A Tracker (s03e07) rendhagyó nyomozást kapott a hétre. Egy apa kereste eltűnt lányát, hősünk megsajnálta és segített neki. Tipikusan minden benne, ami ezt a sorozatot jellemzi. A főszereplő jó szíve, a gyors megoldások és a segítók villámgyors tudása. Semmi kiemelkedő, egy tucatrész, ha úgy tetszik.

Hasonlót tudok mondani a Landman (s02e05) kapcsán is. A beköltöző nagyapa keresi a helyét, Garcia karaktere még egy kicsit beljebb kerül és az a szerencsétlen fiú nősülni készül. Csodálom is, hogy senki nem jegyezte meg, hogy a menyasszony milyen gyorsan kész hozzámenni a megözvegyülése után. Mondjuk, ebben a sorozatban nehéz az időt felmérni, de valószínűsítem, hogy a gyászév sem telt még el. De, ami emlékezetes maradt belőle, ahogy Billy Bob kesergett az őrült élete miatt, aztán mégis csak élvezte, amikor a család berángatta arra a kalózos estre. Bár, Andy Garcia is felfér a listára, szépen dominálja a jeleneteit.

Minek is nézem ezt? A Palm Royale (s02e06) újabb idióta és szappanoperás fordulatot hozott. Kiderült, hogy Maxine iker és megérkezett a testvére kicsit kavarni. A Norma-ügy most sem haladt semmit, bezzeg a szerelmi ügyeken úgy drámáznak, hogy valóban szappanoperának érzem tőle. A harsány, vidám volta is egyre csak kopik, vagy inkább túl sok kezd lenni. Most sem kaptam semmit, amiért nézni akarnám. Tényleg, minek is nézem? Erős a casting. Már csak azt tudom ide írni.

Visszatért a Fallout (s02e01) és kalapos élőhalottunk mellett az Oké-zsoké lányka még egy kis darabot kap a valóságból. Van abban valami bűnösen vicces, ahogy a nagyon pozitív, optimista lány és a cinikus gyilkológép igyekszik összedolgozni. Ők haladnak a célpont felé, miközben beleshettünk kicsit a bunkerek életébe is. De ezek kapták a kisebb részt - az akció, az egyedi humor is az üldözésben volt benne. Szerencsére még a kutya is velük van és nincs semmi baja. Eddig nagyon egyértelműen rá tudtam nyomni a sorozatra, mi mit idéz fel bennem. Mintha más filmekből ollózták volna össze. Ettől a vonaltól most távolodunk és kezd egy saját történet kibomlani a háttérrel, ami ezt a világot létrehozta. Eddig, ránézésre minden színészt sikerült visszahozni a szerepére. Walton Goggins és általa Cooper továbbra is a legjobban sikerült figura benne, Moises Arias is meglepően sok mindent ki tud hozni Norm világából. El is érte, hogy az a szál, ami jelenleg legjobban érdekel, hova szalad ki. Látványra ugyanaz, ami eddig is. Minden világ a szokott. A bunker műisége, a fenti világ posztapokaliptikus westernje és a színek használata. Okos sorozatnak még mindig nem találom, de elég látványos, hogy nézzem és nem is annyira bugyuta, hogy elijesszen.

Kissé ismétlő volt a The Mighty Nein (s01e07). A csapat egy célt elért és mindenki sietett tovább a maga dolgára. Közben a tündéreknél és a királyi udvarban is ment az áskálódás, de nem ott volt a lényeg. A Nein tagjainál, akik a saját kárukon jönnek rá arra, hogy együtt jobb, mint egyedül. Vagyis, ez a magányuk és bajuk röviden, ami ráveszi őket arra, hogy tényleg megalakuljon a The Mighty Nein. Ez volt az eredettörténet, innentől tényleg együtt lesznek benne a harcban és elindulnak a gonosz mágus ellen. Nem mondhatnám, hogy nagyon haladt volna a történet, de ezzel megvan egy sarokpont és innen már másképp haladhatunk tovább. Hamar megjegyzem, megint volt cica, aranyos, de a történetet ismerve már szomorú is ez az egész. A lényeg, innen már a kaland megy és nem a csapat megalakulása, az pipa.

A Montmartre (s01e05-06) is nagyon pörög. Olyan gyorsan haladnak az események, hónapok, hogy csak kapkodom a fejem. Akát hónapok telnek el részek között, de még akár egy epizódon belül is. Ebben a kettőben volt nagy békülés, házasság, temetés, terhesség. Egy teljes körforgás pillanatok alatt. Vagy, a románcok tipikus szerkezetéből a 6 kötelező elem közül 4: összejönnek, boldogok, butaság miatt szétmennek és szenvednek. Fogadunk, hogy bártulajunk és a feltaláló fiú mikor kapják a nagy gesztust és békülést? Bár gyanús, hogy ebben a korban melegként erre kevesebb esélyük van. Igaz, azt se gondoltam volna, hogy az egykori prostituált hozzámehet egy grófhoz, de azt is megoldották. Különben már észreveszem a 2 részenként kötelező elemeket, mint pl. 1-1 műsor megmutatása a mulatóban. Szórakoztató, még mindig látványos, de egyre jobban zavar a tempója. A Montmartre egyszerűen olyan, mintha több évad lenne összenyomva egyetlen sorozatba.

Múltkor már kifejtettem, mi az alapvető probléma a Spartacus: House of Ashur (01e04) kapcsán. Most is áll. Mélyen rühellem Ashurt és mindenben bukni szeretném látni. A harcosa lassan homokra kész, meg gyanús az is, hogy azt a római nemeslányt nézte ki feleségnek. Annyira műnek tűnt, ahogy megtámadták az anyjával a piacon és Ashur mentette meg. A harc és szex megszokott párosa most is megvan, de mindkettővel tud bajom lenni. Azt pl. döbbenten figyelem, hogy mennyi szereplő biszex. Ok, nem mostanában volt az eredeti sorozat, de onnan nem nagyon rémlik, hogy meleg/leszbikus párok lettek volna, főleg nem ilyen számban. A másik, hogy mennyire el van túlozva a vér. Igaz, élőben még nem láttam, milyen amikor valakit torkon vágnak. Sejtem, hogy azért nem ugyanolyan, mint amikor szegény disznó kapja meg a halálos döfést. De ezt akkor is túlzónak éreztem. Olyan vérspricc és mennyiség volt, hogy egy alsó kategóriás hentelős horror jutott róla eszembe. Mi volt az egyetlen, ami nem akasztott ki? Megjött a végére Caesar. Sejtem, hogy nem úgy lesz, de bírnám, ha kiosztaná Ashurt.

Az egyetlen, amiben karácsonyi rész volt a héten: az Elsbeth (s03e10). Méghozzá a szokott, humoros és ötletes formában. Új rendező készítette a New York-i balett Diótörő-előadását és a forradalmi változás valakinek nagyon nem tetszett. Eredmény: a csapóajtó a rendezőt harapta félbe. Zenés, musical betéttel, táncosokkal és jelmezekkel, karácsonyian és könnyeden. Valahol elképesztő is, hogy mennyire könnyed tudott lenni ez a rész egy ennyire ronda gyilkossággal a közepén. A hangulat, az alapötlet, a kosztümök és a színészek sokat adtak a résznek, karácsonyi. Meg krimi is, de Elsbeth mindig is laza volt, ami most karácsonyi színekkel egészült ki. Nem maga a nyomozás, de maga a rész és ahogy ezt kitalálták, kellemes ünnepi epizóddá tette.

