Azt fel nem tudom fogni, ennek a mesének miért olyan nevek az eredeti szinkronhangjai, mint amilyenek. Ha film lenne, az a névsor simán érdekes mozifilmmé tenné. Pedig... Igencsak ki kell csavarnom, hogy megtaláljam, miért érdemes ezt a mesét megnézni.

A történet különben adaptáció. Egy elég sikeres gyerekkönyv mese-feldolgozása. Így gondolom alapból lehetett arra számítani, hogy aki szerette a könyvet, megnézi, vagy éppen leülteti elé a gyereket.

A tartama különben is példázat a kisebbeknek. Elég sok olyan üzenettel, amiket a mesék szívesen hangoztatnak. Ebben nagyon nagy érték lesz a barátság, a mese egyik fő mozgatója, hogy Elmer és Borisz összefognak és majd a barátság lesz az, amivel mindent meg lehet menteni. A másik üzenete a bátorságé és az önbizalomé. Borisznak rá kellene jönnie, hogy mentse meg a szigetet és azzal váljon igazi, felnőtt sárkánnyá. De fél, nincs hite magában. Elmer majd ebben segít neki és el is jön a happy end. Végül, ott a család kötelékének fontossága is. Elmer elvesztette az otthonát, az anyja majd megszakad, hogy így is meglegyen mindenük. A fiú azonban boldogtalan és az anyján veri le. De itt megtanulja, hogy mennyire szeretik egymást és ennek milyen értéke van. Ha nem is látjuk a végére a kis álmok megvalósulását, azért egy más boldogságot fog adni nekik a cselekmény.

A konkrét cselekmény meg egy szigeten való kalandsor. Menekülni kell a gorilla és csapata elől, meg kell fejteni a felnőtt sárkánnyá válás mikéntjét és mindenkinek rá kell jönnie, hol a helye a világban. Menekülnek, elbújnak, segítenek. Visszatérő elem, hogy az Elmer zsákjában rejtett holmi egyike hogyan segít a nagyobb cél felé. Mit számít egyetlen cukorka? Ha jókor kerül elő, életet menthet. Nem egy túl izgalmas vagy eredeti sztori, nagyon érezni rajta, hogy kisebbek a célközönség. A veszélyhelyzetek is csak egy kisgyereknek szóló mesében tűnnek igazán veszélyesnek. Nekem nem emeli meg a pulzusom, hogy ki tudnak-e jutni egy gödörből, amibe beleestek.

A grafika sem lett éppen szép. Ott is látom, hogy mennyire kicsikre van szabva. A sárkány pl. olyan, ami egy olcsó plüssnek is elmenne. Még csak kicsit sem emlékeztet a GoT vagy az Így neveld... sárkányaira. Ez egy gyerekmese szereplő, amit nagyon el tudok képzelni alvójátékként is. De ez még hagyján, az állatok a maguk kicsit csúnyább módján cukik. Viszont az emberek... Ők nem cukik. És nem ragozom tovább.

A kulcsszó a célközönség lesz. A kisgyereknek jó lesz. A szülőknek, idősebbeknek már töredék értéket hordoz, de azért bele nem pusztulunk, ha meg kell nézni.

Elértünk a mackók utolsó főzéséhez is. Tudtuk előre, záróévad és ez valóban az utolsó volt.

Azt nem állítom, hogy a keretet pontosan értettem. Mert az előző évad végén ki lett mondva, hogy baj van, egyszerűen nem hozzák a fennmaradáshoz szükséges számokat. Küzdenek is azzal az évad elején, hogy minimális hozzávalóból, csökkentett összetevőkkel dolgoznak és próbálnak még egy kis időt szerezni. De Carmy ötlete miképpen menti meg az éttermet? Azt fel nem foghatom.

Attól még az a sorozat évadának alaphelyzete, hogy Carmy elmegy. A szakácsok tulajdonrészt kapnak, Sydney lesz az új séf. Az utolsó napjait tölti még velük, az évad nagy része Carmy utolsó napja. Akkor már átadta a stafétát a nőnek, aki a minimumból egy teljes estét lenyom a csapattal és a besegítő Carmy-val. Richie ugyanis nem bír egy foglalást sem lemondani, így kevesebb anyagból, kevesebb emberrel többet kell produkálni, mint egyébként.

