Minden napra egy film

Mesterlövész

2020. április 28. - BBerni86

Vadnyugati, bűnözőkkel leszámoló, múlttól menekülő.

Michael Atherton ismert név a vadnyugaton, bár évek óta nem hallott a mesterlövészről és kiváló katonáról senki. Miután véget ért a polgárháború, felszívódott. Egy poros kisvárosban a bandavezér Krants a főnök, aki megállapodást kötött a seriffel. Amíg békén hagyják, nem öldököl. Ez nem jelenti azt, hogy nem bántják az embereket. A fia éppen egy prostituáltat korbácsol a vadonban, amikor az arra járó Atherton kimenti a nőt, és 4_28mesterlovesz.jpgvégez a bűnözőkkel. A seriff és a polgármester azonnal le is csap a lehetőségre, hogy vérdíjat kínálva a férfinak, számoljon le Krants bandájával. Atherton nem bérgyilkos, csak távozna, de Krants nem engedi útjára. Bosszút akar állni a fiáért, és a bérencének arra is van egy terve, hogy legyen a teljes hatalom az övék a városban. A korábban megmentett nő, Wendy titokban gondozza a majdnem halálra vert és a sivatagban meghalni kitett férfit, aki felépülve igazságot szolgáltat.

Egy kis matek. Ez a film 1997-es, vagyis már 23 éves. Még nem láttam, viszont gyerekkoromban azokat a filmeket néztem a tesómmal oda-vissza, amelyek megvoltak videón apám gyűjteményében. Az egyik ilyen az Amerikai nindzsa volt, amiben a címszerepet Michael Dudikoff játszotta. Van egy olyan érzésem, jól tettem, hogy felnőtt fejjel nem néztem vissza azt a filmet.

Viszont, ezt meglátva, Dudikoff miatt elkapott a nosztalgia. Gondoltam, miért is ne? Western filmet rég láttam, a Westworld is nagyon más helyszíneken és témán pörög az HBO-n. Megnéztem, és most azt kívánom, bár ne tettem volna.

Talán az lesz a legegyszerűbb, ha pontokba összeszedem, mivel mi volt a bajom. Az mégiscsak túl egyszerű lenne, hogy mindennel minden.

1: a cselekmény. Egyrészt, zsánerekre épül. A magányos hős, aki belovagol és leszámol a bűnöző bandával. Megmenti az örömlányt, aki a leginkább rendes az egész városban. Az egész filmben annyi volt csak a meglepetés, hogy ez a pisztolyhős nem magányosan lovagol majd el a végén a naplementében. De a végső, nagy párbaj; az áruló segítő és a többi, mindezt láttuk már, és jobban megírva is.

2: a karakterek. A legtöbb szereplőről nem derül ki semmi, a motivációik összefoglalhatóak egy mondattal, nem is változatosak. Krants és Tapert: bosszú. Azt kifejezetten idegesítőnek találtam, hogy Tapert ugyanazt a történetet felvezeti vagy négyszer a filmben, és mindig ugyanannyi infót csepegtet. Ismétli magát, én meg nagyon untam. De Wendy se járt jobban, aki minek állt egyáltalán örömlánynak? Majd gondol egyet, és otthagyja az ívót. Indoklás? Semmi. Atherton a jófiú, a halálig becsületes és rettenthetetlen. Ha meg is kérdezik, miért, és van, amikor megkérdezik, válasz nincs. Ő ilyen és kész.

3: a látványvilág. Ezt akár ketté is tudnám bontani. Egyrészt, ott van a vadnyugati hangulat, ami ebben a filmben nem volt benne. Elvileg van egy poros kisvárosunk, körötte meg a nagy semmi. De steril az egész, nem hittem el. Nem is sokat mutatják. Ahogy most belegondolok, az ivónál többet talán nem is láttam a városból – jó, az ivó előtt az utcát is mutatták. A kettes, az akciók, ami itt lövöldözést jelent. Jó, ez nem a Django elszabadul, de ennyire korhatárosnak akkor sem kellene lennie. Itt akit agyonlőnek, úgy terül ki, mintha szívrohamot kapott volna. Vért csak akkor láttunk, amikor Wendy-t korbácsolták. Akkor sem úgy, mint Gibson krisztusi filmjében. Azok a sebek már erősen gyógyulónak tűntek, nem frissnek. Nem is voltak látványosak a leszámolások, pedig azt vér nélkül is összehozhatták volna. Az El Dorado pl. régebbi, és máig izgalmas, leköt, nem úgy, mint ez a film.

Azért külön pontot nem szentelek neki, de Dudikoff haja is borzalmas. (Színésznek se ász.)

Meg kellett volna Joe-ként maradnia az emlékeimbe, úgy legalább kedveltem. Ez szinte fájt.

 

Mesterlövész - 5/1 ha legközelebb is elkapna a nosztalgiázhatnék, valaki állítson le. Csalódás és szenvedés.

https://www.youtube.com/watch?v=a5oaP2CT4wY

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr5615645490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ernő Koska 2020.04.29. 10:34:54

Az igazi westernfilm nem ilyen semmilyen, unalmas. Pl. olyan, mint A hét mesterlövész 1960-as változata - kell hozzá 8-10 jó színész ( Charles Bronson , Steve McQueen , Eli Wallach , Yul Brynner , James Coburn , Robert Vaughn , Robert J. Wilke , Horst Buchholz) akiknek elhiszem, hogy ők ilyen emberek. Nem hősök, ők is félnek, piszkos a kalapjuk, de férfiak, van egyéniségük, önérzetük, és tisztességük - ha elvállalták a feladatot, elvégzik, még az életük árán is. Jó történet, jó rendezés és jó színészek, ennyi a jó westernfilm. Valahogy a régiek még tudtak westernfilmet csinálni, talán még a színészek is jobbak voltak.

lenörd hofstadter 2020.04.29. 15:59:47

Ha valamit temetni akarsz, akkor nézd meg előtte a valóságát.
Hatosfogat, Alamo, McKenna aranya, Winchester mestere és a többi valódi western. Dudikoff jó arc, de a B kategória ásza, tőle ne várj valódi westernmozit.