Több részen át építették Reenie nagycéges ügyét - most ez kapott nagyot teret a Tracker (s03e19) vége felé. Hogy lett ebből eltűnéses nyomozás? A tanúskodás előtt a legfontosabb tanúnak nyoma veszett. Colter persze jött segíteni, és előkerült régi bűnszövetkezetes eset, bosszú és szabadító akció is. Arra is sort kerítettek, hogy a  nő kibeszélje a barátjával, hogy milyen démonok üldözték az utóbbi időben. A szokott, nyomozós részeket jobban szeretem. Annyira elő volt készítve a per, az ügy, hogy ezt semmilyen lezárásnak éreztem. Most gyorsan mindent elrendeztek és pont. Egy tanú megold mindent. A Reenie - Colter barátság megkapta a maga megerősítését, de mint krimi, nem tetszett túlzottan ez a rész.

Még egy kicsit építkezett a Widow's Bay (s01e06-07) - a 6. rész formabontóan a múltba vitt vissza minket. Megismerhettük Richard Warrent, az alapító agyát, akivel a sziget sötét dolgai is kezdetét vettük. A sorozat neveket hozott - Hamish Linklater volt az alapítóatya, akit a 7. részbe is visszahoztak zombiféleként. Jól állt neki ez a megosztott figura, aki gonosz is, áldozat is, nem is igazán tudtam eldönteni, hogy utálni vagy sajnálni kellene. A feleségét, aki a bukását segítette, Betty Gilpin játszotta. neki jutott a kevésbé emlékezetes szerep, de fel is merült bennem, hogy vissza kellene nézni, mit mondtak eddig róla. Mert a véget, amit itt sejtettek neki, nem rémlik, hogy hallottam volna. A két rész együtt, múlt és jelen, együtt működött. Talán ezért is mehettek le együtt. Szép kiugrás a múltba, visszakapcsolás a horrorba a temetőből kiásott Richarddal. Már kevesebb a humoros pillanat, de azért kaptunk azt is. Patricia belépései, a rendőrös kalandja, a seriff elmondása, vagy ahogy a tengeri túra a Cápát idézte. Csak itt nem a nagy fehér miatt kellett volna nagyobb hajó... Érdekes is, innen merre tovább, mert abban biztos vagyok, hogy ezzel nem tört meg az átok. Van még 3 rész...

Visszatért a Criminal Minds (s19e01-02). Azt vártam is, hogy mernek-e teljesen új irányba kezdeni vagy lesz-e fő téma az évadban. Az egyik szeme sír, a másik nevet, hogy mit választottak. A helyzet az, hogy az újrakezdés - a Revolution-évadok - óta Elias Voit a kedvenc szereplőm benne. Úgyhogy nekem pozitív, hogy maradt Gilford és viszik tovább a történetét. Most börtönben van, Tara bejár hozzá és igyekszik rávenni, hogy beszéljen az áldozatok családjaival, interjúzzon a BAU-val és segítsen megérteni a sorozatgyilkosok elméjét. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy mit találtak ki. A sorozatgyilkos, pszichopata énje kezd visszatérni. Látjuk a gyilkos gondolatait, álmait. Az emberi fele küzd még ellene, Rossi jelenik meg neki hallucinációban, ahogy korábban az ő alakja kísértette az FBI ügynököt. Viaskodnak, de egyre több a jel, hogy Voit készül valamire. A legjobb jeleneteket is Gilford kapta - a podcast felvétel, vagy a viták a Rossi-alakkal. Sajnos, a más ügyek negyed ennyire sem érdekesek. A 2 részben két gyilkos volt, de mindkettőben olyan feleslegesen okoskodtak az ügynökök. Az elrabolt párok esetében a kihallgatás vezetett eredményre és a netes keresés, a másik részben sem a pszichológia, hanem a fejfájás volt a nyomravezető. Anyám közben nézi a régebbi ismétléseket a tévében, ha pont arra tévedek, el is kap a nosztalgia, hogy akkor jobb volt a show. Azt meg nem is akarom minősíteni, hogy milyen mű drámákat kapnak az ügynökök. JJ költözik, Luke meg eltemette szegény kutyáját. Minden színészt visszahoztak különben, de az lett a reklámok alapja, hogy ebben az évadban sok sztárvendég lesz. Jeri Ryan volt a kezdés, de a nagy dobás Connor Storrie lesz, már akinek ez mond valamit. A Heated Rivalry kint nagyon megy, ő az egyik főszereplő. Bevallom, engem hidegen hagy. Voit miatt nézem és pont.

Nagyon szappanoperás lett a My Royal Nemesis (s01e06) ezen része. A külső fotózás kb. arra volt jó, hogy Cha Se-gye és Shin Seo-ri kapjanak pár szerelmes helyszínt és helyzetet, amiben összejöhetnek. Kicsit olyan buta is, ahogy folyton kínos helyzetekbe keveredtek, pl. egymásra estek, amikor a tévé távirányítójáért kapkodtak. A titkár, vagy a nő felfogadott szolgája is olcsó humoros elemként mászkált, tett megjegyzéseket. Az egyetlen, ami kicsit többet mutat, hogy Moon-do is megkezdte a nagyobb áskálódást. Már nem csak mérgez, de nyílt harcra készül. Se-gye is erre készül, pontosan tudja, ki van ellene. Bírnám is, ha ez kerülne elő és nem a nővel kerülgetnék egymást. Vagy leesne nekik, hogy mindig is egymásnak lettek rendelve... A ruhák, a helyszínek még mindig elég mások, hogy elnézzem, de túlzottan szappanoperás, ez a fő benyomásom.

