Amikor nem maga a film, hanem a vele kapcsolatos dolgok leptek meg. A Youtube dobta fel a trailert, és mivel hajlamos vagyok a színészek alapján filmet választani, le is ültem a Rajtakapva elé.

Aztán jöttek a meglepetések. Az első, hogy belebotlottam a regényváltozatba is. Mert ez a történet eredetileg sikerregény. Nem is csak egy része volt, bár a film annyira kerek, hogy szerintem nem akarják folytatni. De ki tudja, ebbe még nem ástam bele magam. A lényeg, a Rajtakapva felkerült arra a szűkebb listára, amikor előbb nézem meg a filmet, mint olvasom a könyvet. Megjegyzem, most nem is érzek kényszert, hogy elolvassam a regényt is. Máskor azért ez jobban szokta húzni az agyam.

Majd, jött az, hogy Darren Aronofsky a rendező. Amilyen filmek beugranak tőle - a Fekete hattyú Portmannel, A forrás vagy éppen A pankrátor, nem egy fekete komédia, amit könnyen a neve mellé tennék. A színészeiből híresen sokat kihoz (nagyon sok Oscar ment Aronofsky-filmek főszereplőinek), de ez valami tőle nagyon szokatlan filmötlet. Ha nincs kiírva, eszembe nem jutott volna, hogy ő rendezte. Igaz, Hank is kapott némi drámát, de közel sem olyan súllyal, mint ami a rendező védjegye. Ő az a szerencsétlen fiatalember, akinek az összetört lábával összetört a sportkarrierje is, ás azóta nincs a helyén. Megvan, de ha nincs is kimondva, jól sincs.

A harmadik sokkhatás az volt, amikor feljött a stáblista. Annyi színészt nem ismertem meg, hogy meresztgettem a szemeim, hogy maradt ki ennyi mindenki. Se Schreiber, se D'Onofrio nem esett le, csak amikor a stáblista után visszaugottam és célirányosan megnéztem a színészeket. Nem is tudom, ez dicséret vagy sem. Mert itt nem a neveket és a múltjukat láttam bele, hanem a zsidó maffiózókat. De akkor is döbbenet, hogy nem esett le, kiket nézek.

Ezek tették rám a nagyobb hatást, nem maga a film. Az annyira nem kötött le. Egy szerencsétlen hajsza az egész. Russ otthagyja a macskáját Hanknél, aki mire észbe kap, már mindenféle bűnöző a nyakára jár, azt sem tudja, miért. Amikor a barátnőjével is végeznek, valami elszakad benne és Hank is aktivizálja magát. Akkor már nem bizonygatni kell, hogy nem tudja, mit akarnak tőle, hanem bosszút állni, túlélni.

Azt még értem is, miért Butler a főszereplő. Sikeres, ismert, Oscar-jelölt, fiatal. Róla könnyen el lehet hinni, hogy egykor aranyifjú volt, de most mélyről kell visszajönni, hogy túlélje a jelent. Hozzáteszem, nekem nagyon lopták a show-t a mellékszereplők és az extrém alakok, mind viselkedésben, mind karakterben. A már emlegetett zsidó testvérek, de kihagyhatatlan Smith frizurája is. Őt megismertem egyből és nem hittem a szememnek. Hát, nagyon más, mint Fülöp herceg vagy a Sárkányok házának hercege... De badass lett Regina King rendőrnője is.

Mozgalmas, és próbál lépkedni zsánerek, személyiségrajzok között. A fekete komédia jelleg nekem kevésbé volt meg, cserébe bírtam a macskát. Annak tudtam örülni, hogy neki sikerült megélni a film végét. Nem sokaknak jött össze.

Ilyen típusú filmhez képest látvány is akad benne, elsősorban az erőszak ábrázolása kapcsán.

A kritika szerette, a bevételei már kevésbé szépek. Ez különben ok lehet arra, hogy ne legyen folytatása. De, mint említettem, még két része van regényként. Most arra leszek kíváncsi, könyvként az megjelenik-e nálunk, vagy csak akkor, ha film is lesz. Mert az első határozottan a film miatt jött ki...

Mivel éppen most aktuális The Morning Show, fogékonyabb voltam arra, miképpen született meg a modern híradózás. Jó, ez így túlzás. De ez a film azt mutatja be, miképpen kezdték el a terrorista akciókat is közvetíteni. Pedig, itt még nem is az volt a szempont, hogy nézettséget mindenek felett.

A helyszín és dátum: a müncheni olimpia, a hidegháború idején. A világ szeme a németeken, akik itt akarják megmutatni, hogy megvolt a rehabilitáció, ez már nem a nácik országa. És éppen ekkor izraeli sportolókat ejtenek túszul az olimpiai faluban. A történet közismert és már filmet is láttam róla. A legismertebb a München, ami a következményekkel és az izraeliekre tett hatást mutatta be. Az a csoport volt a főszereplő, akik megtorolták a terroristákon a gyilkosságokat. Ez volt a Gabriel Allon regények egyik alappontja is, miért lett a festőtehetségből inkább szuperkém. De ez a film teljesen más szempontrendszert követ.

A tévéseket teszi a középpontba, angolokat, akik az olimpiát közvetítenék. De mivel közben megtörténik a túszejtés, saját szakállra elkezdik arról is tudósítani a világot. Kidolgozzák a helyszíni megfigyelést, interjúznak, szakértőket vonnak be maguk közül és még műsoridőt is kiharcolnak. Azért az nem kicsit durva, amikor az egyik sportoló édesapja lenyilatkozza, hogy a feleség és ő is a tévéből tudakozódik, mi van a túszul ejtett fiával, mert más nem kereste meg őket és nem mond nekik semmit a helyzetről.

Nem célja a filmnek senkit kritizálni, de azért a tévések szájába adja a véleményüket. Az meg az, hogy a németek elrontották. Mivel itt bizonyítani akartak, nem kértek az izraeli katonai erők segítségéből. Maguktól meg nem sikerült kezelni a helyzetet, hiába próbálkoztak. Mind tudjuk, mi lett, igaz? A túszokat meggyilkolták. Itt azonban, ismétlem, nem ez lesz a lényeg. Hanem a közvetítés. Mit mutathatnak meg, hogy tegyék érdekessé, egyáltalán az, ahogy az igény jelentkezett, hogy elmondják és mutassák is a világnak, mi történik.

