Van az a gagyi, ami annyira rossz, hogy az már valahol jó és szórakoztató is. Ez a film is erre törekedhetett? Akár az is lehetne, de van egy rossz hírem. Még ez sem jött össze. Egész egyszerűen csak rossz és szórakoztatónak sem mondanám.

Pedig azért nem harapnám le a történet fejét, hogy mennyire lopott ötlettel dolgozik. Az Öngyilkos Osztag alapjait használja, csak itt a főszereplő azért a titkos kémügynökségek béna embereit kéri maga mellé, mert abban bízik, hogy durván elbuknak és hagyják majd egyedül dolgozni. Csak éppen nem így alakul a történet. Ahogy az Öngyilkos Osztag, a nélkülözhetők is megkapják majd a saját küldetéseket és státuszt.

Az sem maradt meg érdemben, hogy mi is a feladat. Ok, azért ez így túlzás. Egy programot keresnek, ami átveszi a rendszerek felett az irányítást és pl. egész városokban lehet vele áramszünetet csinálni vagy ennél is durvábbakat. A főszereplő, Drew volt az egyik tervezője és ezért is hozzák vissza a szervezetbe. Ő meg toborozza a gagyi társakat: a sofőr és katona, aki annyira gyáva, hogy pl. előbb elhajt, mint ahogy a csapata elhagyná a helyszínt. A kommandós, aki annyira forrófejű, hogy amikor begőzöl, csak megy előre és mindent szétcsap maga körül, abszolút fel nem mérve az esélyeket és így rendszeresen veszít is. Gloria meg a helyi Vörös Veréb, csak itt Furulyásnak hívják és mindenki röhög rajta a CIA-nál, FBI-nál, hogy csábítással dolgozik. Még csak értelme sincs, miért ilyen típusú emberekkel eredne egy hacker nyomába, de hagyjuk is. Nem is fontos.

Kicsit szerencsétlenkednek, összeszoknak és megoldják az ügyet. Ennyi. Nagyon egyszerű, lineáris és buta. Nem derül ki, ki miért olyan, amilyen. Maximum annyi, hogy Drew is első körben Gloria csábítása miatt bukott le és elég kettős érzelmei is vannak - haragszik is érte, de mégiscsak az első szerelme volt a nő, vonzódik is hozzá. Hála égnek, legalább szerelmi szálat nem bontottak ki jobban belőle. Azt se tudták normálisan kezelni, amit így kaptak belőle.

Az akciójelenetek tévések és azok is olcsók. A helyszíneken is látni, hogy kis pénzből összehoztak valamit és semmi több. Nem mintha erre az ötletre és forgatókönyvre megérte volna több befektetés. Simán csak olyan gáz a kinézete, mint maga a sztori is.

A legjobb része még a színészei. Meg is lepődtem, hogy többeket felismertem. Nem is értettem, minek írtak alá egy ilyen tömegkatasztrófába. Megjegyzem, még annak is megágyaznak benne, hogy esetleg folytatása legyen. Nem csak a hacker lép le az újabb programmal, de a csapat is együtt maradhat. De hála égnek, úgy tudom, legalább folytatása nem lett. Nem kell senkinek tovább ezzel égetnie magát.

Konklúzió: hamar el kell felejteni az egészet.

Bár a nagy képet tekintve nem sokat haladtunk, azért annál több történés volt a House of the Dragon (s03e06) heti részében, hogy tölteléknek nevezzem. Kaptunk több csatát, halt meg kiemelt mellékszereplő és többen is célirányosan küldetésre indulnak. Mondjuk, Aemond és Alys kapcsolatának alakulása nagyon nem szimpatikus, de eleve egy olyan fiatalemberről van szó, aki múltkor az anyját méregette úgy, hogy a 'vérfertőzés' vészjel sugárzott felőle. Szóval, nem lesz vele problémája, hogy a nő az anyjának néz ki. Azért nem a magánéleti szálak, az összecsapások adták el nekem a részt. A merénylet Ormundék ellen, vagy Daemon nyomozása a várbéli gyilkos után. A háború tehát nem halad, de legalább cselekményt kaptunk.

Sajnos, süllyedünk megint az értelmetlen szappan felé az All American (s08e03-04) során. A kezdés jobb volt, de térnek vissza a régi, ismétlődő és agybajos szálak. Vagyis, Amina megint kavarja a többiek szerelmi életében a problémákat. Most már nem is csak egy háromszög van miatta, noha az elejétől KJ mellett kellett volna kikötnie, de csak elhúzták, ki se akarok számolni, hány évadra. Mondjuk, a közös tánc a magániskolásokkal tetszett, de ahova kifutott a jelenet... Komolyan, ennyire önismétlődőnek kell lenni? Ugyanez a csók mizéria volt, amikor még Layla - Spencer - Liv háromszöggel dolgozott a sorozat. A tánc is, Oliviának is volt egy nagyon hasonló jelenete, csak akkor Spencer nem kezdett táncba, hála égnek. Elnézem, kellemesen szappanos a sorozat, de bántó, mennyire nincs új ötlet csak újrahasznosítás. És a szereplők útja is... Layla éppen az előző évad végére szónokolt arról, hogy még nem akar gyereket. Most meg? Komolyan el lett hintve, hogy változott a prioritás. Nem egészen egy év alatt! De azon is merengtem, hogy Jordan/Michael Evans Behling nem csak a szakáll miatt néz ki rondábban, furán. Olyan, mintha fel lenne puffadva. Hízott? Nem mintha ez lenne benne a legfontosabb, de sajnálatosan a nyitány kezdeti jó érzése gyorsan kopik.

