Vállalkozó, bukással szembenéző, gyilkossá váló.
Dean pontosan tudja, mit akar az életben és hogyan érje el azt. Már az egyetemen felfigyelt a szorgalmas és tehetséges Joe Huntra, akivel a diploma után véletlenül összefut. Társulást ajánl neki: alapítsanak együtt céget! Joe hozza az eszét és az ötleteit, ő pedig a pénzt és a befektetőket. Belevágnak, szerződtetnek több egykori 
diáktársat, és az ágazat vén rókája, Ron Levin is támogatni kezdi őket. Mire észbe kapnak, túl vannak az első bukáson és a hozzá kapcsolódó csaláson, hogy meg se álljanak az arany életig. Joe összejön az előkelő és szépséges Sydney-vel is, sínre kerül az élete minden téren. Csakhogy Levin nem azzal lett gazdag, hogy önzetlenül segít a fiataloknak. Kiszúr velük, és ezzel olyan események láncolatát indítja el, mely egyeseket a halálba, másokat a börtönbe vezet.
Van egy kis zsáner zavar is. A film eleje a vállalkozás úgy indul, mint egy nagyon gyenge Wall Street farkasai. Fiatalok, sikerre éhesek, buliznak és pénzt keresnek – csak éppen, hogyan? Nem világos. Ez nem egy olyan film, amiből bármi is kiderül a pénzügyi világról, a csalásokról benne, legfeljebb eszünkbe juttat olyan filmet, aminek ez jobban ment.
A végére krimi felé haladunk, gyilkossággal és egyre bonyolódó eltussolással. De hamar le is zavarják, értelme se sok volt. Inkább arra akarhattak rámenni, hogy Dean hogyan ültette fel Joe-t, aki mindenért el kellett, hogy vigye a balhét. Ez is irritált, mert ráutalnak mennyire korrupt az egész rendszer, aztán a végén azzal szembesülünk, hogy ez egy szemlélet. A tény: Joe börtönbe megy. Hangoztatja az ártatlanságát, máig küzd. Ez az ő verziója a történtekről. Hogy mi az igazság? Ki tudja.
Lehet megtörtént esetekről jó filmeket csinálni, simán úgy is, hogy egy nézetet emel ki a sokból, és ennek megfelelően mutatja be az eseményeket. Itt viszont nagyon tudott irritálni, hogy ezt védőbeszédnek éreztem. Tisztára mosásnak. Ok, elítéltek, de nézzétek csak, Dean miket művelt, és ki is itt az igazi áldozat! Ez elvileg szórakoztató film. Szórakoztatnia kellene, nem befolyásolni egy olyan ügyben, amiről eddig nem is hallottam.
Látványra is semmilyen. Ok, egy vállalatról szóló film nem éppen látványfilm, de már láttuk, hogy ennél sokkal pofásabban meg lehet csinálni. Steril az egész, és a szemem nem akadhatott meg semmin. Se egy látványos buli, se egy nagyon menő ruha, vagy legalább egy frizura… Attól tartok, Emma Roberts áttetsző felsője volt itt a nagy szám, pedig még az öltönyös srácok is jobbak lettek volna, mint az a ruha. Hol marad a milliomosok fényűző világa? Mert itt nem láttam.
Amiről általában szeretek írni, és amit mániásan nézek egy filmbe: a szereposztás. Nekem fontos, kik játsszák az egyes karaktereket. Egy gyengébb filmet is tudok szeretni, ha van értékelhető villanása egy színésznek, akit bírok. Ebben a filmben pedig volt bőven olyan színész, akit kedvelek. A főszereplőktől kezdve (Elgort, Edgerton) a mellékszereplőkig (pl. Cary Elwes). De olyan semmilyenek a karakterek, hogy hiába az játssza, aki. Egyetlen szimpatikus alak se volt, még Joe se, aki Dean mellett ártatlan figura, de összességében ő is korrumpálódik, és nem díjazom, ha valaki ennyire hagyja megvezetni magát, mint ő. Balek. Eddig azt hittem, Egerton leggyengébb választása a Robin Hood volt, de Robin karakterét legalább a filmtől függetlenül bírom, és abban van valamennyi menőség, ahogy nyilazik. Itt viszont csak a mosolyát tudtam értékelni, azt is inkább csak azért, mert lányból vagyok. Emma Roberts nem több biodíszletnél, fel se tűnik, ha nincs a filmben. Spacey – emberként nagyon leírva, de színészként bírtam. Nem ezért a szerepéért.
Csalódás a köbön. Ránézek a poszterére, és még irritál is. Ennyi jó színész, szimpatikusak, és megcsináltak egy ilyen… pocsék filmet. De kár érte…
Billionaire Boys Club - 5/1 ez meg mi volt? A szereposztás ellenére a film semmilyen, unalmas, érthetetlen. Pocsék!