DE, ez az évad a sikertörténet. Ebben a feszültségek ellenére azt látjuk, milyen, amikor minden összeáll. Vannak konyhai vészhelyzetek, de kezelik őket. Elfogy az alapanyag? Jöjjön a séf ajánlata, ha akkor is kell kitalálni a maradékból, mi lesz az! Leesik a kész étel? Mi legyen helyette? De szembenéznek olyasmikkel is, mint a felmondás és a feldolgozása annak, hogy a melletted álló utazik és egyedül maradsz.

Abban a tekintetben nagyon más ez az évad, hogy jó nézni. Együtt dolgoznak, együtt vannak és megoldások érkeznek szépen sorban. Még a család is mellőzi a balhét és a legjobb oldalukat tudják mutatni. Összejönnek a magánéleti dolgok, még inkább a szakma. Bőven főznek is, látunk készülni ételeket és a végeredményt. Ilyen téren akár látványsorozat is lehetne, olyan ételek kerülnek tányérra és láttuk azt is, miként.

Feelgood, ez lesz a fő jelző. Akkor is, ha ezzel búcsúznak. Én sokkal szívesebben néztem, mint amikor Carmy szenvedett és fuldoklott.

Több szereplőt is ki lehetne emelni, főleg az egész sorozatot nézve. Richie iszonyat utat járt be, egész más ember most és kivirult. De Natalie is egész más, a helyén van. Carmy jól ragadta meg azzal, hogy nekik ez szenvedély, és mindenütt beleadják. Ettől jók, ettől vannak jól. Neki azért kell váltania, mert benne ez nincs meg. Jó volt benne, de nem a főzés a szenvedélye. Érdekelt is, mégis, mihez kezd a konyha nélkül, a végére ez is kiderül.

Nálam alaposabban figyelők, meg rajongók, akik visszanézték a sorozatot, kiemelték már, hogy milyen hasonló képi megoldások vannak, mivel felelnek egymásnak az évadok. Én ennyire nem vagyok benne, nekem leginkább az maradt meg, hogy ebben az évadban nincs az a szenvedés, amit eddig éreztem. Ezt könnyebb volt nézni.

Megnéztem különben a plusz filmet is, ami Richie és Mikey egy napját mutatja be. Együtt utaznak, mennek enni is és egyszerűen nem bírtam összerakni, abban mit kellene látnom. Berthal jó a karakterben, ad hozzá és ő különben is egy alap a sorozatban, a karakterének halála hozott mindent működésbe. De mit adott a Gary a sorozat egészéhez? Azt nem tudnám megmondani. Az megint azt a nyomort képviseli, amiért nyomasztani is tudtak a korábbiak.

Szerettem ezt a sorozatot, a karaktereit és ahogy fejlesztették őket. Olyan szépen hozta azt, hogy mennyi baj érhet, milyen nyomor az élet gyakran, de miért érdemes küzdeni és az álmok, ha vért is izzadsz érte, nem elérhetetlenek. Egy jó csapat, igényes dramedy és konyhaműsornak se volt rossz. The Bear - szeretnivaló sorozat volt és korrekt véget kapott.

Fáj a fejem, úgyhogy rövid leszek. Mondjuk, bármennyire is szeressem a Lilo & Stitch világot, erről a filmről akkor se tudnék nagyon sokat írni.

Főleg azért nem, mert sokkal inkább egy elnyújtott sorozatrész, mint teljes értékű, egész estés film. A sorozat zárása az alapja, vagyis, a gonosztevő futóegér börtönben - Herr Vröcsög, ha jó a fülem - és a főszereplőket kitüntetik, amiért Jabba összes kísérleti alanyát megtalálták és otthont találtak nekik a Földön, ahol még hasznosak és nem pusztítóak is lehetnek.

A konfliktust az hozza, hogy mindenkinek felkínálnak valamit, ami az álma lenne. A régi labor, tanári katedra, NPCS vagyis Nagy Piros Csatahajó. Mivel a kislány elszomorodik, Lilo kedvéért mindenki kész Hawaii-ra visszatérni, csak éppen Lilo észreveszi rajtuk, hogy mennyire mást szeretnének. Elengedi őket. Vröcsög szökik, Jabba kénytelen neki adni az új kísérletet, Leroy-t, akit az egér gyorsan le is klónoz, hogy legyen egy szuper, Stitch-csel felérő hadserege. Aztán persze mindenki összecsap a Földön és az eredeti kísérletek kiállnak, hogy megvédjék maguk, az új otthonuk. A főszereplők meg rájönnek Óz nagy igazságára: Mindenütt jó, de legjobb otthon.

