Visszatért Colter is, a Tracker (s04e01) folytatja a heti ügyeket. Nyitásban hoztak is egy tipikus epizódot, ami jól összefoglalja, hogy miért lehet szeretni ezt a sorozatot, ugyanakkor melyik a gyengeségei. Az eset különben nem volt rossz a körítés miatt: egy özvegy családapa eltűnt és a 15 éves fia, miközben vigyázott a kisöccsére, módot talált rá, hogy Colter elvállalja az esetet. Ez is tipikus különben: a gyerekek esete a saját családját juttatta eszébe, és már az elején fogadtam volna, hogy pénzt  sem fogad el a végén. A jó, hogy azért volt egy kis csavar is és nyomozás, akció megosztottan töltötte ki az epizódot. A rossz meg a gyorsasága. A segítők által villámgyorsan adott kész válaszok, ahogy Colter kvázi Supermanként mindenen át tud gázolni. Leszedi a fél orosz maffiát, meg hasonlók. Egyelőre az átívelést még nem látom benne, de majd szerintem jön az is. Ez meg, ahogy írtam is, egy tipikus rész, hogy aki most belenéz, eldönthesse, ez az ő műfaja-e. Mert a sorozat ezt tudja.

Vendégszereplővel és humorral támadt RJ Decker (s02e04). Egy halászversenyen keresett hősünk csalókat és az apjába botlott, aki nem elég, hogy elhagyta a családját a válás után, de a kispályás átverések és gagyi cuccok mestere is egyben. Miből látszik különben, hogy ez a sorozat a krimi mellett családi is? Mert RJ ad sokadik esélyt az apjának, aki most élni is tud vele. Együtt oldják meg az esetet. Ahogy meg lenni szokott, ez kriminek is korrekten össze van rakva. Fordulattal, nem összecsapva és levezetve. Itt is gyors minden, de valahogy mégis hitelesebb, mint a fenti Tracker esetében. Most humor is akadt és nem csak az apa miatt. Jókat lehetett mosolyogni az összeesküvés-hívőkön.

Amiről nem is akarok bőven írni. A Chicago Fire/Med (s15/12e02) kapcsán még mindig az a legnagyobb kérdésem, amin legjobban megakadt a szemem, hogy miért nem frissítenek. Olyan szinten öregnek néznek ki sokan, hogy pláne a tűzoltók esetében már nem hiszem el, hogy pl. Moutch teljesíteni tudja azt a fizikai erőnlétet, ami ott elvárás. Pedig mindketten vannak olyan családi részek, amiket akár szerethetnék is. A Fire-ban aranyos a tűzoltó-pornó kapcsán Moutch bíztatása, meg ahogy most dublőrt kerestek neki. A Medben meg olyan szinten igyekeznek összetartani, hogy most éppen Sharon visszatértéért szenvelegnek többen. Nagy mentés, nagy műtét, vagy valami emlékezetes most sincs. Csak a szappan mindkettőben.

Most nem várom meg az egész évadot, el nem tudtam képzelni, mi lesz a VisionQuest (s01e01-02) története, így elkezdtem. Szerintem marad is heti nézős. Az alap az lenne, hogy az újjáépített Vízió beszerezte Stark összes MI-ját és velük együtt elrejtőzött. Próbálja az embereket megérteni és nem csak ismerni a korábbi Vízió életté, emlékeit, hanem érezni is hozzá. A problémát majd az okozza, hogy egy mesteri bérgyilkos/megtaláló lesz felbérelve, hogy kapja el. Mivel Vízió nehéz dió, Paladin más sebezhető pontot keres. Ő fog belebotlani Tommy-ba, pontosabban a fiúba, akiben Tommy lelke is tovább él. Vízió meg az MI biztatásra a fejében elindul megmenteni a fiút. Egyelőre még kérdések sora maradt vissza: ki akarja a robotot és miért? Mire képes az a sok MI Vízió fejében? Az apa - fiú kapoccsal is lehet még játszani, pláne, hogy Billy is él, ha itt még nem is került elő. Lesz családegyesítés? Az biztos, hogy ránézésre pénzt pakoltak ebbe a sorozatba. A képességek, a kinézetek, az akciók. Robbantanak, repülnek, átalakulnak, van itt minden. Érdekel is, mire lyukadnak ki, én biztosan nézem tovább is. Legfeljebb azért félek kicsit, mert a Tommy-t játszó színész queer és félő, hogy belőle is kihoznak majd egy olyan LMBTQ figurát, mint Billy-ből. Nagyon nem tudom díjazni, hogy a Marvel is ennyire Netflix-kompatibilis kezd lenni. Igaz, náluk vannak nagyon jó színészek is. Bettany is jó a szerepben, de a kedvencem különben James Spader, mint Ultron. Roppant jól állnak neki a sötétebb karakterek és itt gonoszkodhat, miközben nem is teljesen elvetemült. Majd kiderül, merre halad ez si tovább.

