Meg sem próbálok neveket írni, jók lesznek a körülírások. Vagyis, még mindig nem mennek a koreai nevek, de bele sem kezdek. Örülök annak, hogy arcra meg tudom különböztetni a szereplőket és menet közben nem is zavar, hogy nem tudom a neveket.

Ebben a könnyed kis komédiában egy patchwork családot ismerhetünk meg. Van egy kislány, akinek a szülei elváltak. Az apja rendőr, és veszélyes bűnözőket kap el. Az anyja újra férjhez ment, ezúttal egy állatorvoshoz. Hamarosan kistestvére is születik. A két apa nincsen odáig egymásért, de háború sincs, simán elkerülik egymást. Amíg nem kell összedolgozniuk - az egyik elkapott bűnözőt az emberei ki akarják szabadítani, így megzsarolják a rendőrt: elrabolják és a kislányát és az exét. Ő meg az új férjjel lendül akcióba, hogy mindenkit kiszabadítsanak és a rosszfiú se kerüljön vissza az utcára.

Már annyi doramát nézek, hogy még filmen is simán megtalálom az elemeket, amelyekből építik a történeteiket. Első, a főszereplők átlagon felüliek és közel tökéletesek. Az egyes apa a tökéletes rendőr, nagy harcművész és imádja a lányát. A kettes a jóképű a csapatban, de ő is bátor, harcol is, meg annyira szerelmes és jó ember, hogy még az apatárssal is igencsak könnyen összebarátkoznak a végére.

A másik, hogy vannak a komikus mellékszereplők. Ezek egy része a segítő karakter - itt ilyen pl. a rendőr főnöke. Ő is oda meg vissza van a legjobb emberéért, és végig segíti, meg dícséri és inkább tűnik rajongónak, mint a felettesének. Egyetlen ponton inog meg kicsit, de akkor is pillanatok alatt visszavált a szerepkörébe. A másik az ellenfél - két banda csap össze a történetben, és az egyik bandavezér éppen most jött ki a börtönből. A tech -bűnözőkkel ellentétben ő még régi vágású bandafőnök és nem nagyon tud mit kezdeni az újakkal meg a technikával, ez a humor egyik forrása. A másik, meg hogy az újaknak fogalma sincs, ki ő és ez nem kicsit irritálja.

A koreai műsorok erősen korhatárosak szerelmi téren és ez most is igaz lesz. Az ex-férj körül ott az új nő, de még a sorok között is alig venni észre, hogy ott akad szerelmi szál. De általánosságban is, akár csók vagy bármi testi dolog, mintha nem lehetne kamera előtt. Ez ugyan elsősorban akció komédia és nem romantikus, de az egyesülő párok közé simán lehetne paravánt húzni. Itt még hagyján, de a romantikus műsoraikban ez kiugró.

A cselekmény szerencsére végig pörög és a szereplők átrohanják az egész filmet. Az akciójeleneteket korrekten összerakták és közben ott vannak a komikus helyzetek és mellékszereplők is. Amit egy tévés akciófilmben látványelemként lehet várni, egy kis üldözés vagy verekedés, ebben megvolt.

A színészek is szépen hozták a karakterüket. A komikus mellékszereplők esetében érzem a túlzásokat, de ez is olyasmi, ami jellemző a műfajra. A főszereplők visszafogottabbak, a mellékszereplők harsányak.

Nem az a kategória, amit újranéz az ember, de egyszer szórakoztató. Azon még agyalok, hogy amerikai filmként működne-e, de koreai háttérrel igen. Mondjuk, nem is hiszem, hogy készülne más verziója, így eleve minek is agyalok ezen? El is engedtem.

A helyzet az, hogy ez egy sikerkönyv-sorozat egyre sikeresebb feldolgozása. Már itt ki is írom, hogy be van rendelve a 3. évad is, úgyhogy tényleg jön majd a gyilkosság, de nem kezdem el előre a regény alapján sorra venni annak az eseményeit is. Annyit azért megjegyzek, hogy a regényekből ez, a 2. kötet volt a kedvencem.

Igaz, ez az évad nem csak a Jó kislányok, rossz viszonyok feldolgozása. Holly Jackson írt egy előzménytörténetet is a sorozatnak, amiben Pip fejében megszületik az ötlet, hogy ki kellene találnia, mi történt Sallel igazából. Az évad készítői ezt a kisregényt/novellát is feldolgozták, de időben változtattak rajta. Nem előzmény, hanem az első rész után történtek után játszódik és Pippa vitte magával Ravit is a játékba. A cselekmény egészét nézve különben nem releváns, ez a leginkább kihagyható az egészből, de így nem maradt ki a feldolgozásból az sem.

Majd rátérünk a tényleges cselekményre. A sorozat készítő jó érzékkel teremtették meg a folytonosságot. Ki lett emelve, hogy Max pere zajlik, mennyire érzékenyen érinti Pipet és mennyire erre figyel. Közben meg hogyan igyekszik nem újabb ügybe kezdeni és nem nyomozgatni. Hogy is mondják? Isten jókat nevet a terveinken? Pippa sem tudja tartani magát az elhatározásához. Az egyik barátja bátyja eltűnik és Pip meg lesz kérve, hogy keresse meg. Ráadásul Jamie tanúskodna Max ellen a tárgyaláson, így Pip számára is fontos lesz, hogy időben előkerüljön a fiatalember. (Igen, a sorozatban sokkal erősebb ez a vonal, mint a regényben.)