Eredetileg egy kisregény volt a Shy. Mondjuk, már a címből látni, hogy elég nagy eltérés lesz a kettő között. Max Porter a kamaszfiút tette a középpontba, míg a filmben Steve lett kiemelve. Nem csak a címben, de a cselekményben is.

Mit kapunk? Steve egy különleges intézmény vezetője. Problémás fiatalokat kezelnek és igyekeznek jó útra terelni. Félúton van egy kórház és egy nevelőintézet között. Minden itteni srác problémás és ahogy nézi az ember, nekem legalábbis megfordult a fejemben, hogy ha ez a hely nem lenne, hol lennének. Javítóintézetben, börtönben, esetleg elmegyógyintézetben? A helyzet az, hogy a különféle srácokat nézve, be is tudom sorolni, ki melyik intézménybe kaphatna könnyeden helyet.

Ez a film viszont azt akarja megmutatni, hogy nem szabad róluk lemondani. A hátterük meghatározta, hogy ilyenek lettek, de segítséggel és törődéssel tudnának mások lenni. Kiállnak a szereplők, a történet amellett, hogy a problémás fiatalokat nem leírni kell, hanem alternatívát nyújtani nekik.

De attól dráma, hogy ez kicsit sem könnyű. Keményen bemutatja, még csak egy napba sűrítve is rengeteg minden van, hogy mivel is küzdenek. A társadalom érdektelensége, ami magával hozza, hogy nincs pénz erre. Ők maguk is küszködnek és a filmbéli helyzetet fokozza, hogy éppen most tudják meg, rövid úton bezárják őket. Eddig se volt sok remény, de most akkor mi marad? A film azzal már nem tud foglalkozni, de a nézőben szépen pöröghet tovább. Elvesző életekről és azokról a végekről, amiket fentebb már említettem. Van az a Sean Penn-film, amiben a mentős Penn az évek alatt eljutott oda, hogy a drogos, mélyszegénységben élő, a legalja, egyáltalán minek szaporodik. Csak szegénységre, bűnözésre, szenvedésre szülnek. Eszembe jutott most is, hogy ezek a srácok nagyon hasonló alapokkal kezdtek, és meg lehet nézni, mire jutottak.

Kemény is nézni, ahogy az önfeláldozó gondozók, tanárok, erőn felül mindent megtesznek és mi érte a jutalom vagy az eredmény. A közel semmi. Egy-egy ponton már azt vártam, hogy ők is kárt tesznek magukban, annyira szélmalom-harcot vívnak, ami felőrli őket. Döbbenetes is volt, amikor a végén Steve hazamegy, és látjuk, hogy két kislány, szerető feleség, egy boldog otthon várja. Amit addig láttunk, az alapján inkánn tippeltem volna egy üveg borra meg valami nagyon lepukkadt környékre és mély magányra. Annyira depresszív a munkája.

Egy gondolat és ezt elengedtem. Nekem a film nem tudta megmutatni, hogy mit láttak meg a nevelők a srácokban. A bűnözői elemet, fájdalmat és az éleket tökéletesen visszaadták, de amit pl. a film egy pontján Steve felsorol, hogy ki miért csodás, abból semmit nem tudtam átérezni.

A látványvilág sem az enyém. Az intézetről filmet forgatnak, és ezt a kézikamerás, amatőr felvételnek tűnő beállítását viszik végig. Sosem szerettem ezeket, most is zavart és kizökkentett.

Színészi munka bőven van benne, és érezni is, hogy ez kedves projekt volt sokaknak. Bevallom, én már a Porter-kisregény sikerért se éreztem át, a filmet még annyira se tudtam. Hiába brutális, amit Murphy vagy Watson beletettek, attól még fájdalom nézni.

fesztiválfilm, vegyes kritikákkal, de azért pl. brit független filmes díja van. Nem is meglepő, hogy megnéztem, de nagyon nem szerettem. A fesztiválfilmek általában így hatnak rám.

Hogy lehet véletlenül végignézni egy sorozatot? Nagyban pakoltam, és hagytam, hogy csak elinduljon valami a képernyőn. Ez volt az, én meg kb. 6 részen át pakoltam, aztán akkor már az utolsó kettőt is megnéztem.

Hamar elmesélem, hogy a Noir képregények közül magyarul is elérhető több. Pókemberből három kötet is van, bár bevallom, azt nem néztem meg, hogy valamelyik ezt a konkrét történetet meséli-e el.

A Noir különben a sorozatban is profin visszaköszön. A külcsínt nem is kell nagyon magyaráznom. A kabátok és kalapok, bárok, a nők ruhái, a világítás. Akár színesben, akár a fekete-fehér verzióban nézi az ember, azt nagyon igyekeztek levenni, hogy a látvány illeszkedjen a klasszikusokhoz.

A cselekményben is áthoztak minden tipikus elemet. Itt a nevet változtatott Peter Parker, avagy Ben Reilly kalandjait követhetjük, aki már csak szenvedő magánnyomozó, szerelme halála után a Pókot nyugdíjba küldte. Most azonban olyan ügybe keveredik, ahol nem csak katonatársain kellene segítenie, de túl kellene élnie, hogy a csinos énekesnő, Cat éppen szereti vagy sem. (Megjegyzem, inkább sem. A nőnek más a nagy szerelem, Ben inkább csak a szamár a ló helyett.) Az alkohol barátja magánnyomozó a maga világfájdalmával. A kotnyeles titkárnő. A femme fatale. Az ősellenség. Itt van mindenki, ilyen téren is nagyon noir a sztori.