A Chicago sorozatok mellett a Georgie&Mandy (s04e02), amivel nem is tudom, miért kínzom magam. A történet megint gagyi volt: Mandy érdekesebb eseteket akar, miközben a főnöke rámutat, hogy ahhoz ő buta liba. Nem így kimondva, de ez a lényeg. Az sem segít, hogy a jó pár évvel fiatalabb férjét viszi el magukkal vacsorázni, aki meg jó kiakad, mert az anyját látni randizni ugyanott. Annyira nem sikerül viccesre ez a sorozat, hogy az nekem már fáj. A családi értékeke is egyre lejjebb vannak benne. Plusz, a túzoltóokhoz hasonlóan itt is egyre inkább zavar, mennyire beleöregedett ebbe a sorozatba már szinte mindenki. Mandy a legdurvábban, de most az apját is elnéztem, hogy mennyivel idősebbnek tűnik, mint a tavalyi évadban.

Ilyen rész is volt már az Elsbeth (s04e02) történetében, de tény, hogy kevesebb. Bontották a szokásos felállást és nem az lett a gyilkos, akire egészen addig mutattak. Igaz, minimális előkészítés erre is volt, hiszen azon már a legelején megakadt a szemem, ahogy az utolsó szó jogán a színpadi sikerszerző arra kérte a barátját, hogy segítse tovább a fiát. Egyszerűen gyanús volt, hogy nem nevezi a nevén. Elsbeth meg jött és kiderített mindent, a családi titkokat is. Azt mondjuk nem tudom, a rendőrségi megszorításokkal és intézkedésekkel mire akarnak kilyukadni, de majd az is kiderül. Színházas, könnyed, szokott is kis rész volt a fentebb említett csavarral.

A MobLand (s02e04) is fixen hozza, amit tud. Harry tart egyben mindent és nem is érti az ember, miért nem ő a főnök már régen. Mindenki más csak szerencsétlenkedik meg elront dolgokat. Mondjuk, most Conrad kezd tisztába jönni a felesége dolgaival, ott még lehet valami. Alakulnak az ármányok és a heti gyilkolásokat is megkapjuk. Legyen az Conrad bebolondulása komoly fegyverzettel, vagy Harry ravaszabb módszere, amivel a rendőrségnél levő spionját hallgattatta el, miután rájött, hogy a férfi lebukott. Elhangzott egy mondat is, ami nagyon megütötte a fülem . Conrad magyarázta Harry lányának, hogy milyen ember az apja. Ő is a töréseket emlegette, amiket a Kate-nek bedolgozó rendőr is, amivel meg akarják törni a férfit. Azt mondjuk megnézném, Harry kedves neje mit szólna, ha a férje szembesítené azzal, ki szedte fel, de nem hiszem, hogy Harry bármit is mond neki. Majd kiderül. Még mindig szenvedek a számomra értelmezhetetlen döntésektől benne, de ha azt elengedem, akkor nagyon érzem több nagy leszámolás előkészítését, így most csak hátradőlök és várom a konfliktusok berobbanását.

A Forsyte család (s02e05-06) évadzárója kapcsán leginkább ismételgetni tudnám magam. Nagyon látványos, mutatós kosztümös szappanopera. Több konfliktust dűlőre vittek, de direkt úgy, hogy simán szórakozhassanak vele a 3. évadban is. Pl. Frances és Jo meg tudnak bocsátani egymásnak és újra barátivá tenni a kapcsolatukat, de egyelőre maradnak a házasság külön fedél mellett megoldásnál. Így a férfi gyászolhatja az elvesztett szerelmét, nevelheti a gyerekeit, miközben a család visszafogadja őket és már az ikrek is Forsyte-örökösek. Ugyanakkor Frances és a gazdag özvegy történetét is lehet folytatni. A kosztümöket a szokottnál is jobban ki lehetne emelni és ebben a két részben nagyon szépen kerültek egymás mellé a tettek és következmények. Fordult a helyzet is: Jo családja kezdte rosszul az évadot, de ők a boldogabbak és valahogy egészségesebbek a végére a gyász ellenére is. Bulváros, szórakoztató. Ismétlem magam, de ez igényes kosztümös szappan, aminek szeretettel várom a folytatását is.

Nem titok, hogy nekem bejönnek a katasztrófafilmek vagy éppen azok, amelyekben állatok veszélyeztetik az embereket. Örök kedvenc a Cápa, de elnézem, ha dinoszauruszok térnek vissza vadászni vagy pókok kezdenek öldöklésbe és tudnám bőven folytatni a sort. A Kraken is illene ide, csak éppen ezt nem tartom jó filmnek.

Az első problémám rögtön az vele, hogy olyan érzés volt nézni, mintha egy epizód már lement volna a sorozatból, később kapcsolódtam volna be és lenne egy csomó utalás, amit egyszerűen nem értek. A történet szerint a környezetvédő Johanna hosszú idő után tér haza Norvégiába, a szülőföldjére, ahol a helyi fjordon nagyobb szabású szerződést kötnének haltenyészetre. De az egyedi módszerrel valami baj van.

