Amikor először hallottam, hogy lesz folytatása a filmnek, nem értettem. Regény-adaptáció volt, és tudtommal Bell nem írt neki folytatást. Maga a történet is annyira kerek lett, hogy nem értettem, minek és hogyan legyen folytatás. Új regény nincs, a film viszont elkészült.

Rövid legyek? Feleslegesen.

De bővebben. Idiótán nyitják újra a szálakat. Eltelt némi idő, Emily kijött a börtönből. Szinte azonnal eljegyzi egy dúsgazdag olasz és Stephanie lesz felkérve, hogy a koszorúslánya legyen. Mivel a nő könyve és az élete éppen megrekedt, el is fogadja. Nagyon megdobja a nézettségét, hogy újra képbe került Emily. Végig azt várják, hogy mikor és hogyan akar bosszút állni Stephanie-n. Helyette Sean-t (az ex-férj), majd az esküvő után Dantét (a vőlegény/férj) gyilkolják meg és Stephanie a gyanúsított. Aztán jön az általános kavarodás és további családi titkok, amelyek miatt a szereplők trükköznek, menekülnek, igyekeznek leleplezni a valódi bűnösöket.

Paul Feig-film, ami némileg magyarázza, miért ilyen a stílusa. Nem komédia, nem is krimi, vegyíti az elemeket és igazán egyik sem. Néha el vannak találva az ilyen vegyes filmek, de most nem nagyon működik a recept. Kicsit olyan lett, mintha mindkét zsánernek a paródiáját kapnánk az agyament megoldásokkal.

Ott van az is, hogy a humora nagyon messze van tőlem. Sűrűn vannak benne olyan poénok, amelyek sokkal inkább bosszantók vagy kiakasztók, mint viccesek. Charity, amilyen kapcsolatot akar a nővérével, tipikusan ilyen példa. Értem, miért és hogyan rímel az első filmre, de ez már ott sem volt vicces - és nem véletlenül volt Steph nagy titka, amiről beszélni is ciki volt. Itt meg viccelnek vele? De mondhatnám Sean gyötrődését is, vagy a fürdőszobai jelenetét. Nem vicces, bár érzem, hogy komikusnak szánták. Helyette szánalmas.

Most nem sikerült azt a tabudöntést, meglepetést sem beletenni, mint az első történetbe. Az merész volt, ez meg gyenge próbálkozás valami hasonlóra. Az, hogy a kemény maffiózó valójában az ősellenségével kavar titokban, messze nem az a szint, mint amikor a hősnő évek óta tiltott viszonyt tart fenn a féltestvérével.

Az egyetlen, ami egyszer hangulatában elérte az első és az alaptörténet szintjét, amikor a két nő őszintén beszél egymással és egyszerre csipkelődnek meg segítenek is egymásnak. Abban megvolt az a fajta 'piszkállak, de azért szeretlek' felállás, ami jól működött ebben a filmben vagy az előzőben.

A történetet nem is akarom tovább ragozni, egyszerűen nyomába se ér a korábbiaknak. Nem csak utaság lett, de több pontom kiszámítható is. Az egyik heppem, pláne, ha szinkronosan nézek filmet, a hang. Az sokat elárul. Itt lesz testvéres személycsere, de még csak arra sem  vették a fáradtságot, hogy elrejtsék ennek a tényét. Ugyan már, hogyan változna meg valakinek a hangja egy éjjel alatt? És senki észre se vette? Az eredetiben nem tudom, hogyan oldották meg, a szinkronnak ez nem is kis hibája.

Igazság szerint nem bírom a szereplőket sem. Az antihős-féle és a balek, amit megenged a film. Bajban lennék, ha csak egy olyan karaktert kellene mutatnom benne, akivel szimpatizáltam.

A szereposztás különben sztárszereposztás. Visszahozták a korábbi színészeket, még Goldig is beugrott egy kicsit, noha azt hittem, neki itt nem lesz lap osztva, annyira túllépett rajta a cselekmény. Kendrick teljesen olyan, mint amit tőle megszoktam. A jelmezes különben rémesen öltöztette. Értem én, hogy növelni akarják Steph anyuka és Emily dögös külseje közti különbséget, de azért nem kellett volna slampossá tenni a színésznőt. Pláne, hogy Blakely azért nem tagadhatja le sem a korát, sem a terhességeit. A legtöbbször különben odafigyeléssel öltöztetik, hogy jól nézzen ki. Egy kivételt találtam. A film végén, a római jelenetben ráadott ruha, aminek a szoknyája inkább háló, mint szoknya. Az roppant elönytelen volt. Pedig ebben a sztoriban az is fontos, hogy Emily mit és hogyan visel.

Mellékszerepelni, új rokonoknak ismert színésznők sora jött. Allison Janney egyszerűen jó a hasonló karakterekben, emlékezetesebb is, mint Perkins szétesett anyája. A meglepetés meg a maffiózó, alias Michele Morrone. Abban is van egy poén, hogy ebben ő a titkos maffiózó. A Netflix sikeres botrányfilmjében nyíltan és macsón volt maffiózó, most mintha annak a szerepének paródiáját adná elő.

