Egyszer volt, hol nem volt, egy Marissa Stapley nevű írónő, akinek egy könyve sikeres lett. Ez volt a Lucky. Különben magyarul is olvasható, és nem a sorozat miatt. Rég megjelent nálunk is, de itt nem mondhatnám, hogy felkapott lett. Most viszont elkészült a sorozat és elképzelhetőnek tartom, hogy a regény is elő fog kerülni.

Aztán majd jól meglepődik, aki a sorozat miatt kezdi olvasni. Nem mesélem el az egészet, de a tévé csak az alapötletet használta fel. A szélhámosnőt, akit cserben hagyott a pasija és menekülni kényszerül, miközben életben is maradna, meg beváltaná a nyertes lottószelvényét. Ó, ez - a lottó - nem ismerős a sorozatból? Nem véletlen. Teljesen kimaradt belőle. A könyv inkább dráma, egy fiatal nőé, akit egész életében mindenki kihasznált. Lucky a beceneve, de nekem inkább az volt a benyomásom, mennyire nem az. Mindig rosszul jár.

Az Apple TV megtartotta a szakmáját és hogy a pasija átverte. De innentől kezdve, minden más. Az apjával való kapcsolata, aki mindig lerántja, mégis imádja és folyamatosan kapcsolatban vannak. A férje, aki jobb ember, mint a könyvben. Igen, megvan a maga baja és családi zűrje, de ha nem hal meg, neki lett volna még esélye. Itt lehet sajnálni és Lucky-val tényleg kapcsolatuk meg szerelmük volt. Aztán, a bűnözők, akik a nő nyomába erednek. Az anyósa meg annak a főnöke, akinek az elve, hogy tőle nem lehet lopni. A megtorlás meg mindig véres. De egy FBI ügynöknő is nagyon le akarja csukni anyósékat és ehhez ő is Lucky-t szemeli ki. Ő meg csak menekül, miközben próbálja megérteni, Cary miért tette, amit. Ahogy írtam, itt jobb ember és boldogabb, de ettől valahogy tragikusabb a kettős története. Más egy olyan férjet elveszteni, akit szerettél és szeretett, mint egy olyat, aki csak átvert.

El tudnám mesélni értelmesebb, de nem fogom. A sorozat szépen eljátszik azzal, hogy ki kit ver át és mik a valódi indítékaik. Néha vannak benne elég meglepő húzások is - Priscilla egész merészet lép a végén -, mások kiszámíthatóbbak. Pl. a beépített ember. De alapvetően Lucky folyamatosan rohan, az apjától tanult trükkökkel marad fenn, miközben elérünk a maffia összecsapásig is. Mivel a regényhez mérem, ahhoz képest sokkal inkább thriller, pörög a cselekmény és az átverések, játszmák vannak a középpontban. Így nekem pozitív meglepetés. Sokkal több drámát, lelkizést, visszaemlékezést képzeltem a könyv után. Azt passzolom, ezen háttér nélkül milyen élmény. Ahogy nézegettem a kritikáit, azok elég vegyesek. Erős közepesnek mondanám azok alapján. Vagyis, rosszabbra számítva határozottan jobb róla a benyomás is.

A fő bevonzó erő egyértelműen a színészgárdája. Meg van pakolva olyan nevekkel, hogy kb. moziba is beülne rá az ember. Sorozatként meg pláne, hiszen a stáb egy része inkább sorozatokból ismerős. Hát, igen, Olyphant szerintem nekem mindig kicsit Raylan Givens marad, ahogy Fichtner kapcsán is mindig eszembe fog jutni a Fox River és A szökés. De ez különben Anya Taylor-Joy show, aki Lucky szerepében egyik karakterből mehet a másikba, miközben ki lehet bontani a valóságára ráébredő lány drámáját is.

A zsánerben elmegy, de nagyon nem egy boldog darab. Nincs és nem is lehet happy end. Azért a sorozatosok a könyvnél pozitívabb történetet kerekítettek, de így is megmaradt az a... nincs igazság érzet. Túl sokan kapnak kevesebbet és rosszabbat, mint amit érdemelnének.

De 7 részben abszolút nézhető és saját jogon él. A sorozat és az eredeti regény - inkább távoli unokatestvérek, mint ikrek. Mondjuk, nem is baj.

Biztosra nem mondanám, de elég tematikusnak érzem ezt a természetfilmet. Mi a bevezető? Hogy az emberek összegyűlnek nagy évfordulókat ünnepelni. Arra tippelnék, hogy a 2000-es évfordulót mutatták. Ez volt az apropó.

Természetfilm hogyan lesz ebből az ötletből? Nézzük meg, milyen amikor az állatok gyűlnek össze tömegesen! Miért teszik, melyik fajok, mikor és hol?