Mire a nő megfejti, hogy milyen technikával és hogyan éltek vissza, már a nagy baj. A partra vonzották az óriás octopust, a Krakent a címből, aki meg is kezdi szépen az előlények felzabálását. Emberek is nagyon szívesen felvesz a menüre, ahogy azt lehet is sejteni.

A Cápát sem véletlenül emlegettem fel, mert a két filmben van egy közös vonás. Az emberi kapzsiság, a nevében történt visszaélés, ami majd sokak életét veszélybe sodorja. Itt le kellene állítani a mélyvízi sugárzást, ami bevonzza a Krakent. Csak éppen a halak addig tűnnek tökéletesnek, amíg megy, így az igazgató meneti, hiába figyelmeztetik. Mint a strandszezon a másik filmben.

Azt még különben díjazni is tudnám, hogy az egésznek a mélyére milyen üzenetet tettek be. Hogy a környezetre vigyázni kell és el sem tudjuk képzelni, hogy az ökoszisztéma, az élőlényekben milyen változást érhetünk el akaratlanul is, ami nagyon visszacsaphat. Benne van a környezetvédelem és felelősség üzenete. Ahogy az is, hogy az óceánok, a természetes vizeink milyen súllyal bírnak. Meséltem már David Attenborough filmjét az óceánról, ahogy a másik blogon a könyvet is bemutattam. Ami ott meg van fogalmazva, populárisan és 'szórakoztató filmbe' öntötten itt is megjelent.

Csak - az a sok hiány, amit nem értettem. Nem igazán derül ki, Johanna miért menekült el innen. Hogy szakított Erikkel, amikor a filmben az egyik legnyilvánvalóbb kapocs, hogy köztük még mindig van valami. Ahogy írtam, mintha lenne előzmény, amiről lemaradtunk.

Meg a vége, azt sem nevezném jónak. Az még hagyján, hogy a folytatásra miképpen hagyják nyitva az eseményeket, de amit a szereplőknek megírtak a végére... Hagyjuk is, mert csak idegesítem magam vele.

Nem mintha annyira a színészeket akarném kiemelni, mert nincsenek benne olyan karakterek, akiket különösebben meg lehetne jegyezni. Tipikusak. Nem rossz, de a pénz miatt rossz döntéseket hozó városi fejes. A hősnő szerelme, a történet jófiúja. A kamaszlány, aki meggondolatlan döntésekkel bajba sodorja magát. A szent és mártír főszereplő. Egysíkúak, ezzel lefedtem.

Még csak a látvány sem menti. A táj és a helyszín többet ért benne, mint a szörny. Igen, Spielberg gumicápája tudott ijesztőbb lenni, pedig mai szemmel rajta aztán nagyon látszik, hogy mű.

A kritikái különben közepesek és kb. arra a szintre tenném magam is. Az üzenete, egy-egy ötlete működik, de különben bőven maradt bennem hiányérzet vagy morgás miatta.

Adós vagyok még ennek a sorozatnak az eredetijének elolvasásával. Hiszen a Vörös királynő eredetileg egy spanyol bestseller és az első kötet nálunk is megjelent. Sajnos, eléggé visszatartó erőnek érzem, hogy trilógia és egy rész jelnet meg. Spanyolul meg teljesen biztos, hogy nem tudom elolvasni. Igaz, most kicsit visszatért a remény, hogy legalább sorozatban megnézhetem... Majd kiderül, még egy évadnak kellene hozzá lennie.

Mert ez bizony a második menet. Eltelt egy kis idő, Antonia próbál visszarázódni a mindennapjaiba. Nem mondhatnám, hogy nagy sikerrel. Meggyőződése, hogy az igazi ellenfele még odakint van. A gyógyszereket is egyre öncélúbban szedi és a főnöke aggódik is miatta. Amikor azonban egy vezető maffiózót megölnek és a terhes felesége nyom nélkül eltűnik, Gutierrezzel az oldalán kénytelen megint munkába állni.

Az évad trükkje, hogy látszólag a maffia ügyet igyekeznek megoldani. Van abban is éppen elég csavar - ki is volt a családban az ész? Miért olyan fontos a család kutyája? Miért üldözi őket a maffiavezér? Hogyan kapcsolódnak az eseten dolgozó nyomozók a bűnszervezethez? Ki az a titokzatos és halálos bérgyilkosnő, aki már végezhetett is volna velük, de mintha nem is igazán ellenük lenne? Ahhoz képest, hogy az egész évad csak pár rész, éppen elég kanyart bele tudtak tenni az esetbe.

Erre rájön, hogy a Fehér Király is a táblán van és teszi meg a maga lépéseit. Mentor szintjén hallani arról, hogy a Királynőket valaki sorra kiiktatja. Az évad végére erről is sokkal több kiderül és elérünk oda is, hogy Antonia szembenézhet az igazi ellenféllel. Csak éppen olyan nyitott vég mellett, hogy az alá is húzza, hogy kell lennie következő évadnak is. Ahogy említettem, regényből volt három.