Teljesen jelentéktelen a Georgie&Mandy (s02e09) legutóbbi része is. Az autóműhelyek között megy a játszma és kb. ennyi. Nagy húzás nélkül, egymást hergelve. Többet nem is írnék róla, nálam ez egy teljesen feledhető epizód volt, amiben Georgie megint nagyon gyerekes és idióta tud lenni, noha azt már mögötte hagyták.

Évadzáró és jó sok bohóc akció volt az It (s01e08) végére. Ha nagyon röviden össze akarnám foglalni, akkor Krajcáros összeszedte az uzsonnát, aztán elindult, hogy betöltse a világpusztító szerepet és kiszabaduljon Derryből. A katonaság, pontosabban az őrült tiszt meg szabaddá is tette volna az utat. Az indiánok, a gyerekek és a jó oldalra állt katonák pedig a tőrrel akarták visszaállítani a kört, ami a lényt itt csapdában tartja. Jókora összecsapás lett belőle és mindenki bedobhatta, amije csak volt. Emlékezetes részek? Itt végre nem hentelős, unalmas horror volt. Ok, egy korábbi rémalak is visszaköszönt, a baba, annak nem örültem. De alapvetően a bohóc volt színen és ki is hozták belőle, amit lehetett. Az univerzumépítés alapjait is elszórták: utalást a jövőre és a későbbi szereplőkre. Hallorann meg elindult egy új munkára, egy hitelbe. Szerencsétlen, nem tudja, hogy így keveredik át a Ragyogás sötét világába. De ez le lett kerekítve és ezt a történetet befejezték, ha elég morzsát el is szórtak, hogy akár egy másik idősíkon folytassák.

Még nem döntöttem el, hogy The Iris Affair (s01e01-04) tetszik vagy sem. Lehet, ahhoz meg kell várnom a végét. Az mindenképpen pozitív, hogy a sorozat nem vezet fel, azonnal az események sűrűjébe visz. Megismerjük Irist, akit  nagy erőkkel keresnek, milliókat adnak annak, aki nyomra vezet egy titokzatos céget a nő irányába. Ő most Szicíliában rejtőzik, de már a nyomában is vannak és menekülni kell. Mindenki játszmázik, komoly átverések vannak és a szereplők sincsenek kímélve. Közben pedig megtudjuk azt is, ki keresi a nőt, mit akar visszakapni és miért van szökésben Iris. Bejön egy kis sci-fi, egy MI és egy rejtély. Miért kapcsolta le a készítője, miért volt hajlandó ölni is miatta? Miközben menekülés van, másokkal játszadozás, Iris erre is keresi a választ. A sorozat ötvöz több zsánert, bár egyelőre leginkább üldözős akció. Pörög, szép helyszíneken forgattak és Iris imponálóan okos és kreatív. Viszont, zavar a fontossági sorrend érthetetlensége. A szerető, a rendőr halála semmi súlyt sem kap, akár agyon is lőtte volna. De a kamaszlány, akire álcából vigyázott és semmi hasznát nem látom, érte mindent kockára tesz? Akit különben az eddigiek alapján kiemelnék, az Tom Hollander, az MI gazdája, akinek sürgősen be kellene üzemelni a gépet, vagy a nem túl kedves hitelezői kivégzik. Hollander szépen ötvözi az úri- és a gazembert, várom is, Beck melyik lesz igazán. A látvány megvan, jó a casting és a történet is le tud kötni. Még kicsit keresem a hiányérzetem okát, de addig is nézem tovább.

Az utóbbi időszakban elég sok mindenben láttam az ifjabb Skarsgardot, vagy éppen lelki erőt gyűjtök, hogy egy filmet megnézzek. (Igen, a Holló. Az unokatesóm lehúzta, és most nagyon nem akarok szembesülni vele, milyen lett az a feldolgozás.) A lényeg, hogy sok filmet csinál, sorozatot is. Ez éppen egy feldolgozás.

Egy argentin ötlet nyugati verziója. Megismerünk egy kisstílű tolvajt, akinek mindig nagyobbak voltak az álmai, mint a lehetőségei vagy a szerencséje. Sürgősen pénz kell, hát simán beszáll egy elül hagyott luxus terepjáróba. Csak éppen arra nem számít Eddie barátunk, hogy az a kocsi egyszerre a csali és a csapda. Nem tud kiszállni. A tulaj távolról képes mindent vezérelni, és szívesen visszavág a tolvajnak. Hamar megtudjuk, hogy hányszor rabolták ki az utóbbi időben. De nem is az a legfájóbb - mert volt egy olyan eset, ahol sokkal többet vesztett, mint anyagiakat. És ha nem tesz semmit, ki fog? Eddie meg valahol magának köszönheti, ő ült be a kocsiba, hogy feltörje és kifossza.

A film ugyan igyekszik megkedveltetni a srácot is. Van egy lánya, szereti is, csak éppen a bajai miatt messze van attól, hogy jó apának lehessen mondani. Lecsúszott, szerencsétlen, rossz döntéseket hoz. El is jutunk oda, hogy mi volt előbb: a tojás vagy a tyúk? Mert Eddie is a környezete terméke. Bűnöző elem, ha nem is a legrosszabb fajta, de akkor is elítélhető, amit csinál. De van másra esélye? Ebben szocializálódott. Melyik Batmanben láttam, hogy Diana lasszójától Batman azon merengett, hogy a bűnt a szegénység táplálja, és lehet, többet tenni a világért, ha Bruce-ként a vagyonát fordítaná arra, hogy megváltoztassa az alapokat. Ebben is érezni ezt - Eddie valahol meg is érdemli amit kap, meg nem is. Akár meg is lehet kedvelni, de belelátható a társadalom szemete is, amit William most készen áll kidobni.

A film nemet mond az önbíráskodásra. William nem dönthet életről és halálról. A kínzás, gyilkosság nem aránytalan lopásért? Csakhogy, William már általánosít. Sokadszor bántják, a lánya egy ilyen támadásban vesztette életét. Annyira felmerül az is, hogy ki tesz rendet? Ki fizet meg a bűnökért? Értem én, az sem menő, ha halálcsapdává alakítjuk a kocsink és elintézzük, aki lopni akar. De akkor ki tesz rendet, ha a társadalom már csődöt mondott?

Talán az a gondom a filmmel, hogy erre esélye sincs választ adni. Eddie mellé áll a film, és nem szeretem, hogy itt csak a szélsőség van. Halál vagy a semmit sem tenni.

Az viszont ki van találva, William hogyan töri meg a csapdába esett tolvajt. Ahogy az is, ahogy ő meg végig küzd a szabadulásért és mindkettejüknek maradnak lapjai a másik ellen. Az összecsapás, maga az autóba zárás és a pszichikai hadviselés, az működött benne. Csak ne akarjak az adott történeten túlnézni, akkor nincs gond.

A szereposztás is, messze veri az eredetit. Bill Skarsgard a tolvaj, míg Anthony Hopkins a leckeadó autótulaj. Őt különben a film nagyon jelentős részében csak halljuk. A figyelmet lekötni, játszani Skarsgardnak kell, míg Hopkins feladata abban volt nehéz. hogy megismerjük, ellenpont legyen csak a hangjával.

A film jól használta a zárt teret, és külön ötletes volt, amikor William mozgatta a kocsit, és ezzel elvette a bezártság érzetet, noha Eddie kvázi napokig a kocsiba volt zárva. Ötlet van ebben, szó se róla. Nem véletlen, hogy az eredeti film kapott egy több helyen sugározható, lényegesen nagyobb nevekkel forgatott verziót.

Erről jut eszembe - sokáig nem értettem, ki volt az eszelős, aki ilyennek álmodta meg Eddie-t. Mintha Bill Skarsgard Eminemnek akart volna öltözni. A legrémesebb a haja, az egy katasztrófa. Aztán láttam képet az argentin film Eddie-jéről és már megértettem. Ott a sablon. De hogy mennyire nem állt ez jól a színésznek...

