Szépen kerültem mindent, ami előzetesen e film körül kirobbant. Így utólag azért pár dolgot meghallgattam, az unokatestvérem is feldobott pár dolgot és nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Innen visszanézve olyan érzés, mintha a filmet nem is látta volna még senki, de belekötöttek mindenbe, ami kapcsolatos volt vele minden előzetes igazi tudás nélkül. A bevételeit látva megérte, sokan megnéztük moziban.
Hol is kellene kezdeni? A homéroszi eposzokig menjek vissza? Olvastam mindkettőt, láttam már nem egy feldolgozást is. A kettő együtt szépen leképezi, hogyan változott meg az emberiség és a magukról alkotott kép a két eposz között. Az elsőben az emberek istenek játékszerei. Csak eljátsszák a szerepet, amit kapnak és nincs igazi lehetőségük dönteni, maguknak lenni. A hős Akhilleusz, a legnagyobb harcos. Aki a hírnévért hal. A második Odüsszeusz története, aki ésszel él és nem nyers erővel/gyorsasággal. Ő az, aki maga veszi kézbe a sorsát, az istenekkel is képes dacolni. Új érték van: az ész az erő helyett. A hübriszt is legyőzi és Homérosz hazavezeti, ha békét különben nem kap a mitológiától sem. A történelem lecke meg szépen hozzáteszi, hogy a trójai háború oka igazából nem egy nő volt, hanem a gazdasági érdek. Trója kereskedelmi ereje és hatalma kellett a görög városállamoknak. Az Odüsszeia kalandjai alapján meg fel lehet térképezni, mit ismertek a görög hajósok a Földközi-tengerből és mit milyen történettel párosítottak össze.
És most jött Nolan, aki újraértelmezte az egészet. Abszolút más a felfogás és ő aztán nem a találékony embert fogja ünnepelni a fizikai erő ellenében. Sőt. Odüsszeusz harcosnak is tökéletes - ahogy íjazik, vagy elég megnézni, amit a kérők ellen lenyom a film végén. Ezek után nagyon megnéztem volna egy Nolan-féle Akhilleuszt is, mert ha ezt tudta a csatatéren az ész, mit csinálhatott a korszak szuperkatonája? És ugyan visszaugrunk Trójába és a háborúba a filmmel, de Akhilleusz nincs a szereplők között. Még az alvilági jelenetben sem. (Megjegyzem, az eredetiben visszajött. Sőt, volt egy monológja arról, hogy rosszul döntött. Soha nem kellett volna Trójába mennie és a hírnévért halnia, az élet többet ért volna.) De, amire ki akartam lyukadni Nolan hozzátett egy egészen más jelentésréteget a történethez és az ókori mese a mi korunk tragédiájává lett.
Nem akarom az egészet lelőni, de a filmben folyamatosan téma Ithakán vagy éppen Spártában is, hogy idegen és kegyetlen hajós népek jönnek, akik tönkreteszik a kultúrájuk, véget vetnek a koruknak. A végére meg fogjuk tudni, kik voltak ezek. És ez egy olyan elem, ami mindennel szembe megy, ami homéroszi. Mi lesz a hősökből?
Nolan meg tudta csinálni ugyanazt, amit az Oppenheimer végén. Mondjuk, azt depresszívebbnek éreztem egy fokkal. Itt azért kapunk egy kis reményt a végén. Ha írás nem is, dalok azért fennmaradnak. Ha el is bukunk, azért jöhet még szebb kor. Itt az elkerülhetetlen vég, de aztán valami jobbnak a kezdete a zárszó és nem a nukleáris robbanások, amelyek végiggyűrűznek a bolygón. De a hatás, az üzenet, az ugyanaz. Az emberiség arra termett, hogy lerombolja az emberséget, aztán el is pusztítsa magát. Nem először gondolkodom azon, hogy sötét Nolan világképe, de a helyzet különben az, hogy abszolút azt mondja, amit én is igaznak hiszek. Az emberiség össz szinten káros egy faj és nem képes legyőzni magát. Belénk van kódolva a saját bukásunk, ami önmagunk.