Talán ez is lesz a végszavam. Nem tudtam komolyan venni. Nem az, mégis olyan, mint egy komédia. Közepes is a film megítélése, nem véletlenül. Ez egy felesleges folytatás és pont.

Miért nem lep meg, hogy fesztiválfilm? Lassan ott tartok, ha egy film túl fura nekem, akkor valószínűleg fesztiválfilm. De nem is ez a lényeg. A bajom az, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a történettel.

Az alapot még értem. Van egy tanár, van egy diákja és megvádolja a férfit, hogy egy buli után felment hozzá és megerőszakolta. A másik professzor, egy nő meg bajba kerül azzal, hogy ki mellé álljon. Erősítse meg a lány történetét? Kiálljon, ne?

A filmmel ez a baj, hogy igazából semmi nem derül ki belőle. Észrevettem, hogy amikor valami történik, vagy valamit tényleg megbeszélnek, elveszik a kamerát és nem látjuk, mi történik, mi hangzik el. Még csak meg sem beszélik, hogy mi is zajlik. Az összes rész, ami értelmes lenne és segítene a filmmel, nincs meg benne.

Végig azt vártam, hogy legalább azt megtudjuk, mi történt azon a bizonyos estén. A film teljesen nyitva hagyja, mindkét verzióra van benne lehetőség. Lehet, hogy Maggie hazudott, de az is lehet, hogy Hank tett többet, mint szabad lett volna. Senki nem mondja, mindenki hajtja a maga igazát. A kiemelt szereplő, Alma kapcsán még csak az sem derült ki, hogy igazából mit gondol Kinek hisz? Annyira felemás a viselkedése, hogy ebbe is belefér mindkét verzió. Zavaros, és nem segít az sem, amikor hozzáadnak még egy dimenziót.

Alma múltja is felszínre kerül. Azt sejtetik, hogy valami ügye neki is volt fiatalon, de csak a végén meséli el. Azzal megint nem lehet mit kezdeni. Nem segít megérteni, ki mellé állt. Sőt. Minél többet láttam belőle, annál inkább összezavarodtam. A múltja alapján Hank mellé kellett volna állnia. Nem teszi. Maggie elvárná, hogy teljes mellszélességgel álljon ki mellette, de azt sem teszi meg. Legfeljebb spekuláció van, hogy azért teszi, amit, mert Maggie szülei gazdagok és Alma kinevezést akar.

Vagyis, senkit nem értek és nem tudom, mit csináltak meg igazából.

Konfliktusok, kérdésfeltevések vannak benne, de azoknak sem láttam semmi értelmét. Plagizálás, kiváltságok, pozitív és negatív diszkrimináció. Mert bizony az is benne van, hogy miképpen egészen más a megítélés most, hogy mindenki fair és PC akar lenni. Annyira nem értem, ki a jó és a rossz benne, hogy még csak az állásfoglalásokat sem vettem le belőle. Mi mellett vagy ellen áll ki a film?

Ráadásul minden szereplőt sikerült ellenszenvessé tenni. Almát korán elkezdtem utálni, de senki nem lett jobb nála. Okoskodnak, de alapvetően önző lények, akik minden helyzetben a maguk helyét és jobb lehetőségét keresik.

Sztárszereposztása van, komoly film akar lenni. És egyszerűen nem értem, nem tetszett. Fogalmam sincs, mi volt ez. Ezt tudnám még ragozni, így inkább abba is hagyom. Az vigasztal, hogy nem csak nekem nem tetszett. Rosszak a kritikái is.

Úgy tűnik, Ázsiából érkeznek az utóbbi idők emlékezetes túlélő horrorjai, vagy a majdnem azok. A Battle Royale már nem mai csirke, de annál aktuálisabb az Alice vagy a Squid Game. Mivel lehet fokozni?

Ennek a japán sorozatnak a környezete és a történelmi háttér adja meg azt a bizonyos pluszt. Különben regény az alapja, én vevő is lennék arra is, de nálunk még nem jelent meg. Mindegy, a sorozat itt van, akár szinkronnal is és azzal már elindulhatunk.

Ahogy írtam, a plusz a történelem benne. Abban a korban járunk, amikor a szamurájok kora leáldozott. Úgy is írhatnám, Cruise Az utolsó szamuráj című filmje után vagyunk. A szamurájokat felszámolták, a kardhasználatot betiltották. Változatos, kivel mi lett, a szereplők révén látunk pár variánst. Akik más munkában helyezkedtek el. Akik beálltak a kormány seregébe. A lázadók, börtönbe kerültek. A küszködők, akik majd éhen halnak, hogy megőrizzék, akik voltak. Nem ez a fő profil, de a sorozat azt is szépen lefedi, mit tett társadalmilag az, hogy a szamurájokat felszámolták. A kereskedők erősödtek, a harcosok kasztja pedig megszűnt.

