Nem tudom, de a látottak alapján el tudom képzelni, hogy ennél hosszabbra tervezhették ezt a sorozatot. Annyi minden össze lett nyomva ebbe a pár részbe, hogy azon gondolkodtam, hány felé lehetett volna még kényelmesen elosztani. Még egy évadot simán ki lehetett volna belőle hozni.

De ennyi az Arcane-élmény. Összesen 2 évad és a második nagyon tömény. Pillanatok alatt kapunk hatalmi átrendeződést, polgárháborús állapotokat, a rendszerre ráülő despotát, varázslós árnyék összecsapásokat. Erre aztán ráteszik a párhuzamos világokat és olyan árnyékszervezeteket, hogy csak kapkodtam a fejem, most mi is van ebben az univerzumban.

A korábbi főszereplőit, már aki még él, mind hozták vissza. Senkinek nincsenek jó napjai. Vi Cait mellett próbál rendet tenni, akiből egyfajta hadászati vezető lett. Csak éppen Jinx más körökben népi hős lett és még a véletlen is segíti. Az egyre erőszakosabb módszerek, a gyász miatt pedig Cait is változik. Mel próbál békét tartani, vagy legalább visszafogni az anyját, de Ambessa mindenkin átgázolna, és mire észbe kap, már olyan hadjáratot indított el, ami miatt Melt is elrabolják és szembesítik az anyja dolgaival. Ott vannak különben azok a szálak, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Milyen szervezet? Miért harcolnak? Még csak azt sem tudnám megmondani azon a vonalon, ki a jó és a rossz. Mel kivételével, ő jó. De hogy a Rózsa vagy Ambessa? Igazából egyik sem, mindkettőnek elég mocskos és durva dolgai voltak. Meg miért is harcoltak? Hatalomért? Jayce azzal szembesül, mit tesz a találmánya, a legjobb barátja hogyan lesz a technológia miatt valami egészen más. Jóságos szektavezér? Vagy valami olyasmi. Közben a világgal is baj van, fertőzés terjed és páran majd más dimenzióba kerülnek.

Egy ponton már meg sem próbáltam összekötni a pontokat és az egészet értelmezni. Leegyszerűsítettem annyiban, hogy Mel a mágikusakkal és az anyjával kell hadakozzon, Cait békét kellene fenntartson, Jayce és köre meg a jövőbéli kirándulást követően a katasztrófát igyekszik elhárítani. Aztán, mi ezen felül hogyan ér össze, inkább feladtam. Így, egyszerűsítve és kapcsok nélkül még élvezni is tudtam.

Mert a személyes történetek, a harcok érthetők, követhetők, szórakoztatók. Csak a kis szinten, éppen kivel kell leszámolni, miért szenvednek, kit szeretnek.

Egy-egy szereplő útja önmagában nagyon le tudott kötni. Jinx, aki kapott egy kis pártfogoltat és minden őrületen túl csak elkezdett Powder személyisége is felvillanni benne. Ahogy kénytelen a hős szerepet is magára venni és harcolni azokért, akiket szeret. Elég nagy áldozatokat hoz meg, hogy jóvátegye, amit az első évadban művelt. Nem mellesleg egy meg nem értett zseni is - amiket épít...

Fura, de a másik kiemelkedő szereplő Mel lett. Aki szembesül a családi szennyessel, aki megleli az erejét és már nem csak egy ravasz, okos vezető, de harcossá és valami többé is érik. Ha az életben maradók közül egy valakit lehetne választani, merre megy tovább és azt nézhessem, az Mel lenne.

Pedig, korábban, egész mások voltak a kedvenceim. Jayce és Viktor, akikkel nem is értettem, mi történt. Az ő befejezésük... fura. Vagy Occam borotvája és fogadjam el annak, aminek látszott? Odavesztek? Fogalmam sincs, igazából.

A látvány még mindig nagyon erős. Iszonyat jól ki van találva és el lett készítve ez az évad is. A színek, a formák, az alakok. Játszanak a színpárokkal, vannak döbbenetesen jó beállások vagy megkomponált jelenetek. Talán azért is engedtem el olyan könnyen, hogy a történet nem áll olyan szépen össze, mert nézni meg annyira jó volt.

A zenéje is fülbemászó, ha talán nem is annyira erős az album, mint az első évad esetében volt. De ebben is megvannak a jól eltalált, nagyon passzos dalok.

Még emésztgetem kicsit, de azt mindenképpen sajnálom, hogy ez ennyi volt. Ebben a világban, a szereplőkben még annyi lehetőség van, hogy sajnálom, nem jövünk ebbe a világba többet a Netflixszel.

Sok tekintetben tipikus De Funes-film. Ráadásul eddig még nem láttam, így érdekelt is, mire fognak kilyukadni a végére. Nem is voltam rá felkészülve, de láttam már hasonlót a színész filmjében.

De miről is szól? Funes játssza Bosquier igazgatót, aki már a nyári szünetet is megszervezte. Hozzájuk angol cserediák jön, nagyobb fia meg Angliába megy, hogy tanulja a nyelvet. Sikerült ugyanis megbuknia. Csak éppen Gerard a barátaival akar hajózni menni, az angol cserediák bulizni és vásárolgatni akar, az eredmény meg a teljes káosz. Mire Bosquier rájön, ki és hogyan verte át, már el kapnia a hajózó fiatalokat és a Szajna mentén nem győzi üldözni őket. Utána meg a szerelembe eső Gerard és Shirley után kell futnia, akik a fejükbe vették, hogy összeházasodnak. Szóval, egy nagy hajsza az egész.

Bosquier az a kis ember, aki nem igazán jó, nem hős, de nem is negatív figura. A paródia alanya, az átlagember, akit lehet sarkítani, akiben az ember magára ismerhet, akinek lehet drukkolni is. Megvannak a nagyon ismerős mozzanatok vele kapcsolatban. Ahogy itt mindenen átküzdi magát, hogy a vitorlás nyomában maradhasson. Ahogy mindig ugyanazt az embert sikerül kiakasztania menet közben. A kiakadások, ahogy De Funes valakit leüvölt. Ahogy magyaráz. Nem ugyanazt a karaktert játszotta folyamatosan, de azért itt több ismerős elemet láttam a repertoárjából.

