Nyomozós, bérgyilkosos, titkos szervezet után kutató.
Eve Polastri angol nyomozó, akinek van egy elmélete. Befolyásos embereket ölnek meg, látszólag kapcsolat nélkül és más-más módszerrel. Eve szerint mindezt egyetlen bérgyilkosnő csinálja, aki még nincs a kormányszervek radarján sem. Miután Eve elveszti az állását, az azért felelős titkos ügynök munkát ajánl neki. 
Valóban létezik ez a titokzatos és halálos nő, Villanelle. Ad egy esélyt Eve-nek, hogy a nyomába eredjen. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egy játékos és gyilkos macska-egér játszma bontakozik ki a két nő között, ahol lassan már senki sem látja át, ki kinek és miért dolgozik. Börtönben vagy titkos menedékben kell szemtanút elintézni? Eve és Villanelle versenyt futnak, miközben a saját csapatuk is szolgáltatja az információkat és feladatokat.
Napjaink egy nagyon népszerű sorozata, amelynek nem kevés rajongója van, ráadásul a kritikusok is szerették. Most már azért esnek a mutatói, de sokadik évadnál jár, az elején még nagy volt a hype.
Miben is más ez a sorozat? Valahogy más a nyomozás felfogása. Nem egy hagyományos krimi, bár annak az elemeit használja. Ahogy a csapat a gyilkosságokat, szemtanúkat és nyomokat követi, azt teszik más sorozatokban is. Csak itt könnyedebb a hangulat – komolyan veszik, keményen dolgoznak, de nincs a sorozatnak sötét tónusa.
Képes leszek leírni, hogy tudtak humort vinni a történetbe, miközben meghagyták akciós, kriminek is. Egyszerre köti le az agyat és szórakoztat is.
Talán az egyik titka, a karakterei. Egyéniséggel töltötték meg a karaktereket, akik egyszerre hordozzák zsánerük klisét, de mellette mások is. Színesebbek, különcök, és ezt jó volt nézni.
Nézzük csak őket kicsit jobban! (Jut eszembe, pacsi a színészeknek, van benne munkájuk.)
Villanelle egy kaméleon, irigylésre méltó nyelvérzékkel. Szociopata, neki aztán tényleg minden mindegy. Nem számít, kit és miért kell megölnie, törekszik a változatosságra és szívesen nézi meg, ahogy az áldozat szemében kihuny a fény. Olyan gyermeki ártatlansággal teszi mindezt, hogy szinte feledteti, mi mindenre képes minden dilemma nélkül. Ugyanakkor egy stílus ikon is. Sorozatgyilkosként az ötletesség és a kreativitás, nőként a divat iránti vonzalma. Ugyan annyira nem voltam oda érte, mint amit egyes lapok kihoztak belőle, tény, hogy neki van a legjobb ízlése a sorozatban. Azt különösen bírtam, amikor Eve bőröndjét is bepakolta jobbnál jobb darabokkal – össze nem lehetett hasonlítani a Villanelle összeállítást azzal, amit a nő magától vett volna fel.
Eve munkamániás, és érdekli, hogy működik az olyanok agya, mint Villanelle. Megszállott ő is, csak ő nem akar másokat bántani. Plusz, teljesen ellentéte stílusban a másik nőnek. Hatalmas a kontraszt a külsőjükben, a ruháikban – belül mégis megvannak a közös pontjaik, ettől lesz érdekes a játszmájukban. Ellenségek, de könnyen lehetnének barátok is. Villanelle vonalán ennél messzebb is elmennek – nekem mondjuk nem hiányzott, hogy biszexuális legyen a nő, de tény, hogy pasikkal is ugyanolyan érzéketlen, mint nőkkel. Amikor a szeretőjét véletlenül megmérgezte és csak vállat vont… mint egy rossz gyerek.
A segítőikkel is összetett a viszonyuk. Villanelle az érdekesebb itt is, hiszen neki nincsenek olyan barátai és érzelmei, mint amire Eve képes. Konstantin egyszerre a felettese, a barátja, de mégis folyamatosan húzzák egymást. Hogy lehet egy olyan kapcsolatot jellemezni, amelybe belefér, hogy öljenek egymásért, de akár a gyerekük életével is fenyegetik egymást?
Látványra is korrekten összerakták. Változatos helyszínek, ruhák, és nézhető akciójelenetek is vannak benne. Sajátos, ahogy az egész sorozat.
Azt még nem döntöttem el, mennyire tetszik ez nekem. Most bírom, hogy más és friss.
5/4 egyedi, különc show, ami egyszerre guilty pleasure és krimi – akció is, erős karakterekkel.