12 történetet és állatfajt mutat be nekünk a film. Úgy lett elosztva, hogy januárban indulunk, decemberben érünk a végére. Minden hónapra jut egy állatfaj, amelynek tagjai akkor gyűlnek össze tömegesen. Látjuk képeken, és sir Attenborough elmeséli nekünk, miért viselkednek így. Ahogy már írtam is, nagyon tematikus.

Nem veszem végig az állatokat, de azt kiemelném, mennyire sokszínű a kínálat. Éppen annyira láthatjuk a grizzly medvéket a lazacok vándorlásakor csoportosan halászni, mint egy sivatagi kígyófajt százával rajzani, amikor a sokkal kisebb számban létező nőstények párosodásra készek. Eszembe is jutott, hogy Indiana Jones minimum szívrohamot kapott volna tőlük, ahogy százával, élő spagettiként gabalyodtak és gurultak egymásba. Vándorolnak majd rákok, de a gnúk is. Követik az évszakokat a szarvasok északon, de összegyűlnek a delfinek is udvarolni és közösen játszani. Annyira változatos a kínálat, hogy ha nem is fog minden állat tetszeni, de nagy eséllyel lesz benne egy-kettő kedvence mindenkinek.

De még akkor is, ha éppen egy kevésbé tetszetős állatfajt nézünk, a műsor akkor is érdekes és nagyon informatív. Saját tapasztalatom, hogy akkor is csak néztem és le voltam kötve, amikor a számomra kevésbé érdekes kígyók vagy flamingók történetét néztem. Kalandos, és nagyon mesélősen, kellemesen okít sok mindenre. Témába vágóan elsősorban az állatok összegyűlése kapcsán, de azért mást is megtudunk róluk. Pl. a grizzly nagyon magányos faj. Ezt mondjuk tudtam, de itt meglepődve tapasztaltam, mennyire agresszívak a saját fajtársaikkal szemben is. Még a közös horgászatkor is, pl. a bocsokat távol kell tartani a hímektől, nehogy a lazacon kívül más is áldozatul essen. Jó, sokkal jobban megragadnak azokról az állatokról a tények, amelyek tetszenek...

Az is a film javára szól, mennyire szép. Ilyesmiket saját szemmel szerintem nagyon kevesen láthatnak, de itt mindent megtettek, hogy élvezhetően, minőségben megnézhessük a történéseket. A pillangók közös telelése Dél-Amerikában vagy a delfinek mutatványai... pazar. Azt meg nem tudom, külön ki kell-e még emelnem, mert a BBC kapcsán általános tapasztalatom, hogy vérszegény. Igen, látunk vadászatot. A gnúk vonulása bevonzza a ragadozókat és a krokodilok nagyon belelendülnek, amikor az éves vándorláskor átkelnek a patások a folyón. De itt csak olyasmit mutatnak, ami vértelen és inkább beleképzeljük, mint tényleg látjuk, mi történt. Egy azért fura volt és csak néztem. Amikor egy sas kapott el egy flamingót - vér ott se volt, távoli kép, de mégis, mennyivel nagyobb már egy flamingó. És a sas olyan könnyen leszedte... Ahogy húzta nyomorultat magával... Ok, madárfóbiával nem is lep meg igazán, hogy megint ez volt nekem a horror. Igen, még mindig kísért a Londont bemutató Attenborough-filmből a galamb és a sirály esete.

Nem mai show, de még mindig érdemes megnézni. Mondjuk, elég elfogult vagyok és ezeket a filmeket különben is nagyon ajánlgatom. Jók, szépek, és annyira meg kellene becsülnünk a bioszféránk, amiben ilyen csodák vannak.

Ha 3 rész a vízválaasztó, akkor a kedvenc nyár végi, ősz eleji sorozatom a Lanterns (s01e03) lesz. Megint kaptam egy egészen más stílust és hangulatot, mint eddig. A fő szál minimális tudással és magyarázattal lett több, cserébe John történetébe mélyedhettünk bele jobban. Elmesélték, hogy az apja is esélyes volt Lámpásnak lenni Hal helyett és miképpen hatott a családra, hogy nem ő lett a kiválasztott. A csecsemő fia, John életfeladata az lett, hogy neki sikerüljön, ami az apjának nem. Egyszer fel is teszik a kérdést a sorozatban, hogy kell Lámpást nevelni? Ők instrukciók nélkül végzik és egyszerre abszurd is, meg valahol tökéletes előtörténet is, milyen emberré és hogyan lesz. Sokkal jobban meg lehet érteni a karaktert és azt is, miért viselkedik vele Hal úgy, ahogy. Sokkal több van ebben a történetben, a köztük levő kapocs miatt. Tehát annak ellenére, hogy a fő történet vagy nyomozás kicsit sem ment előre, ez egy releváns rész. Ezzel képbe hozza a Lámpás-jelöltet és megmagyarázták a Hal - John közötti ellentéteket is. Látványos is másképpen volt, mint az eddigiek. Katonai bevetést, otthoni kiképzést kaptunk, de a kedvencem különben John rajztehetsége volt. Így kaptam egy plusz képet arról, mi is kell a Lámpás szolgálathoz. Alkotni tudni kell... És az is megvan, miért madarat készített John a 2. részben. Annak bizony van mögöttes jelentése és most már értem azt is. Nagyon szépen építkezik ez a sorozat, már várom is a következő részt.