Ő jó is volt a filmben. Amivel küzdöttem, az sokkal inkább a nagyfiát játszó Gerald, aki különben az ifjabb De Funes. Olivier is próbálkozott színészettel, de nem lett olyan sikeres, mint az apja. Ahogy elnéztem, nem is nagyon tűnt fel másban, csak az apja mellett kisebb-nagyobb szerepben. Itt különben a majdnem 18, bulizós kamaszt jól hozza. Talán ezért is nem tetszett a film vége - nekem nem veszi be a gyomrom, hogy ilyen körülmények között, ilyen párral boldog esküvőt lehet tartani. Hiszen még annyira kamaszok, mi jövője van ennek? Nem sok. De olyan happy endként van eladva, hogy az lehúzta nekem a filmet is, noha addig elég jókat tudtam mosolyogni rajta.

A filmben van különben az egyik ikonikus De Funes kosztüm is, a matróz egyenruha. Képen már láttam, de eddig nem tudtam filmhez kapcsolni. Most már megvan ez is.

A látvány teljesen rendben van: sok helyszín, sok jármű, nagy mozgás. Szinte road movie, klasszikus iskolai helyszínekkel keresztezve. Humornak meg ott van az igazgató mindenféle szerencsétlen esése és kelése, ami kitart a film végéig. A tájat is lehet nézni, mindenféle helyszínen keresztülvágnak és hagyományőrző közösségbe is eljutnak lovaskocsival és sok kosztümmel. Ez nem De Funes olcsóbb filmjei közé sorolható ezek alapján.

A legtöbb mellékszereplő is jól sikerült. A diákok között vannak jellegzetesek, mint az a nagyétkű fiú, aki Gerard helyett köt ki Angliában. Azt a poént különben nem értettem, amikor ennie kellett. Pedig visszatérő elem, annak valamiért viccesnek kell lennie, de nem volt meg a kontextus, az ott és akkor miért vicces, többször is.

De elkalandoztam. Nme kétszereplős a film, sokan vannak a főszereplők körül és egyikük-másikuk emlékezetes is tudott maradni. Mint Bosquier kisebb fia, aki a papának volt a besúgója, röviden. Csoda, hogy szerencsétlen az osztálytársan nem verték meg párszor, mert kb. az apja szeme-füleként funkcionált.

Mókás, nézhető, bírtam. Csak a végét nem, de azt nagyon nem. Kár, hogy azzal elrontották az élményem.

Láttam már norvég világháborús filmet. Amelyikben a király angliai meneküléséről volt szó, de az egyik kedvencem, a háború után a partszakasz aknátlanítása is az övék. Most pedig itt egy újabb nézőpont.

A 24-es egy fedőnév. Adott egy mondhatni zseniális fiatalember, aki a nácik ellen akar dolgozni. Az ellenállás felé húz, majd maga veszi fel a kapcsolatot a londoniakkal és a sejtjével hajtja végre sorra a terveket. Minden idegszálával erre koncentrál és egyszerűen nem enged fogást találni magán. Pedig a nácik nagyon el akarják kapni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki a fejére.

Ez a film egyik síkja. Egy jól sikerült, partizánakciós háborús film a németek ellenében. Érdekes volt, milyen trükkökkel mennyi mindent el lehetett érni. Csak az, ahogy a lakhatását szervezte. Fejben tartott rengeteg kiadó lakást, vándorolt köztük, de szükség esetén Gunnar az erdőt sem vetette meg. Van is benne egy rész, amikor arról beszél, hogy a munkájuk nem lehetetlen, csak teljes figyelemmel és erőbedobással kell végezni. És ez tette őket olyan veszélyessé, ezért találtak annyira nehezen fogást rajtuk a nácik.

A filmnek van azonban egy másik síkja is. A jelen az nagyjából napjaink. Az idős Gunnar beszédeket tart, mesél az élményeiről. Az egyik előadáson ott van egy lány, akinek a soha nem ismert rokonát az ellenállók végezték ki. Róla akar többet megtudni és feszegeti a kényes kérdéseket, ahogy kérdezni lehet. Vagyis, az ellenállók nem csak németekkel, de norvégokkal is végeztek? Megölték a saját honfitársaikat is? Nem lehetett volna békésen rendezni a problémát? Az is egy jó jelenet volt, amikor az öregúr felhorkant arra a gondolatra, hogy a nácikkal békés megoldásról tárgyaljanak. Nem kicsit volt az is benne a helyzetben, hogy utólag mennyire könnyű ítélkezni.

De, a lényeg. A norvégok, akik a nácik mellé álltak. Akik elárulták a saját bajtársaikat. Gunnar a közönség előtt nem is nyílik meg, de magában nagyon is emlékszik arra a fiatalemberre, akiről a lány tudni akar. Jó barátok voltak, míg a másikból áruló nem lett. De hogy mondod meg valakinek, hogy a rokona pénzért eladta a németek ellen dolgozó hazafiakat? Illetve, arra készült, mert még korábban sikerült elkapni.

Okosan játszanak azzal, mit lehetett tenni, mi az erkölcsös megoldás. Hogy mibe került az ellenállóknak mindaz, amit végigvittek. Mert kapták el őket is, a családjukat és nem volt kegyelem. Együtt kellett élniük azzal, mit kellett a nagyobb jóért elkövetniük. Sokkal több tudott lenni ebben a filmben, mint háborús kalandok és egy találékony fiatalember trükkjei. Volt mögötte súly is.

Nem volt túl sok helyszín, de ami igen, azt igyekeztek kihasználni. Ez igaz a látványelemekre is, mint a robbantások vagy a hajszák. Látszik, hogy nem olyan pénzekből forgott, mint egy amerikai hasonló film készült volna, de szépen össze tudták rakni így is.

