Gyilkosos, egyetemi, nyomozós.
Samantha és Kristina gyerekkori legjobb barátnők, akik gimi után egyetemre is együtt mennek. A két lány azonban merőben mást vár az egyetemi léttől. Samantha folytatná a tanulást, és csendesen ellenne, míg Kristina a menő lányok közé akar tartozni. Ő beszéli rá a barátnőjét, hogy jelentkezzen a legmenőbb lányszövetségbe. Elmennek, és a vezér, Jubilee kezdetektől ellenséges. A válogató legfőbb témája is az, kinek mivel foglalkoznak a szülei, 
mennyire gazdagok. Samantha munkáscsalád sarja, és ki is meri mondani a véleményét – elutasítják innen. Kristina viszont bejut. Samantha hiába igyekszik ugyanolyan szinten megőrizni a barátságukat, a másik lánynak több elfoglaltsága, szereleme és szövetséges megjelenése van. Amikor eltűnik, mégis Samantha az, aki mindent megtesz, hogy előkerítse. A lány holtan kerül elő, és a rendőrség Samanthát gyanúsítja, aki kénytelen maga kézbe venni a dolgokat, hogy igazságot szolgáltasson és tisztázza a nevét.
Folytatódik a Canossa-járás, hogy találják egy szerethető tévés thrillert. Ez a film a nézhetőbbek között van, de a küldetés még nincs teljesítve. Ez sem lesz a kedvencek közé való, csak egyszer meg lehetett nézni nagyobb fájdalmak nélkül.
A film cselekménye ismerős zsánerek sorából áll össze. Van egy diákszövetség, ahol gyanús dolgok folynak. Nem Kristina az első, aki eltűnik onnan. Van egy kívülálló, aki igyekszik mélyebbre ásni és megismerni a titkokat. Ez azonban nem a Koponyák, nem is az Anatómia, itt nem kell különösebb izgalmakat várni. A diákszövetség is kifejezetten szimpla: kimerülnek annyiban, hogy egy helyen laknak, közben tartanak egy bulit és együtt tornáznak. Se szertartások, se titkot, se valami izgalmas. Ennél bőven láthattunk izgalmasabb diákszövetségeket, még vígjátékokban is.
Újabb zsáner: a tanár – diák viszony. Vajon miért érdemes ölni egy csajokkal teli kollégiumban? Naná, a szerelem miatt. Féltékenykedés, egymás szerelmeinek elszeretése, tipikus zsánerelem. Ennél már csak az nagyobb klisé, amikor Samantha rájön, hogy barátnője nem csak az egyetemista srácok közül szemezgetett. Lehetett volna ezt jól is csinálni, csavargatják a történetet, de annyira kiszámíthatóan és unalmasan, hogy minden varázst elvesztett általa a cselekmény. Maradt az átlag, ismerős zsáner.
Mondanom se kell, hogy a lány mellett felbukkan majd egy helyes fiatalember, aki szívesen segít neki a nyomozásban. És nem csak barát akar lenni… újabb klisé.
Végig volt egy olyan érzésem, hogy ebből jó történet is lehetne, ha kicsit megerőltették volna magukat. Ha nem mindig a hagyományos megoldást választják, ha kicsit felkavarják az amúgy is használt zsánereket. De nem tették, kényelmesek voltak az írók, így a film is csak átlagos lett.
Nem is moziba szánták, ez egy tévéfilm. Ennek megfelelő a látványvilága is. Kevés helyszín, a környezet és a szereplők amúgy is átlagosak. Átlag iskola, átlag egyetemisták – itt nincs is igény látványorgiára, nem is lenne, amit látványosabban mutassanak be. Talán színesebb és mesésebb környezetet, ruhákat teremthettek volna, de akkor már nem az átlag iskolában hangulat lenne, ami a film sajátja.
A színészeknél az eye candy faktor volt a döntő. Itt még a nem menőnek számító, átlag diákok is szépek. A vékony, helyes szőke főszereplőnő máshol simán lehetne méhkirálynő, itt meg úgy csinálnak, mintha ő lenne Hamupipőke egyik mostohatestvére a küllemet illetően. Tévéfilmesek ők is, egy ismerős akadt: Moira Kelly, leginkább azért, mert mostanában kezdtem el Tuti gimi pótlást tartani.
Lehetett volna bőven jobb is. Fájni nem fájt, de jónak sem lehet nevezni.
Rémálom az egyetemen - 5/3 tévés thriller, ami a csavaros történet helyett eye candy színészekkel akarja eladni magát.