Az időhúzás, az nagyon megy All American (s08e09) módra. Most Khalil lett kiemelve, aki segített Liv túlélésében, aztán amíg vártak a kórházból a hírekre, visszapörgették az utolsó heteit és megnézhettük, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel. Kibontották az anyja drámáját és a végére csak belenyomták a tanulságot is. Mitől család a család? Hogy ott vannak egymásnak, amikor kell. A rendezvény, Liv állapota, Spencer holléte meg mind lebegtetett téma, ami a jelenben tartotta a szálat, de ez megint múltidézős rész. Most komolyan, egy napot húznak majd el az évad végéig? Nem valami szép húzás. De majd kiderül. Maradt tehát a családi dráma a héten és pont.

Azt hiszem, ez a kisállat olyasmi, mint Tin-Tin. Rajongói vannak, kint iszonyat menő, nálunk meg nem annyira. A neve ismerős volt, rémlett, hogy valamiben már láttam is, de el nem tudtam volna mesélni, vagy megmondani, hogy miféle lény ez a Marsupilami.

Mondjuk, a film után sem lettem okosabb. Engem macskára emlékeztet, de az a farok és ahogy mászik, akár a mókusokat is emlegethetném. De tojásból kel ki, szóval az ausztrál állatvilág is eszembe juthatna, csak éppen ezek a lények egy kitalált dél-amerikai ország szülöttei. Majdnem mitológiai lénynek előbb el tudnám fogadni. Igaz, mese- és képregényszereplő eredetileg, nem is kell besorolnom a Föld bioszférájába.

A film meg tipikus Lacheau és baráti köre alkotás. Együtt alkotnak alkotóközösséget és ez minden téren pipálja a poénokat és cselekményszálakat, a humor típusát is. Azért, megjegyzem, vannak ennél értelmesebb filmjeik is, de rosszabbak is. Van egy családapa, David, aki nagyon elrontotta. Annyira lekötötte a munka, hogy későn ment a gyerekért az óvodába. Ráadásul otthon derült ki, hogy a beöltözött gyerekek közül rosszat hozott el, a gyerek meg jelezni se tudott, mert néma. A felesége kidobta, a főnöke mindenféle illegális dologba bevonja, ő meg azt se tudja, hogy rendezze az életét.

Őt küldi ki Malone, a főnök valami illegálisért Dél-Amerikába. (A tojásért, de ezt hősünk nem tudja akkor még.) Családi vakációnak álcázza és vinné haza a tojást. Ami persze kikel és jobb híján a kisfiának hazudja be, hogy a Marsupilami macska és a születésnapi ajándéka. Persze a lényt sokan meg akarják szerezni, a feleség elől titkolni kell mindent és még a rendőrség is rájuk száll. A hajóút minden lesz, csak nem nyugalmas.

Még el is néztem volna, csak sajnos tele van olcsó és inkább alpári, mint értelmes humorral. Azt pl. nagyon nem szerettem volna tudni, hogyan hat a Viagra a Marsupilami testére. De vannak ennél sokkal rosszabb részek is benne. Családi filmbe miért kell altesti poénokat elsütni? Mert ez azért nem az a felnőtt komédia, amit sokat csinálnak. Ott a gyerek, ott a cuki meselény is. De azon se nevettem, amikor a végén megláttuk, ki lett a fiúbandából szupersztár és Ricky Salsa kinek a másodhegedűse. Az a klip... De az sem jobb, amikor filmes utalások vannak. Én értem, de pl. a kisgyereknek leesik egy ET utalás? Nem hiszem.

A stáb majdnem a szokott. Két fontosabb szereplő van, aki nem rendszeresen tagja a filmjeiknek. A nagyobb név Jean Reno, aki David gonosz főnöke. Nem is értettem, mit csinál ebben a filmben. Ha a jobb produkcióik között lenne, ok, de nem az. Vagy lehet a családban Marsupilami-rajongó? Hiszen, mint említettem, maga a figura kvázi kultikus. Ha nem is nálunk. A másik már testhez állóbb - Jamel Debbouze játssza azt a szerencsétlen, de segítő figurát, akinek már a Kleopátra-küldetésben is láttuk. (Arra nem emlékszem, a korábbi filmben ki volt, másik stábbal és írókkal, de ő abban is benne volt.)