A cselekmény szerint éhezés és betegség dúl, amikor meghirdetnek egy versenyt kardforgatóknak. Egy utazáson kell részt venni, a fővárosba kell eljutni. Közben kapuk vannak. Mindenkinek van egy lapkája, ami az életét jelképezi. Megvan adva, hogy az egyes ellenőrzőponton hány lapkát kell leadni a továbbhaladáshoz. Aki nem éri el a szintet, nem csak kiesik, de egyben végeznek is vele. Vagyis, egy nagy öldöklőhajsza az egész.

Már ez el tudná adni: kik lépnek szövetségre, hogyan harcolnak és taktikáznak egymás ellen. Vannak a nagyon sötét alakok, akik élvezik a vérengzést. Vannak becsületes, jó emberek is közöttük. A sorozat eljátszik azzal, ki miért van itt és mit képvisel.

A főszereplő az egyik legjobb szamuráj volt, de más életet tudott kezdeni. Most sem lenne itt, ha nem halt volna meg betegségben a lánya, és a felesége nem lenne beteg. A jutalom kell neki, hogy a megmaradt családját biztonságban tartsa. PTSD kínozza, de az teszi helyre, hogy nem csak magáért küzd. Védelmezni kezd egy kamaszlányt, majd a múltja is szembejön vele. Mert az is kiderül, hogy egy olyan klán nevelte, ahol csak egy örökös lehet. Ő elszökött a halálos küzdelem elől és minden egykori társára, rá is egy legyőzhetetlen harcos vadászik megtorlásként.

Vagyis, van bőven csavar és a sokféle szereplővel sok történetet tudnak elmondani. Erre még rájön az is, hogy egykori ninja, kém is van közöttük, és bizony azt is elkezdik nyomozni, hogy ennek az egésznek mi a célja. A sorozat ki tud tekinti úgy történelmi színre, hogy kormányszinten ki és miért akar még a szamurájok emlékének, az utolsó túlélőknek is halált osztani. Mert elég egyértelmű, hogy a Hegylakót idézve csak egy maradhat és amennyire az a katona gyűlöli ezt a rendet, az az egy sem 'nyertes' lesz a végére.

A gazdagok meg fogadnak rájuk, még egy kis Battle Royale hangulat.

Így aztán személyes történetek, harcok, történelmi összeesküvés is lesz benne. Izgalmas, elég változatos, jól nézette magát. Nem maga a játék ötletes és színes, igazából annak az egyszerűsége, aki életben tartja az egész programot. Utazz, ölj és maradj életben. Egyszerű.

Kellően látványos is. Harcművészek csapnak össze, sok harci stílus és fegyver jelenik meg. Kellően brutális mellette, hogy ezen ősi tudás mellett pl. milyen egy ágyú. Hatásos, de mennyivel nyersebb és kevésbé emberséges. Ahhoz nem kell tudás.

Sokfélék a szereplők is. Vannak egyértelmű jófiúk, megtévesztők, gonoszok. A Lostot idézve derül ki a múltjuk, megismerjük őket és simán szét lehet szedni a szimpatikusak és az ellenszenvesek táborát. Amennyire életrajzok alapján meg tudom ítélni, a casting sztárszereposztás. Olyan színészekkel van tele, akik vagy komoly modellkarriert is birtokolnak, vagy sikeres zenészek, stb is. Itthon nem lesznek ismerősek, de meg is lennék lepve, ha simán felismerném őket.

Nem túl brutális, de látványos. Van egy érdemben kitalált története és jól alkalmazza háttérnek a történelmi korszakot. Szórakoztató, de drámai elemekkel is tudnak benne dolgozni. Vagyis, engem megnyertek maguknak. Második évados berendelés még nem szúrt szemet, de drukkolok neki, én megnézném, hogyan végződik ez a történet.

Bár a hírhedt sorozatgyilkosok jelentős része amerikai, azért akadnak példák közismert és más kontinens gyilkosai között is. Nem is kell hozzá a Hasfelmetszőig visszamenni. Ez a sorozat is egy ilyen esetet mesél - a firenzei rém gyilkosságaiba vezeti be kicsit jobban a nézőt.

Megjegyzem, a popkultúra is felkapta már, ha akkor nem is ő volt a címszereplő. Ha jól emlékszem, valamelyik Hannibal Lecter filmben is emlegették éppen eleget, talán a Hannibalban? Az játszódik részben Olaszországban. De nem is ez a lényeg.

Nekem az első benyomásom az volt, hogy eltévedt a sorozat. A firenzei rém nevét már halottam, de pont a Hannibal Lecter miatt teljesen más bűntényekre gondoltam. Ahogy nézni kezdtem ezt a műsort, az járt a fejemben, hogy nem eltévedtek? Párokat lelövő gyilkos? A Zodiákus. De ő bizony amerikai volt. Annyira arra emlékeztetett a történet, hogy kissé meg is akadtam, valami eredetibbet vártam. De itt annyi a különbség, hogy a firenzei rém csonkít is. Meg nem levelezget a rendőrséggel. Bizonyos időközönként lelő az autójukban szerelmeskedő párokat, a nőket pedig megcsonkítja. Csodálom is, hogy ilyen sorozatgyilkos volt szabadlábon, rettegtek tőle, és voltak, akik mégis a kocsijukban tartottak pásztorórát, nem hogy inkább hotelbe mentek volna.