Ami tetszett benne, hogy miképpen és mennyire át tudták venni a Pókember klasszikus karaktereit ebbe a világba. Nem jegyeztem meg a szinkronos neveiket, de teljesen beazonosíthatók a képességeiktől lassan meghaló katonák az eredeti gonoszokkal/antihősökkel. Pl. Elektro vagy Rino helyi megfelelőjét is simán megtaláltam. Azt is szépen megírták, hogy miképpen született meg a Pók, miért tűnt el és hogyan alakult Ben világa. Értelmes és hihető, miért lett ennyire... nyomott szerencsétlen.

A katonás - kísérletes szál is le tudott kötni. Ügyesen építette azt, hogy ne  legyenek ezek az alakok fekete-fehérek. Kísérleteztek rajtuk, és most haldokolnak. Kényszerpályán vannak, és a 3-ból 2 a kúra után meg is tud változni. Nem gonoszok vagy bűnözők voltak, hanem veteránok, akik oda sodródtak.

Viszont, a másik két vonal nem tetszett. A maffiavezér ügyködése illetve a szerelmi szál is inkább csak zavart. Az is korrekten meg van írva, abszolút szubjektív, hogy engem nem tudott lekötni. Nem hosszú az egész és dolgoztam is mellette, de így is soknak éreztem.

Végül, amit nem véletlenül halogatok és csak a végére nyomom be. Az meglepő módon nem zavart, hogy rasszok tekintetében mennyire eltértek az eredetitől. Azért pár képet láttam, hogy a Spider-Noir miképpen lett megrajzolva, és mondanom se kell, hogy se színesbőrű legjobb barát, se ázsiai felmenőkkel bíró femme fatale nem volt benne. De a színészek jól játszottak, nem zavar. Ám. De.

Nicholas Cage lett a Pók? Igazából a noir magánnyomozót jól hozza, de annyira öregnek érzem a szerephez... Azokat, akik elvileg a kortársai a történetben, negyvenes színészek játsszák. Cage meg hatvanas. Li Jun Li mellett is iszonyat öregnek néz ki, szinte mintha a nagyapja lehetne. Ok, az persze nem, de az apja simán. Az akció sűrűn CGI, de még így is gyakran bántotta a szemem. Nagyon nem jó még digitalizálva sem, ahogy Cage Pókként szökken. Azt nem is számoltam, Clive Owen Sam Spade-je hányszor ugrott be róla.

Egyszer elnéztem, azt is értem, miért szerették sokan. Én nem tartozom közéjük - kissé untam is, meg annyira öregnek érzem ehhez Cage-et...

Nem én vagyok Woody Allen célközönsége. Láttam több filmjét is, de ha egyiket sem kell újra megnéznem, boldog leszek. Mondjuk, ezt a filmet pont ne ő rendezte és nem is lehet hozzá kötni. Csak éppen olyan érzés volt nézni, mint egy-egy Allen-mozit.

A történet egy, a mellékszereplőket is számolva két pár történetét meséli el New Yorkban. Még mesei keretet is adtak neki bevezető zenével, mesélővel és egy könyvvel. Milo és Wendy egy appon jönnek össze, megvan a kémia, van egy közös estéjük. Amikor újra találkoznak, Wendy felajánlja, hogy legyenek barátok extrákkal. Csak, ahogy lenni szokott és mindenki előre meg is mondja nekik, az soha nem működik. Valaki szerelmes lesz és azzal el is lesz rontva minden. A másik páros meg a jó barátaik közül kerül ki: Hank Milo legjobb barátja, aki Jessie-vel kezd randizni, a végére házasodnak is - a nő meg Wendyvel van igencsak jóban. Ők mellékszálon mozognak, inkább csak beszélgetőrtársat jelentenek a fő párnak és az ő kapcsolatuk állomásai legfeljebb azért érdekesek, mert azokon a másik kettős kénytelen összetalálkozni, ha örülnek neki, ha nem.

Beszélgetések. Ez az, amiért annyira Allen ugrott be. Alig történik a filmben valami, de végigbeszélik. Nem is látjuk a párok kapcsolatát, csak azt, ahogy beszélnek róla vagy minden másról. Nem is értettem, miért az a címe, ami. Nem látjuk a randikat. Talán csak az elsőt. Viszont végeérhetetlenül és mindent átbeszélnek. Családot, terveket, kapcsolati készségeket, New York-ot. Dől belőlük a szó.

Ettől meg olyan monoton az egész, hogy leírni se tudom. Négyszer aludtam el rajta - és még csak fáradt se voltam. Én vagyok az, aki képes hajnali négyig sorozatot lesni vagy filmet nézni, ha az leköt - pedig 6-kor kelek és irány a munka. De ez? Szerintem egy részét nem is láttam, mert hiába pörgettem mindig vissza, van egy rész benne, amin egyszerűen képtelen voltam nyitva tartani a szemem. Lehet, altatóként kellene javasolnom a megtekintését?

Erre rájön, hogy a szereplők és a színészek sem nyertek meg. Lehet, annak valahol jónak kellene lennie, hogy semmi színészes nincs bennük. Mintha random embereket néznék az utcán. Csak éppen egy filmben nem random embereket akarok nézni, hanem szebb/jobb/szerethetőbb/utálhatóbb karaktereket. Adjanak el nekem egy mesét! Ők meg hidegen hagytak. És csak beszéltek meg beszéltek és beszéltek... Annyit megnéztem, hogy a kiemelt szereplők mind komikusok, de nem meglepő módon még egyikükről se hallottam, ha a Milót játszó srác valahonnan ismerősnek is tűnt.