Azt még nem döntöttem el, hogy az jó vagy sem, hogy Marsupilami láthatóan CGI figura. A Garfield idején, vagy a Tom és Jerry-film kapcsán zavart. Vagy ellenállóbb lettem, vagy ez annyira mese különben is, hogy most különösebben nem agyaltam rajta. Mű, de azért cuki.

A filmet meg egyszer megnéztem és elég is volt. De nekem a figurából is, igazság szerint.

Azt se gondoltam volna, hogy éppen erre a sorozatra fogok rákattanni. Eléggé annyira, hogy nekiüljek a 2. évadnak is, noha azt angolul, angol felirattal nézem majd. Mindegy, egyelőre az első évadot néztem meg és az bizony tetszett.

A Medici-család különben is a gyengém, imádom Firenzét és a reneszánszot. Katalin annyira nem a szívem csücske, de elég érdekes a története, hogy róla is olvastam már többet. Sőt, mivel a Loire-völgyben is jártam már, élőben láttam több helyszínt és volt szerencsém a királyi pár betűjeléhez is, ami olyan könnyen értelmezhető a szerető jelének is... Elfogult ezért nem leszek, de tény, hogy növelte az érdeklődésem és a szórakozásom, hogy mennyi emlékem visszajött, vagy mennyi mindenre ismertem rá.

Talán azért is, mert tudtommal nálunk nem jelent meg a regény, amiből a sorozatot forgatták. Hajlamos lennék a megnézése előtt elolvasni, de azért angolul nem. Maradt a sorozat és az egyéb előismereteim.

A történet trükkje az elbeszélői mód. A jelenben Katalin az özvegy francia királyné, aki azon dolgozik, hogy a fia mellett ő lehessen a régens. A halott fia, Ferenc felesége - aki különben az a bizonyos Mária skót királynő - szintén a trónra pályázik. Ők ketten vetélkednek és ebbe keveri bele az özvegy az egyik szolgálólányt. Rahima lesz az, akinek elkezdi elmesélni az élete történetét. Így a sorozat két színtéren játszódhat: a jelenben és a múltban.  Meg lehet nézni, hogyan lett az asszonyból az a királyné, akinek mindenki rettegi a nevét.

Mindkettő szál érdekes, de a múlt kapja a nagyobb hangsúlyt és az magyarázza a jelent is. Nekem az külön érdekes volt, hogy milyennek mutatták a Medici-családot a történet idején. Mondjuk úgy, nem éppen a fénykorukat élték. Katalin nagyon küzd is, hogy Henrik felesége maradhasson.

A sorozat annyi intrikával operál, hogy azt számon tartani is nehéz. Nem elég a politikai helyzet és a hatalmasok megnyerése, de Katalin a férjéért is küzd. Szegény nő szép nem volt, de okos igen. Balszerencséjére a francia herceg meg helyes volt, beleszeretett és nagyon nehezen nyelte le, hogy Henrik életében a jóval idősebb Diane de Poitiers a nagy szerelem. Mondjuk, az tényleg elég beteg volt, amikor Diane arról magyarázott Henriknek, hogy ő mindig mellette lesz, hiszen megígérte a legjobb barátnőjének, a fiú anyjának, hogy támasza lesz a kisfiának. Gondolom, hogy szegény haldokló nem úgy érthette, hogy vonja szexuális bűvkörbe, aztán egész életében befolyásolja a fiát.

De van mellette török helyzet, spanyol viszály és sok más is. Egész Európa csatatérnek tűnik és Katalin nagyon igyekszik egyben tartani mindent. Mellette meg érkeznek sorra a korszak nagy alakjai, beleértve azokat is, akiknek pl. a gyerekei lesznek fontosak később. Mit vigyorogtam, amikor Antoine azon merengett egy részen, hogy meneküljenek-e a fivérével Navarrába, ahol ő a király. Nekem akkor esett le, hogy bizony ez az intrikus lesz a későbbi 9. Károly apja...

Történelem, de bulvárosan és végig átverésekkel, intrikákkal.

Hozzá szép jelmezek és helyszínek. Nézni is jól esett, de tény, hogy nekem magas volt benne a nosztalgia faktor is. Csak azt nem értettem, Katalin miért arab szolgálólányt és intrikus társat kapott. Az inkább a sorozat trükkje lehet, hogy más rassz is bekerüljön. Még akkor is, ha a 16. században nem is éppen autentikus.