A színészek nekem ismeretlenek voltak, de ilyenkor nem is szoktam bánni. Könnyebben azonosítom őket a mostani szerepükkel. Brean vitte a vezető szerepet és korrekten össze is rakta a 24-est, aki iszonyatos erőfeszítéssel nyom el magában mindent, hogy el tudja végezni, amit más nem tud. Így mindig súlya volt, ha valahol a páncél megtört, ha érzelmileg már nem tudta elengedni, ami történik köröttük és velük.

Nekem tetszett ez a film, volt olyan része, amit legalább kétszer is megnéztem. Háborús is, izgalmas is, de van benne egy kis gondolkoztatás is, egy kis háborús etika. Azért a német fiúk aknás filmjénél nem jobb, de a királyosnál sokkal-sokkal jobb. Ha már eszembe jutottak.

Már belőtte magát a sorozat. Az All American (s07e04-05) ezen részeiben is volt egy kis sport, a kamaszok szerelmi és családi drámája, míg Jordan arra próbál rájönni, ki a soha nem ismert nagybátyja. Talán, mert sok az új szereplő, vagy ennyire nem hiányzik Spencer, nekem simán lecsúszik a heti egy rész. Igen, maradtak idegesítő elemek - Coop szerepét megnövelték, most éppen drámázik a tanárával -, de kicsit kamaszos, kicsit sportos és nagyon visszavettek abból, hogy szegény feketéknek milyen nehéz. Ami nehezen volt hihető, amikor luxuslakásokban laktak, legújabb divat szerint öltözködtek és hasonlók. Ez lecsökkent annyira, hogy az egyik szereplő apja gengszter és próbálja a fiát visszarángatni abba az életbe. A Friday Night Lights-ot meg se közelíti, annál limonádésabb, de javult az előző évadhoz képest.

Nincs újdonság a Chicago Fire & Med (s13/10e14-15) háza táján. Ugyanúgy magánéletre koncentrálnak, kezdődik Kellyék örökbefogadása és megy a dráma egy verekedés következményein, de most legalább mindkettőben van egy-egy emlékezetesebb vonulat. A Fire-ben megint rendezkedés lesz, mert autóbalesetben meghal a parancsnok neje. Azért remélem, nem Chris kerül a pozícióba, nem tudom főnöknek elképzelni. A másikban meg volt egy érdekesebb mentés - egy földalatti csőbe esett bele anya és kislánya, még amputálni is kellett a föld alatt. Már nem morgom végig a részeket, de megújulni nagyon nem tudnak.

Vége a Prime Target (s01e08) évadának és ugyan hagynak is egy kis menekülőutat, folytatási lehetőséget, kétlem, hogy az elkészülne. Vannak halálesetek, vannak lebukó emberek, de minden még nem derült ki és a kódtörővel/prímszám keresővel a főszereplő lehetne az igazság lovagja. Addig meg összekötötték a pontokat, Taylah kitalálta, hogy lehet mindent elvarrni.  Vagy majdnem mindent, de a szereplők 90% így kerek befejezést kapott. Menekültek, átvertek és gyorsan le lett rendezve minden. Kicsit összecsapott, erőltetett - mondanám, amilyen a sorozat is volt. 

Egyre haladunk a nagy dráma felé a The White Lotus (s03e04) kapcsán. Ezt a részt azért kell kiemelni, mert megjelent a pisztoly. Valaki jól el is rabolta és innen már csak egy lépés, hogy elkezdődjön a lövöldözés és jöjjön a tragédia. Már minden karakter történetében oda érünk, hogy felépítették a személyes poklukat. Az apjáért bosszút állni akaró, a csőddel és szégyennel szembenéző, az öregedés réme előtt. Ebben a sorozatban a szatírát találták el úgy, hogy fájhat is, de még szórakoztató is. Ahogy az üzletember begyógyszerezve végignyomta a részt, a felesége meg kereste a tablettáit... El se tudom dönteni, sírni vagy nevetni kellene. Ki van ez találva és lassan elérjük a robbanáspontot is, profin visznek oda minket.

Tipikus heti részt kapott a Tracker (s02e11). Eltűnt fiú, kiderül a családi titok és a főszereplő mindent megold. A sütöde, mint a maffiatevékenység álcája, az egyetlen érdekesebb ötlet benne, különben tizenkettő egy tucat. Viszont, azt hiszem az informatikás srácot lecserélhették végleg, mert megint a 'rokona' segített adatokkal a csapatnak. Egynek elmegy, de ez egyszerűen rövid és összecsapottnak hat 40 percben.

Süllyed a teljes érdektelenségbe a Watson (s01e05). A heti részben az volt a dilemma, hogy a beteg gyógyítható lenne egy kezeléssel, de az nem engedélyezett. Gyors, könnyű, csak éppen szabadalmaztatott és vagyonokba kerül. Watson nem is dilemmázik, mit csináljon, inkánbb a környezete reakcióit mutatták. Azt hiszem, ezzel kaszálom is a sorozatot. Orvosi esetekben nem érdekes, nem nyomozós és a Sherlock - Watson vonal is nagyon béna benne. Legfeljebb a karakterek és a főszereplő érdemelne többet, de ez nem az a keret.

Végre! Ráerősítettek a My Happy Marriage (s02e09-10) történetére a vége előtt. Megismertük a múltat, a szereplők éles helyzetekbe kerültek és Miyo megszerezte a képességét. Elő van készítve minden az összecsapásra meg a főszereplők nagy egymásra borulására. A grafika a szokott szép, a történet halad és ezek végre nem érződtek töltelék résznek. A mellékszereplőket is érdemben használta. Várom, mire fut majd ki az évad. Mert 1-2 résznél többet nem gondolnék, majd kiderül.