Ezzel elértem oda, ami még a bajom. Ez hivatalosan egy komédia. Én meg egy poént se találtam benne. Mint említettem, annyira untam, hogy képtelen voltam ébren maradni rajta. Még egy vonás, amiért emlegethetem Woody Allen-t. Az ő humorát se értem. Ennek a filmnek se jött át, min kellene akár csak mosolyognom is.

Marad a végére annyi, hogy ez számomra unalomnál és szenvedésnél többet nem hozott. Elsőfilmes rendező saját forgatókönyvből forgatta, meg kellene néznem, nem-e színházi rendező volt korábban. Elhinném. Cselekmény kb. semmi, de amennyit beszéltek...

Annyi ilyesmit olvastam össze mostanában, hogy ezen a filmen már meg se tudtam lepődni. Különben egy korrekt kis thriller, de a végén sokat dobna, ha meg tudott volna lepni.

Igaz, még mindig tartom, hogy inkább legyenek nyomok és viszonylag logikus legyen, ha így nem is lep meg a végére. Ez tudta ezt hozni. Még sikerélményem is volt, hogy jóval a vége előtt kitaláltam, hogy ki és miért ügyködik. A részletek nem voltak meg, azt pl. nem találtam ki, hogy ki tüntette el a hullaházból a tetemet, de maga az alapmotívum és átverés megvolt.

De, mi is a film? Adott egy gazdag, de kiállhatatlan cégtulaj nő. Van egy 20 évvel fiatalabb férje, egy féltékeny húga és brutális hírneve. Meghal, a test a hullaházba kerül, de el is tűnik, mielőtt meglett volna a boncolás. Az ügyön dolgozó kiégett, gyászoló rendőr rászáll a férjre, akiről meggyőződése, hogy nem csak pénzért házasodott, de rossz ember is. Bruno meg versenyt fut az idővel, hogy kiderítse, mi lett a feleségével. Lehet, hogy az egész egy gigászi átverés és Rebecca csak megrendezte a halálát, hogy mindenkinek megfizessen? Vagy csak szórakozik? Mert bizony neki az volt a humor, hogy másokba forgatta a kést...

A film szépen mélyebbre visz, hogy igazából milyen kapcsok vannak a szereplők között. Van egy látszat, meg a mögöttes titkaik. Sorra, mindenkit leleplez, hogy milyen bűneik vannak. Még azok is, akik a filmben az igazságosztó szerepét játszák, meg lehet kérdőjelezni, nem mennek-e messze. Nem is azt értem ez alatt, hogy elintézik, hogy az egyik bűnös haljon, a másik menjen érte börtönbe. Inkább azt, hogy a megtévesztésért mit el nem játszottak. Főleg a csapat fiatalabb tagja - amit ő bevállalt a bosszúért... Ahhoz nem is gyomor, nem is tudom, mi kellett. Saját maga megerőszakolása?

Jól hozza a gazdagok világa mögötti mocskot. A hátsó szándékokat, ahogy a másik ember nyomora válik a szórakozássá. Ahogy a pénz minden mocskot elfed. Ez még akkor is plusz benne, ha a tempó lehetne kicsit gyorsabb is.

Jó benne a rejtély és szépen egyensúlyoznak azzal is, hogy valami misztikum van, Rebecca szórakozik vagy valami egészen más van a háttérben. A hangulata megvan és kerek lesz a magyarázat is.

Nem is értem, miért nem esett jól mégsem a vége. Megkapták, amit érdemeltek a szereplők. Egyik bűn szülte a másikat és érdemes pl. Bruno autóját nyomon követni a filmen. Nekem az volt az, amiből szépen kitaláltam a fő szálakat előre. Az, ahogy különféle helyzetekben az emberek reagálnak a kocsira, és ha hozzávesszük az elejtett autós történeteket is, ki lehet szépen rakni a hátteret.

Talán az, hogy tényleg messze elmennek azért, hogy ez a terv így összeálljon. Azt veszi be nehezen a gyomrom. De a film különben elment, kicsit guilty pleasure hatású, kicsit krimi, kicsit thriller. Egy estére elszórakoztatott.

Adott egy visszaeső szélhámos, akinek van egy kivételes képessége. Tulajdonképpen egy matekzseni, de nem úgy alakult az élete, hogy valamit tudjon vele kezdeni. Ő lesz a főszereplőnk, akinek matektanárnak kell kiadnia magát.

Még látatlan gondoltam, hogy valami olyasmit hoznak ki belőle, mint a németek Fák jú, tanár úr! filmjei. Azzal együtt is, hogy itt a beépített embernek a diákokat kell lenyomozni, hogy megtalálja a keresett maffiózó gyerekét, akivel az apját ide lehetne csalni. Minimális krimis/bűnügyi vonal, de alapvetően könnyed komédia, amelyben a főszereplő menet közben jó útra is tér.

Csak éppen valahogy zsánerek között ragadt a végeredmény. Komédia, de nem igazán vicces. Nem is jut eszembe egy poén sem, amin jót vigyorogtam volna. Inkább a 'néhányszor mosolyogtam rajta' kategória. Keményen próbálkoznak azzal, hogy az összekötő tisztje legalább kicsit humoros mellékalak legyen, de ritkán jön össze. Talán csak akkor, amikor osztálykirándulást szerveztek és ő is vitte a családját, hogy megfigyelés alatt tudja tartani Eddy-t. Persze a családja erről mit sem tudott...

De nem is a komédia hiányzott igazán. Hanem az iskolai légkör, a helyszínhez köthető értelmesebb történetek. Kb. semmire nem használták azt, hogy Eddy mennyire jó matekból. Akkor minek kellett egyáltalán ilyen képességet adni neki? Az órákba is alig látunk bele, de amit igen, abba semmi ötlet vagy extra. Tényleg és simán tanítja őket képletekre meg levezetésekre. Nem mintha a magyar A tanár világát hiányolnám belőle, de azt igen, hogy szervesen része volt a történetnek az iskola. Itt meg alibi a maffiózó vadászathoz.

