Nem titok, szerintem az emberiség többet ártott a Földnek és az életnek, mint amit használtunk. Meg tudom érteni, a bolygó miért söpörne le minket magáról. Ha kipusztítanánk úgy magunk, hogy a természeti világot nem visszük magunkkal, tegyük.

Nagyon kevés olyan ember van, akit nem tennék bele ebbe a kupacba. Ahogy a történelemben is nagyon kevesek voltak, akik valami olyat alkottak, olyat tettek, ami túlmutat azon az egoizmuson és hedonizmuson, ami a fajunk sajátja. Ha korunkban keresek egy embert, akit kiemelnék, David Attenborough lenne az egyik. Nem itt fogom részletezni, milyen sok okból tudok rá felnézni, de azt elmesélem, hogy ezt a műsort a BBC a 100. születésnapjára készítette a tiszteletére.

Az első nagy siker, amivel mondhatni tv-történelmet írt és elvitte az emberek otthonába a természetet, amit pusztítunk, az Élet a Földön volt. Ez a kb. 1 órás ismeretterjesztő műsor elmeséli, hogyan készült. Be van ágyazva az életrajzba. Megismerünk egy biológiából diplomát szerzett fiatalembert, aki a BBC második embere volt és lehetett sejteni, őt nevezik ki a következő vezérigazgatónak. Erre mit tesz? Felmond, és elmeséli, milyen sorozatot akar készíteni a Földről, az evolúcióról.

Látjuk, milyen technikát dolgoztak ki. Kikkel dolgozott együtt. Hogyan készültek az ikonikus felvételek. Megidézik a sorozat legnagyobb mutatványait, azt a sokféle munkát, ami a létrejöttéhez kellett. Én ugyan Attenborough későbbi munkáit ismerhetem csak, ezt a műsort meg felvételről, de még így is átjött, milyen forradalmi, mekkora munka és micsoda szenvedély volt mögötte.

Írnám azt, hogy nagyon kedvet csinál az embernek, hogy leüljön és megnézze az eredeti sorozatot.

Egy részét emelném ki, mert azt eddig nem tudtam. A főemlősökről szóló részben nagyobb szerepet kaptak a gorillák. Azoknak a felvételeknek az elkészültében aktívan részt vett Dian Fossey is. Ahogy ebben a műsorban megemlékeztek erről a kivételes asszonyról, nekem kijöttek a könnyeim. Jellemző különben: Attenborough ünnepelték és mégis, a neki szentelt műben arról mesélt, milyen kincs és remek ember volt Dian Fossey.

Bár az Élet a Földön a téma, ebben is megvan az a természetszeretet, a növények és állatok olyan szeretete, ami engem szíven üt. Egyszerűen jó nézni, hogy van még ilyen ember. Nem csak nagyon sokat tud, de azzal, hogy átadja ezt a tudást, megmutatja, hogy igenis, meg kell védeni a környezeti világot!

Itt át tudnék kötni oda, hogy Attenborough mennyit tesz a környezetvédelemért a mai napig és miért tartom korunk egyik hősének. De ez a film egyáltalán nem erről szólt. Hanem egy csodás műsor megszületéséről, a beletett munkáról és szenvedélyről. Tiszteletadás. 

Tipikus Tracker (s03e18) rész volt. Az újdonság, hogy most nem felkérik főszereplőnket, hanem utazás közben botlik bele egy fiatalemberbe, aki az eltűnt szüleit keresi. Spontán segít neki és kapja el a drogdílereket, akik elrabolták őket, hogy vezessék őket a hegyekben. Az érdekes része nem is a nyomozás volt, az kb. csak kergetőzés a hegyekben. De már készítik elő a családi szálat, már Colter felhívta Russellt és valami készül az ügyvédes vonalon is, elkezdődött ott a fenyegetés. Előkészítésnek elment, maga a rész meg egy a sok között.

Még mindig a humor és horror egyedi keveréke emeli ki a Widow's Bay (s01e05) heti részeit. Szereplőink már nagyban keresik a válaszokat, és miután kiderül, hogy a helyi pap öngyilkos lett egy bedrogozott valóságlátás után, ők is erre az útra lépnek. Csak éppen nem a célszemély, hanem a polgármester issza meg a drogot... Ami meg utána jön, kész kabaré. Ahogy történnek körötte a dolgok, őt meg elragadja a drog. Nem tudom, elég lesz-e az évad, hogy meglegyen a recept, mert egyelőre nagyon jól alapozzák a könnyedség és ijesztés kettősét. Most még csak másvilági lény sem kellett, a félelmek és tippek hozták a kemény hangulatot. Roppant kíváncsi leszek, hogy ez a sorozat kap-e majd valami díjra jelölést, főleg Matthew Rhys. Zseniális, amit ebbe a sorozatba betett, simán a hét legerősebb jelenetei között vannak a Widow's Bay drogkábulatos jelenetei.

Heti nézősnek szántam, de a Memento Mori (s02e03-05) ezen évada csak 5 rész és annyira össze is függött ez a három, hogy meg is néztem. Sajnos, távolodik a gyilkolás - nyomozó a gyilkos nyomában történettől. Ez a 3 rész annyiról szólt, hogy a pszichiológus menti próbálta elmebajos lányát, aki még mindig azt hitte, tudja az ikreket kedve szerint manipulálni. Örülnék, ha őt ölné már meg valamelyik, annyira idegesítő, ahogy neki is intézetben lenne a helye, közben meg úgy viselkedik, mintha ő lenne az a szaktekintély, aki az apja. Sancho sem kapott jobb szálat - kicsit futkározik Triesztben, majdnem összejön a nyomozóval, a végére meg ő is hazamegy a nagy összecsapásra Spanyolországba. Mivel van 3. évad, lehet sejteni, ki nyeri a mostani menetet. Kergetik egymást. Jóvátételből egyesek segítenének a rendőrségnek, nyomokat adnak, amiket az ikrek eltarítanak. De már esetek, gyilkosság sincs. Kimerülnek abban, hogy azt elemzik, melyik iker mennyire gyilkos. Okos sorozatnak eddig se mondtam volna, de ez a 3 rész kifejezetten kiábrándító volt. Gyilkosság híján nincs látvány, a nyomozó egyre bénábbnak érződik. Azt hiszem, még 4-5 része van a zárásra, de hogy mit bírnak ebből még kihozni? Hát nem tudom. Irányt váltottak és nem tetszett, amit ez az évad hozott.

