Kell két nap betegszabadság, és máris plusz egy évadról tudok mesélni. Plusz, amíg a sorozatot néztem, nem azt stopperoltam, hogy hány percenként fújhatom ki az orrom. Erről jut eszembe - nem is volt olyan rész, hogy Shawn vagy Gus beteg lett volna. A 6. évadban ugyan kivették Shawn vakbelét, de ennyi. Jó nekik!

De akkor, évados áttekintő. Továbbra is igaz az évadokra, hogy nincs egy átívelő szál, ami összefogná a nyomozásokat. Minden rész egy külön eset, amiben a szereplők magánélete is csak laza összekötés. Nagyon kevés olyan esemény van, ami miatt kötelező a sorrend. Ilyesmi lehet Jules és Shawn kapcsolata, vagy Lassiter későbbi barátnője és az ő történetük, de ezek végig annyira háttérben maradnak, hogy nem lehet meghatározónak nevezni őket. De annyit azért adnak, hogy jól esik sorban néznem a részeket.

Visszatérve oda, hogy nincs nagy átívelő nyomozás. Ez igaz, de egy ponton eljutott oda a sorozat, hogy egyes szereplőket visszahoznak, és a Ying-Yang gyilkos esete is visszatérő történet lesz, talán 3 rész erejéig. Az olyan szereplők, mint Pierre Despereaux feltűnnek, majd még kétszer megjelenik, hogy egy-egy esetben segítsen vagy segítséget kérjen. De ez a legtöbb, amit a sorozat megtesz átívelés kapcsán. Ezek a részek is elszórva vannak, Despereaux példájánál maradva pont ebben a 3 évadban volt évadonként egy-egy epizódja.

De a sorozat működött így, és nem tudnám azt mondani a 3. évad közül bármelyikre, hogy kifulladtak volna az ügyek, vagy unalmassá váltak volna. Most is ugyanúgy el tudom nézni a nyomozásokat, mint az elején. Megvannak a stílusjegyeik, a várt húzások, de még mindig ötletes és vicces. Annyira, hogy a 6. évad eddig az abszolút kedvencem. Ebben megvolt minden olyan elem, amit szeretek benne és nem eltúlozva. A jó ügyek az egyik ilyen pont.

Feltűnt az is, hogy a sorozat fénykorában szívesen tisztelgett egy-egy klasszikus előtt. Van Twin Peaks epizód, kiszúrtam egy Stephen King és klasszikus horror felvágottat - Lassiter volt az, akinek sikerült egy olyan házba beköltöznie, ahol a Ragyogás, a Rosemary gyermeke és a Psycho is megkapta a maga pillanatát. De volt Indiana Jones, adtak egy pofont a vámpíroknak és még lehetne sorolgatni. Shawn ízlése és utalásai retrók, de ebben is találtam fejlődést. Egy ponton már nem csak TJ Hooker lesz az emlegetett, hanem pl. a Haller-film is McConaughey-vel. Az ilyesmik is pluszt tudnak nyújtani, főleg, ha az ember az eredetit is ismeri.

Sikersorozat jellemző, és itt is nyomon lehet követni, hogy a főszereplők egyre több kreditet kaptak. Talán az 5. évadnál tűnt fel, hogy Hill és Roday már producerek is, és Roday rendezhetett is a sorozatban. Nem néztem meg, melyik volt a legsikeresebb évad, de valahova ide tenném, az 5-6 környékére. A történet, a révbe érő szereplők, a sztárvendégek, a sorozat össz élettartama valahova ide láné be.

Ha már emlegetem őket, megtartozzák, hogy minden részre jön egy-egy ismertebb színész is. Akad nem egy olyan is, akit ma is ismerünk, és nem csak anno jelentett valamit a neve. John Cena Juliet bátyjaként a legjobb példa, aki szerintem ma sikeresebb, mint amikor anno vendégszereplő volt itt.

Jó a humoruk és szimplán szeretem azt a baráti hangulatot, ami már a karakterek között van. Lassiter ugyan morog rájuk, de már ő is teljesen része a csapatnak. A legjobb részek között van, amikor vele bandáznak többet. Jót tett, hogy feladták a huzavonát, és a szereplők szerelmileg is szépen révbe érnek. Lassiter és a börtönben ülő kedvese még humorforrásnak sem utolsó, és Jules - Shawn között a fix kapcsolat jól működik, jobban is, mint amikor Shawn csak álmodozott a nőről.

Ide tennék egy beékelést, mert ez a 3 évad pont az, ahol fejlődik a kapcsolatuk. A 4-ben Shawn együtt van a középiskolai szerelmével, de már akkor is az járt a fejemben, hogy mégis miért? Teljesen nyilvánvaló ott is, hogy Juliet egy fokkal többet jelent neki akkor is, amikor Rachael Leigh Cook játszotta óvónő volt mellette. Cook nem is volt sokat a sorozatban, és a 4. évad után el is köszönt. Kicsit még huzakodtak az 5. évadban, de amikor Jules életében feltűnt egy férfi, aki komoly szerelem is lehetett volna, elkezdtek kimondani dolgokat, hogy a 6. évadra legyen egy olyan párosunk Shawn és Jules személyében, akik már elköteleződés, összeköltözés és szerelem témában kapják a közös jeleneteket.

Vannak, akiket fejlesztenek is. Lassi a legjobb példa, aki a fegyvermániás, néha szinte karikatúra alakból lett egy melegszívű, elkötelezett nyomozó, akinek meghagyták a humorforrásként szolgáló jellemvonásait is, de már jó embernek is mondanám. Különösen bírom, ahogy Marlowe oldalára áll és még a börtönön át is építgetik a kapcsolatukat. Shawn az, akinek a 4. évad és az 5. eleje mélyrepülés volt. A párkeresős valóságshow egy pontján mondta a párkereső nő, hogy Shawn kétarcú. Van egy figyelmes, zseniális és okos énje, hogy aztán kitörjön belőle egy 6 éves kölyök is. Ez a gyerekes fele dominál az említett részekben, aztán szerencsére elunták a gyerekessége túlnyomását és visszavettek abból. Persze nem lett felelősségteljes, komoly ember belőle, de nem is kell túltolni a Pán Pétert.

Simán lehetne részeket is kiemelni belőle, pont a részenkénti nyomozások és vendégszereplők miatt jól működik külön-külön is. De a helyzet az, hogy még kedvenceket is nehezemre esne kijelölni. A 6. évad szinte minden része remek, de megragadt egy-egy poén vagy jelmez is. Mert Shawn és Gus rendszeresen be is öltöznek. Az a vámpír jelmez... De a halottkém feltűnései is sokat érnek.

6 évad után se fáradtam bele, az is mutatja, hogy ebben a sorozatban valamit igencsak eltaláltak.