A Silo (s03e05) viszont szállította az első olyan részt az évadban, amit érdemes volt leforgatni és megnézni. Visszanéző rész volt, amiben Robert szemszögéből néztük vissza az eltelt időszakot. Kaptunk egy rejtett játszmát, egy okosabb összeesküvést a rendszer ellen és a szereplőket is szépen összeterelték. Naná, hogy a korunkba tett múltbéli kitérő továbbra is semmit se ér és pocsék, de legalább a silóban úgy éreztem, hogy végre történik valami és végre elindulhat, aminek korábban kellett volna. Kimondanak igazságokat, kezdhetnek tervezni és visszakanyarodhatunk oda, hogy a szereplők kijussanak a silóból és megértsék, mi történt a világgal. Ez volt az első rész, ami elhitette velem, hogy ebben az évadban sikerül is zárni mindent és tartunk a vége felé. Bernard visszahozása is jó ötlet, alig várom már, hogy Bernard - Robert - Lukas összedugja a fejét, belőlük többet kinézek, mint Juliette puszta makacsságából. Most sem látványsorozat, de a más szempontú átnézése az eddigieknek eladta és működött. Végre megint várhatom a következő részt.

Szépen kerültem mindent, ami előzetesen e film körül kirobbant. Így utólag azért pár dolgot meghallgattam, az unokatestvérem is feldobott pár dolgot és nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Innen visszanézve olyan érzés, mintha a filmet nem is látta volna még senki, de belekötöttek mindenbe, ami kapcsolatos volt vele minden előzetes igazi tudás nélkül. A bevételeit látva megérte, sokan megnéztük moziban.

Hol is kellene kezdeni? A homéroszi eposzokig menjek vissza? Olvastam mindkettőt, láttam már nem egy feldolgozást is. A kettő együtt szépen leképezi, hogyan változott meg az emberiség és a magukról alkotott kép a két eposz között. Az elsőben az emberek istenek játékszerei. Csak eljátsszák a szerepet, amit kapnak és nincs igazi lehetőségük dönteni, maguknak lenni. A hős Akhilleusz, a  legnagyobb harcos. Aki a hírnévért hal. A második Odüsszeusz története, aki ésszel él és nem nyers erővel/gyorsasággal. Ő az, aki maga veszi kézbe a sorsát, az istenekkel is képes dacolni. Új érték van: az ész az erő helyett. A hübriszt is legyőzi és Homérosz hazavezeti, ha békét különben nem kap a mitológiától sem. A történelem lecke meg szépen hozzáteszi, hogy a trójai háború oka igazából nem egy nő volt, hanem a gazdasági érdek. Trója kereskedelmi ereje és hatalma kellett a görög városállamoknak. Az Odüsszeia kalandjai alapján meg fel lehet térképezni, mit ismertek a görög hajósok a Földközi-tengerből és mit milyen történettel párosítottak össze.

És most jött Nolan, aki újraértelmezte az egészet. Abszolút más a felfogás és ő aztán nem a találékony embert fogja ünnepelni a fizikai erő ellenében. Sőt. Odüsszeusz harcosnak is tökéletes - ahogy íjazik, vagy elég megnézni, amit a kérők ellen lenyom a film végén. Ezek után nagyon megnéztem volna egy Nolan-féle Akhilleuszt is, mert ha ezt tudta a csatatéren az ész, mit csinálhatott a korszak szuperkatonája? És ugyan visszaugrunk Trójába és a háborúba a filmmel, de Akhilleusz nincs a szereplők között. Még az alvilági jelenetben sem. (Megjegyzem, az eredetiben visszajött. Sőt, volt egy monológja arról, hogy rosszul döntött. Soha nem kellett volna Trójába mennie és a hírnévért halnia, az élet többet ért volna.) De, amire ki akartam lyukadni Nolan hozzátett egy egészen más jelentésréteget a történethez és az ókori mese a mi korunk tragédiájává lett.

Nem akarom az egészet lelőni, de a filmben folyamatosan téma Ithakán vagy éppen Spártában is, hogy idegen és kegyetlen hajós népek jönnek, akik tönkreteszik a kultúrájuk, véget vetnek a koruknak. A végére meg fogjuk tudni, kik voltak ezek. És ez egy olyan elem, ami mindennel szembe megy, ami homéroszi. Mi lesz a hősökből?