A másik eleme meg a románc. Az igazgatónő pont Eddy kamaszkori nagy szerelme, akivel a mai napig bánja, hogy elbánt. Tényleg szerette, de olyan helyzetbe kényszerítették, hogy el kellett árulnia a lányt. Máig nem bocsátott meg neki és Eddy a küldetése mellett őt akarja még visszahódítani. Ezt sokkal inkább kidolgozták, mint az iskolai környezetet. Igaz, arra találtak bőven teret, hogy vázolják Eddy-nek, hogy a helyettesítő tanár ne is álmodjon olyasmiről, hogy egyenesen az igazgatóval jöjjön össze. Ők a táplálánc alja, míg az igazgató a piramis csúcsán ücsörög.

Azért sem voltam oda, hogy mennyire nyitva maradt a sorozat vége. A történetből adódóan nem igazán lehet folytatni, akkor meg minek kellett ilyen befejezetlen zárás? Amúgy sem volt az igazi, de ez még levett egy adagot a tetszési szintemből. Kétszer is visszanéztem, nincs-e még egy része. Hát nincs. Tényleg ennyire a folytatásra gyúrtak?

Nem titok, szerintem az emberiség többet ártott a Földnek és az életnek, mint amit használtunk. Meg tudom érteni, a bolygó miért söpörne le minket magáról. Ha kipusztítanánk úgy magunk, hogy a természeti világot nem visszük magunkkal, tegyük.

Nagyon kevés olyan ember van, akit nem tennék bele ebbe a kupacba. Ahogy a történelemben is nagyon kevesek voltak, akik valami olyat alkottak, olyat tettek, ami túlmutat azon az egoizmuson és hedonizmuson, ami a fajunk sajátja. Ha korunkban keresek egy embert, akit kiemelnék, David Attenborough lenne az egyik. Nem itt fogom részletezni, milyen sok okból tudok rá felnézni, de azt elmesélem, hogy ezt a műsort a BBC a 100. születésnapjára készítette a tiszteletére.

Az első nagy siker, amivel mondhatni tv-történelmet írt és elvitte az emberek otthonába a természetet, amit pusztítunk, az Élet a Földön volt. Ez a kb. 1 órás ismeretterjesztő műsor elmeséli, hogyan készült. Be van ágyazva az életrajzba. Megismerünk egy biológiából diplomát szerzett fiatalembert, aki a BBC második embere volt és lehetett sejteni, őt nevezik ki a következő vezérigazgatónak. Erre mit tesz? Felmond, és elmeséli, milyen sorozatot akar készíteni a Földről, az evolúcióról.

Látjuk, milyen technikát dolgoztak ki. Kikkel dolgozott együtt. Hogyan készültek az ikonikus felvételek. Megidézik a sorozat legnagyobb mutatványait, azt a sokféle munkát, ami a létrejöttéhez kellett. Én ugyan Attenborough későbbi munkáit ismerhetem csak, ezt a műsort meg felvételről, de még így is átjött, milyen forradalmi, mekkora munka és micsoda szenvedély volt mögötte.

Írnám azt, hogy nagyon kedvet csinál az embernek, hogy leüljön és megnézze az eredeti sorozatot.

Egy részét emelném ki, mert azt eddig nem tudtam. A főemlősökről szóló részben nagyobb szerepet kaptak a gorillák. Azoknak a felvételeknek az elkészültében aktívan részt vett Dian Fossey is. Ahogy ebben a műsorban megemlékeztek erről a kivételes asszonyról, nekem kijöttek a könnyeim. Jellemző különben: Attenborough ünnepelték és mégis, a neki szentelt műben arról mesélt, milyen kincs és remek ember volt Dian Fossey.

Bár az Élet a Földön a téma, ebben is megvan az a természetszeretet, a növények és állatok olyan szeretete, ami engem szíven üt. Egyszerűen jó nézni, hogy van még ilyen ember. Nem csak nagyon sokat tud, de azzal, hogy átadja ezt a tudást, megmutatja, hogy igenis, meg kell védeni a környezeti világot!

Itt át tudnék kötni oda, hogy Attenborough mennyit tesz a környezetvédelemért a mai napig és miért tartom korunk egyik hősének. De ez a film egyáltalán nem erről szólt. Hanem egy csodás műsor megszületéséről, a beletett munkáról és szenvedélyről. Tiszteletadás. 

Tipikus Tracker (s03e18) rész volt. Az újdonság, hogy most nem felkérik főszereplőnket, hanem utazás közben botlik bele egy fiatalemberbe, aki az eltűnt szüleit keresi. Spontán segít neki és kapja el a drogdílereket, akik elrabolták őket, hogy vezessék őket a hegyekben. Az érdekes része nem is a nyomozás volt, az kb. csak kergetőzés a hegyekben. De már készítik elő a családi szálat, már Colter felhívta Russellt és valami készül az ügyvédes vonalon is, elkezdődött ott a fenyegetés. Előkészítésnek elment, maga a rész meg egy a sok között.