A következő érdekessége a sorozatnak, hogy nem is a nyomozást vagy éppen a történetet meséli. Minden rész egy szereplőt mutat be, aki lehet, hogy a rém volt. Ki ő, miért ölt volna, egyáltalán hogyan kapcsolódik ebbe a történetbe. Az egyik áldozat férje, szeretője, fia és nem is tudom a negyediket minek nevezzem. Mert a kemény arcról kiderül, hogy inkább a férjjel volt tiltott viszonya, minthogy a szép nő után futott volna, ha az elején kb. úgy is volt beállítva, mintha megerőszakolta volna a nőt. Sokkal inkább a nő volt az alibi, hogy a másságát leplezze.

Mindegy, a lényeg az, hogy minden rész gyanúba keveri az egyik férfit. De mivel nem tudjuk, ki volt a firenzei rém, a sorozat is mindig továbblép és mutat egy más lehetőséget. Mi több, a végén még azt is megengedik maguknak, hogy a rendőrség más körben is talált igencsak gyanús alakokat. Kb. felhívás keringőre és egy második évadra, bár nem hiszem, hogy én ezt nézném tovább is.

Egész egyszerűen melodramatikus. Még csak el sem tudom dönteni, kit sajnáljak vagy ne benne: Mindenkinek megvannak benne a bűnei, nem véletlenül lehet annyi gyanúsított a történetben. Szerencsétlen nő meg folyamatosan rosszul járt, de egy ponton már immunis lettem. Mi lehet egy olyan kezdetből, hogy a menyasszony megszökik az esküvő elől, a rokonok rángatják vissza és kénytelen belemenni a házasságba? Folyamatos csalódás, ahogy mindenki cserben hagyja majd. Eredmény: az lesz belőle, aminek kezdettől tartották, pedig annak idején még rendes feleség volt és lett is volna, ha...

Krimi kevés, de ezek a családi drámák és folyamatos átértékelések, ezzel tele van az egész műsor.

Nem látványos. Nyomasztó, elég sötét is, több éjszakai résszel. Meg beteg alakokkal - azt különben jól elkapták, annyiféle normaszegés és perverzió akadt ebben, hogy már nem is a gyilkosságok voltak a lényegesek. Kis pénzes produkciónak látszik különben, nem ismert színészekkel. Nem mintha annyin olasz színészt ismernék, de senki láttán nem éreztem úgy, hogy már láttam valamiben.

Lehet, az eseteket ismerve érdekesebb lenne, így viszont kissé szenvedtem vele. Nagyon más, mint a Monster, noha érzem benne, miképpen olyasmi ez is, csak egy kicsit másképp. Azzal, hogy nem tudjuk, ki a gyilkos, csak lehetőségeket kapunk rá.

Nme lett nagy siker, a kritikái is elég vegyesek. Nem látom, hogy tervben lenne folytatás, én különben nem is bánom. Szerencsére csak minisorozat, pár részben meg lehetett nézni, de ennyi elég is volt belőle.

Kamaszként rajongtam a történelmi rejtélyekért és a botrányos történetekért. Volt egy csomó könyvem, ami ilyesmiket taglalt vagy érdekes személyiségeket mutatott be. Az egyik történet, ami nagyon megragadt bennem, az Őrült Johannáé. A spanyol hercegnőé, aki évekig hurcolta magával a halott férje tetemét és koporsóját.

De hogyan lett Johanna őrült, ki is volt ő pontosan?

Ez a film erre igyekszik rámutatni, de kissé más szemszögből. A címből a korona lesz fontos. Ma már jobban átlátom az összefüggéseket, mint kamaszként, amikor maga Johanna története érdekelt. Most már azt is ott van mögötte, hogy a szülei, Izabella és Ferdinánd miképpen egyesítették Spanyolországot és űzték ki az országból a mórokat. Meg a zsidókat is, jegyzem meg, velük meg visszalökték az országot a középkorba, úgy elveszítették az iparosokat és a pénzembereket. De nem történelmet akarok magyarázni - csak azt akarom felvillantani, hogy nagy formátumú családból származott. Johanna pedig az örökös volt.

Az anyja halála után az egész királyság meginog. Mert uralkodni akar Szép Fülöp is, a hercegnő férje. Ferdinánd sem óhajt lemondani a hatalmáról és trükközik, hogy a lánya vagy az unokája nevében mindkét spanyol trónt megkaphassa. A férfiak játszmája lesz ez, noha egyszer-egyszer a nő is megjegyzi, hogy az anyja után övé Kasztília trónja, nem a férjéé, nem az apjáé, de nem is a fiáé. Mégis, egész egyszerűen nincs meg benne az a harci ösztön vagy politikai készültség, hogy tényleg csináljon is valamit. Lefordítva: a férfiak marakodnak a trónon, ő meg egyre jelentéktelenebbé válik.

A film azt a vonalat nem ragozza túl, hogy miképpen vette el az eszét a féltékenység. Johanna nem volt egy hatalmas szépség, a férje viszont kora egyik legszebb férfijának számított. Johanna nem kicsit volt féltékeny természet és ez vezet nem kevés problémához a házasságában. De az új elem az, ahogy Johanna majd ezt használja ki arra, hogy elkerülje azokat az uralkodói feladatokat, amiket nem akar ellátni.

