Végül rájössz, az ember nem különb a fájdalomnál, amit a szeretteinek okoz, és hogy mit hajlandó tenni, hogy helyrehozza. (Carnival Row)

(George rájön, hogy Sheldon egy hete nem jár a tanórákra. A tanárok is tanácstalanok.)

• Hubert, volt ma az órádon Sheldon?
• Nem, egész héten nem láttam.
• És nem akartál szólni?
• Nem akartam elkiabálni.
• Egyikőtök óráján se volt?
• Nem. Egyen sem.
• Behozom, hazaviszem. Valahol itt kell lennie az épületben.
• Lehet, hogy láttam a könyvtárban. De én már ott tartok, hogy néha otthon is látni vélem őt.
• Mint azt a hátborzongató Chucky babát a filmben?
• Pontosan! (Young Sheldon)

(Testvérek egymás közt az élet nagy dolgairól.)

• A szerelem egy trükk, amit Isten játszik velünk. Így nem kell állandóan szégyenkeznünk magunk miatt.
• Fura, hogy Istenről beszélsz. Mármint, te hiszel benne?
• Csak egy kicsit. Akkor, amikor épp jól jön.
• És mi van… az ördöggel?
• Mi van vele?
• Benne hiszel?
• Dehogy! Kinek kell az ördög, amikor itt vannak a republikánusok? (Krystal)

(Újabb Pókember bukkan fel és Miles már kezd belezavarodni.)

• Akkor most hányan vagyunk pókok?
• A ComicConon tudják. (Pókember: Irány a Pókverzum)

(Gyuri és Erika már nagyon kikészülnek Ildikó jelenlététől, Laci se sokat segít.)

• Elege van, meg nekem is. Ildikó úgy használja a házunkat, mint valami szállodát, ki-be járkál egyfolytában. Még magánéletünk sincs.
• Az durva.
• Jó, azért néha van. Mondjuk milyen... Ildikó ott alszik a kanapén.
• Miért nem csináljátok máshol? Vagy hármasban? (A mi kis falunk)

(Új Pókember, újra ugyanazzal a szöveggel kezdi el a történetét.)

Na, jó, akkor még egyszer utoljára. (Pókember: Irány a Pókverzum)