Újra indul a nyomozás és a lány már kap egy egész csapatot maga köré. A sorozat játszik azzal, hogy kivel miképpen alakul a kapcsolata. Ravi állandó és biztos támasz, de az a sok minden, amit Pippa képes előásni, képes a baráti kapcsolataiba feszültséget teremteni. Kapunk ebből is bőven, de nem vesz el a dinamikából. Eleve nem hosszú a sorozat, így elég tempósan jönnek a fordulatok és a felfedezések.

Bár mindig van valamiféle visszakapcsolás Max és az Andie Bell eset irányába is, Jamie egy egészen más történet és rejtély világába csöppent. Érdemes kezdettől figyelni, mert a sorozat megjátssza azt, hogy az elején elejtett, irrelevánsnak tűnő részletek és cselekményszál kiemelten fontos lesz a végére. Azért így sem hiszem, hogy kitalálható, legfeljebb egy-egy elem. Pl. az elég gyanús, hogy miben egyeznek meg azok, akiket egy kamuprofillal randira hívtak, többek között Jamie-t is. De hogy ezt miért fontos? Az kész sokk.

A sorozatban annyira nem erős a szál, hiszen kell hozzá a megoldás, de a könyvek miatt én érzékeny voltam az önbíráskodás témájára benne. Pippa is elkezdi azt az utat és a sorozatban van egy szereplő, aki hasonló helyzetben van és ő már meghozta a maga döntését. Maga a szituáció, az erkölcsi kérdés itt még csak éppen felmerül, de ez fontos lesz később és a 3. kötet ismeretében most a sorozatban pláne kerestem az ilyen részeket. És tényleg, a végére belevették, úgyhogy megvan a 3. évad iránya is.

Az első évad színészei mind jöttek vissza, és ez nem is lepett meg. Sikeres a sorozat, erős az alapanyag és jót ment ez az évad is. Stáblistát még nem láttam, de biztosra veszem, hogy nem cserélgetnek a 3. évadra sem. Emma Myers egyre szimpatikusabb a szerepben, és rutinosabbak, ügyesebbek a színészek is az egész évadban. Jól állt nekik az is, hogy ismeretlenebb arcokkal van tele és nem kötöm őket máshoz.

Még mindig nem látványsorozat, de nem is kell annak lennie. Azért az is igaz, hogy Pippa mozgásban van, tevékenyen nyomoz, így sok helyszínt kapunk. Vannak izgalmasabb, feszültebb jelenetek és ez messze nem az a típus, mint amikor Poirot a karosszékből össze tud rakni mindent. Dinamikusabb, pörgőbb, cselekvőbb annál a sztori.

Szerettem ezt az évadot is, már csak remélem, hogy a vége majd nem húzza le. Mert az sem titok, hogy a Halott kislány a jó kislány a sorozat könyvei közül a legkevésbé tetszett, a végét kifejezetten rühelltem. Majd meglátjuk, a BBC mit kezd vele.

Alapvetően hiszek abban, hogy a formátumok átjárhatók. Nem véletlenül van az, hogy ugyanaz a történet tud működni színházban, regényként vagy akár vásznon. Ami az egyikben siker lesz, könnyen lehet, hogy hamarosan egy más formában éled újjá. Igaz, ezt nagyon el is lehet nézni.

Az Egykutya eredetileg színdarab, de nem az a fajta, amire beülök, aztán jól érzem magam. Ez dráma, de azzal már bajban vagyok, hogy mit is akar átadni, mivel akar megragadni. Nem feltétlenül azzal volt a gond, hogy a színházi darab nem jó filmként, sokkal inkább az alapvető gondolatrendszere, amit nem sikerült átéreznem.

Mi a történet? Van négy egykori barát. A kapcsolat szinte teljesen megszakadt közöttük, noha egyetemen/kollégiumban összetartottak. Patrícia, akit maguk között csak Patikának hívnak, vacsorára hívja őket. Ott éri őket meglepetésként, hogy nem kettesben lesznek, a nő mindenkit meghívott. Még nagyobb meglepetés, hogy mindenki el is jött: Honda, Vica és Nóra is. Bár van, aki gondolkodik a menekülésen, végül mind maradnak és várják, miért hívta őket Patika.

Itt kell megjegyeznem, hogy nekem ez volt benne a problémás pont. Az egész filmben vártam egy poént. Kiderül valami sötét. Mindenkit meg akar mérgezni. Bármi, de valami dráma, valami történés, ami értelmet ad az egész filmnek. De nem. Isznak, vacsoráznak, beszélgetnek.

És mi a kanyar? Patika elmeséli, hogy az anyja hosszas és kínzó betegség után elhunyt. De így sem szabadult, sőt, most nem tudja, mi értelme az életének. Ők voltak a barátai, más azóta sincs, és tőlük várja a kérdésre a választ: érdemes élni? Vagy nem, és akkor szépen öngyilkos lesz. Mindenki elmondhatja a véleményét. És egyszerűen fura, ahogy erre rá lesz szőve az élettörténetük. Mindenki az mellett érvelni, hogy érdemes élni.