Azt hiszem, abban maradok magammal, hogy ötlet volt benne. De nagyon kár, hogy nekem egyik választható oldal sem tetszett. Mindenki túl drasztikus. William, aki ölne. Eddie, aki meg minden nélkül elsétálna, most is. Mert nem először lop és bűnöz, ezt is tudjuk. Kapcsoljam ki az agyam, és ne érdekeljen ez? Most nem ment.

Újabb fejezettel bővül a világ vége mellett - ellen, istenek és emberek párbaja. Meglepetés, de ebben az évadban sikerült 3 csatát lebonyolítani. Az alaprecept egyezik, de a történetek újak. Egyfajta Mortal Kombat...

Aki eddig nézte, az már fel tudja ismerni, miképpen mesélik el ezeket a történeteket. Mindig van egy minimális keret: amíg ünneplik a harcosokat, kiválasztják az új párbaj résztvevőit és egyre többen igyekeznek valami nagyobb összefüggés nyomára bukkanni. Már Buddha és Belzebub is egyre komolyabban keresi az indítékokat, Buddha ráadásul mind a két részlegen tud nézelődni. Éppen annyira kérdezgetheti Brünhildet, mint Odint. Azt nem állítom, hogy vannak már válaszok, de feltevések és új szereplők bejöttek a képbe. Mutogathatnék Sigfriedre, aki félig isten, félig ember és ezzel kb. saját magával harcolhatna a Ragnarökben, de ő egyelőre rabláncon lóg.

A harcok is hasonló felépítésűek. Finoman kezdenek, aztán mindenki elkezdi az egyedi taktikáját bevetni. Már ezzel is növeli a Mortal Kombat érzetet, akár egy fegyver, akár egy különleges kombó, egymásnak esnek vele. Akad fordulat is, nem szokott sikerülni, hogy megjósoljam, melyik harcot ki fogja megnyerni. Azt azért menet közben elmagyarázzák, milyen alapellentét alapján választják az ellenfeleket, de a harc kimenetele, az gyakran a végéig rejtély lesz. Itt azért egy kivétel akadt - Apollón és Leonidasz. Kezdettől olyan különböző fajsúlyban voltak, hogy ott nem tudtam volna elképzelni, hogy a spártai nyerjen. Ok, talán egy ötletem mégis van. Aki nagyobb előzménytörténetet kap, általában az nyer. Mindkét felet bemutatják, de a több történet, nagyobb dráma rendszerint a győztesnél fordul elő.

Ebben az évadban több olyan szereplő akadt, akit nem kell bemutatni. A nyugati kultúrában is ismertek vagy egyenesen annak a részei. Az viszont áll, hogy fantasy keretben állnak és változtattak rajtuk. Hadesz, akit a báty volta határoz meg, és azért jön harcolni, mert Poszeidon elesett az emberek által. Belzebub, aki kapcsán bekapcsolták a Bibliát Luciferrel és Lilith-tel, Sátánnal, de teljesen új sztorit írtak nekik. Lucifer halálán elég nagyot néztem, de az már egy másik történet. Valami valódi történelmi vagy mitológiai alap van, de szabadon engedik az írók kezét és csinálhatnak belőle, amit csak akarnak.

Jellemző az is, hogy vizuálisan is igyekeznek modernizálni és manga formát adni mindenkinek. Az évad ilyen szempontból legnagyobb ötlete Leonidasz, aki modern kommandósként jelenik meg, miközben ízig-vérig spártai is tudott maradni. A beszólásai, a szivarja, ahogy ki volt akadva a Napistenre... Nagyon kész volt az a koncepció, ha még tartom is, hogy eddig neki volt a legkevesebb esélye a párbajában. De említhetném azt is, hogy Tesla miképpen emlékeztetett Vasemberre.

Most már sikerült elérni a történetben, hogy ne csak a bunyók legyenek. A kerettörténetekkel, a harcosok meséivel tanulságokat sikerül átadni. Apollón és a jelmondata, az Ismerd meg magad kapcsán nagyon komolyan kifejtik, hogy a fejlődés alapja, hogy tudjuk, kik vagyunk, mire vagyunk képesek és miben tudunk jobbak lenni. Tesla és a tudományba vetett nagyon mély hit. Huang-Ti és az, hogy mitől jó egy király. Aki nem csak nagy harcos vagy vezér, de át tudja érezni a népe fájdalmait is.

A szokott grafika, hasonló harcok. Lehet azért is nézni, engem is leköt, hogyan mennek egymásnak és ki mit vet be. De amiért több egy agyatlan bunyónál, az ezekben a kerettörténetekben van.

Az nagy kérdés, meddig fog tartani és mi lesz a vége. Ha jól tudom, még a mangát is írják. Majd kiderül az is, az anime meddig követi. Egyelőre nálam simán nézős és jöhet majd az újabb évad is.

A film, ami meglepett. Mondjuk, nem a történettel. A készítőkkel és a stáblistával. Ha azok mások lennének, simán rámondanám. hogy egy esti műsorsávban a helye, ahol vagy elalszunk rajta, vagy háttere lesz valami más tevékenységnek, mondjuk a gyerek utáni rendrakásnak.

Ha csak a történetet nézem, semmi extra. Adott egy könyvelő, aki igencsak rossz embereknek könyvelgetett. Nem elég, hogy a szövetségiek rábukkantak és be akarták vinni, de a maffiózó főnöke is rájött, hogy alkalmazottja remekül lopkod a könyvelés mellett. Így aztán Winston rejtőzködik, mint a szövetségeik rá nem bukkannak Alaszkában. Sok választása nincs: tanú lesz és védelem alá helyezik, vagy felelhet a maga bűneiért. A tanúskodást választja és vissza kellene juttatni New Yorkba. Ehhez repülni kell, kis géppel és nagyon kontrollált körülmények között.

Itt jön a film csavarja - a pilóta nagyon nem az, akinek látszik. Ott vannak az égen: a legutóbb az emberét elvesztő rendőrbírónő, a gyáva könyvelő és a pilóta, akinek igencsak kétesek az erkölcsei és imád másokat kínozni. Pénzért meg pláne. Ki fog leszállni a géppel és hol?

Leírva nem is hangzik rosszul. Zárt tért, állandó vészhelyzet. Mert azt mondanom se kell, hogy se Harris ügynök, se Winston nem tud gépet vezetni. Robotpilóta ugyan akad és majd rádiós segítséget is kapnak, de mire lesz az elég? A pilóta sem hagyja közben, hogy ő menjen a hűvösre és a páros meg elsétáljon a tanúvédelembe. Sok vészhelyzet jöhet és lesz is pár a filmben.

Mégis, valami hiányzott. Nekem az leginkább a hitelesség. Ha csak nézem, akkor ok. Van látvány, van történet, de annyira nem tudom az egészet elhinni! Végig csóváltam a fejem, hogy mekkora ökörségnek tartom gyakran, amit látok. nem véletlenül írtam a késő esti sávot - nekem oda férnek el azok a filmek, amelyek hullafáradtan, agytevékenység nélkül élvezhetők.

Csak éppen, ennek a filmnek olyan a gárdája, amilyen. Mel Gibson rendezte, még mindig alig hiszem el. Egyszerűen tőle komolyabb filmet várnék, mert ebben aztán semmi üzenet vagy mélység nincs. Egy olcsó akció, pár ötlettel és olyan elkészítéssel, hogy a látvány rendben van. A zárt tér érzékeltetése, a repülős trükkök vagy az összecsapások a gépen. A szememnek teljesen rendben van a film.

