Eredetiséggel nem vádolta ezt a filmet senki, ahogy látom. Meg is lepett, mennyire lehúzta a kritika. A nézők se szerették - nem tartozik a drága filmek közé, de még így is veszteséges lett. Valahol értem ezeket is, de nekem ennyire nem volt negatív élmény. Talán, mert most nem kértem számon, hogy miért nem okosabb a film.

Az alaptörténet szerint a jövőben egy MI dönt, hogy a bűnügyekben a vádlott bűnös vagy sem. Egy másfél órás tárgyalás van, ahol a vádlott minden kamerás és online anyaghoz hozzáfér, bemutathatja, hogy ártatlan. A végén az MI felmentheti vagy bűnösnek találja és akkor a halálítélet is adott. A jelen történetben egy rendőr, Chris néz szembe a felesége meggyilkolásának vádjával.

A bizonyítás gyorsan fordul nyomozásba és Chris a társát is bevonhatja, aki végzi neki az utánajárásokat. Talán ez a rész, a nyomozás, amiben el kell engedni a logikát és a hihetőséget. Azzal még el is lettem volna, ahogy Chris szép lassan összerakja, mi is történt azon az éjjel. Vannak nyomok, következtetések és az MI folyamatosan narrál is. Viszont, ez egy másfél órás keretben? Napok munkája pár perc alatt? Olyan eszközökkel és ötletekkel, amiket nem is tudtam, hogy röhejesek-e. Az a kopter, amivel röpködnek ide-oda? Tipikusan ilyen példa.

De van ezzel nagyobb probléma. Azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy az MI képes lenne másfél óra alatt felülírni a saját programját? Eljut egészen odáig, hogy teljes, beleprogramozott viselkedéssort bíráljon felül. Sőt, még szabályokat is megszeg a végeredmény érdekében. Idealizált, mintha nem is MI lenne, hanem egy nagyon makacs ember, akit azért meg lehet győzni.

Meg egy kicsit nagyobbat is markoltak, mint ami egy másfél órába beleférne. Bőven elég lett volna annyi is, ha a gyilkost megtalálják, akinek a bosszú az indítéka. De itt az egész rendszer kritikáját is bele akarták vinni, megkérdőjelezve mindent, amit ez az MI bíróság és ítélet-végrehajtás képvisel. Pedig szeretem, ha nagyobb téma is van a cselekményben, de itt felesleges volt.

Az nehezebb kérdés, hogy milyen a szereposztás. Ferguson nagy név az MI-nak, aki kb. semlegesen kell nézzen a másik karakterre az egész filmben. Pratt meg fura, hogy majdnem végig ül. Ő nem az a színész, aki az arcával mindent el tud adni. Inkább az akció azon szintjén otthonos, ahol fut, meg sem áll, akciózik. Van akkora nevük, hogy eladják a filmet, de nem feltétlenül az ideális közegükben mozognak.

A látvány is fura. Nem túl távoli jövő, némi disztópia beütéssel. De nem szép, nem ötletes. Olcsónak tűnik. Az a kopter, amit már emlegettem? Nem túlzottan futurisztikus, de nem is néz ki jól. Kicsit szeméttelepi hatást keltett.

Végül, hogy mennyire összelopottnak érződik. Leginkább a Különvélemény ugrott be róla, csak az sokkal jobb, minden téren. Történetben, látványban, alapanyagban.

Tényleg értem, miért nem szerették annyian. Nekem sikerült úgy nézni, hogy csak néztem és nem agyaltam túl. A krimit szeretem is, a sci-fit is. Elengedtem, hogy minek az olcsóbb változata. Egynek elment.

Az utóbbi időszak egyik leginkább megosztó Netflix-feldolgozása A Hét Számlap lett. Aki látta, nem nagyon maradt közömbös. Ahogy beszéltünk is róla, valaki nagyon szerette, más meg ki nem állhatta. Mielőtt belekezdek, a saját álláspontom: én szeretem a kreatív változtatásokat, szívesen néztem a sorozatot. A kedvencem nem lett, de nálam a 'jó lett' a befutó vélemény.

A történet ismerős és Agatha Christie kitalálta eleme a gyilkosság és az órák. Szegény Gerry már a nyitó estélyen áldozat lesz, reggel hiába csörömpöl a sok óra, ő már nem ébred fel. A házigazda család sarja, Eileen - becenevén Bundle - nyomozni is kezd a vőlegénye halála miatt. A felső középosztály világa, ahogy élnek és ahogy a társas kapcsolatokat alakítják, az is erősen idézi a krimik királynőjét.

Viszont, minderre rákerül a kémes vonulat. Van egy titkos társaság és a végére megismerjük, hogy kik a tagok, mivel foglalkoznak. Sok mindent áthat és azon a vonalon akár folytatható is lenne a sorozat. Teljesen új szemlélet, ez már modernebb és egy ma is eladható történet. Szerintem ez az, ami megosztó is benne.

Ezen felül egy elég komoly feminista vonalat is visz a sorozat. Bundle küszködik azzal, hogy nőként mások a lehetőségei, mint lennének, ha férfi lenne. Mondjuk, őt érdekli kevésbé. Megküzd azért, amit szeretne. Talpraesett, okos, kreatív. Pozitív női hős, aki Gerry elvesztése után könnyen félreteszi a házasság, családalapítás terveit és talál magának egy új életcélt. A durva az, hogy még családon belül is szembe kell néznie azzal, hogy nem számolnak úgy vele, mint a fivérével, ha még élne. A saját anyja is nagyon lebecsüli. Ki lesz az, aki majd felismeri és megadja neki a helyet, tiszteletet? Azt nem lövöm le előre, köze van a társasághoz...

