változatos az egész, hogy kicsit sem lehet kitalálni, mi jön még.

Lehet nézni románcnak, iskolai történetnek, fantasy-nak, komédiának is. Szépen hozza a koreai, másabb világszemléletet és társadalmi normákat is. Nem is állítom, hogy mindent logikusan össze tudtam volna rakni belőle. Azt még értem, hogy 20 évesen az egyik fiú, aki nem ment egyetemre, megkezdte a kötelező sorkatonai szolgálatot. Az is ok, hogy az okosak egyetemre mentek. De pl. mit csinált Gyeon-woo? A lakása, autója, stb. alapján ő egész jól él. Igaz, azt is mutatják, hogy nyeri sorra az aranyakat, szóval, őt még el tudom képzelni hivatásos sportolónak. De Seong-ah? Simán eltűnhet harmadéven és az iskola meg sem kérdezi, miért nem érettségizett le? Még csak elvárásnak sem tűnt az egész sorozatban, hogy járjanak középiskolába. A lány nevelőanyja sokkal szívesebben vette volna, ha a lány a sámán hivatásra koncentrál és legfeljebb magántanulóként akar iskolába járni.

De lehet nézni ruhákat, stílusokat vagy magát a sámánizmust is. Jót mosolyogtam azon, hogy amiben szintén sámánt láttam, az is dorama volt. Abban a mobilt fertőzte a szellem és az egyik kamasz sámán nővére igyekezett segíteni a csapatnak.

Sok a helyszín, sok a szereplő (megint megvan a babafaktor, szép embereket tesznek meg főszereplőnek) és mozgalmas, színes az egész. Még akkor is van benne könnyedség és valami feelgood érzet, amikor komoly drámákat ad át. Mert pl. a másik sámán, Yeom-hwa története is kemény, de a fiú előélete is.

Természetesen megint megvannak a mókás, túljátszott mellékszereplők. A Virágsámán, rá szavakat is nehéz találni. De itt jól működnek és talán csak kétszer fordult meg az egész alatt a fejemben, hogy már azért sok volt ez belőlük.

Nekem ez most jól esett, és simán újranézhetőnek is mondanám. Már ismétlem magam, de tényleg annyi minden történik benne, annyi zsánert egybe tudott olvasztani, hogy nem csak elsőre változatos és érdekes, humoros.

Van az a gagyi, ami annyira rossz, hogy az már valahol jó és szórakoztató is. Ez a film is erre törekedhetett? Akár az is lehetne, de van egy rossz hírem. Még ez sem jött össze. Egész egyszerűen csak rossz és szórakoztatónak sem mondanám.

Pedig azért nem harapnám le a történet fejét, hogy mennyire lopott ötlettel dolgozik. Az Öngyilkos Osztag alapjait használja, csak itt a főszereplő azért a titkos kémügynökségek béna embereit kéri maga mellé, mert abban bízik, hogy durván elbuknak és hagyják majd egyedül dolgozni. Csak éppen nem így alakul a történet. Ahogy az Öngyilkos Osztag, a nélkülözhetők is megkapják majd a saját küldetéseket és státuszt.

Az sem maradt meg érdemben, hogy mi is a feladat. Ok, azért ez így túlzás. Egy programot keresnek, ami átveszi a rendszerek felett az irányítást és pl. egész városokban lehet vele áramszünetet csinálni vagy ennél is durvábbakat. A főszereplő, Drew volt az egyik tervezője és ezért is hozzák vissza a szervezetbe. Ő meg toborozza a gagyi társakat: a sofőr és katona, aki annyira gyáva, hogy pl. előbb elhajt, mint ahogy a csapata elhagyná a helyszínt. A kommandós, aki annyira forrófejű, hogy amikor begőzöl, csak megy előre és mindent szétcsap maga körül, abszolút fel nem mérve az esélyeket és így rendszeresen veszít is. Gloria meg a helyi Vörös Veréb, csak itt Furulyásnak hívják és mindenki röhög rajta a CIA-nál, FBI-nál, hogy csábítással dolgozik. Még csak értelme sincs, miért ilyen típusú emberekkel eredne egy hacker nyomába, de hagyjuk is. Nem is fontos.