Ezzel szerintem össze is fogtam az egészet. Hosszabb, mint egy átlagos rész a sorozatból, de nem sokkal. Tipikusan ugyanazokat az elemeket is használja fel. Az is nagyon sorozatzárós, ahogy minden korábbi szereplő fel tud villanni egy pillanatra. Valahol morogtam is, hogy pl. Angyal annyi időre bukkan fel, míg lever egy Leroy-klónt, aki majdnem elkapja Stitch-et és dob neki egy puszit.

A grafika is teljesen a meséé. Nem a filmeké vagy az egész estéseké. Egyszerűbb. Alapból nem voltam oda azért, ahogy az emberek kinéztek abban a mesében, de ez a verzió a szokottnál is gyengébb egy fokkal. Megjegyzem, emberek tekintetében, mert az űrlényeket megoldották rendesen. De Lilo? Szegényem olyan, mintha hirtelen nagyon kancsal lenne.

A borító ilyen szempontból becsapós, mert jobban néz ki, szebbek a szereplők, mint magában a mesében. Mondom ezt úgy, hogy tényleg eléggé Stich fanatikus tudok lenni és simán nézem oda-vissza a mesét vagy az élőszereplős filmet.

Tudok arra is koncentrálni, hogy megvan ebben is a cukiság. Ebben záródnak szépen a szereplők sorsai. Ha nem önálló, egész estés lenne, hanem tényleg bevállalnák, hogy ez a mesesorozat vége, sokkal szebben írnék róla. Arra tökéletes és azt összegzi is szépen, mit tudott a sorozat. De önálló filmként? Minden rajongásom ellenére ahhoz kevés, hiába Stitch továbbra is a legcukibb űrkutya 4ever.

Spanyol sorozatok közül több is eszembe jut, amit elnéztem. Olyan is van, amit egyenesen szerettem. Azért filmből  kevesebb jut eszembe, de van az is. A Kétkedők azt a sort bővíti, de ez nem lesz igazán emlékezetes.

A történet egy családi dráma körül bonyolódik. Meghal egy asszony és a felnőtt, külön élő lánya hazajön. Ruth szembesül azzal, hogyan változott meg az apja. Egyre jobban gyanakodni kezd, hogy az anyja halála mégsem tragikus baleset volt, hanem valamiképpen az apja tette. Van a környéken eltűnt gyerek is, úgyhogy sokféle dráma rakódik egymásra, miközben Ruth egyre inkább... a bekattan nem éppen kifejező, inkább gyanakvó lesz. De a filmben az a pláne, hogy a dolgai már kicsúsznak a normalitás keretei közül és szélsőséges válaszreakciókat kezd el adni.

Kicsit thriller, kicsit dráma. Csak sajnos egyiknek sem átütő. Az lejön, hogy Ruth elmenekült itthonról, főleg az apja miatt. Nem tudott olyan lenni, amilyennek szerették volna. Ezzel minden szálat maga mögött hagyott - szerelmet, az anyját is. Talán azért is tudott annyira belegabalyodni az apja körüli gyanúsításba, mert bűntudata volt. Nem telefonált, nem jött haza, csak élte az életét - ami az elbeszéltek alapján messze nem sikertörténet különben sem. De inkább az, mint bevallani, mennyire kisiklott ő maga is.

Ruth annyira nem volt szimpatikus, hogy nehezemre esett megpróbálni is együttérezni vele, vagy értelmezni miért és kire gyanakszik. Nem igazán nyomoz, inkább megérzései vannak. Az egy kicsit tudott dobni rajta, amikor ő maga ráébred, hogy miket értelmezett félre és igazából ő az, akire elmondhatók azok a dolgok, amelyekkel az apját vádolta. Van bűne neki is bőven és kicsit sem viselkedik szimpatikusan.

A történetbe behozzák a volt pasiját, akit vissza-visszaenged most az életébe, bár a srác helyében már a kezdeteknél menekülőre kellett volna fogni. Míg Arón rendbe szedte az életét az eltelt idő alatt, Ruth inkább csak süllyedt és most ő kettejük közül a pusztító elem. Pedig azt még nem is hoztam fel, hogy mennyire nem passzos a szereposztás sem. Elvben ők egyidősek, Arón idősebb kicsit. Ehhez képest a nő néz ki évekkel öregebbnek és lerobbantnak is. Se a személye, se a kinézete nem indokolja, hogy a férfi miért húzná vissza az életébe. Jó, talán a betegsége, amivel megküzdött és aminek maradtak következményei. De mit ne mondjak, az nem ellensúlyozza Ruth agybaját, amitől majd ő is kikészül.