Kicsit felmértem, milyen koreai sorozatot találok a Netflixen. A My Royal Nemesis (s01e01-05) romkom, ilyet még nem néztem tőlük, kapott egy esélyt. Az eddig feltett részeket majdnem végig lepörgettem. Talán értem is, mire megy ki a játék, 3 rész kellett hozzá. A hősnő szolgasorból lett úrnő a történelmi Koreában. Árulásért kivégezték, de a sámán annyit tudott tenni érte, hogy a méreg lenyelése után nem a másvilágra ment a lelke, hanem a modern, mai Koreába egy nem túl sikeres színésznő testébe. Ott aztán sorra érik a sokkhatások, de mindig is küzdött, így itt is megfogadja, hogy a lehető legtöbbet kihozza az életéből. Egy nagyvállalat örökösével botlanak rendszeresen egymásba, és nagyon gyorsan egymás ölése helyett már szerelmi témát kapunk köztük. De a cselekményen túl milyen ez? Meglepően szappanoperás. Ahogy mindkét fél elemzi, mit érez a másik iránt. Ahogy a cégvezér úgy dönt, szerelmes, és próbál udvarolni. Ráadásul beékelve látjuk a múltat is, és nézőként mi látjuk, hogy ki miképpen él a jelenben tovább. (Lélekvándorlás, ha így kimondva nincs is, de kb. minden lényeges szereplő jelen van itt is körötte, csak ők nem emlékeznek a régi életeikre. Hősnőnk is csak a volt császárt ismeri fel, aki itt is ármánykodik, ahogy annak idején is.) Lehetett volna olyan irányba is elmenni, hogy a régmúltból jött nő milyen helyzetekbe keveredik és ez hogyan vicces, de gyorsan váltottak. Sokkal inkább arra mentek rá, hogy a jelen és múlt között párhuzamokat tesznek, és a nő mennyire nem akar ebben az életében szerelmes lenni, így a cégvezetőt is mindig ellökné, de persze, ő borul ki  legjobban, amikor a férfit valaki bántja vagy próbál ártani neki. A másik motívum, hogy mennyire téves lehet egy címke. A múltban a nőt tartották ördöginek és gonosznak, a jelenben a férfira raknak ilyen címkéket. Pedig egyikük sem gonosz, nagyon is érző szívűek, de az életben maradáshoz megtanultak kemények lenni és harcolni. A történelmi kor, pláne a ruháik furcsák a szememnek. Sokkal szívesebben a jelenben mutatott jeleneteket - maguk a szereplők is abban néznek ki jobban. Hát a srácon az a fém szemkötő a múltban... Arra még szavaim sincsenek. A jelen öltönyei, sportkocsik sokkal nézhetőbb. Van benne egy kis butaság is, túljátszott elemek, de egy kis délutáni szórakozásnak elmegy. Az különben érdekel is, hogy teljesen újra fogják élni a múltat, vagy a nő ráismer a szereplőkre és cselekményre, és most más véget tudnak adni a sorsuknak. Mert ez jött le nekem ebből a pár részből - egy múltban tragédiával végződő szerelem nyerhet-e a jelenben, ha ugyanaz tör ellene?

Évadzáró, Georgie&Mandy (s02e21-22) és nincs semmi zárás jellege. Ha a végére nem tesznek egy reklámot, hogy ősszel folytatják, le nem esett volna, hogy ez az évad ennyi. Olyan buta témákat kaptunk, mint Audrey kiakadása, hogy a fia az exével barátok extrákkal kapcsolatban van, és mindenki menekült előle, ahogy csak tudott. Vagy, Mary randizhat-e újra és ha igen, kivel. Az nem rémlik az Agymenőkből, férjhez ment-e az anyjuk másodszor is, de mivel lesz 3. évad, ezt a vonalat biztosan építik még. Szokás szerint Connie és Audrey, akiket legalább értékelni lehet a sorozatban. Két szokott, nem viccesre sikerült rész.

Évadzárónál tartott az Elsbeth (s03e20) is a héten. Itt éreztem is, hogy igyekeztek mindent bedobni ezért. Az első, hogy a gyilkos megint sztárvendég volt. Patti LuPone játszotta a kiöregedett dívát, aki gyilkolni is hajlandó volt, hogy ne adják el a hotelt, ahol fellép és akiknek felé nem kevés adóssága volt - ami tönkretenné, ha eladnák a hotelt. Többet énekelt is, és ahogy közben ez a sorozat szokta, hozták a musicales, könnyedebb világot. Még Teddy is, Elsbeth fia is dalra fakadt a végén, hogy összehozzon egy romantikus 'fiú'kérést. De jött Kaya is, aki éppen ebben a hotelben volt beépített rendőr és mindig tudott segíteni Elsbethnek, aki most egyenesen Wagner kapitánnyal nyomozott. Totálisan beletettek mindent, amit ez a sorozat tud és amitől egyedi. Még valamiféle korszakzárást is kaptunk, hiszen Elsbeth már számol azzal, hogy a házasodó fia és párja családot akarnak majd, vidékre költöznek. Sikerült valami keserédességet belecsempészni, miközben mégis a szokott, könnyed részt nézhettük. Nem egy nagyon emlékezetes zárás, de sokkal jobb, mint amit a heti évadzárások között többször láttam.