A legnagyobb versenytény a film mellett pedig a szereposztás. Topher Grace kevésbé értékelt, de szerintem jó színész. Általában olyasmi szerepeket kap, mint ebben Winston. Semmi meglepő. Dockery próbálkozik és ebben jól állt neki, hogy kibújt Lady Mary tiarájából. Nem teljesen badass karakter, de nem is a dögös végzet asszonya, amit pl. az Úriemberekben adott elő. Ez olyan középutas, szerintem jól állt neki. A legnagyobb húzás meg, hogy Mark Wahlberg kapta a negatív szereplő karakterét. Rajta látni, hogy élvezte, hogy most ő lehet a gonosz. Meg az a haj - illetve a hiánya. Ha volt merész húzás ebben a filmben, akkor azt Wahlberg és akit, ahogy játszik.

Mindezzel együtt azért nekem az esti sávban marad. Egyszerűen kicsit sem okos film és meglepnie sem sikerül. Annyira elő vannak készítve a fordulatok is, hogy nincs meglepetés. Nézni viszont lehet, és van története, mozgalmas. Meg nem szerettem, de egyszer simán megnéztem.

Újat nem fogok tudni mondani, annyi mindent írtak erről a filmről. Ritka szerencsétlen körülmények között kellett elkészíteni és újraértelmezni az egészet. Volt ilyen filmterv, el is kezdték, aztán Chadwick Boseman halála miatt újra kellett írni az egészet.

Azért alakult így a történet. T'Challa betegségben odaveszik és az anyjának, húgának kell valamiképpen felszínen tartani Wakandát. A tengeri nép és Namor mindenképpen jött volna, ahogy az USA-val szembeni összezördülés is terítéken lett volna. Így viszont bele kellett venni, hogy miképpen bírkózik meg a család a gyásszal, és Shuri lett főszereplőnek kiemelve.

Amennyire az elején férfi többség volt a Marvel filmekben, aztán annyira fordulni kezdett a kocka. Itt is ez látszik, és nem csak Shuri nagyobb szerepe miatt. Az uralkodó most az anyja, királynő. A vezető katonák, kémek mind nők. Van ugyan férfi sereg is Wakandában, de itt az összes kiemelt, akik a királyi család mellett vannak, nők. A megmentést igénylő csodagyerek is lány. Tulajdonképpen egyedül Talokan vezetője, a kiemelt új szereplő, Namor férfi a stábban. Még Martin Freeman is annyi szerepet kapott csak, hogy éppen feltűnik a filmben. Azt is írhatnám, hogy Boseman elvesztésével a Fekete Párduc is nőiesedik. Nem simán javítanak a nemek arányán, megfordítják.

Még ezzel együtt is, szerintem meglepően sikerült összerakni a filmet. Igen, nyomon követhető benne, hogy mire kényszerültek a rajtuk kívül eső okok miatt. Elég csak arra gondolni, melyik korábbi Párduc fogadja a másik síkon majd Shurit. Killmonger megjelenése különben nekem pozitív, máig vallom, hogy az ő megölése az első filmben hiba volt a Marvel részéről. Belőle simán lehetett volna olyan antihőst építeni, mint Loki volt korábban. Így meg legfeljebb a másik síkon tűnik fel, amikor Jordant be tudják hívni vendégszerepelni.

Az egész T'Challa történet, gyászfeldolgozás a kevésbé érdekes volt számomra a filmben. Bele kellett nyomni, megoldották, de azért a Marvel soha nem drámát és pszichológiai filmet forgatott. Kipipálták.

Az már ötletesebb és jobban illik hozzájuk, amit Talokan kapcsán kapunk. Egy új szuperhatalom, amely sok mindenben hasonlít Wakandára. A források, a különlegessége, ahogy egy elnyomott kultúra és rassz van olyan szinten, ami miatt kizsákmányolnák őket a mások, ha tudnák. A szokásos, saját tükörképpel való harc, amit mindig is csinált a Marvel. Itt egyenesen Wakanda kapja meg ezt a más, de oly hasonló ellenfelet, Talokan szerepében.

Shuri és a csapat majd harcolnak is. Szokás szerint, iszonyat pénzek vannak benne a filmben és látszik is rajta. Szuperhatalmak csapnak össze. Úgy is néznek ki az eszközök és a módszerek. Most még a szokott gondom sincs meg, hogy mennyire műnek és műanyagnak tűnnek a hősök jelmezei. Igaz, maga a Párduc és a szettje csak a film végére tér vissza. Igaz az is, hogy a Wakanda - Vasembe páncélokra már áll a giccs közeli kinézet, de ezek is csak a film végére kerülnek be.

Ami viszont szerintem a legtöbbet ért a filmben, az a gyarmatosító hatalmak arroganciája és a vázolt politika a háttérben. Vagyok annyira pesszimista magam is, hogy a nagy igazságokat a filmben szerintem Namor mondta ki végig. Aki megtapasztalta, mit tesznek a gyarmatosítók és kb. ugyanazt teszi a filmben az USA is, csak már más módszerekkel. Akkor is, amikor azt fejtegeti Shurinak, hogy minden nemzet kapna az alkalmon, ha lerohanhatná Wakandát és megszerezhetné a kincseit, csak bólogatni lehet. Marad a kérdés, hogy akkor mi a helyes viselkedés. Nem a megelőző csapás, amit Namor akar. De abban sem látok eleget, hogy Shuriék simán bíznak a többi nemzet józanságában. Nem tudom, de majd megírják és meglátjuk.

Marvel filmben mindig magas a sztárfaktor is. Itt is pakolgatnak ismertebb arcokat, de itt azért nem annyira a nevek adják el, mint pl. a Marvel kapitányt. Az új színészekkel még barátkozom, Namor tényleg elég fura egy külcsínt kapott. Azt meg sajnálom, hogy tényleg csak pár mondatra berántják Freemant. Még ha kellett is a neve a stáblistára, akkor is.

Én sokkal rosszabbra és kevésbé összeálló történetre számítottam. Elnéztem. Hozzáteszem, inkább popcorn mozinak, mint bármi másnak. De amilyen retteneteket láttam már Marvel logóban, ez is lehetett volna sokkal rosszabb. A főszereplő elvesztése után ezt összerakni, ez már magában meglepetés.

Az első évadnak ott volt két erős bevonzó is: bestseller regényből készült és nagyon megpakolták sztárokkal a sorozatot. Így sem lett kirobbanó siker, de azért siker volt. Nem véletlen, hogy a 2. évad is elkészült.

Ám, jöhet is a DE.

Itt már nincs olyan alapanyag, mint korábban volt. Az alaprecepten igyekeztek nem változtatni. Sérült, beteg emberek kerülnek be a terápiára és az extrém módszerek során gyógyulni próbálnak. Azt is írhatnám, hogy némi droggal igyekeznek megnyitni őket. Ebben az évadban azonban van egy jelentős különbség - Masha igazi célja. Direkt vannak válogatva a betegek és a végére ki fog derülni, hogy mindenki valamiképpen kapcsolódik a milliárdoshoz, aki a leggazdagabb a betegek közül. Fegyvergyártásban is szerepe van, ott van a médiában, lehetne sorolni. Masha őt akarja lerántani az egész évadban.

Vagyis, nekem kifejezetten hiányzott, hogy tényleg segíteni akarjon a szenvedőknek. Rendben, van köztük olyan, aki annyira idegesítő és magának okozza minden baját, hogy nála azt sem bántam volna, ha csak eltűnik a színről. De Masha elvben orvos, akinek a betegei jobban levéséért kellene küzdenie. Helyette egy nagyon személyes vendettát akar véghez vinni, amiről majd az is kiderül, hogy mennyire félreértésen alapul az egész. Évekig ő tartott titkot, utána meg egy olyan üzenet miatt akad ki, amit a férfi meg sem kapott.

