Vezetéket építős, problémamegoldós, versenyes.
Vincent és Anton Zaleski mindketten egy informatikai vállalatnál dolgoznak, akik online kereskedéssel foglalkoznak. A szakmájukban mindennél fontosabb a gyorsaság: egy töredék másodperccel is milliókat lehet keresni. Vincent kitalálja, hogy önállósodjanak, és saját kábelt fektessenek le két tőzsde között. Sorra veszik meg 
a telkeket, húzzák a vezetéket, még a felmondásukat is beadják. Volt főnökük, Eva Torres azonban nem törődik bele a vereségbe. Miközben mindent megtesz, hogy megnehezítse Vincent és Anton életét, saját projektjét felgyorsíttatja. A küzdelem egyre élesebb, miközben Vincent egy súlyos titkot is igyekszik megőrizni. A gyomorfájásai nem a rossz emésztése miatt vannak: gyomorrákja van, és azzal, hogy halasztja a kezelést, az életével játszik.
Nem akartan elhinni, hogy tényleg hiányzik valami ebből a filmből. Megnéztem, és tényleg! Valami hibádzik. Nem tudott lekötni, és hiába akartam, hogy jó legyen, nem egyszer azon kaptam magam, hogy ezt bizony unom.
Az egésznek az oka, talán, hogy nem könnyen megfogható a film konfliktusa. Több ezer kilométeren át fektetnek le egy kábelt, hogy az adatforgalmat meggyorsítsák egy töredék másodperccel. Különben innen jön a film címe is, amit elsőre talán nem is lehet érezni. Anton és Vincent olyan gyorsaságot akarnak elérni, mint amennyi ideig egy kolibri szárnycsapása tart. Ezért adták a projektjüknek ezt a nevet. Erőltetettnek hat? Ez a baj a filmmel is.
Nehezemre esett azon drukkolni, hogy gyorsabb legyen az adatátvitel. Abban is volt valami rutinszerű, ahogy Eva elkezdte lassítani a munkájukat. Pontosan olyan eszközökkel, amelyekre számítani lehetett. Nekik futni kellett a pénz után, a nőnek milliók álltak a rendelkezésére. Mibe tellett nekik nagyobb bérért elcsábítani a munkásaikat? Semmibe.
Amik tetszettek, ahogy a különféle nehézségeket igyekeztek leküzdeni. Anton volt az agy, Vincent a menedzser, aki egyenesben tartotta a dolgokat. Jó csapat voltak, és elnéztem a problémamegoldás köreit, ha helyenként éreztem is, hogy nem tudlak meglepni, csak a kötelező köröket futjuk. (Utálom leírni, de helyenként unatkoztam!)
Sokat áldozott fel mindkettő, és emberi oldalról nézve a filmmel is elégedettebb voltam. Nem sok vonással ugyan, de emberivé igyekeztek tenni a két főszereplő. Eva nem kapott ennyit, ő csak egy kemény üzletasszony, aki gyűlöl veszíteni, mindent meg is tesz, hogy ő legyen a győztes mindig és minden esetben. Ennyi Eva jelleme.
A film vége, az is hozzájárult a nem tetszésem kialakulásához. Komolyan, ennyi? – kérdeztem a monitort, amint elkezdődött a stáblista. Olyan befejezetlen, fura volt nekem. Még egy feliratot sem kaptunk, mi lett velük vagy az ötlettel, vagy bárkivel. Csak az a keserédes érzet maradt, hogy az innováció halála a nagytőke és annak hatalma.
A három főszerepet három ismert színész játssza. Jesse Eisenberg hozza a szokott figuráját. Salma Hayek nem kapott a képességeihez méltó karaktert. Elég volt keményen szexinek lennie, Szörnyella frizurával. Alexander Skarsgard viszont a szokott jóképűsége nélkül próbálkozott, elég korrekten. A görnyedt járása mondjuk, sok a jóból.
Sokkal jobbat vártam, így csalódott vagyok cseppet, de azért nem olyan rossz ez a film.
A Kolibri projekt - 5/2,5 vannak jó ötletei, impozáns a stáblista és a karakterek is, de a film unalomba fullad.