Nolan meg tudta csinálni ugyanazt, amit az Oppenheimer végén. Mondjuk, azt depresszívebbnek éreztem egy fokkal. Itt azért kapunk egy kis reményt a végén. Ha írás nem is, dalok azért fennmaradnak. Ha el is bukunk, azért jöhet még szebb kor. Itt az elkerülhetetlen vég, de aztán valami jobbnak a kezdete a zárszó és nem a nukleáris robbanások, amelyek végiggyűrűznek a bolygón. De a hatás, az üzenet, az ugyanaz. Az emberiség arra termett, hogy lerombolja az emberséget, aztán el is pusztítsa magát. Nem először gondolkodom azon, hogy sötét Nolan világképe, de a helyzet különben az, hogy abszolút azt mondja, amit én is igaznak hiszek. Az emberiség össz szinten káros egy faj és nem képes legyőzni magát. Belénk van kódolva a saját bukásunk, ami önmagunk.

Odüsszeuszt ennek fényében értelmezi újra. Mit jelent neki a hazatérés. Mert nem az a téma, hogy ne szeretné a feleségét, a hazáját vagy a fiát. Ő az a gondolkodó ember, aki Trója pusztulásakor meglátta egy korszak végét. És most szépen ide fogok hozni egy másik klasszikust. Isteni törvények, amiket ember nem szeghet meg. A holtakat el kell temetni. Az Antigoné drámája, hogy Antigoné eltemeti a bátyját, aki a trónért a szülővárosára támadt és a testvérével megölték egymást. Akit árulónak gondoltak és ezért nem járt neki a temetés. Antigoné eleget tesz az isteni törvénynek, belehal, de övé az erkölcsi győzelem. (Ebből talán az is érthető, miért van több szereplő megveszve azért, hogy temessék el a holtakat és miért olyan mérgesek Odüsszeusz elesett, temetést nem kapott katonái.) Nolan is hozott egy isteni törvényt, a vendégjogot. Azzal pedig lefedett mindent, ami kultúra, kereskedelem, diplomácia, ész. És ezt veszik semmibe, ezt rombolják le Trójával együtt - a saját emberségüket is. Odüsszeusz itt nem a hős, aki el van telve magától. Itt ő a szenvedő ember, aki tudja, hogy lerombolta mindazt, amit szeretett és ami jó volt a világban. Össze lehet szépen szedni ennek a darabjait a történetben végig - hányszor, kik veszik semmibe a vendégjogot és ölnek. Vagy azt, amit majd a szirének daláról mond. Olyan szépen elmondja azzal is, mit tettek és miért kell vezekelnie.

Tetszett az is, ahogy a film az isteneket mellőzi. Közben emlegetik őket, de nem teremnek a semmiből a vásznon és nem folyásolják be az eseményeket. Athéné sem Athéné igazán, szerintem. Benne is sokkal inkább láttam a lekiismeret-furdalást, mindannak a jelképét, amit megöltek Trójával. Nem véletlenül nem segít, csak passzívan feltűnik és mond olyasmiket, amivel semmit nem segít. Tiszta felesleges az egész karakter. Kivéve, ha ő Odüsszeusz eleven bűntudata, ami felzabálja. Akire ráhúzott mindent - egy trójai fiatal lány, akit éppen akkor fejeztek le, amikor Athéné szobrát. Ahogy a düh és vér éjjelén megölték az isteni törvényeket is.

Hozzá van nyúlva az eredetihez, pl. a kalandokban is. Sose rosszabbat. Egyes dolgok kimaradtak, lett összevont elem benne. De így is működik és a lényeg benne van. Pláne, ha azt a képet nézem, amit a végére bontanak ki. de mint említettem, itt messze nem az ész emberét és a kalandok túlélését ünnepeljük.

Látvány. El kell engedni, hogy ezt bárki is történelmi filmként nézze. Ez fantasy. Emiatt lehet a látvány- és kosztümvilága olyan, amilyen. Láttam már arról képsort, hogy pl. görög gálya helyett viking módi, ahogy hőseink hajóznak. De érdekel ez most engem különben? Nem. Roppant jól nézett ki, amikor vitorlát bontottak, otthagyták a görög sereget és nekiindultak a másik útvonalon. A mi korunk az, amikor már nem is számolom, hányadik évad GoT-sorozatot nézzük. Mit szólnánk, ha eredetinek néznének ki? Kétlem, hogy tetszene. Meg komolyan, eredetiséget számon kérni a történettől, amiben szirének, küklopszok, boszorkányok vannak? Ugyan már!

Nekem ez vitte a szereposztást is. Fantasy és nem autentikus görög. Így aztán abszolút nem tudott érdekelni, hogy Odüsszeusz legénységben indiai, vagy éppen kínai kinézetű harcos is helyett kapott. Vagy szegény Lupita Nyongo, aki kapott már éppen eleget Szép Helénáért.