De őszintén? Senkinek a történetére nem éreztem úgy, hogy ezért aztán élni kellene. Honda az anyagi biztonságot és a pénzt hajszolja, könnyed élvezeteket vesz belőle. Anyagi javak, gyors és felejthető nők. Ő minden nap megél valamit, ami könnyed és buli. Vica kétgyerekes édesanya, aki a család szépségét ecseteli. Hogy annál nincs több, mint amikor a gyerek megölel és csak szeret téged. Nóra sikeres festőművész, járja a világot, hírneve van és mindenki eldobja tőle az agyát. Ezt még koncepciónak el is fogadnám, de. Mindenki kapcsán előkerül az is, hogy mi a  hátulütő. Nóra, aki igazából kontár, nem a tehetsége juttatta sikerhez, hanem a jól válogatott szeretők. Annyira lenézi a vevőit, hogy egyes képeit szó szerint szarból készíti. Vica állandó anyagi gondokkal küzd és túlterhelt. Honda meg felszínes.

Mi értelme volt az egésznek, meg ahogy majd az életük kapcsán elveszekednek egymással? Mert nem simán meghallgatják egymást, bizony oda-odamondogatnak egymásnak. Mert szerelmi sokszög van a múltban, ami a végére tisztázódik is. Három nő meg egy pasi.

Erre épül a film plusz poénja, ami nem is poén, hanem tragikomédia. Honda és Nóra volt a szerelmes pár, amíg nem szakítottak. Kiderül, Vica azt hitte, miatta, mert Nóra meglátta ágyban a férfival. Mire kiderül, hogy Nóra tényleg rajtakapta mással, csak nem Vicával, hanem Patikával. Még egy plusz: Patika akkor vesztette el a szüzességét, azóta sem volt mással. Vica terhes lett és az emlegetett kisfia, Gabi, Honda Gábor fia, aki erről nem is tudott. Nóra is terhes volt, Gábor ezt sem tudta, de a szakítás után Nóra elvetette a babát. Ez berobban a végén, aztán Gábor csak néz.

Most komolyan, mi értelme volt? Nincs tanulság se. Mert azt mondani, hogy az élet gáz és nem könnyű, de kár lenne kihagyni, nekem nem tűnik nagy bemondásnak.

Nem lett humoros.

Nem bölcs.

Még csak nem is tragikus.

Még csak a színészekre sem mondanám azt, hogy értük megérte végignézni. Döbrösi Laura kapott egy olyan karaktert, hogy kb. a film felében azon gondolkodtam, hogy Patika magasan funkcionáló aspergeres lehet? Az elején, ahogy nézett meg a fejét tartotta, még az is megfordult a fejemben, hogy vak. Valahogy mű az egész figura. Bakonyi Alexa Nórája kellene legyen a csábító, nagyvilági nő, de legfeljebb közönséges és olcsó. A maradék kettő, aki talán olyan, amilyennek a történetei alapján hinném.

Írtam, színdarab átdolgozása, így látványelem sincs benne. Sőt. Egy lakás. Egy konyha. Négy ember és ennyi.

Nem tetszett, nem élveztem, de még rosszabb, még csak nem is értettem, mi a mondanivalója. Ez nagyon nem az én filmem és kitettem a pontot.

Ez tipikusan az a film, amit John Cena el szokott vállalni. Ha még egy kicsit több és komolyabb akciójelenet lenne benne, még igazabb lenne, de így is nagyon az jutott róla eszembe, hogy szeret ilyeneket csinálni.

Az alaptörténet szerint Rudd Landy mindig is arra törekedett, hogy kilépjen milliomos bátyja árnyékából és kiérdemeljen egy olyan testvéri viszonyt, amiben neki is jut első hely. Most éppen egy tévéműsorral szeretné ezt elérni, de éppen a forgatás előtt bukkan fel a múltjából Marcus. Egyetemi jelentkezés előtt Rudd részt vett a programban, ahol egy hátrányos helyzetű fekete fiatallal járt össze, barátkozott vele. Ő volt Marcus, aki komolyan vette a barátságuk - és amikor megkereste a férfit, annak asszisztense Rudd nevében  levelezett vele. Rudd meg a show miatt nem vághatja a képébe az igazat és kénytelen hazavinni, eljátszani a nagy barátságot.

A filmbe egyszerre igyekeztek úgy adni a család fontosságát, hogy az egy Halálos iramban filmben is működhetett volna. Éppen csak ők nem a család, hanem a tesó szót emelték szállóigévé. Közben meg humorizáltak, de az ízlésemhez képest túl sokszor mentek át undorítóba. Megnéztem a kimaradt és elhibázott jeleneteket, még ott is poénkodnak rajta, hogy nem akarnak részt venni egy olyan filmben, ami ilyen altesti poénokkal dolgozik.

Mert sajnos van az is benne, nekem ez is volt a problémám a filmmel. Kapunk itt szexpoénokon keresztül autóból kivizelést meg hasonlókat, amiket nagyon nem szívesen néztem. A film tudna mást is, de visszatérően nyúl ilyen olcsó és nekem inkább kínos, mint vicces helyzetekhez és olcsó poénokhoz.

