Kezdek rájönni, hogy nekem az Asterix és Obelix-történeteket a nosztalgia adja el. Kamaszkoromban voltak az első sikeres filmek, az egyiptomi részt nagyon sokszor megnéztük a testvéremmel. A régi kellemes emlékeim miatt meg az újabb verziókat is megnézem, történet rengeteg van a képregények miatt, de igazság szerint már nincs olyan ötlet vagy valami plusz, ami miatt újra bele tudnék bolondulni ebbe a világba.

A főnökviadal ugyanolyan tucatsztori ebben a történelmi korban, mint az összes többi. Ugyanaz a séma van mögötte. Caesar kisüt egy tervet, amivel az utolsó gall falu is leigázható lenne. Már majdnem sikerrel is jár, amikor Asterix és Obelix beveti magát és ezzel menti a galloknak a helyzetet. Ha a tényleges történet más is, a mögöttes szálvezetés és alaptörténet annyira egyforma...

Ez most abban más, hogy animált sorozat. Nem egy nagy film - bár megjegyzem, annak is simán fogyasztható. Sőt, nem véletlenül a Netflix sugározza. Kiválóan alkalmas darálásra és akkor valóban olyan, mintha a szokottnál egy kicsit hosszabb filmet néznénk meg.

Nem rossz különben, csak végtelenül ismerős. Pár új karakterrel, mint a német lélekbúvár, igyekszik új színeket is mutatni, kisebb-nagyobb sikerrel. De a lényeg mindig Asterix és Obelix barátsága, meg a helyzetek, amikbe belekeverednek. Itt konkrétan Obelix kiüti véletlenül a druidát, aki amnéziás lesz és így nem emlékszik a varázsital receptjére sem. Caesar meg egy olyan törzsi törvényt használna ki, hogy ha egy gall vezér legyőz egy másikat, megkapja a címét. Így egy Rómához hű, nagydarab és jó harcos gall törzsfő meg lesz bízva, hogy Hasarengazfix ellen álljon ki, és a győzelmével csatolja Rómához azt a bizonyos falut. Mivel nincs varázsital, ideiglenesen Obelix lesz a vezér, hogy ő harcoljon. Mivel, neki nem kell a varázsital. De persze lesz bonyodalom, nagy veszekedés és a helyzet mentése a végére.

Különben a nevekkel még mindig szenvedek. Igen, beszélő nevek. Most is. A nyelvezet is közel van ahhoz, hogy gyerekkorom Frédi és Bénijét idézve versben szóljon. Nem éppen az a forma, amit szívesen hallgatok. De ez is hozzá tartozik, túl tudok lendülni rajta.

Grafikában sem újít a dolgokon. Animált, nézhető és még mindig azzal poénkodnak, hogy ókori környezetbe tesznek olyasmiket, amik kicsit másképp a mi korunk termékei. Nézzétek csak meg, a végén elszálló rómaiak mire emlékeztetnek?

A vége, a humora, a szereplői - tulajdonképpen minden, annyira ismerős. Nosztalgiázni még jó, vagy annak, aki nem ismerte még ezt a mesét és most kezd ismerkedni vele. Mert eredettörténet is van benne, jegyzem meg. Talán így kellene felfognom - nem a régieknek, hanem az újabb nézőknek lett ez a mesesorozat becélozva.