A film elvisz oda, hogy amikor tényleg megkapja a hatalmat, uralkodhatna, egyszerűen képtelen rá. Sokkal kényelmesebb lesz neki a férje koporsóját vinni ide-oda, míg az apja meghozza a döntéseket, majd a fia követheti a nagyapját, az asszonyt el lehet felejteni. Okos dolog volt ez tőle? Kétlem. Pláne, hogy nem ússza meg a korabeli elzását és hogy őrültnek tartjuk a mai napon. Hiába akarja a film azt sugallni, hogy ez nem őrület, csak egy asszony döntése, aki belátta, hogy nem neki való a trón és megtalálta a kiutat.

Csak éppen, a film első fele ezzel teljesen jelentéktelenné válik. Johanna egész mást akar a film egyes szakaszaiban. A férfiak világa, az ő mozgatóik sokkal jobban megvoltak, mint amit a hercegnő/királynő kapcsán bele tudtak tenni a filmbe.

Mivel ezekről a királyi családokról és személyiségekről sokat tudtam, érdekelt, itt mit hoztak ki belőlük. De mint film, nagyon nem tetszett. Ha nem lett volna a téma iránti érdeklődésem, talán 20 perc után már menekülőre fogtam volna.

Nem a színészeken vagy a külcsínen múlt. Igyekeznek, ismertebb spanyol színészeket is fel lehet fedezni benne. A helyszínek, kosztümök is teljesen rendben vannak. A történet, Johanna karaktere viszont nem.

Nem is nagyon tudok vagy akarok a filmről írni. Ez egy izgalmas kor, színes egyéniségekkel és jó történetekkel. De a történelem meglevő varázsát ez a film nem tudta megragadni, sajnálatomra.

Amennyire még emlékszem a bohóc támadására, az utózenge annyira nem emlékezetes az It - Welcome to Derry (s01e06) esetében. Van egy őrült nő is itt, aki elég beteg módon vár valamit a lénytől. Ez derült ki most és került elő egy újabb jelmez. Az is bohóc. Mit ne mondjak, a fejem is belefájdult. Különben meg a gyilkosságokkal megvádolt férfi mentése volt a téma, meg újfent a rasszizmus vonatára ültünk fel. Egy újabb fajta horror elem jött be az őrült emberrel, de mennyire nem tudott érdekelni... Tartok is tőle, mi jön jövő héten. Ámokfutásba kezd az apját visszakapni akaró asszony? Remélem, nem.

Nem jobb a helyzet a Francia história (s01e05) kapcsán sem. Élesednek a vallási ellentétek és a pestis is lecsapott. A főszereplőnk tudós, ők elég jól meg is vannak és a korszakhoz képest tudományos módon igyekeznek életben tartani magukat. A barlangi embere párra talál, a gonosz szomszéd meg kénytelen segítséget kérni tőle, hogy a pestises lányát megmentse. Ahogy meg lenni szokott, Diane és a báró örököse meg kezdenek egymásba szeretni. Annyira tipikus, hogy az már unalmas. A cselédlány meg egyre inkább az agyamra megy. A fiatalabb fiú szerelme, aki most annyira féltékeny a másik lányra, hogy a fiú ágyába is bemászik, csak ne nézegesse a másik lányt. Lassan ott tartok, azt kezdem várni, hogy egyesek nagyon járjanak pórul. Ez a lány az egyik első a listán. Most komolyan, mit vár attól, hogy az úrfival van viszonya? Soha nem engedik őket össze, de már maga az arckifejezései is kiakasztanak. A pestis leküzdése történelmi szempontból legalább érdekes volt, de különben ugyanaz, mint eddig. Helyszín, ruhák, semmi különbség.

Most már ott tartunk a Matlock (s02e07) kapcsán, hogy Olympia és Matty újfent egy ütős csapatot alkotnak. Az ellenségek és barátok egyszerre felállás, amivel meghirdették az évadot, már asszonyok szövetsége. Ha Olympián múlik, Julian is be fog kerülni a körbe. Már egyre több mindenbe bevonja, és nem rossz szándékú ő, egyszerűen csak az apja kedvére manipulálja és kihasználja. Ez a rész különben abban volt kórházi sorozatos, hogy a bírósági eset lett a magánéletükre is a válasz. Alfie apja kijött a rehabról, megismerné a fiát. Olympia pedig az anyjával viaskodik, aki másodszor is férjhez ment, és a férfi bajba került. Olympia különben sem volt odáig érte, most meg pláne nem. Az ügy kulcsa, ami különben a magánéleti gondjaiké is, az empátia és a másik meghallgatása. Meg kell próbálni feladni, hogy a maguk makacs, berögzült elképzelését vigyék tovább mindenáron. Mondanom se kell, az ügyvédbojtárok megint csak feleslegesen tengenek-lengenek. Most komolyan: Sarah nagy dilemmája, elmondja-e, hogy Senior kémkedni küldte Julianhez? Tiszta felesleges és érdektelen az egész vonaluk.