A Netflix nem szokta elaprózni a szereposztást sem. Kb. észre lehet venni, hogy a szokott tendencia alapján válogattak ebben is. McKenna-Bruce más sorozatot tud felmutatni - ő az a vonal, aki ismerős lehet, de még messze a sztárstátusz. Bonham Carter már rutinos Netflix-színész és nagyon sok mindenben ilyen karaktert kap. Lady Caterham szépen kirakható a The Crown hercegnője és Enola Holmes édesanyjából. Martin Freeman meg egy krimiben nagy eséllyel nyomozni fog, mégiscsak ő volt Holmes kedvenc segítője... Bluemel is nagyban sorozatozik és neki is passzos a szerep. Írjam azt, hogy egész jól a színészekre szabták a szerepeiket?

Jól is néz ki, megidézi a korabeli Angliát. Nem akció, nem látványműsor, de van több helyszín, felső középosztály és több kosztüm. Amit egy ilyen krimi mutathat, ez mutatja.

Kb. az vele a legnagyobb bajom, hogy Gerry megölése - és milyen okból... - szomorú. Szegény, túlélte a háborút, értelmes volt és megnyerő, erre így kellett végeznie. De maga a sorozat működik, csak nem az eredetit kell benne keresni. Hozzányúltak, más, de mivel kerek így is, nekem nincs vele bajom.

Nem számítottam egy minimális jó élményre sem. Depresszívnek tűnt az egész és a poszter is... Csak éppenséggel ez volt a közelemben az egyetlen thriller, meg sorozatgyilkost is ígértek, így elkezdtem háttérfilmnek nézni. Aztán azt vettem észre, hogy már a filmet nézem és nem csak közbe rápillantok.

Mert a történetet korrekten összerakták. Több szál és több dráma akad benne. Ott van Rayburn, az egykori legjobb vadász, akinek évekkel korábban eltűnt a kamaszlánya. Az élete pedig gyökeresen megváltozott - most a rezervátum állatait védi és még mindig keresi a lányát. Nem olyan régen tért haza Alice, akiből seriff lett. Azért jött, hogy az öccsének segítsen, aki egyik bajból esik a másikba. Itt is van egy családi titok, bár az annyira nem titok. A szüleik halála után a fiú itt maradt nevelőknél, de iszonyatosan bántak vele. Végig azt vártam, hogy az a történet kerek lesz. Mégis, mit műveltek Brooksszal? Még csak utalások sincsenek, csak olyasmik, hogy az éppen csak felnőtt Alice is jobb szülő lett volna, mint akiknél Brooks kikötött. Meg már attól rosszul van a fiú, ha látja a birtok pajtáját. Nagyon olyan érzetet keltett, mintha egy egész történetről lemaradtam volna. Erre még rájön, hogy fiatal lányok holttestei kerülnek elő és hamarosan már egy sorozatgyilkos nyomát követhetik a vadonban.

A történet szépen összeáll és mindenki valamiképpen az eset része lesz. Alice eleve nyomoz, Rayburn belebotlik az egyik áldozatba, megmenti és halálos fogócskába kezd a vadásszal. Brooks meg szokás szerint gyanúsnak tűnik, és a végére ki is derül, most éppen mibe sikerült belekeverednie. Akadnak meglepő fordulatok - mint pl. Alice lövése, amikor megijed attól, ki lehet a gyilkos, mert az tesz egy bizonyos kézmozdulatot.

Elég jó tempója van és nekem tetszett, ahogy folyamatosan fedik fel a lapokat. Mi történt Rayburn lányával? Kiket és miért visz el a gyilkos? Mi a módszere? Egészen egyedi fegyvere van, és jól is nézett ki, ahogy szinte a semmiből jöttek a veszett gyors nyilak.

A látványvilág, nem meglepő, sötét. Nem skandináv krimi, de a kinézete alapján lehetne az is. Coster-Waldaut át sem kellene öltöztetni, ezzel a kinézettel simán lehetne egy svéd krimi főszereplője is. A többiekre ez már nem áll, de alapvetően Rayburn a főszereplő. Az akciót a már emlegetett gyors nyilak jelentik és sima üldözés az erdőben. Mivel Rayburn kiváló vadász volt, akinek máig legendásak a csapdái, ilyen téren csalódtam is. Alig mutatott valamit, és a legendás csapda? Sima vermek. Nyilván nem egy vadászos Reszkessetek, betörők! utánérzetet vártam, de ennél többet.

A kritika különben nagyon nem szerette a filmet. Nekem jobban bejött náluk, bár hasonló problémáink voltak, mint a félig elmesélt történetszálak vagy a gagyi megoldások. Ahogy Alice megússza Rayburn lelövését... Ugyanakkor lekötött és mostanában annyira nem találok krimit, hogy ez most megvakarta a zsáner utáni viszketést.

Már szavakat se találok a Zorro (s01e04-05) címre keresztelt szemétre. Ez az egész olyan volt, mint egy paródia. Mi lenne, ha Diego feleségének viszonya lenne Zorróval? Akivel összeköltözik és megpróbálnak megélni. Zorro  meg színésznek áll. Igen, ennyire gagyi volt a cselekménye. Egy fájdalom az egész. Ezen nevetni kellene? Azt ár elfogadtam, hogy nem egy látványsorozat, de a cselekmény alulmúlja magát. Remélem, még egy rész és vége, mert ez úgy borzalmas, ahogy van.