A From (s04e05) kapcsán érzem a kivárást. Nagyon készítik elő, milyen ráismerés és szörnytámadás jön ebben az évadban. A tónál kaptunk új szörnyeket, és ott volt a direkt horror, élve égetéssel, arcletépéssel, és mégsem ott éreztem az igazi horrort a történetben. Ahogy a sárga öltönyös álcában sunnyog, ahogy Victor apja próbálja felfogni, hogy mi történt a feleségével. Néha nem is tudom eldönteni, hogy a szereplők a végzetükbe rohannak, vagy van még esélyük, annyira nem jövök rá a beépített szörny lépéseire. Ki fog derülni. Hozta a szokott drámát, horrort. Megvan az egyedi látványvilága is. De attól még tény számomra, hogy iszonyatosan érzem benne, hogy előkészítenek valami sötétet.

Volt még egy évadzáró a héten, ami nem tűnt annak: A mi kis falunk (s10e12). Bár nem vagyok meggyőződve erről sem, mert a végére konkrétan összevágást kapunk, hogy mi jön még. Vagy az a 11. évad ajánlója? Mindegy, a lényeg mindenképpen az, hogy ebben a részben sem zártak semmit. Janó esett egyet biciklivel bikiniben napozó lányok miatt, amit a két béna rendőr le akart nyomozni. Anikó Bazsó üzletfeleit nézte betörőnek. Károly meg hobbit keresett magának. Abszolút a szokott recept - gyenge humor, jó színészek és nagyon sok szereplő feltűnt, minden történetszálba belenyomtak legalább 5-6 főt, ha csak egy-egy mondatra is. De évadzárás, az nem volt.

Nem az első hasonló politikai filmet látom hasonló témában. Ott volt a Keira Knightley-film is, meg Snowden történetét is feldolgozták már a vászonra. A szivárogtatás és államtitkok kiadása több mindenben is volt visszatérő motívum, sorozatban is.

Miben tud más lenni a Winner?

Leginkább abban látom, hogy itt nem a szivárogtatás mikéntje a lényeg. A cselekménynek csak kis része, hogy miképpen hozta el az adatokat Winner, kinek adta ki őket. Ahogy a következményekre se szántak nagy időt. Inkább azt mutatták meg, milyen ember volt ez a nő. Milyen életet élt és abból hogyan következtetett, hogy elhozta és kiadta az adatokat.

Amit nagyon kiemeltek belőle, hogy Reality Winner milyen mélyen hazafi volt, illetve arra tette fel az életét, hogy segítsen. Így aztán még valamiféle humort is jelent, hogy bevonul. Bevette a reklámszöveget, hogy tolmács kell. Hogy olyasmi feladatai lesznek, mint falvakba elvinni a vizet és kommunikálni a helyiekkel, hogy segíteni tudjanak. És mi lett a valósága? Leültették fordítani a mindenféle begyűjtött telefonhívásokat, és ha fenyegetést talált, pl. olyan utalást, ami terrorcselekményt sejtetett, akkor a drónosokkal kilőtték a veszélyforrást. Embereket akart menteni, aztán azzal szembesült, hogy ölnek a munkája nyomán. Voltak benne olyan monológok, amikor maga is azon gúnyolódik, hova jutott, mit csinál és milyen illúziók törnek meg sorra.

A cselekményt részben a munkája adja, részben a magánélete. Ami egy szerelmi szálat jelent Andre személyében, aki annak ellenére közel tud kerülni a lányhoz, hogy nagyon nem akar se családot, se házasságot. Igazság szerint a végüket is hozza el - míg a srác úgy tervezi az életét, hogy az a lányéhoz miképpen illeszkedjen, amikor Reality dönt, csak közli a dolgokat és bizony Andre egy ponton kénytelen belátni, hogy nem ugyanazok mozgatják őket, ha a jövő a téma.

Amivel még eljátszanak, az a családi háttér. Winner miképpen kapta az elveit és nézeteit az apjától. Hogyan hatott rá a szülei válása. Megjegyzem, abban is éreztem a sötét humort, ahogy egy ponton azzal vádolja az anyját, hogy szociális munkásként imád másokon segíteni és azokért harcolni, akik nem tudnak magukért. A lányai apját, a férjét mégis elhagyta és magára hagyta. Reality nagyon hasonló dolgokat a saját fejére is ráolvashatna, amikor ő is a karrier és magánélet között dönt, bár tény, ő nem szült és nem házasodott. Nem véletlenül.

Nem látványfilm, dráma. A színészek a vonzó részei. Zach Galifianakis ebben a filmben megmutatta, hogy nem csak a harsány komédiázás megy neki. Nagyon szépen összerakta a nagy elvű, de szétesett apát. Britton tipikus karaktere az anyáé. Emilia Jones szimpatikus főszereplő lett és szerencsére egyáltalán nem emlékeztetett a Locke-lányra a Netflixről, könnyen el is tudtam vonatkoztatni.

Közepes kritikái vannak a filmnek és egyet is tudok velük érteni. Csendes, a maga nézetét átadja, de olyan kis felejthető. Megpakolták pár jobb színésszel, de a történet és a karakterek laposabbak lettek. Egynek elmegy.

Jócskán elkezdte növelni a sorozat a téteket. Nem csak a poklot nyitja szélesebbre, de az ikrek gyerekkorát, Mary traumáit és még a jelenben is jókora csata zajlik mindenféle hatalomért. Közben maradt az akció jelleg is, meg a Mary és Dante közötti flörtös piszkálódás.