Az csak habocska a tortán, amikor olyan témák is felmerülnek, hogy nekik milyen felelősségük van. Pl. ráébrednek, hogy a hotelszobákban is van színes tévé. A terroristák simán tudták onnan nézni, ahogy ők lefilmezték és élőben bemutatták, milyen akcióval próbálkozik a rendőrség. Amikor azon gyötrődnek, hogy élőben bemutathatják-e, ha egy túszt lelőnek. Vagy, amikor az lesz a dilemma, hogy mi lesz, ha a terroristák a média miatt vérszemet kapnak. Ha azért kezdenek ölni, mert a tévé mutatja és ezzel megkapják a figyelmet.

Nagyon jó benne a csapatdinamika, annak a bemutatása, mi történik a színfalak mögött. Az a film meg tudja mutatni, hogy kikből áll egy tévés stáb és kinek mi benne a feladata. Akkor is van benne érdekesség, ha nem lenne ez a drámai háttér a terroreseménnyel. De van az is.

Plusz, még egy részt ki kell emelni, ami zseniális. Amikor indul a pletyka, hogy a túszok szabadok. Amikor még az egyik kormánytag is lenyilatkozza. Aztán jön a telefon, hogy lövöldözés van a reptéren. A tudósítók kikészülése, amikor elmondják, mit láttak és mi történt valójában. Azért így behazudni a tévében, hogy minden rendben, miközben elszabadult a pokol... Az már egy komoly szint és jól mutatja, milyen helyzet volt ott.

Jó színészi gárdát is kaptak, bár a kort idéző hajak és ruhák miatt nehezen ismertem fel bárkit is. De nem is kellett. Hitelesen hozták a sportközvetítőket, akik belecsöppentek valami sokkal nagyobba és kihoztak belőle mindent. Hogy ezzel jobb vagy rosszabb lett a világ? Az nem tiszte sem a filmnek, sem nekem megítélni.

Nem újranézős, de érdekes film. Több szempontból érdekes, a sorok között van benne kritika. Egyszerűen szépen összeáll, jól összerakott darab, de nem tömegfilm. Ilyen témával különben ne is legyen az.

Nem ár rá a kezem a magyar írásmódra. Előre is elnézést mindenkitől, akit zavar, de automatikusan Gabby-t fogok szerintem írni, bár a moziban szinkronnal láttuk. Ugyan Dórától tanul a 3 évesünk angolul, de esélytelen volt, hogy angolul nézze meg a filmet. Így mi is magyarul ültük végig, de nekem azért Gabi Gabby.

De talán nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy ez egy olyan franchise kezd lenni, ami annyi formában kísérti a kislányokat, hogy az valami elképesztő. Most lettem kiokosítva, hogy ez létezik sorozatként. Most itt a film. De rengeteg játékot legyártottak és kb. úgy lehet gyűjteni, mint a Pandora charmokat. Van alapház, szobaberendezések, a Gabby-cicák, de maga a baba is. Elképesztő. Látni kellett volna, hogy a kislányok mennyire odáig voltak a popcorn mellé a Gabby-s poharakért és naná, hogy mindenkinek Gabby kellett. A mienknek már van macskafüles fejpántja is, és komolyan megsértődött, amikor a kiokosításom előtt megkérdeztem tőle, hogy fehér cica lesz-e Halloweenkor. Kikérte magának, hogy ő Gabby lesz és pont.

A meséhez nem kell semmi előismeret. Nekem ez volt az első Gabby-élményem és mindent tökéletesen értettem is. Hogyan múködik a varázs, mi a mese története. Az különben nagyon egyszerű: a babaház elveszik, kiköt egy macskabolond alom-fejlesztőnél és Gabby megy megmenteni összement formában a cicákat és a házat. Közben meg Vera - ő a macskás nő - életét is rendbe teszik.

Lineáris, egyszerű és annyi benne a kaland, hogy Gabby hogyan szedi össze helyszínről helyszínre össze a cicáit, miközben Vera elől bújkál. A végén meg összehozza Verát saját gyerekkori kedvencével, Cézivel. (Cézár cica, de becézbe Cézi, úgy is hívja a mesében mindenki.) Olyan színes, mű az egész, hogy azon esett le az állam. A magam gyerekkorában kezdődött a Barbie mesék dömpingje. Amilyen rózsaszín - lila színeket azok hoztak, Gabby még rátesz egy lapáttal. Sose gondoltam volna, hogy látni fogom vásznon a Golden Gate hidat kislányos, cicás rózsaszínben. Jelentem, most láttam.

Persze, tudom az okát. A gyerekek színérzékelése. Azért egyszerűek a Gabby-cicák és dolgoznak ennyire erős színekkel is. Bár élőszereplős és animált keveréke a film, olyan mintha egy felszínezett mese lenne. Elsőre fura is volt a szememnek, de kb. 100 perc alatt bőven meg tudtam szokni. A kicsik meg nagyon élvezték.

A mese másik trükkje, hogy igyekszik bevonni a kicsiket. Énekelni kell nekik, vagy végigjátszani az átváltoztató trükköt. Ugyan a moziban a kicsik nem álltak neki pl. énekelni a lánnyal, de azt simán láttam, ahogy bólogatnak neki, vagy a fejükkel jeleznek a kérdéseire. Megvan a maga varázsa ebben, tényleg bevonja a kicsiket.

A történetről még annyit, hogy felnőtt fejjel és nem egy mese ismeretével a hátam mögött nekem nagyon simán hozta a Kalánka néni flash-t, de még inkább a Toy Story 3-at. Abban megvolt Cézi eredetije mackóban. Ez kisebbeknek készült, több boldogsággal és glitterrel, így nem is lesz belőle olyan tanulság, de a történetben nem lehet nem észrevenni az egybecsengést. De az életre kelő játékok, a tanulság a játszásról, mind annyira Toy Story, csak ez lányoknak cicás babákkal. Rózsaszín - lilában.

Különben látszik, hogy ebbe pénzt tettek. A figurák egyszerűsége ellenére jól nézett ki és nem tűnt gagyinak sem. Talán csak az, amikor az élő macska jógázott és mozgatta a mancsait. De különben, korrekt.