Kicsit szerencsétlenkednek, összeszoknak és megoldják az ügyet. Ennyi. Nagyon egyszerű, lineáris és buta. Nem derül ki, ki miért olyan, amilyen. Maximum annyi, hogy Drew is első körben Gloria csábítása miatt bukott le és elég kettős érzelmei is vannak - haragszik is érte, de mégiscsak az első szerelme volt a nő, vonzódik is hozzá. Hála égnek, legalább szerelmi szálat nem bontottak ki jobban belőle. Azt se tudták normálisan kezelni, amit így kaptak belőle.

Az akciójelenetek tévések és azok is olcsók. A helyszíneken is látni, hogy kis pénzből összehoztak valamit és semmi több. Nem mintha erre az ötletre és forgatókönyvre megérte volna több befektetés. Simán csak olyan gáz a kinézete, mint maga a sztori is.

A legjobb része még a színészei. Meg is lepődtem, hogy többeket felismertem. Nem is értettem, minek írtak alá egy ilyen tömegkatasztrófába. Megjegyzem, még annak is megágyaznak benne, hogy esetleg folytatása legyen. Nem csak a hacker lép le az újabb programmal, de a csapat is együtt maradhat. De hála égnek, úgy tudom, legalább folytatása nem lett. Nem kell senkinek tovább ezzel égetnie magát.

Konklúzió: hamar el kell felejteni az egészet.

Bár a nagy képet tekintve nem sokat haladtunk, azért annál több történés volt a House of the Dragon (s03e06) heti részében, hogy tölteléknek nevezzem. Kaptunk több csatát, halt meg kiemelt mellékszereplő és többen is célirányosan küldetésre indulnak. Mondjuk, Aemond és Alys kapcsolatának alakulása nagyon nem szimpatikus, de eleve egy olyan fiatalemberről van szó, aki múltkor az anyját méregette úgy, hogy a 'vérfertőzés' vészjel sugárzott felőle. Szóval, nem lesz vele problémája, hogy a nő az anyjának néz ki. Azért nem a magánéleti szálak, az összecsapások adták el nekem a részt. A merénylet Ormundék ellen, vagy Daemon nyomozása a várbéli gyilkos után. A háború tehát nem halad, de legalább cselekményt kaptunk.

Sajnos, süllyedünk megint az értelmetlen szappan felé az All American (s08e03-04) során. A kezdés jobb volt, de térnek vissza a régi, ismétlődő és agybajos szálak. Vagyis, Amina megint kavarja a többiek szerelmi életében a problémákat. Most már nem is csak egy háromszög van miatta, noha az elejétől KJ mellett kellett volna kikötnie, de csak elhúzták, ki se akarok számolni, hány évadra. Mondjuk, a közös tánc a magániskolásokkal tetszett, de ahova kifutott a jelenet... Komolyan, ennyire önismétlődőnek kell lenni? Ugyanez a csók mizéria volt, amikor még Layla - Spencer - Liv háromszöggel dolgozott a sorozat. A tánc is, Oliviának is volt egy nagyon hasonló jelenete, csak akkor Spencer nem kezdett táncba, hála égnek. Elnézem, kellemesen szappanos a sorozat, de bántó, mennyire nincs új ötlet csak újrahasznosítás. És a szereplők útja is... Layla éppen az előző évad végére szónokolt arról, hogy még nem akar gyereket. Most meg? Komolyan el lett hintve, hogy változott a prioritás. Nem egészen egy év alatt! De azon is merengtem, hogy Jordan/Michael Evans Behling nem csak a szakáll miatt néz ki rondábban, furán. Olyan, mintha fel lenne puffadva. Hízott? Nem mintha ez lenne benne a legfontosabb, de sajnálatosan a nyitány kezdeti jó érzése gyorsan kopik.