Erről sem fogok sokat írni: a Palm Royale (s02e04) még mindig agyament. Gazdag csajok nem tudjk, jó módjukban mit csináljanak. Avagy, most mindenki Norma nyomában van. A kis részletek meg lassan kirajzolják, hogy Norma igazából Agnes és milyen hazugság van évtizedekkel korábban. Látványos, színes, guilty pleasure, de annyira buta történettel, hogy az fájdalmas. Az esküvő és az a szarvasbikás férfi hagyomány? Annál már csak az rosszabb, hogy van egy új szereplőnk, aki nőgyógyász és ügyvéd egyszerre. Nem mellesleg Maxine következő lehetséges szerelme, ha jól tippelek. Vagyis, profin meg van csinálva a sorozat, még olyan képi játékokkal is, amikor Maxine és a John Stamos játszotta doki - ügyvéd telefonáltak és a nőt belevágták az éppen nőgyógyásznál levő nőbe. Nem tudom jól leírni, de a két képet szépen összeillesztették. Ilyesmi sok akad, csak annyira buta a sztori...

Amikor a Georgie & Mandy's First Marriage (s02e07) jobban működik az átlagnál. A címszereplők helyett a szüleik kaptak nagyobb szerepet. Jimnek meggyűlt a baja a látásával és így a jogosítványával, míg Mandy nem piszkálta, hogy csináltasson szemüveget. Georgie pedig a könyvelését akarta rendbe tetetni, de nem merte az anyósát megkérni. Így Mary-hez fordult, ami meg elindította az anyósok csatáját. Még így sem mondanám jónak, de ezeket a részeket fogyaszthatóbbnak találom. Jim és Audrey a kedvenceim, kezdek rájönni. Most különösen tudott az a gondolat zavarni, hogy mennyire nem egységes még abban sem a műsor, hogy mi Georgie megítélése. Miközben Mandyhez és az öccséhez mérve ő a legfelelőségteljesebb és a felnőtt, most megint az volt a téma, hogy mennyire gyerek még. Most akkor melyik? Az aktuális résztől függ? De elengedem. Inkább ez, mint Mandy, a főnöke meg a féltékenység és hasonló témák.

Azt hittem, majd többet tudok írni a The Last Frontier (s01e10) évadzárásáról. De, röviden összecsapottnak éreztem. Az ügynököket lődöztek egy jót, aztán Frank nagy hajszába kezdett autóval, kutyás szánnal, hogy a súlyosan sérült Sidney orvoshoz tudjon kerülni. Ha utána szépen elengedik Franket azzal a családi idillel, amit vázolni kezdenek neki, miközben Levi meg a felesége kiszabadításán kezd el dolgozni a többi fedett ügynökkel, semmi bajom nem is lenne. De összevonni őket? Azt nem kellett volna. De értem, így hagyják annyira nyitva és kikacsintva, hogy egy esetleges folytatásra mindenki visszahozható legyen. A helyzet azonban az, hogy a rejtély és a felállás, ami a sorozatban eddig jó volt, ezzel vége. Marad csak a kémjátszma és az akció - nekem meg jobban tetszett, amikor a szökevényeket keresték, miközben Levi nyomában is voltak. Megjegyzem, az csak összejött, hogy kik a jófiúk, ha a módszereik nem is tökéletesek. Azt különben nem tudom, akarják-e folytatni, de nem lenne hiányérzetem, ha nem. Az elejét szerettem, a sima akciót kevésbé, ha most a kutyák cukik is voltak. De majd kiderül, mi lesz.

