Korrupciót leleplező, nyomozós, bosszút álló.
Danny jó rendőr volt, egy olyan élettel, amit szeretett. Szép barátnő várta haza, a munkájában jó volt. Egy beépített megbízás azonban rosszul sült el: a társát megölték, és a maffiózó azt vallotta, hogy Danny és a társa is neki dolgoztak, korrupt zsaruk. Danny évekre börtönbe kerül, és mire kijön, az élete szétesett: a barátnője 
elhagyta és látni sem akarja. A korábbi kollégái megvetik, és ott tesznek keresztbe neki, ahol tudnak. A maffiózó, aki börtönbe juttatta, szintén szabadul, és bosszút akar a testvére haláláért. Danny sem tud nyugodni – ki verte át őket, vagy tényleg rossz ember volt a társa? Nyomozni kezd, és a szálak elvezetik egy FBI nyomozáshoz és újabb gyilkosságokhoz. Ahogy követi a szálakat, szembe kell néznie azzal, hogy senkiben nem bízhat, és még azok is képesek az árulásra, akiket jó barátnak és igaz embernek tartott.
Mi a baj az átlagos filmekkel? Igazából semmi. Háttérfilmnek kiválóak, amelyek mellett pl. lehet dolgozni és jelentést gépelni, vagy tenni-venni a ház körül. Ám amikor írni kellene róluk, ott már jönnek a kérdőjelek. Mit lehet egy olyan filmhez hozzátenni, ami nem emlékezetes, amiben nincs olyan plusz, ami miatt szerethetnéd? De nem is rossz, hogy arra lehetne rámenni, mi nem tetszett és miért. Csak olyan átlagos.
A Becstelenek pont ilyen film. A történetet láttuk már tucatnyi alkalommal, csak kicsit másképpen csavarják az eseményeket. A meghurcolt, de jó rendőr kideríti az igazat és a bűnösök bűnhődnek. Tulajdonképpen ennyi az egésznek a veleje.
A cselekmény viszonylag mozgalmas, ha nem is körömrágóan izgalmas. Danny az egész filmben mozgásban van, halad a nyomokkal. Néha egy-egy akciódúsabb jelenet is van benne, de nem igazán akciófilm jellegű a film.
Nem volt benne meglepetés. Azzal akartak játszani, hogy aki megbízhatónak tűnik, arról is kiderül, hogy áruló lett valamilyen okból. De akad benne olyan karakter is, aki ki is jelenti, hogy mindenki korrupt és mindenkinek megvan az ára – utána róla is kiderül, hogy pénzért mi mindenre hajlandó volt és még mindig az. De hogyan is lepődnénk meg ezen, amikor pont előtte kapott erről a témáról nagymonológot? Nem is azon van a fókusz, hogy a bűnözők mit és mit nem csinálnak, hanem a rendőrségen és az FBI-on belüli korrupción. Danny igazi ellenfelei ezekből a körökből derülnek ki – naná. Danny ment helyettük börtönbe, és senki nem szeretné, ha kiderülne róla, hogy igazából miket művelt.
Ami viszont kifejezetten irritált: nem egyszer előkerül témakánt, hogy Danny mennyire szereti Kate-et, a barátja rendszeresen mondja is neki, hogy fogja a nőt, menjenek el és kezdjenek új életet együtt. Danny is úgy van beállítva, mint akinek Kate a nagy Ő, és 3 év után is miatta kesereg. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy minden nőt ágyba vigyen, aki csak mosolyog rá egyet. A film közepére már kifejezetten röhejesnek is találtam, ahogy szinte szó szerint az egyik nő felkel mellőle, a másik már megy is be hozzá a zuhany alá.
Rebecca, az FBI ügynök különben is az egyik leggyengébb karakter a filmben. Nem véletlenül játssza Sofia Vergara, aki az idomai miatt lett ismert. Itt sem az eszével, hanem a bájaival dolgozik az általa játszott ügynök.
Nem mondhatnám, hogy emlékezetes figurák vagy alakítások lennének a filmben. Vergara domborítja, amit tőle megszoktunk. Urban komoran és szikáran néz a kamerába. Andy Garcia jobb sorsra érdemes ennél. Amin meglepődtem, amikor a filmben Grace Byers énekelni kezdett – nem is rosszuk. Így most meg vagyok lepődve, hogy több évadnyi Empire szereplés alatt egyszer sem énekeltették meg egy zenés sorozatban.
Vagyis, nem szerettem, nem utáltam, egyszer elment ez a nyomozós, thrilleres film.
Becstelenek - 5/3 a nyomozás hagyján, Urban szimpatikus, de a történet nem egy ponton húzta az idegeim.