Még mindig a humor és horror egyedi keveréke emeli ki a Widow's Bay (s01e05) heti részeit. Szereplőink már nagyban keresik a válaszokat, és miután kiderül, hogy a helyi pap öngyilkos lett egy bedrogozott valóságlátás után, ők is erre az útra lépnek. Csak éppen nem a célszemély, hanem a polgármester issza meg a drogot... Ami meg utána jön, kész kabaré. Ahogy történnek körötte a dolgok, őt meg elragadja a drog. Nem tudom, elég lesz-e az évad, hogy meglegyen a recept, mert egyelőre nagyon jól alapozzák a könnyedség és ijesztés kettősét. Most még csak másvilági lény sem kellett, a félelmek és tippek hozták a kemény hangulatot. Roppant kíváncsi leszek, hogy ez a sorozat kap-e majd valami díjra jelölést, főleg Matthew Rhys. Zseniális, amit ebbe a sorozatba betett, simán a hét legerősebb jelenetei között vannak a Widow's Bay drogkábulatos jelenetei.

Heti nézősnek szántam, de a Memento Mori (s02e03-05) ezen évada csak 5 rész és annyira össze is függött ez a három, hogy meg is néztem. Sajnos, távolodik a gyilkolás - nyomozó a gyilkos nyomában történettől. Ez a 3 rész annyiról szólt, hogy a pszichiológus menti próbálta elmebajos lányát, aki még mindig azt hitte, tudja az ikreket kedve szerint manipulálni. Örülnék, ha őt ölné már meg valamelyik, annyira idegesítő, ahogy neki is intézetben lenne a helye, közben meg úgy viselkedik, mintha ő lenne az a szaktekintély, aki az apja. Sancho sem kapott jobb szálat - kicsit futkározik Triesztben, majdnem összejön a nyomozóval, a végére meg ő is hazamegy a nagy összecsapásra Spanyolországba. Mivel van 3. évad, lehet sejteni, ki nyeri a mostani menetet. Kergetik egymást. Jóvátételből egyesek segítenének a rendőrségnek, nyomokat adnak, amiket az ikrek eltarítanak. De már esetek, gyilkosság sincs. Kimerülnek abban, hogy azt elemzik, melyik iker mennyire gyilkos. Okos sorozatnak eddig se mondtam volna, de ez a 3 rész kifejezetten kiábrándító volt. Gyilkosság híján nincs látvány, a nyomozó egyre bénábbnak érződik. Azt hiszem, még 4-5 része van a zárásra, de hogy mit bírnak ebből még kihozni? Hát nem tudom. Irányt váltottak és nem tetszett, amit ez az évad hozott.

Kicsit felmértem, milyen koreai sorozatot találok a Netflixen. A My Royal Nemesis (s01e01-05) romkom, ilyet még nem néztem tőlük, kapott egy esélyt. Az eddig feltett részeket majdnem végig lepörgettem. Talán értem is, mire megy ki a játék, 3 rész kellett hozzá. A hősnő szolgasorból lett úrnő a történelmi Koreában. Árulásért kivégezték, de a sámán annyit tudott tenni érte, hogy a méreg lenyelése után nem a másvilágra ment a lelke, hanem a modern, mai Koreába egy nem túl sikeres színésznő testébe. Ott aztán sorra érik a sokkhatások, de mindig is küzdött, így itt is megfogadja, hogy a lehető legtöbbet kihozza az életéből. Egy nagyvállalat örökösével botlanak rendszeresen egymásba, és nagyon gyorsan egymás ölése helyett már szerelmi témát kapunk köztük. De a cselekményen túl milyen ez? Meglepően szappanoperás. Ahogy mindkét fél elemzi, mit érez a másik iránt. Ahogy a cégvezér úgy dönt, szerelmes, és próbál udvarolni. Ráadásul beékelve látjuk a múltat is, és nézőként mi látjuk, hogy ki miképpen él a jelenben tovább. (Lélekvándorlás, ha így kimondva nincs is, de kb. minden lényeges szereplő jelen van itt is körötte, csak ők nem emlékeznek a régi életeikre. Hősnőnk is csak a volt császárt ismeri fel, aki itt is ármánykodik, ahogy annak idején is.) Lehetett volna olyan irányba is elmenni, hogy a régmúltból jött nő milyen helyzetekbe keveredik és ez hogyan vicces, de gyorsan váltottak. Sokkal inkább arra mentek rá, hogy a jelen és múlt között párhuzamokat tesznek, és a nő mennyire nem akar ebben az életében szerelmes lenni, így a cégvezetőt is mindig ellökné, de persze, ő borul ki  legjobban, amikor a férfit valaki bántja vagy próbál ártani neki. A másik motívum, hogy mennyire téves lehet egy címke. A múltban a nőt tartották ördöginek és gonosznak, a jelenben a férfira raknak ilyen címkéket. Pedig egyikük sem gonosz, nagyon is érző szívűek, de az életben maradáshoz megtanultak kemények lenni és harcolni. A történelmi kor, pláne a ruháik furcsák a szememnek. Sokkal szívesebben a jelenben mutatott jeleneteket - maguk a szereplők is abban néznek ki jobban. Hát a srácon az a fém szemkötő a múltban... Arra még szavaim sincsenek. A jelen öltönyei, sportkocsik sokkal nézhetőbb. Van benne egy kis butaság is, túljátszott elemek, de egy kis délutáni szórakozásnak elmegy. Az különben érdekel is, hogy teljesen újra fogják élni a múltat, vagy a nő ráismer a szereplőkre és cselekményre, és most más véget tudnak adni a sorsuknak. Mert ez jött le nekem ebből a pár részből - egy múltban tragédiával végződő szerelem nyerhet-e a jelenben, ha ugyanaz tör ellene?