A Spade nyomozó (s01e04) évadában is egyre több pont összekötésre került. Spade már egész jól átlátja, kik és milyen szereppel vannak jelen a történetben és volt egy bekeményítős jelenete is - egész egyedi vallatási technikája van, mit ne mondjak. De az is elszórakoztatott, ahogy mindenki alakoskodott körötte, rajta meg lehetett látni, hogy egy szavukat sem hiszi. Mint a brit festőcske, aki sokkal inkább SAS vagy MI6 embere lehet. Csak a kamaszlány idegesít, de azt már megszoktam. Kezdettől nem értettem, Spade miért istápolja ennyire. Pláne, hogy 14 éves létére már eléggé elvetemült egy teremtés. De jók az egyéb elemek, amelyek szintén egyre több értelmet kapnak: az énekesnő és PTSD-s férje múltja, a kisváros háborús története. Itt is érezni, hogy mindjárt a végére érünk. Gyorsabb, több minden történik, jobban érthetők a szereplők.

Szintén elő van készítve a Harley Quinn (s05e08-09) végjátéka is. Lena átvette az uralmat és látjuk, a többiek mivel próbálkoznak. A főszereplők erőegyesítése és együtt Lena ellen hadművelete annyira nem tudott lekötni, de azon jókat vigyorogtam, a Louis - Bruce - Joker trió mit össze nem szerencsétlenkedett együtt. Végre Wayne is villantott valamit, nem csak szerelmes idióta vagy szakítástól kiakadt piásnak láttuk. Az aláírásos rész is... Joker hogy kiakadt, milyen Bruce aláírása... Vajon Superman beesik a végére? Majd kiderül, de akció, fordulat, gyors haladás most megvoltak. 

Viszont, a Matlock (s01e14-15) libikókázása már nagyon az idegeimre megy. Mattie megint azt kénytelen hinni, hogy Olympia volt, aki elsüllyesztette a gyógyszergyártó jelentését. Vagyis, egészen olyan, mintha 15 rész után megint csak az elején járnánk a történetnek. Volt persze jogi eset is, de egészen elsikkadt azon dilemma mögött, hogy lekövessék az iratlopás történetét. Fordulatnak meg behozták, hogy valaki szivárogtatott és lehetséges segítő lesz. Megvan az ő személye is, az meg jövő hétre marad, mit kezdenek ezzel. Családi fronton érkezett Mattie húga és annyira nem tudott érdekelni a nővérek adok-kapokja, ha a színésznők ezzel nagyobb palettát is kaptak játszani.

El se hiszem, de eljutottam oda, hogy az Elsbeth (s02e13-15), amit krimiként várok a héten. A Columbót idéző felépítése, a heti sztárszínészek és az egésznek a humora továbbra is eladja. Jött Jordana Brewster a milliárdosok szórakoztatójaként, Alyssa Milano egy maffiatörténetben. Az nem tetszett egyedül, ahogy a társa várható kinevezése miatt kell keresni valakit Elsbeth mellé és már elkezdtek ezen agyalni a főnökék. Az sokkal inkább működik, ahogy egy-egy nyomozó mellett dolgoznak - a milliárdos rejtélyes halála kapcsán különösen jól sikerült a fejes rokona nyomozó, akivel több baj volt, mint haszon. Lebegtetve van a bíró esete is: bár el nem tudom képzelni, hogyan akarják majd elcsípni, de az évad végére lesz az hagyva, attól tartok. A lényeg, ez a sorozat nagyon kinőtte magát, én megszerettem.

Újdonság továbbra sincs a Georgie and Mandy's First Marriage (s01e12-14) háztartásában. Ezekben a részekben annyi volt a plusz, hogy az egyikben Connie, a másikban George volt mellékszereplő. Mielőtt valaki felhozná, hogy utóbbi már halott, Georgie betegen az apjával álmodott. Amit érzékelek és előre mutat, hogy egyre inkább összetartó és szerető ez a család. Már mindenki ki tud jönni a másikkal és az eleinte meglevő ellenségeskedés már eltűnt. Audrey néha még beszól, de már őt is elvitték egy sokkal pozitívabb irányba. Kiemelkedő jelenet nincs, jól egysíkú az egész. Mandy szüleit, bátyját megkedveltem, nekem már jobban eladják ők a sorozatot, mint ezek az első házasok.

A The Pitt (s01e09-11) kapcsán se tudok újat mondani. Itt viszont azért, mert annyira egy minőség, egy folyam az egész, hogy nehéz részenként nézni. Az egynapos formátum működik, sűrítettek a drámák és a szereplők nem győznek ide-oda rohanni. Azt már észrevettem magamon, hogy már annyi beteget elláttak, hogy egy-egynek a történetére nem igazán emlékszem. Így, ha visszajön valaki, aki reggel volt bent, már nem tudom, mi is volt a története. Szerencsére a keret súg. Végre az is tisztázva lett, az a kamaszfiú hogyan rokona Robbie-nak. (A volt neje fia, mostohagyerek különben.) Az különben  nem tetszett, ami a gyógyszerlopások kapcsán kijött, de ha jól hallom, lesz második évad, ezt majd biztosan viszik tovább. Tetszik benne az is, ahogy kortárs problémákat be tudnak hozni. Most kiemelten megjött az ápolók biztonsága, az anyagi megszorítások kérdése. Másban is láttam, mennyien otthagyják az egészségügyet, kiégnek és miért. Itt is jön ez a téma és talán az egyik legdrámaibb módon, amihez kórházas sorozatban mostanában szerencsém volt. Itt nem is várok megújulást, ez a forma működik így, és különben itt is évadzárás előtt vagyunk.

Ide se tudok mit mondani. Teljesen séma A mi kis falunk (s09e13-14) is. Legfeljebb annyi, hogy megint vendégszerepelt Mészáros Béla. Amúgy meg a szokásos, heti több kis ügyből összeálló történetek voltak. Valamit kiemelni? Károly bujkálása a szekrényben, amint Kati feltűnt. Ez a sorozat annyira megy még mindig ugyanolyan formában, jogos is, minek frissítsék. Azért örülnék, ha közbe-közbe valamivel meg akarnának lepni.

Újra megbizonyosodhattam róla, hogy nagy valószínűséggel eddig nem láttam az eredetit igazán lekövető A három testőrt. Nem olvastam az eredetit, de tudom, hogy Dumas több regényt is megírt. Az elsőben D'Artagnan érkezik, a végére már ő az 'öreg' testőr. És eddig mindig olyan happy endeket néztem, hogy néha nem is értettem a folytatást.

