Apát keresős, más dimenziós, mesés.
Alex és Kate elkötelezett tudósok, akik a világ működését tanulmányozzák. Van egy elméletük a hiperkockáról, mely szerint dimenziók és világok között lehet utazni, elég hozzá a megfelelő frekvencia megtalálása. A tudományos munka mellett szerető házaspár és szülők is, akik lányuk mellé most fogadtak örökbe egy kisfiút is. 
Ám Alex egy éjjel eltűnik, és 4 éve nyoma sincsen. Meg nagyon akar hinni az apja visszatértében, romlik a viselkedése az iskolában, nem tudnak mit kezdeni vele. Öccse, Charles Wallace hoz haza egy különös nőt, mrs. Miaz-t, aki nagyon nem evilágian viselkedik. Amikor csatlakozik hozzájuk Meg osztálytársa, Calvin, a három mrs. dimenzióközi utazásra hívja a gyerekeket, hogy hazahozzák az apjuk. Közben szembe kell nézniük a saját félelmeikkel és a világot fenyegető gonosszal is, amely már a Földet is fenyegeti.
A trailer hangulatos volt, még vártam is a filmet. Az is megfordult a fejembe, ha siker lesz a film, kijön a regény is, új sorozatba is kezdhetek, mert az Időcsavar regények több részesek, a film alapja csak egy a sok között. De se siker, se könyvsorozat, csak egy csalódás.
Kezdjem azzal, ami legjobban bökte a csőröm? Ok. Hogy hívják a film főgonoszát, a sötétséget? Röviden Aznak. Csak éppen itt nem ölt bohócruhát, és nem gyerekeket ragad el a városkából, hogy lebegtesse és megegye őket. (Pedig az jobb lett volna.) Az itt hosszabb névvel is rendelkezik, ami nem Krajcáros. Hanem Kamaszodsz. Amikor meghallottam, legszívesebben felvihogtam volna. Kamaszodsz?
És tényleg, ha visszafejtem a cselekményszálakat, akiket elkap a gonosz, a gyereki naivságot hátrahagyva felnőttesebbek, vele együtt gonoszabbak is lesznek. Konkrétan úgy van beállítva a filmben, mintha a világ minden baja abból fakadna, hogy a gyerekek felnőnek. Jó, bele tudom látni, hogy arra akarja a film a hangsúlyt tenni, hogy a gyermeki hitet és képzeletet meg kellene őrizni egész életünkben, nem megölni a belső gyermeket, de így ez akkor is röhejes volt. Nekem megfordult a fejemben, ilyen logikával az is megoldást hozna a Föld minden bajára, ha minden ember fogná magát és öngyilkos lenne, mert az emberiség az a kór, ami lassan elemészti a bolygónkat. És mindezt egy gyerekmese gondoltatta velem…
Mert ez gyerekeknek szól. Kalandot jelent a történetben egy repülés. Mesebeli, varázsos tájakon kelnek át a szereplők, és rejtvényeket oldanak meg. A segítőik, a három mrs. olyan, mintha Óznak lett volna három jó boszorkánya. Ugyan fizikai magyarázatot igyekeznek bemesélni nekünk, de akkor is egy hatalmas mese az egész. Ha a szeretet a frekvencia, amivel utazni lehet a dimenziókban, kérdem én, a sötét „Az” hogyan utazik? Mert egyre csak terjed.
Az üzenet, mely önmagunk elfogadásáról benne van, szintén nagyon gyerek- és kiskamasz filmes. De azt simán el tudom képzelni, hogy a regény is erre van kihegyezve.
A történetet tehát utáltam, de két dolog elvitathatatlan a filmtől. Az első: nagyon szép látványra. Ha az agyunk kikapcsoljuk, nagyon szép a külcsín. A másik, iszonyatosan erős a casting. Reese Whiterspoon, Oprah, Chris Pine, Gugu Mbatha-Raw, Galifianakis, Levi Miller többek között a szereplők között.
Jut eszembe, miért lett Miaz, Ki és Melyik Mrs? Arra nem jöttem rá. Nincs Mr. Mindegy is.
Időcsavar - 5/2 nagyon látványos, csalogató castinggal, de a történet felnőtt fejjel nagyon gáz. Kár érte.