Sajnos, a film másik szelete sem jobb. Még egy oldalról közelíti a film a rögeszmék, tévhitek és ostoba gyanakvás témáját. Martín is rá van pörögve egy összeesküvés-elméletre. A gyógyszergyárakkal, gyerekekkel összefüggésben és egy elég vad tervbe is belekezdenek, hogy mások is meglássák, amit ő. A film betekintést nyújt abba is, miért veszélyes, ha egy magányos és gyászoló ember rászabadul a netre és elkezdik mosni mások az agyát. Teljesen más szín, más agybaj a végére, mint amibe addig Ruth keveredett.

A végére ezzel egy kis akciót benyomnak, de különben dráma. Ruth szétesett élete, gyásza. Ha nem lenne a gyerekrablós történet, akkor is működne. Talán jobb is lenne, annyira más az ott a végén.

De nem látványfilm, a robbantásokkal együtt sem. Ha gonosz akarok lenni, az csak azért kellett oda a végére, hogy aki addig elaludt, felébredjen.

Nem tetszettek a színészek, a karakterek sem. Igaz, annyira irritáltak a történések és a gyanakvásaik, hogy az adta magát, hogy nem tudom őket értékelni.

Írni se nagyon van kedvem róla. A lényeg, hogy csavaros pszicho-thrillerként próbál működni, de inkább csak zavaros dráma, amit thriller elemekkel dobnának fel. Részemről nem jött össze nekik.

Az évadzáró. Meglepetésemre a House of the Dragon (s03e08) nem vett vissza a végére. Pedig az alapsorozat azt tette - az utolsó előtti volt a nagy csata és kicsit varrták a szálakat a végén. Itt viszont? Háborúba mentek, többen meghaltak, jöttek sárkányok, árulók és megint fordult egyet a történet sora. Látványos, akciós, feszült. Talán ebben a részben volt a legnagyobb harci jelenet? Nehéz megítélni, mert ebben az évadban azért aprította egymást a két oldal. De nem is a csaták voltak a legemlékezetesebb részek. Amikor egymásnak feszültek a szereplők - amikor Aegon berepült az öccséhez és lerakták egy új kapcsolat alapjait. Amikor Rhaenyra nézhetett szembe a jövővel, amit a féltestvére nem akart megélni és kivetette magát az ablakon. Ahogy szegény másodszülött Hightower igyekezett egy más utat találni, de a vezérek vért akartak, nem békét. Hát, megkapták. Haltak, véreztek és szerintem senki nem nyert, csak vesztett. Most indult végleg az út, ami a ház és a sárkányok kihalásához vezet. Látványrész, elvesző szereplők, némi dráma. Korrekt kis zárás, és innen tényleg megyünk majd a bús véghez? Megjegyzem, a trón mindenkit megront. Aki éppen rajta ül, azzal csak a baj van.

Az All American (s08e06) a héten társadalmi üzenettel állt elő. Vitték tovább azt a szálat, hogy Amina miért is van felfüggesztve. Az ICE utánanyúl és az iskolatársakkal együtt kiállnak a tanárnőjük mellett. Mondjuk, nem igazán derült ki, hogy kiért is jött az ügynökség. Kivonultak és kb. nekimentek mindenkinek, aki tiltakozni mert a kiszállásuk ellen. Ez az évad 'fekete sors' epizódja. A dráma meg is volt, de teljesen nem sikerült értelmesre megírni. Ahhoz túl a semmiből jött, hogy kivonultak és mit is csináltak? Mindegy, elengedtem. Annál még mindig jobb, amikor a designer ruhákban azon keseregnek, hogy milyen nehéz az életük.

A szokott recept, a szokott vélemény: a Silo (s03e07) hozott egy tipikus részt, és még mindig nem értem, mit csináltak az eredeti történettel, a 17-es silóval. Csak az időhúzás már megint. Végre elindul valami? Tuti jön valami, ami sztornózza az egészet. Megkeresik a méregcsövet, átmennek a másik silóba? A rendszer még időben rájuk küldi a nanobotokat. Bent meg terveznek, elindulnak valamerre, de mégse. Annyi minden kiderülhetne és jöhetne rá mindenki, hogy már nincsenek választásaik. Max. 2 évük van - csodálom is, hogy azt a vezetőség mág mindig nem tudja, hogy nem maradnak égőig, Akkor meg mindennek annyi, sötétben nő növény. A jelent meg hagyjuk is, noha ott hozták a szokott, nézőcsalogató elemet. Jött egy újabb ismert színész. Hanks, ha nem is Tom, de a fia. Sorozatokban jól cseng Colin neve is. Fontos szerepe is van, ő az egyik, aki miatt az lesz a silóban, ami. Azért mozgás volt, mintha cselekmény is lett volna. Mintha. Mert nem győzöm irkálni, igazából nem haladtunk. Ugyanott vannak a silóban most is, mint a rész előtt. Pláne, ha Kyle tényleg meghalt. Mondanom se kell, az eredetiben nem így végezte. Mindegy, lassan évadzáró. Várom is, mert ezen csak bosszankodom hétről hétre.

