Tündéres, sorozatgyilkosos, nyomozós, szerelmes, családi titkos.
Vignette a végsőkig kitartott a szülőföldjén, de már ő is menekülni kényszerül. A tündérekre ott már csak halál és rabszolgaság vár. Burgue városában kell ledolgoznia az út árát, egyedüli túlélőként az elsüllyedt hajóról. Ismerőse azonban akad már itt, akitől szörnyű igazságot tud meg: szerelme, Philo nem veszett oda a csatákban, itt él ő is, nyomozó lett belőle a sereg után. Vignette jól be is olvas a férfinak, akinek most sok teher nyomja a vállát. Szinte az egyedüli rendőr, aki a tündéreknek is igazságot akar szolgáltatni és keresi a gyilkost, aki brutálisan végez. Titkolnia kell a származását, amivel maga sincs teljesen tisztában. Vignette is régi fájdalom a lelkén. Közben a magas politika világában is változások közelednek, melyek közelebbről érintik őket, mint valaha is el tudnák képzelni.
Próbáljam visszafogni a rajongó énem? Most nem nagyon akarom. Annyira élveztem ezt a sorozatot, hogy bár látok benne hibákat is, nem akarom észrevenni őket. Csak örülni, hogy tetszett, szórakoztatott és lesz folytatása is.
Ennek a történetnek volt egy okosan felépített íve. Azonnal az események közepébe csöppentünk, már az első részben felvázolták a legtöbb konfliktus alapjait. Akciósan indult, menekülés és máris ott voltunk a gyilkosságok közepén, miközben a politikai játszmákból is kaptunk kóstolót. Folyamatosan megismertük a múltat, miközben a jelen eseményei már átvezetnek az új konfliktusokba, a második évadba. Nekem nagyon bejött, ahogy éreztem, hogy itt minden ki van találva. A történéseknek, szereplőknek megvannak a gyökereik, és érezni, merre felé haladnak az események.
(Nem véletlen, hogy egyszerre vált nézhetővé az egész évad. Egészen filmszerű a cselekmény, komolyan összefügg minden, simán lehet darálni az egész évadot.)
A cselekmény sok zsánert ötvöz. Ha minden szálat nem is szerettem benne, a legtöbbet igen. Lekötött Philo és Vignette kapcsolata, amelyet nem szabtak túl romantikusra, így nekem pont elég volt. Lekötött a krimi, a gyilkos utáni hajsza, ami remek kis fantasy szállá és hatalmi játszmává fejlődött ki. Tetszett a társadalmi vonal: ahogy a máslények elnyomottak, de próbálnak boldogulni, már lázadó csoport is kialakult. Tetszett a fantasy jóslattal és e miatti komoly ármányokkal. Jól összeállt, változatos. Ugyan egyes dolgokra jól rá lehet érezni, nem olyan meglepő egy-egy fordulat, de ezt most nem éltem meg hiányként.
Ha volt, ami kevésbé tetszett, Imogen története. Ezzel a társadalmat akarta megmutatni a sorozat, hogyan viselkednek az előkelő körök egymással is, a másféle lényekkel is. Imogen eleinte az ő tipikus képviselőjük, de aztán egy szerelem megváltoztatja. Ezt nagyon mesének éreztem, de még ez a szál is nyitva van.
A szereposztást szerettem. Jót mosolyogtam azon, hogy Orlando Bloom, aki egy tündér szerepével lett sztár annak idején, most visszatért a fantasy világba. Jól állt neki ez a nyomozó – évek óta nem láttam semmiben, amiben legalább fele ennyire tetszett volna. Delevingne kevésbé játszik jól, de az eltalált mellékszereplők, izgalmas karakterek körötte tudták ellenpontozni, amit hiányolok az egykori modell játékából.
Talán a maszkok nem tetszettek végig, de a sorozat folytatását már most nagyon várom.
Carnival Row - 5/4,5 jól kitalált világban, izgalmas cselekmény, jó karakterekkel és gondos castinggal.