Nem éppen látványsorozat, de azért igyekeztek akciót is pakolni bele, nem csak Antonia zsenialitását. A bárgyilkosnő kapott erősebb akció jeleneteket. A végére az egész csapat egy elég nagy lőpárbajba keveredik robbantásokkal egybekötve. A sok helyszín, az állandó haladása a cselekménynek különben is többet ért nekem, mintha lenne plusz kettő üldözés vagy verekedés. Antonia különleges világlátásának ábrázolása is érdekesebb volt számomra, mint lett volna két ökölpárbaj.

A két főszereplő közötti dinamika miatt is szívesen nézem. Olyan pozitív volt számomra, hogy semmi kémia közöttük, csak nagyon jó barátok. Törődnek egymással és Gutierrez nagyon érti a nőt és a mássága ellenére is ott tud neki lenni, változatos módokon segíti és nem csak a munkában. Emlékezetes páros, olyan kis extrákkal, mint a férfi nagy odafigyelése az öltözködésére - pedig nem egy modell alkat és mégis, ennyit tesz a ruha. Jól lehet kinézni.

Keuchkerian alakítása tetszett különben jobban - azt egyszerűen nehezen vette be az agyam, hogy Antonia amerikai gyökerekkel rendelkezik. Nagyon nem néz ki amerikai nőnek, annyira spanyolos a színésznő kinézete, hogy ezen fent is akadtam. Pedig, különben, nem hozza rosszul az esze miatt antiszociális személyiséget.

Még egy, aztán elengedtem. Kriminek szerettem, jó a nyomozás és az átívelés is. Csak a magánéleti szál, az fájt. Az első évadban nagyon drukkoltam, hogy kapjanak egy kisebb csodát és Antonia férje épüljön fel. Nos, ebben az évadban eldőlt a sorsa és bár értem, miért ez történt és ez miképpen mutatja Antonia lelki fejlődését, azért még sajnáltam.

Most kezdhetek várni, hogy lesz-e 3. évad. Ha lesz, megnézem és akkor talán a regényre is rá bírom szánni magam. Tényleg nem lenne rossz el is olvasni.

Vannak klasszikus zenék, amelyet mindenki ismer. Egész egyszerűen annyi helyen használják, annyira közismertek, hogy még annak is meglesz a dallama, aki kifejezetten klasszikus zene ellenes. Mozart és az ő Requiemje, a Török induló. Wagner és A valkűrok lovaglása. Meg ott van természetesen az a dallam is, amelyről a film szól. Ravel és az ő Bolerója.

A filmben elhangzik, hogy a világ valamely részán biztosan szól valahol a Bolero. Ami nekem emlékezetes, az a legutóbbi műkorcsolya VB, ahol az egyik top férfi korcsolyázó próbálkozott a kűrben ezzel a darabbal. Ott fejtegették, hogy azért merész vállalás, mert már annyian és annyiféleképpen megcsinálták, hogy kérdés, lehet-e még újat mutatni erre a zenére. Megjegyzem, ebben a filmben is kapunk párszor ízelítőt, ki és mit készítette erre a darabra. A keretben ott van, mivé lett. A film meg elmeséli, hogyan lett és mi volt rá az első tánc.

A film. Bevallom, én nem úgy terveztem nézni, hogy minden a Bolero benne. Sokkal inkább Maurice Ravel életrajzi filmre készültem és kissé csalódott is vagyok, hogy ezt csak részben kaptam meg. A film arra az időszakra koncentrál, amikor ez a darab megszületett. Az utóéletéből is kapunk kiragadott részeket, de alapvetően azt nézzük meg, mi az a Bolero és Ida Rubinstein milyen bordélytáncot lejtett rá balett címkével. Megjegyzem, azért nem egy túlfűtött, erotikus táncot kell elképzelni, rá kell érteni, hogy milyen korban járunk és nem ma. Más az ingerküszöb és a merész alatt értendő.

Ami a film érdekessége, hogy a zene és Ravel személyisége között húztak egy elég éles válaszvonalat. Ravel komoly, gépies, a tökéletesség megszállottja. Merev. A Bolero viszont szenvedélyes és nem véletlen, hogy a filmben nem egy szereplő rá fog csodálkozni, hogy ilyen zene hogyan jöhetett egy ilyen szerzőtől. És ezt szépen bele is pakolták, mi inspirálta és hogyan érintette, mivé lett a műve. Hogy mást ne mondjak, egyszerre átok és áldás. Úgymond a zenei mennybe ment a Boleróval. Addig tehetségesnek tartották, de valami hiányzott belőle és nem volt áttörés. Onnantól mindenki ismerte és szerette, de egyetlen darabért. A Boleróért.