A kosztümös sorozatokat bírom, Párizst is. Ki is próbáltam, milyen lesz a Montmartre (s01e01-02). A XX. század előestéjén vagyunk, amikor az egyik, különben kreatív klubtulaj kitalálja, milyen show-val legyen sztár a mulatója. A táncos műsor végén a vezető táncosnő meztelenül áll majd a rászegeződő fényben. Lehet sejteni, a prűd korban mennyien állnak sorba a szerepért. Mondjuk, bizonyos rétegből lenne jelentkező, de a tulaj annál válogatósabb. Celeste van a másik szálon, aki gyerekként elvesztette a szüleit (anyja szülésbe halt bele, az apját megölték) és a gyerekeket eladták. Ő egy cirkuszoshoz került, most táncosnőként él azzal a céllal, hogy megtalálja a testvéreit. A magánnyomozója vissza akar vonulni, de előtte megkéri rendőr unokaöccsét, hogy vegye át a nyomozást. Némi tőke kell az utazáshoz, Celeste így lesz a show sztárja, abból fizet. Röhejes különben, hogy amit az öreg évekig nem tudott megtenni, a férfi napok alatt megcsinál. Már sorolja is, hol a két testvér. Így bővül majd a kör: egy gazdag család kisebb fia, tervező zseni, aki megreformálná az utóipart. Csak éppen most kiderül, hogy az anyja hogyan vett egy gyereket, hogy ne bukjon le a férje előtt, hogy egy fekete szolgálóval volt viszonya. A húgot pedig házasság ígéretével csalták csapdába, és adták el egy bordélyba. Amint tudott, megszökött, de súlyos beteg. Celeste ápolja majd és igyekszik talpra állítani. A történet mindig hoz valami szappanoperás kanyart, amivel mehet tovább. Pl. mivel zsarolja az elsőszülött az öccsét, hogy az menjen el helyette Ázsiába, míg ő beülne a gyárvezető székbe. Vagy, Celeste őrült rajongója, aki elég morbid ajándékokat küld a show után. El lehet nézni, van cselekmény és fordulat, több zsáner is. Krimi, családtörténet, románc, még valamilyen szinten történelem és a társadalmi viszonyok, leszűrése is. Csak éppen, egyes dolgok olyan buták benne. Egy műsor után már Celeste ekkora sztár? Meg lehet, nagyon mai szemmel nézem, de mi olyan nagy abban, hogy a tánc végén pár másodpercre meztelenül áll a színpadon? Ami előtte van, a táncos elemek, a modern technika alkalmazása a színpadon, a jelmezek és az egész hangulat. Az sokkal izgalmasabb és jobban néz ki, mint hogy a legvégén Celeste kibontja a ruháját és áll ott 3-4 másodpercet meztelenül. És kb. olyan rajongást kelt vele, mintha Nobel-díjat kapott volna vagy ő lenne az Operaház új prímája. Különben sokkal látványosabb és nézhetőbb, mint a Francia história, ha a másik francia nézett sorozatomhoz mérem. Több helyszín, változatos jellemek, több szereplő. Vannak ezzel is bajaim, a butaságnak érzett elemek, de ez jobban érdekel, hova szalad majd ki. Hogy a románcot is emlegessem, tippelünk, hogy a rendőr mikor kezd majd el udvarolni Celeste-nek?

Nem is tudom, mi volt a hiba. Hajlamos lennék arra gyanakodni, hogy mivel már olvastam a regényt, amiből a film készült, már eleve nem tudott meglepetést nyújtani. Unnom azért nem kellett volna, de már csökken, amennyivel le tud kötni a film. (Ok, nem szabály ez sem. A Gyűrűket nem egyszer olvastam, mégis leköt. De az a top, kisebb filmek is képesek erre.)

Az is gyanús, hogy a regényért sem voltam éppen oda. Ruth Ware könyvei nekem az a szint, amit kikapcsolódásként elolvasok, de nem marad tartós élmény. Egynek elmegy, az igazi meglepetés vagy zsánerbeli bravúr nem szokott benne lenni.

Ilyesmi van a filmmel is. Szépen a zsáner szabályait követi, kitöltik a játékidőt, de egyetlen hűha-pillanat sem jutott bele. A csavarokon nem lehet meglepődni - ismétlem, eleve nem is vártam, hogy én meglepődöm. A regényből tudtam, mi a trükk és hogyan kivitelezik. De még akkor is, ha ezt leszámítom, valahogy ezt vártam. Ezért is nem szeretem a szinkront, ezt azzal láttam. Már az lebuktatja az ilyen csavart, hogy más hangot adnak a szereplőknek. Azért annyi esze mindenkinek van, hogy a szereplő hangja nem lesz egészen más egyik jelenetről a másikra, ha ennek nincs valami különösebb oka.

Baj lehet az is, hogy Laura sem az a karakter, akinek olyan nagyon drukkolni akarok. Nincs vele gond, csak éppen meg sem kedveltem. A munkája iránt elkötelezett újságíró, aki éppen küszködik a legutóbbi, balul sikerült ügy után. Látjuk, hogy mennyire a munka volt minden. A magánéletét is annak rendelte alá. Céltudatos, makacs, törekvő. Az erkölcsi mércéje is a helyén van.

Ahhoz már rég olvastam a regényt, hogy erre emlékezzek, de azért nem bírom ki. Meg kell jegyeznem. Netflix-film és ők mit nyomnak bele mindenbe, ha kell, ha nem? LMBTQ karaktert és vegyes párokat. Itt az utóbbit kaptuk, bár nem olyan eltúlzott vagy zavaró mértékben, ami miatt máig nem bírtam megnézni a Bridgerton-t, siker ide vagy oda. De ez nem a kosztümös Anglia, itt legfeljebb azon járt az agyam, hogy a regényt mennyire módosították rasszokban, de a történet és hitelesség szemponjából mindegy.

A casting különben még akár jó is lehetett volna. Keira Knightley már annyi újságírónőt játszott, meg lelki traumát, hogy ezt kisujjból kellett volna eljátszania. Guy Pearce meg zseniális karakterszínész, a gonoszkodás jól áll neki. Kicsit a Brutalista karakterét láttam most benne visszaköszönni: a felszínen megkapó üzletember, szimpatikus, bár makacs alak. Azonban mélyen... ott bajok vannak és gyilkos indulatok. A többiek elvesznek mellettük, noha azért elég sok ismert színészt betettek mellékszerepelni. De akár Ajala, akár Mbtaha-Raw: utána már járt az agyam, hogy kit is játszottak? Ahogy írtam, elvesznek a történetben.