Vegyük csak azt, hogy azt szokták filmezni, hogy D'Artagnan testőr lesz és elnyeri Constance kegyeit. Akkor honnan jönne, hogy később ő XIV. Lajos biológiai apja? Ha akkora nagy volt a szerelem, nősül és testőr lesz, minek lett volna titkos viszonya a királynéval? Vagy, Athos. Eddig mindig valóságos szerzetesként ábrázolták, aki lemondott családról, vagyonról, nemesi címről. Akkor hogyan lett megint gróf és egy szem fia? Pláne, hogy Milady volt a nagy szerelme és egyben felesége. Ő pedig meghal. Most erre is kaptam pár választ.

Itt hamar meg is jegyzem, hogy ez egy nem kicsit komorabb verzió. Constance megsajnálja a halálba készülő Milady-t, aki elmeséli neki, hogy kellett erőssé és harcossá válnia, mert a férfiak mindig csak kihasználták. Az egy erős jelenet is a filmben - ahogy leírja, hogy használták, de meg sosem ölték. A lány ruhát cserél vele, csak arra nem számít, hogy Buckingham parancsba adta, hogy húzzanak csuklyát a fejére és az őrök úgy kezeljék, hogy minden szava hazugság. Így ebben a verzióban Milady meg tud szökni, míg Constance meghal helyette. D'Artagnan annyira gyászol is, hogy csoda, nem halt utána. (Azért remélem, itt nem keverik Anna közelébe. Egy jóval idősebb nő játssza a királynét, nem lenne nyerő páros. Még Buckingham mellett is öregnek hat a nő, nem is értettem, miféle vonzalom lenne a férfi részéről, ami nem az asszony címének szól. Itt Athos pedig továbbra is gróf, és otthon bizony várja a kisfia. Akinek Milady az anyja...

Szóval, ez nagyon nem a szokott romantikus kalandfilm sok happy enddel. Ebben bőven van fájdalom és nem pozitív hatású csavar. Jobban is illik a romantikába, mint korstílusba. A happy end kényszere később jött, eredetileg az a stílus minél nagyobb fájdalmakat és tragédiákat halmozott.

De azon túl, hogy a regényre tippelek belőle, itt viszonylag kerekebb a történet is, mint az előző filmben. Röviden van egy királyellenes összeesküvés. Valaki, azt azért nem árulom el, ki, Lajos helyéra akar ülni. Ehhez mesterkedik és ennek megakadályozásában lesz szerepe a testőröknek. Sokan személyesen is érintetté válnak: Constance meglátja az árulót, el kell rejteni. Athos mentené a fivérét és már tudja, hogy él a felesége. Vele is beszélne.

Tetszett az is, hogy a püspök is árnyaltabb alakká válik. Korábban mindig ő volt a nagybetűs gonosz, de most tényleg elmennek abban az irányba, hogy Franciaországnak akar jót és nem egy hataloméhes diktátor mindössze. Azért szövetségesnek így sem mondanám, de a változatosság kedvéért most van nála is rosszabb.

Rohannak keresztül a filmen és sokféle eset történik közben. Megismerjük annak a történetét, Aramis és Porthos hogyan lesznek sógorok. Viselnek háborút, lesz titkos küldetés és kb. mindig akad egy titkos ügy is, aminek a végére kell járni.

Minden szereplőt hoztak vissza és nincs is különösebben eltérés ilyen szinten. Még mindig furcsa sok helyen a casting, öregítve vannak a korábbiakhoz képest. DE már megszoktam, nagyjából és tudtam élvezni egy-egy villanást, ami a különféle szereplőknek jutott.

Elég látványos, akadnak benne nagyobb nevek is és valóban regényszerű a cselekmény. Egyre érik, hogy a Monte Cristo után ezt a történetet is elolvassam. Ha minden igaz, anyámnak meg is van...

Utolsó gondolatnak annyit, hogy egy rész szerintem még biztosan visszavan. Eléggé nyitott a történet vége, ha sok minden lezárásra is került.

Ilyen film is van, nem is egy vagy kettő, de tucatnyi. Az egykori sztársportoló hazatér és edzősködés mellett elkezdi összeszedni magát. Kár, hogy se nem izgalmas, se nem drámai. Valami simán csak hiányzik belőle.

Pedig, a történet adná a drámai alapot. John a legnagyobbak között volt a sportjában: mindenféle bajnoki címet elnyert már középiskolásként, majd olimpikon lett és aranyérmes bajnok. Majd, jött a lejtmenet: dopping miatt elvették az érmet. Szégyenfolttá lett, aki meg sem próbált hazatérni vagy a sportba bizonyítani. Egy elveszett ember, aki a szülővárosába is csak azért megy, hogy a meghalt szülő házát átvegye. Ha eladja, lesz egy kis alapja, amivel újrakezdheti, rendezheti az életét.

Csak éppen felújítás kellene, pénze meg nincs. Adósság annál inkább. Mivel John ideje óta a helyi középiskolások nem lettek bajnokok, és a bankár fia az iskola sportcsillaga, megszületik az alku. John edzi a csapatot és megmentheti a házat. A film trükkje annyi lesz, hogy igazából nem a gazdag gyerek a tehetség. Ő csak az erőszakos bunkó, akinek megveszik, amit saját erőből nem érne el. Van viszont egy olyan fiú is, akinek az anyja drogos és hasznavehetetlen, aki a nővérével próbálja életben tartani magukat és a kisebb testvért. Ő az a tehetség, akivel van értelme dolgozni.

Ahogy lenni szokott, megvannak a szokásos összetűzések. John egykori barátnője (nem feltétlenül romantikus értelemben, de akár lehetett is köztük valami kamaszként) is feltűnik és talán egyedüliként ő viselkedik normálisan a férfival. Mindenki elkezd jobban lenni attól, hogy John dolgozik a srácokkal, csapatot kovácsol és a problémás családot is felkarolja. Kell is a segítség: egy napon azzal szembesülnek, hogy az anyjuk otthagyta őket magukra. Boldoguljanak, ahogy tudnak.