Az is meglepett, hogy Wiig bevállalta Vera szerepét. Nem mintha nem állt volna jól neki, de ez nagyon gyerekfilm. Kicsit olyan volt, mint a Wonder Woman karakterének depresszívebb és emberibb feldolgozása. A ruhái, meg a körmei... Na, arra még mindig keresem a szavakat. Nekem különben Vera és a macskája volt benne a legérdekesebb.

Gabby kapcsán nem tudom nem megjegyezni, hogy ez sokkal inkább illene egy legfeljebb 13-14 éves kislányhoz, nem egy 17-18 éveshez. Sejtem, miért mozgatják az eredeti színésznőt, de nagyon kiöregedettnek tűnik Gabby-nak, a baba verziója sokkal fiatalabb.

A lényeg, kislányos szülők biztos nem fogják kikerülni. Elég nagy a hype és fogyaszthatóbb, mint Peppa és társai, akitől simán sikítani tudok. Ezt végig tudtam úgy nézni, hogy még mosolyogni is tudtam rajta.

Azért volt a héten Halloween-epizód is, de igazán jó? Nézzük, mielőtt lelövöm a poént.

Az Only Murders in the Building (s05e10) ünnepi rátétek nélkül zárta az évadot. Éppen olyan összecsapottan, ötlettelül és a sztárszereplőkre hagyatkozva, mint a korábbiakban. Nekem kiválóan összefoglalta, miért is nem szerettem ezt az évadot. Kevés poén ült, béna a történet, még annyi krimis hangulat sincs, mint eddig. Hiába van tele és brutálisan nevekkel, és ez engem hiába is vonz, erre a pontra már csak a tündérpornak látom, amivel el akartak vakítani. Az elején még hagytam magam neki, de már inkább bosszant. De különben megoldást kaptunk és újabb gyilkosságot is, szóval, még akár folytathatják is.

Mikor máskor kezdene a King-sorozat, ha nem ezen a héten? Két rész is lement It - Welcome to Derry (s01e01-02). A nyitás... hát, nekem kettős érzés. Egyrészt, volt amivel nagyon megleptek, másban meg csalódtam. Amivel megleptek, hogy mennyien és kik haltak meg. A végén, a moziban? Arra sosem tippeltem volna. Az meg valahol jó, hogy meg mernek ilyeneket lépni, mert nem lehet tudni, mi lesz még itt. De tetszik az a szál is, hogy a hadsereg milyen kutatásban van, ahogy a táborban a rasszizmus is téma. Mondjuk, az egésznek van egy kis Stranger Things utóérzet íze, de a Derry nem működik annyira. Se a gyerekeket, se a katonai kutatós rész. Amiben ez keményebb, és ami nem is tetszett különben, az a horror minősége. Az elvben megijeszt. Ez a sorozat viszont borzaszt a durvaságával. Nyers erőszak van, hentelés és az undor meg a félelem nem ugyanaz. Már a szülős jelenet is inkább hányingert, mint reszketést generált. Ez meg csak fokozódott, ahogy haladt a sorozat. Nem szép a látvány sem, ma már az animálás többet tud, ez egyszerűen mai szemmel már nem elég. Darabos, inkább furcsa, mint hihető. Néha van egy-egy jó hangulat benne, de egyelőre azt, amiért az első filmet szerettem, ahogy az ijesztő tudott lenni, ez a sorozat nem hozza. Hentelés ijesztés helyett, a bohóc sehol és Stranger Things koppintás. Lehet még jó, de egyelőre még nem az.

Még mindig hiányolok valamit The Morning Show (s04e07) kapcsán. Az ügyet, valami nagyobbat, ami le tud kötni? Kémiát a szereplők között? Tudom, már felvetettem, hogy a két hősnő a valóságban összeveszett-e, mert már sokadszorra nem értem, miért ennyire külön van köröttük minden. Mintha nem is egy sorozatban játszanának. Mindenki különben egyre jobban leírja magát. Alex már üzletasszony, érdekből tesz dolgokat, és nem bírom, ahogy bánik az emberekkel maga körül. Nincs egy rendes történetszála sem, mert se az apjával, se Bro mellé pakolásából nem akar kikerekedni semmi. Brandy meg annyira az igazság harcosa igyekszik lenni, közben meg nagyon is látjuk, hogy a saját védelmében milyen határokat lép át. Álszentség, ahogy másoknak nekimegy, miközben neki is ott vannak sorra az árulásai. A mellékszálakat varrogatják, de a nagyobb kép, mire megy ki az évad, még a 7. résznél sincs meg. Itt sem volt ünnepi rész.

Igazából ez a múlt heti rész Grey's Anatomy (s22e03), így azt majd jövő héten mondom meg, volt-e Halloween-rész. Ami most volt, az más okból lepett meg. Az első két részben azt fejtegették, hogy egy ideig nincs rendes műtő és rendbe kell tenni az épületet a robbanás után. Most meg Nick itt csinál meg egy rizikós átültetés, amihez több műtéti csapat is kell? Úgy, hogy 1 résszel korábban még az ingyenklinikán kellett műteni is? Ez volt az egyik szál. Mellette meg láttuk, ahogy Jo autót vesz, a kórházban a gyakornokok csajozási dolgok miatt esnek egymásnak, meg egyesek próbálnak egészek lenni a válás közben is. Meglepő, hogy Meredith még van, most Nickkel együtt. Még itt is várok egy átívelő szálat, mert egyelőre heti részes, kórházas szappanopera csak.

Átíveléssel kezdett a Tracker (s03e01-02) és sztárvendéggel. Vagyis, Coulter megint a családi szennyes miatt volt oda, Russ jött segíteni és közben egy ügyet is megoldottak. Én meg nem bírom megállni, és felhozom, hogy nagyon hasonló történetet én már olvastam, de nem Deavertől, aki a show mögötti ember. A Lánc. Az nem Deaver. Annyira az a történet, kicsit máshonnan megfogva Coulter szakmája miatt, de kísérteties az ötletegyezés. Hatásos, nem véletlenül van ilyen önálló regényben is. Az is jó ötlet volt, hogy dupla részben dolgozták fel. Ebben a sorozatban mindig minden túl gyorsan kiderül, elég egy-egy telefon. Most is volt benne ilyen elem, de mégsem 40 percben lepleztek le egy hálózatot, ami 10 éve nyomorította meg és taszított modern rabszolgaságba emberek tucatjait. A családi üggyel bezzeg nem haladnak ilyen tempóban... De alapozásnak kerek, most meg jöhetnek majd a heti részek? Itt sem volt ünnep.