A történet, az érzelmi vonal is egyszerű benne, de a zsánerből adódóan többet nem is vártam. A történet azért összeáll, van minimális fordulat is benne. Azt még értékeltem is, amikor a végére Rudd át tudja értékelni, hogy milyen a kapcsolata valójában Josh-sal és meglátja, hogy abban is van szeretet, ha át is hatja egy nem éppen egészséges versengés. Furcsálltam is, hogy a történet szerint Rudd még mindig a bátyjával való kapcsolata miatt szenved, mégis, a saját két fiát hasonló fivéri viszony kialakítására biztatja, mint ami közte és a bátyja között van.

Tényleg, ez visszatérően zavart és nem lett helyretéve a filmben. Kb. minden konfliktushelyzetben a fiúk között arra mennek rá, hogy versengjenek csak, és durvább poénkodás, ami már majdnem bullying, simán megengedett. Ok, nem kell a nagy szeretet és testvéri összefogás, de kb. olyan érzés volt, mintha az erősebb fiát uszította volna az érzékenyebb ellen. És sejtem, hogy ez is a poén kedvéért volt, de ez sem vicces.

A szereposztás különben rendben volt. Cenának nagyon fekszenek a hasonló karakterek és Monaghan is kedvelhető volt a feleségeként benne. Eric Andre némely jelenetben sok volt, de szerintem direkt. Ezzel is hangsúlyozták, hogy Marcus a főszereplő agyára megy, és kell a történet játékideje, hogy mögé lásson, egy őt szerető, jó szívű embert. Aki nem piszkálja, csak a gesztusai nem mindig működnek.

Egyszer megnéztem, olyan kis könnyed semmilyen komédia. Azt sajnálom, hogy lemennek olcsó poénokig, azért nem is lesz kedvem megint megnézni, de egyszer nem fájt, ha utólag több mindenbe bele is fogok kötni. Túlságosan gagyi irányba indultak benne több szálon is.

Ennek a sorozatnak aztán félve álltam neki. Amit előzetesen kiadtak róla - Korában nagyon elfajultak az iskolák, a diákok mindent megengedhetnek maguknak. Ezért jön a helyettes tanár rendszer, akik bármilyen eszközzel fegyelmezhetnek, meg is verhetik a gyerekeket - semmi jóra nem számítottam.

Ehhez képest a Móresre tanítalak sokkal több ambícióval bír. Abszolút nem arról szól, hogy az iskolában létjogosultsága lenne a verésnek. Sokkal inkább arról szól az egész, hogy minden téren fairnek kell lenni és tudni kell, kinek mik a jogai és a kötelességei. Nem csak a gyerekek, a tanárok, de a szülők is benne vannak a játékban és itt mindent helyre igyekeznek hozni, ami valahol félrement.

Minden részben más iskolába mennek ki és tesznek rendbe. nagyon változatos a paletta és tényleg rá tudnak mutatni problémás pontokra. Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy felnagyítja az anyagi háttereket és a világot, vagy Koreában tényleg ez a napi valóság, de kisebb verzióban nagyon is megjelenő problémákat mutat meg, akár nálunk is. Több tud lenni, mint egy koreai sorozat, amiben volt katonák tanárnak állva rendet tesznek az iskolákban. Van, ahol menő influenszer diák zsarnokoskodik konkrétan az egész iskola felett, mert egy-egy posztjára mindenki ellenük tud fordulni. Amikor az egyik tanára ellene mert fordulni és a lány úgy posztolt, mintha a tanár kikezdett volna vele, szerencsétlen öngyilkos lett, annyira rászállt mindenki. De van tanár, aki anyagi javakárt segít be menő iskolába és manipulálja a vizsgákat. Van szülő, aki az őrületbe kergeti a tanárt a kívánságaival és a folyamatos zaklatással. Van bandázó gyerek, aki megfélemlíti az osztálytársait. Van teljesítménykényszer, gyógyszerrel tanulás és sok más is. Nem lett hosszú a sorozat, de minden részbe sikerült valami olyan témát bevinni, amivel érdekes foglalkozni és nem csak Koreában.

Ezen kívül a sorozatnak van még egy trükkje. Van egy átívelő szál is. Ahogy megy előre a történet, ki fog derülni, hogy mi hívta életre ezt a szervezetet és kinek az emlékére teszik ezt. Nem is akarom elmesélni, mert erre lesz ráhúzva egy egész háttértörténet és a végére egy nagy összecsapás is. Inkább csak annyit írok, hogy kapunk egy igazi gonosztevőt és ezt szépen ráhúzzák a politikai irányvonalra is. Mert bizony lesz politikus, akinek nagyon nem tetszik a szervezet és harcolniuk kell a fennmaradásukért is.

A sorozat eltalálta azt is, hogy szélsőségesen más, de jól megkomponált zsánereket enged össze. Az akciók kemények, durva verekedések vannak benne. Iskolai környezetbe elsőre túlzásnak is tűnt, minek is kellene ide Korea valaha volt legjobb kommandósa, de bizony kelleni fognak a készségei. De van benne humor, mókás mellékszereplő és képesek lesznek vért fakasztó drámára is.

Valamit eltaláltak ebben a sorozatban, mert szórakoztató, koreai, de drámai is, releváns is, és korproblémákat, nem csak helyi helyzeteket ragadt meg.

