Kihallgató, pozícióért küzdő, rendőrös.
A francia kihallgató tisztek között nem régiben volt átszervezés. Mindenki döbbenetére nem Sarkissian kapta meg a vezető posztot, hanem egy kívülállót, Audrey Larsent nevezték ki a csapat élére. Agresszíven reagálnak is a nő jelenlétére, már most azt tervezik a háta mögött, hogyan panaszolják be és érik el, hogy küldjék el tőlük. Az sem 
segít, hogy Audrey a tükör túloldaláról vezetné a kihallgatásokat, nem megy be az embereihez. Az elsőben egy lány állítja magáról, hogy egy mészárlás túlélője volt, amelyben a barátja meghalt. Blogol, híres lett, de most megvádolták, hogy hazudik. A másikban egy üzletasszonyt vádolnak, hogy megölte a beosztottját az építkezésen. Amikor azonban egy gyűlölet bűntényre kell fényt deríteni, Audrey is beül a kihallgatóba – ha lehet, hogy már késő is megnyerni a csapatot.
Ezzel körbeérek, a negyedik nemzet kihallgatásaihoz is elértem a Netflixen. Mivel eléggé Párizs mániám van, nem véletlenül a franciákat hagytam a negyedik helyre. Nem is volt rossz évad, érdekes történeteket hoztak, de amiért ide soroltam, nem valósult meg.
Ahogy a másik évadok, ez is egy helyre koncentrál. A rendőrség épülete, ott is az a két helység, ahol a kihallgatás és annak hallgatása folyik, valamint a kettőt összekötő folyosó. Annyira emlékeztet arra, amit korábban láttam, hogy a helyszín alapján ugyanolyan, mint az angol, a spanyol és a német részek voltak. Naiv dolog volt azt hinnem, hogy bármi is beköszön Párizs hangulatából. Nincs is, egyetlen utcai vágókép sem.
Ha az ügyeket nézem, itt a szenvedély lesz az összekötő kapocs. Mindegyik ügy nagy szenvedélyeket kelt, és az indítékok között ott van valamiképpen a szerelem és a szexualitás. Lehet indíték, lehet éppen a felmentő momentum, de mindig előkerül valamiképpen, hogy ki kivel milyen érzelmi és érzéki kapcsolatban van/volt. Ebbe bele tudnám magyarázni, hogy Párizs a szerelem városa, de nem leszek ennyire olcsó, és ennél a sorozat is jobbat tud.
Emberi drámákat bont ki, és mindig robbant egy nagy fordulatot is a rész, ami újraértelmezi az ügyet. A kihallgatások tulajdonképpen játszmák, amelyekkel kiszedik ezt a meghatározó információt a gyanúsítottból.
Szerettem azt is, hogy nem minden esetben beismerő vallomást kapunk. Van olyan ügy is, amikor téves volt az eredeti elképzelés, és nem bűnös, akit meghallgatnak. Így nem lett kiszámítható sem, lehetett a nyomozókkal együtt gondolkodni, mi történt, mikor hazudnak, és mit rejtegetnek az emberek.
Az ügyek sokkal jobban lekötöttek, mint az irodai játszmák. A sorok közé volt beépítve, hogy készül a palotaforradalom Audrey ellen. Nagyon kevés kell csak, hogy a helyzet még rosszabbra forduljon, és egy félreértés miatt még annyira se tolerálják őt, mint kezdetben. Mégsem tudott lekötni, ahogy Audrey próbálja menteni a menthetőt.
A Criminal részekben tudom értékelni, ha valamiképpen az adott országra jellemző ügyet hoznak, ami máshol nem játszódhatna. A kedvenc ilyen példám a németeknél volt, ahol a vasfüggöny lehullása miatt lehetett ilyen eset. A franciáknál ez nem volt, de cserébe annyira egyetemesek és aktuálisak a felvetett konfliktusok és ügyek, hogy tükrözik a századunk gondjait. Az Internet veszélyei, a népszerűség hajtása, terrorizmus, határidők és szabálysértések, gyűlölet bűncselekmény.
Bár a franciáknak vannak olyan színészeik, akiket arcról is mindenki megismer, nem dobtak be neveket a sorozatban. Igazság szerint nem volt rá szükség, a történetek eladták, bár vonzóbb lehetett volna egy-egy hírességgel.
Bár maradtak nyitott kérdések, és nézném is tovább, még ennek sem láttam a további berendelését. Lehet, az csak az angoloknak jutott?
Criminal: France - 5/4 emberi drámák, viszonylag nagy csavarok a megoldásoknál, az eddigi legérzelmesebb.