Volt Halloween Chicagóban, vagyis a Chicago Fire & Med (s14/11e05) hozott jelmezeket, cukokagyűjtést is többek között. De különben nem sok érdekesség volt. Az esetek rá vannak vetítve a magánéletre, mindkettőben. Viszik tovább Hermann felépülését és terveit a háza leégése után, illetve Hannah és Archer a baba miatt már kezednek veszekedni, míg Mitch édeleg az új kis családjával, Ami a legjobban tetszett a részekben, az a testvérpár helyzete a Medben. Meg lehet nézni, mit tett velük, hogy már tudják, örökölték-e a szüleik halálos betegségét. A léha öccs komoly állásban van, komoly barátnője van, építi a jövőjét és összeszedte magát. A komoly doktornő viszont megy át hedonistába, mert tudja, ha még titkolja is, hogy neki nem lesz hosszú élete. Lesz még ott dráma, ha kiderül az állapota. Igazából egyik rész sem kiugró, de most nem is fanyalogtam végig, hogy minek is nézem ezt még.

Georgie and Mandy's First Marriage (s02e03) családi jellege is adná, hogy a kislánnyal cukrot gyűjtsenek beöltözve. De nem, itt más és agyzsibbasztő helyzetet kaptunk. Mary kezdhet megint randizni? Georgie kiakadt, a húga meg a pasinak drukkol. Mandy meg próbálja békíteni a férjét, aki erre rosszul reagál. Vagyis, csak a szokásos. Jelölik is, hol a poén, min kellene nevetni, de annyira nem vicces, hogy nem is nevetek. Sem a komédia, sem igazán a szív nincs ebben a sorozatban. Inkább csak megszokás, annyira megszoktam már, ki sem akarom számolni hány éve, hogy Cooper életét nyomon követem a tévében.

Nem sokat haladt előre a Francia história (s01e02). A ravasz szomszéd még ármánykodik, de a vallásüldözés most úgy tűnik, lekerült a térképről. Helyette kitört a háború, a birtokon meg a fosztogatóktól kell tartani. A testvérek/féltestvérek viszonya is élesedik. Látványra semmivel sem tud többet - ugyanazok a helyszínek, termek és kosztümök. A történetnek kell eladnia, ami szép lassan halad. Egyelőre még nem nyert meg ez a sorozat, talán, ha a történet igazén beindul majd.

Nem volt ünnep Matlock (s02e04) irodájában sem. Most a terhesség és a szeretett férj elvesztése volt a motívum a cselekményben. Annyira úgy érzem, mindig ugyanazokat a köröket futjuk... Az ügyről a saját magánéletre kapcsolnak, és megint van esély, hogy Mattie lebukjon. Bates furcsa sminkje legalább mosolygós volt, de különben sok minden elveszett már ebben a sorozatban. Egyre kevésbé számítanak az esetek és látványosan nem tudnak mit kezdeni a két ügyvédjelölttel. Nem véletlen, hogy ott az a fő szál, hogy jön a baba. A nagy nyomozásban nincsenek benne, a heti ügyek meg egyre kevésbé fontosak. Hol is lenne nekik hely?

Elsbeth (s03e04) viszont nagyon is ünnepelt. Nem csak az ügy volt Halloween-gyilkosság. Az ijesztő labirintusban valóban le lett fejezve a beszélő fej. De Elsbeth is belelendült a beöltözésbe, egész héten a My Fair Lady kosztümjeit hordta nyomozás közben és sajnos az akcentust is erőltette. Hangulatos volt és szerencsére nem Kaya esetével foglalkoztak, de erős krimit azért nem kaptunk. Szokás szerint Elsbeth csak bizonyította, amit kezdettől tudott. De jó volt a környék kontroll freakje és az ünnepi ötletek is.

A Forsyte család (s01e03) újfent a gyors haladással sokkol. Kiderült az egyik fiú titka a gyerekeiről, a másik meg már meg is nősült. Rohanunk, közben meg nem érzem, hogy igazán élesedbe a konfliktus és döntenének a szereplők. Miközben mégis tesznek meg dolgokat, csak valahogy nem érzem még a súlyukat. Durva, de a héten az zavart leginkább, hogy a nevelt lány hogyan viselkedik. 7-8 éves körüli volt, amikor az anyja másodszor férjhez ment. Ő ismerte az igazi apját. Most meg sértődött, mert a férfit érdeklik a biológiai gyerekei? Féltékeny két 9-10 éves kisgyerekre? Az is olyan kétszínű, hogy apázza a férfit. Az is most esett le, hogy amikor az anyjától az apja és a házasságuk kapcsán kérdezősködött, igazából a mostohaapjára célzott. El van az a lány tévedve, úgyhogy most drukkolok, gyorsan lépjen le az építésszel. Továbbra is ez a kosztümösek közül a látványos - a ruhákkal, helyszínekkel, szebb szereplőkkel. A történet még kicsit fura nekem, de nézni jól esik.

Végjátékban a Dexter Resurrection (s01e09). Kb ott vagyunk most, hogy mindenki rájött mindenre és indul az összecsapás. Feszültség, fordulat, némi kis humor. Most volt a legjobb Uma Thurman és játszhatott is, nem csak a pókerarcú testőrt adta. De mindenki megkapta a maga jelenetét, hogy belesétáljunk a csapdába a végén. Működött, ahogy az egész évad is. Adná magát, hogy a 10. résszel együtt nézzem, de még egy hetet adok magamnak, hogy tovább tartson. Szerintem eddig ez a kedvenc évadom, ez a sorozatgyilkos klub, a színészek és ahogy Dexter végre kezd egy egészséges kapcsolatot is összerakni, mind eladta nekem.

