Börtönből szabadulós, verekedős, bosszúállós.
Ray Breslin cége folyamatosan kapja a megbízásokat, Ray már egy fiatalosabb csapatot épít, akiknek igyekszik továbbadni a tudását. Egyik emberétől, Kimbraltól meg kell válnia, mert a döntései miatt egy embert elvesztenek. Shu is nevelésre szorul, őt igyekszik mentorálni. Shu kuzinja számtech zseni, akit legutóbbi munkájáért elrabolnak, vele Shu is csapdába esik. Egy börtönbe viszik őket, ahol a rabok egymással verekednek, állatként kezelik őket szigorú szabályokkal. Shu dolgozni kezd a szökési terven, az ide zárt Kimbral is csatlakozik hozzá. Ray kívülről igyekszik segíteni, és miután a csapatba szervezi DeRosát, a maga tervét is elindítja. Mindenkit fog érni meglepetés a Zeus rendszerben, rabot és tervezőt is.
Igazából, a Szupercella se volt már jó film. De akkor még éreztem benne némi ötletet, volt benne nosztalgia faktor, egy B filmnek egyszer nézősként elment. A bevételei nem is voltak rosszak, így nem meglepő, hogy folytatták. De komolyan, ez kinek kell? A végeredményt látva ez már nem B szint, minimum egy D, de az is lehet, hogy ezeknél is gyengébb igazából.
Azt se tudom, hol kezdjem, mennyi minden fájt benne.
Talán a cselekménnyel kezdem. Nagyon minimális értelme van, inkább a zavaros jelzőt érzem találónak. Nincs rendesen kitalálva, csak random egymásra tettek jelenetsorokat. Több szálon igyekeznek haladni, és nem működik. Az is röhejes, amilyen csavar van. Azt meg nem is minősítem, hogy a végére jön Stallone és mindent karikacsapásra megold. A börtön, a szökés, az egész annyira értelmetlen és logikátlan.
A karakterek – érdemes egyáltalán karakterekről beszélni? Mindenkit ki tudok meríteni abban, hogy kemény fiú, aki nagyot üt. Miért csinálnak dolgokat? Kik ők? Senkiről nem tudni semmit. A gonosz – direkt nem árulom el, ki az áruló főgonosza a résznek, de meg lennék lepve, ha nem találnátok ki a fentiek alapján akár – öncélú, kicsinyes, még egy mesébe is sokkal komplexebb jellemeket kapnak! Hozzá képest Zordon, de még az Aranyhaj banyája is kész pszichológiai tanulmány.
Az akciók fájdalmasan bénák, semmilyen szinten se tudtak lekötni. Az meg mindennek a csúcsa, amikor Stallone jön és mindenkit letarol. Nagyon akció papa ellenes kezdek lenni, és amit itt Stallone művel, betiltanám. Komolyan kellene venni, de ez már annyira fájdalmas, hogy vicces sem lesz, csak kínos.
A színészek. Sírni tudnék! Nem a legrosszabbal kezdem. A másodikkal. Jesse Metcalfe – ő volt a kertészfiú a Született feleségekben, aki Gabyval kavart. Utána próbált a tini szépfiú vonalon befutni, de egy felejthető tini komédia főszerepénél többre nem futotta. Mégis, ki hitte azt, hogy el fog menni itt tetkós keményfiúnak? Hát nagyon nem. Borzalmas volt! A csúcs, maga Stallone. Olyan az arca, mintha már nem is igazi arcvonásai lennének, hanem rá lennének festve a színek és vonások. Az akciójelenetei fájdalmasak. A Creed vonala volt a jó: ahol játszott, ahol mert öreg lenni, az értékelhető volt. De ez? Különben is vannak félelmeim a Creed 2 kapcsán, de ez most rátett még egy lapáttal.
Nagyon töröm a fejem, hogy legalább egy dolgot találjak benne, ami nem ennyire fájdalmas vagy rossz benne, de nem megy. Nagyon gáz volt az egész film.
Szupercella 2. - 5/1 gagyi akció, még bénább történet – Stallone arca meg olyan, mintha festve lenne – gáz.