Roppant nehezen tudom elképzelni, hogy a He-Man egyszer menő volt. Sorozat, mese, filmek vannak belőle. Nekem azok kimaradtak, de ezek alapján annak csak örülhetek. Kb. végig azon gondolkodtam, hogy lehetett ilyen szemetet megalkotni, mint ez?

Még csak az sem kellett hozzá, hogy a cselekményt szóba hozzam. Elég megnézni, hogy néz ki ez a film. Egyszerűen rémes. Ilyen szemetet ennyi pénzből, az valami elképesztő. Olyan, mintha egy gagyi, kis pénzes filmet néztem volna színházból lopott kellékekkel és jelmezekkel. Nem is tudom, mit kezdjek el legjobban szidni benne. A fegyvereket? Adam rendelkezik egy karddal, a világuk leginkább mágikus tárgyával. És úgy néz ki, hogy az egy merő hányinger. De nem jártak jobban mások sem. A kosztümök mű, gagyi, rémesek. Azt nem is minősítem, hogy mindenki sci-fi felszerelést idéző cuccban és páncélban vonul, hősünk meg ágyékkötőben? Most komolyan? Mi ő, Conan a sci-fi világban? Annyira, de annyira rémes.

Az akció és a CGI sem jobb. Rossz nézni. Pedig látni, hogy nyomták bele a milliókat. Csak annyira pocsék lett a végeredmény, hogy azt kérdem, minek? Nincs benne egy rendes, jól kinéző összecsapás, és teljesen mindegy, hogy a kardot vetik be, vagy éppen lődöznek. Mert igen, még ez is keverve van. A sci-fi fegyverek, a mágia, de a sima bunyó is a terítéken van. Csak egyik sem jó.

Akkor szidjam kicsit a történetet is? Olcsó, buta, még gyerekmesének is fárasztó és unalmas, erőltetett, buta. Van egy mesebeli királyság, ami kb. minden mese nedves álma. Ott van minden fantasy lény, jó dolog, meg a Star Trek is beköszönhetne. Jön a zsarnok, elfoglalja, a kis herceget meg a varázslónő a vég előtt átmenti a Földre. Csak Adam olyan kis szerencsétlen, hogy azonnal elveszti a kardot és így a Földön kell felnőnie, miközben mindenki idiótának nézi, ha mesélni próbálja, honnan származik és mire képes. Akkora lúzer szerencsétlen...

De majd a gyerekkori barát felbukkan, hazarepülnek és megdöntenék a gonosz uralmát. Ehhez ki kell józanítani a lány apját, meg a saját úton járó kevés katonájuk meg kellene győzni, hogy dolgozzanak össze. Miközben a gonosz koponya és Evil-Lyn nevú varázslója levadászná őket.

Buta poénok, unalmas, és nem vicces ez. Bosszantó. Annyira, de annyira buta.

De mit is várok egy történettől, aminek eredetileg He-Man a címe és a gonosz szolgája olyan nevet kapott, mint Evil-Lyn? Nem is csak buta, debil ez az egész. Elmondani nem tudom, mennyire borzalmasan van megírva és milyen a története.

Ehhez képest meg drága film és vannak benne olyan színészek, hogy legszívesebben sírnék. Idris Elba kapcsán olvastam, hogy Heimdall-t se szívesen játssza, mert gagyinak érzi, ahogy pl. Mandela után neki kell lennie. Akkor mit lehet mondani Man-At-Arms figurájára? Igen, mert itt ez a neve. De azt is vissza tudom sírni, amikor Galitzine egy olcsó tévés románcban hegedült egy balerinának. Ott szerettem. De ez? Mondjuk, szerencsétlen sorra választja a rossz szerepeket és filmeket. De eddig ez a mélypont. Biztosan nem épít erre franchise-t. Ugye, mondjátok, hogy nem lesz ilyen! Ebből ez a rész is botrány, nem kell folytatni! De mi durva még? Én rühellem Camila Mendes-t. Ha a Riverdale-ben egy szereplőt lelőhettem volna, ő lett volna. Kevés olyan sorozat van, amit elkezdek és nem bírok aztán végignézni. A Riverdale olyan volt, és részben miatta. Ő meg ő volt az egyetlen, akitől nem kapartam állandóan a falat. Mondjuk, a végére csak adtak neki is egy hányinger ruhát...

