Vámpíros, kosztümös, életért küzdős, élősködős.
Egy kolostorban súlyos sérüléseket elszenvedett, szellemileg is kínzott férfi várakozik a végre. Egy napon vendége érkezik, egy tudós apáca, aki hallani akarja a történetét. John mesélni kezd: nősülés előtt álló, fiatal ügyvédként utazott szerződést kötni Romániába. Dracula várából azonban nem volt kiút, csak egyre több rejtély. Míg a gróf látványosan fiatalodni kezdett, Jonathan öregedett és egyre betegebb lett. Mire rájött, mi pusztítja, már esélye is alig maradt a túlélésre, nem is jöhetett teljesen vissza. Agatha Van Helsing kész szembenézni a 
szörnyeteggel, aki meg is jelenik. Dracula őt vinné magával Angliába, ahol vonzza a kultúra és a tudomány. A hajóutat is nagyon gondosan szervezi meg, válogatva a hajó utasai között. De a nagy étvágy nagy figyelmet kelt, és Agatha sem adta még fel a harcot. Dracula azonban nem hal könnyen, az asszony leszármazottai életét is kísérti még.
Úgy tűnik, az év elején el vagyok kényeztetve klasszikusok feldolgozásaival. Volt egy nagyon érdekes Karácsonyi ének, és a BBC egy Dracula verzióval is előállt. Ahogy a másik sorozatban is, az alap a regény volt, de sok olyan elemet beletettek, ami nem csak a plakát szerint visz új vért a karakterbe/történetbe.
A formátumot tekintve 3 film hosszúságú részben mesélik el Dracula történetét. Az első az, ami szorosan Stoker nyomában halad, de már ebben is vannak apró eltérések, melyek kellenek a történet további alakulásához. A legnagyobb váltás talán Van Helsing tudós nővé alakítása, de Dracula karaktere is másmilyen.
Most is egy szörnyeteg, de van benne valami szimpatikus is. Életvidám, sajátos és betartott filozófiával. Emberek vérét issza és gyilkol, de akkor is van benne nemesség, legyen ez bármilyen furcsa is. Stílusa van, és tudatosan alakítja magát. A fekete humor remeklése, ahogy az étrend fontosságát és szerepét kihangsúlyozza a karakter. A 2. részben ez kiemelten fontos, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ezen borzongani vagy nevetni kellene.
Bár Dracula összetett egyéniség, ő nem az a hős, akit lehet kedvelni. Gonosztevő, még ha vannak is jó pillanatai. Elsősorban ragadozó, akinek nincs egy pozitív célja sem. A gond az, hogy más szimpatikus karakterre se sikerült bukkannom. Jonathan Harker az lehetett volna, de szegényem elég ronda véget ért. Agatha stílusa valamiért ellenszenves volt, és más kiemelt szereplő nincs benne. Mellékalakok persze akadnak, de erre a filmre a Trónok harca szabály érvényes: senkit ne kedvelj meg, mert a szereplők gyorsan halnak.
A 3. rész, amikor a jelenbe érünk, talán az gyengébb volt a többinél. Már nem volt benne az előző részek fekete humora, és Dracula is eléggé talajt veszít benne. Hiányzott valami kaland és rejtély, csak lezárták a korábban kezdett szálat. Keretnek ok, de többet nem találtam benne. Pláne, hogy Lucy karaktere nagyon idegesített. Sajnáltam is a környezetét, hogy pont ez a nő az, akibe valamiért mindenki belebolondul. Egy ponton meg is fogalmazza, szerencséje, hogy szép. Mégiscsak van egy kis fekete humor… Lucy szépségének sorsa. Az vicces. Feketén.
Ami furcsa, most nem találtam ismert színészeket a stábban. Dracula Claes Bang lett, Dolly Wells a két Van Helsing. Egyedül a 3. rész fiatal orvosa, Jack, vagyis Matthew Beard volt ismerős nekem, mert szemezek a Vienna Blood című sorozattal, aminek ő játszotta a főszerepét. Nem is tudom, valahogy a főbb karakterek öregebbek és sokkal hétköznapibb kinézetűek, mint amit egy ilyen filmben várnék. Bang stílust vitt pl. a karakterébe, de kisugárzásában nem éreztem a delejes vonzást, ami elvileg Dracula sajátja.
Szerettem, ahogy átgondolták a történetet. Nem erőltetett a női Van Helsing, a hajózás fekete humorral színezett krimi, korrekt a klasszikus átvétele is. A végére vesztettek el kicsit, de különben érdekes volt ez a feldolgozás. Van benne ötlet, amit bírok.
Dracula - 5/4 ötletes újragondolás, látványra is rendben volt, a színészek nem igazán tetszettek.