Mindegy is, a lényeg, hogy más a légkör. Végig érezni, hogy ez nem egy hagyományos terápia, hátsó cél van. Ettől meg elirányzott lett számomra az egész. A titok sem olyan, hogy az thriller hangulatot adna. Kb. inkább azt éreztem, hogy Masha jól kihasznál mindenkit és nem szabadna neki praktizálni.

A végére azért kicsit más dolgokat hoznak ki, sokan levonnak tanulságokat is, de akkor is félrecsúszottnak és nem hatásosnak éreztem a terápiát. A mondhatni boldog végével se tudtam mit kezdeni. Itt nem mertek White Lotus véget bevállalni, pedig nagyon kellett volna a sorozatnak.

Súlytalan. Olcsó drámával. Hiába hoznak több karaktert, elvben változatos gondokat, sikerül mindenkit érdektelenné tenni, annyira érezni, hogy Masha David miatt van így és egy nagy játék az egész. A végéig meg kell várni a magyarázatot, de az nem éppen tart a sorozatban, hogy mi Masha titka.

Gyengébb az alapanyag, le tudom rövidíteni így is.

Sztárok ebben is vannak, de kisebb számban és ránézésre azt mondanám, kisebb nevek is. Különben az emlékezetesebb szereplők nem azok lettek, akik mögött ismerem a színészt. Mark Strongot pl. kifejezetten  bírom, de elég egysíkú lett a milliárdos, aki nem kicsit munkamániás és az erkölcseit is zárójelbe tudja tenni. Murray Bartlett viszont remek a bábjátékosként, aki a medvéjét is életre kelti. Ha már emlegettem a The White Lotust, ő annak az első évadában benne volt, de mást nem tudnék mondani tőle. Az apáca a másik, aki több mindent el tudott adni és akinek a története érdekelt.

Látványra nem sok mindent tudnék megnevezni. Egy szállóban mozognak, körötte a természet van. Minimális alkalommal kimozdulnak és a drogos részek nem lettek más valóságba átcsúsztatva. Dráma, a színészeknek kellett eladni.

Összefogva: nekem csalódás volt. Kevésbé érdekes gyógyulni vágyók, kevesebb sztár, gyengébb alapanyag. Üdvözölhetném, hogy nem az első évadot ismétli, de igazán ó ötlet nem volt helyette. 3. évad szerintem már nem lesz - a 2. évadnak se igazán rosszak a kritikái, de már lényegesen gyengébbek, mint az elsőé volt.

Nagy rajongója vagyok a túlélő-játékoknak. Az pontosabb lenne, hogy filmen vagy sorozatban szeretem őket nézni. Ha nekem kellene egyben is részt vennem, szerintem elég hamar kiesnék. A lényeg, hogy ami ilyesmire akadok, én megnézem.

A hosszú menetelés, az eredeti nem mai csirke. Stephen King egyik korai regénye, amit eredetileg nem is a saját nevén adott ki. Mondanom se kell, olvastam. Már nem is egyszer. Engem nagyon meg tudott fogni, hogy mennyire kevés kell ahhoz. hogy elszabaduljon a horror. Mert milyen játék a Menetelés? Nagyon egyszerűek a szabályok.

A résztvevő 17-18 éves fiúknak folyamatosan menni kell és meg van adva, hány mérföld/óra alá nem eshet a sebességük. Ha lassabbak, háromszor figyelmeztetik őket. Ha 2 órát tudnak menni figyelmeztetés nélkül, egyet levonnak az eddigiekből. Akinek viszont negyedszer kellene szólni, azt lelövik. Aki nem akar tovább menni: lelövik. Nincs visszalépés. Menni kell, éjjel-nappal, míg csak egy marad. Nem kell semmi extra, nem kellenek az Éhezők halálos csapdái vagy a Battle Royale pszichikai terrorja egymástól, ennyivel is lehet valami brutálist teremteni.

A film is átvette az alapot és nagyon szépen el is mondják a szabályokat. Jól megcsinálták, hogy akkor se tűnjön feleslegesnek a magyarázat, ha a menetelésre bekerült fiúk mindent is tudnak. Az is szépen belesimult, ahogy értelmeznek és tippeket adnak egymásnak.

A film még egy olyan horrort tudott, ami élőszereplősen nagyon jól kijött a filmből. Ezek a srácok egyszerre lesznek testvérek az életveszélyben, miközben egymás ellenfelei is. Segítenek egymásnak, bátorítják egymást, miközben ezzel a saját esélyeiket csökkentik, hiszen csak egy maradhat. Ez ám a terror: amikor valakit megszeretsz, akár az életedet is megmentette és nem segíthetsz rajta. Ha megteszed, neked annyi. Egyszerűségében a horror.

A film 2-3 fiút emel ki, akik a keménymag lesznek. Köréjük épül minden, miközben a többiek is kicsit képbe kerülhetnek, ha mással nem, akkor a halálukkal. A film nagyon sokféle verziót tud hozni akkor is, ha annyira egyszerűek a szabályok, ahogy fentebb írtam. Lesz itt olyan, hogy az eleső fiún áthajt a katonai jármű és a lába csonkjain próbálja vonszolni magát. Van, aki hasmenést kap éppen most. De tudtam sajnálni azt a fiút is, aki pont most szed össze egy megfázást. Különben ő nyerhetett volna, de napokig kb. rohannia kell, miközben köhög és alig kap levegőt.

A társadalomról, miért van ez és a környezet minimálisan tud megjelenni. A srácok történeteiből kicsiben megismerünk egy diktatúrát, de egyszerűen nem olyan a cselekmény, hogy ezt ki lehessen bontani. Hozzáteszem, még ezzel is többet bele tudtak tenni, mint amennyit a regény vállalt. King nem fejtegette, mi van a világban, a film egy minimális kísérletet tesz rá.

Talán nem véletlen, hogy Lawrence rendezte meg. Emlegettem az Éhezők viadalát, azt is ő filmesítette. Úgy tűnik, bejönnek neki az ilyen ifjúsági halálos játékok. Itt azonban nincs sztárfaktor. Az egyetlen ismertebb arc Charlie Plummeré, de ő nem a kiemelt szerepet kapta, az egyik közepesen megjelenő mellékszereplő gyalogoló lett. Azt meg különben el sem akarom képzelni, hogy lehetett ezt leforgatni. A srácok vajon tényleg 'futották' a kilométereket?

Ha már felhoztam, volt is egy problémám. Cooper Hoffman, mint Garraty. Annyira nem azt a karaktert hozta, amit a regény alapján elképzeltem. Ennek része az is, hogy mackós a megjelenése, a filmben is. Egyszerűen nem hiszem el róla, hogy képes lenne ennyit menetelni egyhuzamban.

Látvány - itt is áll, hogy egyszerűségében nem kell több. A szándékot láttam, hogy ne legyen annyira önismétlő, azért is annyiféle helyzetben esnek ki a srácok. De lényegében kihalt táj mellett gyalogolnak, miközben egyikük-másikuk lelövik.

A végére hagytam, amivel kezdtem. A regény végét képtelen vagyok értelmezni. Mi történik ott az utolsónak megmaradt fiúval? Nem tudom eldönteni, hogy a halálba gyalogolja magát, megőrült, vagy mi van vele. Azért is vártam a filmet, mert érdekelt, mit választanak a készítők a végére. Megjegyzem, sikerült kiakasztaniuk, annyira megváltoztatták a végét. Nem hittem a szememnek, és ki is akadtam.

Kár a végéért, különben egyszer teljesen jól nézhető volt. Anyagilag is sikeres, ha nem is kasszarobbantó. A kritikái is jók. Szerintem a jó King-adaptációk közé kerül, ha tényleg nem bírom a végét.