Odüsszeuszt ennek fényében értelmezi újra. Mit jelent neki a hazatérés. Mert nem az a téma, hogy ne szeretné a feleségét, a hazáját vagy a fiát. Ő az a gondolkodó ember, aki Trója pusztulásakor meglátta egy korszak végét. És most szépen ide fogok hozni egy másik klasszikust. Isteni törvények, amiket ember nem szeghet meg. A holtakat el kell temetni. Az Antigoné drámája, hogy Antigoné eltemeti a bátyját, aki a trónért a szülővárosára támadt és a testvérével megölték egymást. Akit árulónak gondoltak és ezért nem járt neki a temetés. Antigoné eleget tesz az isteni törvénynek, belehal, de övé az erkölcsi győzelem. (Ebből talán az is érthető, miért van több szereplő megveszve azért, hogy temessék el a holtakat és miért olyan mérgesek Odüsszeusz elesett, temetést nem kapott katonái.) Nolan is hozott egy isteni törvényt, a vendégjogot. Azzal pedig lefedett mindent, ami kultúra, kereskedelem, diplomácia, ész. És ezt veszik semmibe, ezt rombolják le Trójával együtt - a saját emberségüket is. Odüsszeusz itt nem a hős, aki el van telve magától. Itt ő a szenvedő ember, aki tudja, hogy lerombolta mindazt, amit szeretett és ami jó volt a világban. Össze lehet szépen szedni ennek a darabjait a történetben végig - hányszor, kik veszik semmibe a vendégjogot és ölnek. Vagy azt, amit majd a szirének daláról mond. Olyan szépen elmondja azzal is, mit tettek és miért kell vezekelnie.
Tetszett az is, ahogy a film az isteneket mellőzi. Közben emlegetik őket, de nem teremnek a semmiből a vásznon és nem folyásolják be az eseményeket. Athéné sem Athéné igazán, szerintem. Benne is sokkal inkább láttam a lekiismeret-furdalást, mindannak a jelképét, amit megöltek Trójával. Nem véletlenül nem segít, csak passzívan feltűnik és mond olyasmiket, amivel semmit nem segít. Tiszta felesleges az egész karakter. Kivéve, ha ő Odüsszeusz eleven bűntudata, ami felzabálja. Akire ráhúzott mindent - egy trójai fiatal lány, akit éppen akkor fejeztek le, amikor Athéné szobrát. Ahogy a düh és vér éjjelén megölték az isteni törvényeket is.
Hozzá van nyúlva az eredetihez, pl. a kalandokban is. Sose rosszabbat. Egyes dolgok kimaradtak, lett összevont elem benne. De így is működik és a lényeg benne van. Pláne, ha azt a képet nézem, amit a végére bontanak ki. de mint említettem, itt messze nem az ész emberét és a kalandok túlélését ünnepeljük.
Látvány. El kell engedni, hogy ezt bárki is történelmi filmként nézze. Ez fantasy. Emiatt lehet a látvány- és kosztümvilága olyan, amilyen. Láttam már arról képsort, hogy pl. görög gálya helyett viking módi, ahogy hőseink hajóznak. De érdekel ez most engem különben? Nem. Roppant jól nézett ki, amikor vitorlát bontottak, otthagyták a görög sereget és nekiindultak a másik útvonalon. A mi korunk az, amikor már nem is számolom, hányadik évad GoT-sorozatot nézzük. Mit szólnánk, ha eredetinek néznének ki? Kétlem, hogy tetszene. Meg komolyan, eredetiséget számon kérni a történettől, amiben szirének, küklopszok, boszorkányok vannak? Ugyan már!