Végül, találtam egy sorozatot, amire rá tudok kattanni: The Last Frontier (s01e01-04). A történet szerint egy rabszállító lezuhan Alaszkában. Sok fegyenc elszabadul, a helyi marsallnak kell őket elkapni. A CIA kiküld egy szakértőt, mert a legnagyobb titokban és nem is törvényesen egy hazaáruló, nagyon veszélyes foglyot is szállítottak, aki most elszabadult. Minden rész alapvetően három dologgal operál: egy bűnöző elkapása a megszököttek közül. A marsall családi vészhelyzeteinek kezelése - vagy a felesége, vagy a fia bajban van, és ezek is hol megoldódni látszanak, hol rosszabbodik a helyzet. Végül, ez a különleges rab is ügyködik és csak találgatni tudják, mit tervezhet, hogyan kapják el. Dinamikus, szórakoztató, és eddig minden részre jutott egy nagyobb fordulat. Nagyon tudja mozgatni az agyam, hogy mi az igazság. Bírnám, ha Cooper karaktere igazából nem lenne rosszfiú, de még bármi megeshet. Jó a szereposztás, ismert színészekkel, ha azért sztároknak nem mondanám őket. A legnagyobb név szerintem Cooper, de nem feltétlenül van ezzel igazam. Látványos is, sok helyszínnel és bőven folyik a vér is. Ha ilyen jól fenntartják az akciók és összeesküvések láncolatát, ez kifejezetten fogamra való sorozat lesz.

Attól tartok, engem már elvesztett ez a franchise. Annyira sosem voltam oda érte, mint amekkora a hype, de valahogy a sok belőle kinövő sorozat elvitte a maradék lelkesédem is. Volt apáca, meg Annabelle, meg sok folytatása... Kissé hitetlenkedve nézem az alcímet is. Nem mintha nem lenne ideje, de tényleg ez az utolsó?

A végére hagyták a családi esetet. Mondjuk, eddig azt gondoltam, valahogy a férjéért kell majd Lorraine-nek harcolnia a végén. A lányuk annyira ki volt hagyva mindenből, hogy most furcsa is volt, mennyi mindenben kapott szerepet. Neki is megvan a képessége, de az anyja arra tanította, hogy minél jobban zárja ki. Már a születése előtt szemet vetett rá egy démon, de azt is azzal akarták kezelni, hogy nem vettek róla tudomást és úgymond elmenekültek a démon elől. Nem mintha az bármikor máskor bejött volna...

Ezzel össze is tudtam foglalni az egészet. Van egy démon, aki egy tükörhöz kötődik. A Warren házaspár már visszavonult, de amikor pap barátjuk a tükör miatt meghal, mégiscsak kimennek és felismerik az identitást, ami miatt egyszer már majdnem elvesztették a gyermekük. Mire észbe kapnak, már megint Judy életéért kell küzdeniük, miközben Ed szíve már nem bírja a harcot. Igazából a család, akit meg kell menteni a démontól és a szellemektől, akiket felhasznál, irrileváns. Annyira, hogy már most alig emlékszem rájuk.

Ez a Warren család története és a lezárás. A szülők visszavonulhatnak és másként élhetnek a hivatásuknak, pl, előadásukkal, míg a lányuk megkapja a happy endjét a szerelmével.

Hasonló elemekkel dolgoznak, mint ezekben a filmekben mindig. A szellemek, a jelenések, ahogy megszállnak és pusztítanak a démonok. Elsőre legalább új volt, most meg olyan megszokott már az egész. Még csak az sincs meg, amit az apáca vagy a baba tudott. Ijesztőnek lenni. Itt nincs egy markáns démon vagy megszállt eszköz, ami bekapcsolná a félelem érzetem. A megmutatott szellemek sem érték el az ingerküszöböm. Ha jól rémlik, a démont meg nem is láttuk. Még csak a tükörrel sem trükközött, nem mozgatta rajta a figurákat vagy nyelt magába embereket. Mondjuk, szét is törhetett volna és a szilánkokkal metszhette volna az embereket... De itt semmi ilyesmi nem volt.

Ez a film sokkal inkább dolgozik olyan konfliktusokkal, mint Ed ellenszenve a fiatalember iránt, aki szeretné megkérni Judy kezét. A visszaemlékezések, hogy mi mindent csinált a Warren házaspár végig együtt és az ő happy endjük nem is más, mint együtt szépen megöregedni, amíg nőnek köröttük az unokák.

Elveszett a drámaiság, de még a horror is.

Azt meg hagyjuk is, hiszen írtam is, hogy mennyire csak mellékszereplők, hogy a kísértett család milyenre sikerült. Értem, hogy a korszak mai szemmel retró, de ők nagyon úgy is néznek ki. Pláne a családanya. Nálam sikerült is elérni, hogy csak egy 'családtagért' izguljak. Jellemző, ki bocsátkozott harcba, amikor a család bajban volt. A kutyájuk. Hála égnek az ebnek sem lett baja, és kb. elsőként a kutya jelezte, hogy baj van.

A szereposztáson is látszik, hogy a család a lényeg. Wilson és Farmiga már rutinosan hozzák az egymásért élő, misztikummal foglalkozó házasokat. Ennyi film után nem is csoda, hogy megvan a bajtársiasság érzete köztük. A másik két név a lányuk és a leendő vej. Mia Tomlinson tévés szerepek után kapott itt lehetőséget, Ben Hardy több mindenben játszott, de nekem még mindig az X-Men Angyala ugrik be róla. A többiek? Ok, azért a megmentendő család színészei között is vannak, akik valamiben már feltűntek, de őket nem ismerném meg onnan.

Látványra tudott ez a franchise már többet. Leginkább a hangulatteremtéssel próbálkoznak, de nagyon hiányzik a karakteres gonosz lény.

Sikeres, a bevételei jók, a kritikái már kevésbé. Különben, hogy a kezdő kérdésemre visszatérjünk, amíg a bevételeit nézegettem, találtam egy olyan cikket, amiben arról volt szó, ha nyereséges lesz ez a rész - jelentem, az - lehet még előzményfilm vagy valami a franchise-on belül, csak más készítőkkel. Szóval, könnyen lehet, hogy nézünk még Warren családi démonűzést.

Antológia sorozatként kell nézni a Libabőr évadokat. Mondjuk, azt sejtettem, hogy másik történetbe kezdenek más lényekkel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire lecserélnek - mindent.

A történet most kísérletek körül bonyolódik. Volt a múltban is, a jelenben meg Anthony, aki végzi a maga ügyeit botanikusként. Természetesen majd minden összeér és megértjük, hogy a különféle események hogyan függenek össze. Hiszen minden egy helyről indul, de önmagában senki nem elég a megfejtéshez. A csapatnak össze kell állnia és úgy lesznek meg a válaszok és mentőakciók.