A Silo (s03e05) viszont szállította az első olyan részt az évadban, amit érdemes volt leforgatni és megnézni. Visszanéző rész volt, amiben Robert szemszögéből néztük vissza az eltelt időszakot. Kaptunk egy rejtett játszmát, egy okosabb összeesküvést a rendszer ellen és a szereplőket is szépen összeterelték. Naná, hogy a korunkba tett múltbéli kitérő továbbra is semmit se ér és pocsék, de legalább a silóban úgy éreztem, hogy végre történik valami és végre elindulhat, aminek korábban kellett volna. Kimondanak igazságokat, kezdhetnek tervezni és visszakanyarodhatunk oda, hogy a szereplők kijussanak a silóból és megértsék, mi történt a világgal. Ez volt az első rész, ami elhitette velem, hogy ebben az évadban sikerül is zárni mindent és tartunk a vége felé. Bernard visszahozása is jó ötlet, alig várom már, hogy Bernard - Robert - Lukas összedugja a fejét, belőlük többet kinézek, mint Juliette puszta makacsságából. Most sem látványsorozat, de a más szempontú átnézése az eddigieknek eladta és működött. Végre megint várhatom a következő részt.

Szépen kerültem mindent, ami előzetesen e film körül kirobbant. Így utólag azért pár dolgot meghallgattam, az unokatestvérem is feldobott pár dolgot és nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Innen visszanézve olyan érzés, mintha a filmet nem is látta volna még senki, de belekötöttek mindenbe, ami kapcsolatos volt vele minden előzetes igazi tudás nélkül. A bevételeit látva megérte, sokan megnéztük moziban.

Hol is kellene kezdeni? A homéroszi eposzokig menjek vissza? Olvastam mindkettőt, láttam már nem egy feldolgozást is. A kettő együtt szépen leképezi, hogyan változott meg az emberiség és a magukról alkotott kép a két eposz között. Az elsőben az emberek istenek játékszerei. Csak eljátsszák a szerepet, amit kapnak és nincs igazi lehetőségük dönteni, maguknak lenni. A hős Akhilleusz, a  legnagyobb harcos. Aki a hírnévért hal. A második Odüsszeusz története, aki ésszel él és nem nyers erővel/gyorsasággal. Ő az, aki maga veszi kézbe a sorsát, az istenekkel is képes dacolni. Új érték van: az ész az erő helyett. A hübriszt is legyőzi és Homérosz hazavezeti, ha békét különben nem kap a mitológiától sem. A történelem lecke meg szépen hozzáteszi, hogy a trójai háború oka igazából nem egy nő volt, hanem a gazdasági érdek. Trója kereskedelmi ereje és hatalma kellett a görög városállamoknak. Az Odüsszeia kalandjai alapján meg fel lehet térképezni, mit ismertek a görög hajósok a Földközi-tengerből és mit milyen történettel párosítottak össze.

És most jött Nolan, aki újraértelmezte az egészet. Abszolút más a felfogás és ő aztán nem a találékony embert fogja ünnepelni a fizikai erő ellenében. Sőt. Odüsszeusz harcosnak is tökéletes - ahogy íjazik, vagy elég megnézni, amit a kérők ellen lenyom a film végén. Ezek után nagyon megnéztem volna egy Nolan-féle Akhilleuszt is, mert ha ezt tudta a csatatéren az ész, mit csinálhatott a korszak szuperkatonája? És ugyan visszaugrunk Trójába és a háborúba a filmmel, de Akhilleusz nincs a szereplők között. Még az alvilági jelenetben sem. (Megjegyzem, az eredetiben visszajött. Sőt, volt egy monológja arról, hogy rosszul döntött. Soha nem kellett volna Trójába mennie és a hírnévért halnia, az élet többet ért volna.) De, amire ki akartam lyukadni Nolan hozzátett egy egészen más jelentésréteget a történethez és az ókori mese a mi korunk tragédiájává lett.

Nem akarom az egészet lelőni, de a filmben folyamatosan téma Ithakán vagy éppen Spártában is, hogy idegen és kegyetlen hajós népek jönnek, akik tönkreteszik a kultúrájuk, véget vetnek a koruknak. A végére meg fogjuk tudni, kik voltak ezek. És ez egy olyan elem, ami mindennel szembe megy, ami homéroszi. Mi lesz a hősökből?