Több jó alakítás is van benne, de a címszereplőt kiemelném. Samantha Morton remek intrikus lett és öröm volt nézni, ahogy átveszi az uralmat Katalinként. Megjegyzem, ő azért nem az a szint külsőre, mint a fiatal énjét játszó Liv Hill. A kosztümök, az egész kinézete és kisugárzása kapcsán már nem illene rá, hogy ő a rút kiskacsa.

Nekem felfedezés, hogy készült második évad, úgyhogy vadászom most azt. Még akkor is, ha angolul nézem/olvasom. Érdekel, mi lesz benne. Ha a történelemből tudom is, hogy halnak sorra a hercegek és a vő majd új dinasztiát indít...

Azt se gondoltam volna, bár nem is tudom, miért lep meg, hogy az Oppenheimer előtt már bizony készült film arról, hogyan hozták össze a tudósok az atombombákat rekord idő alatt a II. világháború idején. Még csak a szereposztást se mondanám rossznak.

Egész egyszerűen ez egy más korszak más filmje. Egész más üzenetekkel és az alapvonal is máshol van. Ez a film nem Oppenheimer személyére koncentrál, sokkal inkább az ezredest húzza előre, Leslie-t, aki katonai részről szervezte és segítette a műveletet. A korszak hasonló, a cselekményben is vannak átfedések (hiszen ugyanazokból a tényekből főztek), de valami egészen más ez a film.

A cselekményen nincs mit túlmagyarázni. Az amerikaiak tartanak tőle, hogy a németek kifejlesztik az atombombát és akkor megnyerik a háborút. Be kell őket előzni! Leslie Groves kap egy csillagot a váll-lapjára meg szabad kezet. Ő aztán felveszi a tudósokat, létrehozzák a fejlesztő parkot és készül a bomba. Közben jönnek az olyan elemek, mint Oppenheimer és Jean Tatlock kapcsolata és a nő öngyilkossága. Groves folyamatosan nyomja őket előre és innen kb. az jön le, hogy döntő szerepe volt abban, hogy tényleg be is vessék a fegyvert, ne csak prezentálják, mire képesek. Az érv is ismerős lehet: mennyi fiatalt megmentenek, ha ezért nem kell a japán frontra menniük.

Oppenheimer itt a tudós, aki a célért mindent képes félretenni. Személyes meggyőződést, szerelmet. Konkrétan a szájába adták, hogy ezt valaki meg fogja csinálni és az hajtotta, hogy ő legyen az első. Ez volt különben az egyik, amivel Groves mindig tudott rá hatni. Hiszen a drámát az adja, hogy Groves kit és mivel vesz rá, hogy többet beleadva dolgozzon.

Az új elem a fiatal tudós, Michael Merriman. Különben fogalmam sincs, valós személy volt-e, vagy csak a filmbe tették be. Ő az egyik tábori ápolónőbe szeret bele és mire minden összejönne körötte, család, szerelem és karrier, benyel egy olyan sugárfertőzést, ahonnan nem lehet visszajönni. Így a film végére, a háború megnyerésének ünneplése mellett őt majd hullazsákba tehetik. De ezzel együtt sem tudták azt az üzenetet beletenni, amit a másikba. Itt elsőnek kell lenni, hatalomnak és akkor happy end. A hang, hogy ezzel mit indíthatnak el, nagyon el lesz nyomva és Groves nem engedi többeknek, hogy meghallják.

1989-es, így talán nem lesz meglepő az sem, hogy mennyire bénának tűnik ma már a kivitelezése. A naptejjel lekenés ismerős lesz, de a robbanás... Itt a szemüvegen át látjuk fellobbanni a lángot, de nem éppen az atombomba jutott róla az eszembe. 

A színészekkel meg azért vagyok bajban, mert nagyon előttem vannak a mostaniak alakításai. Dwight Schultz egyszerűen kevesebb, mint Cillian Murphy volt. Paul Newman Leslie-je meg teljesen más megközelítés, mint akit Matt Damon keltett életre. Newman jelenléte különben erőteljes és jól hozza a célért megszállottságot, de ő egy más karakter itt. John Cusack és Laura Dern meg naiv fiatal szerelemeseket kaptak, szinte mesének tűnnek a többiek mellett.

A maga módján érdekes volt, de én nem tudtam attól szabadulni, hogy az Oppenheimerrel hasonlítgassam össze. Nolan filmje a mai, azzal tudok együtt rezegni, ez meg... üzenetében, kivitelben, egyszerűen meghaladtuk már.

Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy valamiféle manga vagy anime volt az alapja. A masnis hős valahogy olyan, mintha egy más formátumból készült volna film belőle. Nem tudnám megmondani az okát, de valahogy nem túnt eredetinek.