Évadzáró, Georgie&Mandy (s02e21-22) és nincs semmi zárás jellege. Ha a végére nem tesznek egy reklámot, hogy ősszel folytatják, le nem esett volna, hogy ez az évad ennyi. Olyan buta témákat kaptunk, mint Audrey kiakadása, hogy a fia az exével barátok extrákkal kapcsolatban van, és mindenki menekült előle, ahogy csak tudott. Vagy, Mary randizhat-e újra és ha igen, kivel. Az nem rémlik az Agymenőkből, férjhez ment-e az anyjuk másodszor is, de mivel lesz 3. évad, ezt a vonalat biztosan építik még. Szokás szerint Connie és Audrey, akiket legalább értékelni lehet a sorozatban. Két szokott, nem viccesre sikerült rész.

Évadzárónál tartott az Elsbeth (s03e20) is a héten. Itt éreztem is, hogy igyekeztek mindent bedobni ezért. Az első, hogy a gyilkos megint sztárvendég volt. Patti LuPone játszotta a kiöregedett dívát, aki gyilkolni is hajlandó volt, hogy ne adják el a hotelt, ahol fellép és akiknek felé nem kevés adóssága volt - ami tönkretenné, ha eladnák a hotelt. Többet énekelt is, és ahogy közben ez a sorozat szokta, hozták a musicales, könnyedebb világot. Még Teddy is, Elsbeth fia is dalra fakadt a végén, hogy összehozzon egy romantikus 'fiú'kérést. De jött Kaya is, aki éppen ebben a hotelben volt beépített rendőr és mindig tudott segíteni Elsbethnek, aki most egyenesen Wagner kapitánnyal nyomozott. Totálisan beletettek mindent, amit ez a sorozat tud és amitől egyedi. Még valamiféle korszakzárást is kaptunk, hiszen Elsbeth már számol azzal, hogy a házasodó fia és párja családot akarnak majd, vidékre költöznek. Sikerült valami keserédességet belecsempészni, miközben mégis a szokott, könnyed részt nézhettük. Nem egy nagyon emlékezetes zárás, de sokkal jobb, mint amit a heti évadzárások között többször láttam.

A From (s04e05) kapcsán érzem a kivárást. Nagyon készítik elő, milyen ráismerés és szörnytámadás jön ebben az évadban. A tónál kaptunk új szörnyeket, és ott volt a direkt horror, élve égetéssel, arcletépéssel, és mégsem ott éreztem az igazi horrort a történetben. Ahogy a sárga öltönyös álcában sunnyog, ahogy Victor apja próbálja felfogni, hogy mi történt a feleségével. Néha nem is tudom eldönteni, hogy a szereplők a végzetükbe rohannak, vagy van még esélyük, annyira nem jövök rá a beépített szörny lépéseire. Ki fog derülni. Hozta a szokott drámát, horrort. Megvan az egyedi látványvilága is. De attól még tény számomra, hogy iszonyatosan érzem benne, hogy előkészítenek valami sötétet.

Volt még egy évadzáró a héten, ami nem tűnt annak: A mi kis falunk (s10e12). Bár nem vagyok meggyőződve erről sem, mert a végére konkrétan összevágást kapunk, hogy mi jön még. Vagy az a 11. évad ajánlója? Mindegy, a lényeg mindenképpen az, hogy ebben a részben sem zártak semmit. Janó esett egyet biciklivel bikiniben napozó lányok miatt, amit a két béna rendőr le akart nyomozni. Anikó Bazsó üzletfeleit nézte betörőnek. Károly meg hobbit keresett magának. Abszolút a szokott recept - gyenge humor, jó színészek és nagyon sok szereplő feltűnt, minden történetszálba belenyomtak legalább 5-6 főt, ha csak egy-egy mondatra is. De évadzárás, az nem volt.

Nem az első hasonló politikai filmet látom hasonló témában. Ott volt a Keira Knightley-film is, meg Snowden történetét is feldolgozták már a vászonra. A szivárogtatás és államtitkok kiadása több mindenben is volt visszatérő motívum, sorozatban is.

Miben tud más lenni a Winner?

Leginkább abban látom, hogy itt nem a szivárogtatás mikéntje a lényeg. A cselekménynek csak kis része, hogy miképpen hozta el az adatokat Winner, kinek adta ki őket. Ahogy a következményekre se szántak nagy időt. Inkább azt mutatták meg, milyen ember volt ez a nő. Milyen életet élt és abból hogyan következtetett, hogy elhozta és kiadta az adatokat.

Amit nagyon kiemeltek belőle, hogy Reality Winner milyen mélyen hazafi volt, illetve arra tette fel az életét, hogy segítsen. Így aztán még valamiféle humort is jelent, hogy bevonul. Bevette a reklámszöveget, hogy tolmács kell. Hogy olyasmi feladatai lesznek, mint falvakba elvinni a vizet és kommunikálni a helyiekkel, hogy segíteni tudjanak. És mi lett a valósága? Leültették fordítani a mindenféle begyűjtött telefonhívásokat, és ha fenyegetést talált, pl. olyan utalást, ami terrorcselekményt sejtetett, akkor a drónosokkal kilőtték a veszélyforrást. Embereket akart menteni, aztán azzal szembesült, hogy ölnek a munkája nyomán. Voltak benne olyan monológok, amikor maga is azon gúnyolódik, hova jutott, mit csinál és milyen illúziók törnek meg sorra.

A cselekményt részben a munkája adja, részben a magánélete. Ami egy szerelmi szálat jelent Andre személyében, aki annak ellenére közel tud kerülni a lányhoz, hogy nagyon nem akar se családot, se házasságot. Igazság szerint a végüket is hozza el - míg a srác úgy tervezi az életét, hogy az a lányéhoz miképpen illeszkedjen, amikor Reality dönt, csak közli a dolgokat és bizony Andre egy ponton kénytelen belátni, hogy nem ugyanazok mozgatják őket, ha a jövő a téma.