Ha rövidre akarnám venni, akkor könnyen lehet rá írni, hogy jócskán fejlődött az első évad után. Annak is megvolt a maga varázsa és hozzá az egyszerűsége, de a magam részéről kifejezetten szerettem, hogy többet kapunk cselekményből, ármányból  és az ikrekből. Mert az egyik nagy húzása a sorozatnak, hogy megérkezik most Virgil is.

A történet ott maradt félbe, hogy Mary elárulta Dantét, akit lefagyasztottak. Virgil pedig feltűnt a pokolban és már biztosak lehettünk benne, hogy Dante emlékei tévesek vagy hiányosak, mert az ikertestvére nagyon is életben van. Innen folytatódik a sorozat - Mary továbbra is hű katona, de komolyan bántja a lelkiismerete, amit Dantéval tett. Azt is egyre inkább látni kezdi, hogy a szép eszméket csak ő vette be, az emberek se jobban a démon uraknál és akiknek segíteni kellene, azokat is ölik és kínozzák. Egy elrabolt ereklye nyomában Virgil pedig visszatér a Földre - KARKCOM feje csak erre várt és elindul az igazi terv. Amihez kell majd Dante is.

Nem akarom lelőni a poénokat, de mindenféle árulás, összeesküvés, feltámasztás és megtévesztés lesz benne. Mindenkinek az életében van legalább egy nagy titok és átverés, ahogy meg dőlni kezdenek a dominók és kiderülnek a titkok, egyre bonyolódik a cselekmény.

Nehéz eldönteni a sorozatban, hogy ki lenne a jó vagy a rossz. Azt is írhatnám, hogy a szürke zónában mozognak, hibáznak vagy egyenesen antihőst idéznek a szereplők. Dante mondjuk egyszerű, védelmezi az embereket és a szeretteit, de a többiek már mind összetettebbek, legyen az akár egy démonistent feltámasztani akaró reinkarnálódó sötét erő vagy Mary, aki most fedezi fel, hogy csak fegyver volt mások kezében és miket tett jó szándékból. Vagy Virgil, akinek az egyik legfájdalmasabb történetet jutott azzal, ahogy felnőtt és amiket vele etettek meg, képletesen.

Csak pár rész az egész, de ebben is sikerült emlékezetes figurákat alkotni. Nem is feltétlenül a főszereplők, bár az ikreket és az ellentétes valójukat az egyformaságuk ellenére nagyon hozták. Aki szerintem a legdurvább az egészben, az a bohóc. Az egy nagy csavar, ki ő igazán, de addig se semmi, amiket összehoz az a figura. Elsőre Lear bohócát idézte fel bennem, de ez inkább Stephen King világát fogja hozni.

A látvány és a szereplők külcsíne ismerős lehet korábbról, de itt is vannak szépen tovább dolgozott elemek. Ahogy az ikrek kék - pirosak, ahogy az erejük és képességeik is hasonlóak, de mások is. Ahogy harcolnak - az egyik legjobb rész volt szerintem, amikor Dantét felfegyverzik és megkapja az új pisztolyait. Tart egy próbát, a fegyverkovács és Mary meg csak lesnek. De a tényleges összecsapások, amikor tényleg összecsapnak és nem csak pl. bombáznak, jók.

Továbbra is van benne egy kis moralitás és a szórakoztatáson túl feltesz egy-egy komolyabb kérdést is. Vagy éppen görbe tükröt tart, lásd amerikai elnök és a nép agymosása.

Van egy jó arány a bulizós, akciós részek és a dráma között. A Dante - Mary és a Dante - Virgil kapocs is szépen alakul és érdekes tudott maradni végig, meghagyva a kérdést, hogy innen merre tovább. Mert elég sok minden maradt nyitva, elindít új szálakat.

Én nézném tovább, úgyhogy most drukkolok a 3. évados berendelésért.

A helyzet az, hogy még jóval a film előtt olvastam a regényt. Nálunk is nagyon mennek a Hoover-könyvek és majdnem mindet olvastam is már. Talán pont ennek a folytatása, a Velünk kezdődik maradt még ki. De ezt olvastam, az a lényeg. Érdekelt is, hogyan fogják feldolgozni, mert kicsit két történet egyben.

Két szerelmet mesél ugyanis el. Az egyik Lily első szerelme. Ő fogadta be Atlast, amikor utcára került. Összebarátkoztak, egymásba szerettek, de el kellett válniuk. A másik már a felnőttek meséje, amelyben Lily megismerkedik a szédítő Ryle-lal, nagy szerelem lesz, ami házassággal és családalapítással folytatódik. Nem fog segíteni, hogy Lily és Atlas összetalálkoznak, de Lily kitartana a jelene mellett a múltja helyett.

A regényben mindkét történet releváns, a filmben a múlt csak pár jelenetet kapott röviden. Abban nagyon érezni lehetett, hogy az csak illusztrálja, hogy miért van kapocs a Lily - Atlas kettős között akkor is, ha évek óta nem is találkoztak. Azt különben elég jól sikerült levenni, hogy Lily már ott hibázott, amikor Atlas feltűnésekor nem mondta Ryle-nak, hogy 'bocs, de mindig is mást szerettem, jó pasi vagy, de soha nem foglak annyira szeretni, mint az első nagy szerelmem'. Akkor minden elkerülhető lett volna. Itt a szikra van meg, plusz ahogy Lily védelmezi az emlékeit - a regényismerettel együtt meg abszolút olyan benyomásom volt, hogy senkinek esélye sem lett volna. Lily és Atlas elszakíthatatlanok és nagyon lehetetlenül, de mindig is egymást szerették, ha mással is voltak.

