Zombis, túlélős, gyógymódot keresős, gyerekes.
Melanie egy cellában éli a mindennapjait. Barátságos, kedves kislány, aki mindig érdeklődik a katonák hogylétéről is, akik székbe kötözik, és naponta átviszik a tanterembe. Itt is lekötözve tartják, de hallgathatja Helen óráit, aki szereti őket, aki mitológiai történeteket mesél nekik. De Melanie csak látszólag gyerek: az emberiséget megtámadó gombafaj az ő agyában is jelen van, csak még nem vált teljesen zombivá, mint a felnőttek. Ha elég közel kerülne hozzá egy fertőzés nélküli ember, képtelen lenne uralkodni a vágyain. A lány idővel rádöbben, ez egy kutatóközpont, ahol a hozzá hasonló gyerekek szerveiben keresi doktor Caroline a kúrát. A tábort azonban zombik rohanják le, és a túlélők az életükért futnak. Melanie mindenre kész, hogy megmentse Helen életét, de a 
kinti élet pár dologra ráébreszti.
A Kiéhezettek regényként izgalmas volt. Ha az ember nem tudta előre, miről szól igazából, több fejezeten át érhette a meglepetés a megváltozott világról, majd jöhetett a sokk, hogy az iskolában levő gyerekek átalakulóban levő zombik. Újszerű volt az a gondolat is, hogy a kór egy agyban kitenyésző gomba következménye.
A film nem tudta ugyanezt a hatást elérni – egyrészt, a regény előismeretem miatt már eleve nem lepődtem meg a zombi – gomba ötleten, és a filmen nem is akarták titkolni, hogy a gyerekekkel valami nem stimmel. Már az elejétől láttuk, hogy tartják őket, és nagyon hamar illusztrálták is, mi történik, ha megérzik a hús szagát.
Mert a regénnyel ellentétben a film inkább az akcióra helyezi a hangsúlyt, mint a karakterekre. Amivel nincs baj, egy okosabb akciófilm is jól tud esni a kínálatban, és ezt a Kiéhezettek tudja is hozni.
Menekülnek a zombik elől, Melanie kémkedik nekik, amikor bajba kerülnek szökési tervet dolgoznak ki és valósítanak meg. Katonák is vannak, lőfegyverekkel. De nem megy át a történet olyan zombi mészárlásba, mint amit a The walking dead szokott évadonként 2-3 részben prezentálni. Van itt egy orvosi kutatás is, amiből ugyan sokat nem tudnak átadni, de a lényeg átjön. Kell a zombi gyerekek agya és csontveleje, és előbb-utóbb kész lesz a kúra.
A regény, és a film is igyekszik rájátszani arra, hogy ez a kutatás mennyire etikus és emberszerű. Mert Melanie nagyon emberi, és pont ő az, aki ellent tud állni a gyilkolás kényszerének is. Szabad őt feláldozni, ha azzal esetleg mindenki mást meg lehetne menteni? És ezzel el is jutunk ahhoz a filozófiai kérdéshez, ami az egyik legősibb. Hány ember életét kellene megmentened azért, hogy egyet megölj, vagy hagyj meghalni?
A film csattanós választ ad a kérdésre, ami még akkor is hatásos, ha valaki olvasta a regényt.
A látványa is korrekt, ha nem is a sok pénzes látvány mozi, hanem a kevesebb pénzből okosan gazdálkodó fajta.
A casting is korrekt, bár nekem a regény előismeret miatt fura volt, hogy cserélték a rasszokat. A szőke, cuki Melanie lett a néger kislány, míg az ében szépség, Helen a nagyon angolosan festő Gemma Arterton.
Tulajdonképpen több jót tudok róla, mint rosszat. Mégis, nekem attól lett csalódás, hogy a regény nagyon hatott, a film meg inkább akciós jellegű és nem fogott meg igazán.
Kiéhezettek - 5/3,5 korrekt adaptáció, átgondolt változtatásokkal. Mégis, nekem a regény jobban tetszett.
