Most jön az, hogy virtuálisan elkezdek kérdőjeleket rajzolni. Egyszerűen nem bírtam befogadni ezt a filmet, háromszori nekifutásra sikerült végignézni is.

Egyszerűen nem bírom kihámozni, mi lenne itt a lényeg. Mert az viszont lejött, hogy ez nem szórakoztató film, amit egy zacskó chipsszel nyakon öntve szívesen megnézek. Már szinte művészfilm, aminek társadalmi üzenete kellene, hogy legyen. Csak éppen vagy annyira el van rejtve, hogy nem találom. Vagy annyira közhelyes, hogy inkább feltételezem, hogy ennél többet akarhattak elmesélni. Mert mi van benne? Egy vidéki fejes, aki minden eszközzel véghez viszi, amit akar. Minden és mindenki a zsebében van. Lehetne azzal érvelni, hogy majd megfizet, de mi a film vége? A házat lerombolják, Misi eladja a földet. Vagyis, ők nyernek. Kisember vagy, kapálózhat, neked lehet igazad, a kapcsolatok és a pénz akkor is lenyomnak. A klisé verzió, aminél szeretném, ha több lenne benne. De mi?

A jellemek alakulása? Misi pozitív szereplőként kezdi. Családcentrikus, szelíd és reménykedő. Aztán idekerül, és rögeszmeként elhatalmasodik rajta, hogy nem szabad engednie. Meg kell tartania a földet. Akkor is kitart, amikor az ok is megszűnik, amiért annyira akarta ezt a vidéki otthont maguknak. Mert már nem lesz többes szám. Én meg azon szenvedtem, hogy értettem is, nem is. Mert valahol egyet tudtam érteni vele. Ez az övé, az öröksége. Komolyan hagynia kellene, hogy kiforgassák belőle, mert erősebbek, pénzesebbek nála? Át tudom érezni a dühét, a csak azért sem engedést. De a logika meg azt súgja, hogy mi értelme? Megveretheti magát, szenvedhet, de mi lesz az eredménye? Még csak abban sem vagyok biztos, hogy az erkölcsi győzelem az övé.

Egy depresszív, ráadásul ausztrál western hangulat, ami megfogott ebben a filmben. Bár, ez így túlzás. Mert nem fogott meg. Éreztem benne, le is döbbentem rajta, hogy magyar filmben jön ez a a sivatagi, kegyetlen ausztrál életérzés, de nem szerettem. Guy Pearce ezt sokkal jobban eladja, de még tőle is sok(k) nekem egy hasonló film, nemhogy magyar nyomorúsággal festve. Ez lenne a lényege, ez a hangulat? Vigasztalanság.

Egy rész van még, ami különben annyira jellemző és annyira el tudom hinni, hogy hitelessé tette nekem a filmet annak ellenére, hogy sajnáltam, ami a szereplővel történik. Kispali szabadulna az apjától, nem ért egyet a módszereivel, és már gondolkozik azon, hogyan kellene tovább mennie a fiával. Amikor azonban az öreg meghal, akkor történik egy pálfordulás. Mintha a gyász kiforgatná a férfit, és legitimizálná számára, amit eddig megvetett. A gyász, a végzetes tettek és a látszólag gyökeresen elérő tettek szépen összesimulnak itt.

Látványra is megvan az ausztrál western sivársága. Magyar puszta, de sűrűn a sivatagban éreztem magam. Ami elvben azért vicces, mert azért akarják annyira azt a földet, mert termálvizet akarnak fúrni. Ahhoz képest meg vártam, hogy tényleg kojotok kezdjenek el császkálni a határban.

Dráma, és nagy nyomasztás. Meg a kérdőjelek. Most azt érzem, le akarom rázni magamról ezt az élményt, és inkább keresek valami vidámabb néznivalót estére.