A két történetet a szereplőkön túl a családon belüli erőszak köti össze. Lily szülei között az volt, és Ryle-ban is van egy erőszakos hajlam. A cím is innen jön - Lily ugyanis képes lesz arra, amire az anyja nem. Amikor szembesül azzal, hogy a férje milyen, elhagyja. A filmben sokkal előbb és tisztábban, mint a regényben. Ő azt tudja mondani a kislányának, hogy ő nem viszi tovább a családi mintát, az velük véget ér. Nem maradnak az erőszakos férfi mellett. Ez a tanulság is. Véget kell vetni neki. Talán ezért is nyomja a film háttérbe Atlast - múltban és jelenben is. Nagyon jó érzékkel ez inkább az erőszak megszakításának a filmje és nem románc, ha van is szerelmi szál benne.

Érdekes, milyen hangulatot talált el a film. Csajos, de nem túlzottan. Romantikus, de nem csak. Dramedy és mégsem. Van egy könnyed, kellemes alaphangulata, de szépen belenyomták a családi drámát, miközben nem lett túl sötét vagy depresszív. Nem is tudom, örüljek vagy sem, hogy van benne egy ilyen visszafogottság. Az üzenet átjön anélkül, hogy igazán mélyre mennénk. Amilyen könyveket olvastam már erőszakos apákról és férjekről, ez még nem a mélye.

Sokat elárul az is, milyenek a poszterek. Annyira Blake Lively adta el és Hoover-neve, hogy az már maga lett a reklám. Egy-egy színész lehet ismerős, a Ryle-t játszó Justin Baldoni rendezte is a filmet különben. Lively szépen hozta Lily személyiségét, és még Jenny Slate Allysája tetszett. Viszont, regénnyel összevetve én nagyon másnak képzeltem a szereplőket. Az első, hogy idősnek érzem őket a szereplőkhöz képest. Mindenki kb. 10 évvel idősebb, mint a regény alapján gondolnám. A másik, hogy Ryle egy csodaszép férfinak van megírva, elképesztő szemekkel. Ízlés kérdése, gondolom, de Baldoni nagyon nem az a típus.

Nem rossz. Fontos üzenetet és jól ad át. És mégis, nekem nagyon felejthető film lett. Regény után ritkán vagyok elégedett egy feldolgozással, ennek sem jött össze. Röviden, nálam az egyszer nézős kategóriába fér bele.

Visszajött a csapat egy újabb munkára. Azt mondjuk még mindig nem tudom, miért lett már itt Andres fedőneve a Berlin, de PR szempontból értem. A Money Heist úgy ismertette meg a világgal, ezzel lehet most is eladni. Vagy újra, attól függ, honnan nézem.

Most van egy jópofa történet. A banda megbízást kap és Andres nem kicsit sértődik meg azon, hogy fel akarják bérelni. Azon is felhúzza magát, hogy mit kellene elvégeznie. Egy herceg szeretné elraboltatni da Vince Hölgy hermelinnel című festményét. Berlin erre meg szervezni kezdi, a herceget hogy rabolja ki. De nagyon.

Elég eszement ötletek és jelenetek vannak benne, végig pörgetik az egészet. Akár az, ahogy a versenybikákkal teli birtokra lógnak be, vagy amikor a kastély kriptában elrejtett páncéltermét igyekeznek feltörni. Ahogy az első évad, ez is 8 részt tartalmaz. De ezen belül van két nagyobb irányváltás, talán 3 nagyobbnak nevezhető rablás és közben zajlik a tagok közötti szappanopera is.

Mert bizony a szerelem most is tényező. Berlin egyik jellemzője, hogy mindig kell legyen körötte egy nő. Ebben az évadban még szimpatikusra is sikerült a szerelmi szála - a kiszemeltje nagyon tud élni, és szerintem még jót is tesz nekik, hogy különben más a stílusuk. A szenvedély közös és működött is a színészek között a kémia. Sokkal inkább, mint bármi, amit a hercegnével próbáltak. Plusz, a nő sem egészen tisztességes, az első találkozáskor kizsebeli a férfit, aki még értékelni is tudja, mennyire profin csinálta a tolvajlást.

De több szereplő van körötte, az egész csapatot visszahozták és konkrétan mindenkinek írtak szerelmi problémát. Damián a hercegnével bonyolódik egyre komolyabb viszonyba. Bruce és Keila fix pár, de a lányt megkísérti egy fotós és nekik ki kell találni, ez így hogy működhet. Azon különben jót vigyorogtam, ahogy Roi azon röhögcsélt, hogy megnézi, mire jutnak ezek hárman egymással és Bruce hogy fog egy trióban létezni. Roi és Cameron meg szakításban vannak, és érezhetően nem egyfelé gondolkodnak. A lány a teljesen elutasító, míg a srác érezhetően szereti még. De mi történt köztük? Majdnem az évad végére érünk, mire kiderül.

Cameron különben egy ponton elutazik és ennek még értelme is volt. (Beépül a herceg egy hajójára.) Ehhez az ügyhöz nem kell a jelenléte és abszolút nem is hiányzott. Korábban se értettem, Berlin minek hozta be a csapatba. Különösebben nem ért semmihez és eléggé önpusztító. Működtek nélküle és amit a végére neki írtak... Mivel nekem ez a nő mindig is ellenszenves volt, bennem volt káröröm, hogy ide vezet a hiszti és a makacskodása, ahogy mindig szembe bírt menni azzal, amiről tudta, hogy tennie kellene. Akár a szakmában, akár a magánéletében.

A humor szervesen része a sorozatnak. Akár azon, hogy egyes tagok mit alkotnak. A szerelmi háromszög. Ahogy a herceg és Berlin egyívásúak és ez mennyire irritálja Berlint. Szerintem azért is akarja annyira kirabolni a herceget, mert annyira hasonlítanak egymásra természetben.