Amit viszont szeretek, és aminek sajnálom, hogy már a végére érünk: Cross (s02e07). Az egészen zseniális, hogy Luz tervét már ismerik, pontosan tudják a célpontok is, hogy vadásznak rájuk. Mégis, megtalálja a módszert, hogy lecsapjon. Most megint van egy ügyes gyilkosság és egyre szorul a hurok a gazdagok nyaka körül. Cross is szépen sakkozik, és a Mastermind nyomozás is kezd a végére érni Kayla felől. Az a gyengébb szál, még mindig, de próbálkoznak egy csavarral. Luz esetében is lesz egy, de azt azért lehetett előre látni. Az mindig is gyanús volt, hogy a nagynéni hogyan bánt Luzzal és pl. az örökségét sem adta át. Még csak az anyjáról se igen beszélt neki. Van ott egy titok és most adnak egy elég jelentős nyomot róla. Fogadunk, hogy még a halálához is köze lehet? Pörgős, több csavart bedobó rész volt, még a vége előtt borított egy jókorát az asztalon. Tetszett.

Búcsúzós rész? A Chicago Fire & Med (s14/11e14) nagy eseménye, hogy a kapitány a múltkori közbelépése miatt menesztve lesz az állásából. Tőle köszöntek most el és Kelly volt meghajtva, hogy egy részeg sofőrt elkapjon. A férfi autóval meglökte a létrát, amin Stella állt, és majdnem le is esett utána. Szomorú, hogy itt az a nagy akció, hogy felmennek egy létrán és rúgják a tető- vagy ablakpanelt. A Med kicsit ügyesebb volt, bár most is azzal játszottak, hogy a magánélet és a kórházi esetek rímelt egymásra. Így aztán többen is felvállalták a kapcsolatuk vagy próbáltak javítani a szüleikkel való viszonyukon, amíg még tehetik. Jellemző különben, hogy nem műtét, hanem doktor Charles betege volt a legérdekesebb, akit félrediagnosztizáltak jó régen.

A Georgie&Mandy (s02e13) kapcsán már nincs új a nap alatt. Az, amit már a Sheldon óta tudok. Nem szeretem ezt a párost. Mandy éretlen, és lehet, hogy ő a kb. 10-11 évvel idősebb, de Georgie a felnőttebb. Most lett 21 és az egész rész arról szólt, hogy Mandy miképpen nyavalyog az elvesztett állása miatt és megy mindenki agyára. Georgie születésnapját is tönkretette, röviden. Bár ott tartanánk már, amit az Agymenőkből tudok, hogy nem maradnak együtt és elválnak. Ha legalább vicces lenne, de ahogy Mandy Másnaposok stílusban összerakta mit művelt, nem vicces, csak kínos volt.

Nem fogott meg a Matlock (s02e11) sem. Juliant bevették a csapatba, egyre jobban kijön Mattie-vel. Már hárman ügyködnek, miközben egy leomlott épület miatt perelnek. Szokás szerint ügy alig akadt és Kathy Bates miatt lehet nézni az egészet. Most éppen az volt a csúcs jelenet, amikor duplázva kijátszottak egy kártérítési ügyekkel foglalkozó piti ügyvédet. Olyan kár, hogy annyira kis lépésekkel halad a sorozat... Meg nincs jog lényegében.

Az Elsbeth (s03e13) viszont mesterien hozza, amit tud. A heti rész kellően extrém volt, megszállott keresztrejtvény-fejtőkkel és a bajnokságukkal. Vicces alakok, okosan összerakott bűnügy és megint, nagyon kis apróságon múlt, hogy nem úszta meg a gyilkos. Akit különben Steve Buscemi játszott és jókat mosolyogtam azon is, milyen kis szerencsétlen, de éppen ezért veszélyes alak lett belőle. De az is alakul, hogy az átíveléssel mit kezdenek. Már Elsbeth is látni kezdte, hogy polgármester-jelölt barátja valamit nagyon takargat. Avagy, vigyázz, mint mondasz az ET-ről. Ha este még nem láttad, másnap már ne mondd azt, hogy mennyit sírtál a végén... Alakul ez, és nem is tudom, mit akarnak kihozni belőle, de érdekel.

A Mednél azért még mindig jobb a Grey's Anatomy (s22e12). Pedig, itt is rímeltetik a magánéletet és a szakmai eseteket. Mit is kaptunk? Alakul Amelia új kapcsolata, már eljutott oda, hogy bevallja, van egy kisfia. Teddy kénytelen volt megint elvégezni a nehéz, újító eljárását és a volt férje, aki ott volt háttérben neki. Lehet, ezzel kapnak még egy esélyt? De szerencsétlenkedtek kicsit Lincolnék is, ott orvosi eset sem volt. A kórházi részek jobban bejöttek, de ez már kórházos szappan. Szerencsére orvosi esetekkel, műtétekkel és itt merik bontani, hogy aki egy részben van, a másikban lehet, hogy nem lesz. Nem olyan erőltetett, mint a Med. Szóval, elment.