Jól eltalálták a főszereplőket is, mindenki szépen hozta a típusát. Akár a miniszter, akár az ex-kommandós tanár úr, vagy a segédei. Neveket még mindig esélyem sincs megjegyezni, de itt az arcokkal nagyon szépen elboldultam.

Meglepetés ez a sorozat és jó. Negyed ennyire se számítottam, de ezt érdemes volt megnézni.

A műsor egy igencsak kifejező verssel nyit, majd azzal is zár. Bár nekem állatos versek közül talán Blake és A tigris van leginkább a fülemben, megragadó ez is, amit a leopárdoknak szenteltek. A mókás, pöttyös gyilkosnak, aki ölelésében kitépi a szívet. Igen, mire a történet végére érünk, be is láthatjuk, mekkora benne az igazság.

A történetbe ágyazottan ott van annak is a meséje, hogy készült el ez a természetfilm. Két leopárdot figyeltek meg 3 éven keresztül és ez az eredmény. David Attenborough mesél nekünk, a szereplők között meg az állatokon túl busmanokat ismerünk még meg, akik pusztán az állatok lábnyomaiból el tudják mesélni, hogyan vadásztak, küzdötten és kivel mi történt. Így nem csak a leopárd kap elismerést, hanem egy olyan emberi kultúra is, ami a modern embernek nem kicsit lehet egzotikus.

De a főszereplők a leopárdok. A film különlegessége volt, hogy egy akkoriban friss eszköz, az éjjeli kamera segítségével készült el. A leopárd éjjel aktív - vagyis, ne légy csalódott, ha az állatkertben csak alszik a fa tetején, ha csak nem éjszakai látogatásra mész. A vadászatra tették a súlyt, hogy miért van olyan félelmetes híre és valóban mire képes ez az állat. Bemutatnak több vadászati technikát. Nem csak az erő és gyorsaság, de van megtévesztésre is épülő harcmodora. Melyek a jellegzetes prédák, melyiket miképpen cserkészi be. Hogyan neveli és tanítja a kölykeit.

De szóba kerülnek az ellenségei is. Ez a film is nagyon figyel arra, hogy nyílt erőszakot ne lássunk. Igen, vadászik. De amit premier plánban levetítenek, abban meg tud szökni az áldozat. Amikor prédát ejt, gyors váltással már csak a tetemet látjuk és nem az élő, lélegző állatot, amit levadászik. Fordítva is igaz - van benne olyan történet, amikor az oroszlánok kiszemelték szerencsétlen leopárdot és elkapták. Ezt csak elmesélik és a maradványokból mutatnak be nagyon korhatásosan, se vér, se semmi hasonló.

Tele van információval és nagyon sok mindent átad az állatokról. Akár azt, hogy milyenek a szociális készségei, mekkora a vadászterületük. Mindezt a főszereplő állatokkal teszi személyessé és történetté. Azzal, hogy meghatározott leopárdot nézünk, ahogy túlél, kölyköt nevel, még akkor is történetet ad neki, ha természetfilm, ami egy állatot és főleg a vadászkészségeit mutatja be.

Mondanom se kell szerintem már, annyiszor leírtam, hogy mennyire szeretem és irigylem, ahogy Attenborough a világot, a természetet és állatokat látja és átadja. Ebben is megvan, és megint csak azt éreztem, hogy rá kell csodálkoznom arra, mennyire csodás állatok a leopárdok. És többet nem fogok morogni, ha az állatkertben nem sétálgat a ketrecében vagy mutatja meg magát, csak alszik a fáján. Annak meg csak örülök, ha esetleg mászni látom majd.

Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül? A House of the Dragon (s03e03) hozott egy már más hangulatú, de más szinten zseniális részt. Rhaenyra megkapta, amit akart. Királyvárban van, a trónra készül ülni, nyert. Közben  meg szembesülhet vele, hogy ez mit is jelent. Egy problémákkal teli országot és egyszerűen nem lehet megoldani a gondokat. Nyomasztó és fárasztó az egész uralkodás és mindezt megfejelik görcsökkel és rosszulléttel. Iszonyat jól elkapták, hogy kész nyomor az egész. És így a szövetségeseivel is csak rosszabb lesz minden. Pl. az egyetlen biztos pont, a Tengeri Kígyó törvényesíteni akarja a két fiát, de a királynő nemet mond. Lesznek ennek még következményei, és már most beolvasnak neki miatta. Ott lesz az anyagi helyzet, a sárkányok etetése, a nemesek kiakasztása. Közben meg építkeznek a mellékszereplők is, bár ez leginkább a királynő része. Jutottak ebbe is sárkányok, mozgatták a szereplőket és nekem kifejezeten tetszett, hogy a győzelemből micsoda nyomort tudtak gyártani. Ki se kellett mondani, hogy ezért megérték-e az áldozatok...

Abszolút a szokott rész. A Criminal Minds (s19e08) megint szedte szét a csapatot - Elias színt vallott a látogatójáról, tényleg családi fotót mutattak neki. A többiek meg egy olyan gyilkos után eredtek, aki egyre fiatalabb nőket, beállított pózban hagyott hátra. Mi nézhettük, ahogy élve megkezdi a balzsamozást, aztán fotózza őket. Amit csinált, a hangulat jól is sikerült, csak aztán sajnos, kiderült az indíték is. Annyira jól esne egy kis eredetiség... De nem, ez csak Norman Bates egy újabb verziója. Az sem segített, hogy JJ fiának meg búcsúbulit csináltak, mert megy majd egyetemre. Komolyan, erre futja? De ok, vol ennél gyengébb is, csak sajnos sokkal jobb is.

