Hajszás, beépülős, szerelmes, ékszertolvajos.
John Robie egykor hírhedt figura volt: Európa legjobb ékszertolvaja. Macskának becézték, olyan ügyességgel közlekedett a falakon és tetőkön. De a háború alatt a németek ellen harcolt, megjavult, és élvezi a szabad életet. Ám a Riviérán megint sorra lopják a drága ékszereket, és Robie a gyanúsított. Aki nem bízik a rendőrségben, maga akarja elkapni az imposztort, aki az ő álcájában lopkod. Összeáll egy biztosítási ügynökkel, és beépül a gazdag amerikai anya-lánya páros mellé, akik nem kevés ékszert is hoztak magukkal. Arra azonban nem számít, hogy a csinos Frances kiszagolja a titkát, és egyre nyíltabban flörtöl vele. John így egyszerre igyekszik megvédeni a hírnevét és a szívét is.
Izgalmas lenne megnézni, Hitchcock neve kapcsán kinek milyen filmek ugranak be. Nekem a horror és thriller élményeim köszönnek vissza (Pszicho, Madarak, Szédülés, a szomszédot kifigyelős, aminek nem jut eszembe a címe). De tudom, hogy másabb filmjei is vannak, pl. olyasmi, ami már szinte kémfilm.
A Fogjunk tolvajt is egy más élmény, mint amit a rendezőtől megszoktam. Ha nagyon skatulyákba akarom zárni, akkor a romantikus kalandfilm lenne a műfaj. De ahogy a rendező szokása, nem olyan egyszerű a műfaji keretek belövése. Van benne egy kis heist movie élmény is, és a romantika sem az a fajta, amitől a nyál végigfolyik a képernyőn.
Az már sokkal nehezebb kérdés, hogy mai szemmel mennyire szórakoztató ez a film. Mert a hasonló témák divatosak, és nem egy új szuperprodukció is született hasonló témában. Ez a tolvajos, átverős szál nekem is nagy kedvencem, és a Szemfényvesztők, a White Collar, Az olasz meló és az Ocean’s filmek után ez a régebbi alkotás lassú.
A történetvezetése sokkal kényelmesebb, és ha nem is unatkoztam rajta, közel álltam hozzá. Megszoktam a fentebb említettekben, hogy az események pörögnek, a csavarok nagyobbak. Ez a film eggyel ezek alatt van – klasszikusabb értelemben filmesebb, de egy teljesen más befogadói hozzáállást igényel. Időt kell neki hagyni.
És azt is meg kell emészteni, hogy egy egészen más társadalmi háttérrel dolgoztak. A maihoz képest úriembereknek tűnnek, merevebbek is, valahogy az egésznek más a hangulata. Ami a filmet is hangulattal ruházza fel, elringat egy más korba, amit előnyként is felfoghatunk.
Az atmoszférateremtés különben is jól sikerült. A helyszínek és a ruhák csodaszépek, nekem ezeket nézni is szórakoztató volt. Főleg Grace Kelly álarcosbáli összeállítása: az kifejezetten látványosra sikerült.
A színészek is húzónevek lehetnek. Ugyan Cary Grant sztár státusza nekem nem jött át, a már emlegetett Grace Kelly remekül reprezentálja, miért lett csillag és hercegnő is belőle.
Nekem Hitchcock továbbra is a másabb alkotásaival lesz kedves, de egyszer nézhető ez is.
5/3 (Fogjunk tolvajt) mint film jobb is, kaphatna 4 pontot is, de a mai ízlést is figyelembe véve azért érezni ezen az alkotáson a korát. Lassabb, sok cselekményszála olyan történésekkel operál, ami ma azért furcsa. Mai szemmel azt sem értem, miért Cary Grant az álompasi, akit minden nő akar. Plusz, én nem tudom elképzelni egykori tornásznak, aki macskaként ugrál a tetőkön. A Grace Kelly varász viszont megvan ma is. Ahogy a film külsőségei is szépek. A Francia Riviéra csodás háttér, a kosztümök is csinosak, stílusa van az egésznek.
