Bulizós, életművészes, drogos.
Moondog élvezi az életet, felelősség és gondok nélkül. Tehetséges költőnek tartják úgy is, hogy törekedne kötet kiadására. Kedvére bulizhat, ihat és szívhat. Könnyeden megkapja azt a nőt, akit akar. Otthon pedig várja gyönyörű és bevállalós neje, aki ráadásul még piszkosul gazdag is. Nem féltékeny típus, neki is megvannak a maga útjai. Közös lányuk, Heather most megy férjhez, és bár egyikük sincs oda a lányuk választásáért, nagy 
eseményt csapnak. Hamarosan azonban Minnie egy vad bulin túladagolja magát, és már nem tudják megmenteni. A vagyonát fele-fele arányban örökli a lánya és férje, de Moondog csak akkor kaphatja meg a pénzt, ha kiadatja a verseit. Addig nincs semmije. Gyorsan bajba is keveredik, bezárják, de neki nem gond a szökés sem. Barátoknál van, vagy éppen beáll delfin túrákat szervezni. Közben írogat is. Ám bármi is történjen, Moondog nem változik.
Vannak dolgok, amiket nem fogok megérteni. Ilyen ez a film is. Volt ennek valami értelme? Vagy mi volt benne a szórakoztató? Számomra egy harsány, értelmetlen film volt, ami egy hedonista őrültségeiről szól, akivel semmilyen téren nem tudok azonosulni. Plusz, az a sok drog is. Köszönöm, de nem kérek olyan filmeket, ahol az a normális, hogy a főszereplő állandóan részeg, be van lőve, vagy a kettő egyszerre. Ráadásul mindez bulinak és jónak van beállítva. Nagyon nem tetszett így.
Cselekmény éppenséggel van benne, azt nem lehet mondani, hogy nincs. Moondog mindenféle kalandokba keveredik, és változatosan telnek a napjai. Igaz, hogy egyes elemek ismétlődnek benne, de ezek főleg olyanok, hogy kell neki a napi adagja és írja a költeményeit.
Azokon a verseken nem bírok túllendülni. Van, amit felolvas belőle, és látjuk az emberek reakcióit. Itt mindenki úgy rajong érte, mintha egy másik században járnánk, és ő lenne Byron. Mondanom se kell, nem egy Byron a pasi. Trágár, és nincs semmi művészi a verseiben. Most komolyan, azért kap szakmai díjat, mert leírta egy versben, hogy boldog attól, hogy a mellette levő nőt már kétszer levarrta aznap? Nem költőien, szinte közlésként.
Mennyire lehet ezt komédiának nézni? A drogos víziók nekem nem viccesek, az sem, amit mindenféle elszállt állapotban Moondog művel. Egy jelenet volt benne, amiben még én is felfedeztem a humort, ha az éppen fekete is. A veterán Wack kapitány imádja a delfineket, és szervez delfinlest. Beveszi hősünk társnak, és kiviszik a turistákat a nyílt vízre. Wack a vízbe veti magát a delfineket látva, hogy közelebb csalja őket. Nyomorultnak nem esik le, ami nekem azonnal: a delfinnek nincs a vízből kiálló, háromszög alakú uszonya, ellenben a cápával… Az kész volt, ahogy Moondog tartogatta a férfi leharapott lábát, aki még mindig azon morgott, hogy ilyen harapós delfinnel se találkozott még… Jól be volt állva mindkettő, mondanom se kell.
Különben sima polgárpukkasztás a film, ami az ilyen suttyókat ünnepli. Most mégis, mit mondjak egy olyan filmre, amiben Minnie éppen kinyalatja magát, miközben a cseléd tesz-vesz köröttük? Vagy Moondog éppen salátalét ken a nő farára, akit éppen kefél, miközben a feleségének telefonon ecseteli, hogy csak jógázik, de máris megy haza.
Fel nem tudom fogni, hogy szereztek meg ehhez a filmhez ismert színészeket. Matthew McConaughey nagyon megdolgozott azért, hogy a neve a tehetséges, a nagy színészek közé kerüljön, ne a szépfiúkéhoz. Erre elvállal egy ilyen szerepet? A neje Isla Fisher volt, de olyan nevek bukkannak fel, mint Zac Efron vagy Martin Lawrence – neki volt a cápakalandja.
A kritika nálam egy fokkal jobban szerette, de nem jók a kritikái sem, mielőtt félreértés lenne. meg is bukott, szerintem a gázsikra se tellett a bevételeiből.
Jó lesz, ha tényleg beindulnak a mozik, mert már nem akarok több ilyen filmet látni.
Túltolva - 5/1 irritált a történet és Moondog költészete is, az nagyon. Értelmetlenül polgárpukkasztó.