Pontosan ki is érezni a filmből, hogy miképpen lehetett volna ez valami nagyon belső, kemény dráma. Mégis, mekkora belső feszültséget okozhat az, ha az a darabod, amit nem is igazán szeretsz, ami annyira nem te vagy, meghozza a világhírt? Ha semmi más nem ér a nyomába sem, hiába dolgozol több mindenen? De ott van a magánéletének agybaja is. A szerelmi élete is egy katasztrófa volt, ha rövid akarok lenni. A filmben egyszer nem mondtam volna, hogy Ravel boldog lett volna.

Kosztümös, megidéz egy korszakot és igazából nem tudok belekötni. Azt szépen megjelenítették, hogyan született a darab, milyen inspirációból. A színészek is igyekeztek.

Mégis... Annyira hiányzott még valami hozzá. Hogy tényleg húsig marjon és súlya legyen. Elnézem, tanulok is belőle valamit a zeneszerzőről, de nem ment mélyre. A zsánerben nálam az Amadeus az etalon és ez sajnos nagyon mögötte kullog a sorban.

Azt azért megjegyzem, hogy beugrott még egy film, amiben jó Bolero feldolgozást hallottam. A Moulin Rouge! is azzal zárt anno. De ok, azt nem vitatja senki és semmi, hogy Ravel ezzel olyan klasszikust alkotott, ami megszületése óta nagyon él.

A dél-koreai sorozatokban az egyik, ami meg tudott fogni, hogy gyakran mennyire más gondolkodás és mindennapi élet jelenik meg bennük, mint amit Európában megszokhattunk. Fura is, hogy most éppen ez a mássága az, amiért nem tudtam mit kezdeni a sorozattal. Vagy inkább a megoldásával, a végével.

Megjegyzem hamar, 3 részt adni kell neki, hogy felfogjuk, mit is nézünk igazán. Van egy magányosan élő, a lakásából ki sem lépő író, Moon-jae. Mire észbe kap, a lakásból kilakoltatják, nincs hozzáférése a pénzéhez és hivatalosan már nem is ő Moon-jae. Mintha lenne egy hasonmása, aki mindenéből kiforgatta. Bizonyítania kellene, hogy ő az igazi és a másik Moon-jae az imposztor. De hogyan? Korábban jelentős összeggel átvert egy alvilági figurát, de most No-ja az egyetlen, akihez fordulhat.

A sorozat meg jól húzza az ember agyát, hogy mi történt és miért. Ahogy a dorama szokta, pár részenként van egy éles váltás és gyakran a zsánert is, a szereplőket is máshogy kell nézni, mint addig. Itt a sorozat vége, a megoldás az, ami annyira szokatlan és húzza az agyam, hogy morogni is képes vagyok miatta. A végére kiderül, ki vert át kit és ki az igazi imposztor. És nem esik jól, nem áll helyre a rend és kb. úgy éreztem, hogy mindenki megszívta. de azt is írhatnám, hogy ezért és ilyen bosszúért szerintem nem érte meg halni is.

Előre szaladtam. A fő benyomásom, hogy mennyire nem tetszett a vége. De ez különben is egy fura, különös hangulatú sorozat. Nehezíti, hogy a főszereplőket még csak kedvelni se tudtam. Az egyik egy alvilági figura, aki igazából nem egy démoni alak, de az etikustól vagy a társadalom építő tagjává válásától is messze van. A másik meg Moon-jae, akit annál jobban lehet rühellni, minél jobban megismerjük. Pedig a nyitánytól őt látjuk áldozatnak, de nekem ezzel együtt is olyan... irritáló volt, hogy kicsit sem tudtam szorítani neki, hogy visszaszerezze, amit elvettek tőle. Pláne, hogy a hasonmás sokkal jobb Moon-jae olt, mint ő valaha is. Ő egy... nem is tudom, milyen szavakat kellene társítanom hozzá. Az álszent biztos ott lenne. Meg - milyen is az, aki nagyra tartja magát érdemtelenül? Gőgös? Mert az is jöhet a listára. Jaj, de nagyon nem szerettem.

Van viszont egy olyan eleme a sorozatnak, amiért végignéztem. Ahogy a patkány mítoszát végig használják. Az annyira koreai, már az eredeti sztori is a körömevő rágcsálóról, aki emberré lett, hogy az megfogott. De ahogy ezt végig használják, ráhúzzák a személyiségtolvajlás témájára, az parádés. És még csavar is jár hozzá, vajon ki a történetben az igazi patkány? Avagy az idegen tollakkal ékeskedő kamu.

Sötét, nyomasztó a hangulata különben. Sok helyszín van, a szereplők végig mozgásban vannak és jut egy-egy akciójelenet féle is benne. De leginkább Ryu Yun-yeol, akit kiemelnék. Kettős szerepben, nagyon más alkatú karaktereket életre keltve. És mint említettem is már, annyira tenyérbemászó tud lenni! Ha direkt, akkor remekül hozta a karaktert.

Nem tudom azt írni rá, hogy tetszett. Érdekes volt. Más. De a vége és az igazág minden csalás mögött... Az nagyon nem esett most jól.