Bár, ahogy belegondolok, egy tippem lenne, miért ismerős annyira és mégsem. Ahogy a lány átváltozik - a hajában hordott, hatalmas masni segítségével át tud változni és olyankor mindenféle veszedelemmel és természetfeletti lénnyel fel tudja venni a harcot. Azért is masnis hős lesz a neve, még beköszönő szövege is lep, amikor színre lép és harcolni kezd. Ahogy átváltozik, a masni - már csak egy beszélő kisállat, mondjuk egy macska kellene mellé, aztán a Sailor Moon utóérzetem teljes lenne. Van is egy erre a zsánerre egy szó, bár az nem fog eszembe jutni. Különben is, a segítő kisállat nélkül egy fontos összetevő hiányzik abból a típusú mangából, de ezt leszámítva egyezik a kettő.

A történet meg tipikus. Van a gonosz erő, amely királyságokat kebelez vagy hatalmas áldozatok árán lehet eltéríteni a szörnyeket. Zafír királyságában megtagadták a kért áldozatot - a lány tudtán kívül az anyja, a királynő nem engedte, hogy a gyermeke legyen a szörny éhségét oltó áldozat. Így a lény mindent bekebelezett, csak a hercegnő menekült meg, akit időben biztonságba helyeztek a szülei. A lány egy más királyságba kerül át, ahol ugyanaz a szörnyeteg jelent fenyegetést. Az ottani vezetők az áldozatban hisznek. Zafír viszont felfedezi a saját erejét és harcba száll.

A bonyodalmat majd az adja, hogy a harcos megjelenésére ki hogyan reagál. Lesznek, akik felsorakoznak mögé harcolni kezdenek és nem csak magukért. Mások szerint ez a vég kezdete, mert majd a szörnyek bosszúból rettenetesek lesznek. Még olyan szereplőnk is van, Velvet, aki eddig a vezető réteg döntései szerint vezette a népet és tartotta fenn a békét, de a harcos lány megjelenése elgondolkoztatja a világukról és arról, hogyan lehet túlélni és mit éri még meg feláldozni a puszta életért.

Tipikus, de nem lenne rossz, ha valahogy jobban összeállna és egységesebb lenne a történet. De gyakran ugrálnak és olyan képi megoldásai vannak, amik nagyon bántották a szemem. Pláne az akciókban. Pedig a képi világon látni, hogy gondolkoztak róla, megvannak a helyszíneknek és a szereplőknek a tipikus színei. Velvet se véletlenül hallgat erre a névre, csak hogy egyet kiemeljek.

Tól sok minden akad benne, ami túlzás. Zafír segítője, egy vén feltaláló néni, aki pl. lebegő motort készít magának. Ő lehetne különben a segítő kisállat emberféleség megfelelője... De elsősorban a hercegnőmasnijára gondolok, ami önmagában majdnem akkora, mint maga a lány.

Érdekes, egyszer elnéztem, de valami nem az igazi benne. Kicsit a történet, egy-egy képi megjelenítés. Lehet, ha az eredetit ismerném, mert tényleg sejtek mögötte egy mangát, másnak látnám. Lehet, nagyon hű az eredetihez. De ezt már nem tudom meg.

Shondaland produkcióban kapunk egy kifejezetten hangulatos krimit. Van egy jó eset, sok egyedi szereplő meg egy igazán karakteres helyszín. Maga a Fehér Ház, ahol egy fogadás alatt gyilkolták meg személyzetének vezetőjét. A nyomozáshoz meg érkezik a világ legjobb detektívje.

Sikerült a sorozatot úgy összerakni, hogy a krimi és a komédia elemek is szépen üljenek benne. Nézzük csak meg a bűntényt és ahogy a főszereplő nyomoz! Egyrészt idézi Poirot szellemiségét, ahogy mindenkit szépen meghallgat és megnéz pár dolgot, de koránt sem úgy keresi a nyomokat, mint egy helyszínelő. Az emberek, az ellentmondások, a véletlenül elmondott igazságok adják a rejtély kulcsát. Közben meg ott vannak a szerencsétlen rendőrök és a meddő vita, hogy kinek is a hatóköre egy Fehér Házban történt gyilkosság. Maga Cupp, aki egyszerre zseniális koponya és egy modern Poirot - Holmes keverék, miközben olyan madárles bolond, hogy a madarakkal ivós játékkal le lehetne részegedni akár egy rész alatt is.

De nekem tetszett a végeredmény. Főleg azért, mert mind a két vonalat jól tudták hozni. Krimiként, a kihallgatásokkal és a részletek összeillesztésével éppen annyira tetszett, mint amikor elmentek humorosabb irányba. Van pl. egy szereplő, aki megszállott rajongó, és a fogadásra meghívott minden sztárral fotózkodna, meg már a nevüktől a nyálát csorgatja. Mit érdekli a gyilkosság, ha karnyújtásnyira van Hugh Jackman?