Egész más lények, zsánerek kaptak ebben helyet. Nem életre kelt szörnyek, nem közvetlen Halloween a téma. Itt gyilkos növényt kapunk, idegen lényeket. (Ufo értelemben.) Úgy is tudnám írni, hogy itt nem annyira fantasy, inkább a sci-fi, ahonnan elemeket használnak fel.

Van családi dráma és az is több szintes. Az ikreknek is megvan a maga baja, de Anthony is teherként cipeli magával, ahogy elvesztette az öccsét. A megoldáshoz majd kell az is, hogy a testvért is lássuk, tőle is el lehessen köszönni. Stine az alap és bár ő szeret mindig hagyni egy elemet, amin a rémség mehet tovább, de az aktuális szereplői történetét szereti happy end felé elvinni. Ezt megkapjuk itt is.

Bár a horror is ott van a zsánerei között, ez inkább gyerekeknek lehet ijesztő. Családilag nézhető, ijesztgetős sorozat, de szerintem nem éri el már a kiskamaszoknál sem az ijesztő szintet. Mivel a héten kezdett a Derry is, akár ahhoz mérve is tudnám mondani, hogy ez közelebb van egy mese kiviteléhez, mint horrorhoz.

A színészei is olyanok, mint amilyennek a sorozatot találtam. Bizonyos szempontból ok, de messze van a vezető sorozatoktól. A kiemelt szereplők közül sokan ismerősek - Schwimmer ilyesmiken vegetál a Jóbarátok óta, Ana Ortiz is volt már feljebb, bár ő Schwimmer ismertségét nem érte el a maga sorozatával. Az ikreket is olyan fiatalabb színészek játsszák, akik kamaszként már tűntek fel sikeres sorozatban. De nem véletlen, hogy a karakterplakátok közül Schwimmeré ment a leginkább. Ő a legismertebb név - de már messze túl van fénykorán.

Nem is ragozom tovább. Ha családi filmnél hosszabb kell Halloweenre, ez tipikusan illik oda. De egyszer sorozat. Inkább ijesztgetős, gyerekeket is célzó, nem valóban ijesztő.

Már csak azt kell megfejteni, minek kellett elkészíteni ezt a filmet. Pedig tudom szeretni a rablós, túszejtős filmeket, de ez hiába megtörtént eset alapján készült, egyszerűen semmilyen oldalról közelítve nem találom az értelmet.

Ha csak a történetet nézem, adott egy férfi, aki bemegy egy jó helyen levő Apple Store-be, robbantással fenyegetőzik, ha nem kap 100 milliót és szabad elvonulást limuzinnal. Hamar kiderül, hogy amúgy is problémás alak, pszichés beteg. Pontosan nincs kifejtve, hogy mi történt vele, mi húzta fel. A rendőröktől sem tudjuk meg az előzményeket, de a férfi sem mesélgeti el, pedig a túsza próbál beszélgetni vele. Megmarad annyinál, hogy annyira összeesküdtek ellene és tönkretették, hogy neki ez jár. De miért?

Nem sikerül társadalmi súlyt beletenni. A Joker abban volt zseniális, hogy képregényfilmnek álcázottan tudott beszélni pszichés betegségről és hogy mennyire tönkrektették a szociális hálót, ami ezeken az embereken segíthetett volna. Itt ennek nyomát sem látom, egyszerűen nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel érdemben.

Nem tudom értékelni a túsztárgyalás kapcsán sem. Ugyan van egy tárgyaló, aki szép lassan kezd szót érteni a férfival és a kommandósok is végig ott vannak bevetésre készen, de egyszerűen nem tudtak feszültséget beletenni. Most komolyan, olyasmiken kellene izgulni, hogy a kis raktárfélében rejtőző emberkék közül az egyik szívrohamot kapott, vagy csak pánikol. Egyszerűen semmiben sem húzták alá azt a veszélyt és készültséget, ami különben jellemző a rendőrség viselkedésére vagy az atmoszférára, amit teremteni próbáltak.

Komoly gondjaim voltak azzal is, mennyire lúzer az elkövető. Bemegy egy üzletbe, ami tele volt, tényleg jó sokan voltak ott. Erre egyetlen túszt sikerül ejtenie? Annyira amatőr módon intéz mindent, hogy éppen csak nem magát kapja el. Nem tudok egy területet sem megnevezni, ahol hatékony lett volna. Ezzel vissza is tudok kanyarodni oda, hogy nincs a filmben igazi feszültség. Annyira szerencsétlen ez a túszejtő, hogy arra is lenne tétem, hogy még csak igazi sem volt a bombája. Ez ugyan a filmben nem derült ki, de egy ennyire beteg, szerencsétlen ember hogyan szerzett volna bombát? Youtube-videók után épített volna egyet? Na, persze.

Még csak a túszt sem sikerül közel hozni. Ő egy jó ember, aki a családi házért dolgozik, de ennyi. Nem tudom azt mondani, hogy nagyon érdekelt volna, mi lesz vele. De hasonlót el tudok mondani szinte mindenkiről, aki kiemelt szereplő lesz. A rejtőzködő emberek, vagy a kommandós, akinél visszatérő elem, hogy úgy rendelték be szabadságról és a feleségét nehéz lesz megbékíteni, hogy itt van és nem velük.

Súlytalan az egész.

Jut eszembe, olcsó és látványelem sincs. Egy helyiség a Store-ban és ennyi. Nincs akció és a megoldás is, kb. röhejes.

Nem is ragozom tovább, ez egyszerűen nem jó film. Nem szórakoztató, nincs benne társadalmi súly. Maga az eset is semmilyen. Fogalmam sincs, miért gondolták, hogy ezt a sztorit filmre kell vinni.

Mondhatni az első feldolgozásra, hogy klasszikus. Akkor miért is kellett készíteni belőle egy újabb verziót? A nyilvánvalón túl - láttátok a szereposztást?