Nem is ragozom tovább. Nem tudnám megmondani, mikor láttam ekkora szemetet, pedig nekem is van érzékem beválogatni a rossz filmeket. De ez... Komolyan, nem tudom elégszer leírni mennyire buta, debil, pocsék egy alkotás. Szemét, mert filmnek nevezni... túl kedves lenne.

Még egy sorozat, aminek eléggé becsapós az egész PR kampánya. Mivel lehetett ezt eladni? Sarah, a York-i hercegné személyével, ha ő maga csak nagyon mellékszereplő is a történetben. Mert a The Lady az egyik asszisztenséről szól, Jane-ről. De a poszteren mit látunk? Sarah, mögötte meg a tényleges főszereplő. Jellemző.

Játszanak azzal is, hogy igazából, mit nézünk. Majdnem azt írnám, hogy negatív főszereplőt kaptunk. Jane még alaphangon is fura. Alapból ezzel még szimpatizálni is tudnék, ahogy a kisvárosi szülőhelyén egyszerűen szűk neki a hely. Azért próbálkozik, de nem illik oda. Majd megkapja az állást Sarah mellett és megváltozik az élete. Kinyílik. De még a legszebb pillanatai idején is ott van, hogy vele fejben nem stimmel valami.

A hozzá kapcsolódó botrány, hogy meggyilkolta a barátját. Thomas Cressman jómódú, kedves férfi volt a sorozat szerint, aki elkövette azt a hibát, hogy nem menekült el, amikor még lehetősége volt rá. Látta ő is, hogy a barátnőjével baj van, de ő még akkor is kitartott és segíteni akart, amikor a nőn már úrrá lett az őrülete. Meg is lett az eredménye, Jane végzett vele. De ez már a végjáték. A sorozat azt mutatja meg, hogy jut el arra a pontra a nő.

Minden odavezet, mert egy kapcsolata sem képes fennmaradni. Mindig bezavar majd a nő természete és menekülni kezdenek majd, akik körötte vannak. Sarah a kivétel, ő máson sértődik meg és ejti a szolgálóját. Megjegyzem, ott is megnyilvánult Jane természete, csak azért a nőért annyira rajongott, annyira szerette, hogy nem tört ki, nem fordult ellene. Sőt, még évekkel később is azzal azonosította magát, hogy Sarah asszisztense volt és jóban voltak egymással. Erre húzta fel az alapmaszkját. Valahol szomorúnak is érzem, hogy mennyire vak volt ez az imádat. A hercegnéről nem festett a sorozat szép képet, nagyon is benne vannak a hibái, botrányai. Nem olyan embernek tűnik, akit feltétel nélkül lehet tisztelni és rajongani érte.

De a sorozat veszi sorra a szerelmi kapcsolatait. Nem Thomas volt az első nagy fogás, de mások gyorsan leépítették a lányt. Mit ne mondjak, azért elég durva volt, amikor Jane már esküvőt tervezett, és észre sem vette, hogy az aktuális pasija csak egy viszonyt keres. Ahogy az a közös, kierőszakolt nyaralás is kinézett... Na, az a pasi jobban megérdemelte volna a gyilkosságot, de ő elment időben.

4 rész az egész és a főszereplő egyre problémásabb lesz részről részre. McKenna-Bruce nem játssza különben rosszul, főleg azt, ahogy egyre jobban kikészül és megőrül. Nekem az a rész nem jött át, amikor vonzó volt. Amikor könnyen felszedett népszerű férfiakat is, és menőnek számított. Annyira sikerült valami beteg vonást ábrázolnia a színésznőnek végig, hogy fel nem foghattam, milyen pasi próbált meg egyáltalán kapcsolatot kezdeni vele.

A nagy név Natalie Dormer volt, de mint említettem, ő nagyon csak mellékszereplő, alig volt a vásznon. Hozza szépen a kötelezőket, de ez azért nem a Korona volt. Minimálisan fel lehet ismerni korszakokat, botrányokat, vagy a könyvírással való próbálkozását. De szerintem itt ő csak a státusz eszköze, fontosabb az, hogy mit jelentett Jane számára a közelsége, mint a tényleges tettei a sorozatban.