A szereplőkben inkább a komikus elemeket vettem észre. Nincs benne talán egy sem, akinek ne lenne egy olyan vonása, amiről inkább paródia, mint komolyan vehető szereplő lenne. Bár, egy kivétel mégiscsak van. Az áldozat, akit Giancarlo Esposito játszott el. Benne nem volt ilyesféle elem és érdekes lehetett, ki és miért végzett vele. A megoldás különben... nem is tudom. Kicsit olyan, mint maga a sorozat egésze. Megvan a maga logikája, krimisen is ok, de azért érvényesül az a komédia, majdnem parodisztikus elem benne.

Szinte külön szereplőként lehetne kezelni a helyszínt is. Amit lehet, kihoztak belőle. Tervrajz, több szoba, lakosztályok. Néha egészen eszembe juttatott egy szépen megcsinált Lego babaházat, csak éppen itt 3D-ben és sokkal magasabb technikával dolgoztak. Ikonikus helyszín és az itt játszódó krimiknek is saját hagyományaik vannak. A bútorozás szép, kihasználják a tereket és a megoldásnak, de igazából mindennek köze van a Fehér Házhoz.

Most még azt sem éreztem olyan súlyosnak, amit több Shondaland produkcióban eltúlzottnak érzek. Előfordul a történetben mindenféle rassz és náció, de nem akartak egy hátrányos helyzetet bemutató vagy eltolt társadalmi üzenetet lenyomni a torkunkon. Mivel az All Amerivan hetek óta ezzel sokkol, ebben tudtam értékelni, hogy a színes szereplők nem tragédiaként élték meg a bőrszínüket.

Különben az erős, a saját műfajában legjobb, de nem teljesen normális fekete hősnő most is megvan. Egyfajta védjegy és Uzo Adubának jól is állt a szerep. Sikeresen szintetizálta a bolond nagynénit és Poirot-t. Esposito meg remek karakterszínész, még ő lesz az, akire emlékezni fogok később is a sorozatból.

Nekem elsősorban jó szórakozás volt. Hiányolom a jó krimiket és ha itt a paródia/komédia határán is mozogtunk mellette, ez jó volt kriminek is. Szívesen néztem.

Most komolyan, Rocktábor sokadik rész? El nem tudom képzelni, ezzel kiket céloztak meg. Valahogy nem tűnik úgy, hogy lenne ennek a filmnek létjogosultsága.

Az első, hogy akik annak idején nézték a Jonas testvérek dolgait, azok felnőttek a srácokkal együtt. Harmincas, elvált vagy éppen családos férfiak már, akikre még azt se tudnám mondani, hogy nagyon köztudatban maradtak volna. Joe azért ismerős, mert elég ronda válása volt az idősebb 'Stark' lánnyal, Nick meg Priyanka Chopra férje lett. De tettek le valamit külön az asztalra? Hát kétlem. De, még csak nem is rájuk épít a film, mellékszereplőként jönnek vissza, akik a visszatérő koncertjeik előzenekarát keresik. Vagyis, ha még van Jonas Brothers rajongó, ő ebben csak éppen látja őket.

A másik ág, akik most kamaszok és a táborozók miatt néznék meg azt a filmet. Nekik meg olyan felesleges egy ilyen harmadik rész. Kétlem, hogy bármelyik korábbit látták volna, vagy sokat jelentene nekik a Brothers vagy Demi Lovato. Nem lett volna akkor jobb egy önálló Rocktábor, nem egy harmadik rész?

Azt se tartom valószínűnek, hogy a cselekmény vagy a mostani szereplők túl sokakat vonzanának. A történet rövid túl egyszerű és túl béna. A táborozók egy béna versenyen vesznek részt, hogy kiderüljön, ki lesz az elő énekes, mert banda az nincsen egyiknek se. Van egy intrikus lány a táncosaival, meg vannak a jók, akik barátságosan vetélkednek. Sage nagyon sztár akar lenni, az öccse - korábbi zenekari társa és különben maga is tehetséges énekes meg még mindig pikkel rá, amiért a zeneiskola miatt dobta a zenekaruk. Van a rosszfiúnak elkönyvelt srác, aki meg csak hátrányos helyzetű és balszerencse sora érte, nem pedig gonosz. Van a klasszikus csellista, aki meg felfedezi a popot és az éneklést, irányt váltana.

A tévében, háttérfilmnek egyszer elmegy, de különben kiszámítható és olyan ötlettelen az egész. Már maga a verseny sem vehető kicsit sem komolyan és az is nagyon gáz, ahogy a srácok közötti kapcsolatokat igyekeznek érdekesebbé tenni. Nem kamaszos, gyerekes az egész. Most akkor még kisebbek vannak becélozva? Nekik meg még annyit sem mond az egész frnachise.