Jó, talán csak egy ember nem kezd felengedni, jobban lenni és örülni. Aki a saját fiából akart állami bajnokot faragni, nem a környék halmozottan hátrányos helyzetű fiataljából. Át is viszi a fiát egy másik iskolába, másik csapatba. Lehet tippelni, a végén, az állami bajnokságon kiknek kell majd egymással megküzdeni...

Szóval, igen, sok benne a nagyon tipikus elem. Csak nem izgalmasan lett összerakva. Inkább egy vontatott dráma dinamikája van benne és még azt sem engedi hangulatban kiélvezni, ami jól alakul. Vannak happy endek, de nem úgy lett elkészítve, hogy tényleg annak is érezzem.

A film végére is tudnék ilyesmiket írni. Nem kicsit befejezetlen. Ok, a bajnokság lemegy, de utána jönnének az izgalmas kérdések. Amiket fel sem tesznek, nemhogy választ adjanak rájuk. Ki lett ragadva az időből a bajnokság ideje, és az nem téma, a szereplőkkel mi lesz később. Pedig igaz történet az alap, akár kiírhatták volna, hogy lesz-e sportösztöndíj, John marad-e, esetleg az a régi barátnő romantikus értelemben is a barátnője lett? Ha nem is jelenetekkel és leforgatva mutatják, nehéz lett volna egy kis képaláírás?

Ki hogy van vele, a birkózást én nem tudom látványsportként értékelni. Kevés az edzés, a meccsek nem sokat mondtak nekem. A sportfilm hangulat megvolt, de mivel ettől ennyire távol vagyok, a versenyek izgalma nekem nem tudott átjönni. Nem is tartom a filmet látványosnak.

De érzelmi dráma, beletett színészi munka és sok fájdalmas, zord tekintet, az akad benne bőven.

Nem tudom, másodszorra több átjönne-e, így elsőre inkább csak csalódás.

A helyzet az, hogy ez a sorozat regényadaptáció. Viveca Stein könyvein alapul - magyarul is ki lett adva jó pár éve kettő, még olvastam is, de nem tudnám megmondani, ugyanazok voltak-e, amit most filmesítve is meg lehet nézni. Így azt most nem is nézem, mennyire könyves vagy sem a feldolgozás.

Ami ettől független, de kiugró, hogy egészen érdekes formátumot választottak a sorozatnak. Nem heti nyomozás van, hanem egy bűnügynek kell a végére járni, ami közben elég sok szenny elő is kerül a kisváros lakóiról. Ami az új ebben, hogy nem egy nyomozás lett az évad. Két regényt dolgoztak fel és két nyomozás zajlik majd egymás után. Az első az eltűnt, majd meggyilkoltan előkerült kamaszlány esete. A második az egykori olimpikoné, akit brutálisan agyonverve találtak meg az erdőben. Kicsit olyan is volt, mintha 2 évad lenne egyben, vagy két film egymás után vetítve.

Egyszerűségében lett frappáns a végeredmény. Nincsen túlcsavarva, mennek sorra a gyanúsítottakon, ahogy értelmezik a kiderülő titkokat. A végeredmény meg, hogy mindenki mocskát előássák, csak az nem feltétlenül a gyilkosság. Azt is mondhatnám, hogy mindenki bűnös, csak nem feltétlenül abban, amit éppen nyomoznak a rendőrök.

Az olyan skandináv krimis is, ahogy tényleg ennyire tobzódnak a szereplők a titkokban és a bűnökben. Hogy egy kisvárosban legyen nőverő szektavezér, pedofil hajlamú tanár, és takarítócégnek álcázott tolvajbanda is... Egy ponton már el is vesztettem a fonalat, hogy mit is nyomoznak, olyan gyakorisággal bukkantak fel az ugyancsak sötét esetek. Ettől elég mozgalmas is lett, mindig volt valami meglepetés is. De hogy mennyire lehetne ezt elhinni... Sokat romlott a világ, de tényleg már ott tartunk, hogy mindenki bűnöző vagy áldozat? Ebben a sorozatban igen.

A magánéleti - a rendőröké - vonal még nem olyan erőteljes ebben az évadban. Az alapfelállás, hogy a stockholmi nyomozó a nővére itteni házában pihenne meg, de miután az eltűnt lányt közösségileg is keresik, az ügybe keveredik. Nagyon durva, ahogy egymaga, csak a keresés alatt több mindent megtud, mint a rendőrök az adatbázisaikkal. Hanna felajánlja a segítségét és aztán majd jól az Are vidéken is ragad.

Kevés mindent tudunk meg róla, mint emberről. Szinte nincsenek kapcsolatai sem, ő a nagybetűs rendőr. A barátjának is egyedül szerencsétlen Daniel tűnik, aki mellé beosztották az első esetnél. Itt sikerült egy kis feszültséget beletenni: Daniel kisbabás családapa, fix a háttere, de nem egyszer tűnt úgy nekem, hogy Hanna nem csak a rendőrségen, egyébként is elfogadná maga mellé. Még szerencse, hogy ilyen téren nem lépnek a sorozatban. Szerintem Daniel észre sem vette még, hogy Hanna milyen gesztusokat, nézéseket ereszt meg felé.

Daniel - érdekes a színészválasztás. Sok mindennek tűnik, de svédnek nagyon nem. Végig vártam a történetet, hogyan házasodott Svédországba az anyja vagy valami ilyesmit. De nem, csak érdekes a casting. Emberileg ő van jobban felépítve - ahogy a család és a munka között keresi az egyensúlyt és igyekszik Hannától is tanulni a kezdeti ellenszenve után. Majd kiderül, lesz-e folytatás és akkor mi lesz vele, de nekem már most veszélyt jelez, mennyire a munkát választja a család helyett. Ahogy a 2. nyomozás alatt végig lepasszolta a gyerekét, semmi jót nem jelez.