A ciklus tetőpontja, avagy a bohóc bőven szedett áldozatot az It - Welcome to Derry (s01e07) heti részében. Akár ez is vihette volna a részt a hátán, de más szempontból sokkal sötétebb az, hogy az emberekben mi lakik. A rasszizmus - ahogy egy feltételezett gyilkos miatt egy teljes közösséget képesek felgyújtani. Még csak nem is random feketék ellen keltek fel, hanem katonák ellen, akiknek annyi volt a bűne, hogy befogadtak egy menekülőt. Vagy, a katona, aki félelemmel akarja egyben tartani a nemzetet. Annyira beteg az a terv, hogy szavakat se nagyon találok rá. Voltak drámai tetőpontok - mint Rich áldozata. Voltak meglepetések - az pl. eszembe nem jutott volna, hogy az álmából visszatérő bohóc melyik gyerekkel kezdi a sort. Lesz itt egyáltalán túlélő? Szerintem már nem sok van vissza és jön a vérfürdő újabb fejezete. Az meg csak plusz, hogy Skarsgard több szerepet kap és nem csak ijesztően kell vigyorognia.

Szimpatikus rész volt a Tracker (s03e06) is. Egy lány tűnt el, aki bűnügyi helyszíneken volt takarító. Nem véletlenül: a nyomozás volt a hobbija és a netes barátaival talált is egy esetet. Ebben a történetben is megbújik egy teljes film lehetősége, de most nem éreztem úgy, hogy össze kellett mindent csapni, hogy egy részbe beleférjenek. Igen, a szokott gondok - mint a mindent elsőre és pillanatok alatt megtaláló technikus - most is megvannak, de ez egy fogyaszhatóbb krimi volt több mellékszereplővel és érdekes esettel.

Családi történet jött a Landman (s02e03-04) kapcsán. Megismerjük a múltat, a nagyszülők történetét és magyarázatot kapunk, a nagyapa karaktere miért és hogyan lesz állandó szereplő az évadban. A dráma nagy, Billy Bob Thornton nagyon adta, amikor a gyerekkori emlékét mesélte az ebédnél. Az sokkal jobban működött, mint a fia és a kis barátnője története. Annyira nem tud érdekelni, hogy Ariana mit alkot a kölyökkel. Viszont, Andy Garcia szerepe egyre nő, többet látjuk a történetbeli feleségével és Cami kezdi összehúzni a szálakat. Az már jobban mozgatja a fantáziám, velük mi lesz. Így röviden volt család dráma meg olajbiznisz is, látványos balesettel és annak következményeivel.

A folytatás kellemesebb a Montmartre (s01e03-04) táján, mint a nyitány volt. Többet megtudtunk a szereplők múltjáról, láttuk nyomozás közben a rendőrt és még egy műsort is összeraktak a miniszternek. Sok kis történetet fűznek össze, miközben az apa halála ott van meghatározó rejtélynek. A hibái most is megvannak: érzelmekben túl gyorsak. Pl. a húg megismerkedik egy szegény festővel, egyszer modellt áll neki, aztán amikor kiderül, hogy ő valójában gazdag gróf, viszi bemutatni az anyjának is? Mivel azt is elejtették közben, hogy több képét eladta, amióta a lány a modellje, biztos több idő eltelt, mint amit mutatnak. De azt annyira nem érzékelni, hogy attól olyan, mintha komolytalanul gyorsan esne meg minden. Ami különben emlékezetes volt: a barikád témájú show és a félvér fiatalember kapcsán behozott témák. Az, ahogy ő kapcsolódik a többiekhez, ahogy az anyját és a helyére lépett fiút fogadta, abban több emberség volt, mint amit sokan mások mutattak 4 rész alatt. A látvány pedig most is megvolt: több helyszín, sokféle kosztüm, de azért nem giccsesen. A Latrec-plakát meg jó mementója a kornak és szépen idézte a festő stílusát. Van ebben ötlet, csak tudjanak élni vele.

Miért emlékezetes a heti rész? Mert az Elsbeth (s03e08) ebben eltért a megszokott sémától. Nem a Columbo nyomdokaiban haladtunk, amikor mindent megtudtunk előre a gyilkos motivációjáról és magáról a tettről. Hanem csavar volt: sejtették, ki és miért tette, hogy azután menet közben lehessen meglepni azzal, hogy igazából mi történt. Akkor is működött és ötlet, ha a szokott formától eltérés jelezte is, hogy a gyilkossal is lehet valami más. Ami viszont ismerős lesz: a sztár mellékszereplő. Most Lana Condor érkezett, aki egy legendás kosaras edző jóval fiatalabb barátnőját játszotta, akit kb. mindenki utált, mert meggyőződésük volt, hogy kihasználja a férfit és csak neki köszönheti a PR-os állását a csapatnál. Jó ötlet, hogy mennyire más ez a karakter, mint a Netflix-filmes románcban a kis naiv lányka, aki fiúknak írt fel nem adott szerelmes leveleket. Közben meg ott volt a sorozat szokott humora, a visszatérő nyomozó és Elsbeth egyedi személyisége. Vagyis, el lehet mondani, hogy kicsit változtattak a szokott recepten, de másokban nagyon példázza, mit tud ez a sorozat.

A 3. évad 9. epizódja, az egymással rivális modellekkel már tipikus Elsbeth eoizód volt. Ebben is volt ismert vendégszereplő, ebben már a szokott mindenre fényt derítős szerkezet volt. Hagyományos rész, mókás és nézhető, de nem véletlenül a 8. részt emeltem most ki. Az eredetibb, ez a tipikus heti rész.

További kis ármányok a Matlock (s02e08) kapcsán. Újfent az a kérdés, ki kiben és mennyire bízik. Olympia és Mattie is kénytelenek aszerint viselkedni, hogy a másikban mennyi bizalmuk van jelenleg. Meglepően sok - Julian a határvonal, Maddie őt nagyon nem akarja bevonni, miközben Olympia kér tőle ezt-azt az ügyhöz. Vagyis, megint a szokásos libikóka, egyensúlyozva a barátság kérdésköre körül. Az ügy pedig szépen sikkad el mellette - egy tűzoltó perel, mert amikor felvállalta a többiek előtt a szexuális irányultságát, nem csak állandó célpontja lett a nem megengedhető vicceknek, de veszélybe is sodorták. Vagyis, ott is a lojalitás volt a téma. Mily meglepő, ugyanaz a magán- és bírósági ügyben is...

Szívtörő volt a The Mighty Nein (s01e05-06) héten megnézett része, főleg az 5. epizód. Caleb múltja pörgött vissza: hogyan lett varázsló, hogyan mosták ki az agyát, és mi volt az, amit meg kellett tennie és ami majd már irányra terelte az életét. Arra is megjött a válasz, a megismerésekor az a macska megidézés, az honnan jött. Annyira tragikus, annyira fájt az egész, miközben meg remek példája annak, hogy kell másokat fanatizálni. A 6. rész aztán visszatért a könnyedebb vonalra és egy kincskeresős kalandba csöppentünk veszélyes csapdákkal. Humorral és azzal, ahogy a szereplők még egy kicsit jobban bízni kezdenek egymásban és valóban csapat kezdenek lenni. Látványos, kalandos, és nagyon tudják pengetni az érzelmi húrokat. Már nem csak a mellékszereplőket ismerem jobban - kiszúrtam Caleb korábbi testi-lelki jóbarátait is, de a nagyobb történetet is kibontják. Az nagyon tetszik is, ahogy Caleb királyságának a mélyéből felfejtik, hogy mennyire korrupt és mocskos az egész rendszer. A királyuk is. Nem kis kaland lesz ott rendet tenni és tartok is tőle, hogy ebben az évadban éppen csak addig fogunk eljutni, hogy megfogalmazza a Migthy Nein, hogy nekik kell megoldani ott a helyzetet. Na, majd kiderül. De ez a két rész jól mutatja, mit tud a sorozat. A drámát, de a humoros kalandokat és emlékezetes szereplőket is.

