Nyaralós, nagymamával összebarátkozó, családi zűrös.
Adott egy család, benne hét gyerek, akik olyan követhetetlenül rokonok, hogy kívülállónak esélye sincs átlátni, ki kinek kicsodája. Mert a szülők 2-3 házassága miatt sok köztük a fél- és mostohatestvér. Aki az egyiknek vérrokona, a másiknak nem. Ennek ellenére a gyerekek nagyon összetartanak, hiszen tulajdonképpen a szülők 
megosztva nevelték fel őket. Nem kis traumaként élik meg, amikor nyáron külön kell válniuk. Mindenki a maga szülőjével tart, legtöbbször olyan programra, amihez semmi kedvük sincs. A kis Gulliver az, akit se az anyja, se az apja nem tud magával vinni, így a nagymamához kénytelen menni. Aurore hírhedt a családban a szabados viselkedéséről és a nem éppen gyerekbarát életmódjáról. A gyerekek nem is bírják nézni, mennyire egyedül van, így mindenki szökni kezd, és lemennek mind a nagyanyjukhoz. Aurore eleinte nem is tud mit kezdeni a kisebb és nagyobb srácok tömegével, de a nyár végére felfedezi, mi a jó abban, hogy nagymama.
Vajon az is poén akart lenni, hogy teljesen átláthatatlan, ki kinek és hogyan a rokona? Amiben biztos vagyok, hogy két anya féltestvér, az ő rokonságuk a film családi állapotának az eredője. Az ő anyjuk Aurore. Az egyik lánynak két gyereke van, egy nagyobb fia és az egyetlen, akinek a nevét is tudom, a kis Gulliver. Neki van egy másik féltestvére is, hiszen az apjának is volt egy korábbi házassága, ahonnan van egy idősebb bátyja. A 7 gyerekből ennek a 3-nak volt érthető nekem a rokonsága, a többieknél elvesztettem a fonalat. Még csak azt se tudom, melyik nő Gulliver anyjának a féltestvére.
Akit ezek az átláthatatlan viszonyok zavarnak, két dolgot tehet: a film elején tollat ragad, és felvázolja, amikor 2-3 mondatban elmondják, ki-kinek a testvére, féltestvére, mostohatestvére. Vagy, neki se áll a filmnek.
A saját módszerem az volt, hogy nem is érdekelt. A lényeg, hogy rokonok, és családnak kezelik egymást. Egyetlen történetszálnál fontos csak, hogy igazából milyenek a rokoni viszonyok: az egyik lány ugyanis bele van esve az egyik fiúba a csapatból, aki vér szerint nem a rokona, csak házasság révén unokatestvérek.
A gyerekek mind mások, és mindenkinek van egy aktuális problémája. A film eleje azért is nem tetszett, mert külön-külön mozognak, mindenkinek megvan a maga baja, amire nincs ideje a filmnek, és csak ugráltunk ide-oda megoldás nélkül. A kis problémáik tipikusan kamaszproblémák: az egyik most esett át az első szakításon, és fáj a szíve. Van, aki elvált szüleit szeretné újra együtt látni. Van, aki reménytelenül szerelmes egy iskolatársba, aki még csak észre sem vette őt eddig. Van, aki a szülei és a kistestvérei miatt aggódik, mert a középkorú szülőket túlzottan lefárasztják a tipegni kezdő ikreik. Van magányos, van, aki az álmát szeretné élni, de fél belekezdni.
Aurore fogja majd össze a szálakat, és közvetve vagy közvetlenül segít megoldani a gondjaikat. Ez az, amitől értékelhető a film. Amikor már Aurore sem csak lerázni akarja a nyakába szakadt unokákat, hanem elkezd foglalkozni velük, és kialakul közöttük egy kapocs. Amibe belefér, hogy elcipeli magával bulizni őket, vagy éppen meghallgatja a bánatukat.
Olyan poénok, amelyeken felhőtlenül lehetne kacagni, nincsenek a filmben. Inkább fárasztó a humora, amiben Aurore kezdeti nagyon nem nagyanyás viselkedése a poénok elsődleges forrása. Háttérfilmnek elmegy, vagy nagyon fáradtan, de ez nem az a film, ami elé le kellene ülni, és teljesen neki szentelni a figyelmünk.
A színészek nem tettek rám mélyebb benyomást, de olyan sokan is voltak ebben a filmben, hogy terük sem volt nagyon rá. A helyszín viszont szép, a francia Riviéra.
Egyszer, közben mást is csinálva megfelelt, de csak ennyi van ebben a filmben.
Álomnagyi - 5/3 a végére már szerethető, de addig inkább irritáló mozi, amiben azt se érteni, ki kicsoda.