Amivel még eljátszanak, az a családi háttér. Winner miképpen kapta az elveit és nézeteit az apjától. Hogyan hatott rá a szülei válása. Megjegyzem, abban is éreztem a sötét humort, ahogy egy ponton azzal vádolja az anyját, hogy szociális munkásként imád másokon segíteni és azokért harcolni, akik nem tudnak magukért. A lányai apját, a férjét mégis elhagyta és magára hagyta. Reality nagyon hasonló dolgokat a saját fejére is ráolvashatna, amikor ő is a karrier és magánélet között dönt, bár tény, ő nem szült és nem házasodott. Nem véletlenül.

Nem látványfilm, dráma. A színészek a vonzó részei. Zach Galifianakis ebben a filmben megmutatta, hogy nem csak a harsány komédiázás megy neki. Nagyon szépen összerakta a nagy elvű, de szétesett apát. Britton tipikus karaktere az anyáé. Emilia Jones szimpatikus főszereplő lett és szerencsére egyáltalán nem emlékeztetett a Locke-lányra a Netflixről, könnyen el is tudtam vonatkoztatni.

Közepes kritikái vannak a filmnek és egyet is tudok velük érteni. Csendes, a maga nézetét átadja, de olyan kis felejthető. Megpakolták pár jobb színésszel, de a történet és a karakterek laposabbak lettek. Egynek elmegy.

Jócskán elkezdte növelni a sorozat a téteket. Nem csak a poklot nyitja szélesebbre, de az ikrek gyerekkorát, Mary traumáit és még a jelenben is jókora csata zajlik mindenféle hatalomért. Közben maradt az akció jelleg is, meg a Mary és Dante közötti flörtös piszkálódás.

Ha rövidre akarnám venni, akkor könnyen lehet rá írni, hogy jócskán fejlődött az első évad után. Annak is megvolt a maga varázsa és hozzá az egyszerűsége, de a magam részéről kifejezetten szerettem, hogy többet kapunk cselekményből, ármányból  és az ikrekből. Mert az egyik nagy húzása a sorozatnak, hogy megérkezik most Virgil is.

A történet ott maradt félbe, hogy Mary elárulta Dantét, akit lefagyasztottak. Virgil pedig feltűnt a pokolban és már biztosak lehettünk benne, hogy Dante emlékei tévesek vagy hiányosak, mert az ikertestvére nagyon is életben van. Innen folytatódik a sorozat - Mary továbbra is hű katona, de komolyan bántja a lelkiismerete, amit Dantéval tett. Azt is egyre inkább látni kezdi, hogy a szép eszméket csak ő vette be, az emberek se jobban a démon uraknál és akiknek segíteni kellene, azokat is ölik és kínozzák. Egy elrabolt ereklye nyomában Virgil pedig visszatér a Földre - KARKCOM feje csak erre várt és elindul az igazi terv. Amihez kell majd Dante is.

Nem akarom lelőni a poénokat, de mindenféle árulás, összeesküvés, feltámasztás és megtévesztés lesz benne. Mindenkinek az életében van legalább egy nagy titok és átverés, ahogy meg dőlni kezdenek a dominók és kiderülnek a titkok, egyre bonyolódik a cselekmény.

Nehéz eldönteni a sorozatban, hogy ki lenne a jó vagy a rossz. Azt is írhatnám, hogy a szürke zónában mozognak, hibáznak vagy egyenesen antihőst idéznek a szereplők. Dante mondjuk egyszerű, védelmezi az embereket és a szeretteit, de a többiek már mind összetettebbek, legyen az akár egy démonistent feltámasztani akaró reinkarnálódó sötét erő vagy Mary, aki most fedezi fel, hogy csak fegyver volt mások kezében és miket tett jó szándékból. Vagy Virgil, akinek az egyik legfájdalmasabb történetet jutott azzal, ahogy felnőtt és amiket vele etettek meg, képletesen.

Csak pár rész az egész, de ebben is sikerült emlékezetes figurákat alkotni. Nem is feltétlenül a főszereplők, bár az ikreket és az ellentétes valójukat az egyformaságuk ellenére nagyon hozták. Aki szerintem a legdurvább az egészben, az a bohóc. Az egy nagy csavar, ki ő igazán, de addig se semmi, amiket összehoz az a figura. Elsőre Lear bohócát idézte fel bennem, de ez inkább Stephen King világát fogja hozni.

A látvány és a szereplők külcsíne ismerős lehet korábbról, de itt is vannak szépen tovább dolgozott elemek. Ahogy az ikrek kék - pirosak, ahogy az erejük és képességeik is hasonlóak, de mások is. Ahogy harcolnak - az egyik legjobb rész volt szerintem, amikor Dantét felfegyverzik és megkapja az új pisztolyait. Tart egy próbát, a fegyverkovács és Mary meg csak lesnek. De a tényleges összecsapások, amikor tényleg összecsapnak és nem csak pl. bombáznak, jók.

Továbbra is van benne egy kis moralitás és a szórakoztatáson túl feltesz egy-egy komolyabb kérdést is. Vagy éppen görbe tükröt tart, lásd amerikai elnök és a nép agymosása.

Van egy jó arány a bulizós, akciós részek és a dráma között. A Dante - Mary és a Dante - Virgil kapocs is szépen alakul és érdekes tudott maradni végig, meghagyva a kérdést, hogy innen merre tovább. Mert elég sok minden maradt nyitva, elindít új szálakat.

Én nézném tovább, úgyhogy most drukkolok a 3. évados berendelésért.