Ha már a szereposztás, nekem az sokkal kiugróbb, hogy milyen sztárdömping volt benne. És mennyien visszatérő színészek Nolan korábbi filmjeiből. Jött vissza időügynök, a Macskanő, vagy éppen álomépítész. Nekem nincs azzal bajom, ha sok egy filmben a sztár, de itt kis mellékszerepekben is olyan színészek vannak, hogy az már túlzásnak érződik. Pláne, hogy nem a karakterek a lényeg. A látvány és az üzenet inkább. Ennek ellenére korrektek, sőt, kifejezetten jóalakítások is vannak benne. Matt Damon nagyon komolyan viszi a vállán. Meglepő, de szerintem remek lett Samatha Morton Kirkéje. Bernthal hozott egy harcos Menelaoszt, akiben látni a királyt, nem csak a bátyja csicskáját. De remek volt Leguizamo, Tom Holland is produkált egy szerethető herceget és lehetne még sorolni. És ki ne hagyjam Argost. A szívem megszakadt, amikor a kérők a szemétre dobták. Mondjuk, kutya téren szívtörő a film, de ez a saját agybajom. A kérők már csak azért megilllették, amit kaptak, amit a tanyán műveltek. Emberekkel, de ebekkel is.

A látvány, ismétlem magam, de ebben a vonatkozásban is áll: fantasy filmmé. Az ellenségek, csaták, a mágia. Az erdei csata? Az kb. olyan, mintha középkori lovagokkal hadakoznának a szereplők. Amit a küklopsz barlangjában is lenyomnak - még csak mangaként olvastam Attack on Titant, de most tudom, milyen lenne élőszereplősen. Zseniális képek vannak benne, néha egészen művészi vagy egyedi megoldások. Amit a sziréndallal is megjátszott a film... És igen, persze, mindenbe bele lehet kötni. Tényleg, a film nyomja a jeleneteket és nem enged megállni, gyászolni, semmit. Egy érzelmet se élünk meg igazán, rohanunk. De abban is látom a célt. Mint mondtam, nem az emberek és egyes sorsok a lényeg.

Ami még megragadott különben, az a film Agamemnon ábrázolása. Már a Dunkirk eljátszott azzal, hogy nem is láttunk benne németet. Itt ugyan megjelennek az ellenfelek, ténylegesen harcolnak, de van-e arcuk? Olyan szinten vannak sokan embertelenítve és csak maszkok vagy páncélok, hogy beugrottak a csak hallható németek, de a 300-ból a Halhatatlanok is, hiszen nekik is a 'maszk' volt az arcuk. De, Agamemnon volt az alapgondolat. Kb. olyan érzést keltett bennem, mintha Szauron mászkálna a frontvonalon. A sötét aura, ahogy hátulról látjuk, meg az a horror sisak is. Komolyan meglepődtem, amikor az Alvilágban megszólalt. Hú, mondom, ilyet is tudsz? Simán eladható lettél volna eddig háborús démonúrnak. De különben ez is érdekes, izgalmas benne. Az arcok hiánya.

Kapunk hozzá egy komoly soundtracket is. Nyugtalanító tud lenni. Néha fájdalmas és lírai egyszerre. Én különben is szívesen hallgatom simán a filmzenéket - ez is lesz műsoron nálam, de biztosan nem este. Ennek nyugtalanító dallamai vannak.

És azt hiszem, itt lövöm le magam. Látványos, szórakoztató, egyrészt egy mai és popcorn fantasy menet. Másrészt, korüzenet. Igen, szerintem is megyünk odafelé, hogy minden véget ér. Csak mi nem Tróját, egyenesen a bolygót égetjük fel.

Kell találni valamit, amíg kijön a Hogyan tudnék élni nélküled 2.? Már kint van a szinopszis, de még mindig nagyon nem látom magam előtt, mi lesz abban a filmben. Esküvő, de a páros nem találkozhat, vagy nem stimmel, hogy az elsőben évtizedekkel később került sor az első találkozásra. Mindegy, nem is ez a lényeg. Meg különben is, azon agyalás előtt megnézhetném azt a filmet is.

De elég nehéz elkerülni, hogy ne kezdjem el egymás mellé tenni azt és ezt a filmet. Nem csak azért, mert ez Szente Vajk-film, aki meg színházba vitte a Hogyan tudnék...-ot. Nagyon hasonló a szereposztás is. Meg sem lep, mert szegényem lassan már a csapból is folyik, hogy Ember Márk a főszereplő. Ebben is benne van Törőcsik Franciska, ha azért nem is Ember Márk szerelmi szálát játssza most. Ebben is meghatározó a zene, de nem musical. Háttérben van, de talán csak kétszer fakadnak dalra maguk a szereplők.

Különben az egész film nagyon olyan, mint egy színdarab. Nem egyszer eszembe jutott róla, hogy nem is az a leginkább árulkodó a rendezőre, hogy majdnem 'Erkel színészei all in' van benne, hanem a nagyon tipikusan színpadi komédiai eszköztár. A legjobb példa? A cukrok. Három szín és mind más droggal feldobva. A nyugtató, a felpörgető és a szexi csoki. Lehet sejteni, milyen szerepük lesz. De ott van az is, ahogy a nők érkeznek és mindig a legrosszabbkor bukkannak fel. Nagyon-nagyon színpadi a helyzet és a felépítés is.

