Nyomozós, rendőrségnek segítős, barátos.
Sherlock agyrázkódást szenvedett a korábban történtek során, és a hatásokat még mindig érzi. Nincs rendben az egészsége, gyakran a gondolkodás is nehezére esik. Joan igyekszik segíteni és vigyázni rá, de Sherlock a munkával nem hajlandó felhagyni. Az Anonim gyűléseken ismeri meg a szimpatikus Michaelt, aki hasznos tippekkel látja el. De a férfi körül van valami különös aura is: ő igazából egy sorozatgyilkos, aki Sherlockot választotta ki magának nemezisnek. Kettejük játszmája közben olyan ügyeket oldanak meg, mint a már halott gyászhír író jóslatainak beteljesülése, vagy a zoológusé, aki tudását ipari játszmákba is áruba bocsátotta, vagy a mérnökét, aki után a szexbaba maradt szemtanúként.
Végignéztem, és most van egy nagy kérdőjel a fejem felett. Én nem hiszem, hogy a végére a két ember, akik szeretik egymást, az ő esetükben szerelmet jelentene. Ők jó barátok. Nekem nem is ez a kérdőjel, hanem a zárás. Az évadé vagy a teljes sorozaté? Igazság szerint, akár sorozatzárásnak is jó lett volna, ahogy elbúcsúztunk a szereplőktől.
De addig el kellett jutni, idén pedig vegyíteni próbáltak átívelést és heti ügyeket. Nincs is ezzel semmi baj, nekem az arányok voltak furcsák. Az első részekben erőteljesen építették a Michael szálat, már komolyan azt hittem, kapunk egy olyan ellenfelet, akivel akár egész évadban fogócskázhatnak. Ez tetszett is – erre mindig volt egy 5-10 perc, különben ment a heti ügy. Majd Michael elment, visszatértek teljesen a napi ügyekhez. Hogy az utolsó két részbe visszahozzák, és méltatlanul egyszerűen és szerintem bután is leépítsék, amit az évad elején elkezdtek. Vagy-vagy. Lett volna végig heti ügy, vagy építettek volna átívelést, de ez a vegyítés nekem nem jött be ebbe a formába.
Az ügyek között idén akadt egészen érdekes is, ha már nem is hozakodnak elő olyan kreatív esetekkel, melyekkel nyitották a sorozatot. A BBC sorozattal meg hasonlítani se merem, nagyon elfogult vagyok az angolok verziójával, amelyet még a gyengébb részeiben is sokkal ötletesebbnek és kreatívabbnak érzek, mint amit az amerikai sorozat produkál. De heti egy rész kellemesen szórakoztató, és még mindig messze jobb krimi, mint pl. a Take two képviselte csajos nyomozgatás, amiről majd később mesélek.
Idén szerettem a sorozat humorát is. Szinte minden részben volt egy olyan beszólás, vagy szituáció, amin nagyon jót tudtam mosolyogni. Van abban valami kedvesen mókás, ahogy Sherlock és Watson még mindig tudnak szurkálódni, elsősorban egymással.
Bár sokat változtattak Sherlock karakterén, még mindig van a hangulatból, ami ennek a világnak a sajátja. A különc zseni, aki egy jól funkcionáló szociopata. Igaz, Johnny Lee Miller karaktere már kilépett ebből a körből. Korábban is sokat érzékenyítettek a figurán, most pedig elértek a csúcspontra azzal, hogy kapcsolatokat igyekszik fenntartani, és elhangzik a szeretik egymást kijelentés is.
Tudom, nem ez a mérvadó, de nekem szempont az is, hogy sokkal jobb Lucy Liu stylistja is. Az elején nagyon ronda ruhákat kapott, de már van egy nőies, de komoly stílusa, amit szerintem nagyon eltaláltak. Én pl. nézegettem a ruhatárát is az évad során.
Ha vége, akkor sincs gond, de akár szívesen nézném is tovább. Ez a jobb krimik között van.
Elementary - 5/4 jó az átívelés, ha a vége összecsapott is. És még mindig megvan a sorozat stílusa, bejött.
