A héten se volt igazán jó film, csavaros, amit érdemes lenne mesélnem, így inkább arról mesélek a hétből, ami azért szíven üt, ha nincs előismereted, ha szerintem a héten nézett másik sportfilm (Az egymillió dolláros kéz) jobban is sikerült ennél. Csak itt van egy csavar. De vágjunk is bele!

Darrell Royal edző interjút ad. Ő Texas legsikeresebb edzője, mind a 20 All-American texasi játékos az ő tanítványa volt. A riporter feltesz a kérdést: ki az ő kedvenc All-American játékosa? (Ez az All-American olyasmi, mint a nemzeti válogatott, a Dream Team.) Gondolkodás nélkül Freddie Steinmark neve hangzik el. A riporter nem érti. Steinmark neve nem ismerős neki, nem is volt All-American játékos. Erre Royal mesélni kezd.

Freddie szülővárosa népszerű fiatalja volt, akit az apja nagyon hajtott. Jó jegyek, az iskolai focicsapat legjobb védőjátékosa, és mellette a család nagyon vallásos is volt. Freddie hajtotta magát, de így is kevés esélye volt: mivel alacsony volt a többiekhez képest, az egyetemi edzők megnézni se akarták.

Linda új lányként kezdi az évet, és a lány, aki körbevezeti, lelkesen magyaráz neki Freddie-ről. Linda nem is érdeklődik, a football hidegen hagyja. Aztán elsétál mellette Freddie, összenéznek, és valami kattan közöttük, ha nem is kezdenek még beszélni sem.

Egy nap iskola után a lányok Freddie és az apja után leskelődnek. Freddie félmeztelenül, egy kis rövidnadrágban fut a hegyen, és a lányok távcsővel figyelik. A srác kiszúrja a távcső visszatükröződését, és elindul a lányok felé. Linda nagyon meg is ijed, de nem tudnak lelépni, a kocsi nem akar indulni. Mindenki meglepetésére Freddie randira hívja a lányt.

Majd Freddie, és az idei újonc, Bobby lehetőséget kap egy texasi próbajátékra. Bobby olyan alkatú, amilyet az edzők keresnek. Mindkét fiúnak tetszik az egyetem, és Royal meglátja a fantáziát a fiúban. Először Freddie, majd Bobby is teljes ösztöndíjat kap tőle. Hatalmas az öröm a családban, a fiúk között is. Amit Linda tud fokozni: felvették őt is a texasi egyetemre, nem kell elválniuk sem.

Az edzőtábor kemény, 200 fiúból szűkítik le a csapatot. Freddie bekerül, és ő lesz az első, aki ilyen fiatalon a kezdőcsapatba is helyet kap. Ő a védelem szíve, amit a támadás legjobb embere, James Street is hamar meglát, és már akkor a fiú barátja és igazi játékostársa lesz, amikor a többiek még nem jöttek rá, mi rejlik a fiúban.

Menetelnek előre a bajnokságba, a Royal által kitalált támadást egy csapat sem képes kivédeni. Street és Freddie is hatalmasakat játszik. Mellette Freddie remek tanuló a vegyészmérnöki karon, és Lindával már a jövőt tervezik, hol fognak élni, házasodni, mennyi gyerekük legyen. Veretlenül kerülnek a döntőbe, a másik veretlen csapat ellen, hatalmas harc lesz. Freddie kész valósággal meghalni a pályán.

Linda komolyan félti is: Freddie lába fáj egy ideje, sántít, és mindenki elől titkolja, milyen komoly fájdalmai vannak. A meccsen az edző is észreveszi, egy kicsit le is hozza, de a hosszabbításba visszaküldi. Ő még 90%-on is jobb, mint a helyettese 100%-ban. Győznek. De Freddie lába fáj annyira, hogy már ő is belátja, meg kell nézetnie. Royal időpontot kér neki a környék legjobb orvosához.

És robban a bomba: daganat van a lábában. Fel kell nyitni – ha jóindulatú, kiveszik és felépül. De ha rák, csípőig amputálni kell a lábát. Royal egy díjátadóról rohan be hozzá a kórházba. Még Freddie az, aki a barátnőjét és edzőjét vigasztalja.

Majd Royalt látjuk, aki a kupadöntőre készülő csapattal kénytelen közölni, hogy Freddie lábát le kellett venni, támogassák a fiút, mert nagy kihívás előtt áll. Elmondja, akkora daganat volt a lábában, hogy a dokik azt sem értették, hogy tudott járni rajta, nemhogy focizni.

Freddie is ki van, de Linda erőt önt belé.

Freddie a döntőre a saját lábán akar menni, gyorsan gyógyul. De az orvosa nem engedi mankózni, tolószékbe akarja nyomni. Freddie Bobby segítségével addig gyakorol, amíg nem megy neki botokkal a járás. Kimehet a döntőre. Az orvost még megkérdezi, milyenek az esélyei. Nem akarja megmondani neki, de a fiú kierőszakolja. Ez az egyik legagresszívabb rák, nem szoktak egy évet sem élni a betegek az amputáció után.

Minden úgy van az öltözőben, ahogy hagyta. Felveszi a megmaradt lábára a cipőjét, kisétál a fiúkkal, akik neki nyerik meg a meccset és a meccslabdát.

Royal elmondja a történet végén, hogy Freddie rácáfolt az orvosra. Nem adtak neki egy évet sem, ő még másfelet élt. Máig, minden meccsen a csapat köszön a fiúnak. A kijáratnál van egy kép róla, és a fiúk őrzik az emlékét. Streetből lett All-American játékos, nincs kimondva, de ha nincs a betegség, abból a csapatból Freddie lett volna a másik. 22 év jutott neki.

A vége nagyon szívfacsaró, nem is akarom tovább ragozni. Hét közbe megtettem már.