Egy csavar, egy poén és egy ismerős krimi-toposz. Legutóbb Agatha Christie-novellában olvastam, aminek ugyanez volt a poénja. Annyi, hogy ott nem hajókáztak, hanem tengerparti nyaraláson voltak és ha jól rémlik, Miss Marple a fürdőruhákból jött rá, hogy milyen gyilkosság és személycsere történt a szemük előtt. Ennél ez a film mozgalmasabb nyomozást és feszültséget kínál, de mégsem olyan jó, mint a Christie-novella, amit hónapokkal később is simán elmesélek.

Mi maradt ki? Talán csak maga a történet. A megviselt újságírónő, Laura pihenésképpen elvállal egy interjút. Az emberbarát és haldokló milliomosnő, Anne és a férje útját fogja megírni. Csak éppen egyik este egy embert lát a vízbe esni, de senki sem hiányzik. Ki és mit titkol itt? Nyomozni kezd és meg is találja a bűnügyet, amibe majdnem bele is hal.

Az alap nem rossz, tényleg. Csak... a film mégsem lett az igazi.

A hajó a helyszín. Nem látványfilm és kausztrofób sem lettem az egy, elhagyhatatlan hajó miatt. Másnak sikerült azt összehozni, itt olyan nagy a hajó, hogy az fel sem merül.

Egyszer megnéztem, de már most küzdelem emlékezni rá. Nálam a tipikus vacsi melletti film, amit aztán el is felejtek hamar, de addig elmegy, amíg eszegetek. 

Az valahol elképesztő, hogy a k-pop nálunk is mennyire betör. Annyira életidegennek érzem én, ehhez képest vannak könyvek, ismertebbek kezdenek lenni a sztárok és nálunk is elég jól ment ez a Netflix-animáció is. Azért olyan hípe nincs, mint amit máshonnan hallok, de így is elég volt ahhoz, hogy belenézzek, mégis, mi ez.

A történet alapötlete már nem semmi. Papnők egy része zenével zárta el a démonokat az emberektől. Napjainkra k-pop sztárok az utódok, akik végleg el akarják egy slágerrel zárni a két világot egymástól. A démonkirály ki van akadva, és egy egykori ember, mára megkeseredett démon előáll egy ötlettel: ők meg csináljanak k-pop fiúzenekart és nyomják le úgy a lányokat.

Harcolnak a mesében fegyverekkel, tényleg démonvadászkodnak. De közben meg a slágerlisták helyeiért is megy a harc, koncerteznek és megvan az a szókincs, amit k-pop regényben szedtem fel, pl. az első felében simán beszélnek a fiúk debütálásáról, vagy a lányok kapcsán, hogy ki milyen szerepet testesít meg a bandában.

Fura leírni, de itt valóban nagyon találó a cím.

Akad bonyodalom benne: a démonok terve túlzottan is bejön. A vezető énekes leányzó meg titkot őriz a származásáról. Ki jön rá? Naná, hogy a k-pop démon fiúbanda vezető énekese. Tipp, hogy lesz a mesében még egy kis románc is? Ugye, hogy nem kell leírnom sem?

Közben meg vannak a koreai mitológiából kölcsönzött, humoros elemként betett mellékszereplők. Pl. Jinunak a démonvilágból van egy cuki tigrise, aki egy többszemű madárral lóg, aki rendszeresen ellopja a tigris kalapját. Ok, így kiírva nem jön át, de a mesében cuki.

Nem hiszem el, hogy ezt képes vagyok leírni, de ez egy cuki, zenés és urban fantasy történetként is működő animáció. A zenei vonal, a démonvadászat, a lelki ügyek, szépen összeáll az egész. Nagyon jól egybegyúrja mindazt, amit a koreai kultúra egyre erősebben népszerűsít mindenfelé. Egyedi. El nem tudom mondani, mennyire fáj, de én szerettem ezeket a démonvadász énekes lányokat és a démonokkal való párbajaikat.

Van humora. Nem csak a mellékszereplők, a szituációk, a lányok egymás közti viszonyai is tudnak humorosak lenni. Könnyed, egy-egy drámai elemmel.

Érdemben van használva a zene. A szövegek is passzolnak a cselekményhez. Nem hallgatok k-popot, arról fogalmam sincs, annak mennyire felelnek meg. De a mesében működnek, még dallamtapadásom is lett és a démon zenekar utolsó dalát fél nap dúdolgattam. Hála égnek nem a szódás dalt, az azért nincs azon a szinten, mint a többi. A zenéről különben sokat elmond az is, hogy az albumról 4 slágerlistás dal is kikerült az USA-ban. Ha jól rémlik, azt olvastam, ez valamiféle rekord is.

Jól néz ki. Színes, élénk, jól megkoreografált harcokkal és klipszerű dalokkal. A szereplők, a világ, az állatok és démonok. Jó volt a szememnek is.

Én rajongani nem fogok, de ezt a filmet szerettem. Pedig azt hittem, sikítva fogok menekülni. Nem így lett. A siker meg akkora, hogy jönnek az egyéb formák is. Újabb film, sorozat... Azt még meglátjuk, de ez a mese/animáció jól sikerült.