Szimpla, gyakran unalomba is fulladt a történet. Egy filmként talán jobban működött volna, de ez sorozat. A vége  meg különösen gyenge lett, és nem is tudom, milyen hatást kellett volna kiváltania. Nem lehetett megsajnálni a nőt. A gyilkosság pofon egyszerű volt, nagyon könnyen fel is derítették.

A külcsínre viszont nem lehet panasz. A brit sorozatokra jellemző igényesség és korhangulat megteremtése megvan benne. Színészekben, történetben, az igazán lényeges dolgokban közelében sincs annak, amit a The Crown tudott, ha azzal hirdették is. Talán csak az atmoszféra, a korszak megelevenítése, amiben látom a hasonlóságot és az eredményt. Az megvolt itt is.

Nem tetszett, ha egyszer meg is néztem. Még sok is volt kicsit ebben a terjedelemben.

Dargay Attila neve a magyar mesék halmazában jól cseng, sőt. Ő egyike azoknak, aki közismert. A Csongor és Tünde köthető a nevéhez - a szereplők az ő tervei alapján készültek el.

Ha már a rajzokkal kezdem, akkor maradjunk elsőre a látványnál. Magyar meséknél az kritikus, mert van pár olyan alkotás, amit legszívesebben kitörölnék a memóriámból. Vannak klasszikusaink, próbáltak modernebb folytatást gyértani hozzá, és szégyenfolt A kis Vukk éppen annyira, mint a Macskafogó 2. Tényleg, azokat törölni igyekszem az elmémből.

A Csongor és Tünde viszont minden tekintetben korrekt. Ha rajzzal kezdünk, akkor arra is kiírom, hogy ez nézhető, kellemes és helyesek a figurái is. A cuki jelzőt is simán bedobnám rá. A szereplők olyan szempontból tipikusak, hogy Csongor a csinos herceg, Tünde a szőke szépség, a szolgáik hétköznapibbak és kerekebbek. A banya nem ocsmány, de rondaság. Az állatok, de még a kis ördögök is aranyosak. Az összkép egy nagyon kellemes, kedves kinézetű mese, amit szívesen nézek és mesekönyvben is szívesen lapoznám. Megjegyzés - maga a mese sokkal szebb lett, mint amilyen borítót sikerült összehozni neki. Nem is értem, ez miért nem lett jobb. A mese az.

A cselekmény meg klasszikus. Vörösmarty Mihály története, és itt meg is jegyezném, hogy a tündér leány neve, a Tünde Vörösmarty találmánya és ez a mesés elbeszélő költeménye teremtette meg. Szépen ellenpontoz végig, mintha csak Shakespeare lett volna a mester. Csongor, Tünde egy magasabb síkot képviselnek, akik a nagy szerelmet keresik, akik nagybetűsen JÓK és értékesek. Fennköltek, szebbek, tisztábbak. Mellettük Ilma és Balga egyszerűbbek, nyersebbek, humorosabbak. Az ő szintjük lejjebb van - pl. a férfit sokkal inkább izgalomba tudja hozni egy jó vacsora, mint a kedvese megtalálása. Ahogy a bárd is írta: valamit az intellektuális nézőknek, más annak, aki csak mosolyogni akar egyet és nem kellenek neki elvek és idillek.

Mese, amiben a banya bosszúból igyekszik elérni, hogy Csongor ne kaphassa meg Tündét, inkább megtévesztve a herceget a saját lányát ültetné a trónra. Így a főszereplők egymást keresve keverednek kalandokba és a banya miatt a végéig elkerülik egymást. Van varázslat, vannak örökségen veszekedő ördögfiókát, de cuki kutya is akad, ha éppen Csongor az éjszakai kalandra nem is viszi magával.

Jó családi mese, mert kb. mindenki tudta otthon nézni nálunk. Szerettem én is, anyámék is elnézték, de a kis 4 éves unokahúgom is simán végignézte velünk, pedig különben 20 perc körül van a tűrshatára.

Az egyetlen, amit fel lehetne róni, a nyelvezete. Tudom, őrizzük az eredetit és így az irodalmi értéket is hordozza a mese. Ennek ellenére a verselés nem a legkönnyebben emészthető forma. Az is lehet, csak én vagyok ennyire ellene, de a gyerekkori Flinstones esetében is rühelltem a rímeket, verselést, és ez nem változott. A próza mindig is közelebb állt hozzám, mint a líra.