Szerencsére itt van erre értelmes válasz. Az eltelt kb. 40 év alatt annyit változott a társadalom, vagy a családok összetétele, hogy lehetett egy olyan verziót készíteni, ami sokkal inkább tükrözi a mai viszonyokat. Közben meg az alapproblémák maradhattak ugyanazok. Azt is írhatnám, hogy bár ugyanaz az alapanyag és vannak is benne olyan dolgok, amire rá lehet ismerni az eredeti filmből, abszolút nincs olyan érzésem, hogy ugyanazt nézem kicsit másképp. Ha jobban variálnak nálunk is a címmel, eszembe se jutna idehozni, hogy hasonlítsuk össze a régivel.

Jobban a szereplőkre szabták a történetet. Itt egy angol párost ismerünk meg, akik Amerikába költöztek. Theo itt építész, míg Ivy is egészen más szinten fog vállalkozni, mint Barbara a másikban. A gyerekeket is változtatták - az egyikben egyetemre mentek, itt meg egy középiskolai ösztöndíjjal mennek el és lesznek sztársportolók, vagy valami olyasmik.

De sokkal fontosabbnak érzek benne olyan változásokat, hogy itt Ivy lesz a család sikerembere, míg Theo marad otthon a gyerekekkel és nevel belőlük ösztöndíjas sportolókat. A házat meg szó szerint Theo építi majd fel, hiszen építészként a feleségétől egy üres telket kap, és oda készíti el az álomházukat. Csak éppen mire elkészül, arra már az álomkapcsolatuk nincs meg. Ivy sztárséf lesz és sokkal nagyobb ismertség, pénz jár vele, mint Barbara kis vállalkozása korábban. A baráti körben is vannak olyan alakok, hogy csak néztem.

Itt akkor meg is jegyzem, hogy ez az a része a filmnek, ami rossz értelemben fájt. Ha értem is, hogy Zoe Chao és Andy Samberg - Kate McKinnon páros által mutatott kapcsolatok miképpen parodizálnak modern kapcsolatokat, azért rossz volt nézni. Pláne a házaspárt. Kate McKinnon be szokott választani megosztó karaktereket, de rég láttam olyan idegesítő nőt és ilyen ellenszenvesen megformálva, mint amit ő kihozott Amyből. Komolyan vártam, hogy valaki megveri a végére, vagy a férje hagyja jól  magára. Fárasztó az a nő, de nem kicsit.

Viszont, a főszereplő páros annál nagyobbat megy. Olyan szépen végigjárják, ahogy egy irigylésre méltó, szuper kapcsolat pár év alatt teljesen szétmegy. A más érdeklődés és sikerek, az egymást érő kis sérelmek, amik szépen felgyülemlenek menet közben. A passzív agresszív stílusuk, amikor már nem marad benne kedvesség és játék, csak a másik bántalmazása. Itt látjuk, miért hal meg a szerelem pár év alatt.

A film erre is teszi a súlyt - nagyon a végére került be, csak pár jelenetbe, amikor a házért ölni kezdik egymást. Igaz, amiket ők lépnek meg, sokkal nagyobb léptékű szemétségek. Konkrétan nekimennek egymás karrierjének is, és lehetne szavazni, hogy ki vét a másik ellen nagyobbat. Különben, abban hasonlít az első filmre, hogy itt sem igazán tudtam ezeken nevetni, inkább sajnáltam a szereplőket.

Meglepetés, de a végén is módosítottak. Rafináltabb és nem mutatják mi lesz. Ki lehet találni, de mivel nem látjuk, megengedi, hogy a romantikus lelkek kitaláljanak valami megoldást. De, ha ismerjük az eredetit, akkor bizony robbannak a házzal együtt és nincs menekvés. Még akkor sem, ha itt rájönnek arra, hogy igazából miért ölték egymást, és az nem gyűlölet volt, hanem sértett szerelem.

Amit ilyen filmbe látványként bele tudnak tenni - színészeket, helyszíneket, esetlegesen Ivy öltözködésén át azt, ahogy sikeres lesz, megtették. De nem egy látványfilm. Ha a szemétkedés és a másik életének tönkretétele több lenne, az ideférne, de így maradnak a színészei fő látványnak.

A kritikái különben a közepes pozitívabb oldalára esnek. Én kicsit jobban élveztem annál, bár nekem sokat tett hozzá, hogy élveztem, mennyire más, mint a DeVito-feldolgozás. Láttam benne, kimutathatóan, hogyan szabták a jelenünkre a történetet és ezt nagyon tudtam értékelni. (Meg a két főszereplő színészt is kifejezetten kedvelem.)

Ilyen filmet/animációt se láttam még. Az nézés közben zavart is, hogy mennyire képtelen vagyok helyrajzilag összerakni a történetet. Volt, akinek nagyon indiai külseje és kiegészítői voltak, mások angoloknak tűntek. A szokások, vagy éppen a táj és a szakmák - annyira vegyesnek tűnt, hogy nem tudtam meghatározni.

Azért annyit megállapítottam, hogy olyasmi, mint a középiskola, egyetem alatt látott anime egész estés mesék, csak nyugatibb a történet. Még a Howl-hoz képest is, pedig az egy angol regény alapján készült. Akkor mi ez?

Rákerestem, és még mindig igyekszem feldolgozni. Ez egy pakisztáni animáció, ami eredetileg urdu nyelven forgott. Még csak hasonlóval se találkoztam eddig és meg is lepett, mennyire összeáll ehhez képest. Még akkor is, ha a fentebb említett multikulti és sokféle rassz alaposan össze is zavart.

A történet szépen túlmutat magán, miközben megengedi azt is, hogy csak a meséért nézzük. Abban van egy félárva, kisvárosi üveggyáros egyetlen fia, aki iskolába se jár, mert az apja szakmáját tanulja és abba nevelődik bele. Ő ismerkedik meg a városkába költöző katonatiszt lányával, akit már most kivételes hegedűjátékosként kezelnek. Többszörösen nem illenek egymáshoz: a lány gazdag, a fiú nem. A lányapja tábornok, felnéznek rá és fontos szerepe van az éppen zajló háborúban. A fiú apja a város egyetlen háborúellenes alakja, aki nyíltan fel is vállalja a nézeteit és kiközösítik miatta. De a gyerekkori barátság, a tehetség közös. Vincent művészi üvegműves, Alliz első hegedűs. Ők kitartanak egymás mellett, miközben a háború dúl köröttük. Mégis, valami eltört.