A hírnév átkos oldalát ecsetelte a héten a Love Story (s01e07). Nagyon rászállt a sajtó Caroline-ra, aki kénytelen szembenézni azzal, hogy John már észre sem veszi, ami őt megöli. Pedig a románc, friss házas boldogság még meglenne, de ügyesen építik a külső terhelést. Megint visszajön az is, hogy John micsoda szerencsétlenség. Most többen is a fejéhez vágják, hogy a neve az egyetlen értéke, különben egy senkiházi szépfiú lenne. Tényleg várom, erről mi lesz a sorozat végszava, mert állandóan billegnek. Benne van tényleg ez is, hogy érdemtelenül aranyifjú, a szülei azok, a családi neve, amiért figyelik és szeretik. A nő a tehetségesebb a maga területén. Ugyanakkor meg nem rossz ember, sok jó tulajdonsága is van ifjabb Kennedynek. Szóval, most várok az irányra. Lehet ez még sok minden.

Ismét a heti kedvencem: The Pitt (s02e10). Jönnek a vízi park sérültjei és egy nagyon pörgős, nehéz esetekkel dolgozó részt kaptunk. Kellett menteni leszakadt lábat és megismertünk egy új sebészt, Cápát. A durva, hogy a szemébe is így hívják. De kvázi eutanázia előkészületek is voltak, meg kétségbeesett, majdnem haldokló apa, aki a fiát keresi. Műtöttek, volt látvány és orvosi vészhelyzetek sora. Izgalmas. Közben meg a szereplők is kapják a személyes drámákat - most annyian, hogy szinte várom, ki omlik össze a végére. Lesz még itt konfrontáció a végére, és még az esetek is áramlanak befelé. Ez jó és pont, várom a jövő heti részt is.

Az évad végére nagyon happy end lett a Miss Scarlet (s06e05-06). Egy évad alatt Eliza és Alexander együtt voltak, összevesztek és szünetet tartottak, hogy a végére a férfi lányának is bevallják, hogy egymásba szerettek és együtt vannak. 6 rész alatt, nem semmi. És még mindig irritál, hogy az érzelmileg sokkal lassabb sorozat ebben az évadban mennyit lezongorázott ilyen téren. A nyomozásokban maradtak annál, hogy korábbi szereplők jöttek vissza segíteni. Vagyis, Moses maradt - bár közben járt Párizsban is, és apa lett. Nem is értem, hogy keveredett vissza Elizával Londonban a zárlatra, de nem is érdekel igazán. Inkább értékelem azt, hogy az 5. évad a rendőrökre épült és Eliza nem volt jelen. Ebben az évadban 2 rész is volt, ami nem rá épült. Ebben is van lehetőség, bővül a téma. Eléggé fut a sorozat szekere, több mindent lehet benne szeretni. Morgok, de azért elnézem. Ki vannak találva a bűnügyek, mindig van kis csavar és Alexander megnyerő férfi. Tényleg, a végére már tényleg ott tartok, hogy maga miss Scarlet, aki legkevésbé hiányozna a saját sorozatából.

Írjak róla egyáltalán? A mi kis falunk (s10e01-02) ugyanaz a vasárnapi ebéd mellé tett sorozatom, ami eddig is volt. A színészek miatt elnézem, de kevés a nekem is tetsző humor benne. Olcsóbb, egyszerűbb, butább. Nincs súlya annak, éppen hol járunk - évad elején vagy végén, itt egyre megy. Ugyan az évadkezdésben játszottak kicsit azzal, hogy ki milyen lett volna más körülmények között és a színészek kiléphettek kicsit a megszokott sémából, de még ezt is sikerült elrontani. Vagyis, csak visszakanyarodott mindenki az agybajához, teljesen más helyzetben is. Pl. Gyuri lehet akár pap is, akkor is az autókhoz ér vissza. Jött egy új szereplő is - Juli. Az zavart is, hogy úgy emlegetik, mintha mindig is falubeli lett volna, de most tűnt csak fel és ennyi. A második meg teljesen a szokott felállást követte, annyi különbséggel, hogy beleírták az új szereplőt. De ennyi. Nem változik ez a sorozat már soha.

Mivel holnap heti sorozatrészeket foglalok össze, ma beterveztem a magyar sorozatot. Igaz, nem március 15. a téma, de olyan szépen hozza a mostanában divatos szemléletváltást, hogy még passzosabbnak is érzem, mint legutóbb a Sisit.

Az első, hogy az utóbbi évek legnagyobb magyar sorozata volt. Az országhoz képest sokba került, kosztümös és csatákkal teli, a stáblista meg kifejezetten impozáns. Sikerkönyvek az alap, és még azt is megtették, hogy az eredeti szerző, Bán Mór készített egy összefoglaló regényt, amiből aztán a sorozat lett. Még nagyon nem látom, hogy a Hunyadi-sorozat hány kötet lesz, messze a vége és a szerzőnek nagy tervei vannak, már lenyilatkozta az egész Hunyadi-korszak megírását, de addig is, Hunyadi János története egy könyvvel, egy sorozattal is le van feddve.