Nekem ez vitte a szereposztást is. Fantasy és nem autentikus görög. Így aztán abszolút nem tudott érdekelni, hogy Odüsszeusz legénységben indiai, vagy éppen kínai kinézetű harcos is helyett kapott. Vagy szegény Lupita Nyongo, aki kapott már éppen eleget Szép Helénáért.
Ha már a szereposztás, nekem az sokkal kiugróbb, hogy milyen sztárdömping volt benne. És mennyien visszatérő színészek Nolan korábbi filmjeiből. Jött vissza időügynök, a Macskanő, vagy éppen álomépítész. Nekem nincs azzal bajom, ha sok egy filmben a sztár, de itt kis mellékszerepekben is olyan színészek vannak, hogy az már túlzásnak érződik. Pláne, hogy nem a karakterek a lényeg. A látvány és az üzenet inkább. Ennek ellenére korrektek, sőt, kifejezetten jóalakítások is vannak benne. Matt Damon nagyon komolyan viszi a vállán. Meglepő, de szerintem remek lett Samatha Morton Kirkéje. Bernthal hozott egy harcos Menelaoszt, akiben látni a királyt, nem csak a bátyja csicskáját. De remek volt Leguizamo, Tom Holland is produkált egy szerethető herceget és lehetne még sorolni. És ki ne hagyjam Argost. A szívem megszakadt, amikor a kérők a szemétre dobták. Mondjuk, kutya téren szívtörő a film, de ez a saját agybajom. A kérők már csak azért megilllették, amit kaptak, amit a tanyán műveltek. Emberekkel, de ebekkel is.
A látvány, ismétlem magam, de ebben a vonatkozásban is áll: fantasy filmmé. Az ellenségek, csaták, a mágia. Az erdei csata? Az kb. olyan, mintha középkori lovagokkal hadakoznának a szereplők. Amit a küklopsz barlangjában is lenyomnak - még csak mangaként olvastam Attack on Titant, de most tudom, milyen lenne élőszereplősen. Zseniális képek vannak benne, néha egészen művészi vagy egyedi megoldások. Amit a sziréndallal is megjátszott a film... És igen, persze, mindenbe bele lehet kötni. Tényleg, a film nyomja a jeleneteket és nem enged megállni, gyászolni, semmit. Egy érzelmet se élünk meg igazán, rohanunk. De abban is látom a célt. Mint mondtam, nem az emberek és egyes sorsok a lényeg.
Ami még megragadott különben, az a film Agamemnon ábrázolása. Már a Dunkirk eljátszott azzal, hogy nem is láttunk benne németet. Itt ugyan megjelennek az ellenfelek, ténylegesen harcolnak, de van-e arcuk? Olyan szinten vannak sokan embertelenítve és csak maszkok vagy páncélok, hogy beugrottak a csak hallható németek, de a 300-ból a Halhatatlanok is, hiszen nekik is a 'maszk' volt az arcuk. De, Agamemnon volt az alapgondolat. Kb. olyan érzést keltett bennem, mintha Szauron mászkálna a frontvonalon. A sötét aura, ahogy hátulról látjuk, meg az a horror sisak is. Komolyan meglepődtem, amikor az Alvilágban megszólalt. Hú, mondom, ilyet is tudsz? Simán eladható lettél volna eddig háborús démonúrnak. De különben ez is érdekes, izgalmas benne. Az arcok hiánya.
Kapunk hozzá egy komoly soundtracket is. Nyugtalanító tud lenni. Néha fájdalmas és lírai egyszerre. Én különben is szívesen hallgatom simán a filmzenéket - ez is lesz műsoron nálam, de biztosan nem este. Ennek nyugtalanító dallamai vannak.
És azt hiszem, itt lövöm le magam. Látványos, szórakoztató, egyrészt egy mai és popcorn fantasy menet. Másrészt, korüzenet. Igen, szerintem is megyünk odafelé, hogy minden véget ér. Csak mi nem Tróját, egyenesen a bolygót égetjük fel.