Szerelmes, tragédiákat kezelő, családtörténetes.
Will mindennél jobban szerette Abby-t. Az egyetemen találkoztak, és a férfi köré építette az életét. Feleségül is vette, családot is terveztek. Ám Will most maga alatt van, az utóbbi fél év nagyját szanatóriumban töltötte. Abby elment, és ezzel neki is vége lett. Egy pszichológus igyekszik rávenni, hogy nézzen szembe a fél éve történtekkel. 
Nem sejti, ezzel mit okoz. Javier nem vágyott sok mindenre: a szeretett nő legyen a felesége, legyen egy megfelelő munkája. Amikor minden összejönni látszott, jó munka és szerető család, felfigyelt arra, hogy a gazdag főnöke szerelmesen méregeti a feleségét. Tudta, mit adhatna ő a családjának, amire neki soha nem tellene. Fájdalmas döntést hoz meg. Mindkét családban született egy-egy gyermek: Dylan és Rodrigo. Egy napon találkoznak egymással, és a történetek összeérnek.
A filmet két dolog adta el nekem: a beválogatott színészek (Oscar Isaac szimpatikus nekem, és nem a Star Wars miatt) és a készítők korábbi filmjei. A Crazy Stupid Love hatalmas kedvencem, és akinek köze volt hozzá, más filmjeire is kap tőlem esélyt. Még akkor is, ha a kritikusok annyira lehúzzák, mint ahogy ezzel a filmmel is tették.
Ahogy az Őrült, dilis szerelem esetében is, itt is több szálon felvezetve kapjuk meg az eseményeket. Több karakter sorsát elkezdik mesélni, amelyek között hol nyilvánvaló a kapcsolat, hol csak a végére derülnek ki a kapcsolódási pontok. De a végére minden összefügg. Kiderül, hogy hiába a sok szál és karakter, ez egyetlen történet. Ki van hegyezve arra, hogy az egész a szeretetről szól, csak annak is sok arca van.
A történettel nem volt bajom, ha egy-egy része nem is tetszett. Abby és Will története kötött le legjobban. Kicsit meg is vezetett a film, a szál majdnem végéig nem is sejtettem, mi történt igazából, és miért süllyedt meg ennyire a férfi. Dylan kamaszkorát nagyon nem bírtam. Abban a szálban normális cselekmény sincs, csak kellett neki is egy rész, hogy megismerjük, és a végére lehessen kötni Rodrigo felé. Javier történetében butaság a csavar. Nem értettem, a férfi miért dönt úgy, ahogy, ha addig annyira büszke volt és tartotta magát. Rühelltem, hogy annak a történetnek az a lényege, hogy a pénz fontosabb a szerelemnél és az igaz szeretetnél. Ha annyira a szeretetről szól a film, hogyan faraghatták ilyenre? Rodrigo szála egy fokkal jobb volt, mint Dylan kamaszkora. De összességében elmondható, hogy a szülők történetei jobbak voltak, mint a gyerekeké.
Minden szálon volt egy színész legalább, akinek a nevével el lehet adni a filmet. Oscar Isaac, Olivia Wilde, Olivia Cooke, Antonio Banderas, többek között. Kicsit éreztem is a filmen, hogy a sok karakter és időugrások miatt egy-egy színész nem tud kibontakozni. Banderas karaktere szívta meg ilyen szempontból legjobban, ő nagyon lógott a levegőben. Sajnáltam azt is, hogy ez a film csupa jó ember gyűjteménye. Ha nagyon szenvednek is néha, nincs olyan figura, aki ártani akarna, vagy nem jó ember etikai értelemben. Nem éreztem hitelesnek, hogy mindenki ennyire rendes és pedáns. Még, ha lázad, akkor is.
Minden, nagyjából OK a filmben, de nem elég ütős. Elnézem, vannak jó ötletei és jó színészei, csak éppen semmit nem visz végig mélyen. Sok olyasmi van ebben a filmben, aminek drámaian ütni kellene, de ez nem történt meg.
Az élet maga - 5/3 az ötlet, a szereposztás, az érzelmi hatásfoka rendben, de valahogy nem ütött meg eléggé.