Nolan meg tudta csinálni ugyanazt, amit az Oppenheimer végén. Mondjuk, azt depresszívebbnek éreztem egy fokkal. Itt azért kapunk egy kis reményt a végén. Ha írás nem is, dalok azért fennmaradnak. Ha el is bukunk, azért jöhet még szebb kor. Itt az elkerülhetetlen vég, de aztán valami jobbnak a kezdete a zárszó és nem a nukleáris robbanások, amelyek végiggyűrűznek a bolygón. De a hatás, az üzenet, az ugyanaz. Az emberiség arra termett, hogy lerombolja az emberséget, aztán el is pusztítsa magát. Nem először gondolkodom azon, hogy sötét Nolan világképe, de a helyzet különben az, hogy abszolút azt mondja, amit én is igaznak hiszek. Az emberiség össz szinten káros egy faj és nem képes legyőzni magát. Belénk van kódolva a saját bukásunk, ami önmagunk.

Odüsszeuszt ennek fényében értelmezi újra. Mit jelent neki a hazatérés. Mert nem az a téma, hogy ne szeretné a feleségét, a hazáját vagy a fiát. Ő az a gondolkodó ember, aki Trója pusztulásakor meglátta egy korszak végét. És most szépen ide fogok hozni egy másik klasszikust. Isteni törvények, amiket ember nem szeghet meg. A holtakat el kell temetni. Az Antigoné drámája, hogy Antigoné eltemeti a bátyját, aki a trónért a szülővárosára támadt és a testvérével megölték egymást. Akit árulónak gondoltak és ezért nem járt neki a temetés. Antigoné eleget tesz az isteni törvénynek, belehal, de övé az erkölcsi győzelem. (Ebből talán az is érthető, miért van több szereplő megveszve azért, hogy temessék el a holtakat és miért olyan mérgesek Odüsszeusz elesett, temetést nem kapott katonái.) Nolan is hozott egy isteni törvényt, a vendégjogot. Azzal pedig lefedett mindent, ami kultúra, kereskedelem, diplomácia, ész. És ezt veszik semmibe, ezt rombolják le Trójával együtt - a saját emberségüket is. Odüsszeusz itt nem a hős, aki el van telve magától. Itt ő a szenvedő ember, aki tudja, hogy lerombolta mindazt, amit szeretett és ami jó volt a világban. Össze lehet szépen szedni ennek a darabjait a történetben végig - hányszor, kik veszik semmibe a vendégjogot és ölnek. Vagy azt, amit majd a szirének daláról mond. Olyan szépen elmondja azzal is, mit tettek és miért kell vezekelnie.

Tetszett az is, ahogy a film az isteneket mellőzi. Közben emlegetik őket, de nem teremnek a semmiből a vásznon és nem folyásolják be az eseményeket. Athéné sem Athéné igazán, szerintem. Benne is sokkal inkább láttam a lekiismeret-furdalást, mindannak a jelképét, amit megöltek Trójával. Nem véletlenül nem segít, csak passzívan feltűnik és mond olyasmiket, amivel semmit nem segít. Tiszta felesleges az egész karakter. Kivéve, ha ő Odüsszeusz eleven bűntudata, ami felzabálja. Akire ráhúzott mindent - egy trójai fiatal lány, akit éppen akkor fejeztek le, amikor Athéné szobrát. Ahogy a düh és vér éjjelén megölték az isteni törvényeket is.

Hozzá van nyúlva az eredetihez, pl. a kalandokban is. Sose rosszabbat. Egyes dolgok kimaradtak, lett összevont elem benne. De így is működik és a lényeg benne van. Pláne, ha azt a képet nézem, amit a végére bontanak ki. de mint említettem, itt messze nem az ész emberét és a kalandok túlélését ünnepeljük.

Látvány. El kell engedni, hogy ezt bárki is történelmi filmként nézze. Ez fantasy. Emiatt lehet a látvány- és kosztümvilága olyan, amilyen. Láttam már arról képsort, hogy pl. görög gálya helyett viking módi, ahogy hőseink hajóznak. De érdekel ez most engem különben? Nem. Roppant jól nézett ki, amikor vitorlát bontottak, otthagyták a görög sereget és nekiindultak a másik útvonalon. A mi korunk az, amikor már nem is számolom, hányadik évad GoT-sorozatot nézzük. Mit szólnánk, ha eredetinek néznének ki? Kétlem, hogy tetszene. Meg komolyan, eredetiséget számon kérni a történettől, amiben szirének, küklopszok, boszorkányok vannak? Ugyan már!