Sosem volt titok, hogy ha én egy mesefigurát utálok, akkor az a Minyonok akármelyike illetve mindegyike. Gru-t még csak bírnám, a kislányokat már kevésbé, de ezek a sárgaságok az agyamra mennek. És még csak nem is azért, mert a Minions nálunk ennyire félre lett hallva/fordítva. Nem lehet minden mesébe olyan jobb szójátékot kitalálni, mint a pribékák... Nem is tudom, ki a legutáltabb meseszereplőm. A minions vagy Micimackó? Igen, én nagyon rühellem azt a buta mackót!

Ok, elengedem, mert erről oldalakat bírnék írni, miért is megy az agyamra egyik is, másik is. Nézzük inkább a konkrét mesét!

Ami nem is illeszkedik a korábbi filmek közé, ez sokkal inkább egy rajongói film minionokkal a főszerepben. Még abban is látom a fricskát, hogy milyen szörnyek/gonoszok szolgálatába szegődnek, mielőtt kikötnek Hollywood mesterkélt világában. Előre be akartak mutatni Nolan Odüsszeuszának? Lenne egy elég erős tippem erre. Megint elkalandoztam. A lényeg, hogy a sárgaságoknak nem sikerül gazdát találni, viszont Hollywoodban felfigyelnek rájuk, sztárok lesznek egy időre, majd az Ének az esőben után szabadon a hangosfilm tönkreteszi őket. Rémlik, hogy beszélnek? Mondjuk úgy, hogy ők még reménytelenebbek, mint a szőkeség Gene Kelly oldalán. Hát főszereplőink saját filmet forgatnának, ehhez szörnyet is szereznek - és már benne is vagyunk egy Lovecraft-rémlátomásban. Igen, a szörnyek simán Cthulhu pajtásai lehetnének és maga a nagy szörny is minthe feltűnne.

Pedig én szeretem, amikor ilyen szinten utalások vannak és átdolgoznak klasszikusokat. Itt sem tudtam ellenállni annak, hogy miket fedezek fel benne és hogyan értelmezik újra akár a küklopszot vagy éppen Lovecraft másvilági szörnyeit. Még akkor is, ha a minion szereplők most is annyira... eszementek, hogy rondábbat ne írjak, hogy az számomra fizikai fájdalommal ér fel.

Komédia, a minyonok végig szerencsétlenkedik az egész mesét. Akinek eddig ez bejött, most sem fog csalódni. Egész egyszerűen ők nem fejlődnek, mindig ugyanolyanok. Most ki van emelve Ed, James és Henry, a mese nézése közben még meg is tudtam különböztetni őket, de különben nekem egybemosódnak. Annyira szeretnék szimpatikus vonást találni bennük, de képtelen vagyok. Én egész egyszerűen debilnek találom őket, ha ez a trió azért más is, mint a többi minion.

Eléggé magamra maradtam különben a figurák utálatával. Jók a kritikái, remek bevételei is vannak, úgyhogy lehet már most fogadni, hogy lesz következő rész vagy egy újabb Gru. Nagy valószínűséggel megnézni is megfogom, hogy még egy kicsit moroghassak, hogy mennyire rühellem ezeket a sárgákat. Most mit mondjak arra, ha a világot felfalnia karó szörnyeknek is inkább szorítok, mint nekik?

A sikert mutatja az is, hogy milyen hangokon szólalnak meg eredetiben a szereplők. Mozifilmként is ütős lenne ilyen színészekkel - olyan neveket sorolhatok, mint Christoph Waltz, Jeff Bridges, Jesse Eisenberg többek között. Különben a minyonok annyira gagyin beszélnek, hogy nekik mindegy, szinkron vagy angol eredeti. De a mellékszereplők miatt az angol is jü választás - csak nem gyerekkel.

Tudom, nem használom következetesen, hogy minyon vagy minion. Direkt is csinálom. Mert rühellem a magyarosított nevüket, de mivel őket is rühellem, a jobban passzoló minionnal visszafogottabb vagyok. És kitettem a pontot.

A végére is kitartott a Lanterns (s01e08) humorral is, meglepetéssel is, akcióval is. Mindenre megjön a válasz, rendezi a szereplők sorsát és még az is elképzelhető, innen hogyan lehet folytatni. Sajnos minden elejtett mondat spoiler lenne, mert itt aztán az egész meg lett töltve jelentős epizódokkal és igazságokkal. Így inkább azt emelném ki, hogy a cselekmény is okosan haladt, meg a néznivalót is megkaptuk hozzá. Voltak jó beszólások, drámai beszélgetések és meg lehetett lepődni. Ez a sorozat abszolút rendben volt, ha nem hetiben nézem, szerintem egy este/éjjel le is daráltam volna. Jó, még egy megjegyzés. Az roppant nagy ötlet benne, hogy a Lámpások mennyire... korrumpáltak és öncélúak. Nem simán elmesél egy DC történetet, de újraértelmező csavarral. Különben is szerettem ezt a sorozatot, de ez még egy pluszt tesz hozzá.

