- Meghívás egy gyilkos vacsorára

Meg sem próbálom a film csavarjait sorra venni. A lényege, hogy ideérnek a híres nyomozók, de csak a vak inassal és egymással találkoznak. Egy jó játéknak tűnik az egész hétvége. A vacsora mellett bukkan fel a házigazda, aki közli, éjfélkor meg fog halni valaki azok közül, akik az asztalnál ülnek. Be vannak zárva, és az ő diadala az lesz, hogy egyik nyomozó sem tudja majd megoldani az ügyet - így leleplezi, milyen kóklerek igazából.

A csapat úgy dönt, együtt maradnak, akkor nem lesz áldozat és nincs ügy sem. Ám a ház úgy van megduplázva. hogy akaratlanul is mindig elszakadnak egymástól. Éjfélkor mind az étkezőben vannak, fogják egymás kezét, és nincs halott. Örülnek is maguknak, amikor kiderül, a házigazdát ölte meg valaki. Mindenki nyomozgat, kérdezgeti a többieket. A szakácsnőről kiderül, hogy csak egy bábú volt. A vak inast valaki megölte, de hol a ruhái, hol a levetkőztetett test tűnik fel, minden logika nélkül.

Az utolsó éjjel mindenki egy halálos csapdával is szembesül. Van. akiknek gyilkos kígyó van az ágyában. Van, akikre mérges gázt eresztenek.

A határidőn azonban sorra megjelennek, és sorra adják elő hihetetlenebbnél hihetetlenebb elméleteiket. Maszkok, eddig nem is említett rokonok, minden előkerül. A végén mind csalódnak: leveszi a maszkot a férfi, akiről kiderül, hogy ő a házigazda. Az egészet csak megrendezte, és senkinek eszébe nem jutott, hogy ez csak játék. Senki nem nyer, megalázottan elkullognak.

Végül látjuk, hogy a házigazda arca is csak maszk, a szakácsnő rejtőzik alatta.

- Életszonáta

Ahogy a csapat együtt él a fogságban, elkezdenek komoly barátságok és kapcsolatok kiépülni. Az egyik terroristának szép hangja van, őt Roxane kezdi énekelni tanítani. Roxane és az érte rajongó Hosokawa szerelmesek, az egyik fogvatartójuk szervez nekik randit éjjelre, amikor együtt lehetnek. Hosokawa mindenese, aki itt tolmácsként is jelen van, ezt a lányt tanítja angolul, írni és olvasni. A titkos tanórákon ők is egymásba szeretnek.

Nekik világos lesz az is, ez egy politikai jellegű tüntetés. A terroristák igazából nem rossz emberek. A vezetőjük pl. egy tanár, aki úgy látja, a történelem mindig ismétli magát, és ha nem lépnek fel erővel a romlott kormányuk ellen, soha nem változik semmi. Ő csak annyit akar, hogy a politikai foglyokat engedje az állam szabadon.

Messner, európai túsztárgyaló, a nyaralását szakítja félbe, hogy segítsen a helyieknek. Látja, hogy odabent már nincsenek igazán túszok és túszejtők. Már szinte családként működnek. Igyekszik rávenni őket, hogy menjenek ki, hagyják ezt az egészet. Nem hallgatnak rá, ás Messner nem tudja tovább visszafogni a katonákat.

Bevonulnak, módszeresen lövik agyon a túszejtőket, akiket a túszaik igyekeznek védeni. Az angolul tanuló lány, az énekes fiatalember - van, aki visszalőhetne, menekülhetne, de leteszi a fegyvert. Őt is agyonlövik. Végül, Hosokawa Roxane felé siet. Látja, ahogy az egyik túszejtő lányt agyon akarják lőni. Megpróbálja elrántani, mindketten halálos lövést kapnak. Roxane összeomlik a holttestek mellett.

Odakint ünnepel a tömeg, örülnek, hogy a túszok kiszabadultak. Csak a túszokat elszállító buszon van néma csend, sírás és tömény fájdalom. Ők gyászolják, akiket elvesztettek.

1 évvel később Roxane visszatérő koncertje van. Hosokawa titkára most az ő mindenese. Ahogy Roxane énekelni kezd, mindketten maguk mellett érzik a halott szerelmük, akit egy éve agyonlőttek a katonák.