Családos, hétköznapos, játékos, apa – lányos.
Toni már idősebb, de még mindig életvidám, vicces ember, aki szereti az életet ilyen-olyan tréfákkal feldobni. Az iskolai kórussal simán énekel halottnak maszkírozva, a futárral elhiteti, hogy van egy börtönből szabadult, brutális ikre. A férfinak egy gyermeke van, egy lánya. Ines Romániában vezet egy projektet egy tanácsadó cégnél, csak rövid látogatásra ugrik haza. A férfinak ennyi is elég, hogy lássa, a sikeres és irigyelt lánya élete valójában nem olyan remek és fényes, mint a többiek hiszik. A szabadsága alatt kiutazik hozzá Bukarestbe, és próbálja javítani a kapcsolatuk. De mindaddig sikertelen marad, míg álcát nem ölt. Toni Erdmann alakjában beépül Ines ismerősei közé, és lassan a lányát is sikerül bevonnia a kis játékaiba, aki kezdi felfedezni újra az élet szépségeit.
Ez a film kívánalmakat támaszt a nézője elé. Már eleve az egy kihívás, hogy közel 3 óra a hossza. Ami gyorsan lepereg egy Gyűrűk ura rész esetében – igen, én is olyan megszállott vagyok, aki a rendezői vágásokat nézi egy napot rászánva – de egy dráma komolyabb falat. Az elején el is ijeszthet, butának és idegesítőnek tűnik a főszereplő, a másik meg egy rideg dögnek – ugyan ki akarja őket 3 órán át nézni?
Nem egy könnyű film, mert ugyan vannak vígjátéki elemek benne, nem azok dominálnak és különös is a humora. Toni az a típusú ember, akinek a poénjai engem inkább idegesítenek, mint szórakoztatnak. Van a filmben valami groteszk, valami különös, valami más. Ez a film nagyon nem azt a receptet vette alapul, amiből a komédiákat sütik.
Ugyanakkor valami miatt mégis kitart előtte az ember, és ad valamit, ha nehezen is megragadható, mit. Mert ez a film nem egy mesevilágot mutat, ez a film nem ringat el kellemes hangulatba. Ez a film realista, és benne van egy állás minden feszültsége. Ahogy nyalnak a főnöknek, ahogy trükköznek, ahogy frusztráltak, fáradtak és a hétköznapok beesznek. De megvillannak pillanatok, amikor az élet mégiscsak szép és megéri élni. Van benne katarzis, ha nem is tudnék konkrétan kijelölni jeleneteket, ahol éreztem.
Ezt a szálat Ines fejlődéstörténete vezeti le, mert bármennyire is tiltakozik ellene, hat rá az apja személyisége. Felszabadítja. A film elején látott nőnek eszébe nem jutna pucér partit adni a főnökének, a végén megteszi. Ami különben jól szimbolizálja az utat, amit megtesz: a ruhák, jelképek ledobása, a fizikai meztelenség mellett a személyiségét is sikerül lemeztelenítenie, és ledobni a komoly üzletasszony rideg maszkját.
Talán látszik, engem ez kötött le jobban. Volt apa – lánya kapcsolatépítés is benne, jól meg is van írva, mindkét színész jól is játssza, csak nekem Toni személyisége túl sok. Ő olyan pozitív lény, akiknek kell lennie, akik jót tesznek a világnak – és furcsa, de nem bírom őket elviselni. Áthatja az egész lényét a humora, a világlátása, ami nekem sokk.
Sok értékes, és érdekes dolog van ebben a filmben, nem véletlenül kapott annyi díjat, amennyit. (Anno ezt indította az Oscarért Németország.) De az sem véletlen, hogy nem közönségfilm. Ez elé le kell ülni, el kell mélyedni, és várni. Mert van hatása, de nem az, hogy jókat nevetünk, és jól szórakozunk.
Azt nem tudnám rámondani, hogy tetszett – ahhoz túl hosszú – de ez egy jó, eredeti film.
Toni Erdmann - 5/4 túl hosszú! Van drámai ív, jól játszanak a szereplők is, de közel 3 hossz ennek? Sok!