A történetről is írjak kicsit? Simon nősül, előtte legénybúcsút tartanak a legjobb barátjával és egyben társorvosával a háziorvosi rendelőből. Alex meglepetésére azonban a hegymászás és biciklizés helyett egy vidéki luxusszállóban kötnek ki, ahol éppen egy nagy pókerbajnokság zajlik. Mire észbe kapnak, Simon már nem csak a lagzi árát, de a rendelő pénzét is eljátszotta. A sztárszínésznő vendég nyereményátadó, Candy viszont kitalálja, hogy lopják vissza a pénzt. Beállít közben a menyasszony, egy sztriptíztáncos, egy pap, egy régi ex és a kamasz fia, a zűr meg csak nő és nő.

Egyszerű, tulajdonképpen gagyi. De követhető és színpadi formában vicces is. A jótól azért messzebb van, bőven akad benne erőltetettség, de egy közepes színpadi komédia szintjét eléri. Kedvcsinálónak tényleg a szereposztása a legjobb eleme. Nem fogom végigvenni, de egy Erkel + A mi kis falunk vegyesnek simán tudnám hívni.

Ennél jobban nem ragozom. Aki szereti a színházi könnyed komédiákat, ezt könnyen belövi. Mások meg szerintem nem nagyon ülnek le elé - bár bocsánat, A mi kis falunk t9rzsnézőinek is nyugodt szívvel ajánlom.

Nem tudnám megmondani, hogy ezt a filmet komédiának szánták, és ennyire nem találta ez a humorom. Vagy dramedy. Úgy sem tetszene, de akkor legalább nem érezném annyira félresikerültnek. De mi lehetett szándék? Talán nem is akarom tudni.

A történet szerint a Gauthier szülők hazahívják három felnőtt gyermekük. Ők jönnek is, hogy meghallgathassák, a szüleik öregsgükre megvalósítanák életük álmát. Vagyis, Ázsiában nyitnának árvaházat. Amikor feszegetni kezdik, hogy mégis miből, csak kiderül, hogy nyertek a lottón. Innen meg egyenes út a családi krízis. Nekik miért nem adnak a pénzből? Mégis, mennyit nyertek?

A film technikája az, hogy mindig bedob egy plusz információt vagy feladatot, amit meg kell oldani. Pl. ledobják a nyereményről a bombát, majd jön a sértődés, ők miért nem kapnak pénzt a szüleiktől. Erre majd azzal az ötlettel jönnek, hogy írják meg egy cetlin,  mekkora pénzösszeggel lennének boldogok. Megkapják, látszólag minden szép és jó. Csak aztán bemennek a városba és egy hirdetésen meglátják, mekkora a nyeremény. Máris kész az újabb vészhelyzet. Ez a technika vezet végig a filmen.

Olyan szinten keverik a drámát, komoly kérdéseket és a komédiába illő elemeket, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi a cél és mi lenne a film lényege. Az emberi természet, aminek mindig több kellene? Az, ahogy mindenki hazudik? Vagy simán csak mosolyogni kellene azon, hogy mibe keverednek folyton a testvérek?

A karakterek sem segítenek. Egyszerűnek tűnnek és alapvetően jóindulatúnak. Aztán majd hullanak az álarcok, és kiderül, azért nekik is megvannak a félelmeik és az életük fájó pontokkal is bír. Igaz, nem nagy drámák ezek, csak olyasmik, mint a kritikus, aki azért másokról munkáiról ír, mert a saját könyvével nem jut dűlőre. A sikeres üzletember, aki csak azért lehet sikeres, mert a minőségből és emberi elvekből engednie kell a napelemgyártással kapcsolatosan. Jómódúak kínjai, de attól még nekik igenis ezek a problémáik és gondok.

Amit a végére meg betettek... Arra akár a fekete komédia is rányomható lenne, de különben ez nem az, így ezzel is furcsán jöttem ki. Mégis, mi volt ez?

Nem egy nagy film. A családi otthonban játszódik és nagyon kevés színésszel. A beszélgetések viszik előre, illetve az egyre élesebb egymásnak feszülés. Nincs is látványelem.

A színészek között egy-egy név akadna és szépen hozzák is a karaktereket. Egyszerűen, könnyeden. Csak azzal nem voltam kibékülve, hogy mekkora a korkülönbség pl. a testvérek között. Főleg a két fiú között tűnik soknak. Bár nem ez a lényeg, de ilyesmik miatt érdekesnek találtam a szereposztást.

Néha érint komolyabb témákat és alapvetően az emberi természetet sarkítja ki. De hogy ez jó vagy sem? Nekem leginkább fura volt. Vissza biztos nem akarom nézni.

Amikor keresgéltem, hogy milyen doramát nézzek - pláne, ha nem románcot akarok -, akkor rendszeresen belefutottam abba, hogy érdemes lenne a Vincenzónak esélyt adni. Sok győzködés nem kellett, tetszett az alapötlet. Neki is ültem, és ha én nem is lettem rajongó, azért elszórakoztam.

A történet már erősen indít, de aztán mindig kicsit feljebb kapcsolnak a fordulatokkal. A nyitány - az egyik legerősebb olasz maffiavezér halott. A temetése előtt a consigliere, Vincenzo elmegy a vetélytársukhoz az utolsó szerződést megkötni, ahogy a férfi utolsó kívánsága volt. Mivel nemet mondanak neki, mindent lángba borít - majd visszatér a szülőországába, Dél.Koreába, ahonnan kisgyermekként fogadták örökbe.