Olyan szinten meglepetés az RJ Decker (s02e03) is, hogy mégsem lesz átívelés Emi esete. RJ most elkezd nyomozni és a rész végére minden ki is derül a nő apjának meggyilkolásáról és el is lesz varrva minden. A felépítés a szokott, ahogy a segítő csapat is. Ha nem Emi esete lenne, simán a szokott résznek mondanám. Korrekt krimi, jó baráti hangulat és egy kis csavar a bűnügyben. Ez a sorozat kb. ezt tudja, és nem fogom bánni, ha inkább nyomoznak, mint romantikáznak.

A harmadik meglepetés a héten A Forsyte család (s02e04) folytatása. Nagyon az eredetiből akartam sakkozni, ha látom is, hogy nem ugyanaz másképp. Változtatnak a szereplőkön, cselekményen. Most először viszont jelentős eltérés van - Jo kapcsolatai kapcsán. Spoileres nem akarok lenni, de más hal meg, mint aki az eredetiben. Így teljesen új felállás lesz és nem is tudom, merre mennek innen tovább. Különben ugyanaz elmondható most is: pazar külcsín, szép színészek, a kosztümök és lakberendezés okán is simán nézhető. Még a szappanopera volta se nagyon zavar, ha azért egy-egy szereplőt találok benne, akinek nagyon várom, hogy egy rászakadó katasztrófa megakassza az életét. Jo nevelt lánya? Roppant érdekel, mit fog szólni,  ha kiderül, a vőlegénye miért is nem akar igazából megszökni vele vagy ágyba menni. Még pár rész van vissza, 3. évad is lesz, úgyhogy túlsok választ azért nem várok.

Jönnek vissza a heti nézős sorozatok is. A Chicago Fire/Med (s15/12e01) kapcsán igazából az a kérdés, minek nézem még ezeket. A Fire-ben legalább az előző évad utolsó tűzesetével kapcsolatban némi látványt próbáltak betenni, de különben katasztrófa volt az egész. Számítottam rá, hogy nem mernek senkit megölni, a helyette betett bénulás meg inkább bosszantó, mint drámai. Pláne, ha csodás gyógyulás is lesz a későbbiekben. A Med pedig simán mutatott egy munkanapot, amikor egy esküvőn lövöldöztek és ellátták a beérkező betegeket. Kissé The Pitt utánérzetem volt, csak ott hasonlót sokkal drámaibban és komolyabban vehetően tudtak hozni. A fő benyomásom különben a Chicago kapcsán az, hogy borzalmasan megöregedett mindenki. Elnéztem a színészeket és leginkább azon gondolkodtam, hogy az adott karakter miért nem nyugdíjas már. A Medben lennének fiatalabbak is, de ők is olyan leharcoltnak néztek ki... Lehangoló. A történet meg gyenge és műdráma különben.

Akció, stílusos feltűnések, kegyetlenség. A MobLand (s02e03) ilyen téren megint hozta a kötelezőket. Az új gonosz, aki átvenné a területet, hatásosan színre lépett. Az is ügyesen ki van találva, hogy több színtéren hogyan támadnak Harry ellen. Szerencsétlent előre sajnálom, nagyon fog fájni, ami jön. Mondjuk, a nejét nem fogom sajnálni, ha rájön, hogy az új pasija csak parancsból és Harry bántása miatt jött össze vele. Mindegy, elengedem, mert annak semmi értelme, ahogy mindenért a férjét okolja. A lánya ment el Eddie mellé bűnsegédnek és szeretőnek; amit mondott az alapján nincs is baja az apjával. Az anyja kapcsán inkább van fenntartása. Akkor miért csinál úgy, mintha Harry üldözte volna el a gyereket és minden az ő hibája lenne? Mindegy, várom a puffanását. Aztán dobja csak ki Harry is, nézzen szembe azzal, mire megy egyedül. Volt összecsapás, tárgyalás, határvonalak meghúzása. Bár azt fenntartom, hogy a status qou-t továbbra sem értem, hogy jön az első évadból, de csak a maffia-vonal és keménykedés működik így is.

Még egy sorozat és visszatérő, aminél az a fő kérdés, minek nézem. A Georgie&Mandy (s03e01) fő vonzereje számomra, hogy rövid egy rész. Kb. amíg kipakolok és munka után szusszanok egyet, le is csúszott egy rész. Igaz, ha maradunk ezen a vonalon, megint végigmorgom az évadot. A történet gagyi, humor nincs és az, hogy pár szereplőt bírok, már nem tudja megmenteni. Most ráadásként rájön, hogy mennyire ramatyul néz ki Mandy. De itt is látszani kezd a szereplőkön a több évad és nem tudom, meddig játszhatja a jó nőt, akit kb. az jellemez, hogy néz ki. A cselekmény meg az előző rész lezárása, amikor Georgie haragszik az anyjára, eltiltja a kislányától, de mindenki áthordja mégis, mert CeCe annyira kötődik a Nanájához. Gáz, ahogy volt.

