Sorozatgyilkosos, múltat kutatós, újságírós.
Pat igyekszik beilleszkedni szülővárosában, de nincs könnyű dolga. Félvér lány, akinek annyira világos a bőre, zöld a szeme, hogy rendszeresen megállítják a társaságot, ha velük van. Mit keresne egy fehér lány feketékkel? Az anyja is furcsán viselkedik, és Pat egy titkot sejt a háttérben. Amikor kicsit kutakodik, rábukkan az anyakönyvének kivonatára. Ebből kiderül, hogy ő igazából Fauna Hodel, az anyja nem az anyja. Az igazi rokonai Los Angelesben élnek. Felveszi a kapcsolatot a nagyapjával, aki meg is hívja magához a lányt. Fauna elutazik, de a rokonai furcsák, fenyegetőek. A válaszokat egy újságíró szolgáltatja: neki meggyőződése, hogy évekkel korábban dr. Hodel volt a Fekete Dália gyilkosa, és még mindig aktív gyilkos. A lánnyal együtt erednek a rejtély nyomába.
Hallottátok már a mondást, hogy Amerika a sorozatgyilkosok hazája? Ha szeretitek a krimiket, előbb-utóbb már biztos belefutottatok. Az vitathatatlan tény, hogy az embereket érdeklik az ilyen esetek. Ha nem is mindenkit, de sokakat. Nem véletlen, hogy annyi sorozat, regény, de ismeretterjesztő kötetek is foglalkoznak velük.
Az Államokban megvannak a hírhedt esetek is, amelyeknél elég egyetlen hívószó, hogy felidéződjön egy történet. Az Unabomber. Sam fia. Ilyen a Fekete Dália is, ami a rendkívül színes és sokféle feldolgozásnak hála nálunk is ismert történet. Volt a film Josh Hartnett főszereplésével, beletették az AHS-ba, közben emlegetik a Gyilkos elmékben. Most pedig egy egész sorozatot építettek köré.
Ami a csavar, hogy nem a gyilkosság idején járunk. Évekkel később, amikor két esetben levő, de mégis kívülálló akarja megtudni az igazat. A sorozat ráadásul irodalmi gyökerekkel rendelkezik, hiszen az igazi Fauna Hodel emlékiratain alapul. Különben, ezt egy ponton a sorozatban is láthatjuk. Minden rész végén ott van az eredeti: egy bevágás, egy fotó. Jót is tesz a műsor hitelességének, de különben is érezni, hogy van egy alap, amit követnek. A fent emlegetett feldolgozásoknál valóságosabb, nem is olyan történetszerű.
Mert ez a sorozat nem egy izgalmas krimi. Néha hiányoltam is belőle a pörgést, az igazi nyomozást, valami életet. Szép lassan haladnak az események, az elején elképzelni sem tudtam, ilyen távolról hogyan érünk el a Dália ügyig.
Amiben viszont erősebb: a korhangulat és a külsőségek. Végig megvan benne a retró feeling, és nem csak a zenék vagy a szereplők kinézete miatt. (Bár tény, hogy a ruhák sokat segítettek abban, hogy pár évtizedet visszapörgessék a naptárat.) Fullasztó, nyomasztó az egésznek a hangulata, a True detective is felötlött bennem. Mindkettőben rámennek arra, hogy hatást, érzéseket váltsanak ki, és ezek nem jó érzések. Ok, egy Fekete Dália gyilkosság kapcsán ne is érezzük jól magunkat.
Igyekeznek a fő karaktereket mélyíteni, és igazi drámákat adni nekik. Jay kapcsán ezeket jobban át is tudtam érezni, ha a sorozat végére irritáltak is a férfit kísértő ázsiaiak árnyai. Fauna kapcsán inkább azon voltam készen, hogy a faji előítéletek korában egy gazdag, fehér nő jó ötletnek tartotta a lányát félvérként neveltetni.
Jó a casting, van hangulata, de kell hozzá türelem és monotóniatűrés.
I am the night - 5/3,5 hangulatos, noir, jók a valós elemekre utalásai, de maga a krimi elég sovány.