Szépen összerakták, gyorsan lehet is nézni egymás után a részeket. Vannak jobb skandináv krimik is, pláne, ha a regényeket is számolom, de itt egyféle guilty pleasure bűn-élményt valósítottak meg. Bűnös vagy - kérdés: miben is? Regény különben még van, akár folytatása is lehet még a sorozatnak.

Ahogy szoktam, először olvastam. Mert A figyelők alapja egy regény, ami a film miatt nálunk is megjelent. Filmes borítóval, mi mással? Amit ki akarok belőle hozni, hogy nem tudtam nem úgy nézni, miben változtattak a regényhez képest.

Azt talán írnom se kell, hogy a könyv tetszett jobban. Nem is csak a változtatások miatt - ami leírva ijesztő volt és annak ellenére zavarta a pszichém, hogy nem ábrázolta az igazi horrort, az a filmbe be sem került vagy semmi hatása nem volt. Amikor a lények körbevesznek valakit és az ember szinte beleőrül. Annak leírva volt ereje, a filmen... Ez a legnagyobb baj.

Horror, de kicsit sem találtam ijesztőnek. Eljutottam arra a pontra is, hogy egyedül a madár sorsa érdekelt. Pedig félek a madaraktól, de itt lassan ő lett az egyetlen szimpatikus alak a házban. Nem sikerült se berántani, se elérni, hogy aggódjak a szereplőkért. Mi több, inkább ellenszenvesebbek lettek, minél többet néztem, mit alkotnak az erdő mélyén és hogyan alakulnak a kapcsolataik egymással.

Arra esélyem se volt, hogy meglepődjem a történet végére kiderülő igazságokon. Kettő nagyobb akad benne: milyen lények vannak az erdőben? Az egyik megmenekülőnek van egy titka, amit még a végén felfednek a nézőknek. Mondjuk, annyira vezetve vagyunk a válaszok felé, hogy igazán talán az sem lepődik meg, aki nem olvasta a könyvet. Úgy adja magát, hogy így jöjjön ki a lépés.

Poénkodjam azon, hogy M. Night Shyamalan Ishana nevű lánya az apja produceri közreműködése mellett készített egy gyenge Shyamalan filmet, amiben némi misztikum akadt, de a nagy csavar nem? Valahol becsülendő, hogy a rendező mennyire pátyolgatja a gyerekeit, de az eddig látottak alapján az énekes-színésznő gyermeke a tehetségesebb. Ez a film... unalomba fullad, ami horror létére nem éppen jó jel.

A történetet két dolog adhatná el: a lények és minden, amit rájuk tudok kapcsolni. Misztikum, horror, látvány. Egyik sincs meg. Könnyen meglesznek a válaszok és előtte sem mondhatni, hogy olyan nagyon próbálkoztak volna rájönni a dolgokra a szereplők. Horror nem igazán van és látvány sem. Annyira vártam, hogyan oldják meg a váltottakat, de olcsó a végeredmény. Arra meg gondolni sem akarok, mit műveltek a regénytől eltérően a tündérrel a végére. Kicsit olyan volt, mintha a váltott gyermekek, tündérek történetekbe még a vámpírokat is beleerőszakolták volna. Napfény, szárny - nem fejtem ki, de a regényben egyik sem így volt, a filmen is banálisan és ostobán hatott történet és látvány oldaláról is.

A másik a színészi munka lett volna. Azon nem kell meglepődni, hogy a casting nem kicsit tért el a megírtaktól. A kis barna heves szerepére jött a szőke és rideg Dakota Fanning. Az eredeti Mina kapott egy kissé szociopata jelleget, itt viszont csak egy családi drámát. Ciara tipikus ír lány, vörös hajjal, fehér bőrrel és törékeny alkattal testileg és lelkileg is. Őt játssza egy fekete színésznő és egész egyszerűen nincs meg a karakterben az a gyengeség, segítségre szorulás, ami az eredetiben. Talán csak Madeline lett olyasmi, aminek elképzeltem volna. De mindegy, kit nézek. Hiába kaptak szomorú történeteket, akkor is csak idegesítettek.

Azon is tudnék poénkodni, hogy a film a formátumánál fogva belőlünk is figyelőt csinál, de nem fogok. Az erdeiek helyében engem az unalom vitt volna el, ha ezeket az embereket kell hónapokig néznem. Nekem a kb. másfél óra is sok volt.

Van pár kedvenc zsánerem vagy olyan elem, ami egy filmben bevonz. Az egyik ilyen a cuki kutya - nem is olyan nagyon feltétel a cuki. A karakteres is ok. Vagy, akinek jó a története. Rövidítem - nehéz olyan kutyás filmet elém tenni, amire kapásból nemet mondok. Ezeket szívesen nézem.

Az elveszett kutya találó is, meg nem is. Tényleg arról szól, hogy elveszett a kutya és a gazdája igyekszik előkeríteni. A főszereplő azonban nem az eb - az embereket fogjuk nyomon követni, akik mindenféle eszközzel igyekeznek a kutyus nyomára akadni. Vagyis, ha teljesen pontosan azt akarnám kifejezni, mi a film tartalma, Az elveszett kutya nyomában vagy valami hasonló kellett volna. De ez akadékoskodás a részemről, igazából ezzel a címmel nincs bajom. Legfeljebb pontosítom.

A történet ad felvezetést is - megismerjük Fielding Marshallt, aki végzős a főiskolán. Bár bennem felmerült az is, hogy félrefordították és kollégista, ha öregnek is néz ki ahhoz a korosztályhoz képest. Csak éppen annyira felelőtlen és semmihez nem kezdő a srác, hogy az alapján lehetne még tizenéves is. Hirtelen felindulásból fogadja örökbe a kölyök labrador keveréket, aki a Gonker nevet kapja tőle. (A név különben kb. mindenkit kiakaszt, én meg nem értettem, miért. Van itt egy angol nyelvi poén, amit nem értek?) Diploma után hazaköltözik, viszi a kutyát is, és kb. azt látjuk, hogy az állatot mindenki megszereti, de abban senki nem bízik, hogy Fielding akár magára, akár a kutyájára gondot tud viselni. Mivel egy sétán Gonker el is veszik...