A film trükkje is az, hogy a jelenben Vincentet látjuk, az ünnepelt művészt, aki magányos és még mindig nem tette túl magát a lányon. A film meg visszapörög az emlékeivel, és végignézhetjük, mi kellett, hogy az a szerelemmé érett barátság így megtörjön. Ez a feszültség is - annyira nem látni, mi áll közéjük, hogy végig lehet találgatni, mi lett a baj.

Lehet így nézni, a két fiatal történeteként. A vége miatt a mese illik is rá, mert azt nem lehet mivel magyarázni. Mondjuk, nem nyilvánvaló, mi történt, még arra se tudok mérget venni, hogy a lány igazi a végén vagy csak illúzió.

De sokkal érdekesebb úgy nézni, hogy a háború mit tesz az emberekkel, az otthonokkal, mindennel. A fanatizmus, ami csak akkor törik meg, amikor a veszteségekkel kell szembenézni. Alliz is elér oda a film végére, hogy a hadizsákmányként kapott méregdrága, különleges hegedűjét megsemmisíti. Látunk koporsókat, nagy veszteségeket és jó sok kétszínűséget is. Ahogy Oliver mester bele lesz zsarolva a hadiiparba, miközben nyilvánosan meg mindenért őt okolják a háborúellenes nézeteiért, miközben nélküle a légierejüknek esélye sem lenne... De ott van az is, amit Vincenttel művelnek a katonák, amikor csak egy koncertre szeretne bemenni.

Nem kell a frontra menni, hogy aláhúzzák, a háború senkinek sem jó és nincs értelme. Háborúellenes reklámként is lehet nézni, de van annyira erős a történet, a románc és a mágia benne, hogy ez ne legyen túl direkt.

Külcsínre a már emlegetett anime világot hozza, talán  némileg több nyugati elemmel. Azt már fejtegettem, hogy mennyire sok rasszt vélek felismerni, meg kulturális elemet. Ez a külcsín miatt is így van, és nem csak az emberek. Az épületek, a ruhák, a környezet. Olyan, mintha sok mindenből lenne összerakva. Az összkép különben nem bántja a szemem, a maga stílusában ez egy szépen összerakott mese. Csak éppen a sokszínűsége ilyen téren is furcsa kissé.

Az intelligens mesék közé tenném, de nem feltétlenül gyerekekkel nézetném meg. A forma ellenére ez azért idősebbnek szól, ha nem is akarom pontosan belőni, milyen korosztálytól. Van, amiben mese, másban meg nagyon nem.

Ennek a filmnek az átérzéséhez sportrajongónak kellene lenni. Az sem segít a helyzeten, hogy egy olyan sportág van a középpontjában, amit mi inkább csak filmekből ismerünk. Öreglányok kalandjait követhetjük, akik NFL, pontosabban Tom Brady rajongók.

A történet szerint a barátnői kör akkor fedezte fel magának Brady-t, amikor az egyikük a rákkal küzdött. A fiatal irányítóval izgulták végig az első szezonját és segítették át barátnőjüket a kezelésem. Azóta is rajongók és most elhatározzák, hogy elmennek a SuperBowlra. A jegyek egy vagyonba kerülnek, így nyereményjátékkal próbálkoznak. Nyernek, elindulnak és nem várt kalandokba keverednek. Az egyikük kajaevő versenyen villant, más újra szerelemre talál, míg olyan is van, aki szembe kell nézzen élete félelmével. A foci és a rajongás, a megismert új barátok meg minden kisebb és nagyobb konfliktuson átsegítik őket.

A helyszínt is az aréna adja és egy kis városnézés akad még, de az is a stadion körül vagy annak területén. Így aztán sok mindent nem kellett bedobni, simán elvoltak azzal, hogy van folyosó, nézőtér, pálya, irányítóterem vagy éppen a leggazdagabb luxus páholyai. Így aztán mindenféleképpen tolhatják azt a nézőnek, hogy mennyire látványos és nagy üzlet a foci. Amit árakat bedobnak - akár a jegyekért, akár a páholyért, brutálisak.

A kedves kategórián belül igyekeznek maradni, mert a barátnők legfőbb jellemzője, hogy mennyire jó barátnők. Ha vannak is kisebb konfliktusok, meglepően könnyen el lehet simítani mindent. Támogatják egymást és valóban ott állnak egymás mellett. Kedvesek, belevalók és az idősebb színésznők ellenére sem lettek öregesek ezek a nők. Igazából inkább akkor látszik, hogy milyen korosztályt képviselnek, amikor a gyerekeiket is melléjük teszik. Megjegyzem, azért nagyon nem mindegy, hogy színésznők játsszák őket. A végén az eredeti szereplőket is megmutatják, ők már ránézésre is sokkal inkább a 80+ korosztály.

De szépen összeválogatták az öreglányokat és mindenki szépen hozza is a karakterét. Jane Fonda a szép, Sally Field az okos, és szépen ki is lehet a többiek mellé is rakni a címkét. De nem igazán látom szükségét, mert szívesebben gondolok rájuk, mint egy összetartó csapatra, a köztük levő kémia fontosabb, mint egyénenként.

Ha már színészek, még egy olyan név van benne, aki ugyan nem színész, de minden körötte forog ebben a filmben. Brady. Na, ő a másik, akin látszik a kora. De nagyon fényezik és kb. ebből a filmből úgy jön le, mintha ő lenne minden idők Focistája, ráadásul remek ember is lenne. Mivel nem követem a sportot, nem fogom ezt minősíteni, de azt azért árulkodónak érzem, hogy bár nem követem a focistákkal kapcsolatos bulvárt, azt még én is tudom, hogy milyen  nőügyek vannak a neve mellett és nem mondhatnám azt, hogy a mintaférfi etalonját róla mintáznám. De mindegy, ez a film a Brady-imádat jegyében játszódik.

Nem felhőtlenól vicces, kissé klisés az üzenete a mindig összetartó barátnőkkel, de egyszer meg lehetett nézni úgy is, hogy az én sportom az úszás és messze nem az amerikai foci. Nekem a színésznők adták el, de gondolom, ez tipikusan az a film, amiben más háttérrel mind mást láthatunk.

Jut eszembe - utaltam már rá, de ki is írom: igaz történet alapján készült. Tényleg vannak/voltak ilyen drukkernénik.