Mivel olvasom az eredeti sorozatot és elolvastam az összefoglaló regényt is, először azt írnám ki, hogy milyen ügyesen van átdolgozva. Bán Mór a saját bonyolultabb, nagyobb cselekményszálait és motívumait képes volt egyszerűsíteni és a sorozatra szabottá tenni. Akár azt, hogy Mehmed az anyja révén hogyan bír Hunyadi-vérrel maga is, vagy a Dracul családdal való ellentétet. Érdekesnek találtam azt is, hogy mit vállaltak be a készítők és hogyan finomított a forgatotton a szerző. Pl. a milánói évek alatt a csábos olasz nő vagy Újlaki Miklós mesterkedése a végére. A sorozatban János elcsábult az olaszoknál, Erzsébet pedig kénytelen volt engedni Miklósnak, hogy megmenthesse a családját Havasalföldről. Bán viszont úgy írta meg, hogy a férj hűen tért vissza Hunyadra, Erzsébet pedig leitatta Lászlót, mielőtt az behajthatta volna a közös éjszakát. De nem is erre tenném a súlyt, szerintem vagyunk elegen, akik olvastuk - nézzük és ezzel el tudunk szórakozni.

Már emlegettem, de most nagyon sok helyen jön szembe velem, hogy igyekeznek a teljes magyarság szemléleten változtatni. A szovjet éra öröksége, hogy a magyarságunk össze lett kötve a tragédiáinkkal. Arad, Mohács, 56, Trianon és még sorolhatnám. Most viszont a dicső múltat és a nagyságot kezdik megint kiemelni és bemutatni. Ezt teszi ez a sorozat is, ahogy Hunyadi és a nép állnak ki, harcolnak és nyernek, míg az osztrákok mesterkednek és ármánykodnak. Míg az egyház is hitszegőnek bizonyul. Nem egy monológ van benne, ami felmagasztalja, mit jelent magyarnak lenni. Megjegyzem, ebből is találunk a regényben is.

De attól nézős a sorozat, hogy sok mindent képes nyújtani. Történelmi film is és mivel Bán Mór keményen mögötte áll, még történelmi összefüggéseket és nagyobb játszmákat is kapunk. Akár a császárságról, akár egyházról. Hunyadi harcos hadvezér és bőven jönnek a csaták is, amelyek meglepően korrekten néznek ki. Még Nándorfehérvár ostromát is szépen összerakták, nem volt ciki nézni a sorozatot.

De romantikus film is, amiben szerelmi téma is bőven akad. Akár azt is írhatnám, hogy már szinte szappanopera. És sok szereplővel, sok történettel, így unalmassá sem tud válni. Családtörténet, egyéni drámák, árulások és hűség. Nem csak történelemről, az emberekről is mesélnek, akik alakították azt.

Már írtam, hogy tetszett a szereposztás. Itt gyorsan megjegyezném, hogy 2 verzióban ment a sorozat. Az egyik a teljes szinkron, amikor mindenki magyarul szólalt meg. (Illetve szinkronizálták.) Erről nem tudok mit írni, így egy részt sem láttam. Én az úgynevezett rendezői vágást néztem, amelyben odafigyeltek arra, hogy a nyelv is autentikus legyen. Magyar szereplő magyarul beszélt. A Habsburgok Bécsben németül. Vlad románul, Murád törökül. Sokkal hitelesebb és nagyobb élmény volt így, és nagyon tudtam értékelni a munkát, amit ebbe beletettek a színészek és a készítők. Sok mindenkit ki lehetne emelni, a két kedvenc alakításom venném ki: Fekete Ernő remekbe szabott Cilleije, akit szerettem utálni. A másik Csémy Balázs Vitéz Jánosa, aki számomra a meglepetés kedvenc szereplő lett.

Még az eye candy faktor is megvolt, és nem csak a színészekben. Én pl. jól elszórakoztam azzal is, hogy a kosztümöket figyeltem. Nem egy nagyon látványos ruha is színre került.

Ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bán Mór könyvsorozatát én nagyon szeretem és nem a sorozat miatt kezdtem el olvasni. Eleve úgy álltam neki a sorozatnak, hogy volt könyves előismeretem és szerettem. Biztos, hogy azt a szeretetem erre is átvittem. De abszolút vállalható, jó sorozat volt ez.

JP Delaney könyveit szívesen olvasom. Nem mindegyik tetszett és vannak hasonló megoldásai is, de a bizalom megvan. Ezt is olvastam már, így előismerettel és a vége ismeretében álltam neki a sorozatnak.

Nem is tudtam attól szabadulni, hogy hasonlítgassam a kettőt. A fő különbség, hogy Delaney be merte vállalni, hogy akár egy pozitív főszereplőről is kiderül a végére, hogy mennyire beteg alak. Csak, esetleg van mellette valaki, ami miatt jobban el tudja rejteni az igazi személyiségét. A sorozat meg sem próbálkozott ilyesmivel - volt egy negatív szereplő és mindenki más feljebb lett emelve.

A történet két házaspár drámája: egyszerre születtek koraszülött, beteg gyerekeik. Évekkel később derül ki, hogy elcserélték őket a kórházban. Elsőre az a felállás, hogy megismerik a gyerekeket, de minden marad a régiben. Nem cseréli vissza őket. Csak aztán Miles mindent felrúg és mire észbe kapnak, már tárgyaláson követeli magának mindkét gyereket. Ő a gazdag, neki van jó hírneve és nem úgy tűnik, hogy bármi esélye lenne a másik párnak. Akiknek különben gondjaik is vannak és messze nem úgy élnek, mint a másik pár.