A mese azonban jó, családi szórakozás és teljesen vállalható. Mi szerettük családilag.

Van az a mondás, hogy 'Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén teljesül.' Ez a horror erre épít, de majdnem úgy, hogy keresni kezdtem a végén a Blumhouse logót. Nem az különben, de eléggé tudja hozni azt a már majdnem röhejes, de mégiscsak komoly horrort ez is.

A történet hőse, Bear egy félénk fiatalember, akinek rég tetszik a kolléganője, Nikki. Ezt persze mindenki tudja is, de úgy tesznek, mintha nem így lenne. Nikki meg szépen a barát zónában tartja a fiút, aki bármit megtenne neki. Amikor felmerül, hogy a lány elmegy, Bear rászánja magát a vallomásra. Még ajándékot is vesz, egy kívánságpálcát. El kell törni, kívánni és az teljesülni fog. Mindenkinek csak egy kívánsága lehet. Nem meri odaadni, de kínjában maga eltöri és azt kívánja, Nikki bár mindennél jobban szeretné.

Teljesül. Nem lesz benne köszönet.

Pár nap boldogság után jönnek az egyre durvább jelenetek. Pl. Bear elmegy dolgozni, Nikki meg ott marad a lakásban, mozdulatlanul, míg a fiú haza nem ér. És lehet sejteni, milyen kupac lett mellette egy napi álldogálás után, amikor mosdóra sem bírt kimenni. Önsebzéstől kezdve mások mániás elpusztításán át minden étlapra kerül, mert Nikki megszállott lesz a legrosszabb értelemben.

Kapunk egy kis nyomozást és Bear megpróbálja rendbe hozni a dolgokat, de ez nem az a film, ami ad második esélyeket vagy boldog végeket a szereplőket. Aki megéli a vége felirítot, szerintem az sem tud örülni neki, annyi mindenen lesznek arra az időre már túl. És egyik rémesebb, mint a másik. Talán nem is az a legszörnyűbb, amikor tombolnak, hanem amikor az igazi személyiség egy pillanatra  képes előtörni és könyörög még a halálért is, mert amiben élnie kell, az még annál is rosszabb.

Nem tudom azt írni, hogy jó. Nem is rossz. Szépen határon mozog, leginkább egy érdekes. Igazi válaszok nélkül, de a nyomasztást alaposan művelve. Pszichésen egyre megterhelőbb a történet és a szereplők sorsa.

Szenvedtem kicsit azzal, hogy nem azok a szereplők kapják a legrosszabbat, akiknek szerintem járt volna. Egy ponton az járt a fejemben, milyen könnyen lehetett volna ez happy end is. Ha nem szórakoznak szegény Bear érzéseivel és pl. elmesélik neki, hogy Nikki és Bear haverja, Ian dugópajtik. Ha Sarah előbb ki merte volna mutatni, hogy neki tetszik a fiú. De minden elcsúszik és mindenki meg is fizet érte. Ahogy írtam, itt nem lesz senkinek jó a vége, ha nem is hal meg. De, amivel kezdeni akartam, hogy megtaláltam benne a szereplőket, akiket nagyon nem bírtam. Ian és Nikki a titkos viszonyával főleg. Azt különösen mocskosnak éreztem, ahogy Ian még ugratta is a barátját a szerelmével, miközben pontosan tudta, hogy Nikki unalmában az ő farkán pörög és esze ágában sincs Bearrel kezdeni.

Nem néz ki jól sem. Lehet, hogy a pszichés nyomasztás miatt, de inkább irritált, mint megijesztett ez az egész. Navarette szépen hozta a megszállottat. Az viszont érdekes döntés, hogy a srácok fordítva hitelesebbek lettek volna. Aki a nagydumás, csajozós, arról hittem volna el a félénk introvertáltat. Az viszont jó ötlet, hogy senki sem név még. Egy-egy sorozatból lehet felismerni őket, de névre senkire nem vágnám rá, miben láttam mellékszerepelni.

Különben a kritika szerette és ilyen-olyan díjakra jelölve is van. Biztosan ki is lehetne hámozni belőle valami mélyebb tanulságot és hasonlatot, de most ahhoz sincs kedvem. Egyszer megnéztem, de elég is volt, fejtegetni sem akarom. Ahhoz túlzottan rühelltem Nikkit, már a  megszállottság előtt is.