Nekem ez vitte a szereposztást is. Fantasy és nem autentikus görög. Így aztán abszolút nem tudott érdekelni, hogy Odüsszeusz legénységben indiai, vagy éppen kínai kinézetű harcos is helyett kapott. Vagy szegény Lupita Nyongo, aki kapott már éppen eleget Szép Helénáért.

Ha már a szereposztás, nekem az sokkal kiugróbb, hogy milyen sztárdömping volt benne. És mennyien visszatérő színészek Nolan korábbi filmjeiből. Jött vissza időügynök, a Macskanő, vagy éppen álomépítész. Nekem nincs azzal bajom, ha sok egy filmben a sztár, de itt kis mellékszerepekben is olyan színészek vannak, hogy az már túlzásnak érződik. Pláne, hogy nem a karakterek a lényeg. A látvány és az üzenet inkább. Ennek ellenére korrektek, sőt, kifejezetten jóalakítások is vannak benne. Matt Damon nagyon komolyan viszi a vállán. Meglepő, de szerintem remek lett Samatha Morton Kirkéje. Bernthal hozott egy harcos Menelaoszt, akiben látni a királyt, nem csak a bátyja csicskáját. De remek volt Leguizamo, Tom Holland is produkált egy szerethető herceget és lehetne még sorolni. És ki ne hagyjam Argost. A szívem megszakadt, amikor a kérők a szemétre dobták. Mondjuk, kutya téren szívtörő a film, de ez a saját agybajom. A kérők már csak azért megilllették, amit kaptak, amit a tanyán műveltek. Emberekkel, de ebekkel is.

A látvány, ismétlem magam, de ebben a vonatkozásban is áll: fantasy filmmé. Az ellenségek, csaták, a mágia. Az erdei csata? Az kb. olyan, mintha középkori lovagokkal hadakoznának a szereplők. Amit a küklopsz barlangjában is lenyomnak - még csak mangaként olvastam Attack on Titant, de most tudom, milyen lenne élőszereplősen. Zseniális képek vannak benne, néha egészen művészi vagy egyedi megoldások. Amit a sziréndallal is megjátszott a film... És igen, persze, mindenbe bele lehet kötni. Tényleg, a film nyomja a jeleneteket és nem enged megállni, gyászolni, semmit. Egy érzelmet se élünk meg igazán, rohanunk. De abban is látom a célt. Mint mondtam, nem az emberek és egyes sorsok a lényeg.

Ami még megragadott különben, az a film Agamemnon ábrázolása. Már a Dunkirk eljátszott azzal, hogy nem is láttunk benne németet. Itt ugyan megjelennek az ellenfelek, ténylegesen harcolnak, de van-e arcuk? Olyan szinten vannak sokan embertelenítve és csak maszkok vagy páncélok, hogy beugrottak a csak hallható németek, de a 300-ból a Halhatatlanok is, hiszen nekik is a 'maszk' volt az arcuk. De, Agamemnon volt az alapgondolat. Kb. olyan érzést keltett bennem, mintha Szauron mászkálna a frontvonalon. A sötét aura, ahogy hátulról látjuk, meg az a horror sisak is. Komolyan meglepődtem, amikor az Alvilágban megszólalt. Hú, mondom, ilyet is tudsz? Simán eladható lettél volna eddig háborús démonúrnak. De különben ez is érdekes, izgalmas benne. Az arcok hiánya.

Kapunk hozzá egy komoly soundtracket is. Nyugtalanító tud lenni. Néha fájdalmas és lírai egyszerre. Én különben is szívesen hallgatom simán a filmzenéket - ez is lesz műsoron nálam, de biztosan nem este. Ennek nyugtalanító dallamai vannak.

És azt hiszem, itt lövöm le magam. Látványos, szórakoztató, egyrészt egy mai és popcorn fantasy menet. Másrészt, korüzenet. Igen, szerintem is megyünk odafelé, hogy minden véget ér. Csak mi nem Tróját, egyenesen a bolygót égetjük fel.