Természetesen a rajongói faktor is maradt. Bőven van utalás a nagy sorozatra, a híressé tevő évadra és történetre. Már a poszter, azokkal a vérfoltokkal. Kis utalás, mi lesz Berlin sorsa, ha nem is most még. De a jóslás, amit a kiszemeltje mond neki - részletek nélkül, de konkrétan el lesz mondva, mi jut neki később. Jött vendégszerepelni a Professzor. Berlin tesz megjegyzést egy pénz fénymásolásakor arra, hogy ez az öccse nagy álma is. Szóval, saját történet és karakter, de alaposan bele van mélyesztve az univerzumba.

Minden szereplő visszajött és amint Cameron lelépett, bírtam is. Jó volt a dinamika, a herceg és a csapattagok ügyködése is. Talán csak egy gyenge láncszem akadt - a hercegnét játszó színésznő. Semmilyen téren nem hozta, amit a szereplőnek szerintem kellett volna. Nem jött le, miért lenne bolondja akár a férje, később meg Damián. Jellegten.

A látvány kárpótol. Jók az akciók, szép a háttérváros és a hercegék villája is. A szereplők stílusoknak megfelelő ruhatárat és stílust kaptak. Abszolút jó volt nézni.

Tetszett benne az is, ahogy Berlin a művészetről állást foglal. Lehet a világ egyik legjobb tolvaja, akkor is van egy etikája és szenvedélye a művészet felé. Most az a kegyetlenség nem jelent meg, ami később ijesztővé is tette. Igaz, itt még nem tudja, hogy beteg és az utolsó időket éli. Ez még a nagyon élő, élményeket hajszoló, sikeres tolvaj, aki terelgeti a csapatát is.

Megjegyzem, azért még mindig össze tudom párosítani, ki kire emlékeztet. Roi és Cameron - Rio és Tokyo. Bruce és Keila - Denver és Stockholm. Vannak különbségek, de eléggé fel tudok fedezni típusokat. Cameron és Tokyo nagyon erősen párosítható, nem véletlenül ők lesznek azok, akik odavesznek menet közben.

Szép a város, az egyik kedvenc festményem is sokat mutogatják, meg jó hangulatú is a sorozat. Nekem jó szórakozás volt, és akár egy 3. rablásukat is megnézném, ha megcsinálják. Arról még nem láttam kiírást, kasza vagy újabb berendelés jön. De ez kerek sztori, semmiképp nincs hiányérzet.

Amitől nem tudok szabadulni a filmmel kapcsolatban - mennyire akar valami hasonlót eladni, mint a Bazi nagy francia lagzik. Abban is a családi összetartás és az előítéletek, nemzetekkel kapcsolatos klisék kerültek elő. Ráadásul a főszereplő innen - ismerős is onnan.

Ugyanis a Made in China Frederic Chau köré épült. Francois nem ugyanolyan, mint a másik filmbéli karaktere, de ugyanarra a dinamikára építenek. Mindkettőben az a fő jellemvonása, hogy kínai. Csak amíg a másik filmben az elfogadott identitása volt és semmi baja nem volt vele, Francois tüzet köp, ha szóba kerül a származása. pedig a film aztán halmozza az ilyen helyzeteket. Pl. amikor a barátnője bulijába megy, aztán a lakásba be se akarják engedni, mert ételfutárnak nézik. Keserűen reagál és amiket ő mond, azok nem humorosak, hanem keserűek. Pl. amikor a baba nevéről beszélgetnek és ő aztán semmi kínait nem akar. A végére meg képes bemondani, hogy hívhatnák a gyereket Ping Pongnak is, ha már így állnak hozzá. Van arra szó, amikor rasszista vagy a saját rasszodra? Mert Francois ehhez van a legközelebb.

Aztán kapunk egy keretet, miért lett ilyen. Egy évtizedes harag az apja ellen, akivel nem is beszél és otthon sem járt. Mivel most a barátnője terhes, és elvárja, hogy rendezze a családi viszonyait, próbál visszatalálni a közösséghez, amit elhagyott 10 éve. Az apját leszámítva szeretettel fogadják és át is kezdik értékelni benne, hogy minden fájdalma ellenére azért mennyi érték is volt, amit soha nem kellett volna eldobnia. Az pl. nekem különösen fájdalmas, hogy a saját öccse életéből mennyire kimaradt és most úgy ismerkednek, mintha idegenek lennének.

Van pár komikus mellékszereplő és családi rendezvények sora. Igazán nincs is cselekmény, inkább egy merítés bele a régi világába. Szerencsére nem hosszú a film, mert így is kevés a tényleges cselekmény, nem tudom, mit tudtak volna még beletenni. De nem akarták elnyújtani, jó döntés.

Mélységet azzal igyekeznek adni neki, ahogy a film második felére apa és fia kapcsolatára mennek rá és látjuk a lépéseket, ahogy közelednek, távolodnak és kitörnek belőlük a sérelmek. Addig kell eljutni, hogy elkezdjenek tényleg beszélni, és mondják el, amiket valamely okból addig nem. Legyen az a feleségnek tett ígéret, vagy annak tisztázása, ki mit értett félre.

Azt is mondhatnám, van egy váltás a film közben. A Bazi nagy francia lagzik humorát eltúlozva használó komédiából lesz dráma. Viszonylag kellemes véggel, de valahogy mégsem sikerült a kezdeti hangulatát vagy annak egy értékesebb verzióját megteremteni a végére.

Komédia, így látványelemet nem kell keresni benne. A színészek és humor kellene eladja, de mint írtam is, nekem két dolgot adtak át. Az egyik, hogy mennyire a sikeres film koppintása a humora, a másik meg a nem igazán működő dráma. A szívmelengetés, az nekem nagyon hiányzott belőle.