Még csak a zenék vagy táncok se tudják igazán elvinni. Túl jellegtelen mindkettő. Egyetlen dallam se tapadt be, az meg külön ötlettelennek tűnt, hogy a régi filmek zenéjét is milyen súllyal behozták. Az első versenyfeladat kapásból a fiúk egyik dalának átdolgozása volt. Szintén - érdekel ez bárkit, aki nem látta az előzményeket?

Nekem az sem segített, hogy állandóan emlegetve volt Mitchie is, mintha névről mindenkinek tudnia kellene, ki ő és mekkora sztár. Ez még úgy is fura volt, hogy anno láttam a Camp Rock 1-2-t. Egyszerűen el van ez túlozva és Lovato is éppen csak beugrott két jelenetre. Jonasék legalább kicsit többet színen voltak.

A mostani fiatalok meg ismerősek valakinek? Nekem biztos nem, de nem is nézem a Disney Channel sorozatokat. Többek neve mellett látok sorozatokat vagy színházi szerepet. De hogy nem ismerős senki sem, az is biztos. Ebben meg különösebben játszani sem kellett nekik, énekelnek meg táncolnak.

Nem magyarázom túl. Ez valami régiről még egy rókabunda, de igencsak vékony szegényke. Se egy só sztori vagy dal, se egy kiugró nagy tehetség. Egyszer háttérben elment és az is sok volt.

Még csak a 2. rész, de a Lanterns (s01e02) egyre nagyobb világra nyit. Kisvárosi halálesetből hogyan jutottunk oda, hogy már az egész univerzum, meg világokat fenyegető szupergonosz kerül elő? Több célzást kapunk a múltra és a gyűrű is kap némi szerepet. Egyre inkább érdekel, mit fognak kihozni ebből a sorozatból. Egyelőre a rejtélyeket emelném ki - ahogy kiderül valami, már kapunk is hozzá több kérdést. Nem csak az eset miatt, de Hal története kapcsán is. Új szereplők, új helyszínek, egy kis akció és mindig egyre több rejtély. Kezdek rákapni, de az még kiderül, képesek lesznek-e megtartani a figyelmet továbbra is.

A bemutató napja az All American (s08e08) felén túl. Megjött Olivia, már azt hittem, ezzel rákanyarodunk a végére. De úgy tűnik, a lehető legjobban el fogják húzni a zárást. Mert mit kaptunk? Rengeteg visszaemlékezést. Nem ment előre a történet, viszont Layla és Liv hosszasan mesélték, milyen történetek kötik össze őket. Sok volt a bevágás, mikor kivel kavartak és ezzel milyen hatást gyakoroltak a másikra. Nosztalgiázni akarhattak ezzel? Nekem nem jött ki jól. Nem az jutott róla eszembe, milyen jó pillanatai voltak a sorozatnak, hanem az idegesítő szappanos vonalat emelte ki. Tori meg is jegyezte, hogy nagyon gáz, amit a két lány együtt egymással megélt. Ő nem akar így járni. Nem tudtam nem egyet érteni vele, annyira gáz, ahogy mondhatni cserélgették egymás között a szerelmeket. De ez az egész sorozatra is elmondható lenne. De a lényeg az, hogy visszaérünk a nyitányhoz. Jordan rohan el - most megtudjuk, azért, mert Olivia rosszul lett. Hogy lesz ez még 5 rész? Egyszerűen nem látok benne tartalmat.

Az utolsó előtti rész a Silo (s03e09) kapcsán. Talán a végére megérkezik az akció, de azt is ki kell mondani, hogy ennek semmi köze ahhoz, ahogy Howey megírta. Egyetlen szál sem került be az eredeti könyvből, saját véget írtak neki. Ez a rész elég mozgalmas volt, hogy ne unatkozzam, de összességében akkor is ez az egyszerűbb, olcsóbb megoldás. Nem ásnak, nem lesznek nagy terv, nem egyesítik a silókat. Helyette az amnézia és a silón belüli csata a kiemelt. A vége is, egy nagy csalódás. Amennyire nyomták eddig Daniel és Helen nyomozgatását, annyira semmi értelme nem lett. Csak ez, ahogy odacsalták az embereket a silóhoz, aminek igazából volt értelme. Meg lehet, ez lesz a válasz arra, miért olyan a fenntartás, amilyen. Fogadunk, hogy Daniel vagy Per a gonosz zseni, aki a diktátori rendszert megvalósította? Mivel jövő héten nem leszek, nekem majd csak 2 hét múlva derül ki. Akkor majd rámondom, a végére sikerült-e még jobban tönkrevágni a sorozatot, vagy lett egy elfogadható vége.