Végül, a Silo (s03e02) is marad a megkezdett vonalon. Nem megyünk a regényre, marad a 'Juliette agyát mossák' cselekménysor, a múlt behozásával meg láthatjuk ennek a szernek a létrehozását és tesztelését. A kapcsolat ok, szépen építkeznek, de ebben egész egyszerűen nem ezt akarom nézni. Igazából kit érdekel, hogy kísérleteztek szerencsétlen katonákon, amíg beállították a szert? A jelen szempontjából irreleváns. Hacsak nem lesz valahol egy feltöltött tudat a múltból, ha nem egy olyan elme irányít mindent, akit a múltban emberként láttunk. De ezt nagyon kétlem még úgy is, hogy eltérhetnek az eredetitől. El is térnek, jegyzem meg újra. Juliette harcát az emlékeiért is elkezdték pörgetni, csak nagyon hasonlót már láttunk. Plusz, mi láttuk, mire emlékezhet vissza, így az annyira nem érdekes. Nekem még a siló belviszonyai a legérdekesebbek. A lázadók, a szervezkedések. Igaz, jól rövidre akarják végni az egészet, de majd kiderül, az hogyan lesz megakadályozva... Marad annyi, hogy drukkoljak valami többért, mert ez eddig ötlettelen.

Nem mostanában volt, hogy Tom Payne eljátszotta Rob Cole-t, a különleges képességű fiatalembert, aki érezte a halál közeledtét és Angliából Keletre ment igazán orvoslást tanulni. Visszakerestem, már 13 éves az a film.

Eddig nem is kapcsoltam össze a színésszel, sokkal jobban emlékszem Ben Kingsley-re belőle, az arab orvosdoktorra, aki a tanára lesz majd. A Prodigal Son, amiért emlékszem Payne-re, évekkel Az orvosdoktor után készült el. De miért is mesélem ezt?

A címből már látszik. Mert elkészült a folytatás, jóval az első film után. Payne újra eljátszotta a karaktert. Megjegyzem hamar, akár még lehetne is filmet készíteni. A regény, amiből készült, családregény, és több generációt feldolgoz több kötetben. Csak az utolsót, a modern kort nem játszhatná el, mert ott már nem Rob, hanem Roberta kamatoztatja a különleges képességét. De a lényeg, hogy folytatták Rob élettörténetét és hoztak egy döntést, ami viszont nagyon nem tetszett.

A két film között több, mint egy évtized eltelt. A történet meg egyenes folytatás? Nincs még egy év sem az előző és ennek a vége között. A baba, akivel teherbe esik annak a filmnek a végén Rob felesége, ennek az elején születik meg. A színészeken meg egyszerűen látszik, hogy több idő telt el. Tudom, miért kellett így görgetni. Az orvosoknak az addigi életükből menekülni kellett, de ha már úgy is belenyúltak, ideiglenesen letelepedhettek volna máshol, és onnan mehettek volna Angliába később. De nem, maradtak annál, hogy Keletről mennek Angliába, csak éppen ami nekik 1 év, nekünk közel 15.

Váltott a film iránya is. Az elsőben tényleg az orvoslás volt a lényeg, a tudomány a babonák ellenében. Gyógyítottak, műtétekkel kísérleteztek, boncoltak. Az orvosi film is volt, ha középkori keretek között is. Most viszont Angliában királydrámába csöppenünk, ahol a királyné a férje lassú mérgezésével hatalomra tör, az örökösnek meg nem is a férj, hanem az udvari orvos az apja. Rob meg nyakig keveredik az egészbe, pedig csak egy kórházat igyekszik alapítani, ahol tényleg gyógyítanak és nem azt a barbárságot művelik, amit akkoriban ott orvoslásnak hívtak. A test helyett a lélekre kerül a hangsúly - a király lánya, egyetlen örököse egy szellemi kínt kell leküzdjön és Rob most kezdetleges pszichológusnak kezdi el képezni magát.

Nem rossz ettől, de nagyon más, mint az első film vagy akár a regény hangulata volt. De a történetet kerekítik és a karakterekkel még el is lehet adni, ha kissé egysíkúak is. Az ármánykodó, gonosz királyné. A szeretője, aki az egyik legnagyobb ármánykodó az udvarban. Robék, akik annyira jók és emberséges, hogy azzal halálra is vannak ítélve. Mennyien indultak el az elején Angliába, és a film végén hányan vannak életben? Nagyon kevesen, kb. egy kezem ujjai elegendőek a rájuk mutatásra.

Szappanosabb, egy kevésbé súlyos alkotás, de valami mégis eladja. Minden giccs ellenére az, ahogy Robék jót akarnak és egy sötétnek nevezett kor is lehet jó, ha vannak ilyen emberek benne. Szerintem ennek volt kisebb a költsége is, de azért egy olcsóbb középkori hangulatot sikerült összerakni.

