Kamaszos, rejtélyes, oroszok ellen küzdős, szörnyekkel szembenézős.
Hawkins látszólag normális amerikai kisváros. A középkorú háziasszonyok a strandra járnak, ahol lelkesen figyelik a szexis úszómestert. A kamasz Ell és Mike az első szerelem fellegén lebeg, amivel lassan megőrjítik a lány nevelőapját, Hopper rendőrfőnököt. Steve egy fagyizóban dolgozik és igyekszik barátnőt találni magának. Jonathan és Nancy egy lapnál helyezkedtek el gyakornokként. De a nyugodt felszín alatt valami rettenetes közeledik: emberek kezdenek el furcsán viselkedni. Will érzi a másvilági lény jelenlétét, a csapat egyik fele ennek a nyomába ered. Steve és Dustin egy orosz összeesküvés nyomaira bukkan a plázában. Nancy és Jonathan a vegyszert zabáló és megőrülő patkányok rejtélyébe veti bele magát, míg Joyce Hopper segítségével keresi a különös mágneses jelenségek okát.
Vannak sikersorozatok, amelyeket ha nem is néz mindenki, de tudják, mi az. Ilyen volt a Trónok harca, és ilyen a Netflix nagy dobása is, a Stranger Things. Ami a 3. évadánál tart, és ami jó lett. (Hála égnek, így erről máris tudok írni, nem kell még mindig törnöm a fejem, mint a GoT esetében, hogy írjak a mély csalódottságomról.)
A történet úgy indul, hogy akár most is bele lehessen kapcsolódni az eseményekbe. Annak könnyebb, aki nézte az előző évadokat is, de szerintem felépítettek annyira mindent, hogy senki ne érezze úgy, hogy nem tudja érteni a most látottakat.
Több szálon haladunk, és eleinte még a néző is csak kapizsgálja, a különféle események miképpen függenek majd össze. Ha jól számolom, akkor 4 nyomozás között váltogat az évad. Ell és a fiúk a szörny és Billy nyomában, Dustin és Steve az oroszok után, Joyce és Hopper a mágneses jelenségek, Nancy és Jonathan a patkányok szálán. Most, hogy így leírtam, és már végigértem a sorozaton, nagyon szépen összeilleszkedik minden, és megvan a logikája, melyik szál miképpen kötődik a többihez. Nézve, az első részekben, azért nem éreztem ezt a koherenciát, de ott még nem is kell. Az a jó, ahogy a végére minden összeér.
Jó azért a 4 szál, mert lehet köztük váltogatni. Izgalmat generál, ahogy valamilyen veszélyes helyzet mindig van valamelyiken. Ha pl. Hopper és Joyce éppen lelki dolgokról beszélgetnek, a másik szálon valaki biztosan veszélybe kerül vagy tapasztal valami durvát. Így lehet egyszerre izgalmas, horror a sorozat, miközben emberi szálakat is tesznek bele.
Mert az is jó, hogy felvállalják, a szereplők idősebbek, más dolgok kezdik el foglalkoztatni őket. Ez már nem az a gyerekbanda, akik biciklire pattantak és együtt balhéztak. Bejönnek a képbe a barátnők – egyszer ki is mondják, felnőnek, változnak, nem marad semmi úgy, mint eddig. Kellett is ez, már csak azért is, mert nem néznek úgy ki, hogy kisgyereket játsszanak tovább. Hitelesebb így. Látjuk, hogyan mennek a bánatukkal az anyjukhoz. Látjuk, hogyan keresik a saját identitásuk és próbálkoznak az első barát-barátnő kapcsolattal. Látjuk, a szülői féltés mire nem képes.
Vannak hősies kiállások, nagy pillanatok. Továbbra is megvan a sorozat humora. Lehet félni, de nevetni is a részeken. Stranger Things hangulat, ahogy megszerettük.
Jó a CGI. Simán jobban néz ki, mint sok film. Pedig a nyolcvanas évek divatja… fájdalmas.
Élveztem végig, érdeklődve várom, mit tartogatnak a 4. évadra!
Stranger Things - 5/4,5 horror és családi film elegyek vegyítve. Tetszett, ahogy összeérnek a szálak. Jó volt!