A bonyodalmat meg az okozza, hogy a lakóépület, amelyet le kellene rombolnia, hogy az elrejtett páncélteremhez hozzáférjen, éppen egy fejlesztési terület közepém áll és megy érte a harc. Mire Vincenzo észbe kap, már egy pszichopata milliárdos gyárossal háborúzik az épületért és a lakókkal is egyedi kapcsolatot alakít ki. Így aztán a sorozat folyamatosan két oldalról táplálkozik: az egyik oldalról a játszma a két kemény férfi között. Vincenzo olasz maffia módszerekkel nem fél bepiszkítani a kezét - míg Jang Jun-woo élvezettel veti bele magát a véres küzdelembe egy olyan ellenféllel, aki saját magához hasonlóan kíméletlen és gyilkos hajlamú. Igen, nagyon rá fognak arra menni, hogy a férfi nem csak szociopata, de minimum szadista is, aki élvezi, ha másokat bánthat.

Másik oldalról meg Vincenzo barátokat kap, akik hol ellenségek, hol szövetségesek, de egy elég egyedi közösséget alkotnak a házban. Hozzájuk számolva a fiatal ügyvédnőt is, akinek az apja az egyik első áldozat volt, és aki ezért hagyta ott a könyörtelen céget és vette át az apja helyét. Onnan jön a humor és másként brutális, vagy inkább agyament helyzetek a terveiket illetően. Pl. az egyik lakó olasz éttermet vezet és azt hazudta, Olaszországban tanulta a szakmát. Vincenzo elsőre átlát rajta, aztán nem győzi szekálni a szakácsot. Szidja a főztjét és a tudását, de mindig olyan kimérten és maguk közt, hogy az külön elegáns benne.

Az olasz és a koreai módi keverése különösen egyedi színt adott a sorozatnak. A mocskos játszmák is lekötöttek volna, de azt kifejezetten szívesen néztem, ahogy kultúrákat is egymásnak eresztenek. Az egyik kedvenc részem volt, amikor párhuzamot tettek a Vincenzo által nézett opera - a Don Giovanni-t nézte és hallgatta - meg az aktuális történések között. Természetesen a humornak is állandó forrása a férfi olasz gyökerei. Pl. egyszer szavaznak a házban és le kell írni a nevét, aki a színjátékban a főszerepet játssza. Amiket leadtak a félreírt Vincenzo és consigliere kifejezésekkel... kész. Innen fura is, mert nekünk a Vincenzo Cassano kifejezetten egyszerű, kimondható név. Ott meg majd belepusztulnak a helyes kiejtésébe, nagyon sokaknak a végéig nem fog menni. Nekem meg az eredeti nevébe törne bele a nyelvem: Park Joo-hyung.

Talán több a thriller és a drámaibb vonal, mint általában találok az ilyen sorozatokban. De különben ebben is megvannak a nagyon tipikus dorama összetevők. A mókás, túljátszott mellékszereplőktől kezdve a termékelhelyezésig is. Fogalmam sincs, mi az a kávépótló cukor, amit olyan vehemensen eszegetnek, de már több sorozatban is láttam, ahogy ezt... falják. Valami borzalmas.

Látványra is szépen működik. Sokféleképp csatáznak, vannak majdnem hogy akció jelenetek és sok helyszín. Mivel megint a nagyon gazdagok a színpad felé, így az is változatos, hogy a luxus és a lakóépület szegényebbjei által egy más szint terei is megjelennek. Azért jó látni, hogy Korea sem csak a gazdagok és szépek luxusvilága, akik kvázi élő babákként a babaházaikban élnek szépen.

Ha már ezt felhoztam - ebben a sorozatban kétszer is ledöbbentem, mennyit számít a haj. A Jang fivérek is egyszer-egyszer frizurát váltanak a sorozatban és esküszöm, mintha két külön ember lennének. Pedig már annyi sorozatot néztem, hogy azért nem mosódnak annyira egybe számomra az arcok, mint az elején. A másik, amin nehezen jutottam túl, a főszereplő arca. Eleve, a koreai idol és szépfiúk terén nagy a babahatás és az androgün jelleg. De annyira női arcot, mint Song Joong-kié, én még nem láttam. Ha nem férfiként, végig öltönyben szerepelne, csak mondjuk reggel felkelne egy pólóban, nem tudnám megmondani, hogy egy nőies pasi vagy egy ronda nő. A szerepet jók hozza és semmi bajom vele, de ez az arc...

Még egy megjegyzés és elengedtem. A végével bajban vagyok. Ott éreztem leginkább azt, hogy nekünk nem egészen ugyanaz a happy end, mint abban a kultúrában. Mert, ha oda képzelem magam, akkor megint és szokás szerint hoztak egy tökéletes véget. Mindenki megkapja, ami járt. Csak éppen kicsit távolabb lépve igazából nem így érzek. Ha Vincenzónak el lehet nézni, hogy maffiózó és mire képes egy pisztollyal vagy egy késsel, akkor az egyetlen karakter, aki fejlődött, aki sokkal jobb ember lett a részek alatt és mondhatni fogadott bátyjának tekintette Vincenzót, miért az a happy endje, hogy a férfi védelmében megölik? Esküszöm, végig azt vártam az utolsó részben, hogy felbukkan, mert csak megrendezték a halálát. Hát, nem.

