Bíróságos, háborús bűnös, ítéletes.
A II. világháború véget ért, és már kiderült a náci rendszer minden bűne. Mit tegyenek a bűnösökkel, akik fogságba estek? Van, aki legszívesebben felakasztaná vagy agyonlőné mindet. De az angolok és amerikaiak úgy vélik, akkor nem lennének jobbak, mint a nácik voltak. Ők emberként kezelik őket, tárgyalásuk lesz, élhetnek a jogaikkal. A felsőbíró, Robert H. Jackson lesz felkérve, hogy vezesse a vádat. Neki kell biztosítania a 
törvényességet. Robert Németországba utazik, kiválasztja a csapatát, a vádlottakat és a helyszínt. Nürnberg, ahol háborús bűnökért kell felelnie a válogatott náci vezetőknek. Köztük ott van Göring is, a legnagyobb fogás. A bíróságon hamar nyilvánvalóvá válik, mi Göring taktikája, hogyan akar a németekhez szólni, és az elvek embere lenni. Akaratok csapnak össze a bíróságon.
Tévéfilm, nem is titkolja, nem is akar más lenni. De az igényes fajta, ami a műfajra fogékony nézőknek hamar át fog jönni. És mi is a műfaj?
Leginkább egy mixnek tudnám felfogni ezt a filmet. Egyrészt, tárgyalótermi dráma. Felépítik a vádat, de láthatjuk a védelem taktikáját is. Érdekes maga a bíróság is, amit a részt vevő nemzetek szokásaiból raktak össze. A fura esküdtszéket még emésztenem is kell. De ez történelmi film is, ami a tényanyagot szűrve szembesít a II. világháború bűneivel, és valamennyire rá tud világítani arra is, hogyan alakult ki az a fanatizmus, ami milliókat küldött gázkamrába és fiatal fiúkat a frontra. Karakterdráma is. Robert az elején kifejezetten halálos ítélet ellenes. Aztán szembesül a tényekkel, és alakul a gondolkodása. Egy nagyon kis romantikát is becsempésztek a filmbe, bár erre nem tudom, mi szükség volt.
Lehetne vizsgálni azt is, mennyire valósághű a film. Nem kell azon meglepődni, hogy nem 100% az eredmény. Alapvetően egy tévéfilmről van szó, ami nem dokumentálni, hanem a történelmi tényekre alapozva szórakoztatni akar. Ezért még a bíróságon történteken is faragtak kissé, hogy az ívek és eszmék jobban kijöjjenek. A hősök még inkább azok maradhassanak, míg a bűnösök sötétsége is erőteljesebb.
Ha már itt tartunk, a színészek küllemével is csaltak. Kicsit nézegettem, hogy néztek ki a náci tisztek és bírók, ügyészek igaziból. Alapvetően az figyelhető meg, hogy az amerikaiak, angolok szebbek, mint az életben. A nácik többsége viszont rondább. Jó, nem ez a lényeg, de akkor is, ez egy eszköz, mellyel teremtik a hőst és aláássák már a külsővel a gonoszt.
De ami fontosabb, a filmből is szépen visszaköszön a felelősség kérdése. Nagyon eltalált benne az idézet, amit a záróbeszédben mondtak el. De az is telitalálat volt, amikor az egyik vádlott felteszi a kérdést, hogy nem kellene-e Hitlernek is itt lennie velük, vállalni a felelősséget. Helyette gyáván megfutamodott.
Érzelmileg akadnak benne bőven csúcspontok. Az én leg pontom a filmvetítés a tárgyaló teremben. Amikor durván mindenki képébe vágják, hogy ezt tettétek, meg lehet nézni! Hiába hallja az ember, hiába ismerjük a tényeket, látni is, sokkal erőteljesebb.
Amit nem értek, az a beleerőszakolt szerelmi szál Robert és az asszisztense között. Nem is merték túlzásba vinni, nem illik a témához, de egyáltalán minek kellett bele?
Christopher Plummer volt benne a kedvencem, a film érdekes, egyszer jó volt megnézni.
Nürnberg - 5/4 tárgyalótermi, háborús, nagy nevekkel. Régimódi, de hatásos. Az a videó… hidegrázós.