Az extra az, hogy nem csak a párok egymás elleni játszmája van a cselekményben. Miles múltja elég nagy titkokat rejteget és Maddie/Pete fel is ismeri, hogy csak akkor van esélyük, ha megfejtik Miles történetét. Így aztán fejest ugrunk abba is, hogy miképp születik egy pszichopata és hogyan lehetne leleplezni. Mert persze a külvilág mit sem láthat abból, milyen a férfi zárt ajtók mögött. Mennyi manipuláció van körötte.

Elsőre a szereposztást is szerettem. A szegényebb, szimpatikus házaspár James Norton és Niamh Algar lett. Norton azért érdekes, mert annyira az erőteljesebb személyiségek megformálását szoktam meg tőle, hogy jobban el tudtam volna képzelni a megnyerő pszichopata szerepében. Pete hozzá képest szerencsétlenke és nagyon érzelmes. Ez kevésbé áll jól a színésznek szerintem, de megoldotta. A színésznőnek viszont az anya jobban állt, mint abban a másik sorozatban a mesterséges intelligencia ellen ténykedő rejtvényfejtő manipulátor. Ellenük James McArdle és Jessica Brown Findlay érkezett. A történetből és szerepből adódóan a nő nem sok vizet zavar, McArdle viszont szépen dominálta a jeleneteit.

Szép a helyszín, jól megmutatták a két páros közötti különbséget. Még a környezetükkel vagy a ruhászkodásukkal is. Nem egy látványsorozat, de az ilyen elemeket korrekten összerakták benne.

Vannak ennél sokkal jobb thrillerek, de egyszer meg lehetett nézni. A színészek simán eladták nekem. Azt meg nem is tudom, hogy ez vagy a regény. Más értékeket találtam mindkettőben.

Hogy lehet egy ízes, szép helyen játszódó történetet ennyire semmilyenre csinálni? Igen, Toszkána önmagában nem elég a sikerhez. De azért lehet rá építkezni és nem ilyen... steril eredményt kihozni a végére.

A film története szerint Theo apja meghal, és a birtokát, házát és egyben éttermét a fiára hagyja. Theo rég szóban sem állt az öreggel, saját éttermét vezette sikerre Dániában. A terjeszkedéshez azonban pénz kell és ezt az örökség értékesítéséből akarja fedezni, így Olaszországba utazik. Ahogy meg lenni szokott, ott lehetőséget kap arra, hogy újraértékelje az apját, a kapcsolatukat és még a szerelem is rátalál.

A film legnagyobb baja, hogy rémesen unalmas és semmilyen. Se igazi románc, se dráma, se semmi nincs benne. Minek is kellett volna ezt eladnia? Theo nem egy szimpatikus ember. Az egy dolog, hogy perfekcionista, de érdektelen, unalmas és megkeseredett is. Elég idősnek is néz ki, aki már erősen középkorú. Még csak azt sem nyújtotta nekem a film, hogy milyen remek ételeket készítene. Ahhoz képest, hogy étterem a téma, főznek is, nagyon ízetlen az egész. A szemet is el lehetett volna kényeztetni az ételekkel, de ennek a filmnek még az se jött össze. Az meg valahol nagyon gáz, ha az a béna Pepe sorozat is jobb volt a konyhában, mint ez.

A románc még ennyi szót sem érdemel. Azt mondjuk értem, hogy Theo szeme miért akad meg a fiatalabb, szenvedélyes olasz nőn - az meg egy percig sem tűnik igaznak, hogy egyidősek egy gyerekkori fotó alapján. Ránézésre 10 év a férfi javára simán van. De fordítva? Nulla kémia, nulla történet. Azt meg hagyjuk is, hogy a szerelmi háromszögeket mennyire rühellem. Sophie és Theo a nő esküvője előtt jönnek össze és Sophia férjhez is megy másnap. A vőlegénye/férje meg minden szempontból jobbnak is tűnik, mint Theo. Ügyvéd, jómódú, kedves, jobban is néz ki. Semmivel nem lök arrafelé a film, hogy a nőnek inkább Theo lenne a jó.

Alig főznek. Talán már írtam, de mivel éttermes - szakácsos film, ez nagyon irritált benne. Nem készítenek új ételt, nem teszi jobbá az öröklött éttermet, semmit. Egyszer összerak egy esküvői menüsort, de még azt sem követik le rendesen. Unalmas ilyen téren is.

A helyszínnek se tudtak mit kezdeni. Toszkána. Annyira szép tud lenni! De ez a film kicsiben sem tudja átadni azt a varázst, ami onnan árad. Pláne filmen. Tudok olyan amerikai toszkán filmet, ami különben nem nagyon jönne be, de a helyszínekkel és hangulatokkal eladják. Ez nem olyan.

Nem is fogom tovább ragozni, nagyon mellément ez a film. Nehezemre esik bármit találni benne, amit tudnék értékelni. Nem vicces, nem romantikus, nem főzős, nem szép. Unalmas és semmilyen.

A zombis film nem éppen az a zsáner, ami elé szó nélkül leülök és csak nézem. Mikor éppen mennyire talál meg egy történet. A 28 nappal vagy 28 héttel később ma lehet jobban tetszene, de amikor láttam, nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. A 28 évvel később viszont jókor talált meg, tetszett és érdekelt is, hogy folytatják.

Most itt a csonttemplomos rész és nagyon fogom is a fejem. Nem tudom, mire számítottam, de erre nagyon nem. Még akkor sem, amikor már láttam a kiadott stáblistát.