Másik szálon pedig az anya történetét mesélik el, akinek kamaszlányként szintén egy kutya volt a legjobb barátja. Ajándékba japán szállóvendégektől egy igazi akitát kapott - gyönyörű volt az a kutya és a lánnyal imádták egymást. Nem úgy Ginny anyja. Nem lett szép vége a történetnek - ugyan a lánynak azt mondták, hogy egy autós gázolta el a kutyát, de bennem felmerült, hogy az anyja intézte el. Mindegy, annyi ebből csak a lényeg, hogy Ginny úgy duplán fájdalmasan éli meg, hogy megint megszeretett egy kutyát és megint elveszítheti. Mert Gonker olyan betegségben szenved, hogy havonta kapnia kell egy injekciót. Vagyis, durván 3 hetük van megtalálni, mielőtt elpusztulna a gyógyszere nélkül.

A film tehát azt teszi középpontba, ki mit tesz a keresés során. Fielding és John az erdőt járják, kempingeznek, fizikailag is keresik a kutyát. Ginny szórólapozik, mindenféle szervezetet bevon és a közösségi médián is aktív lesz. Közben pedig látjuk, ahogy a család rendezni kezdi az egyéb dolgait. Az olyan Disney kompatibilis is, ahogy elmondják a félelmeiket, segítenek egymásnak és tisztázzák, ki mit szeret a másikban. Mire lehetne büszke, merre lenne érdemes tovább haladni.

A helyszínek viszonylag változatosak. A csomópont a család otthona, de rendszeresen látjuk, merre vannak úton a férfiak. Így kapunk bőven természetet és ilyen-olyan kalandot. A kedvencem nem meglepő módon az volt, amikor egy kölcsönkutyával akarták megtalálni Gonker nyomát.

A színészek - vegyes a hatás. A szülők működtek, Lowe szerintem már rutinos is az ilyen majdnem főszereplő szülő szerepben. Fielding már kevésbé, hiába miatta lett egy plusz csavar a történet végére. Mert bizony a srác valami egészen fontos dolgot titkol el, hogy kereshesse a kutyáját...

Az idegesítő elemek közé tenném, hogy vannak fura félrehallások a filmben. Pl. Fielding kora. Az apja egyszer harmincasnak emlegeti. Ha frissen végzett a fősulin, nem 25 körülinek kellene lennie? Ha tényleg harmincas, akkor már sokkal korábban piszkálni kellett volna, nem hagyni, hogy 10 évig szerezzen meg egy alapdiplomát. Vagy, ott van Gonker. Aki egy keverék kutyus. Ezen a képen annyira nem látni, de a filmen messze nem néz ki úgy, mintha keverék lenne. A végén vannak fotók az igazi szereplőkről és a valódi Gonkerről. Ha nem is ég és föl a két kutya, de azért elég nagy az eltérés.

Mindegy, a lényeg az marad, hogy nem sorolom a jó kutyás filmek közé. De annyira szeretem a kutyás filmeket, hogy még így is simán elnéztem és elvoltunk egymással. Háttérfilmnek különben kiváló lenne.

Hát, nagyon érik az a kasza a Watson (s01e04) esetében. Egyre idegesítőbbnek találom, ahogy Holmes nyomozati ezsköztárát adaptálja az orvoslásra. Most éppen az esetleírásokból szűrték a zavaró tényezőket és a valód információt. Megint összecsapott a megoldás. Ha belegondolok, két dolog volt, amit említésre méltónak tartok: Shinwell végre aktivizálni kezdte magát, és nem csak enged Moriarty zsarolásának. A másik, amikor Ingridék azt fejtegették, kiben mit lát a csapatában Watson. Ingridre lett rámondva, hogy ő a Holmesa. Mire Ingrid lazán benyögte, hogy van egy másik analitikus, zseniális és szociopata elme is a történetben - James Moriarty.

Már kanyargunk, de most a megoldáshoz nem kerültem közelebb. Pedig nagyon próbálom lesni, hogy lesz gyilkosság a The White Lotus (s03e03) thai évadában. Helyette építik tovább a karaktereket, a mély gödröket, amelyben vannak. Nem is tudom, ki kapta a legnagyobb pofont a részben. Kate, aki kihallgatja, hogy beszélik ki a háta mögött? Tim, akinek lassan összeomlik az egzisztenciája, csak még a család elől próbálja rejteni? Gaitok, aki annyira próbál megfelelni és összeszedni álmai nőjét, de kb. csak mindenki kineveti és szánalmasnak tartják? Őt különben egyre esélyebbnek érzem, hogy bekattan. Chelsea, aki kis naivan azt hiszi, megtalálta élete szerelmét és most nyaralnak? Annyira vak az a szerencsétlen lány a körötte levő valóságra, Wood nagyon eltalálta a szinte naiv gyereket az idősebb férfi oldalán. De, hogy ismételjem magam, színészek és látvány, a gazdagok nyomorúságos élete témában erős ez a sorozat. Még mindig nem tudom, milyen jelző illene az egészre. Emlékezetes jelenetnek meg a kígyókat jelölném - nem is a támadást, hanem Rick kiborulását.

A Spade nyomozó (s01e03) kapcsán már azt sem tudom, miről kellene írnom. A visszaemlékezés miatt azt hittem, ez majd izgalmasabb rész lesz. Helyette nézhettem, ahogy a kamaszlány tombol. Spade helyében már rég kiraktam volna, bajlódjon csak vele az apja és a nagyanyja vagy a zárda. Az sem tetszik, amerre elkezdik vinni az ügyet. Egy arab, vallásban fontos kisgyerek üldöztetése? Jobban örültem volna eltűnt kincsnek, valami durva bűnügynek, de vallás? A mellékszereplők idióta döntéseit nem is emlegetve. Az egyetlen, ami felkeltette az érdeklődésem, a festménybe csempészett poloska és hogy a kis festő valójában ki lehet. Angol titkosügynök? A helyszín még mindig szép, de a történet már nagyon kezd elveszteni.