A színészek nagyjára meg rá van írva a szerep. Payne-en túl kettő megjegyzés - Gillan annyira Kisujj karakterét hozza ebben is, hogy fel is rémlett bennem a Trónok egy-egy jelenete. Naná, hogy itt is a trón körül settenkedik és hatalmi játszmákba keveredik ravaszan, csak itt orvos az alapszakmája. A másik, hogy Emily Cox mennyire nem volt hiteles nekem csábító királynéként. Kb. Hófehérke szépséges mostohájának kellett volna lennie a tettei alapján és vannak is közös vonásai a mesebeli Gonosz Királynővel. Csak éppen annyira ocsmányul nézett ki a színésznő gyakran a filmben, hogy a mostohalányát játszó hercegnő akkor is jobban nézett ki, amikor még hivatalosan lekötözték, bezárták, és őrületnek tartották, úgy is viselkedett.

Ennek közel sincs olyan hatása, mint az elsőnek, amire most is emlékszem. Sőt. De egyszer elnéztem és moziba nem, de tévéfilmnek simán el tudom képzelni. Payne-t meg a már emlegetett sorozata miatt bírom, bár most leesett az is, hogy láttam a The Walking Deadben is. Mikre rá nem jövök...

Mivel nem friss darab, 2 éve volt a premier, már nem tudom, mivel hirdették. Mintha rémlene, hogy akkoriban hallottam annyit, hogy Natalie Portman-sorozat. Pedig igazából az érdekelne, zsánerileg mivel akarták népszerűsíteni. Sikerregényből? Krimi? Esetleg dráma?

Mert most azért ültem neki, mert krimit akartam nézni. Kicsit olyasmit vártam, mint Knightley filmje az újságírónőről, aki egy sorozatgyilkos nyomába ered, mert a rendőrség nem hiszi, hogy egyetlen gyilkos lenne. Itt is van rejtélyes gyilkosság, van újságíró, megvolt a párhuzam. Csak éppen a Lady in the Lake nagyon halványan krimi. Sokkal inkább karakterdráma, női film és kosztümös dráma, minimális a krimi elem benne. Sajnálatomra, ezt is hozzáteszem.

Mert mit kaptam? Két nőt, akiknek az élete nem is kicsit kerül válságba. Két nőt, akik most változtatni akarnak. Két nőt, akiknek eddig semmi köze nem volt egymáshoz, de most kapcsolódni kezd a sorsuk.

Natalie Portman játssza Maddie-t, a zsidó feleséget, akinek egy napon elege lesz, felpakol és mindent maga mögött hagy. Újságíró akar lenni, ahogy egyetemistaként tervezte. Semmit nem akar már a férjétől, legfeljebb a fiát vinné magával, de döbbenetére Seth inkább az apjával maradna - még akkor is, ha a kamasz tudja az anyja naplójából, hogy ő egy félrelépés eredménye és akit az apjának hív, nem a biológiai apja. A környéken egy kislányt elragadtak, Maddy találta meg a holttestet. (Az meg csak a plusz, hogy a gyerek apja az a férfi, akivel igencsak bonyolult a kapcsolata a zűrös múltjuk miatt.) Ez lesz a beugrója, aztán majd Cleo esetén kezd el dolgozni.

Cleo egy könyvelő, kétgyereke anya egy olyan férjjel, akire nem nagyon számíthat. Az egyik gyerek beteg is. Sürgősen pénz kell, így a nő hajlandó már arra is, amire eddig mindig nemet mondott. Nem csak a törvényes vállalkozásnak, de a főnöke maffia ügyeinek is könyvelni. Balszerencsére a férfi jobb keze egy balhéra magával viszi sofőrnek, és a bajok csak egyre gyűlnek. Vajon ő lesz a tóban a nő?

Ugyan Maddie nyomozgat, de ez ennek a két nőnek a sorsdrámája. Mindketten kiszolgáltatott helyzetből lépnek ki és átlépik a normáik engedte határokat. Maddie a válással, munkavállalással és a fekete rendőr szeretővel, akit azért rejteget, teszem hozzá. Cleo azzal, hogy bűnözni is képes lenne a megélhetésért és a családjáért.

A sorozat két rejtélyre épít: az egyik Maddie múltja. Fiatal egyetemistaként nagyon összetörték, és kapott egy jókora szerelmi drámát, apa-fia szerelmi háromszöggel. Cleo esetében meg az, hogy került a tóba és miért is narrálja a maga történetszálát, ha a hölgy a tóban meg lett gyilkolva? Mindig kicsit többet tudunk meg ezekről, hogy a végére minden megoldás meglegyen.

Különben abból látszik, hogy nem igazán krimi, az csak a keret, hogy a bűnügyi szálakat gyakran úgy zárja le, hogy annak se értelme, se súlya. A kislány elrablása és meggyilkolása? 1 résszel később esett le, hogy meglett a gyilkos. Mert én simán azt hittem, a rendőrök csak találtak egy bűnbakot. De nem, tényleg az a megoldás és kb. elveszik a filmben.

A zsidó közösség élete, a feketéket sújtó előítéletek. Egy letűnt korszak portréja és szereplői. Ez is sokkal inkább benne van, mint egy igazi krimi.