Érdekes ötletet dolgozott ki a Widow's Bay (s01e04). Nem haladtunk előre lineárisan, hanem a vízi szellemmel párhuzamosan egy másik szereplő életébe lestünk bele, aki próbált egy kis népszerűségre szert tenni. Ehhez egy önsegítő könyvet talált, hogy a végére nagyot puffanjon, amikor tényleg látni kezdte a könyvet és hogy igazából mit csinált. Az meglepő volt és sokkoló is, amikor a rész végére ott lesz a valóság, és amit Patricia végig látni vélt addig. De attól is jó horror, hogy nem csak az erőszak és a látvány miatt volt ijesztős. Azt is nagyon jól elkapta, hogy mire nem képes egy ember, aki csak egy kis boldogságot próbál kipréselni az életéből, ahol egészen eddig elutasítás érte. Csak a vége vitte kicsit előre a sztorit, de nem tudom bánni. Annyira jó volt a csavar, hogy eladta. Ha különben addig nem örültem, hogy ez a szál jött, mert az a nő nem szimpatikus. De a heti horror adagom megkaptam és bizony ebben is benne volt az a félelmetes, de valahol humoros kettősség is, amit eddig hozott a sorozat.

Amit nem szeretek - Georgie&Mandy (s02e20) heti kalandjai. Most mi kaptam? Georgie vállalkozása nyereséges és Mandy biztatja, vegyen magának valamit. Egyedül a vége ért benne valamit, mert az annyira jellemző az emberekre. Ahogy hallgattuk a nagy terveket, hogy mi lesz majd a jet-ski sorsa. Aztán megnéztük, hogy valójában mi történt bele. Mondjam azt, azzal lett érdekes ez a rész, hogy mist kivételesen Georgie volt a felelőtlen házastárs, míg Mandy az ész szava. Ha, teszem hozzá, Mandy felbujtása nélkül eszébe nem jutott volna a srácnak semmi ilyesmi. És még mindig, annyira nem tud vicces lenni...

Már várom, hova fog vezetni a From (s04e04). Lelkiekben szépen épül és a beépült ember is megkezdte az aknamunkát. Mivel Victor meg felidézett egy eddig elfeledett emléket, talán kis esélyük is lehet az embereknek, bár ki tudja. Azt Victor sem tudja, hogy az alakváltás is játszik. Többen kaptak kis történetszálakat és anélkül, hogy tényleg előre léptünk volna, kitöltötték és még érdekes is lett a rész. Mit és miért épít Fatima? Mire játszik a kakukkfióka? Jut-e valamire Julie? Eszébe jut valami Jade-nek? Ahogy sejtettem, benyelte a gombát. Most nem volt vérengzés sem, de a hangulatában nagyon érzem, hogy valami sötét közeleg. Majd meglátjuk.

Évadzárót kapott a Chicago Fire & Med (s14/11e21). Sajnos, abszolút tipikus volt, főleg a Fire-é. Több szereplő kapott egy kis pozitív háttértörténetet. Kellyék megint nevelőszülők lennének, és a férfi választhat, hogy a tűzvizsgálatot vezeti vagy kapitány lesz. Cruznak ikerlányai lesznek. Hermann háza épülni kezd. Sal mehet rendőrnek, ha úgy dönt. Moutch könyvét kiadják. Mindez azért, hogy a végén olyan tűz legyen, amivel nem tudnak mit kezdeni. Sokan meg az épületben ragadtak. Vagyis, idegeskedni kellene, meghal-e valaki és ha igen, ki. De hányszor akarják ezt még ellőni? Annyira érezni végig, hogy a rész végi drámát készítik elő... A Med vsizont szálakat zárt és ez sokkal szimpatikusabb volt. Cait és Mitch meg tudják beszélni a dolgaik. Daniel és Theo is közös hangot találnak, mentik a szereplő renoméját. Hannűah babája is gond nélkül meglesz, ahogy a kórház is megússza a fegyenc szökését. Egyedül Sharon kap nyitott szálat, de különben ez egy megnyugtató, elfogadható végek gyjteménye, ami most sokkal jobban esett, mint a Fire már unalmas feszültségkeltése.

Folytattam a sorozatgyilkos - rendőr párharcot is, avagy heti nézős lesz a Memento Mori (s02e01-02) folytatása. A gyilkos páros áttette a székhelyét Triesztbe és Erika megpróbál egy második Dextert faragni Augustóból. Az ikrek közötti kapocs most sem lett érthetőbb - annyit tisztáztak, hogy a beteg késztetések mindkettőben megvannak, de Orestes inkább hacker és néző, mint cselekvő. Mondjuk, akkor meg hogy lett majdnem nemi erőszakoló? Nem illik minden kocka össze, de gondolom, haladni kellett. Sancho most az Interpolnak segít, és Martinával kavarna. Egyelőre nem úgy látom, hogy bárki képes lenne az ikrek ellen bármire, olyan kis szerencsétlenek. Talán csak Lopategui mutat némi készséget, de őt sem használták jól eddig. A gyilkosságok, az ikrek közötti szerepek még érdekessé tették, de kriminek már gyengébb. Más típusú gyilkosaink is kezdenek lenni. Látványra nem több, bár Trieszt kapott némi vágóképet.

Az Elsbeth (s03e19) szinttartó és ezért nem lehet ragozni, csak ismételhetem magam. Talán annyi, hogy nagyon ismerős a sztori, valamelyik krimiben nagyon hasonló epizódot már láttam. És egy jó ideje ebben volt a legellenszenvesebb Elsbeth ellenfele. Nem tudom ki játszotta Betty-t, de szó szerint rossz volt ránézni. Meg butaságon is bukott le. A szokásos adagom megkaptam, de ez nem olyan rész vagy szereplő, akit megjegyeznék.

Egy, amiről nem is írok semmit. A mi kis falunk (s10e11) teljesen a szokott. A doktornő volt férje jött mellékszerepelni, különben volt közlekedési lámpa állítás, pletyka a papról meg egy részeg hazaszállítása. Még csak szereplő vagy jelenet sincs, amit lenne kedvem kiemelni.

