David még csak kiskamasz, amikor Krakkóból az apja Londonba viszi, hogy mutassa meg, hogyan tud hegedülni. A fiú nagyon tehetséges, és egy jómódú zeneszervező vállalja, hogy otthont biztosít neki és segíti a tanulmányait.

A saját fia, Martin egyidős a fiúval. Eleinte nagyon nem jönnek ki – a lengyel fiú tisztában van vele, mekkora tehetség. Martin pedig nehezményezi, hogy nekik is be kell tartani a fiú vallásához kötődő szokásokat, pl. többé ő sem ehet sonkát. Az ellenségeskedés azonban barátsággá mélyül, és már együtt kalandoznak. Amikor a kitörő háború miatt nem tudnak tanárt találni a fiúnak, Martin lesz az, aki felügyeli David készülését.

A háború után nagyon ki akarják deríteni, mi történt a fiú családjával. Még csak meg sem gyászolhatja őket, mert tényeket senki nem tud róluk. Haláltáborba kerültek, de eltűntként vannak nyilvántartva. David erre megtagadja a vallását, többé nem akar zsidó lenni.

21-22 évesek, amikor a fiú első koncertjére készülnek. Az első lemeze már kijött, elég sikeres is. Martin szerelmes, de Helen egyelőre még tartja tőle a távolságot. David az utolsó próba után a városnak indul, a koncertre nem megy el. Eltűnt.

Martin soha nem adta fel, hogy rájöjjön, mi történt. 30 évvel később, amikor már ő viszi a családi üzletet, és Helen a felesége, akkor akad az első komoly nyomra. Fél Európán át követi, mire szemtől szembe állnak az egykori fogadott testvérek.

David elmeséli, hogy a koncertre tartott busszal, amikor zsidók kerültek mellé a buszon. Tőlük kérdezett a családjáról, és elvitték a rabbihoz. Ők elkezdték énekelni a nevek dalát, az elhunyt zsidó testvéreik nevét foglalták dalba. Az összes családtagja meghalt. Összetört, gyászolt, visszavette a hitét. Hangszeres dalt írt a nevek dalához, és elindult az egykori haláltáborba előadni a hamvaknak. Úgy döntött, a családját azzal tartja életben, hogy hithű zsidó lesz. Ehhez le kellett tennie a hegedűt – a művész egoista, de neki egy közösségért kellett élnie.

Martin arra kéri, adja elő azt a koncertet, amire 30 éve nem ment el. Beleegyezik. A záródarab a nevek dala lesz, mindenki könnybe lábadt szemekkel hallgatja. Sikere van, de mire mennének gratulálni neki, csak a hegedűt és egy levelet találnak. Nem lehet művész, más utat választott. Kéri Martint, többé ne keresse.

Helen most vallja be, hogy akkor 30 éve ő volt az a lány, aki az utolsó napot a fiúval töltötte. Ideje elengedniük, Martin elmondja érte a gyászverset.