A castingban egyértelműen Portman a nagy név, de szépen tették mellé a többi szereplőt is. Egyes döntésekkel nem tudtam mit kezdeni, mert pl. akkor se hinném el, hogy Maddie hozzáment egy olyan alakhoz, amilyenhez, ha tudom, hogy milyen trauma előzte meg azt az életváltást. De mondjuk Maddie esetében többször igaz, hogy nem tudtam mit kezdeni a döntéseivel. Attól még jól van eljátszva, csak több benne a sötét árnyalat és rossz döntése, mint ami jól esett volna.

A kivitelezésben egyaránt érzek noir elemet és a drámai felhangokat. Jó a korhangulat, odafigyeltek a kosztümökre és a városképekre. Kb. mintha a  Mrs. Maisel színeit és humorát depresszióra és bűnügyekre cseréltük volna le. A feminista vonás meg egyformán ott van mindkettőben.

Nem az a sorozat, ami nekem tetszik. Túl sok döntés és irány nem tetszett benne. De egyszer megnéztem, ha néha nagyon küzdöttem is vele. Szerintem azért, mert női drámát látok benne, én meg krimit szerettem volna nézni.

Meg lehet ítélni valakit élete legrosszabb ötlete alapján? Kinek jár második esély? Akár komoly témák felé is kilenghetne a film, de annyira abszurd is valahol az egész.

Adott egy fiatal pár, esküvő előtt. Csak éppen a tanúikkal ivós játékba keverednek, és részegen mindenki feleleveníti, mi volt a legrosszabb dolog, amit valaha tett. Mike például az aktuális barátnőjét használta pajzsnak, majd gyáván elmenekült, amikor a közös nyaraláson egy kóbor kutya termett előttük. Rachel bezárt egy fogyatékos gyereket egy szekrénybe, és még akkor sem szólt senkinek, amikor a szülei este keresték. A menyasszony, Emma pedig elmeséli, hogy kamaszkorában iskolai lövöldözős merényletre készült. Katona apja puskáját magához vette, gyakorolt lőni, csak éppen a végzetes nap előtt a környéken volt egy hasonló lövöldözés, így aztán mégsem tette meg.

A film azt követi nyomon, mit hoz magával ez a történet. A két barátban, de leginkább Charlie-ban felmerül, mennyire ismeri igazán Emmát. Ki a nő? Az esküvőig belekerülnek egy spirálba, boldogtalanok és igazán semerre sem tudnak lépni. Charlie saját magával küzd, Emma meg látja, hogy mennyire másképpen néz rá. A közös dolgaik sem ugyanolyanok, és nem csak a szex változik meg. Bele lehet így menni egy házasságba?

Szét lesz boncolva az eset és Emma értelmesen el is tudja mondani, mivel küzdött és miből hova jutott. A film meg piszkál azzal, hogy kit látunk őt nézve. Nem lett iskolai lövöldöző, de nem azért, mert meggondolta magát. De nem lett rossz ember sem, szerkesztő és kiegyensúlyozott, szeretett felnőtt lett. És a film nem tudja megválaszolni, hogy Charlie miért kezdi el a kamasz énjével azonosítani a nőt. A két ember nem ugyanaz. Valahol meg mégiscsak piszkálja az embert, hogy milyen ember az, aki kész volt tömeggyilkossá válni.

Sajnos, a film azon siklott ki nekem, hogy már az alapkonfliktus is zavart és nem választottak irányt. Hivatalosan fekete komédia, de min kellene ezen nevetni? Ahogy Charlie félni kezd a barátnőjétől, aki ugyanaz, aki addig is volt, csak már ismeri a kamaszkori sötét gondolatait?

A súlyozás se tetszett. A barátnős - kutyás történet még hagyján. Azt viszont durvának találtam, amit Rachel előadott és még ő volt megsértődve, hogy leszólják, amiért otthagyta a gyereket. De komolyan, mi lett volna, ha bele is hal, nem találják meg? Az csak tetézi, hogy nem szólt semmit. Ha rajta múlik, tényleg ott halt volna meg. Ő közelebb volt ahhoz, hogy gyilkos legyen, mint Emma. Mégis, Emma lesz meghurcolva. És miért? Valamiért, amit nem tett meg. Rachel megtette, és különben is, nekem ellenszenves volt az a nő.

Itt a másik pont, amiért nem szerettem ezt a filmet. Ellenszenvesnek találtam sok szereplőjét. Az egy dolog, hogy Pattinson mennyire leharcolt az egészben, de Charlie idiótaként kezd el viselkedni is. Szinte vártam, hogy a végére diliházba kerüljön. A két jó barátjuk, főleg a nő  meg irritált.

Majdnem színpadi darabnak is el tudom képzelni. Ha nem lenne a lány kamaszkorába visszaugró flashback, simán játszódhatna az egész egy lakásban és a végén az esküvő helyszínével. Szereplő sincs sok. Nem adaptáció, nem színpadi mű volt, de lehetne. A dinamikája, a szereplő- és helyzetkezelése, de még a modernizmusa is. Bár, hosszú lenne színpadra.

Különben sokkal jobb kritikái vannak, mint amennyire nekem tetszett. Se a helyzet, se a karakterek nem fogtak meg és semmi, de semmi humort nem fedeztem fel benne. Nekem inkább lenne tragikomédia, mint fekete komédia, ami hivatalosan.