Azt gondoltam, meg mindenről sütött, hogy sokkal inkább előtérbe fog kerülni Dr. Ian Kelson története. Azt el is néztem, miként él és dolgozik. Csak éppen belekezd egy kísérletbe - egy alfát bedrogoz, aki elkezd visszajárni hozzá. Kelson meg szép lassan, gyógyszerekkel kísérletezve fejtegeti a kór mibenlétét. Valahol szörnyűnek is érzem, hogy Kelson kvázi megoldja. A film végére Samson visszakapja a nevét, a személyisége jó részét, miközben az alfák ereje is megmarad benne és életképes lesz a megváltozott világban. Megvan a megoldás, de senki nem tudja meg. Mintha nem is lett volna. Hiába érdekes Kelson alakja, hiába vitte tovább szépen Fiennes, a karakter végzete annyira lenulláz mindent, hogy azt a cselekményszált komolyan fájlaltam.

Pedig, a jó jelenetek nagyja az övé. Ha pár hét múlva meg kell neveznem, mi maradt meg legjobban  bennem a filmből, jó eséllyel azt fogom mondani, hogy ahogy a doki eljátszotta, hogy ő a Sátán. A zenével, mozgással és az egész show, amit adott.

De még nem is ezek azok a dolgok, amiért A csonttemplom nem lett olyan, mint a 28 évvel később. Ami nekem leginkább lehúzta, az a Jimmy szekta. Még itt sem hívják annak, de itt már egyértelműen állítom, hogy az. Korábban nem látszott, de most megkapjuk a történetüket és a készítők a lehető legsötétebb történetet adták nekik. Jimmy is kaphatott volna pszichés gyógyszert. A gyerekkorában átéltekből összerakott magának egy sátánista hitet és arra gyűjt embereket, hogy más embereket kínozzanak és öljenek meg.  Beteg és sötét az egész. Sokkal gonoszabb ez a történet, mint bármi, amit a zombik csinálnak. Pedig azok gerinccel együtt tépik ki a fejet és szívesen esznek velőt.

Az is fájt, hogy mennyire elveszett most a történetben Spike. Belevaló, találékony kölyök volt, most meg csak kisgyerek, aki menekülne Jimmy elől, csak nem tudja, hogyan. Mintha nem is ugyanaz a fiú lenne, akit korábban megismertünk. Ez aztán végképp elvette a kedvem.

Pedig, értem is, miért. A nevekre tették a hangsúlyt. Jack O'Connell és Ralph Fiennes a főszereplők, ez a film az ő történeteiket meséli el. Hiába Spike a kapocs a korábbi részhez, őt majdnem ki is vették az egész cselekményből. Emberséges és embertelen halad párhuzamosan a filmben, hogy a végén összetalálkozzanak, és eldőljön, melyiknek van helye ebben a világban. A poén? Igazából egyiknek sem, mindenki elveszik ilyen téren.

A látvány hozza a korábbiakat erőszakban és vérben. Nyers brutalitás, gyilkosságok, kínzás. Hozzá az emberek tébolyult külseje. A Fiennes kapta szín egészen eltörpül pl. Jimmy fogsora mellett. Csak éppen ez már nem Danny Boyle vizualitása. Az a plusz hatás, amitől művészi volt, más, amitől annyira élmény volt az előző, ebben már nincs meg. Korrekt és véres horror, de hogy művészi lenne? Az nem.

talán ez az, amivel a lényeget meg tudom fogni. Ha csak horrornak nézem, kerek. Több történetszál, szépen összeérnek és a világot is építi, van cselekmény és nem csak erőszak. De az a valami, amivel több lenne, ami mélyebb értéket adna neki, az kimaradt.

Nagyon úgy néz ki különben, hogy egy részt még kapunk. Ezek után érdeklődve várom, hogy azzal hova fogunk kilyukadni és milyen történetet követünk. Keret lesz és Jim? Spike története kap újabb fejezetet? Vagy a doki elindította a vírus leküzdését? Talán majd kiderül.

A rosszfiúk egy olyan mese volt, aminek a 2. filmje jobb tudott lenni, mint az első. Így aztán érdekelt is, hogy milyen történetet találnak ki az előzménysorozatba. Megoldották, hamar végig is lehetett nézni.

Visszamentünk benne az időben. A Rosszfiúk itt állnak össze és az a cél, hogy ismert tolvajbanda legyen belőlük. Legalulról indulnak és mindent meg kell tanulniuk. Összecsiszolódni. Van egy rangsor, arra akarnak felkerülni, majd egyre magasabbra mászni rajta. Rá kell érezniük arra, milyen dolgokat és hogyan kell ellopni, hogy foglalkozzanak velük és bekerüljenek a tévébe. Mint egy antihős népszerűségi verseny, ahol egyszerre kell rossznak és menőnek lenni.

A sorozatnak szépen összejött, hogy ne csak a rablásokkal szórakoztassanak minket. Nekem az legalább annyira tetszett, ahogy a más csapatokkal rivalizálnak és látjuk, milyen bűncsapatok vannak még. Rengeteg olyan ötlet van ebben a sorozatban, hogy akár azok is megérnének saját filmet vagy mini sorozatot.

