Kalandos, mágikus, baráti társaságos.
A csapat győzelmének Reynard felett súlyos ára volt: a mágia forrásai elapadtak, minden világban hiánycikk lett a varázslat. A varázslók kifejezetten szenvednek, az iskola összeomlóban, van olyan tanár, aki öngyilkosságot fontolgat. Eliot és Margo helyzete sem jobb, akik Fillory uralkodóiként a másik világban ragadtak, és egyre többen a fejüket vennék. Egyedül Julia őrzött meg mágikus szikrákat, melyeket képes lehet növelni is. Reynard ereje rá szállt, és rá kell jönnie, hogyan használja fel. Közben a többiek is lehetséges megoldás nyomában járnak: hét kulcsot kell felkutatniuk, melyekkel kinyithatnak egy kaput, és újjáindulhat a forrás. De minden kulcs rejtve van, és nem fedik fel maguk könnyen, mert a forráson túl egy leírhatatlan borzalmat is rejt a kastély, ami a végállomás.
Egyre szomorúbb vagyok! Még az első évadban ott volt annak a magva, ami regényben volt a Varázslók. Ugyan fantasy elemek is voltak benne, de az csak a felszín volt. Az emberi soha meg nem elégedés regénye volt, csak szórakoztató formába öntve. Nem volt egy könnyű regény, már-már szépirodalmi szintet is elért. És a sorozat elindult ezen a vonalon, ha sűrítéssel és kisebb átírásokkal is, hogy szórakoztatóbb legyen.
Más a második évad elszállt, de most teljesen elkülönültek a regényektől, és ezt zokon vettem. Ez egy teljesen új sztori, szinte tisztán fantasy, és kiöltek belőle minden mélységet. Csak szórakoztat, meg sem próbál több lenni.
Ráadásul nem éppen erős a történet sem. Keresik a kulcsokat, és kis kalandokba keverednek így. Váznak elmegy, de olyan üresnek éreztem az egészet! Nem éreztem a téteket, feszültséget, vagy a veszélyt. Most komolyan, miért volt annyira fontos visszahozni a mágiát? Ok, Fillory egy varázsvilág, ott érthető. De a mi világunk varázslóit egy cseppet se tudtam sajnálni, mert itt nem volt értelme vagy súlya, hogy ők varázslók. Mit tettek? Semmit. Ők csak a buli eszközük vesztették el, élni tudtak gond nélkül varázs nélkül is.
A musical epizódot minősíteni se merem. Az OUT szereplői se énekesek, de ott legalább próbálkoztak. Ez csak simán kínos volt. Minek kellett ez? (Ötlethiány van?)
A CGI és a jelmezek se tökéletesek. Néha akadt benne egy-egy szebb megoldás, de összességében csak közepes a sorozat látványvilága.
Ahogy a történetet, a szereplőket is sikerült kiherélniük. Quentin akkora lúzer, hogy fájnak a jelenetei. Nem is csodálom, hogy több teret adtak Eliot és Margo ügyködéseinek, akik legalább színesek, érdekesek. (Ha Hale Appleman savanyú arckifejezése egy ponton már ki is akasztott.) Az meg külön rejtély számomra, minek kellett így és ennyi időre Poppy szerepét kiadni. Nem is tudom mi lett vele, egyszer csak felszívódott. (Amit nem is bántam túlzottan, Felicia Day már az Odaátban is akkor tetszett legjobban, amikor a Frankenstein család lemészárolta egy fürdőkádban.)
Bántogatom, mert a regényeket annyival jobban szeretem, de tény, hogy valami azért van benne. Érdekes világok (a Könyvtár), egy mese és egy komolyabb történet ötvözete, néha egy-egy kifejezetten jópofa ötlet (Q, mint a Bestia). El is néztem, 13 részben elment, de 22 nem bírtam volna ki. De bele kell törődnöm, már nem adoptálnak a regényből.
The Magicians - 5/3 lassan indul be, látványra is csak közepes, és nekem fáj, hogy ennyire saját sztorit kapott.