A Georgie&Mandy (s02e08) kapcsán most nem tudok jókat írni. Azon ment a történet, hogy a harapós kislányt hogyan kellene megnevelni. Amiből aztán az lett, hogy mindenki mindenkivel veszekedett. Még rágondolni is fáj, hiába volt megint Mary. Ez egyszerűen csak buta egy téma volt és humor most se jutott bele.

Kezd fájni nekem a Palm Royale (s02e05). Most komolyan, az volt a fő téma, hogy Maxine összejöjjön-e a nőgyógyász ügyvéddel. Ugyan közben a volt férje elrablását is igyekezett kibogózni, míg pénzt kellett kerítenie Lindának, de annyira... butaság ez. Színes, látványos, nézni lehet, de annyira gagyi minden szála, Evelyntől kezdve a Norma utáni nyomozással együtt.

Évadzáró a Francia história (s01e06) kapcsán. Akadt több cselekmény és minden fiú sorsa gyökeres fordulatot vesz a végére és elindulnak ki a világba otthonról. Meg nem tudom mondani, mi, de akkor is irritál. Bár tudom. Az apjuk kétszínűsége, aki maga hibázhatott, de a fiainak semmit nem enged el. Miért zavarja annyira, hogy a fia Diane-t venné el? Ha a báró lenne a baja, de nem. Az olyan kétszínű is, ahogy maga is katolikus nőt vett el, de az örökösének nem engedi. Az is zavar, hogy Pierre és a szolgalány között mi van. Annyira nem tudom megérteni, mit lát a lányban. Hozzá képest tanulatlan és szolga. Miről beszélne vele? A takarításról? Igaz, a regények alapján tudom, hogy az a fiatalember minden részben több nőt is megdönt, és még olyanabb, mint Tulipános Fanfan a regényben. Akkor is zavar. Noha volt ármány, haláleset, kisebb lázadás is benne. Vagyis, most haladtak az események, csak sok minden nem tetszik a szereplők vagy a kapcsolatrendszerük kapcsán. A helyszín, kosztümök még mindig szegényesek, plána, ha nagyobb sorozat mellé teszem, ami többet tud. Összegezve, lehetett volna ez jobb sorozat, de most csalódásként élem meg ezt a 6 részt.

Milyen eszelősnek jutott ez eszébe? Ok, a Spartacus végére minden megszeretett szereplő meghalt csatában vagy a kereszten. De kellett egyáltalán egy újabb Spartacus? Simán lehetett volna a győztesek kapcsán tovább menni - a sorozat végére bedobták nekünk Crassus mellé Caesart is. De nem, kitaláltak egy átvitt szereplőt. De pont így? A Spartacus: House of Ashur (s01e01-03) a leggyalázatosabb, az egyik legutáltabb szereplőnek adott új életet. Ráadásul úgy, hogy azon is égnek állt a hajam. Módosítják a történelmet, egy halott római asszony közbenjárására, így Ashur nem lett kivégezve a lázadók által, hanem ő dobta el a végzetes lándzsát, ami leterítette Spartacust. Hálából van egy ludusa és próbál érvényesülni a gladiátorjátékok piacán. Hogy kellene szimpatizálni vele? Én olyan szinten utáltam évadokig, hogy nem fogom itt sem elviselni, hiába ő itt a központi szereplő. Azzal se tudok mit kezdeni, hogy Ashur a bénább gladiátorok közé tartozott, nem volt jó harcos. Most meg ő ver meg mindenkit, amikor oktatási céllal lemegy a homokra? Persze. Ahogy meg Spartacust is emlegeti... Belőlem nagyon kiváltja az utálkozást, annak ellenére, hogy igyekeznek pozitív fényt tenni rá. Iwan Rheon Tenaxának helyzete, ahogy kapaszkodna fel a ranglétrára, köszön vissza. Csak éppen Tenax okos volt, együtt lehetett érezni vele, és minden simlisség ellenére is szimpatizáltam vele. Az is igaz, hogy Tenax kocsiversenyben és nem gladiátorokban utazott. De ugyanaz az alapképlet: római vezetőbe kapaszkodva jutna feljebb és esélytelen kis senkiként akar villantani a nagy szervezetek ellenében. Ashurnak képtelen vagyok szorítani. Pláne, hogy a sorozat azzal akarja érdekessé tenni, hogy saját bajnokot akar kinevelni, egy nőt. Ettől sem eladhatóbb. Véres sorozat különben, megtartották az eredetire jellemző véres harcokat és ott van mellette a szex halmozott jelenléte is. Mégis, negyed olyan hatása sincs, mint korábban. Se a tabutörésben, se az erőben. Nincs súlya és így mindegy is, hogy kit hogyan aprítanak fel az arénában. A történetet unom jelenleg, de tény, nekem nagyon-nagyon nehezemre esik azt nézni, hogy éppen Ashur hogyan boldogul. Az egyik legjobb rész volt a Spartacusban, amikor végre lenyakazták. Még kinőheti magát valamerre, de jelenleg én nagyon fogom a fejem, miért éppen így nyúznak le a sorozatról egy újabb bőrt. Ashurral... jaj.

Nem  kell ahhoz szentimentalista túlcsorgás, hogy egy kutyás film valamit eltörjön az ember mellkasában. Amint feltűnt és ahogy a címbéli eb, már sejtettem, hogy ez a film fájni fog. Hát, igazam lett. Többféleképpen is.

Mert tudom csak úgy nézni, hogy ez Lang és a kutya története. A férfi most jött ki a börtönből az apja kórházban, a régi környéke éppen megsemmisítés alatt van. Az olimpiára éppen azt a részt rombolják le, hogy egy vállalható negyedet húzzanak fel a helyére. Viszont, a kilakoltatásokkal együtt hátramaradtak az ebek. Már komoly falkák vannak és a kormánynak valamit tenni kell. Sintér osztagok jönnek létre - Lang is egy ilyenbe kerül bele. Mondjuk, elég hamar csak sofőr lesz, hiszen neki nincs szíve bántani az állatokat. Az apja állatkerti gondozó, nem meglepő, hogy a gyermekében is megvan a vonás.

A környék réme a fekete kutya, amit Langék fognak be. Megharapja a férfit, így együtt kerülnek házi karanténba, amíg kiderül, veszett-e az eb és a férfinak lesz-e baja. Ez elég lesz ahhoz, hogy ők ketten megbarátkozzanak egymással. Langnak már esze ágában sincs leadni a kutyáját, inkább fizet és hivatalosan is a sajátja lesz. Majd látjuk, együtt hogyan boldogulnak, Lang múltja hogyan nem enged.

Nem akarok minden konfliktust és történetet kivenni belőle, pedig akad bőven. Az egyik legfontosabb, hogy Lang hiába ülte le a büntetését, a meghalt fiatalember nagybátyja azóta is a fejét követeli. A gazdasági helyzet is rettenetes. Majd rászakad az állatkert dolga is. De saját magával is tisztába kell jönnie, vagy inkább azt írom, meg kell találnia a reményt. Amit hallunk róla, hogy sikeres sztár volt, az már a múlté. Most szinte csak egy szótlan árnyék, akinek nincs senkije. A kutya lesz, akihez ragaszkodik, aki a barátja lesz. Megvan a párhuzam, ahogy mindketten most kapnak még egy esélyt.