Mindezzel együtt egyszer abszolút jó szórakozás volt, mocskos trükkökkel, nagy fordulatokkal és bizony itt vér is folyt. Olasz - koreai kombó, ilyen tekintetben elég egyedi és működött is.

Pedig előzetesen nem lepődtem volna meg, ha Blake-verssel nyitunk. De a tigrisek világát bemutató filmjében más keretet és ötletet alkalmazott a BBC, mint a leopárd után.

Megint egy történetet követünk nyomon, amelynek az a kiinduló pontja, hogy a tigrisek azon állatok köz tartoznak, amelyek megélnek és szaporodnak is fogságban, vagyis állatkertben is megnézhetjük. De, ha az embert az érdekli, milyen a tigris igazán, akkor a szabadban élő fajt kell megnézni. Kevesen vannak, mert alapból veszélyes az életük, de az ember sem segítette a fennmaradásukat.

Ebből az alapból kezdik el egy tigris nőstény történetét, aki a kölykeit igyekszik felnevelni. Kettő van neki. Gondoskodnia kell az élelmezésükről, miközben védi a területét is. A tigrisek meglepően magányos állatok és egymással is kegyetlenek. A film szépítés nélkül megmutatja, hogy mit tesznek egymással is a vadon élő tigrisek. A területüket halálos küzdelmekben védik egymástól és a hímek kíméletlenül leszámolnak a más hímek kölykeivel. A műsor egyik legfájdalmasabb része az volt, amikor az új hím érkezése után a park őrei megtalálták a maradványokat. Egy kiskölyök letépett feje, na az elég sokkoló volt.

De még ezzel együtt is, ez a természetfilm nem véres. Elmesélik, látjuk a végeredményt, de nem mutatják meg, ahogy a tigrisek leszámolnak egymással. De ez is szolgálja a keretet: veszélyes, vad életet élnek, amely tele van veszéllyel, de amely intenzív és amelyben megmutatkozik gyilkos szépségük is. Mert a tigrisek gyönyörű nagymacskák, ez is tény.

Itt jegyezném meg, hogy ez a műsor is mennyire szép lett ilyen szempontból. Filmszerűen haladunk és középpontban végig az anyatigris és a két kölyke van. Látjuk felnőni, játszani, fejlődni őket. Ahogy a kis cukiságból gyilkos nagymacska lesz, saját területe ura, ha sikeres lesz.

Bár alapvetően a tigrisek története, azért el van mesélve benne az is, hogy kik őrzik Indiában a bemutatott természetvédelmi területet, mi a feladatuk. Abban is megvan ugyanaz a kegyetlen szépség: hogy a tigrisek itt tényleg önmaguk maradhassanak, az úgymond belügyeikbe nem avatkotnak. A vadorzókat lefogják, a kitett csapdákat összeszedik. Viszont, ha jön egy új hím és mészárlásba kezd, a szívük vérzik az elesettekért, de nem avatkoznak közbe. Így megint kapunk egy leckét arról is, hogy milyen lenne, ha tisztelettel és saját útján hagyjuk a természetet, az állatokat létezni. Ha beavatkozunk, akkor a természetes rendbe avatkoznának be.

Amit már megfigyeltem a briteknél, ebben is igaz. Vagyis, hiába erőszakos csúcsragadozókat mutatnak be, meglepően befogadható és korhatáros az egész. Van benne vadászat, esznek is, de szerintem majd megszakadtak, hogy ezt ennyire befogadhatóan, vér nélkül mutassák be. Azért ebben már látunk elhullt állatot, evést, de köze nincs horror élményhez.

Fenséges vadászok a tigrisek és a BBC nagyon hangulatosan be tudta mutatni őket. Nem az a természetfilm, amit megnéznék többször is, vagy úgy éreztem volna, hogy nagyon sokat tanított. De okít is, igényes is és szépek az állatfelvételek. Abszolút megérte megnézni ezt a filmet is.

Történetek is dolgok, de a House of the Dragon (s03e05) megint kissé időt húz. Kicsit a szövetségeket rendezgetik, és a Hightower lovag, talán Ormond a neve, nagyon belelendült az ármánykodásba. Azért nagyon nem semmi, hogy miket el nem tud érni egy biztonságos várba visszavonulva. Sokkal hatékonyabb, mint Alicent fivére és a lovagja a partizán akciókkal. De most komolyan, őket még Rhaenyra kamasz fia is kijátszotta? Úgyhogy, a látvány rendben volt most is. A cselekmény is lekötött, de összességében ez egy csendesebb rész, amiben a szereplők oldalakat választanak és egyre inkább rávilágítanak arra, hogy mit tesz a trón az emberrel. A királynő megint csak hisztériázni tudott, míg Daemon kezelte a helyzetet és Alicent is sokkal jobban trükközik nála, pedig már csak nagyon minimális eszköze van. Hiába tudom mi lesz a vége, azért tudom fogni a fejem, mert sűrűn az jut róka eszembe, mennyire másképpen is alakulhatott volna minden. (Azt meg nem is értem, Aegon testvére/felesége hogyan lehet állapotos, amikor a férje már egy ideje kripli, de mindegy, el is akarom engedni.)

