Háborús, pilótás, beilleszkedésért küzdő.
A náci Németország egyre terjeszkedik, az országok esnek el. A lengyel pilóták, akik túlélték Lengyelország elestét, tovább igyekeznek harcolni. A franciákhoz csatlakoztak, majd az ország eleste után Angliának ajánlják fel a szolgálataikat. Az angolok azonban tele vannak előítéletekkel: harci tapasztalatuk talán van, de eddig mindig vesztes oldalon harcoltak, és olyan elavult technikával, amiért nem bíznak abban, hogy angol harci gépekkel is boldogulnának. A légi csatában azonban vesztésre állnak, és némi átképzés után a lengyel osztagot is harcba küldik. Helytállnak, hamarosan ők vezetik a találatok listáját a légierőnél, ám továbbra is küzdelmek sora az életük: fel kell dolgozniuk az otthon maradt szeretteik elvesztését, egyes angolok ellenszenvét, és az eleső barátaik után maradó gyászt. Jan igyekszik összefogni a csapatot, a céljuk közös, és a fájdalmuk is.
A Hurricane egy hagyományos háborús film, a klasszikus elveket követve. A szövetséges oldalon álló katonák igazi hősök, akik rengeteg áldozatot hozva küzdenek a jó ügyért. Van egy szerelmi szál, van sok légi bevetés, és a pilóták közti szoros, szinte testvéri kötelék. Menetelnek a győzelembe.
Lehet ezt jól csinálni, de itt már a történettel gondok voltak. Mintha csak a forgatókönyv első felét írták volna meg rendesen. Az, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy oktatják őket, majd az első bevetés és a sikereik, az még működik és korrekten meg van írva. Nem megy egyik szereplő életébe se mélyen bele, de eléggé jól érzékeltetik, hogy mit vesztettek el és miért küzdenek. Okosan van használva a balladai homály: nincs nagy könnyes történet arról, a németek hogyan végezték ki a családjukat, a szerelmüket, csak egy felvillanó kép, és mindent tudunk is, amit tudnunk kellett.
A film vége azonban más üzenetet akar átadni, mint az eleje. Az első fele a filmnek a fel nem adásról szól, a harcról. Ahogy ezek az emberek minden akadályt leküzdenek, hogy segíthessenek és kockára tehessék az életüket a németek elleni háborúban. Hősi helytállás, emberi szellem. De a film második fele az igazságtalanságot akarja megmutatni, amit mindezekért cserébe kaptak. A háborúból hirtelen ugrunk a háború végére, évek maradnak ki. A semmiből jön, hogy Jan és Phyllis kapcsolata hogyan alakult. (A szerelmi szál különben botrányosan rossz, és nagyon nem bírtam a nőt.) A semmiből jön, hogy az angolok hozzáállása változik. Amikor bajban voltak, a légi háborúban a németek álltak nyerésre, befogadták a lengyeleket, még ünnepelték is őket a sikereikért. Amikor már ők az egyértelmű nyertesek, nem akarnak befogadni senkit. Harcoltak, megsebesültek, egyesek meg is haltak értük. Mi a köszönet? Húzzatok haza a sztálinista rendszerbe, ide nem kelletek!
Annyira más a film két felének világa, hogy nem is áll rendesen össze. Igazából meg sem tudja mutatni, mekkora pofont adtak azzal, hogy ezeket a pilótákat elzavarták. Ugyan van egy rövid felirat a végén, hogy ezzel milyen sorsra ítélték őket, de az érzelmileg nem adja meg azt a töltetet, ami a helyzet tragikumában benne van.
Nem mozifilm, ez különben a csatás részeken látszik. Egyszer nézhető, de nincs mögötte olyan tudás és látvány, ami ott volt a Dunkirk repülős részeiben, vagy akár a Midway hasonló jeleneteiben. Kb. azt a szintet hozza, amit egykor a Top Gun, csak II. világháborús gépekkel és nem modern vadászgépekkel.
A színészek között lehet bukkanni valódi szláv színészekre, de azért a vezető szerepeket nem nekik adták. A főszereplőt Iwan Rheon alakítja, a szakaszuk főnöke pedig Milo Gibson, Mel fia. Tippre egyiküknek se ez lesz élete szerepe…
Történelmi adalékként érdekes volt a lengyel pilóták története, de a film nem annyira.
Hurricane - 5/2 jól indult, érdekes volt a történelmi háttere is, de a végére szétcsúszott és furcsa is lett.