Seattle-ben is évadzárózott a kórház, nem csak Chicagóban. Mondjuk, szokás szerint a Grey's Anatomy (s22e18) lett a jobb. Most egy tömegkatasztrófát, egy leszakadt hidat kaptunk és nagyon sok embert, akit gyorsan el kellett látni és műteni. Két doki is a hídon volt - Nick sérült, Owen meg kezdte az életmentést, miután kijutott a kocsijából. A kórházban meg tartották a frontot, míg többen élték a maguk szappanopera drámáját. Mondjuk, ebben a sorozatban erre találtak egy szintet. Legyen még kórházas sorozat is, műtsenek is, míg szerelmi háromszögekbe bolondulnak majd bele, vagy az állásukért küzdenek. Itt nem életveszély miatt merült fel, hogy nagyon csökken majd a stáb. Ami biztos, hogy Owen és Teddy Párizsban folytatják, de van más is, akinek kérdéses a jövője. De ez nem olyan mú és lezáratlan, mint a Fire volt. Abban sincs semmi meglepetés, hogy a végére megint kicsit visszajött Meredith. Sok szempontból szokott zárás ez is, de elég eseménydús volt, hogy ez ne zavarjon.

A helyzet az, hogy egy ideje már láttam ezt a filmet, sőt, igazság szerint 3 megnézésnél tartok. És még mindig nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Az sem segít, hogy megnéztem értékeléseket is hozzá. Sok mindenben igazat tudok adni sokaknak, de azt még mindig nem tudom, nekem hogy tetszett.

Amiben biztos vagyok, hogy a szemem most is megkapta a magáét. Hosszú ez a film, de egyben egy látványorgia is. Megálmodtak egy egész bolygót és most még újabb elképesztő részeket mutatnak meg belőle. A kereskedőktől kezdve a tűzimádókon át a dzsungeles részeken keresztül a tengerek mélyéig. A benne kitalált állatok, a na'vi kultúra elemei mind nagyon látványosak. De ezen felül ott van az is, milyen minőségben látjuk a na'vikat. Annyira látni bennük már a színészt is, aki nem csak a hangot adta, de a CGI alapja is a kinézetével, mimikájával. Talán Stephen Lang avatárja sikerült ilyen téren a legjobban - miközben kék, messze nem a színész, mégis  megismerem a mimikáját, hasonlít magára.

Ugyancsak ki van találva az akció és nagy csatákban eresztik egymásnak a szereplőket. Annyira a háború nem tud lekötni, én vagyok az, bár szerintem sokunkkal, aki pl. a Mátrixot is addig szerette, míg Neót készítik fel az összecsapásra és még nem estek egymásnak az emberek és gépek seregei. Itt sok csata van, és egyéb összecsapások sora is. Nem véletlenül ilyen hosszú ez a film. De, amit próbálok kinyögni, hogy hiába nem a világom a háborús ábrázolás, itt annak is olyan látványvilága van, hogy elnéztem. Amikor a helyi bálnák, igen, még mindig annak látom őket, is beszállnak, még izgalmasnak is mondanám.

Nagyon nem véletlen, hogy az Avatar 3. technikai díjakra lett jelölve, és a legjobb vizuális effekteket meg is nyerte. Cameron az Avatarral mindig is szemkápráztató volt és ez most sem változott semmit.

A cselekmény viszont nem érdemel ilyen pozitív szavalat tőlem. Még mindig annyira egyszerű, hogy az valami elképesztő. Az emberek mindent tönkretesznek, a na'viknak egységesen fel kell lépniük ellene. Még mindig ennyi az alap. És hiába tesz hozzá olyasmiket, hogy Kiri igyekszik elérni Ewát vagy Lo'ak keresi a 'bálna' barátját, igazán újat nem kapunk. Tulajdonképpen már régen mindenkinek tudnia kellene, hogy az életükért harcolnak. Ehhez képest a film nagyja mégis arról szól, hogy magukat és a másikat győzködik, hogy ideje lenne nekik és összefogni és megállítani a gyarmatosítást. 

Arról nem is beszélve, hogy milyen hiányok vannak benne. Csak egy példa - van az a tengerbiológus, aki komolyan ki van azon akadva, hogy az emberek mit művelnek Pandora vízi elővilágával. Amikor Jake a családjáért feladja magát, ő lesz az, ki segít neki megszökni és elmondja, mire készülnek a 'bálnák' ellen. Aztán vele mi lesz? Jake-ék megszöknek, az a szál meg lóg a semmibe. De az is olyan kurta-furcsa, ahogy pl. az eredetileg itt maradt tudósok elvannak a régi helyükön. Értük nem ment el a többi ember, vagy mi van? Hiába ilyen hosszú, sok minden csak rá van nyomva és nincs igazán beágyazva a történetbe/világba.

Végül, ami még nagyon kikívánkozik belőlem. Messze nem a Sully család története benne a legérdekesebb. Én sokkal szívesebben néztem, ahogy Quaritch avatárjában ténykedik. A szövetségkötéseit, ahogy a fiáért harcolt. Rühelltem is, ahogy a végén beleveti magát a tűzbe. Az egy sokkal izgalmasabb figura és történet volt, mint az, hogy Jake Sully megint harca indul-e. Pedig neki kellett volna legjobban tudnia, hogy az emberek nem állnak meg. Mégis, még most is, mintha várná a csodát, hogy az emberek egyszer csak jobbak lesznek. Hát, nem lesznek.

Igazából nem is kell eldöntenem, hogy szeretem-e vagy sem. Még az is teljesen lényegtelen, hogy vegyes a megítélése. A bevételei adatok beszélnek, iszonyat nagy kasszarobbantó volt. Szóval, lesz Avatar 4 meg 5 is a tervek szerint. És attól függetlenül, hogy tényleg nem tudom, jó-e ez vagy sem, szerintem sokan meg is nézzük majd.