Zenei iparba betörő, visszatérő, kamaszos.
August élete mindig is a zene körül forgott. Dalokat írt, és nem egyszer a nővére adta hozzá az alapdallamot. Éppen este tartanak hazafelé, egy dallamot egyeztetnek, amikor egy félrement golyó végez a lánnyal, és a golyó az öccse mellkasában áll meg. Kb. egy évvel később az egykori menedzser, mára biztonsági őrré süllyedt Romelo 
a kölcsönért cserébe azt a feladatot kapja, hogy minimum 4, iskolába nem járó gyereket tereljen vissza az intézménybe. Az egyikük August, aki a nővére halála óta szinte ki sem lépett a házból. Romelo meghallja a fiú zenéjét, és innentől kezdve egészen más foglalkoztatja. August nagyon tehetséges, vele visszakerülhetne a csúcsra. Már csak össze kell vele barátkoznia, és megszerveznie köré a dolgokat. A kérdés csak az, képes lesz-e August érdekében cselekedni, vagy még mindig a maga érdekét lesi?
Megvan a filmnek a maga aktualitása. A kiindulás helyzet az, hogy egy ártatlan lány, aki tényleg csak sétált hazafele, áldozatul esik, mert rossz környéken lakik. Az egész filmet áthatja, hogy aki ide születik, ráadásul fekete, nem sok jóra számíthat. Már az is nagy szó, ha a gyerekeknek sikerül felnőni. Az meg csak nagyon keveseknek jön össze, hogy kitörjenek, és értékessé tegyék magukat.
Romelo és August teljesen máshol járnak a folyamatban. Romelo egyszer már kijutott innen, és most újra meg akarja csinálni. Reálisabban látja a dolgokat, és már nincs rajta a naiv máz sem. Pontosan tudja, hogy a zeneipar is milyen kegyetlen, és boldogul benne. Profin és hamar leszervez mindent August köré – a fiúért? Nem. A fiú karrierjéért, ami az ő arany szelvénye, ami kiviszi a gettóból.
August pedig még naiv és a világból is csak annyit fogott fel, hogy belehalhat úgy is, hogy nem csinált semmit. Mint a testvére. Ő még tud hinni másokban, és olyan kis naivan küzd a szeretett lányért, majd a zenész karrierért…
Nem véletlen, hogy a két szereplő így van összerakva. Így mindketten tudnak tanulni a másiktól. Romelo azt kell, hogy felelevenítse, hogy a szíve nem csak egy haszontalan szerv a mellkasában. A zeneiparban az első szerződéssel mindenkit kihasználnak – de neki is ezt kell tenni a sráccal, akit menet közben meg is kedvel? Szinte a végéig Romelo sem tudja, hogy azon a ponton mit fog tenni. August viszont bátorságot tud meríteni a férfiból, aki lassan visszarázza az életbe és kiszabadítja a lakásuk ketrecéből.
A film eleje, ahogy elkezdenek együtt dolgozni és Romelo elkezd dolgozni azon, hogy fogyjon ez a zene, rendben is volt. Ám a végére túl sok lesz a szál, és elkezd szétesni a film. Maradnak is nyitott kérdések, amelyek borzolják az agyam. Mi van Romelo házasságával? Ahol a végén felvétel készül, az mégis hogy jött össze és hol tartanak együtt? Még azt is el tudnám képzelni, hogy ez az egész csak a nyitánya egy tévésorozatnak.
Zenés film, így fontos lenne a zene is benne. Ezzel mindössze annyi bajom volt, hogy nagyon nem a stílusom, ami a filmen megy. Még csak a szimpla hangszerek, az August által összerakott alapok elmennek. Van köztük kellemes is. De hogy rap kerül rájuk… az nagyon nem az én műfajom.
Ha már zenék, akkor zenészek és színészek. Dreezy az életben is rappel, ez az első filmje, eddig inkább zenélt. Nagyon emlékeztet az Empire rapper lányára, különben, egy ideig össze is kevertem őket. Anthony Anderson korrekten játssza a karakterét, és Uzo Aduba ismerős még, bár fura volt, hogy most nem őrült a karaktere, mint a Netflix sorozatában – Orange is the new black karakter volt elejétől végéig a sorozatban.
Egyszer meg lehetett nézni, de újra megnézni biztosan nem fogom.
Beats - 5/3,5 végig olyan érzetem volt, hogy ez csak a bevezetés. A vége sem elég zárt, mi van ott?