Humor is akad benne. Ahogy a filmben, itt is a tagok személyisége és a köztük levő dinamika elsősorban a humor forrása, de bele tudnak keveredni mosolyogtató helyzetekbe is. A kedvencem? Talán az volt, amikor már annyira tele volt a lakásuk lopott holmival, hogy kénytelenek voltak takarítani. Aztán persze mindent akartak csinálni, csak a munkát nem és abból is kaland lett. Farkas meg szívott, mert neki jutott a legrosszabb munka. A WC működőképessé tétele. Azért ahhoz már galádság kell, hogy a lopott cuccot húzzák le a WC-n, mert már nem találnak neki semmi helyet...

Hozzáteszem, abban is hozza a filmek szintjét, hogy ugyanaz a szereplő irritál. A Cápa. Mindenki mást jobban bírok, de ő nem hiányozna. Egyszerűen borzalmas, amikor színészkedik. Nem értem, hogy téveszt meg bárkit. Senkire nem hasonlít, mindig maga. De ok, mese és valahol ez is humor, csak erre nagyon nem lettem vevő.

A grafika is a mozifilmeket hozza. Korrekt, jól néz ki, és ebben is van ötlet. Nem olyan gyönyörű, mint amit a Disney égisze alatt a Zootropolis hoz, de a maga környezetében ez teljesen jó. Talán csak annyi, hogy hangban nem tudták ugyanazt hozni, mint a filmek. Tudjátok, angolul jobb - most viszont mindegy, nagyon tud hiányozni Sam Rockwell és meglepett, de Awkwafina hangja is. Akkor meg mindegy is, melyik nyelven ment.

Plusz, ide tenném be, hogy kb. sorozatrész hosszban külön kisfilm is létezik a rosszfiúkkal. A karácsonyit sikerült megnéznem, ami simán lehetne a sorozat karácsonyi külön epizódja. A rosszfiúk egy balhéja miatt lerobban a városi karácsonyi kabala, emiatt ünnepekkor mindenki dolgozna, semmi ünnepi hangulat. A banda nem tudja a szokott rablást megrendezni, így előtt meg kell menteniük a karácsonyt és azért kezdenek el ügyködni. Ötletes volt benne, ahogy más filmeket megidéztek és lett itt Transformers hangulatba oltott karácsonyozás. Grafika, ötlet, ez is szint. Családiasabb, kevésbé álnok, mint a többi. Nem véletlenül, karácsonyi rész.

Várhatjuk a 3. filmet, még nem láttam minden kisfilmet sem. De a sorozat is folytatódni fog, szóval, mesélek majd még a tolvajbanda kalandjairól.

Nem Jordan Peele rendezte, de ott van a producerek között és reklámozzák is vele a filmet. Így akaratlanul is behozták, hogy keressem benne ugyanazt a plusz tartalmat, amit Peele esetében már megszoktam.

Csak van egy gond.

Mégis, mit kellene ebbe belelátnom? Az első gondolatom az volt, hogy megyek rasszizmus és bőrszínek vonalon. Szó van arról, hogy Isaiah milyen nehezen lett a Játékos, mert a bőrszíne miatt nehezebb dolga volt. Aztán milyen életet alakított ki? Nagyon fehér, influenszer feleség. Amikor Melléjük kerül Cam, a sajtós már meg is jegyzi, hogy ő meg olyan, mintha Isaiah és feelsége gyereke lenne. Vagyis, a fehéreknek színes, a feketéknek meg világos. De igazából ezen a vonalon nem jutok célba. Nem mondanám, hogy van benne olyan tartam, aminek érdemben köze lenne ahhoz, hogy ki milyen bőrszínnel bír.

Aztán, ott van az a vonal, hogy a focisták a modern gladiárorok. Az edzések is olyanok, mint az ókori küzdelmek, Isaiah olyan eseményeket szervez, amelyben bántanak másokat. Kegyetlennek, erőszakosnak kell lenni. hamar elkezdik építeni azt is, hogy ez vagy-vagy játszma. Vagy marad az eddigi szupersztár és még egy évad, vagy újoncként Cam a helyére tud lépni. Ehhez itt és most küzdeniük kell és csak egy maradhat. Ebben már több ráció lehet, mert végigviszik, szembekerülnek és belefért.

De ott van a mitikus volta is, mintha titkos szekta lenne mögötte, ami már-már sátánista is lehetne. Vagy éppen egy AHS évadban is el lehetne képzelni. A maszkok, a szektás beavatás, vagy éppen az egésznek a jellege. Az összeesküvés-elmélet, hogy minden mögött van egy korrupt elit és mitikus erőkkel is működnek?

Aztán, a sport is lehet téma. Van fejsérülés, ahogy egyáltalán nem foglalkoznak tényleg az egészségügyi állapotokkal. Nyomják neki a mindenféle szereket és a sport legsötétebb oldalát véltem felfedezni benne.

A végére benyomott amerikai színekkel, zászlóval is csak fogtam a fejem. Összességében ez lenne az USA? Erőszak, egymás kikészítése, titkos vezető elit, rasszizmus? De még csak azt sem érzem ki belőle, hogy ez most pozitív vagy negatív szín? Negatívnak kellene lennie, de ünnepelnek a végén?

Csak a sok kérdőjel. Az van bőven.

Pedig a szereposztás működött. Szépen hozta mindenki a figurát és erősek a már szinte karikatúra elemek. Withers és Wayans kellő erővel hozta a szerepet és megvolt hozzá a kiállásuk.

Látványra is, az erőszakot néha már egészen költői módon hozták. Vagy nem is tudom. Valami mindenképpen volt, de emészteni kell.

Marad a sok kérdőjel. Érdekes volt, de hogy értettem is? Hát...