Mivel a Lanterns a végére ért, lehet az Elsbeth (s04e01) visszatérése lesz a heti új kedvenc nézősöm. A nyitány profin hozta, amit ez a sorozat tud. A különleges főszereplőt, aki színes és feltűnő. Különc, de nagyon szerethető és nagyon törődik az emberekkel. Remek megfigyelő és egy-egy kis részletből rájön az igazságra, hogy aztán addig járjon vissza, míg bizonyítékra nem akad. (Columbo után szabadon.) Az esetet kezdettől ismerjük most is, még kis csavar sincs benne. De a hogyan az érdekes, mivel fogja meg Elsbeth a gyilkost. Ráadásul megint volt sztárvendég, a gyilkosunk egyúttal egy ismert énekesnő. Különben egy párterapeutát játszik, aki a szeretőjét gyilkolja meg. A rendőrség pedig egy nagy családként van jelen. Ugratják vagy segítik egymást, de összetartanak és összedolgoznak. Hangulatos, jó közösséggel. Továbbra is színes, vidám sorozat, krimi ellenére nagyon feelgood. Én ezért nézem, szeretem ezt a sorozatot és megkaptam most is az adagom.

Egy újabb példa, hogy a fesztiválfilmekkel nem tudok mit kezdeni. Ok, ez így túlzás, egy-egy kivétel akad, de a legtöbben vannak olyan elemek, amelyek taszítanak, zavarnak és számomra értelmetlenek. Erre lesz példa a Beszélő trófeák is, és ehhez még csak amerikainak sem kellett lennie.

A történet különben nem indult rosszul. Adott egy túrázó, aki az öngyilkossággal kacérkodik. Mielőtt azonban elszánná magát vagy visszakozna, egy szörnyen meggyilkolt nő tetemére bukkan. Itt a gyilkos is és megindul a hajsza az erdőben. Szabadít ki egy másik áldozatot, de azzal is szembesülnie kell, hogy a gyilkos maga is rendőr, ráadásul elég magas rangban. Így aztán nincs sok esélye.

A film kettős - látjuk azt is, hogy a nyomozó mit ténykedik, de azt is, hogy Ádám miképpen igyekszik menekülni és bizonyítani az igazát. Erre aztán ráépülnek majd más emlékek - Ádám, súlyos betegen és kórházi ágyban. Egy nagy szerelem, aminek fájdalmas vége lesz. Ahogy ezekből egyre többet látunk, egyre inkább összemosódnak a dolgok és nem lehet tudni, hogy mi a valóság.

Nem egy olyan elem van, amiből arra következtettem, hogy az egész erdei jelenet, a hajsza és a gyilkosságok csak Ádám fejében léteznek. Lehet, hogy az egész csak kivetítés az agydaganata mellett, amelybe beleszövi, hogy miképpen vetél el a kedvese és az ő haldoklása mellett beleszeret valaki másba. Nem véletlen, hogy éppen az a férfi lesz az erdőben az ellenfele, aki a kórházban elszerette a nőt.

De van más elméletem is. Hogy az már a purgatórium. Hogy az nem csak fikció, hanem egy folyamatosan ismétlődő harc kettejük között, és attól a másvilág, hogy nem tudják megtörni a kört. Halnak, visszatérnek és arra vannak ítéltetve, hogy egymásra vadásszanak a múlt okán.

De igazából? Azt nem árulja el semmi. Valahol tudom is értékelni, hogy ennyi teret kapunk és kialakíthatjuk a magunk véleményét, de azért nekem hiányoznak a válaszok. Legalább kicsit irányba állíthatna, hogy mi is, amit el akar mondani...

Sötét, nyomasztó és álomszerű. Del Toro filmjeit idézte fel bennem, csak éppen nála nem vagyok ennyire bajban azzal, hogy mi is az igazi cselekmény. Ahogy A faun labirintusa mesében mondja el a fasizmust... Nos, ilyesmit itt nem tapasztaltam, noha a képvilág - fantasy elemek nélkül is - azt a sötétséget és nyomasztást juttatta eszembe.

A színészeket is nagyon dicsérték különben, ahogy nézem most, miket írnak erről a filmről. Balogh János még díjat is nyert érte a spanyoloknál. Mivel a legtöbb szereplő idegesített, nekem nem megy a pozitív hozzáállás. Már észrevettem magamon, nekem valamiféle szimpátia vagy mély utálat kell, hogy rezonáljak ilyen téren. Itt viszont folyamatosan az kötötte le az agyam, hogy mi az igazság a történet mögött, mit is nézek igazából. Plusz, minden nő komolyan ellenszenves volt benne. Az a szex jelenet is, minek kellett? Sérültek, nem is ismerik egymást, halálosan üldözik őket és egy fura figura ágyában még vadulnak is? Ok, el is engedtem, mert annak se láttam semmi értelmét.

Talán ez lesz a végszó. Nekem nem jött össze, hogy mi is akart ez lenni. Rémálom, purgatórium, haldoklás? Ha nem nézem meg, ez az élmény nem hiányozna. Nem hiányzott most ez a nyomasztás nekem.