Annyira szívbemarkoló, ahogy megmutatják, hogy mennyi mindent felülír a hűség. Amint a kutya Langot választja, onnantól ő az első. Már szinte idilli, amit ők ketten megkapnak. Azért is annyira szomorú, ahogy ez véget ér.

Itt nincs igazság, csak tragédiák. Embereké, állatoké, de még a városé is. Megjegyzem azért, mindent nem értettem. Amennyit kivettem a múlt elmeséléséből, Lang azt a férfit üldözte talán motorral, aki meglopta. A menekülő meg lezuhant, belehalt. Egyszerűen nem értem, ezért miért gyilkosságért ítélték el a férfit. Még a gondatlanságból emberölés sem biztos, hogy megállna. Vagy fogjam arra, hogy Kína és ne akarjam a jogi részt megérteni?

Közben meg olyan jelenetek vannak, hogy beleég az ember agyába. Ahogy Lang és a fekete kutyája átmennek a kutyafalkán. Az állatkert, ahogy majd a tigris a várost járja. A sok és profin összerakott állatos jelenet - majdnem az összes eredeti, állatszereplőkkel. Ez nem CGI. El sem tudom képzelni, a falkás jelenetet hogyan tudták leforgatni a vége felé.

Egy lepusztuló város a helyszín, mellette a sivataggal. Sivár és erőteljesen használják. Annyival többet mondanak csak a képek, a nem előtérbe tett történetek. Az ember akaratlanul is elgondolkodik, mi lehetett ott valóban, 2008 előtt Kínában.

Eddie Peng alakításán is bőven merengtem. Esküszöm, a kutya több érzelmet fejezett ki nála. Sejtem, hogy direkt ilyen játékot kértek, nem lehet véletlen, hogy az egész filmben az a közöny van rajta, hogy a végén felszabadultan útra kelhessen.

Megjegyzem - azt értette valaki, minek akar átmotorozni a romos hídon, amikor meg lehet kerülni és az csak arra jó, hogy leessen onnan? Bünteti magát? Mert azt nagyon kétlem, hogy véletlen lett volna, hogy pl. a végén előbb leteszi a kiskutyát, próbál áthajtani, nagyot dől és utána megy vissza a kutyáért. Annyira nem látom semmi értelmét...

Mindegy is, van tartam ebben a filmben. Dráma. De még humor is. Ez esetben tényleg értem, miért vitték ezt a filmet Cannes-ba. 

Amikor először hallottam, hogy lesz folytatása a filmnek, nem értettem. Regény-adaptáció volt, és tudtommal Bell nem írt neki folytatást. Maga a történet is annyira kerek lett, hogy nem értettem, minek és hogyan legyen folytatás. Új regény nincs, a film viszont elkészült.

Rövid legyek? Feleslegesen.

De bővebben. Idiótán nyitják újra a szálakat. Eltelt némi idő, Emily kijött a börtönből. Szinte azonnal eljegyzi egy dúsgazdag olasz és Stephanie lesz felkérve, hogy a koszorúslánya legyen. Mivel a nő könyve és az élete éppen megrekedt, el is fogadja. Nagyon megdobja a nézettségét, hogy újra képbe került Emily. Végig azt várják, hogy mikor és hogyan akar bosszút állni Stephanie-n. Helyette Sean-t (az ex-férj), majd az esküvő után Dantét (a vőlegény/férj) gyilkolják meg és Stephanie a gyanúsított. Aztán jön az általános kavarodás és további családi titkok, amelyek miatt a szereplők trükköznek, menekülnek, igyekeznek leleplezni a valódi bűnösöket.

Paul Feig-film, ami némileg magyarázza, miért ilyen a stílusa. Nem komédia, nem is krimi, vegyíti az elemeket és igazán egyik sem. Néha el vannak találva az ilyen vegyes filmek, de most nem nagyon működik a recept. Kicsit olyan lett, mintha mindkét zsánernek a paródiáját kapnánk az agyament megoldásokkal.

Ott van az is, hogy a humora nagyon messze van tőlem. Sűrűn vannak benne olyan poénok, amelyek sokkal inkább bosszantók vagy kiakasztók, mint viccesek. Charity, amilyen kapcsolatot akar a nővérével, tipikusan ilyen példa. Értem, miért és hogyan rímel az első filmre, de ez már ott sem volt vicces - és nem véletlenül volt Steph nagy titka, amiről beszélni is ciki volt. Itt meg viccelnek vele? De mondhatnám Sean gyötrődését is, vagy a fürdőszobai jelenetét. Nem vicces, bár érzem, hogy komikusnak szánták. Helyette szánalmas.

Most nem sikerült azt a tabudöntést, meglepetést sem beletenni, mint az első történetbe. Az merész volt, ez meg gyenge próbálkozás valami hasonlóra. Az, hogy a kemény maffiózó valójában az ősellenségével kavar titokban, messze nem az a szint, mint amikor a hősnő évek óta tiltott viszonyt tart fenn a féltestvérével.

Az egyetlen, ami egyszer hangulatában elérte az első és az alaptörténet szintjét, amikor a két nő őszintén beszél egymással és egyszerre csipkelődnek meg segítenek is egymásnak. Abban megvolt az a fajta 'piszkállak, de azért szeretlek' felállás, ami jól működött ebben a filmben vagy az előzőben.

A történetet nem is akarom tovább ragozni, egyszerűen nyomába se ér a korábbiaknak. Nem csak utaság lett, de több pontom kiszámítható is. Az egyik heppem, pláne, ha szinkronosan nézek filmet, a hang. Az sokat elárul. Itt lesz testvéres személycsere, de még csak arra sem  vették a fáradtságot, hogy elrejtsék ennek a tényét. Ugyan már, hogyan változna meg valakinek a hangja egy éjjel alatt? És senki észre se vette? Az eredetiben nem tudom, hogyan oldották meg, a szinkronnak ez nem is kis hibája.

Igazság szerint nem bírom a szereplőket sem. Az antihős-féle és a balek, amit megenged a film. Bajban lennék, ha csak egy olyan karaktert kellene mutatnom benne, akivel szimpatizáltam.

A szereposztás különben sztárszereposztás. Visszahozták a korábbi színészeket, még Goldig is beugrott egy kicsit, noha azt hittem, neki itt nem lesz lap osztva, annyira túllépett rajta a cselekmény. Kendrick teljesen olyan, mint amit tőle megszoktam. A jelmezes különben rémesen öltöztette. Értem én, hogy növelni akarják Steph anyuka és Emily dögös külseje közti különbséget, de azért nem kellett volna slampossá tenni a színésznőt. Pláne, hogy Blakely azért nem tagadhatja le sem a korát, sem a terhességeit. A legtöbbször különben odafigyeléssel öltöztetik, hogy jól nézzen ki. Egy kivételt találtam. A film végén, a római jelenetben ráadott ruha, aminek a szoknyája inkább háló, mint szoknya. Az roppant elönytelen volt. Pedig ebben a sztoriban az is fontos, hogy Emily mit és hogyan visel.

Mellékszerepelni, új rokonoknak ismert színésznők sora jött. Allison Janney egyszerűen jó a hasonló karakterekben, emlékezetesebb is, mint Perkins szétesett anyája. A meglepetés meg a maffiózó, alias Michele Morrone. Abban is van egy poén, hogy ebben ő a titkos maffiózó. A Netflix sikeres botrányfilmjében nyíltan és macsón volt maffiózó, most mintha annak a szerepének paródiáját adná elő.

Talán ez is lesz a végszavam. Nem tudtam komolyan venni. Nem az, mégis olyan, mint egy komédia. Közepes is a film megítélése, nem véletlenül. Ez egy felesleges folytatás és pont.