Elkezdte az utolsó évadát az All American (08e01-02) is. Időrendben fél évet ugrottunk előre, de különben is az idővel játszanak. A nyitány a bemutató nap, de Jordan kap egy telefont és el kell rohannia. Majd visszaugrunk egy hetet, hogy megnézzük, hogyan jutunk el a nyitóképhez és majd megtudjuk, mitől lett olyan ideges Jordan, mi is történt. Jó szokás szerint a sport a keret, de nem a sportot nézzük. Ok, a két irányító nagyon edzésben van és az visszatérő kép volt, hogy súlyzóznak vagy gépeken gyötrik magukat, de nem fociznak még.Meg sem lep, már megszokhattam volna, hogy ez inkább tini- és new adult dráma, mint sportsorozat. Minden szereplő kapott valami magánéleti zűrt, ami hol súlyosabbnak, hol csak mondvacsinált problémának tűnik. Layla a turnéról hazatérve nagyon nem találja a helyét, Coop játssza a menő, kezdő ügyvédet a barátnője párjaként, Jordan az unokatestvérével a bemutatót szervezi, a két fiatal meg azon aggódik, hogy nem kapnak ösztöndíjat és ajánlatot egyetemi csapatoktól. Amina szálát meg hagynám is, az annyira erőltetett. Komolyan sajnáltam, hogy hazajött az elit magániskolából. Lenne tippem is, miért. Kb. ennyi. Fura, ha sorra veszem, olyan semmilyen. Nézve jobb. Elég szereplő van, hogy dinamikus legyen és ez a sorozat jó a pozitív karakterekben. Bár a színész a szakállával rémesen bír kinézni, Jordan Baker abszolút szerethető figura és sokat fejlődött a sorozat eleje óta. Tetszett az is, hogy érdemi sportdrámát tettek bele azzal, hogy a toborzás megváltozása hogyan érinti a fiatal játékosokat. Még mindig guilty pleasure sorozat és kb. várom is, hogy hetente majd  megint lássam a posztokat, hogy kielemzik, kire milyen ruhát adtak. Még poén is volt erre, mert Jordan adott öltözködési tippeket Coop-nak. Ok, az a jelent ciki volt, de a sorozatnak tényleg van egy ilyen oldala is. Viszont, a szokott hiba is benne van. A szereplők szépek, gazdagok, kiváltságosak. Közben meg a szegény, elnyomott feketéken drámáznak. Nehéz beleélnem magam, amikor a szereplők dizájner ruhákban szaladgálnak és olyan történeteik vannak, hogyan táncoltak Lady Gagával vagy partiznak a legmenőbb ügyvédekkel az országból. De a figyelmem fel van keltve és egyelőre be is jön, ha tényleg ez a 7 nap lesz az évad története. Egyben meg a sorozatzáró, hiszen PR is, hogy ez a vége.

Végre! Elkezdték pörgetni az eseményeket. Juliette emlékei jönnek vissza a Silo (s03e04) ezen részében és szökésben is van. Már küszübön, hogy meglegyenek a válaszok és jöhessen a kitörés, amiről a regény is szólt. Sajnos, már egyenrangú a mi korunkban játszódó rész is, aminek még mindig nem érzem, hogy lenne bármi jelentősége. Legfeljebb kiderül, hogy az ott rohangászók hogyan haltak meg, vagy ki a leszármazottjuk a silóban. De különben... Annyira felesleges az a vonal. Annyira idegesít még mindig, hogy azt kell kinyomozni még mindig, amit Juliette-tel megtudtunk a 2. évadban. De az tényleg dobott rajta, hogy üldözik egymást a silóban és nem csak a gyógyszerek be vagy nem szedése okoz izgalmakat.

Írom azt, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A Criminal Minds (s19e10) évadzárózott, összeeresztették istent és Eliast. Egyetlen részben lerendeztek mindent - megtaláltak egy elrabolt nőt, megküzdött a két sorozatgyilkos és még Elias ügyének végére is pontot tettek. Nem vagyok tőle boldog. Pláne, hogy megint úgy néz ki, hogy végleg elköszönnek a férfitól, ezúttal a szigorítottban ülheti le a hatvanvalahányszoros életfogytiglant. A fura az, hogy a BAU meg falazott a lányának és arra is figyeltek, hogy Elias életben legyen elkapva. Így meg nem igazán értem, mi a jó abban, hogy a szigorítottban éli le az életét. Mindegy, elengedtem. Ezzel akartak egy lezárást és összecsaptak mindent, amire máskor több részt adtak volna. A magánéleti szálak megint teljesen feleslegesek voltak és látványelem sem volt olyasmi. Egy robbanás, meg egy nagyon olcsó dulakodás. Pedig reméltem, hogy valami jobbat ki tudnak ebből hozni, de nem. Félek is, mi lesz, ha lesz 20. évad. Még direkt nem néztem meg, van-e berendelés.